Népszava, 1923. január (51. évfolyam, 1–24. sz.)

1923-01-03 / 1. szám

pontra jutni a béke problémáját s ez dönti a gazdasági válságok nyomán előálló nyomorú­ságba Eu­rópa négeit. A béke hamis után indult el s amig erről az útról vissza nem tér, addig nem leh­et leküz­deni sem a gazdasági válságokat, sem pedig a nacionalista jelszavakkal fűtött s a nagytőke terjesztését vagy pedig egyes klikkek uralmi céljait szolgáló, mesterségesen fölszított tömeg­indulatokat nem lehet, megfékezni. A béke ha­mis úton indult, mert" azok mesterkélték össze a'­békeszerződéseket is, akik a háborút vezették s szemük előtt nem a béke megteremtése, ha­nem a háborús célok biztosítása lebegett. Most­ azonban látja már az egész világ, hogy ezen az úton csak a további pusztuláshoz lehet eljutni, nem pedig az igazi békéhez. De — ilyen az emberiség útja — ennek a még nem tudatos, hanem csak ösztönszerű meglátásnak egyelőre az a hatása, hogy a megtorlás, a to­vábbi erőszakoskodás s az újabb vérfürdők vágyát kelti föl a vezetőkben. A párisi konferencia ilyen világpolitikai helyzetben, a garanciák, a produktív zálogok jegyében indult meg. Hogy lesz-e valamelyes eredménye az egész tanácskozásnak, hogy Németország megkapja-e a jóvátételi teljesí­tések dolgában azokat a könnyítéseket, ame­lyeket kíván, hogy valutáját stabilizálhassa s gazdagságát lábra állítsa, avagy ismét győz a Poineare fenyegetődző politikája, az mind tel­jesen bizonytalan. Az azonban bizonyos, hogy ezzel az eddig követett politikával egész Európa gazdasági élete hosszú ideig tartó sor­vadásra van ítélve. És épp ezért elkerülhetetlen, hogy a béke problémájának megoldása más kezekbe kerü­l­jön. Azokéba, akik nem bűnösek s nem érde­keltek a háború fölidézésében és vezetésében. A francia szocialista párt és a francia szakszer­vezetek szövetsége a párisi konferencia össze­illése alkalmával közös kiáltványban tiltakoz­nak a­­ erőszaknak és kalandoknak a politikája ellen, tiltakoznak, hogy Németország ellen kényszerrendszabályokat alkalmazzanak. Ez mutatja, hogy van a békeprobléma meg­oldásának más útja is. Ez mutatja, hogy van olyan lit is, amelyen el lehet jutni az igazi bé­kéhez, a megértéshez, a népek békés együtt­munkálkodásához is. Ezt követeli kezdettől fogva mind erőteljesebben a brit munkáspárt, az angol szervezett munkások képviselete. Ezt az utat mutatta meg a napokban tartott hágai békekongresszus, amelyet ugyancsak a szer­vezett munkásság képviselői kezdeményeztek. S nincs választás: vagy a pusztulás, a kulturá­lis leromlás felé vezető út, vagy pedig a nem­zetközi megértés utja. Vám, Egész nap harc az életem, Ki úgy szeretnék békességben élni. Minden percembe átsivit a lárma. Csak álmaimba' látlak, Csöndsziget. S ki tisztán vágyom lelket, életet: Körülzsibong ezer fertő salakja. Ó, mily nagy munka ez az élet: Tisztára mosni lelkünk ablakát, Tisztára mosni testet és ruhát. Nagy daccal dobni el magunktól Ostoba lármák harcos kürtjeit És téged sóvárogni, drága Csönd, Te áldott, termő, gyönyörű világ... Jó volna lágy öledben elfeledni Esztendők hosszú, bugó jajszavát, Nem hallani, csak szellősuttogást, Nem látni mást, csak kék eget, virágot És eltemetni minden átkos átkot És szivni, szivni illatok beszédét... Jó volna élni — igy —, egészen, szépen. Illatban, csöndben megfürödni, Kacagni, énekelni messzehangzóan, Örömvirágot szedni csokrosan­­Aztán elszórni szerte a nyomorba. Hogy elröpüljön minden, ami fáj, Hogy elröpüljön minden, ami kín, Az_ életfája dúsan megteremjen Mindenkinek, ki emberré virágzott... — És messze, messze járjon a Halál, Nagy Teréz. 