Népszava, 1922. december (50. évfolyam, 274–297. sz.)

1922-12-01 / 274. szám

10 bajokat tehát nekik is látniok kell és lehetet­len is, hogy ne látnák azon az oldalon. Ámde annál nagyobb a bűnük a magyar nép ellen, ha tétlenül nézik annak pusztulását, holott módjukban volna a bajok megszüntetésére az intézkedéseiket megtenni. Hiszen övék a tör­vényhozó testület többsége, övék a kormány. Csakhogy egy haladó irányú mun­kásbiztosí­­tási intézmény megalkotása, amely a mező­gazdasági munkásságot is belevonná a kötelező­­biztosításba és rájuk is kiterjesztené a bal­esetre való biztosítá­son kívül a betegség ese­tére való biztosítást, terhet jelentene a nagy­birtokosságra és éppen ezt a terhet nem akar­ják ők viselni. Nem ellenségei ők a komoly szociálpolitikának, amíg ez rájuk né­zve nem jelent áldozatot. Ez csak akkor lesz a szemük­ben liberalizmus, destrukció, ha a modern szociálpolitika azokat is emberszámba veszi, akik nekik és az ő földjeiken robotolnak. S a kormány pedig olyan nagyszerűen szolgálja a nagybirtokosok osztállyérdekének megfelelő po­litikát egységes kisgazda és földmíves cégér alatt, hogy a nagybirtokosok egyelőre nyugod­tak lehetnek. Lám, a nagy férfiain­k által annyiszor lesaj­nált Németausztriában másként fogják föl a kérdést. Odaát ez év szeptember 1-én életbe léptették a mezőgazdasági munkások kötelező betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló törvényt. Ezenkívül Németausztria törvényhozása a munkás­védelmi intézkedéseknek egész sorozatát léptette életbe. A gazdasági cselédek részére 8—14 napi fize­téses szabadságot biztosítottak, a terhes álla­potban levő nők védelme, valamint a gyermek­védelem terén radikális rendelkezéseket léptet­tek életbe, a mezőgazdasági munkások egye­sülési és gyülekezési jogát biztosítják s elis­merik a bizalmi rendszert, stb. S amig a szom­szédban igy kapcsolják be a dolgozó népet az állami közösségibe s igy gyakorolják a fajvé­delmet, addig nálunk még mindig a koszópistai és gömb ősi szellemben vélik a fajvédelnet szolgálni. A majdnem másfélmilliónyi mező­gazdasági munkássággal szemben gyakorolt szociálpolitikájukra jellemző, hogy az újból megfejelt gazdasági munk­áspénztár 1020-ban 336.887 koronát fizetett ki segélyre s ugyanezen évben az adminisztráció költsége 315.710 korona volt. Ezzel szemben az 1921—22. évi állami költ­ségvetés szerint lónemesítésre 172.000.000 koro­nát fordítottak. Ismételjük és nem szünün­k meg hangoztatni annak szükségességét, hogy a mezőgazdasági munkásságot be kell vonni a kötelező baleset és betegség esetére való biztosításba. Erre nézve kellett volna a földmivelésügyi minisz­ternek törvényjavaslatot beterjeszteni, mert a kolduspénztár akkor is kolduspénztár marad, ha még egy tucat kiegészítő törvénnyel s még annyi rendelettel kísérlik is meg életrekeltését. NÉPSZAVA 1922 december 3. Msghosszani^oSt életét R®«sc»s5eria és ©y/ScSsS eSwSá'/sak SiKakeztek a vSlatszások elhalasztá­sának ttSrvéasytoeik tartása elless. — A tis&teségs az injekciós Javaslatot i­oesgssavazta. — L^t és­ g^alSásk as Akadémia SSfamS támogatásáról szóló tSs-véra^i javasSatolt. A nemzetgyűlés csütörtöki ülése aránylag csöndes mederben folyt le. Az Akadémia ál­lami támogatásáról szóló törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalták. A részletes tár­gyalás során Várnai elvtárs beterjesztette módosító indítványát arról, hogy a javaslat szövegéből töröltessék ez a mondat: „elszámo­lás kötelezettsége nélkül". Kifejtette,­­ hogy ez­zel az Akadémia