Népszava, 1922. szeptember (50. évfolyam, 198–222. sz.)

1922-09-22 / 215. szám

­ NÉPSZAVA 1922 szeptember 21.­ A jóvátételi ügyeket és a szövetségközi adósságok kérdését a Népszövetség elé terjesztik. » * # ‡ ‹.... A francia kormány engedett eddigi merevségéből. — A keleti problémát békésen akarja megoldani. — A belga kormány elfogadta a németekkel foötött megállapo­dást. — Németországot invitálják a népszövetségben (Genf, szeptember 20.) A népszövetségi köz­gyűlés harmadik bizottságában, amelyhez a le­szere­lési ügyek tartoznak, De Jouvenel szenátor francia delegátus csütörtökön nyújtotta be a jóvátételi kérdésről szóló határozati javaslatát. A javaslat így szól: • Az anyagi leszerelést az erkölcsi leszerelés­nek kell megelőznie és ez csak a bizottság és a kölcsönös bizalom légkörében valósítható meg. Erre való tekintettel a Népszövetség köz­gyűlése megállapítja, hogy ez a bizalom lehe­tetlen mindaddig, amíg v­éget nem ér a valuta­válság, a gazdasági káosz és a munkanélküli­ség, amelyben a világ szenved. Ezeket a bajo­kat csak úgy lehet meggyógyítani, ha atigszűnik a bizonytalanság a/, espur,Zil­ie**, terü­letek helyreállítása és a­­szövetsé­gesközi adósságok rendezése körül. A közgyűlés annak az óhajának ad kifejezést, hogy az aláíró kormányok a szerződéseket és nemzetközi egyezményeket, amelyek erre a kérdésre vonatkoznak és amelyeknek keretében ezt a kérdést szemügyre kell venni — am­eny­nyiben ez a kérdés az európai nemzetek egye­düli közreműködésével szabályozható —, miha­marább kiépítik a jóvátétel és a szövetségesközi adósságok problémájának teljes megoldásává. A határozati javaslat továbbá annak a kí­vánságának ad kifejezést, hogy kísérje figye­lemmel a népszövetségi tanács mindazokat a fáradozásokat, amelyeket, az érdekelt kormá­nyok ebben az értelemben tesznek. A népszö­vetségi tanács természetesen nem működhetik közre hasznosan e problémák megoldásában, ha a kormányok erre föl nem szólítják. (London, szeptember 21.) Londonban tegnap nagy munkástü­ntetés volt, amelyen határozati javaslatot fogadtak el. A határozat arról szól, hogy a török válság, amely Angliát a háború szélére sodorta, közvetlen eredménye Lloyd George politikájának. A miniszterelnök valóságos veszedelem a Xi világ­­lyébéjére. V. A határozat követeli, hogy rendeljék el az új választásokat és ezzel adjanak alkalmat arra, hogy véget vethessenek Lloyd George­s végzetes kormányzásának. (Páris, szeptember 31.) A Kelet kérdéseiben eg­ybeü­lt értekezlet elsősorban azzal foglalko­zott, hogy a szövetségesek milyen általános magatartást tanúsítsanak a törökökkel szem­ben. Míg Nagybritannia megerősíti a Darda­nelláknál álló csapatait, Olaszország és Fran­ciaország nézete, hogy incidensek elkerülése érdekében előnyösebb, ha csapataikat visszavon­ják. Lord Cu­rzon csodálkozását fejezte ki e határozat fölött, mert nézete szerint ez nem áll összhangban az 1915. és 1920. évi megállapodá­sokkal, amelyek úgy szóltak, hogy szövetség­közi csapatok szállják meg részlegesen a török területeket. Poincaré miniszterelnök kifejtette, hogy, ezek a megállapodások nem vonatkoznak a mostani esetre, mert a valóságban a fegyverszünet ide­jére rendelkeztek a csapatok elosztásáról, vagyis olyan időre, amikor nem kellett tartani — mint most — összetűzéstől. A francia kor­mánynak eltökélt szándéka, hogy minden igyekezettel rajta lesz a keleti probléma békés megoldásán. Curzonnak arra az ellenvetésére, hogy Csa­nakban szükség van a szövetséges csapatok je­lenlétére, Poincaré azt válaszolta, hogy ilyen körülmények között logikus módon a Márvány­te­rger egész déli partját meg kellene sz­állani. A csapatok megerősítése könnyen a kihívás látszatát kelthetné.