Népszava, 1922. március (50. évfolyam, 49–74. sz.)

1922-03-01 / 49. szám

L. évf. 49. sz. Budapest, 1922 március 1. szerda. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 1100 kor. 1 negyed évre 380 kor. 161 évre 560 kor.­­ egy hóra 100 kor. Jugoszláviában egy ára 5 Jugosaláv Zsoron». EGYES SZÁM ÁRA 5 KORONA. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. I»''1 ,/V'j' Ava 5 korona SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Komoly érában induljon meg a harc a drágaság ellen!­s ** ^ ^ u w Erő, egység és kitartás segít a munkástömegeken. Az ausztriai állapotokról gyakran olvasunk most aljában elriasztó leírásokat különféle párt­álllású lapokban. Olvashatjuk, hogy milyen képtelen árakat fizetnek Bécsben mindenért, milyen veszett módon hajtják föl az árakat napról-napra, óráról-órára s hogy milyen őrült k­aaalással rohannak odaát a teljes gaz­dasági csőd felé. Nincs módunkban pontosan ellenőri­zni, hogy ezekben a híradásokban mennyi a valóság­, mennyi a túlzás és mennyi a kitalálás, azt sem­, hogy miféle tendenciák szolgálatá­ban állanak ezek a híradások. Nem is azért említjük meg ezt, mintha az ausztriai közviszonyokkal s Ausztria gazdasági helyze­tével akarnánk foglalkozni. Mi a magyar­országi viszonyokat, Magyarország gazdasági helyzetét akarjuk egy kissé szemügyre venni és ennél a vizsgálatnál hasznosítani akarjuk azt, amit Ausztriáról elrettentő példaképen oly gyakran olvasunk. Az ausztriai meseszerű árak az osztrák ko­rona példátlan alacsony árfolyamának a kö­vetkezményei. A korona időnkénti rohamosabb esése az árakban is rohamos eltolódást idéz elő minden esetben s ez a munkabéreknek és fizetéseknek is sűrű változását vonja maga után. A magyar korona sem tartozik a „nemes" valuták közé. A korona árfolyamának emel­kedéséhez fűzött reménységek szétfoszlottak, mint a színes álom s a múlt évi rövid ideig tartó emelkedés után még alacsonyabb árfo­lyamot ért el a korona, mint amilyenen az emelkedés előtt állott. Rövid idő óta pedig úgy látszik, hogy tartós lemorzsolódási folyamat kezdődik meg a magyar koronánál is. Lehet, hogy ez a jelenség csak valami spe­kulációs manővernek a következménye és nem­ lesz állandó, tehát nem okoz majd nagyobb­ veszedelmet. Viszont azonban az is bizonyos, hogy éppen elég veszedelem van már most is közvetlen közelünkben s minden, ami a magyar politikai és g­azdasá­gi életben történik, sokkal alkalmasabb arra, hogy a korona árfolyamát lenyomja, mint arra, hogy emelje vagy olaló, hogy állandósítsa is. A korona árfolyama a dolgozó és nem spektrz­­áló embereket azért érdekli, mert a drága­ságnak a rossz korona egyik leglényegesebb" egyszer komoly szóval fordulunk a khoz- I­s még egyszer komoly szóval fordulunk a kor­­mányhoz, mielőtt az utolsó szó elhangzanak­­a választójogi rendelet kibocsátásánál. A magyarországi szociáldemokrata párt ma már tisztán látja a kormány terveit, nem­különben tisztában van a sorra kerülő vá­lasztások lefolyását és eredményét illetően is és nem rejti véka alá azt a fölfogását, hogy ha módja és ereje lenne hozzá, az or­szág jövője érdekében minden eszközt meg­ragadna és fölhasználna arra, hogy a kor­mányt jobb meggyőződésre bírja, arról a ve­szedelmes útról, amelyre az eddig ismeretes Választójogi tervezetével lépett, leszorítsa. Erre — sajnos — ma a párt nem vállalkoz­hat és így kénytelen az eseményeknek sza­bad utat engedni. De a történeleim előtt iga­zolva lesz ez a magatartása, mert amióta a választójog reformját napirendre hozta a kormány, a gyűlések százain előszóval és sajtójában eléggé figyelmeztette úgy a föl­oszlott nemzetgyűlés pártjait, mint a kor­mányt, hogy ne térjenek el a demokratikus választójog elvétől, ne zárkózzanak el a ha­ladás szelleme elől, ne vigyék vissza az or­szágot a háború előtti állapotba, a háborús összeomilás és a többszöri forradalmak után ne iparkodjanak visszaállítani a régi osz­tályuralmat és ne idézzék föl újabb, belát­hatatlan következményű harcok szellemét. Mindezen — úgy látszik —, már túl vá­lyúnk. A munkásosztály komoly szavai el­cseszték újra a magyar pusztaságba, őszinte­ség és józan előrelátás hiábavalónak bizo­nyult. Jöjjön hát, amit elkerülnie a magyar­ágnak nem lehet. Idő és események — jól hisszük — nem sok idő múlva iga­zlni fognak bennünket. Az eddig történtekhez még csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy nagyon naiv­­ az, hogy a kormány választójogi rendele­ért csak a kormány viseli a felelősséget, kormányt támogató pártok ellenben nem, ért akármilyen is ma az ország politikai elyzete, még­sem lehetséges az, hogy a kor­ány önhatalmúan diktáljon alkotmányos­­kat és jogtalanságot. Bizony felelni fog­itt egykor egyetemlegesen mindazok a klitikai tényezők, amelyekre a kormány ma­­támaszkodik és amelyek nagyon rövid poli­tikai