Népszava, 1922. május (50. évfolyam, 99–122. sz.)
1922-05-03 / 99. szám
1I0 évf. 9®. ss. BRs«fapesir. 1922 3. sjeersS» korona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA 5 tsrg évre.... 1101 tor. negyed évre 181 kar. és évre 551 kor. egy hóra... 118 kor. jUgoszlárjában egy számra 5 jug. korona. EGYES SZÁM ÁRA 5 KORONA MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP SZERKESZTŐSÉG:VIII, CONTI-ITCA 4. SZ. (Telefon: József 1-19 és József 3—31) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-ITCA 4 SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3—31) Köz Merénylet vagy hangulatkeltés? A választási küzdelem egy dologban már egészen tiszta helyzetet teremtett: az ország épe tisztán lát és nem hajlandó az egységes pártba tömörült szélső reakciónak behódolni. "A közvélemény úgy látja és bírálja a helyzetet, hogy ma elsősorban reális politikára van szüksége s azt, is tudja, hogy a mostani bábkormánytól és ezerféle érdekszférából összeverődött pártjától ilyen politikát nem remélhet. ígéreteknek, színes frázisoknak nem hisz rá és joggal,mert ha a kormány valóban jótakarna, ha az ország érdekében akarna, cselekedni, ezt meg is tehetné, hiszen azt,oundja, hogy a kezében a hatalom! Ha voltátorsága az alkotmányosság elamerikázásával törvénytelen rendeletben a választók százezreit jogfosztott páriokká tenni, ha van merészsége a választások eredményét,a kor-Testrükkök egész légiójával a maga javára befolyásolni: lehetne bátorsága és akarata ahhoz is, hogy valamicskét rögtön megvalósíttni abból,amit a piacokon olyan szolgalProsoft hirdet és ígér. Hogy a helyes és demokratikus cselekedeéknek melyik nagyobb akadálya: a karmány izig-vérig reakciós politikája, avagy a almelőtlen mellékkormányok ellenforradalmi atranzigencája, az ebből a szempontból majdnem mellékes. A helyzet az, hogy van egy kormányunk, amely nem győzi eleget harsogni a demokráciát és a velejáró jókat, a gyakorlatban pedig a reakció hálóját szöögeti s hogy eztsikeresen tehesse: minden szközzel igyekszik meghamisítani a közkaratot. Ide tartozik az is, hogy a szociáldemokrata párt és a demokratikus ellenzék választási adóját igen nagy és meleg rokonszenvvel fogadta az ország. Ezt az egyet, a választók fenső érzését és meggyőződését nehéz rendeltekkel kormányozni, megkísérlik hát a jasonszenvi gyógymód" alkalmazását, elámi alapon lerombolni valamicskét a demokrácia igaz harcosai iránt megnyilvánuló seretetből és rokonszenvből. Erre szolgálnak a kormánypárt és az életeik részéről megnyilvánuló hangulatkeltőfenzívák és a hazug rágalmaknak az az adata, amellyel a munkásokat, a szociálmokrata pártot és a gerinces politikusokat ádandóan elhalmozzák. J Nem nagy sikerrel, mert ma már ott tartik, hogy a túlsó oldalról jövő rágalmak , gyanusitgatások a közvélemény szemében tüntetésszámba mennek. Kellenek tehát ítékostiyabb eszközök. ~-gy milyenek? Majdnem mindegy, csakváljon és sikerüljön néhány napra elvonni .g . elmét a kormány páratlanul i.c. : aj vi es Jilantas választási hadjáratáról. -1.1"IS I: i,L kosok pokolgéppel csinálnak töe két zát egy ellenzéki vacsorán. A jŕ juk". Hi`bentő: mindenki erről beszél, él~ jagállamtitkár is, aki rögtön kiod jaj \ ' ntenciát: „bécsi kommunisták i@ltak"i — és „ellajnyhul a nyomozás", fut-a k- Por lepi el a nyomozás akt. feledés mit az esetre, megint mindent, Járasziok és a választási erőszakosítózkodások érdekelnek elsősorban —, mire valók a kormány titkos támogatói? . .. Nekünk nem kenyerünk a gyanúsítás. Mi mindent nyíltan és őszintén kimondunk-Éppen ezért, amidőn örvendünk annak, hogy emberéletben most nem esett kár és a legerélyesebben követeljük a Ferenc József-laktanya merénylőjének vagy merénylőinek a kinyomozását és érdem szerint való megbüntetését — éppen úgy, mint a Dohány utcai merénylők kinyomozását és megbüntetését —, nem nyomhatjuk el azt az érzésünket, hogy ezúttal valamilyen hangulatkeltésre szánt buta stikli történt. Ezt az érzésünket alátámasztja a reakciós sajtó összestimmelt ocsmány gyanúsítása , amivel azt akarják elhitetni a hiszékeny világgal, hogy a szerencsére jól dresszírozott bomba és a május elsejei munkásünnep között okozati összefüggés van. A főkapitányhelyettes pedig siet ennek a gyanúnak tápot adni célzatos nyilatkozatával, ahelyett, hogy sietne a tetteseket kinyomozni és ezzel tiszta helyzetet teremteni a bombavetőipar gyakorlása körül. Akik a munkásság májusi ünnepét, annak programját és rendeltetését ismerik, azok bizonyára nem ülnek föl az ilyen pimasz, rongy gyanúsításnak. Akiktudják, hogy a magyar munkásság már harminc ízben ünnepelte még május elsejét munkaszünettel, gyűlésekkel, ünnepélyekkel, fölvonulásokkal és soha még egy ártatlan petárda sem robbant