Népszava, 1922. augusztus (50. évfolyam, 172–197. sz.)
1922-08-01 / 172. szám
tan része az árak óriási hullámzásában és bizonyos, hogy a drágaság tűrhetetlenségét még ez is fokozza. .. A drágaságot azonban le kell törni, a korona további elértéktelenedését meg kell akadályozni s lehetővé kell tenni, hogy aki itt él és b becsületes munkával akarja a kenyerét megkeresni, azt meg is találja. Úgy látjuk, hogy az a bizonyos tizenkettedik óra, amelynél tovább nem szabad a dolgokat tétlenül nézni, egészen pontosan bekövetkezett A kormány mutassa meg már egyszer, hogy igazán ura a helyzetnek. Ha igaz az, hogy nincsenek melékkormányok, ha igaz az, hogy a kormánynak megvan az akarata, meg a hatalma is, hogy az ország szénáját rendbehozza, akkor lásson munkához, amíg megvannak a rendbehozási lehetőségei. Mindenekelőtt vagdossa le a tőzsdének minden olyan fattyúhajtósát, amely alkalmas a drágaság fokozására. A pénz csere- és fizetési eszköz, de nem áru, ennélfogva nem lehet tárgya tőzsdei spekulációnak. Nem szabad, hogy a dolgozó milliók kenyerének és ruhájának az árát befolyásolja tíz, hogy egynéhány valutaspekuláns a szurkolban bízik-e jobban, vagy a márkában, avagy a koronában. Rendezni kell a deviza- és valutakereskedelmet és a spekuláció céljaira való pénzvásárlásoknak véget kell vetni. Ezt sürgősen meg kell csinálni, mert nem szabad tűrni, hogy bárkik is élősködjenek a drágaságból, a tömegek nyomorúságából. De senki se áltassa magát azzal, hogy ez már valami lényeges munka volna a drágaság ellen. Aki alapos munkát akar végezni, annak sokkal mélyebbre kell ásnia. Mélyreható közgazdasági és politikai kormányintézkedések, alapos rendszerváltozás nélkül nem lehet megállítani a korona zuhanását, nem lehet elejét, venni a legteljesebb közgazdasági szétzüllésnek. Nincs más út és más lehetőség: az ábrándozok, a kalandorok és az önérdekhajhászok elcsatangolhatnak rég letűnt időkbe és el nem érhető messzeségekbe, akik azonban a valóságok között élnek s az ország sorsát sem a felelőtlenségnek, sem az önzésnek nem akarják prédásul dobni, azoknak a mai európai alapra kell helyezkedniük. yVWVXAAA/WWV/XAAAAA/X/VAAAA/WN/NAAAAAAAA/VVnAA/VA/X/WVW Pintér ur hurcolkodjon tovább... Válaszul Pintér László nemzetgyűlési képviselő mult heti nyilatkozatára, Garami elvtárs a következőket közli: — Amint a Népszava július 26-iki számaiból látom, Pintér képviselő ur leleményes fordulattal Prágába helyezi át azt a beszédemet, amelyről előzően azt állította, hogy Pozsonyban tartottam. Pintér úr kénytelen lesz a most megkezdett harcolkodást tovább folytatni, mert én Prágában sem tartottam még soha, semmiféle beszédet. Nehogy azonban mindannyiszor cáfolatokat tegyek közzé, valahányszor ez a képviselő úr a maga hazugságának színhelyét más és más városba helyezi át, kijelentem azt is, hogy a budapesti Clerk-féle tárgyalások értekezletei óta sehol, semmiféle beszédet sem mondottam. A parlamenti frakció tagjai kedden, délelőtt 10 órakor a nemzetgyűlés épületében ülést tartanak. Mibe kerül a nemzetgyűlés? A „Magyar Távirati Iroda" jelenti. A gazdasági bizottság Gaál Gasszton elnöklésével hétfőn ülést tartott. Palmer Kálmán elnöki főtanácsos, előadó ismertette a folyó ügyeket és a nemzetgyűlésnek (képviselőháznak) 1922/23. számadási évre vonatkozó költségvetését. Az 1922/23. évi feszes rendes kiadások 58.041.578 koronára rúgnak, az 1921/22. évben előirányzott 19.429.727 koronával szemben. Ehhez a rendes szükséglethez hozzászámítva még a nem rendszeresített, és változó illetményekből előreláthatóan előálló, körülbelül 16.000.000 koronát, a nemzetgyűlés összes szükséglete körülbelül 75.000.000 koronára tehető. Ebből az összegből 21.000.000 korona többlet esik a nemzetgyűlési képviselők illetményeinek emelésére, 1.080.047 korona a rendszeresített állandó illetmények emelésére, 750.000 korona az irodai és a háztartási szükségletek fedözésére, 3.000.000 korona a fűtésre, 900.000 korona a világításra, 1.350.000 korona az épületfentartás költségeire, 6 300.000 korona a nyomdaköltségekre. 472.756 korona a nem rendszeresített illetményekre. 1.569.418 korona a parlamenti őrség szükségletére, 385.000 korona nyugdíjtételre. 