Népszava, 1922. december (50. évfolyam, 274–297. sz.)
1922-12-01 / 274. szám
10 bajokat tehát nekik is látniok kell és lehetetlen is, hogy ne látnák azon az oldalon. Ámde annál nagyobb a bűnük a magyar nép ellen, ha tétlenül nézik annak pusztulását, holott módjukban volna a bajok megszüntetésére az intézkedéseiket megtenni. Hiszen övék a törvényhozó testület többsége, övék a kormány. Csakhogy egy haladó irányú munkásbiztosítási intézmény megalkotása, amely a mezőgazdasági munkásságot is belevonná a kötelezőbiztosításba és rájuk is kiterjesztené a balesetre való biztosításon kívül a betegség esetére való biztosítást, terhet jelentene a nagybirtokosságra és éppen ezt a terhet nem akarják ők viselni. Nem ellenségei ők a komoly szociálpolitikának, amíg ez rájuk nézve nem jelent áldozatot. Ez csak akkor lesz a szemükben liberalizmus, destrukció, ha a modern szociálpolitika azokat is emberszámba veszi, akik nekik és az ő földjeiken robotolnak. S a kormány pedig olyan nagyszerűen szolgálja a nagybirtokosok osztállyérdekének megfelelő politikát egységes kisgazda és földmíves cégér alatt, hogy a nagybirtokosok egyelőre nyugodtak lehetnek. Lám, a nagy férfiaink által annyiszor lesajnált Németausztriában másként fogják föl a kérdést. Odaát ez év szeptember 1-én életbe léptették a mezőgazdasági munkások kötelező betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló törvényt. Ezenkívül Németausztria törvényhozása a munkásvédelmi intézkedéseknek egész sorozatát léptette életbe. A gazdasági cselédek részére 8—14 napi fizetéses szabadságot biztosítottak, a terhes állapotban levő nők védelme, valamint a gyermekvédelem terén radikális rendelkezéseket léptettek életbe, a mezőgazdasági munkások egyesülési és gyülekezési jogát biztosítják s elismerik a bizalmi rendszert, stb. S amig a szomszédban igy kapcsolják be a dolgozó népet az állami közösségibe s igy gyakorolják a fajvédelmet, addig nálunk még mindig a koszópistai és gömb ősi szellemben vélik a fajvédelnet szolgálni. A majdnem másfélmilliónyi mezőgazdasági munkássággal szemben gyakorolt szociálpolitikájukra jellemző, hogy az újból megfejelt gazdasági munkáspénztár 1020-ban 336.887 koronát fizetett ki segélyre s ugyanezen évben az adminisztráció költsége 315.710 korona volt. Ezzel szemben az 1921—22. évi állami költségvetés szerint lónemesítésre 172.000.000 koronát fordítottak. Ismételjük és nem szününk meg hangoztatni annak szükségességét, hogy a mezőgazdasági munkásságot be kell vonni a kötelező baleset és betegség esetére való biztosításba. Erre nézve kellett volna a földmivelésügyi miniszternek törvényjavaslatot beterjeszteni, mert a kolduspénztár akkor is kolduspénztár marad, ha még egy tucat kiegészítő törvénnyel s még annyi rendelettel kísérlik is meg életrekeltését. NÉPSZAVA 1922 december 3. Msghosszani^oSt életét R®«sc»s5eria és ©y/ScSsS eSwSá'/sak SiKakeztek a vSlatszások elhalasztásának ttSrvéasytoeik tartása elless. — A tis&teségs az injekciós Javaslatot ioesgssavazta. — L^t és g^alSásk as Akadémia SSfamS támogatásáról szóló tSs-véra^i javasSatolt. A nemzetgyűlés csütörtöki ülése aránylag csöndes mederben folyt le. Az Akadémia állami támogatásáról szóló törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalták. A részletes tárgyalás során Várnai elvtárs beterjesztette módosító indítványát arról, hogy a javaslat szövegéből töröltessék ez a mondat: „elszámolás kötelezettsége nélkül". Kifejtette, hogy ezzel az Akadémia