autonómiája nem sérül meg, ezt a szociáldemokraták akarják legkevésbé, mert hiszen ha az Akadémia autonómiájába akarnának belenyúlni, akkor imperative annak kimondását kívánnák, hogy az Akadémia el­számolni köteles. Ellenben a cél az, hogy az Akadémia ösztönzést nyerjen a való élethez való közeledésre. A módosító indítványt ter­mészetesen elvetették. És tárgyalta a nemzet­gyűlés — most már végleg — a vármegyei ja­vaslatot is azokkal a módosításokkal, amelye­ket Fáy Gyula és társai puccsszerűen a nem­zetgyűlés elé terjesztettek , s amelyet meg­toldva némi módosítással, a közigazgatási és pénzügyi bizottság is magáévá tett. Ezek a mó­dosítások a törvé­nyjavaslatba a 19. és 20. szakasz­ként kerültek bele. Az ellenzék tiltakozása elle­nére A szociáldemokrata párt részéről Rothen­stein és Györki elvtársak szóltak a módosító javaslathoz. Rothenstein elvtárs kifejtette, hogy a parlamenti szokásokkal teljességgel el­lentétben van az a­ mód, ahogyan ezek .­ javas­latok a nemzetgyűlés elé kerültek és­zt is, hogy noha ezek a javaslatok nem illenek bele a vármegyei törvényjavaslat keretébe, a bel­ügyminiszter mégis képviseli azokat. Köve­telte a törvényhatósági választójog kiterjesz­tését Györki elvtárs viszont kimutatta, hogy a­­vármegyei törvényhatósági választóinak elha­lasztásának jogalapja nincsen is. A vármegyei választásokat már régen el kellett volna ren­delni a Friedrich-féle választójogi rendelet alapján. Azt követelte, hogy három hónapon belül írják ki a vármegyei és törvényhatósági választásokat. A többség persze az eredeti ja­vaslatot fogadta el. Az ellenzéki fölszólalások­ból különben kiderült az a tény,­ hogy egész sereg vármegyében a virilisták jutottak túl­súlyra a választott törvényhatósági bizottsági tagok fölött- De persze, ez nem fáj a belügy­miniszternek. Sőt, így jó... Szcitovszky elnök délelőtt Vili órakor nyi­totta meg az ülést Folytatták a Tudományos Akadémia állami támo­gatásáról szóló javaslat tárgyalását­ Szakkács Andor ellenzéki kisgazda fölzóllalása után Jánossy Zoltán ellenzéki azt az óhajtását fejezte ki, hogy az állami támogatás összegét a kétszeresére kellene fölemelni. Az Akadémia ne engedjen a politikai irányzatnak, a napi áramlatoknak, hanem emelkedjék olyan ma­gasságra, ahol elfogulatlanul foglalkozhat nemcsak a múlt, de a jelen kérdéseivel is. Hogy a mai események hullámverései az Akadémiába is becsapnak, azt a Simonyi Zsigmond-féle eset is bizonyítja. A Nemzeti Tanácsnál szóló is jelen volt, amikor megjelent az Akadémia képviseletében Beöthy Zsolt, Berzeviczy Albert, Heinrich Gusztáv és engedelmességi fogadal­mat tettek, bár e­rre nem kényszerítette őket­­senki. 1918 november 5-én az Akadémia kijelen­tette, hogy magát a Nemzeti Tanács ren­delkezésre bocsátja. (Ellentmondások a kormánypárton.) A javas­latot hajlandó elfogadni, de azzal a módosí­tással, hogy az állam 24.000.000 koronát adjon az Akadémiának. Klebelsberg kultuszminiszter válaszolt a fel­szólalásokra. Jánossy beszédének egy részére megjegyezte, h­ogy jó katolikus ugyan, de egyetlen felekezettel szemben sem elfogult Az Akadémiát romosak nálunk támadják, ezt a jelenséget mindenütt a világon meg leh­et találni. Ami azt a kívánalmat illeti, hogy az Akadémián kívül más tudományos intézeteket is részesítsünk állami támogatásban, kijelenti, hogy­ erre vonatkozóan hajlandó előzetes tár­gyalásokba bocsátkozni és más tudományos intézetek támogatására is kiterjeszkedik az idei költségvetésben. Csodálja, hogy Várnai Dániel követeli az