150.000 korona a könyvtár gyarapítására, 90.000 korona a könyvek bekötésére. A költségtöbblet többi része apróbb tételekközött oszlik meg. A bizottság a költségelőirányzatot tudomásul vette. A nemzetgyűlés hétfői ülésén az indemnitási vita szokásos befejező akkordjai, a miniszterelnök és az egyes miniszterek fölszólalásai hangzottak el. De nemcsak külső formájukat, hanem belső tartalmukat illetően is csupán a már megszokott, az első nemzetgyűlés, helyesebben a közel hároméves kurzus hangjai csendültek ki az öthetes vitát befejező miniszteri akkordok együtteséből. A miniszterelnök és a miniszterek beszédei csak annyiban különböztek az eddigi hasonló beszédektől, hogy ezúttal a szociáldemokrata képviselők számonkérő fölszólalásaira, a dolgozó tömegek, a közszabadságok, a nép széles rétegeinek jobb megélhetése érdekében elhangzott követeléseire is válaszolniuk kellett a kormány tagjainak. És éppen ezek a válaszok — amelyekkel lapunk vezető helyén foglalkozunk — csupán arra voltak alkalmasak, hogy a nemzetgyűlés és a kurzus valóban destruáló munkáját, annak minden szomorú emlékét fölelevenítsék. Először az igazságügyminiszter beszélt, majd a miniszterelnök mondotta el úgynevezett nagy beszédét és azután a belügyminiszter nyilatkozott, helyesebben válaszolt a szociáldemokrata fölszólalásokra, mert a miniszteri szónoklatokat úgyszólván teljesen kimerítettük a szociáldemokrata felszólalásokkal való polemizálások. Ezekből a kormány nyilatkozatokból és válaszokból állandóan csupán egy fogadkozás csendült ki: minden marad a régiben. A miniszteri beszédek után a zárszó jogán fölszólaltak azok a képviselők, akik határozati javaslatokat nyújtottak be. Közben a pénzügyminiszter tartott terjedelemre nézve nagyobb beszédet, a kormány pénzügyi, és gazdasági politikájáról. Amit pedig a kormánynak gazdasági programjáról mondott, az lettföljebb csak a mély gyökerű betegségek, a dolgozók megélhetési válságának megállapítása volt. Hogy e válság enyhítése érdekében mit szándékozik tenni a kormány, arról bizony nagyon keveset hallottunk, inkább csak azt kellett tudomásul vennünk, hogy a kormány e téren is tehetetlen és jobban is tesszük, ha minden reményünket a szegiakassszuk. Végül a benyújtott határozati javaslatok fölött szavazott a nemzetgyűlés. Gömbösék jólnevelt többsége természetesen a szociáldemokrata részről benyújtott valamennyi határozati javaslatot nagy lelkesedéssel leszavazta és ugyanez lett a sorsa az ellenzéki képviselők legtöbb határozati javaslatának. Közben az egységespárti többség az indemnitási javaslatot általánosságban elfogadta. A keddi ülésen az egységesek folytatják majd a benyújtott határozati javaslatok fölötti döntést, azután természetesen megszavazzák majd részleteiben is azz indemnitást, hogy végül a kormány a maga többsége jóvoltából zsebrevághassa az intemnitással párosult , kiérdemelt" bizalmat. A nemzetgyűlés hétfői idejét 12 óra előtt nyitotta meg Huszár Károly alelnök. Elsőnek Daruvári Géza igazságügyminiszter szólalt föl, hogy az indemnitási vita során elhangzott és a tárcáját érintő fölszólalásokra válaszoljon. Védelmébe vette a bíróságot, amely — úgymond — most is független, mert a bírákat nemcsak újabban, hanem mindig a kormány nevezte ki. A bírák ma is áthelyezhetetlenek, illetően csak saját kívánságuknak megfelelően történhetik meg az áthelyezésük. Kijelenti, hogy az amnesztiarendeletek annak rendje és módja szerint végrehajtottak. Ami pedig a kivételes kegyelmet illeti, amelyre az amnesztia rendelet módot nyújt, abban is többen részesültek. Tizenhárom elítélt kapott ilyen kivételes kegyelmet, 97 esetben pedig folyamatban van a kivételes kegyelem megadása. Ő e kérdésben mindig az engesztelődés szellemében jár el. A legfontosabb igazságügyi törvényjavaslatok, amelyek előkészítés alatt vannak, a következők: a kivételes hatalom rendelkezéseit pótló törvények, a váltótörvényjavaslat- ,és készen van a felsőházról szóló törvényjavaslat is. Az indemnitást elfogadásra ajánlja. Ezután gróf Bethlen István miniszterelnök szólalt föl. Azzal kezdte, hogy az indemnitás vitája túlságosan elhúzódott és ennek egyik oka az, hogy a nemzetgyűlés házszabályai elavultak, másik oka, hogy új helyzet, állott elő azáltal, hogy a szociáldemokraták bevonultak a parlamentbe. A kormány immár nem egységes ellenzékkel áll szemben, hanem három ellenzéki