autonómiája nem sérül meg, ezt a szociáldemokraták akarják legkevésbé, mert hiszen ha az Akadémia autonómiájába akarnának belenyúlni, akkor imperative annak kimondását kívánnák, hogy az Akadémia elszámolni köteles. Ellenben a cél az, hogy az Akadémia ösztönzést nyerjen a való élethez való közeledésre. A módosító indítványt természetesen elvetették. És tárgyalta a nemzetgyűlés — most már végleg — a vármegyei javaslatot is azokkal a módosításokkal, amelyeket Fáy Gyula és társai puccsszerűen a nemzetgyűlés elé terjesztettek , s amelyet megtoldva némi módosítással, a közigazgatási és pénzügyi bizottság is magáévá tett. Ezek a módosítások a törvényjavaslatba a 19. és 20. szakaszként kerültek bele. Az ellenzék tiltakozása ellenére A szociáldemokrata párt részéről Rothenstein és Györki elvtársak szóltak a módosító javaslathoz. Rothenstein elvtárs kifejtette, hogy a parlamenti szokásokkal teljességgel ellentétben van az a mód, ahogyan ezek . javaslatok a nemzetgyűlés elé kerültek észt is, hogy noha ezek a javaslatok nem illenek bele a vármegyei törvényjavaslat keretébe, a belügyminiszter mégis képviseli azokat. Követelte a törvényhatósági választójog kiterjesztését Györki elvtárs viszont kimutatta, hogy avármegyei törvényhatósági választóinak elhalasztásának jogalapja nincsen is. A vármegyei választásokat már régen el kellett volna rendelni a Friedrich-féle választójogi rendelet alapján. Azt követelte, hogy három hónapon belül írják ki a vármegyei és törvényhatósági választásokat. A többség persze az eredeti javaslatot fogadta el. Az ellenzéki fölszólalásokból különben kiderült az a tény, hogy egész sereg vármegyében a virilisták jutottak túlsúlyra a választott törvényhatósági bizottsági tagok fölött- De persze, ez nem fáj a belügyminiszternek. Sőt, így jó... Szcitovszky elnök délelőtt Vili órakor nyitotta meg az ülést Folytatták a Tudományos Akadémia állami támogatásáról szóló javaslat tárgyalását Szakkács Andor ellenzéki kisgazda fölzóllalása után Jánossy Zoltán ellenzéki azt az óhajtását fejezte ki, hogy az állami támogatás összegét a kétszeresére kellene fölemelni. Az Akadémia ne engedjen a politikai irányzatnak, a napi áramlatoknak, hanem emelkedjék olyan magasságra, ahol elfogulatlanul foglalkozhat nemcsak a múlt, de a jelen kérdéseivel is. Hogy a mai események hullámverései az Akadémiába is becsapnak, azt a Simonyi Zsigmond-féle eset is bizonyítja. A Nemzeti Tanácsnál szóló is jelen volt, amikor megjelent az Akadémia képviseletében Beöthy Zsolt, Berzeviczy Albert, Heinrich Gusztáv és engedelmességi fogadalmat tettek, bár erre nem kényszerítette őketsenki. 1918 november 5-én az Akadémia kijelentette, hogy magát a Nemzeti Tanács rendelkezésre bocsátja. (Ellentmondások a kormánypárton.) A javaslatot hajlandó elfogadni, de azzal a módosítással, hogy az állam 24.000.000 koronát adjon az Akadémiának. Klebelsberg kultuszminiszter válaszolt a felszólalásokra. Jánossy beszédének egy részére megjegyezte, hogy jó katolikus ugyan, de egyetlen felekezettel szemben sem elfogult Az Akadémiát romosak nálunk támadják, ezt a jelenséget mindenütt a világon meg lehet találni. Ami azt a kívánalmat illeti, hogy az Akadémián kívül más tudományos intézeteket is részesítsünk állami támogatásban, kijelenti, hogy erre vonatkozóan hajlandó előzetes tárgyalásokba bocsátkozni és más tudományos intézetek támogatására is kiterjeszkedik az idei költségvetésben. Csodálja, hogy Várnai Dániel követeli az