Népszava, 1922. augusztus (50. évfolyam, 172–197. sz.)

1922-08-01 / 172. szám

­­t­an része az árak óriási hullámzásában és bi­zonyos, hogy a drágaság tűrhetetlenségét még ez is fokozza. .. A drágaságot azonban le kell törni, a korona további elértéktelenedését meg­ kell akadá­lyozni s lehetővé­ kell tenni, hogy aki itt él és b becsületes munkával akarja a kenyerét meg­keresni, azt meg is találja. Úgy látjuk, hogy az a bizonyos tizenkettedik óra, amelynél to­vább nem szabad a dolgokat tétlenül nézni, egészen pontosan bekövetkezett A kormány mutassa meg már egyszer, h­ogy igazán ura a helyzetnek. Ha igaz az, hogy nin­csenek melékkormányok, ha igaz az, hogy a kormánynak megvan az akarata, meg a ha­talma is, hogy az ország szénáját rendbehozza, akkor lásson munkához, a­m­íg megvannak a re­ndbehozási lehetőségei. Mindenekelőtt vag­dossa le a tőzsdének minden olyan fatty­úh­aj­tósát, amely alkalmas a drágaság fokozására. A pénz csere- és fizetési eszköz, de nem áru, ennélfogva nem lehet tárgya tőzsdei spekulá­ciónak. Nem szabad, hogy a dolgozó milliók kenyerének és ruhájának az árát befolyásolja tíz, hogy egynéhány valutaspekuláns a szu­rkolban bízik-e jobban, vagy a márkában, avagy a koronában. Rendezni kell a deviza- és valutakereskedelmet és a spekuláció céljaira való pénzvásárlásoknak véget kell vetni. Ezt sürgősen m­eg kell csinálni, mert nem szabad tűrni, hogy bárkik is élősködjenek a drága­ságból, a tömegek nyomorúságából. De senki se áltassa magát azzal, hogy ez már valami lényeges munka volna a drágaság ellen. Aki alapos munkát akar végezni, annak sokkal mélyebbre kell ásnia. Mélyreható közgazdasági és politikai kor­mányintézkedések, alapos re­n­­d­szervál­to­zás nél­kül nem lehet megállítani a korona zuhanását, nem lehet elejét, venni a legteljesebb közgazda­sági szét­züllésnek. Nincs más út és más lehe­tőség: az ábrándozok, a­ kalandorok és az ön­érdekhajhászok elcsatangolhatnak rég letűnt időkbe és el nem érhető messzeségekbe, akik azonban a valóságok között élnek s az ország sorsát sem a felelőtlenségnek, sem az önzésnek nem akarják prédásul dobni, azoknak a mai európai alapra kell helyezkedniük. yVWVXAAA/WWV/XAAAAA/X/VAAAA/WN/NAAAAAAAA/VVnAA/VA/X/WVW Pintér ur hurcolkodjon tovább... Válaszul Pintér László nemzetgyűlési képviselő mult heti nyilatkozatára, Garami elvtárs a követ­kezőket közli: — Amint a Népszava július 26-iki számaiból látom, Pintér képviselő ur leleményes fordulat­tal Prágába helyezi át azt a beszédemet, amely­ről előzően azt állította, hogy Pozsonyban tar­tottam. Pintér úr kénytelen lesz a most meg­kezdett harcolkodást tovább folytatni, mert én Prágában sem tartottam még soha, semmiféle beszédet. Nehogy azonban mindannyiszor cáfo­latokat tegyek közzé, valahányszor ez a kép­viselő úr a maga hazugságának színhelyét más és más városba helyezi át, kijelentem azt is, hogy a budapesti Clerk-féle tárgyalások ér­tekezletei óta sehol, semmiféle beszédet sem mondottam. A parlamenti frakció tagjai kedden, délelőtt 10 órakor a nemzetgyűlés épületében ülést tar­tanak. Mibe kerü­l a nemzetgyűlés? A „Magyar Táv­irati Iroda" jelenti. A gazdasági bizottság Gaál Gasszton elnöklésével hétfőn ülést tartott. Palmer Kálmán elnöki főtanácsos, előadó is­mertette a folyó ügyeket és a nemzetgyűlésnek (képviselőháznak) 1922/23. számadási évre vo­natkozó költségvetését. Az 1922/23. évi feszes rendes kiadások 58.041.578 koronára rúgnak, az 1921/22. évben előirányzott 19.429.727 koronával szemben. Ehhez a rendes szükséglethez hozzá­számítva még a nem rendszeresített, és vál­tozó illetményekből előreláthatóan előálló, kö­rülbelül 16.000.000 koronát, a nemzetgyűlés összes szükséglete körülbelül 75.000.000 koro­nára tehető. Ebből az összegből 21.000.000 ko­rona többlet esik a nemzetgyűlési képviselők illetményeinek emelésére, 1.080.047 korona a rendszeresített állandó illetmények emelésére, 750.000 korona az irodai és a háztartási szük­ségletek fedözésére, 3.000.000 korona a fűtésre, 900.000 korona a világításra, 1.350.000 korona az épületfentartás költségeire, 6 300.000 korona a nyom­daköltségekre. 472.756 korona a nem rendszeresített illetményekre. 1.569.418 korona a parlamenti őrség szükségletére, 385.000 korona nyugdíj­tételre. 150.000 korona a könyvtár gya­rapítására, 90.000 korona a könyvek bekötésére. A költségtöbblet többi része apróbb tételek­­kö­zött oszlik meg. A bizottság a költségelőirány­zatot tudomásul vette.­­ A nemzetgyűlés hétfői ü­lésén az indem­nitási vita szokásos befejező akkordjai, a miniszter­elnök és az egyes miniszterek fölszólalásai hangzottak el. De nemcsak külső formájukat, hanem belső tartalmukat illetően is csupán a már megszokott, az első nemzetgyűlés, helye­sebben a közel hároméves kurzus hangjai csen­dültek ki az öthetes vitát befejező miniszteri akkordok együtteséből. A miniszterelnök és a miniszterek beszédei csak annyiban különböz­tek az eddigi hasonló beszédektől, hogy ezúttal a szociáldemokrata képviselők számonkérő föl­szólalásaira, a dolgozó tömegek, a közszabad­ságok, a nép széles rétegeinek jobb megélhe­tése érdekében elhangzott követeléseire is vá­laszolniuk kellett a kormány tagjainak. És éppen ezek a válaszok — amelyekkel lapunk vezető helyén foglalkozunk — csupán arra vol­tak alkalmasak, hogy a nemzetgyűlés és a kur­zus valóban destruáló munkáját, anna­k minden szomorú emlékét fölelevenítsék. Először az igazságü­gyminiszter beszélt, majd a miniszterelnök mondotta el úgynevezett nagy beszédét és azután a belügyminiszter nyi­latkozott, helyesebben válaszolt a szociáldemo­krata fölszólalásokra, mert a miniszteri szó­noklatokat úgyszólván teljesen kimerítettük a szociáldemokrata felszólalásokkal való pole­mizálások. Ezekből a kormány nyilatkozatokból és válaszokból állandóan csupán egy fogadko­zás csendült ki: minden marad a régiben. A miniszteri beszédek után a zárszó jogán föl­szólaltak azok a képviselők, akik határ­ozati javaslatokat nyújtotta­k be. Közben a pénzügy­miniszter tartott terjedelemre nézve nagyobb beszédet, a kormány pénzügyi, és gazdasági politikájáról. Amit pedig a kormánynak gaz­dasági programjáról mondott, az lettföljebb csak a mély­ gyökerű betegségek, a dolgozók megélhetési válságának megállapítása volt. Hogy e válság enyhítése­ érdekében mit szán­dékozik tenni a kormány, arról bizony nagyon keveset hallottunk, inkább csak azt kellett tu­domásul vennünk, hogy a kormány e téren is tehetetlen és jobban is tesszük, ha minden re­ményünket a szegi­­akassszuk. Végül a benyújtott