Akadémia részéről az elszá­molást. (Várnai Dániel: „Félreértés! Nem köve­telem.") Ez a tudomány szabadságát sértené s­s, javaslatot kénytelen volna visszavonni, ha az elszámolást kötelezővé tennék. Azzal a vád­dal, amelyet Várnai Komisz professzor ellen hozott föl, nem kíván foglalkozni. Várnai em­lítette a népoktatás kérdését is. Erre meg­jegyzi, hogy mihelyt befejezi a tudományos és kulturális ügyekre vonatkozó javaslatai elő­terjesztését­, ide fog áll­ni a népoktatás problé­májával is. A nemzetgyűlés a javaslatot általánosság­ban egyhangúan elfogadta. Következett a részletes tárgyalás. Várnai Dániel módosító indítványa: T. nemzetgyűlés! Javaslom, hogy az 1. szakasz 6., illetve 7. sorában e­rysavak: „az állammal szemben való elszámolás kötelezettsége nélkül" töröltessenek. Amikor ezt a módosító indítványomat előter­jesztem, megismételhetem azt, amit a­ bizott­ságban is mondottam és amit itt a plénumban szintén hangsúlyoztam, hogy éppen mitőlünk áll a legtávolabb az, hogy az Akadémia au­tonóm jogkörébe beleavatkozzunk, hogy az Akadémia tudományos függetlenségét kor­látozzuk és tudományos önérzetét megbántsuk. A t. miniszter úr valóságos szélmalomharcot vív most, amikor velünk szemben az autonó­miát védelmezi. Mi az Akadémia autonómiáját megbántani nem akarjuk, mert ha ez volna a célunk, ha ezt akarnám, akkor nem azt java­solnám, hogy­ az ,.elszámolás kötelezettsége nélkül" szavak" töröltessenek, hanem impera­tíve kérném kimondatni az Akadémiának a törvényhozással szemben való elszámolási kö­telezettségét. Az általános vita során­ meg­mondottam, hogy ezzel a módosítással tisz­tára ösztönzést akarok belevinni ebbe a segé­lyezésbe. Nem mérlegszerű elszámolásra gon­dolok, hanem arra, hogy éppen itt­ az ideje, hogy az Akadémia szálljon már ki végre elefánt-C30nt-tornyából ide miközénk az életbe és a tudomány hatalmas eszközeivel segítsen ne­künk az országot lábraállítani. Kérem a t. túl­oldalt, ne maradjon süket a mi objektív ér­veink előtt és fogadja el módosító indít­ványomat. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) •Jánossy Zoltán abbeli indítványát, hogy az Akadémia támogatását 24.000.000 koronára emeljék föl, elvetették, nemkülönben Várnai Dániel módosító indítványát is. A többi sza­kaszt is változatlanul fogadták el. Személyes polémiáik, majd rövid szünet után a közigazgatási és pénzügyi bizottságoknak Fáy Gyula ismeretes módosítására (új szakasz) vonatkozó együttes jelentését tárgyalták a várm­egyei választások­ elhalasztásáról Szilágyi Lajos kijelentette, h­ogy az ellenzék visszautasítja Fáy módosítását és színvallásra akarja kényszeríteni a belügyminisztert. Kivel akarja a belügyminiszter a közigazgatási re­formot letárgyal­t­atni, a nemzetgyűléssel vagy a két kamarából álló régi országgyűléssel? Rothenstein Mór elvtárs fölszóllása a vármegyei választások elhalasztása ellen. Rothenstein Mór (szoc.­dem): Az ellen szó­lalok föl, ahogy Fáy Gyula a két­szakaszos javaslatot előterjesztette. Vala­mely javaslat részletes tárgyalása so­rán joguk van ugyan a képviselőknek módosí­tásokat ajánlani, de szerintem, csak olyan ér­telemben történhetnek ezek a kiegészítések vagy módosítások, h­a az illető törvény keretébe tartoznak. Ez a javaslat azonban nincs benne a letárgyalt törvényjavaslatban. A törvény­javaslatban a vármegyei és városi tisztviselők státusrendezéséről van szó, a választásokról egy szó sincs benne. ha a belügyminiszter Fáy Gyula képviselővel együtt azt kívánj­a, hogy ebben a törvényjavaslatban a