Akadémia részéről az elszámolást. (Várnai Dániel: „Félreértés! Nem követelem.") Ez a tudomány szabadságát sértené ss, javaslatot kénytelen volna visszavonni, ha az elszámolást kötelezővé tennék. Azzal a váddal, amelyet Várnai Komisz professzor ellen hozott föl, nem kíván foglalkozni. Várnai említette a népoktatás kérdését is. Erre megjegyzi, hogy mihelyt befejezi a tudományos és kulturális ügyekre vonatkozó javaslatai előterjesztését, ide fog állni a népoktatás problémájával is. A nemzetgyűlés a javaslatot általánosságban egyhangúan elfogadta. Következett a részletes tárgyalás. Várnai Dániel módosító indítványa: T. nemzetgyűlés! Javaslom, hogy az 1. szakasz 6., illetve 7. sorában erysavak: „az állammal szemben való elszámolás kötelezettsége nélkül" töröltessenek. Amikor ezt a módosító indítványomat előterjesztem, megismételhetem azt, amit a bizottságban is mondottam és amit itt a plénumban szintén hangsúlyoztam, hogy éppen mitőlünk áll a legtávolabb az, hogy az Akadémia autonóm jogkörébe beleavatkozzunk, hogy az Akadémia tudományos függetlenségét korlátozzuk és tudományos önérzetét megbántsuk. A t. miniszter úr valóságos szélmalomharcot vív most, amikor velünk szemben az autonómiát védelmezi. Mi az Akadémia autonómiáját megbántani nem akarjuk, mert ha ez volna a célunk, ha ezt akarnám, akkor nem azt javasolnám, hogy az ,.elszámolás kötelezettsége nélkül" szavak" töröltessenek, hanem imperatíve kérném kimondatni az Akadémiának a törvényhozással szemben való elszámolási kötelezettségét. Az általános vita során megmondottam, hogy ezzel a módosítással tisztára ösztönzést akarok belevinni ebbe a segélyezésbe. Nem mérlegszerű elszámolásra gondolok, hanem arra, hogy éppen itt az ideje, hogy az Akadémia szálljon már ki végre elefánt-C30nt-tornyából ide miközénk az életbe és a tudomány hatalmas eszközeivel segítsen nekünk az országot lábraállítani. Kérem a t. túloldalt, ne maradjon süket a mi objektív érveink előtt és fogadja el módosító indítványomat. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) •Jánossy Zoltán abbeli indítványát, hogy az Akadémia támogatását 24.000.000 koronára emeljék föl, elvetették, nemkülönben Várnai Dániel módosító indítványát is. A többi szakaszt is változatlanul fogadták el. Személyes polémiáik, majd rövid szünet után a közigazgatási és pénzügyi bizottságoknak Fáy Gyula ismeretes módosítására (új szakasz) vonatkozó együttes jelentését tárgyalták a vármegyei választások elhalasztásáról Szilágyi Lajos kijelentette, hogy az ellenzék visszautasítja Fáy módosítását és színvallásra akarja kényszeríteni a belügyminisztert. Kivel akarja a belügyminiszter a közigazgatási reformot letárgyaltatni, a nemzetgyűléssel vagy a két kamarából álló régi országgyűléssel? Rothenstein Mór elvtárs fölszóllása a vármegyei választások elhalasztása ellen. Rothenstein Mór (szoc.dem): Az ellen szólalok föl, ahogy Fáy Gyula a kétszakaszos javaslatot előterjesztette. Valamely javaslat részletes tárgyalása során joguk van ugyan a képviselőknek módosításokat ajánlani, de szerintem, csak olyan értelemben történhetnek ezek a kiegészítések vagy módosítások, ha az illető törvény keretébe tartoznak. Ez a javaslat azonban nincs benne a letárgyalt törvényjavaslatban. A törvényjavaslatban a vármegyei és városi tisztviselők státusrendezéséről van szó, a választásokról egy szó sincs benne. ha a belügyminiszter Fáy Gyula képviselővel együtt azt kívánja, hogy ebben a törvényjavaslatban a részletes