Népszava, 1922. május (50. évfolyam, 99–122. sz.)

1922-05-03 / 99. szám

1I0 évf. 9®. ss. BRs«fapesir. 1922 3. sjeersS» korona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA 5 tsrg évre.... 110­1 tor. negyed évre 181 kar. és évre 551 kor. egy hóra... 118 kor. jUgoszlárjában egy szám­­ra 5 jug. korona. EGYES SZÁM ÁRA 5 KORONA MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP SZERKESZTŐSÉG:VIII, CONTI-I­TCA 4. SZ. (Telefon: József 1-19 és József 3—31) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-ITCA 4 SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3—31) K­öz Merénylet vagy­­ hangulatk­eltés? A választási küzdelem egy dologban már eg­észen tiszta helyzetet teremtett: az ország épe tisztán lát és nem hajlandó az egységes pártba tömörült s­zélső reakciónak behódolni. "A­ közvélemény úgy látja és bírálja a h­ely­zetet, hogy ma elsősorban reális politikára van szüksége s azt, is tudja, hogy­ a mostani bábkormánytól és ezerféle érdekszférából összeverődött pártjától ilyen politikát nem remélhet. ígéreteknek, színes frázisoknak nem hisz rá és joggal,­­mert ha a kormány valóban jót­­akarna, ha az ország érdekében akarna, cse­lekedni, ezt meg is tehetné, hiszen azt,­oundja, hogy a kezében a hatalom! Ha volt­átorsága az alkotmányosság elamerikázá­sával törvénytelen rendeletben a választók százezreit jogfosztott páriokká tenni, ha van merészsége a választások­ eredményét,a kor-Testrükkök egész légiójával a­ maga javára befolyásolni: lehetne bátorsága és akarata ahhoz is, hogy valamicskét rögtön megvaló­síttni abból,­­amit a piacokon olyan szolgal­Prosoft hirdet és ígér. Hogy a helyes és demokratikus cselekede­éknek melyik nagyobb akadálya: a kar­mány izig-vérig reakciós politikája, avagy a almelőtlen mellékkormányok ellenforradalmi atranzigen­cája, az ebből a szempontból majdnem mellékes. A helyzet az, hogy van egy kormányunk, a­mely nem győzi eleget harsogni a demokráciát és a velejáró jókat, a gyakorlatban pedig a reakció hálóját szö­ögeti s hogy ezt­­sikeresen tehesse: minden szközzel igyekszik meghamisítani a köz­karat­ot. Ide tartozik az is, hogy a szociáldemokrata párt és a demokratikus ellenzék választási ad­óját igen nagy és meleg rokonszenvvel fogadta az ország. Ezt az egyet, a választók fenső érzését és meggyőződését nehéz rende­ltekkel kormányozni, megkísérlik hát a jasonszenvi gyógymód" alkalmazását, el­ám­i alapon lerombolni valamicskét a de­mokrácia igaz harcosai iránt megnyilvánuló seretetből és rokonszenvből. Erre szolgálnak a kormánypárt és az élete­ik részéről megnyilvánuló hangulatkeltő­­fenzívák és a hazug rágalmaknak az az adata, amellyel a munkásokat, a szociál­mokrata pártot és a gerinces politikusokat ádandóan elhalmozzák. J­ Nem nagy sikerrel, mert ma már ott tar­tik, hogy a túlsó oldalról jövő rágalmak , gyanusitgatások a közvélemény szemében tüntetésszámba mennek. Kellenek tehát ítékostiyabb eszközök. ~-­gy milyenek? Majdnem mindegy, csak­­váljon és sikerüljön néhány napra elvonni­­ .g­­ . elmét a kormány páratlanul i.c. : aj vi es Jilantas választási hadjáratáról. -1.1"IS I: i,L kosok pokolgéppel csinálnak tö­e k­ét zát egy ellenzéki vacsorán. A jŕ ju­k". Hi`bentő: mindenki