meglátással egy ilyen átlátszó fórum­ával szeretnének az egyetemleges felelős­ségtől könnyen és olcsón megszabadulni. Most pedig — még egyszer — a magunk ügyéhez. Magyarország öntudatos munk­os­­ztálya harminc éve folytat küzdelmet a beünokratikus választójogért, folytat küz­delmet azért, hogy tűrhetetlen és­­«egyen­letes jogtalansága után bekerülhessen az alkotmány sáncaiba. Ezt a célját mindeddig elérni nem tudta. A magyar osztályuralom elényes gőggel tette túl magát a történelmi­ejlődés és haladás parancsain , amíg a szo­áldemokrácia, az öntudatos, szervezett munkásosztály az egész világon, még a Bal­án-államokban is, már a háború előtt be­onult a parlamentekbe, nálunk ennek lehetősége mind e mai napig nem adatott meg.­sak az utolsó évtizedben emelkedtek föl a­agyar államférfiak a politikai bölcsesség­tan magaslatára, ahonnan meglátták, így az osztálytudatos, szervezett munkásság hiánya a nemzet képviseletéből az országra káros és e belátás alapján foglaltak állást mind többen amellett, hogy a szervezett munkásság, a szociáldemokrácia előtt meg kell nyitni a parlament kapuit. Néhai Tisza István volt e tekintetben a legőszintébb, nyíltan megmondván, hogy ez a mellőzés hiba és kár és amidőn választó­jogi törvényét megalkotta, külön gondosko­dott arról, hogy a kifejezetten a munkások­lakta terü­leteken, a munkások — a törvény egyébként reakciós iránya ellenére is — föl­tétlenül bekerüljenek a választók névjegyzé­kébe és lehetővé tétessék számukra a sza­vazás is. Lehetséges, hogy a szociáldemokrata párt részvételét a jövő nemzetgyűlésben a mai kormány is komolyan szükségesnek tartja. Még ha nem így lenne is, a történelmi hely­zet kényszerítené erre a kormányzatot. De a miniszterelnök is, a belügyminiszter is ismé­telten nyíltan és világosan kifejezésre juttat­ták ezt a fölfogásokat. A magyarországi szociáldemokrata párt, a két évi kényszerű passzivitás után komolyan részt akar venni a választási küzdelemben, hogy teljesíthesse történelmi feladatát az ország fórumán a magyar munkásosztály képviseletében. Ime ezt az elhatározását csak akkor követheti, ha erre a kormány valóban, őszintén és becsületes intencióit igazoló mó­don megadja a lehetőséget. Ezt a lehetőséget azonban erősen veszélyezteti a kormány vá­lasztójogi rendeletének eddig ismeretes kon­cepciója. A kormány már hozzájárult volt ahhoz, hogy Budapesten és környékén lajstrom­­s legyen a választás. Az ország legsűrűbben munkáslakosságú területe a főváros és ennek környéke. A szervezett munkásság iránti őszinteségen esik csorba, ha most a kormány, egynéhány polgári párti mandátum kedvé­ért, szétforgácsolja itt a munkásság szavaza­tait, a lajstromos szavazás elejtésével. A kor­mánynak ez az elhatározása a munkásság­nak nem sok kárt okoz ugyan, de az ország­nak semmit sem használ, ártani pedig sok­felé, sok irányban árt. A titkosság elejtése is — ha korrekció alá nem kerül — hozzá fog járulni az ipari mun­kásság jogfosztásához. Vannak az országban nagy ipari területek, bányatelepek, vasmű­vek, amelyeknek már a Tisza-féle választó­jogi törvény is biztosította külön a szavazás titkosságát. Ezek — a kormány rendeletter­vezete alapján — szintén elesnek a választó­jog szabad gyakoroltatásától, mert hiszen ezeken a területeken leginkább ki vannak szolgáltatva az ipari munkások a terrornak és a bosszúállás veszedelmének. A kormány őszinteségében csak az erősíthetné meg a munkásság hitét, ha ezek a területek is be­vonatnának a titkos sz­v­azás körzeteibe. Ugyancsak könnyíteni kellene a munkás­ság helyzetén a négy elemi osztály igazolása és így a választói névjegyzékbe való fölvétel lehetőségein. A Tisza-féle törvényben ez a könnyítés megvolt, abban az alcímben a vá­lasztójogosultság elbírásánál, hogy amely munkás igazolja azt, hogy két éven belü­l leg­alább 6 hónapig mint ipari munkás dolgo­zott, fölveendő a választók névjegyzékébe és ehhez csak azt kellett még igazolni, hogy írni-olvasni tud. Ebben tehát van őszinteség olyan értelemben, hogy a munkásság bejut­tatása az alkotmányos életbe, komoly szán­dék. A kormány választójogi tervezetéből ez a komolyság is hiányzik. Mindezen még le­het változtatni, lehet az utolsó órában is, mielőtt a választójogi ren­delet kiadatik. A kormány dolga, hogy akarja-e vagy sem, hogy a munkásosztály valóban részt vehessen úgy a választásokban­, mint az ország jövő feladatainak megoldá­sában. A magyarországi szociáldemokrácia tisz­tában van a maga jelentőségével. Nem be­csüli túl az erejét, de nem is értékeli magát értékén alul. A közös munkából kész vállalni a maga részét, de komédiát játszani nincs kedve és akarata és ha nem találhatja meg még most sem a kellő megértést, tudni fogja a kötelességét és menni fog a maga tövises útján tovább, amelynek végén mégis csak győznie kell.

Next