tárgyalásnál a választásról is legyen szó, akikor ezt idejekorán kellett volna megmondania, hogy a nemzetgyűlésnek már az általános vita során módjában legyen ehhez hozzászólani. Gaál Gaszton: Úgy van! Tökéletesen igaza van!... Rothenstein Mór: Az ellenzék fölzúdulása következtében a belügyminiszter hozzájárult ugyan ahhoz, hogy az indítvány a bizottságok elé kerüljön s a pr-3-ügyi és közigazgatási bizottság le is tárgyalta az indítványt, de nincs köszönet benne. Még messzebb ment, mint Jgy Gyula akarta. A bizottság az uj választásokat nem 1923 december 31-ig akarja kitolni Ivanem a közigazgatási reform életbeléptetéséig. Promner Sándor: Ad infinitum! Rothenstein Mór: A reform már félév óta készül. Ki biztosít bennünket, hogy 1923-ban elkészül. Lehet, hogy 1923-ban ezt a javaslatot a belügyminiszter a nemzetgyűlés elé hozza, de hogy 1923-ban vagy 1921-ben törvény lesz-e belőle, az nagyon kétséges. Azt kivárja a belügyminiszter, hogy a választások csak a reform életbeléptetése után történjenek meg. De ha Rakovszky Iván fogja csinálni a közigazgatás reformját, akkor lisztújítások egyáltalában nem lesznek, mert jön a kinevezési rendszer, azokat fogják megtartani, akik kedves emberei a mostani kormányrendszernek. A javaslatot nem fogadom el, mert ha még bele is lehetne illeszteni a törvény kereteibe a választást a tisztviselőkre nézve, semmiesetre sem lehet az ügyet a törvényhatósági bizottság tagjainak választására is vonatkoztatni. Hogy jön ez a dolog ide? Miért van arra szükség, hogy a törvényhatósági bizottsági választás 1923 végéig halasztást szenvedjen? A miniszter úr azt mondotta, hogy azért van erre szükség, mivel az 1914-es névjegyzék alapján mit nem lehet választani. (Propner Sándor: „Nagyon demokratikus talán?!") Ha a miniszter úr úgy gondolja, hogy a polgárságnak szélesebb választójogot kíván adni, akkor ezen lehet és kell segíteni. Jöjjön a Ház elé egyszakaszos javaslattal amely kimondja, hogy az legközelebbi választást, szélesebb választójog alapján vagy legalább is olyan alapon ejtik meg, ahogy a nemzetgyűlés létrejött, ha már a Friedrich-féle rendelet alapján nem akarnak választatni. Ebbe bele lehetne nyugodni, de ezt őszintén ki kellene nyilatkoztatnia a miniszter úrnak és nem véka alá rejteni, hogy tulajdonképen mi a célja a kormánynak azzal... (Meskó Zoltán: „A kormány s maga sem tudja!"), hogy el akarja halasztani a tisztviselők választását arra az időre, amely talán azt jelenti, hogy ad Graecas Oiendas, sohasem fog bekövetkezni vagy legalább is belátható időn belül nem, másrészt, pedig a törvényhatósági bizottsági tagok választását is még egy évre kitolni, azoknak a bizottsági tagoknak szolgálmányaiért, amelyeket ők ezzel a kormányrendszerrel szemben teljesítettek. Propper Sándor: Azért tíz év járna nekik, nem egy. Rothenstein Mór: Ezek a szempontok vezérelnek bennünket akkor, amikor mi arra az álláspontra helyezkedünk, hogy az a mód, ahogyan ez a javaslat ide került, veszedelmes precedens, hogy meglepetésszerűen, úgyszólván puccsszerűen lehet a nemzetgyűlést — nem akarom mondani — megtéveszteni, de legalább is... (Rassay Károly: „Megzavarni.") ... bizonytalanság elé állítani és az utolsó pillanatban keresztülhajtani mindenáron. Ez ellen a legerélyesebben tiltakoznunk kell, éppen ezért azt indítványozom, hogy a 1. nemzetgyűlés az előterjesztett javaslatot ne fogadja el. Rakovszky belügyminiszter az ellenzéki kifogásokkal szemben azt bizonyítgatta, hogy: