Népszava, 1922. február (50. évfolyam, 26–48. sz.)

1922-02-07 / 30. szám

1922 február 1. léptetnek hatályba, sem­ a választójog alap­ján létrejövő törvényhozó testületei. Erre vonatkozóan pedig úgy maga, mint barátai további elhatározás tárgyává fogják tenni, hogy belemennek-e abba, hogy a törvény­sértéssel szemben, a passzív rezisztenciát fogják bejelenteni. Ha bele­mennek, ezt csak azért fogják tenni,­­hogy azt a kormányt, amely be fog jönni az első ülésre, felelősségre vonják és vád alá he­lyezését indítványozzák. Gróf Bethlen István miniszterelnök válaszol Bafflaynak. Ami a kényszerhelyzetet illeti, ki­jelenti, hogy nyolc nap áll valóban rendelke­zésre. (Ralsay Károly: „Csak hét.") Ez azon­ban az ülések meghosszabbítása révén meg­lehetősen szép idő. 120-an vagy 150-en is hozzá­­szólhatnak a javaslathoz a rendelkezésre álló időn belül, ha nem mondanak el nyolcórás be­szédeket, hanem normális félórás beszédeket, amelyeknek keretén belül mindenki kifejtheti nézeteit. Homonnay Tivadar a miiszterelnök és a belügym­iiniszer válaszaiból úgy látja, hogy annak a pártnak kívánságait, amelyeket kép­visel, még részben sem teljesítették és ezért úgy a maga, mint Beliczky Ödön részéről be­jelenti, hogy a további tárgyalásokban részt nem vesznek. Szünet u­tán Staller István kijelenti, hogy azért maradt vissza, mert a miniszterelnök múltkori fölszó­lásával foglalkozott és vála­szolni kíván neki. Minthogy a miniszterelnök elment, tárgytalan volna a vele való polémia és kénytelen ezt a plenáris ülésre föntartani. Ezután részleteiben tárgyalták a javaslatot. Az elnök az ülést f­ill órakor berekesztette. SepfíKSsess a wfirasä fe@Míe& munkásai is ssSa-SikoSssak» »A*­ és VillenymisáltatSs. A vasúti tisztviselők sztrájkjához Berlinábe a közúti vasutak, valamint a városi gáz-, víz-és villamos művek munkásai­­is csatlakoztak. A mozdonyvezetőik közül viszont mintegy 2000 -en abbahagyták a sztrájkot. Ebben a sztrájkban mindkét oldalról súlyos hibáikat­­követtek el Ezt a Vorwärts még a m­últ héten­­megírta,­­andkor még csak készülődtek a sztrájkra. A tisztviselőszervezetnek, amely nemrég még élvből ellensége volt a sztrájknak, nem lett volna szabad a többi vasúti alkalma­zottak szervezeteivel való megállapodás nélkül­­ilyen súlyos lépést tenni, viszont a közlekedés­ügyi miniszternek sem lett volna szabad a merev hivatali álláspontra helyezkedni. Most­anár mindkét oldalon belátják­ a hibát, de mind­két oldalon óvni akarják a tekintélyt. A kor­­mány azt kívánja, hogy a sztrájkolók beadják meg a munkát, a tisztviselőszervezet vezetői pedig az­t­­kivánjják, hogy a kormány vonja vissza a sztrájk tilalmat. A helyzetet súlyos­bítja, hogy most az eddig jobboldali szélsőséíre­sekhez csatlakoztak -- amint a Hírekből kitű­nik — a baloldali szélsőségesek, a városi üze­meknek szakszervezet Meg szintén iskolázat­lan munkásai, akiket lehet, hogy politikai cél­zattal állítottak­­a szférá­n­k mellé. Világu­­san még­­mindig nem látni a botaszban, de «auui, "bizo­nyos, hogy a szakszervezetek s a­ szakszerveze­t­ lesi iskolázott munkások nem rokonszervez­tanácskozásairól hétfőn az alábbi tudósítás ér­kezett: (Berlin, február 5.) A berlini városi munka­gázzal való ellátását a minimumra kor­látozták. A közúti vasutak már tegnap este 10 órakor beszüntették az üzemet. A városi forgalmi eszközök közül csak a magas- és föld­alatti vasút, közlekedik. Ezeknek saját erő­művi telepük van. Az autóomnibuszok szintén