Népszava, 1922. november (50. évfolyam, 249–273. sz.)
1922-11-01 / 249. szám
1922 november 1. NÉPSZAVA Mussolini a puccs után — nyugalmit hirdet. * A fascista bandák még mindig garázdálkodnak. — Nim állítólag Setart és SattaSc. A kalandorvezér ketandmentes fcSH politikát ígér. — A törvényt és a szabadságot akarja helyreállítani. (A Népszava római tudósítójától.) Az utóbbi hetekben egyre jobban kiélesedő politikai válság hamarabb megérett, mint ahogyan számíthattuk. A fascistáknak nápolyi fölvonulása, amelyhez összecsődítették a kalandvágyó zavaros elemeket, nyílt hadüzenet volt a kormánynak. Ezt követte közvetlenül a Factakormányhoz intézett ultimátum, amely a kormány átalakítását és néhány fontos miniszteri tárcának a fascisták részére való átadását követelte. Az olasz kormányválság rendkívül érdekes volt már csak azért is, mert a legélesebben nyilatkozott meg benne a fascista szervezetnek Olaszország állami életére gyakorolt óriási befolyása két év alatt is fascizmus állam lett az államban, amely korlátlan terrorjával minden más társadalmi osztályt letiport és döntő módon befolyásolta a kormány politikáját. Természetes, hogy a fascista mozgalom megerősödésében nacionalista-lélektani okok is szerepet játszanak, amelyek Olaszországban különösen egyes, D'Annunziohoz vagy Mussolinihoz hasonló kalandvágyó vezérek alatt visszhangra találnak, főként a polgárság züllöttebb elemeinél. De emellett a lélektani momentum mellett, amelyet a háború utóhatásai megerősítettek, a fascista-mozgalom megerősödésénél főként az a körülmény játszik döntő szerepet, hogy a fascista-bandák, mint a vagyonos osztályok védőcsapatai alakultak meg a munkásmozgalom ellen. A fascista-mozgalom, amely eredetileg a háború eredményeiben való csalódásból származott, sohasem erősödött volna meg annyira, ha nem támaszkodhatott n volna a nehézipar és a felsőolaszországi nagybirtok anyagi támogatására, valamint a kormány, az igazságszolgáltatás, a rendőrség és a hadsereg segítségére. Amikor a Facta-kormány kénytelen volt meghátrálni a fascistakalandorok fenyegetései elől, csak annak a gonosztevő elnézésnek a gyümölcseit aratta, amelyet Olaszország különböző kormányai a munkásmozgalomtól való félelmükben a fascista terrorbandákkal szemben tanúsítottak. A fascisták célja — saját vezérük bevallása szerint az oligarchia, a csekély kisebbségnek a nép nagy többségén való erőszakos uralma. Mivel a polgári osztályok a saját önző érdekükben csaknem teljesen meghódoltak a fascisták előtt, az egyetlen komoly erő csak a munkásosztály velük szemben. A munkásosztálynak a fascisták félen való küzdelme azonban kétféle okból neo lehetett eredményes: elsősorban a munkásság nem tudott egyenlő anyagi és katonai erőket állítani velük szemben, másrészt legyengítették őket a kommunista és szindikalista zavaros hejvek szerencsétlen kísérletei, amelyeket az üzemek megszállásával követtek el. Az utóbbi esztendőkben bizonyára egyetlen nyugateurópai országban sem áldozott a munkásság annyi vért és vagyont, mint Olaszországban. Legjobb elvtársaink százai haltak meg a fascista bandákkal folytatott harcokban; a munkásmozgalom számtalan intézménye, népházak, szövetkezeti épületek, nyomdák, ésatöbbi váltak a lángok martalékává; a vérszomjas összeesküvő politika minden eszközével dolgoztak a munkásmozgalom legjobb erői ellen, anélkül, hogy az államhatalom még csak kísérletet is tett volna arra, hogy komolyan leküzdje a fascista terrort, amely csaknem teljesen polgárháborúba sodorta az országot. Most már annyira fejlődtek a viszonyok, hogy a fascista terrorbandák magukhoz ragadhatták a hatalmat, az ország gazdasági helyzete azonban olyan, hogy legkevésbé a fascisták lesznek képesek megmenteni a legsúlyosabb válságtól. Tovább garázdálkodnak a bandák. (Róma, október 30.) A fascisták és a nacionalisták tüntető körmeneteket rendeznek a városban. A szocialisták otthonát megszállották és a házra kitűzték a háromszínű lobogót. Marxnak és Leninnek ott talált képeit elszállították és elégették. (Róma, október 31.) Tegnap délután a tiburdinoi munkásnegyedben fascisták és kommunsták között összeütközésre került a sor, amely Mussolini kaBam msntes poríSüi-afi ígáe*. (Páris, október 30.) A ..Matin" közli római tudósítójénak, Mussolinival való beszélgetését, amelyben kjelenti, hogy a nemzet méltóságának megfelelő és minden kalandtól ment külső politikát fog követni. Kijelentette, hogy a kamarát november 7-ére vagy 8-ára hívják egybe. Amennyiben kisebbségben maradnak, haladéktalanul intézkednek a kamara feloszlatása iránt. (Páris, október 31.) A „Petit Párisien" jelentése szerint Mussolini a maga személyére nézve is elismeri a Jugoszláviával szemben Rapallóban vállalt kötelezettségek teljesítésének szükségét. (Berlin, október 31.) A Mussolini-kormány programjának elő pontja a római kormánykörök kijelentése szerint: a hadsereg újjászervezése, az Egyesült Államokkal való pénzügyi tárgyalások és a november 4-iki győzelmi ünnepély. EedS?VEFQ Ss&ssemem. (Belgrád, október 31. — Avala.) A kormányhoz tagnap hírek érkeztek arról, hogy a fascisták Albániába, Montenegróba és Dalmáciába betörést készítenek elő. Jugoszlávia külügyi képviseleteihez azonnal utasításokat küldtek, hogy a külföldi államok kormányait erre a készülődésre figyelmeztessék. A „Politika" szerint hasonló jelentések érkeztek a zágrábi katonai parancsnoksághoz, valamint Sarajevóba is, amelyek hivatva vannak arra, hogy a nyugati határ biztonságán őrködjenek. A suveralistáSi és a fascist® fosra *2aä© im. (Ráma, október 31.) A fascisták kormányra jutásával egyidejűen a szocialisták általános sztrájkot akartak előidézni, a munkásszövetség azonban határozottan szembehelyezkedett ezzel a tervvel. Egész Olaszországban valamennyi letartóztatott fascistát szabadlábra helyezték. A Nittit támogató lapok ma nem jelentek meg. A Turati-párti Giustizia bejelentette, hogy beszünteti megjelenését. A „Corriere dela Sera" hír szerint hasonló szándékkal foglalkozik és tegnap tiltakozó cikkben foglalkozott a sajtószabadság elnyomásával. A trieszti „Il Lavoratore" című kommunista napilap beszüntette megjelenését. CiSSadarben, srakscioan. (Róma, október 31.) Mussolini és minisztertársai ma letették az esküt, a király kezébe és ezáltal hivatalosan is átvették Olaszország kormányzását. Mussolini is, minisztertársai is hosszú szalonkabátban, fényes cilinderrel jelentek meg. Ezzel fölkeltették annak emlékét, amikor Turati és Bissolati szocialista politikusok jelentek meg a király előtt. Az ellentét annál élesebb volt, mert ez a két szocialista annak idején közönséges utcai ruhában és puha kalappal járult a király elébe. . A király minden egyes minisztert, szívélyesen üdvözölt és mindegyiknek szerencsét kívánt ahhoz a nehéz munkához, amelyre vall átkozott. Egyúttal kijelentette azt is, hogy szerencsét kíván az országnak ahhoz, hogy ilyen miniszterei vannak. (Róma, október 30.) A sajtószervezet nevében Barzilai elnök kortársi üdvözletet intézett Mussolinihez, amelyben hangsúlyozta a sajtószabadság szükségét. (Róma, október 31.) Az egyik római lap Giolitti véleményét kérte az olasz válság mostani megoldásáról. Az ősz politikus e szavakba foglalta véleményét: „A király a legteljesebb alkotmányossággal járt el. Minthogy a válságot a fascista párt idézte föl, természetesen Mussolinit bízta meg az új kormány megalakításával." A Banítás Franciaországban. (Páris, október 31.) A lapok tartózkodással írnak az olaszországi eseményekről és azt a véleményt nyilvánítják, hogy végleges ítélet megalkotása előtt meg kell várni az új Mussolini-kormány cselekedeteit. A francia sajtó azonban általában nem titkolja aggodalmait, amelyeket az keltett, hogy olyan párt kerül hatalomra, amelynek külpolitikai programja főképen az olasz-jugoszláv rapallói szerződés fölmondását hirdeti és azt az alapelvet, hogy a Földközi-tengeren a döntő uralom csupán a Földközi-tengeri hatalmakat illetheti meg. A lapok kifejezést adnak annak a reménynek, hogy Mussolini tudja majd ellenzéki politikáját mérsékelni és ezzel elhárítja a nemzetközi bonyodalmak keletkezését. A kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeletek megszüntetése. Amint a „Magyar Távirati