részletes tárgyalásnál a választásról is legyen szó, akikor ezt idejekorán kellett volna megmondania, hogy a nemzetgyűlésnek már az általános vita során módjában legyen ehhez hozzászólani. Gaál Gaszton: Úgy van! Tökéletesen igaza van!... Rothenstein Mór: Az ellenzék fölzúdulása kö­vetkeztében a belügyminiszter hozzájárult ugyan ahhoz, hogy az indítvány a bizottságok elé kerüljön s a pr-3-ügyi és közigazgatási bi­zottság le is tárgyalta az indítványt, de nincs köszönet benne. Még messzebb ment, mint J­gy Gyula akarta. A bizottság az uj választásokat nem 1923 december 31-ig akarja kitolni Ivanem­ a közigazgatási reform életbeléptetéséig. Promner Sándor: Ad infinitum! Rothenstein Mór: A reform már félév óta készül. Ki biztosít bennünket, hogy 1923-ban elkészül. Lehet, hogy 1923-ban ezt a javaslatot a belügyminiszter a nemzetgyűlés elé hozza, de hogy 1923-ban vagy 1921-ben törvény lesz-e belőle, az nagyon kétséges. Azt kivárja a bel­ügyminiszter, hogy a választások csak a re­form életbeléptetése után történjenek meg. De ha Rakovszky Iván fogja csinálni a közigaz­gatás reformját, akkor lisztújítások egyáltalá­ban nem lesznek, mert jön a kinevezési rend­szer, azokat fogják megtartani, akik kedves emberei a mostani kormányrendszernek. A ja­vaslatot nem fogadom el, mert ha még bele is lehetne illeszteni a törvény kereteibe a válasz­tást a tisztviselőkre nézve, semmiesetre sem lehet az ügyet a törvényhatósági bizottság tagjainak választására is vonatkoztatni. Hogy jön ez a dolog ide? Miért van arra szükség, hogy a törvényhatósági bizottsági választás 1923 végéig halasztást szenvedjen? A minisz­ter úr azt­ mondotta, hogy azért van erre szük­ség, mivel az 1914-es névjegyzék alapján mit nem lehet választani. (Propner Sándor: „Na­gyon demokratikus talán?!") Ha a miniszter úr úgy gondolja, hogy a polgárságnak széle­sebb választójogot kíván adni, akkor ezen le­het és kell segíteni. Jöjjön a Ház elé egy­szakaszos javaslattal amely kimondja, hogy az legközelebbi választást, szélesebb választójog alapján vagy legalább is olyan alapon ejtik meg, ahogy a nemzetgyűlés létrejött, ha már a Friedrich-féle rendelet alapján nem akarnak választatni. Ebbe bele lehetne nyugodni, de ezt őszintén ki kellene nyilatkoztatnia a mi­niszter úrnak és nem véka alá rejteni, hogy tu­lajdonképen mi a célja a kormánynak az­zal... (Meskó Zoltán: „A kormány s maga sem tudja!"), hogy el akarja halasztani a tisztvise­lők választását arra az időre, amely talán azt jelenti, hogy ad Graecas Oiendas, sohasem fog bekövetkezni vagy legalább is belátható időn belü­l nem, másrészt, pedig a törvényható­sági bizottsági tagok választását is még egy évre kitolni, azoknak a bizottsági tagoknak szolgálmá­nyaiért, amelyeket ők ezzel a kor­mányrendszerrel szemben teljesítettek. Propper Sándor: Azért tíz év járna nekik, nem egy. Rothenstein Mór: Ezek a szempontok vezé­relnek bennünket akkor, amikor mi arra az álláspontra helyezkedünk, hogy az a mód, ahogyan ez a javaslat ide került, veszedelmes precedens, hogy meglepetésszerűen, úgyszólván puccsszerűen lehet a nemzetgyűlést — nem akarom mondani — megtéveszteni, de legalább is... (Rassay Károly: „Megzavarni.")­­ ... bi­zonytalanság elé állítani és az utolsó pillanat­ban keresztülhajtani mindenáron. Ez ellen a legerélyeseb­ben tiltakoznunk kell, ép­pen ezért azt indítványozom, hogy a 1. nemzetgyűlés az előterjesztett javaslatot ne fogadja el. Rakovszky belügyminiszter az ellenzéki ki­fogásokkal szemben azt bizonyítgatta, hogy:

Next