Népszava, 1923. január (51. évfolyam, 1–24. sz.)
1923-01-03 / 1. szám
pontra jutni a béke problémáját s ez dönti a gazdasági válságok nyomán előálló nyomorúságba Európa négeit. A béke hamis után indult el s amig erről az útról vissza nem tér, addig nem lehet leküzdeni sem a gazdasági válságokat, sem pedig a nacionalista jelszavakkal fűtött s a nagytőke terjesztését vagy pedig egyes klikkek uralmi céljait szolgáló, mesterségesen fölszított tömegindulatokat nem lehet, megfékezni. A béke hamis úton indult, mert" azok mesterkélték össze a'békeszerződéseket is, akik a háborút vezették s szemük előtt nem a béke megteremtése, hanem a háborús célok biztosítása lebegett. Most azonban látja már az egész világ, hogy ezen az úton csak a további pusztuláshoz lehet eljutni, nem pedig az igazi békéhez. De — ilyen az emberiség útja — ennek a még nem tudatos, hanem csak ösztönszerű meglátásnak egyelőre az a hatása, hogy a megtorlás, a további erőszakoskodás s az újabb vérfürdők vágyát kelti föl a vezetőkben. A párisi konferencia ilyen világpolitikai helyzetben, a garanciák, a produktív zálogok jegyében indult meg. Hogy lesz-e valamelyes eredménye az egész tanácskozásnak, hogy Németország megkapja-e a jóvátételi teljesítések dolgában azokat a könnyítéseket, amelyeket kíván, hogy valutáját stabilizálhassa s gazdagságát lábra állítsa, avagy ismét győz a Poineare fenyegetődző politikája, az mind teljesen bizonytalan. Az azonban bizonyos, hogy ezzel az eddig követett politikával egész Európa gazdasági élete hosszú ideig tartó sorvadásra van ítélve. És épp ezért elkerülhetetlen, hogy a béke problémájának megoldása más kezekbe kerüljön. Azokéba, akik nem bűnösek s nem érdekeltek a háború fölidézésében és vezetésében. A francia szocialista párt és a francia szakszervezetek szövetsége a párisi konferencia összeillése alkalmával közös kiáltványban tiltakoznak a erőszaknak és kalandoknak a politikája ellen, tiltakoznak, hogy Németország ellen kényszerrendszabályokat alkalmazzanak. Ez mutatja, hogy van a békeprobléma megoldásának más útja is. Ez mutatja, hogy van olyan lit is, amelyen el lehet jutni az igazi békéhez, a megértéshez, a népek békés együttmunkálkodásához is. Ezt követeli kezdettől fogva mind erőteljesebben a brit munkáspárt, az angol szervezett munkások képviselete. Ezt az utat mutatta meg a napokban tartott hágai békekongresszus, amelyet ugyancsak a szervezett munkásság képviselői kezdeményeztek. S nincs választás: vagy a pusztulás, a kulturális leromlás felé vezető út, vagy pedig a nemzetközi megértés utja. Vám, Egész nap harc az életem, Ki úgy szeretnék békességben élni. Minden percembe átsivit a lárma. Csak álmaimba' látlak, Csöndsziget. S ki tisztán vágyom lelket, életet: Körülzsibong ezer fertő salakja. Ó, mily nagy munka ez az élet: Tisztára mosni lelkünk ablakát, Tisztára mosni testet és ruhát. Nagy daccal dobni el magunktól Ostoba lármák harcos kürtjeit És téged sóvárogni, drága Csönd, Te áldott, termő, gyönyörű világ... Jó volna lágy öledben elfeledni Esztendők hosszú, bugó jajszavát, Nem hallani, csak szellősuttogást, Nem látni mást, csak kék eget, virágot És eltemetni minden átkos átkot És szivni, szivni illatok beszédét... Jó volna élni — igy —, egészen, szépen. Illatban, csöndben megfürödni, Kacagni, énekelni messzehangzóan, Örömvirágot szedni csokrosanAztán elszórni szerte a nyomorba. Hogy elröpüljön minden, ami fáj, Hogy elröpüljön minden, ami kín, Az_ életfája dúsan megteremjen Mindenkinek, ki emberré virágzott... — És messze, messze járjon a Halál, Nagy Teréz. 8 172 P SZAVA M Bims. 3r óta ftfytgrí Bwnve. A vasárnapi nagyobb sütéshez hatalmasan befűtött kemence fullasztó hőséget termelt A tűrhetetlenségire forró, nyomott levegő szerteáradt a sütőszobában. Az ablakiüvegen gyöngyökben állott a pára. A dagasztót fedő deszkán puffadtan terjeszkedett a zsomlyetészta tömege, amelyből a nékmester fürge és ügyes mozdulatokkal szakajtotta ki a megfelelő darabokat. A két lány haja vizesen tapadt fülükre és homlokukra. Szótlanul dolgoztak. Kezeik motolaszerűen formálták a kiszakított tésztát. Az inas a kemence előtt motoszkált. A karbidlámpát készítette elő, majd a kasznik alját töltötte ki megfelelő zsákrongyokkal. Amikor kész lett, megkérdezte: „Ki húzhatom a tüzet?" Az ember végignézett a kész tésztákon, száraz hangon igent mondott. Két hónapos házas volt. A