közleke­dne­k. (Berlin, február 6.) A vasúti sztrájkkal kap­csolatosan föllépett községi alkalmazottak sztrájkjáról a szocialista lapok, a Rote Fahne kivételével, valamennyien elítélőleg nyilatkoz­nak, sőt azt a lakosság ellen elkövetett, helyre­hozhatatlan bűnnek nevezik. Így ír a Vor­wärts is, amely, amellett, hogy őrültségnek ne­vez a sztrájkolók cselekedetét, azt követeli, térjenek vissza azonnal üzemeikbe. A Freiheit azt írja, hogy a sztrájkutasítást minden meg­fontolás nélkül adták ki és a központi mun­kásszervezetek­­azt kívánják, hogy a munkát kezdjék meg újból. A sztrájkolók megsértették a szervezeti fegyelmet és egy négymilliós vá­ros lakosságát nemcsak a legnagyobb kényel­metlenségnek, hanem egyenlőn az ínségnek­­szolgáltatták ki. (Berlin, február 11.) A­­tisztviselés sztrájkjá­nak vezetősége a kormánnyal való egyezkedés feltételeképen kiköti, hogy a sztrájkvezéreket és a sztrájkban résztvevőket a kormány nem fogja megrendszabályozni. A sztrájk befeje­zése után azonnal tárgyalásokat kell indítani az alsó tisztviselői csoportok fizetésének újra­szabályozása végett. A vasutasok sztrájkveze­tősége azt követeli, hogy a kormány a munka­időtörvényt először a magánmunkások, azután pedig az állami munkások számára készítse el. A sztrájk beszüntetésének az a feltétele, hogy a forgalmi miniszter vonja vissza a munkaidő szabályozása ügyében kiadott vala­mennyi rendeletét. k. pír­isi sidd­aSfsfa Sionisa A­­Sv£t£tel és Issseg-elés Ssés­sSését SMrépa ^SttÉje saePfaponítáSát kell megcsinálni. A munkásSntersiPislwRi&fa c§jfsé£ssit£se. A párisi szocialista konferencia, amelyen az antant­ államok és Németország szocialista pártjai szándékoztak találkozni — nem sike­rült a programszerűen. A németeket a vasutas­sztrájk, az olaszokat a kormányválság akadá­lyozta eddig a megjelenésben. A jóvátétel és a leszerelés fontos és Európa jövőjét döntően befolyásoló kérdésén kívül a konferencia súly­pontja egészen természetszerűen a munkás­internacionále egységes frontjának helyreállí­­­­tására helyeződött. Hiszen a jóvátétel és lesze­relés kérdését csak Európa proletárságának nemzetközi ereje volna képes a béke kiengesz­telő szellemében megoldani úgy, hogy abban minden nép megnyugodhassék. A konferencia tanácskozásairól hétfőn az alábbi tudósítások érkeztek: (Páris, február 6. — A „Bud. Tud." távirata.) A szocialista konferencia tegnapi első érdem­leges ülésén Bentilett delegátus javasolta, mindhárom Internacionálé közös gyűlésre való összehívását, amelynek napirendjére Európa térképének revízióját, a jóvátételt és a lesze­relést tűznék ki. A leszerelésnek ki kellene terjednie Oroszországra is. Vandervelde sze­rint a három Internacionálét, csak akkor lehet összehívni, ha a kommunistákkal való meg­egyezésre némi garanciák vannak. Walhead angol delegátus kifejtette, hogy Oroszország fokozatos visszatérése a kapitalizmushoz, telje­sen megfosztotta a NIL Internacionálét az intranzigencia jellegétől. A bécsi és londoni Internacionálé amúgy is közeledett, úgy hogy a megegyezés sikerrel kecsegtet. Renaudel sze­rint Európa békéjének biztosításához legalább is Franciaország, Anglia, Belgium és Német­ország szocialista pártjainak megegyezése szükséges. A legfőbb feladat a londoni és bécsi Internacionálé összeolvadása. Adler Fri­gyes rámutat a három Internacionálé elvi el­lentéteire, amelyek szerinte sokkal nagyobbak, semminthogy összeolvadás lehetséges volna. Ezért a szocialista-kommunista értekezletnek inkább az egész