táborral, akeresztény, a liberális polgári ellenzékkel és a szociáldemokratákkal. A szociáldemokraták politikai előnyomulása folytán szükségessé vált, hogy kiküszöböltessenek azz ellentétek a polgári társadalom és a polgári pártok között. Az ellenzék az együttműködés egyik feltételeként a politkai üldözések beszüntetését kívánják. Ennek betartása — úgymond — nem ütközik nehézségbe. Elhangzott az ellenzék részéről az a kívánság is, hogy ne legyenek mellékkormányok. Szerinte a mellékkormányokról szó sem lehet. Bejelenti, hogy a kormány az ősz folyamán költségvetést nyújt majd be, azután pedig a miniszterelnök válaszolt a szociáldemokrata fölszólalásokra. A pártnak Peidl által beterjesztett deklarációja — mondotta a miniszterelnök — nagyjában azoktóberi program, kiegészítve a jelenlegi gazdasági kérdésekkel. A programnak két olyan pontja van, amely a polgári társadalomnak is szimpatikus: az egyik a többségi elv elfogadása, a másik a trianoni békeszerződés revízióján való együttműködés. A pártprogram, egyébként általában nem volna ellenszenves a polgári társadalomnak, de Peidl kijelentette, hogy az általa beterjesztett program, csak munkaprogram, ellenben a szociádemokrata párt teljes egészében föntartja a maga programját, amely sokkal messzebbmenő követelésekből áll. Ez — mondotta a miniszterelnök — bizonyos aggodalomra ad okot. Kérdi, melyik az a program? 1919 tavaszán a szociáldemokrata párt fuzionált a kommunistákkal és ekkor a maga programját átdolgozta Ez-e az a program, amely a Szociáldemokrata párt végső céljait tartalmazza? (Várnai Dániel: „Tizenöt-hrsz beszédben megmondottuk, hogy nem hal") Nem kívánja, hogy a szocialisták a marxi tanokat megtagadják, de nyilatkozzanak, hogy mennyiben vették régebbi programjukat revízió alá. (Propper Sándor: „Mi a II. Internacionálé alapján állunk.") Nyilatkozzanak tehát a szocialisták nemcsak a legközelebbi, hanem a távolabbi céljaikról is. A szociáldemokrata képviselők az összes emigránsok hazajövetelét is követelik. Peyer Károly: Nem az összesekét! Bethlen: Az emigránsok 90%-a — a miniszterelnök szerint — kommunista és kevés azoknak a száma, akik a fehér terror miatt voltak kénytelenek távozni. Garami Ernőről tudja, hogy sohasem volt bolsevista. Tudja, hogy Garami a bolsevista uralom elől kiköltözött az országból és a kommün alatt Svájcban élt. Mikor a kommün bukása után Garami Svájcból visszatért, az akkori tárgyalásokon ő maga is tárgyalt Garamival, akit becsületes embernek ismert. De Garami a tárgyalások után, amelyek nem vezettek eredményre, külföldre távozott... (Peidl Gyula: „Kénytelen volt távozni!") ...és Bécsben lapot alapított. A nemzetgyűlésen elhangzott az a kérdés, hogy ki a hibásabb, az-e, aki a jogrendellenes cselekményeket elköveti, vagy az-e, aki megíratja azokat. E dolgok megírása — mondotta Bethlen — iseni ízléses, de Garami lapja nemcsak az igazat írta, hanem többet annál. És kezet fogott olyan államokkal, amelyek ellenségei Magyarországnak és követelte, hogy ezek az államok szálljanak meg még több területet. Bécsben találkozott egy úrral, aki azt mondotta, hogy Garami tárgyalni akar vele hazajövetele dolgában. (Payer Károly: „Garami senkit, sem bízott meg azzal, hogy hazatérése érdekében tárgyaljon!") Kijelenti, hogy amíg Garami a jövőt föntartja, nem hajlandó vele tárgyalni. (Klárik Ferenc: „Garami a fehér terror elől ment el!") A szociáldemokraták azt is kívánták, hogy azoknak is adják meg az amnesztiát, akik még nem kapták azt meg. Összevéve nincsenek ilyenek ezren. (Klárik Ferenc: „Csak a gyilkosoknak adnak amnesztiát!") Másrészről fölháborodnak azon, hogy alig száz embernek szintén amnesztiát adtak, akik a kommün után jogrendellenes bűncselekményeket követtek el, holott 277000 kommunista bűncselekmény miatt A kormány programja: minden maradt a régiben * * Bethlen miniszterelnök válássá a szociáldemokraták követeléseire. — Árpád programját a miniszterelnök részben „ellenszenvesnek" találja. — 'Hl kivétetes hatalom megszüntetéséről szó sem lehet. — A pénzügyminiszter nyiralisszata a kormány gazdasági „programjáról". — A szociáldemokraták« valamennyi határozati javaslatát Gömkös&fc leszavazták. * * Az indemnitási javaslatot általánosságban megszavazta a kormánypárti többség. NÉPSZAVA 1922 augusztus 1.