határozati javaslatok fö­lött szavazott a nemzetgyűlés. Gömbösék jól­nevelt többsége természetesen a szociáldemo­krata részről benyújtott valamennyi határo­zati javaslatot nagy lelkesedéssel leszavazta és ugyanez lett a sorsa az ellenzéki képviselők legtöbb határozati javaslatának. Közben az egységespárti többség az indemnitási javasla­tot általánosságban elfogadta. A keddi ülésen az egységesek folytatják majd a benyújtott ha­tározati javaslatok fölötti döntést, azután ter­mészetesen megszavazzák majd részleteiben is azz indemnitást, hogy végü­l a kormány a maga többsége jóvoltából zsebrevághassa az i­ntem­­ni­t­ással párosult , kiérdemelt" bizalmat. A nemzetgyűlés hétfői idejét 12 óra előtt nyitotta meg Huszár Károly alelnök. Elsőnek Daru­vár­i Géza igazságügymin­iszter szólalt föl, hogy az indemnitási vita során elhangzott és a tárcáját érintő fölszólalásokra válaszoljon. Vé­delmébe vette a bíróságot, amely — úgymond — most is független, mert a bírákat nemcsak újabban, hanem mindig a kormány nevezte ki. A bírák m­a is áthelyezhetetlenek, illetően csak saját kívánságuknak megfelelően­­ történhetik meg az áthelyezésük. Kijelenti, hogy az amnesztiarende­letek annak rendje és módja szerint végrehajtottak. A­mi pedig a kivételes kegyelmet illeti, amelyre az amnesztia rendelet módot nyújt, abban is többen részesültek. Tizenhárom elítélt kapott ilyen kivételes kegyelmet, 97 esetben pedig fo­lyam­­atban van a kivételes kegyelem megadása. Ő e kérdésben mindig az engesztelőd­és szelle­mében jár el. A legfontosabb igazságügyi tör­vényjavaslatok, amelyek előkészítés alatt van­nak, a következők: a kivételes hatalom rendel­kezéseit pótló törvények, a váltótörvény­javas­lat- ,és készen van a felsőházról szóló törvény­javaslat is. Az indemnitást elfogadásra ajánlja. Ezután gróf Bethlen István miniszterelnök szólalt föl. Azzal kezdte, hogy az indemnitás vitája túl­ságosan elhúzódott és ennek egyik oka az, hogy a nemzetgyűlés házszabályai elavultak, m­á­si­k oka, hogy új helyzet, állott elő azáltal, hogy a szociáldemokraták bevonultak a parla­mentbe. A kormány immár nem egységes ellen­­zékkel áll szemben, hanem három ellenzéki tá­borral, a­­keresztény, a liberális polgári ellen­zékkel és a szociáldemokratákkal. A szociál­demokraták politikai előnyomulása folytán szükségessé vált, hogy kikü­szöböltessenek az­z ellentétek a polgári társadalom és a polgári pártok között. Az ellenzék az együttműködés egyik feltételeként a politkai üldözések beszün­tetését kívánják. Ennek betartása — úgymond — ne­m­ ütközik nehézségbe. Elhangzott az el­lenzék részéről az a kívánság is, hogy ne legye­nek mellékkor­mányok. Szerinte a mell­ék­k­or­mányokról szó sem lehet. Bejelenti, hogy a kor­mány az ősz folyamán költségvetést nyújt majd be, azután pedig a miniszterelnök válaszolt a szociáldemo­krata fölszólalásokra. A pártnak Peidl által beterjesztett deklará­ciója — mondotta a miniszterelnök — nagy­jában az­­októberi program, kiegészítve a jelen­legi gazdasági kérdésekkel. A programnak két olyan pontja van, amely a polgári társadalom­nak is szimpatikus: az egyik a többségi elv elfogadása, a másik a trianoni békeszerződés revízióján való együttműködés. A pártprogram, egyébként általában nem volna ellenszenves a polgári társadalomnak, de Peidl kijelentette, hogy az általa beterjesztett program, csak munkaprogram, ellenben a szociádemokrata párt teljes egészében föntartja a maga pro­gramját, amely sokkal messzebbmenő követe­lésekből áll. Ez — mondotta a miniszterelnök — bizonyos aggodalomra ad okot. Kérdi, melyik az a program? 