proletariátust érdeklő gyakor­lati kérdésekkel kellene foglalkoznia. A konferencia elhatározta, hogy a németek­hez intézendő táviratban sajnálatát fejezi ki, amiért a vasutassztrájk miatt nem jöhettek el és hogy Majnafrankfurtba új konferenciát hív össze végleges állásfoglalás végett. NÉPSZAVA * -re (*) ismét emelték az Operaház helyárait. Az Operaház igazgatósága — úgy látszik — nem akar lemaradni abból a versengésből, amely a budapesti színházdirektorok között megindult A drágaságra való hivatkozás címén egyre­másra emelik a helyárakat és ezzel újabb és újabb rétegeknek teszik lehetetlenné a szi­a­házbajárást. Az Operaház igazgatósága is részt vesz ebben az akcióban , az idei szezon­ban már harmadszor emeli a helyárakat. Az Operaház állami intézmény és az államnak bizony szabak­na pár százezer koronával töb­bet áldozni a kultúrára és ezzel lehetővé tenni azt, hogy az Operaházat ne csak a gazdagok látogathassák, hanem­ olyanok is, akiknek csak kevés áldozni valójuk van. Az Operaház mos­tani helyárfölemelése éppen azokat sújtja leg­inkább, akiknek legkevesebb a pénzük, mert amíg a páholyok helyárait 25%-kal emelték, addig a harmadik emeleti ülőhelyek 109"/s-kal drágultak. Az Operaház igazgatóságának -­úgy látszik — az a törekvése, hogy a zenei kultúra­ szépségeiből kirekessze azokat a réte­geket, amelyek eddig is nagy áldozatot hoztak egy operai karzatjegy megváltásánál. Aki is­meri az Operaház karzatát, az tudja, hogy ide csak a zene igazi megértői járnak. És most ezek előtt becsukják az Operaház kapuját. (") A pénzintézeti tisztviselők zenekari hangversenye. Alig néhány hónapi előkészítő munka után immár a máso­dik zenekari hangversenyét tartotta meg Kőszegi Sán­dor karnag­y vezetésével, a Pénzintézeti Tisztviselők Or­szágos Egyesületének tagjai korából alakult szimfonikus zenekar. Akik vasárnap délután együtt voltak a Zeneaka­démia nagytermében, örömmel és elégtétellel állapították Micsoda gyilkosságok­ról beszéltek nekem, felebarátaim, az utcán, a kávéházban, a villamosban, a parlamentiben, a sajtóban! Hát mindezt elhiggyem én nektek. Talán csak álmodtátok ezeket valami lidérc­nyomásoktól kínos éjszakán és annyira be­ágyazódott mindez az a­gyveletökbe, hogy összetévesztitek a valósággal? Mert lehetséges az, hogy egyik európai országban úgy öljék az embereket, mint máshol a kellemetlen vagy veszedelmes férgeket és ne legyen a paragra­fusokra alapozott jogrendnek annyi ereje, hogy megfékezze, megbilincselje a véres keze­ket? Nem hinném. Éppen ezért van az, h­ogy ezekről a gyilkosságokról olyan bátortalanul dadog még ma is a parlament, a sajtó és ha egy fajt­a szörnyűségektől reszkető segít­e%!-et kiált, hát utána rögtön elhallgat és­, utána csönd következik, vagy az emberek az időjárásról beszélgetnek. De hát akkor miért nem csipnek benneteket fülön, miért nem ta­pasztják be a szátokat, hogy ositt! — hiszen az egész csak egy rossz álom?! Hiszen ha ezek a gyilkosságok igazak lenné­nek, akkor már a utcasarkon — mint a dikta­túra bukása után — borzalmas plakátok ordí­tanák a gaztetteket és a gyilkosok fotográfiái­vá­ tele lennének a képes újságok, valamint az ügyészeik, a vizsgál­óbí­rák hossza számoszlopot fölött­­számolgatnák, hogy hány szándékos em­berölés, gyilkossági kísérlet, fölbujt­ás, zsarolás, hány személyes szabadság megsértése és hány ezer és ezer büntetendő cselekmény történt, hány­ embert ikerl lefogni, a vádlottak padjára ültetni és így tovább. Hiszen akkor a