8 172 P SZAVA M Bims. 3r óta ftfytgr­í Bwnve. A vasárnapi nagyobb sütéshez hatalmasan befűtött kemence fullasztó hőséget termelt A tűrhetetlenségire­ forró, nyomott levegő szerte­áradt a sütőszobában. Az abla­kiüvegen gyön­gyökben állott a pára. A dagasztót fedő desz­kán puffadtan terjeszkedett a zsomlyetészta tömege, amelyből a nékmester fürge és ügyes mozdulatokkal szakajtotta ki a megfelelő dara­bokat. A két lány haja vizesen tapadt fülükre és homlokukra. Szótlanul dolgozta­k. Kezeik motolaszerű­en formálták a kiszakított tésztát. Az inas a kemence előtt motoszkált. A karbid­lámpát készítette elő, majd a kasznik alját töl­tötte ki megfelelő zsákrongyok­kal. Amikor kész lett, megkérdezte: „Ki húzhatom a tüzet?" Az ember végignézett a kész tésztákon, száraz hangon igent mondott. Két hónapos házas volt. A frigy nem a leg­rózsása­bban indult és a civakodás napirenden volt. Már több éve volt a háznál, mint üzlet­vezető s az öregasszony, hogy a munkabíró és a mesterségében ügyes segédet lekösse, a három közül neki ígérte az egyik leányát Az a legidő­sebbet kedvelte, de az többször kereken kikosa­razta. Sok veszekedés után az anyjuk a közép­sőt rá­kényszerítette a házasságra. Két hónapja volt a lakzi. Léptek hallatszottak és a fiatalasszony kabát­ban jött be a sütőszobába. — Add ide a kasszakulcsot. Húst akarok venni. Siess már, úgyis késő van. — Minek hús? — Vacsorára. — Meg nektek a kirándulásra. Mi? Mondtam már, nem mentek. Hogyne! Kell nektek búcsú­járás. Adjon a Jézuska enni. — Látni, hogy megint el voltál délután... Azért is elmegyünk... Tudod. Te úgy sem vi­szel sehová. Majd itt fogunk rostokolni min­dig ... De neked sincs hús vacsorára, délről csak tészta maradt. — Van kint annyi pénz, hogy nekem egy negyedkilóra elég. — Nincs, mert ocsút vettünk. — Nem adok! Majd én is tésztát eszem. . Az asszonyka tudta, hoogy már régóta nem eszik mást ilyen nehéz munkája után, csak húsz. De hiába volt minden kérése. Végül vál­lat vont és kiment. Később aztán ő is segített a munkánál. Közben, mint a megáradt folyó folyt a veszekedés. Szennyes szavakat vágtak egymáshoz. Az inas már régen ikész volt. Az ember meg­nézte a kemencét. Kinyitotta az ajtót és a­ fal mellé lapulva si­rni egymásutánban egy bádog­edénnyel vizet csapott a nyílásba. Bodros gőz­felhők burkolták be a félmeztelen férfit és sab­les gomoly­okban tódult ki a cseppekké vált víz. A hőség gyors iramban fokozódott. Végül a lépcsős lejárathoz állott s vetni kezdett Ala­­­­páton sűrűn és gyorsan sorakoztak a nyers zsemlyék. A forróság kiverte rajta az izzadsá­got. Minden pórusából kibuggyantak a csep­pek és a háta közepén kis folyókákban szaladt le a víz. Az izzadtság marta foltok kipirultak , és szárazon köhögni kezdett Bor­­kért. Az üvegből maga töltötte meg az öblös félliteres fonalit és kétszer egymásután fölhajtotta. A szódát visszaküldette és a megmaradt bort a lába alatti mélyedésbe tette, a kasszakulcs mellé. Az ütemes hep-h­opre az inas buzgón hordta a teli kasztnikat. Az ember érezni kezdte, hogy már délután is ivott és dél óta nem evett. Kikezdte az éhség. * §5. milliárd deficittel h­iml m Eívek és eMonatok a CeiSsiSQss­Jsffli'rraáirej;: EemarceSásS?®!« — TTettatessái a fteresetti ad© végrdhafSásii uSasäftäsa A politikai újév meglehetős eseménytelen-ségben múlt el, hacsak eseménynek nem szá­mítjuk azt az ismeretlen forrásból fölbuggyant hírt, hogy a Bethlen-kormány hamarosan le­mond és helyébe szélsőséges fajvédőkből tobor­zott — Wolff Károly-féle kormány ülne!!... A kormány tájékán közönséges börzei pletyká­nak bélyegezték a hírt, azzal, hogy Bethlen helyzete szilárd, mert „oltja úgy a nemzetgyű­lés többségének, mint a kormányzónak bizal­mát". Kedden egyébiránt a miniszterelnök visszaérkezett vidéki üdüléséből s kihallga­tásra ment a kormányzóhoz. A miniszterelnök távollétében a kormánypártban elmaradt a szokásos újévi tisztelgés és az egységes tábor csupán, táviratban köszöntötte úgy Bethlent, mint másik­­ vezérét, nagyatádi k­i Saabót. Ellen­ben,, figyelmet érdemlő kijelentések, hangzot­tak el az újévi üdvözlések során ellenzéki politikusok részéről. A