1919 tavaszán a szociáldemo­krata párt fuzionált a kommunistákkal és ekkor a maga programját átdolgozta Ez-e az a program, amely a Szociáldemokrata párt végső céljait tartalmazza? (Várnai Dániel: „Tizenöt-h­r­sz beszédben megmondottuk, hogy nem hal") Nem kívánja, hogy a szocialisták a marxi tanokat megtagadják, de nyilatkozza­nak, hogy mennyiben vették régebbi program­jukat­ revízió alá. (Propper Sándor: „Mi a II. Internacionálé alapján állunk.") Nyilatkozza­nak tehát a szocialisták nemcsak a legköze­lebbi, hanem a távolabbi céljaikról is. A szo­ciáldemokrata képviselők az összes emigránsok hazajövetelét is követelik. Peyer Károly: Nem az összesekét! Bethlen: Az emigránsok 90%-a — a minisz­terelnök szerint — kommunista és kevés azok­nak a száma, akik a fehér terror miatt voltak kénytelenek távozni. Garami Ernőről tudja, hog­y sohasem volt bolsevista. Tudja, hogy Garami a bolse­vista uralom elől kiköltözött az országból és a kommün alatt Svájcban élt. Mikor a kommün bukása után Garami Svájcból visszatért, az akkori tárgyalásokon ő maga is tárgyalt Garamival, akit becsületes embernek ismert. De Garami a tárgyalások után, amelyek nem vezettek eredményre, kül­földre távozott... (Peidl Gyula: „Kénytelen volt­ távozni!") ...és Bécsben lapot alapított. A nemzetgyűlésen elhangzott az a­ kérdés, hogy ki a hibásabb, az-e, aki a jogrendellenes cselek­ményeket elköveti, vagy az-e, aki megíratja azokat. E dolgok megírása — mondotta Bethlen — iseni ízléses, de Garami lapja nemcsak az igazat írta, hanem többet annál. És kezet fogott olyan államokkal, amelyek ellenségei Magyar­országnak és követelte, hogy ezek az államok szálljanak meg még több területet. Bécsben találkozott egy úrral, aki azt mondotta, hogy Garami tárgyalni akar vele hazajövetele dol­gában. (Payer Károly: „Garami senkit, sem bízott meg a­zzal, hogy hazatérése érdekében tárgyaljon!") Kijelenti, hogy amíg Garami a jöv­ő­t föntartja, nem hajlandó vele tárgyalni. (Klárik Ferenc: „Garami a fehér terror elől ment el!") A szociáldemokraták azt is kívánták, hogy azoknak is adják meg az amnesztiát, akik még nem kapták azt meg. Összevéve nin­csenek ilyenek ezren. (Klárik Ferenc: „Csak a gyilkosoknak adnak amnesztiát!­") Másrészről fölháborodnak azon, hogy alig száz embernek szintén amnesztiát adtak, akik a kommün után jogrendellenes bűncselekményeket követtek el,­­ holott 277000 kommunista bűncselekmény miatt A kormány programja: minden maradt a régiben * * Bethlen miniszterelnök válássá a szociáldemokraták követeléseire. — Ár­pád­ programját a miniszterelnök részben „ellenszenvesnek" találja. — 'Hl kivétetes hatalom megszüntetéséről szó sem lehet. — A pénzügyminiszter nyiralisszata a kormány gazdasági „programjáról". — A szociáldemokr­aták« valamennyi határo­zati javaslatát Gömkös&fc leszavazták. * * Az indemnitási javaslatot általánosságban megszavazta a kormánypárti többség. NÉPSZAVA 1922 augusztus 1.

Next