börtönö­ket egy hirtelen közkegyelemmel ki kéne ürí­teni, hogy helyet csináljanak az útj lakóknak, mert Magyarországon — az apja mindenét annak a gyalázatos külföldi sajtónak! — jog­rend van, olyan jogrend, amely még azt a ko­csist is a kihágási bíróság elé állítja, aki el­keseredtében a kelleténél nagyobbat húz a lo­vára. Hát elképzelhető-e, hogy ebben az ország­ban az emberélet szabad prédája legyen holmi nyílt és titkos társaságoknak? Én nem hiszem. Lehetetlenség. De meg, nézzétek, történhettek ilyen kegyet­len borzalmak az emberszeretetet prédikáló ke­resztény uralom alatt, a lovagi­asságukról, hő­sies, nyílt magatartásukról világszerte ismert magyar daliák minden t­éren való jelenlétében? Tűrnék ezek a hősök, hogy kardot rántson va­laki a fegyvertelenre, hogy orozva öljön a go­lyó, hogy az emberi méltóságot magukról megfeledkezettek arcul verjék és birói ítélet nélkül egyesek halálbüntetést szenvedjenek? Elképzelhető-e, hogy a függetlenségéről, becsü­letességéről híres magyar igazságszolgáltatás csak egy percig is nyugodtan ülne a székében, ha a magyar börtönök alján középkori ember­nyúzások, kivégzések történtek volna, ha tu­domásuk volna arról hogy többszörös gyilko­sok és rablók szabadlábon sétáljanak akkor,­­ amikor az éhségében kenyeret lopót le kell fü­lelni? Nem gondolják meg azok, a­kik itt gyil­kosságokról mesélnek, ezzel hevércsöppezik a magyar bírói függetlenség hófehér palástját vagy hivatalos kötelességmulasztással vádol­ják meg az illetékes ügyészségeket? Hiszen, felebarátaim, ez nem diktatúra, nem véres uralom tobzódása, nem az élet- és va­gyonbiztonság hiányának a garádálkodása, ha­nem a krisztusi szeretettől áthatott, keresztény uralomnak a leglogrendesebb korszaka, egy új honfoglaló, egy újraépítő apostoli munkálko­dás, amelynek élén szentéletű és aranyszájú püspökök állanak, hát hogyan történhettek volna ennek az uralomnak a jegyében meg­bosszulatlan gyilkosságok és azok velejárói? Hiszen ennek az uralomnak jelvénye a kereszt. No, mit mondjak még többet? Én azt mondom, hogy tévedtek, bizonyára té­vedtek. Nem­ történt semmi A bírák szék­sík­ben ülnek és ítélkeznek, még az éhes kenyér­lopó fölött is. Bizonyára valami rossz álom, az.m­i beágyazódott a­ lelketekbe még a vörös rémuralom idején és most a valósággal össze­keveritek. Az ördög incselkedik veletek. Men­jetek el a templomba és imádkozzatok buzgón, hogy megtisztulj­átok az ördögtől. _ Bujdosó Péter. * / * * * a meg, hogy a pénzintézeti tisztviselők e fiatal Intézménye máris teljes értékű művészi kultúrát jelent zenei életünk­ben. Fölvetjük azt a?, eszmét, vájjon e zenekar segít részével nem volna-e megoldható az egykor oly szépen megindult népszerű m­unkás-filharmónikus hangversenyek ügye? Che­rubini, Grétr­ v, Schubert és Volkmann szerzeményeit hal­lottuk a zenekar előadásában. A műsor keretében dr. S­z­é­kelyhidy Ferenc Händel: „Messiás"-ából és M­e­d­e­k Anna Puccini „Manon"-jából énekelt zenekari ki­ Bérettel. (•) A „Remény" eladása az V. kerüületi Népházban. Az V. kerületi Népház színpadán vasárnap este Heyermann­ halászdrámája, a „Remény" kerü­lt előadásra. Heyermann drámája az adott keretek között különösen súlyos fölada­tot ró az előadóművészekre és a rendezőre egyaránt. Meg­állapíthatjuk, hogy e föladatukat derekasan megoldották. Orosz János rendezői munkájáról és a szereplőkről elismeréssel emlékezhetünk meg. Az előadás keretében a Népház szimfónikus zenekara is sikeresen közreműködött.

Next