­ Sforza gróf olasz nagykövet Olaszország ne­vében hasonló álláspontra helyezkedett és Bernearé miniszterelnökkel egyetértett abban a­ tekintetben, hogy előzetes értekezletre nincs szükség. (Bécs, szeptember 21.) A „Neues Wiener Tag­blatt" jelenti Berlinből. A belga külügyminisz­ter közölte a német követtel, hogy a belga kormány elfogadja a birodalmi bank jótállását a német kincstári váltókért. Ezzel az augusztus 15-ike óta esedékes összesen 270.000.000 arany­má­rka értékű jóvátételre hat havi moratóriu­mot engedélyeznek. Mauclere, a jóvátételi bi­zottság belga képviselője, kijelentette, hogy a jóvátételi bizottág francia tagjai a német­belga egyezmény ellen semmiféle kifogást nem emeltek. (Berlin, szeptember 21.) A Belgiummal való pénzügyi megegyezés után a birodalmi kor­mány most a birodalmi bankkal szemben fön­álló tartozásainak födözése végett új pénzügyi terv kidolgozását vette foganatba. A „Germa­nia" értesülése szerint a pénzügyi terv a kan­cellár és a szakszervezetek között folyt tárgya­lásoknak megfelelően a kivitel és a­ termelés fokozásán és a behozatal megszorításán alapszik. (London, szeptember 21.) Lord Robert Cecil Genfből szeptember 19-én a londoni népszövet­ségi egyesülethez táviratot intézett, amelyben sajnálattal említi, hogy Németország nem tett indítványt a Népszövetségbe való fölvétele iránt, amelyet pedig, a népszövetségi gyűlés hangulatából ítélve, Lord Robert Cecil nézete szerint biztosan elfopadtak volna. Lord Robert Cecil távirata­­ ezután dr. Dernburgnak a „Contemporary Review" legutóbbi számában megjelent cikkével foglalkozik, amelyben Dern­burgr Németországnak a Népszövetséggel szent­ben következetesen tanúsított elutasító maga­tartását megokolja. Lord Robert Cecil távirata azzal végződik, hogy a német kormány maga is bebizonyíthatja, hogy­ a demokrácia és béke mellett­ van, ha a Népszövetségbe való fölvéte­lére vonatkozó indítványát minél előbb meg­teszi. Kurzusvállalat — kurzusvág. * A Keresztény Ben­osalani Kereskez­elm­ Részvénytársaság a soros. Sorra-rendre kezdi megadni az árát a kwrzus ,amely L£Íhitft\ hö­gy "' : -••''­' ^ elég, ha valaki „kereszt­ény"?t és „nemzeti"-t kurjant, már rábízhatja magát és az or­szágot. A politikai konjunktúra szemfüles lefölözői garmadával gyártották a ,,keresztény" üzleti vállalkozásokat olyképen, amint legutóbb a Pálffy-bankház siralmas történetét is láthattuk. Vállalatokat, amelyeknél minden megvo­lt, csak éppen a reális vállalkozáshoz szükséges kellé­kek hiányoztak. Az „intra­nzigens"-ek szelleme, amely a mai szomorú korszak kezdetén itt ura­lomra tör,t-és amely annyi balul kiütött kísér­letezés után is még mindig magának rekla­málja az uralmat,m­ilyen alapra akarta át­helyezni az ország közgazdaságát... A „fajviédelm­" közgazdaságnak legutóbbi botránya még most van kibontakozóban, máris új, széles körökre kiható botrány foglalkoz­tatja a megkárosított ezernyi közönséget, a közgazdasági köröket és a­­ bíróságot. A Keresztény Behozatali, Kereskedelmi Részvény­társaság című közkereseti társaság, amely a kurzus mámoros mézesheteiben alakult meg — adta be a kulcsot. A budapesti törvényszéken, a károsultak tömegének jelenlétében, csütörtö­kön kezdték meg a csődönkívüli kényszeregyen­segi tárgyalást. Ez a tárgyalás, amint a va­gyonfelügyelő előadásából is kitűnt, nyilván csak f­ormalitás, mert a többezer főre menő nagyobb és még in­kább kisebb hitelezők pénze elveszettnek tekinthető. A vállalat élén Fróniusz Károly Vilmos és társai államaik­ .Fróniusz neve nem ismeretlen a Népszava olvasói előtt. A kormány annak idején őt állította az ébredők ostroma alá ke­rült Általános Fogyasztási Szövetkezet élére. A csőddel küzdő vállalat egész sereg­e szeren­csétlen vállalkozás­ba kezdett. Szénbányát, erdőt vásárolt, kompenzációs üzleteket kötött cseh cukorra és most a hatóságokat vádolja, hogy a tőke­szegény üzleteit nem­ mozdították elő. A hang­zatos jelszó: „az áruuzsora letörése" volt. Városok, így maga Szeged, több mint 1.500.000 koronával, hatóságok, keresztény intézmények és az agyonbold­ogított keresztény közönség ütheti botjával pénzének nyomát. A " hitelezők száma 1011, ezenkívül 1717 egyéntől és­ intéz­ménytől vett föl a vállalat kisebb-nagyobb szénelőleget­­,181­.