erről beszél, é­­l~ jag­­államtitkár is, aki rögtön ki­o­­d jaj \ ' ntenciát: „bécsi kommunisták i@ltak"i — és „ellajnyhul a­ nyomozás", fut-a k- Por lepi el a nyomozás ak­t. feledés mit az esetre, megint minden­t, J­áras­ziok és a választási erőszakos­ít­ó­z­kodások érdekelnek elsősorban —, mire valók a kormány titkos támogatói? . .. Nekünk nem kenyerünk a gyanúsítás. Mi mindent nyíltan és őszintén kimondun­k-Éppen ezért, amidőn örvendünk annak, hogy emberéletben most nem esett kár és a legerélyesebben követeljük a Ferenc József-laktanya merénylőjének vagy me­rénylőinek­ a­ kinyom­ozását és érdem sze­rint való megbüntetését — éppen úgy, mint a Dohány­ utcai merénylők kinyo­mozását és megbüntetését —, nem nyomhat­juk el azt az érzésünket, hogy ezúttal vala­milyen hangulatkeltésre szánt buta stikli történt. Ezt az érzésünket alátámasztja a reakciós sajtó összestimmelt ocsmány gya­núsítása , amivel azt akarják elhitetni a hi­székeny világgal, hogy a­ szerencsére jól dresszírozott bomba és a május elsejei munkásünnep között okozati összefüggés van. A főkapitányhelyettes pedig siet ennek a gyanúnak tápot adni célzatos nyilatkozatával, ahelyett, hogy sietne a tetteseket kinyomozni és ezzel tiszta hely­zetet teremteni a bom­bavetőipar gyakorlása körül. Ak­ik­ a munkásság májusi ünnepét, annak programját és rendeltetését ismerik, azok bizonyára nem ülnek föl az ilyen pimasz, rongy gyanúsításnak. Akik­­tudják, hogy a magyar munkásság már harminc ízben ün­nepelte még május elsejét munkaszünettel, gyűlésekkel, ünnepélyekkel, fölvonulásokkal és soha még egy ártatlan petárda sem rob­bant ezeken a napokon, azok bizonyára kel­lően tudják majd értékelni a békésen ün­neplő munkásokat ért gyanúsításokat és tudni fogják, hogy­ a reakciós sajtót mi moz­gatja! Célunk teh­át nem a védekezés. Erre nincs szükségünk. A mi tájékunkon még nem ta­láltak kézigránátokat! De nem is fognak találni, mert a szociáldemokrata munkás­mozgalom világszerte szellemi fegyverekkel küzd, a meggyőzés és a szolidaritás erejével akarja, szolgálni és előbbre vinni az emberi­ség nagy ügyét. Mi fölötte állóknak tekint­jük magunkat a ripők, reakciós újságíró­m­esteremberek gyanúsítgatása­in. A kormány és a hatóságok felé azonban volna egy kis figyelmeztetésünk: legyen vége a komédiának! Ezek az eszközök nem célravezetők és nem is lesznek azok soha. Nyomozzák ki mindkét bombamerénylet tet­teseit, és minden kímélet nélkül járjanak el velük szemben. Nyílt és burkolt gyanúsíti­gatások nem nyugtathatják meg a közvéle­ményt még akkor sem, ha azok államtitká­roktól vagy főkapitányhelyet­tesektől jön­nek is. És legyen vége a bolsevizmussal való örö­kös kacérkodásnak is. .Mert két eshetőség lehetséges. Vagy komolytalan és veszélytel­len a bolsevista agitáció és nincs talaja — akkor fölösleges mesterségesen tenyész­teni, mert végül — komolyra válhatik. Vagy ennek az ellenkezője igaz. Akkor pedig tes­sék ellene védekezni úgy, ahogy a művelt népek sikeresen védekeznek: demokráciával, közszabadságokk­al, szólásszabadsággal, az eszmék és elvek szabad mérkőzésének lehető­ségével, hogy a meggyőzés eszközei, foglal­hassák el az erőszak eszközeit. • Minden más irányú kísérlet meddő