Függet­lenségi és 48-as Kossuth-pártban Batthyány Tivadar tiltakozott az ellen a vád ellen, hogy ő és pártja fölforgató politikát követett 1918-ban. Elmondta, hogy amidőn az össze­omlást megelőzően megbízást kapott új kor­mányalakítási terv kidolgozására, Jászi Osz­kárt és Károlyi Mihályt ki akarta hagyni az új kormányból és tervét Apponyi meg más politikusok helyeselték, de Wekerle és Win­dischgraetz herceg elgáncsolták. A kommün idején az antant gróf Bethlen István utján kért tőle javaslatot a konszolidáció helyreállí­tására vonatkozóan s ha ezek után se szűnik meg a túlsó tábor rágalomhadjárata, arra az esetre bejelentette, hogy politikájának becsü­letes reputációja érdekében kénytelen lesz a múltnak amaz eseményeit is föltárni, amelye­ket az ország közvéleménye eddig nem ismert. A polgári ellenzéki politikának egy másik vezető embere, Baltazár református püspök a rendtörvényjavaslatról nyilatkozott. Az igazi rend, mondotta, a maga belső erőivel, szilárd­ságával, általános érdek­ességé­vel, legjobban mág­a védelmezi meg magát. Nem kellenek mellé se paragrafusok, se börtönök. Épp ezért nem olvastam el tervezetében sem s nem fogom elolvasni elkészültében sem a hozandó tör­vényt ... Tekintve, hogy a nemzetgyűlés január 8-án folytatja tanácskozásait, a pártok — úgy a többség, mint az ellenzék — ezt a hetet a par­lamenti kampányra való készülődésnek szán­ták. Az érdeklődés középpontjában továbbra is az indemnitás, a rend törvényjavaslat, a költ­ségvetés és a jóvátétel állanak. A költségveté­sen, amely január második felében kerül a nemzetgyűlés elé, a minisztériumokban már nagyban furnak-faragnak, ám semmiféle pénzügyi bűvészkedés se változtathat azon a szomorú tényen, hogy az új költségvetés 55 milliárd deficitet mutat. (A költségvetés egyébként 110 milliárd bevételt és­­165 milliárd kiadást tüntet föl.) A pénzügy­miniszter azzal csillapítja a sopánkodókat, hogy a hiány még ennél is „nagyobb lett volna", ha az összes kivetett földadónak 95%-a a reméltnél gyorsabb tempóban be nem folyik... A jóvátétel ügyében megindított tárgyalások folytatása céljából báró Korányi Frigyes, a kormány megbízottja újév napján visszauta­zott Párisba, miután előzően megcáfolta a jó­vátéeli összeg nagyságáról keringő híreket. Politikai barátai úgy tudják, hogy Korányi elkedvetlenedett amiatt a nemtörődömség miatt, amelyet itthon Bethlen miniszterelnök­nél és künn, Párisban a magyar követségnél tapasztalt a jóvátételi probléma megoldására irányuló fáradozásainál. A miniszterelnökkel Párisból való hazaérkezése óta mindössze egy­szer volt alkalma megbeszélést folytatni az egész ország jövőjét eldöntő kérdésben, mert Bethlen immár második hete a radványi sötét erdőben űzte a vadat, Párisban meg Korányi úgyszólván magára van hagyatva, mert a leg­fontosabb ántant­ fővárosban a magyar kö­vetség még mindig vezető nélkül van. Beszámoltunk már arról az elégedetlenkedés­ről, amelyet kisiparosok és kiskereskedők kö­rében váltott ki a kereseti adóh­oz kiadott végrehajtái­ utasításnak a kötelező üzleti könyvvitelre vonatkozó ren­delkezése. A kereskedelem és ipar kisexiszten­ciái a többi kereskedelmi és ipari érdekeltsé­gekkel, sőt a szellemi foglalkozásúak közül a mérnökökkel, ügyvédekkel, orvosokkal, stít. együtt pénteken délben nagygyűlésen tiltakoz­nak a rájuk nézve sérelmes rendelkezések el­len s határozati javaslatban új végrehajtási utasítás kibocsátását fogják követelni a pénz­ügyminisztertől. A Bassay—Ulain affér tudvalevően még nem ért véget. Bassay ennek kapcsán följelentést tett ismeretlen tettesek ellen közokirathamisí­tás és hamis vád címén. Tehát végeredményben a bíróság fogja kimondani az utolsó szót a ha­mis bizonyítékokkal dolgozók ügyében. 1923 január 4. ÍÍ ELŐFIZETÉSI ÁRA: EHY HÉTRE ieo Jv E'JY HÓNAPRA 4­­0 K EGY NEGYEDÉVIJE ÍÍC«-' K PÉLDÁNYONKÉNT AKKOR CSAK KOR. 16 NAPONKÉNT .

Next