­451 korona" összegben. A többi hitelezők követelése mintegy 16.000.000 korona. A hitelezői tárgyalást pénteken foly­tatják. Kilencvenöt bolsevistát tartóztattak le. * A bolsevisták aknamunkája a szakszer­vezetet­ben. — A f­őkapitányl helyettes nyilatkozata. -- Újjabb letartóztatások vált­atók. A­ főkapitányság politikai osztálya tovább folytatja a­ nyomozást a leleplezett bolsevista­ügyben. Három detektívcsoport éjjel-nappal kutatja a sejtek tagjait és csütörtök délig 97 egyént tartóztattak le. A rendőrségnek sikerült megállapítania azt, hogy ennek a bolsevista mozgalomnak a fő irányítója Singer Ernő 21 éves orvostanhallgató volt, akiről a rendőrség tudta, hogy az eddigi bolsevista ügyekben is tevékeny szerepe volt, azonban eddig mind­annyiszor sikerült neki a rendőrség elől elme­nekülnie. Valahányszor lelepleztek egy bolse­vista összeesküvést, Singer Ernő mindannyi­szor elbullt a lakásába és ilyenkor 2-3 hónapig nem mozdult ki onnan. Ugyancsak vezetőszere­pük volt a Greiner testvéreknek is. Az ifjú­munkások szervezését Komor Imre 20 éves diák vállalta magára, aki Bruckner álnéven dolgo­zott. A bolsevisták levelezője Burnstein Henrik 25 éves­­ gépészmérnök volt, és az ő címére ér­keztek Bécsből az utasítások. A rendőrség el­fogott egy ilyen levelet és ebben többek között így írtak:­ „Nagyon szép a sport, de a túlfoko­zása megárthat."­ Ezzel a bécsiek mérséklésre intették a budapesti bolsevistákat. A bolsevis­ták pénztárosa Szabó Kornél 26 éves műszaki kereskedő volt, aki a Postatakarékpénztárban Varga néven folyószámlát nyittatott. A rend­őrség egyébként megállapította, hogy a bolse­vista­ vezéreknek nem volt állandó foglalkozá­suk, csupán a szervezkedésnek szentelték ide­jüket és ebből éltek. A vezetőket akkor fogták el, amikor a Réz-...­- és Wesselényi-utca sarkán lévő Reqviator-kávétajzban osztozkodtak a Bécs­ből kapott pénzen. Az elfogott emberek — hír szerint — kihall­gatásuk során is­zletes vallomást tettek.­ E vallomásuk alapján azt hiszi a rendőrség, hogy a bolsevistaszervezet tagjainak szerepe volt a legutóbbi sztrájkokban is. Bécsből ugyanis azt az utasítást kapták, hogy a bolse­vistáknak be kell lépniök a szakszervezetbe, azonban nem szabad elárulniuk: politikai hit­ű­stílu­suknái harretís szociáld­emokratának kell­­vasán­al írhagókat é­s csak bérmozgalom esetén kell túlzó álláspontot elfoglal­niok. A kurzuslapok egyike-másika azt írta, hogy a rendőrség „tíz­­szakszervezeti vezetőt" is el­fogott bolsevista üzelmek miatt. Egy újságíró ebben az ügyben kérdést intézett Andréka Ká­roly főkapítá­nyhelyetteshez,­ aki kijelentette, hogy "„az eddigi adatok szerint a­­ szociáldemo­krata­ pártnak semmi köze nincs a leleplezett bolsevista mozgalomhoz. Az előállított és­­letar­tóztatott _ koinaimnisták között többen vannak, akik tagjai egyes szakszervezeteknek, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy a szakszervezet tudtával vettek volna részt az üzelmekben, sőt a tanúvallomások amellett szólnak, hogy a bolsevisták valósággal befurakodtak a szociál­demokrata szakszervezetekbe, amit az egyes szakszervezetek — munkásokról lévén szó idáig —­­nem akadályozhattak meg". A rendőrség egyébként még mindig kutat bolsevisták után és előreláthatóan újabb letar­tóztatások várhatók. Amikor kormányozható a buza ára. A buza 10.200 korona. Az agráriusvezérek azt mondják erre, hogy kevés, még messze van a világparitástól. Ha pedig ők mondják, akkor lesz a buza még több is. Valóban, a buza ször­nyen szilárd és vígan emelkedik ismeretlen magasságok felé. A zsebünkön, a gyomrunkon érezzük a buza árát és nem akarunk hinni a szemünknek, hogy végre akadt hatóság vagy aféle,­ amely oda állott az árak áradata elé. Eddig és tovább ne! — a buza mától fogva az esztendő végéig 8000 korona. Az Országos Pénzügyi Tanács csütörtökön, szakértők meg­hallgatása után ennyiben állapította meg — a földadó szempontjából. Így már egyszerűbb a dolog. A földbirtokosok gabonában fizetnek adót, de nem a 10.200 vagy még több koronát mázsája után, hanem a 20%-kal szerényebb 8000-et. Először a mázsákat a­lkudták le, most ráadásul még 20%-ot, mert ők a nemzetfön­t­artók. A különbséget a nemzteföntartók fön­tartói fizetik, no meg az igazi búzaárat is, amelynek lefelé kormányzására úgy látszik, nem akad hivatal. A németajkú szociáldemokraták a Volksstimme-t olvassák!

Next