és veszedelmes. VI. Harsogott a néma malus«, * * A mayar munkásság százan tüntetése a munka világü­nnepén. A világ proletárjainak májusa. Kormányzatunk kifürkészhetetlen bölcses­sége­­betiltotta nekünk — május l-jét. A nap­táron Európa eme legerélyesebb kormányzata valószínűen nem szándékozott változtatni. Nem is változtatott, csak annyi történt, hogy az idők fordulóját az egész világot átfogó szív egyetlen nagy dobbanását egy kissé­­ meg­rendszabályozta. Bizonyára magasabb szem­­pontokból, például a nemzetközi szimpátiák fokozása érdekében. Számos távirat futott be hozzánk, valamennyien arról számolnak be, hogy Európa legkülönbözőbb országaiban a munkásság ünnepelt május elsején, azok a táv­iratok hiányoznak, amelyek a miénkhez, ha­sonló rendszabályról adnának számot. Hihető volna, hogy nem akadt még­ egy kormány, amely betiltotta a dolgozók manifesztációját a munkásjóléti törvényekért, a világbékéért, a fölzakla­tott emberiség megnyugvásáért? Budapest és az ország munkássága ünnepelte május elsejét. A gyűlések százain százezrek forró ölelkezése ez évben elmaradt. Új harcosaink nem szívhatták be az emelvényekről elhangzó uj igéket s a régiek nem indulhattak az ujjak kisarjadó virágzásán, nagy, végeláthatatlan menetekben nem zarándokolhatott oltárai felé a munka­ népe. És mégis harsogott a néma: május. Száz szónok helyett százezernyi szónoka támadt a mi májusunknak, a­ tilalom nagy ser­kentő, százezernyi agy tűnődött mogorván: Miért nem? És szállt a kérdés szájról szájra. Ifja, öregje, férfia, asszonya kérdezett én felelt: Akarjuk! Akarjuk! Van nekünk most, egy nagy célunk, szemün­ket, minden figyelmünket odaszögezzük: erőt gyűjteni, erőt fölsorakoztatni a választásokra. Nem várunk csodákat, de egy lépést előre, min­den figyelmünket ideszögezzük. A május elsejei munkaszünetelésért nem agitáltunk, mint­ más években. A hagyományok elvégezték ezt he­lyettünk. A fővárosban és annak környékén megállott a munka a gyá­rakban és a műhelyekben. Számos üzlet zárva maradt. Külsőségekben e nagyszerű tényen kí­vül egyéb eseménye nem is volt a napnak. Az idő borúsra fordult, a szakszervezetek a meg­szokott vasárnapi képüket öltötték föl. Ezrek gyűltek össze csöndes beszélgetésre. A politika, a génuai konferencia, a rettenetes nyomorúság, adott elég beszélgetni valót. És még­ egy. A vá­lasztási és a Népszava-agrreáció nem szünetelt ezen a napon. A fiatalság és a nők, ahogy egy kicsit biztatóbbra derült az idő, tízezrével hul­lámzottak a városligetben és a környék zöldjé­ben. Mindenfelé a városban, a környéki térsé­geken a kezében a­ Népszava jubileumi száma, a mi ezévi májusi jelvényünk. Mily hangos volt ez a néma­ tüntetés. A vidéken, akár a fővárosban, még az itteninél is súlyo­sabb viszonyok között, megünnepelte a munkás­ság május elsejét. Egész sereg beszámolót kap­tunk már eddig is. Lelkes üdvözletek nagy vá­rosokból és apró falusi tanyákról: a kalapács és a föld munkásnépe összeforrott, velünk ér­zésben és szondolatban. Miskolc, Debrecen, Sze­ged, Salgótarján, Nyíregyháza, Győr, Székes­fehérvár, Nagykanizsa, Kaposvár, Dombóvár, Szombathely, Sopron, Pécs és a bányavidék munkássága fejezte­­ki a közösségét az ünnepi lésben.

Next