ezeken a napokon, azok bizonyára kellően tudják majd értékelni a békésen ünneplő munkásokat ért gyanúsításokat és tudni fogják, hogy a reakciós sajtót mi mozgatja! Célunk tehát nem a védekezés. Erre nincs szükségünk. A mi tájékunkon még nem találtak kézigránátokat! De nem is fognak találni, mert a szociáldemokrata munkásmozgalom világszerte szellemi fegyverekkel küzd, a meggyőzés és a szolidaritás erejével akarja, szolgálni és előbbre vinni az emberiség nagy ügyét. Mi fölötte állóknak tekintjük magunkat a ripők, reakciós újságírómesteremberek gyanúsítgatásain. A kormány és a hatóságok felé azonban volna egy kis figyelmeztetésünk: legyen vége a komédiának! Ezek az eszközök nem célravezetők és nem is lesznek azok soha. Nyomozzák ki mindkét bombamerénylet tetteseit, és minden kímélet nélkül járjanak el velük szemben. Nyílt és burkolt gyanúsítigatások nem nyugtathatják meg a közvéleményt még akkor sem, ha azok államtitkároktól vagy főkapitányhelyettesektől jönnek is. És legyen vége a bolsevizmussal való örökös kacérkodásnak is. .Mert két eshetőség lehetséges. Vagy komolytalan és veszélytellen a bolsevista agitáció és nincs talaja — akkor fölösleges mesterségesen tenyészteni, mert végül — komolyra válhatik. Vagy ennek az ellenkezője igaz. Akkor pedig tessék ellene védekezni úgy, ahogy a művelt népek sikeresen védekeznek: demokráciával, közszabadságokkal, szólásszabadsággal, az eszmék és elvek szabad mérkőzésének lehetőségével, hogy a meggyőzés eszközei, foglalhassák el az erőszak eszközeit. • Minden más irányú kísérlet meddő és veszedelmes. VI. Harsogott a néma malus«, * * A mayar munkásság százan tüntetése a munka világünnepén. A világ proletárjainak májusa. Kormányzatunk kifürkészhetetlen bölcsességebetiltotta nekünk — május l-jét. A naptáron Európa eme legerélyesebb kormányzata valószínűen nem szándékozott változtatni. Nem is változtatott, csak annyi történt, hogy az idők fordulóját az egész világot átfogó szív egyetlen nagy dobbanását egy kissé megrendszabályozta. Bizonyára magasabb szempontokból, például a nemzetközi szimpátiák fokozása érdekében. Számos távirat futott be hozzánk, valamennyien arról számolnak be, hogy Európa legkülönbözőbb országaiban a munkásság ünnepelt május elsején, azok a táviratok hiányoznak, amelyek a miénkhez, hasonló rendszabályról adnának számot. Hihető volna, hogy nem akadt még egy kormány, amely betiltotta a dolgozók manifesztációját a munkásjóléti törvényekért, a világbékéért, a fölzaklatott emberiség megnyugvásáért? Budapest és az ország munkássága ünnepelte május elsejét. A gyűlések százain százezrek forró ölelkezése ez évben elmaradt. Új harcosaink nem szívhatták be az emelvényekről elhangzó uj igéket s a régiek nem indulhattak az ujjak kisarjadó virágzásán, nagy, végeláthatatlan menetekben nem zarándokolhatott oltárai felé a munka népe. És mégis harsogott a néma: május. Száz szónok helyett százezernyi szónoka támadt a mi májusunknak, a tilalom nagy serkentő, százezernyi agy tűnődött mogorván: Miért nem? És szállt a kérdés szájról szájra. Ifja, öregje, férfia, asszonya kérdezett én felelt: Akarjuk! Akarjuk! Van nekünk most, egy nagy célunk, szemünket, minden figyelmünket odaszögezzük: erőt gyűjteni, erőt fölsorakoztatni a választásokra. Nem várunk csodákat, de egy lépést előre, minden figyelmünket ideszögezzük. A május elsejei munkaszünetelésért nem agitáltunk, mint más években. A hagyományok elvégezték ezt helyettünk. A fővárosban és annak környékén megállott a munka a gyárakban és a műhelyekben. Számos üzlet zárva maradt. Külsőségekben e nagyszerű tényen kívül egyéb eseménye nem is volt a napnak. Az idő borúsra fordult, a szakszervezetek a megszokott vasárnapi képüket öltötték föl. Ezrek gyűltek össze csöndes beszélgetésre. A politika, a génuai konferencia, a rettenetes nyomorúság, adott elég beszélgetni valót. És még egy. A választási és a Népszava-agrreáció nem szünetelt ezen a napon. A fiatalság és a nők, ahogy egy kicsit biztatóbbra derült az idő, tízezrével hullámzottak a városligetben és a környék zöldjében. Mindenfelé a városban, a környéki térségeken a kezében a Népszava jubileumi száma, a mi ezévi májusi jelvényünk. Mily hangos volt ez a néma tüntetés. A vidéken, akár a fővárosban, még az itteninél is súlyosabb viszonyok között, megünnepelte a munkásság május elsejét. Egész sereg beszámolót kaptunk már eddig is. Lelkes üdvözletek nagy városokból és apró falusi tanyákról: a kalapács és a föld munkásnépe összeforrott, velünk érzésben és szondolatban. Miskolc, Debrecen, Szeged, Salgótarján, Nyíregyháza, Győr, Székesfehérvár, Nagykanizsa, Kaposvár, Dombóvár, Szombathely, Sopron, Pécs és a bányavidék munkássága fejezteki a közösségét az ünnepi lésben.