Iroda" jelenti, a kormány rendeletet adott ki, amellyel a kivételes hatalom alapján kibocsátott és ideiglenesen fentartott húsz miniszteri rendelet hatályát november 1-én megszünteti. A hatályukat vesztett rendeleteket a hatályosságuk tartama alatt keletkezett viszonyok rendezésére ezentúl is alkalmazni kell. A szultánt háttérbe szorítják. Konstantin-ápolyból jelentik: A szultán kihallgatáson fogadta Rifet basát, az angorai kormány tráciairendkívüli biztosát. A kihallgatás során szóbakerült az a kérdés is, hogy a szultán ismerje el az angorai nemzetgyűlést és hogy a Porta képviseltesse magát a lausarmei értekezleten. Kifet basa tájékoztatta a szultánt az alkotmányszerű uralomnak ama módosításáról, amelyet a nemzetgyűlés valószínűen végre fog hajtani, valamint a szultán időleges hatalmi köréről és kalifai minőségében őt megillető vallási teljhatalmáról. Hir szerint a kihallgatást a nagyvezér készítette elő. Úgy látszik, hogy a törökországi dualiszzikus kormányzat rövidesen véget ér. A szultán el fogja ismerni az angolai nemzetgyűlést úgy, hogy Törökországban a nemzetgyűlés fogja egyedül képviselni a hatalmat. 3 * *' szerveseti munkásság LeSerete a Népszava szflesszívára. elSen megindSfgU Megjósoltuk, hogy az a kísérlet, amely a Népszavát gyöngíteni akarta, csak az erejét fogja növelni a Népszavának. Amióta a támadás megtörtént, ezer új előfizetővel többje van a Népszavának. És ez a gyönyörű eredmény a Népszava-agitáció legelején! Az elvtársak áldozatkészsége mindenféle formában lapunk felé fordul és lelkes, szélesen hullámzó az igyekezett, hogy a Népszava-agitáció valóban sikerüljön. A legszebb tüntetés eseményeinek följegyzésén túl, büszke öröm azt is meglátni, hogy mekkora, erejével minden triró az a tábor, amely a Népszava mögött áll. Ellenségeinknek egy-egy ilyen offenzívája tulajdonképen világosabb áttekintésre ad alkalmat, hogy mint nő, sokasodik az embersereg, akik a munkát jelentik ebben az országban, akik a szervezkedés gondolatával fölismerték egymást és állanak egymás mellett, a megtalált szolidaritás fegyelmezettségével. Éppen ilyenkor, a nekidühödött támadások idején, tárul elénk ez a komolyságával megható tanulság. A Népszavát bántják— a munkásság a hétköznapi robotból fölhorkan és egyszerre fut végig sorainkon a tettrekészség?. A Népszavát károsítják a proletárok, a szent verejtékfilléreiket egyszerre fölajánlják, hogy a megrabolt Népszava továbbra is épségben maradjon. A Népszava agitációra serkent és a alkalommal a lapok jelentése szerint nyolc embert megöltek és többet megsebesítettek. (Páris, október 31.) A „Chicago Tribune" ,jeltése szerint a fascisták állítólag letartóztatták Nitti volt miniszterelnököt. Facha kormányának több tagját hír szerint, bíróság elé fogják állítani. (Berlin, október 31.) A párisi ,,Information" milanói jelentése szerint több szocialista vezér eltűnt. Állítólag Tessin kantonba, illetve Ausztriába menekültek, szervezeteikben, gyárakban, munkásotthonokban egyszerre indul meg a munka, mert mindenki tudja, hogy a Népszava gyöngülése a proletárság rosszabb sorsa. A mi táborunk erényei csillognak abban a buzgalomban, amilyen lendülettel végzik az elvtársak, a legfrissebb iépszava-munkát Biztosaik is vagyunk a sikerében. Egy-egy előfizető, egy-egy megnyert ember a többi mellé. A Népszava-olvasóik fölgyűjtött serege is fontos a számunkra, de annál jelentősebb a Népszava-előfizető, mert ez annyit jelent, hogy lapunk állandóan ott van a hajlékban, az anya előtt, a gyermekek között, a hozzátartozók kezében és az „egy előfizető" számos és számos hívet szerez a mi mozgalmunk számára. Emberek lelki- és gondolatvilága köt szövetséget, ha ma a Névszava előfizetői sokasodnak és egyet, gondolni* egyet érezni, ez a proletárság jobb jövendője .... * A keddi napon a követtes gyűjtésekről számolhatunk be: a XVIII. pártszervezet 5. csoportja 200 koronát, „Reklám" cipőtermelő munkásai 1100 koronát, Fekete István (Újpest) 300 koronát, Brüszler Gyula 100 koronát, N a d lo r ní a h c ly munkásai 300 koronát és M. I. 500 koronát küldtek a Népszavára kirótt büntetés ellensúlyozására.