frigy nem a legrózsásabban indult és a civakodás napirenden volt. Már több éve volt a háznál, mint üzletvezető s az öregasszony, hogy a munkabíró és a mesterségében ügyes segédet lekösse, a három közül neki ígérte az egyik leányát Az a legidősebbet kedvelte, de az többször kereken kikosarazta. Sok veszekedés után az anyjuk a középsőt rákényszerítette a házasságra. Két hónapja volt a lakzi. Léptek hallatszottak és a fiatalasszony kabátban jött be a sütőszobába. — Add ide a kasszakulcsot. Húst akarok venni. Siess már, úgyis késő van. — Minek hús? — Vacsorára. — Meg nektek a kirándulásra. Mi? Mondtam már, nem mentek. Hogyne! Kell nektek búcsújárás. Adjon a Jézuska enni. — Látni, hogy megint el voltál délután... Azért is elmegyünk... Tudod. Te úgy sem viszel sehová. Majd itt fogunk rostokolni mindig ... De neked sincs hús vacsorára, délről csak tészta maradt. — Van kint annyi pénz, hogy nekem egy negyedkilóra elég. — Nincs, mert ocsút vettünk. — Nem adok! Majd én is tésztát eszem. . Az asszonyka tudta, hoogy már régóta nem eszik mást ilyen nehéz munkája után, csak húsz. De hiába volt minden kérése. Végül vállat vont és kiment. Később aztán ő is segített a munkánál. Közben, mint a megáradt folyó folyt a veszekedés. Szennyes szavakat vágtak egymáshoz. Az inas már régen ikész volt. Az ember megnézte a kemencét. Kinyitotta az ajtót és a fal mellé lapulva sirni egymásutánban egy bádogedénnyel vizet csapott a nyílásba. Bodros gőzfelhők burkolták be a félmeztelen férfit és sables gomolyokban tódult ki a cseppekké vált víz. A hőség gyors iramban fokozódott. Végül a lépcsős lejárathoz állott s vetni kezdett Alapáton sűrűn és gyorsan sorakoztak a nyers zsemlyék. A forróság kiverte rajta az izzadságot. Minden pórusából kibuggyantak a cseppek és a háta közepén kis folyókákban szaladt le a víz. Az izzadtság marta foltok kipirultak , és szárazon köhögni kezdett Borkért. Az üvegből maga töltötte meg az öblös félliteres fonalit és kétszer egymásután fölhajtotta. A szódát visszaküldette és a megmaradt bort a lába alatti mélyedésbe tette, a kasszakulcs mellé. Az ütemes hep-hopre az inas buzgón hordta a teli kasztnikat. Az ember érezni kezdte, hogy már délután is ivott és dél óta nem evett. Kikezdte az éhség. * §5. milliárd deficittel himl m Eívek és eMonatok a CeiSsiSQssJsffli'rraáirej;: EemarceSásS?®!« — TTettatessái a fteresetti ad© végrdhafSásii uSasäftäsa A politikai újév meglehetős eseménytelen-ségben múlt el, hacsak eseménynek nem számítjuk azt az ismeretlen forrásból fölbuggyant hírt, hogy a Bethlen-kormány hamarosan lemond és helyébe szélsőséges fajvédőkből toborzott — Wolff Károly-féle kormány ülne!!... A kormány tájékán közönséges börzei pletykának bélyegezték a hírt, azzal, hogy Bethlen helyzete szilárd, mert „oltja úgy a nemzetgyűlés többségének, mint a kormányzónak bizalmát". Kedden egyébiránt a miniszterelnök visszaérkezett vidéki üdüléséből s kihallgatásra ment a kormányzóhoz. A miniszterelnök távollétében a kormánypártban elmaradt a szokásos újévi tisztelgés és az egységes tábor csupán, táviratban köszöntötte úgy Bethlent, mint másik vezérét, nagyatádi ki Saabót. Ellenben,, figyelmet érdemlő kijelentések, hangzottak el az újévi üdvözlések során ellenzéki politikusok részéről. A Függetlenségi és 48-as Kossuth-pártban Batthyány Tivadar tiltakozott az ellen a vád ellen, hogy ő és pártja fölforgató politikát követett 1918-ban. Elmondta, hogy amidőn az összeomlást megelőzően megbízást kapott új kormányalakítási terv kidolgozására, Jászi Oszkárt és Károlyi Mihályt ki akarta hagyni az új kormányból és tervét Apponyi meg más politikusok helyeselték, de Wekerle és Windischgraetz herceg elgáncsolták. A kommün idején az antant gróf Bethlen István utján kért tőle javaslatot a konszolidáció helyreállítására vonatkozóan s ha ezek után se szűnik meg a túlsó tábor rágalomhadjárata, arra az esetre bejelentette, hogy politikájának becsületes reputációja érdekében kénytelen lesz a múltnak amaz eseményeit is föltárni, amelyeket az ország közvéleménye eddig nem ismert. A polgári ellenzéki politikának egy másik vezető embere, Baltazár református püspök a rendtörvényjavaslatról nyilatkozott. Az igazi rend, mondotta, a maga belső erőivel, szilárdságával, általános érdekességével, legjobban mága védelmezi meg magát. Nem kellenek mellé se paragrafusok, se börtönök. Épp ezért nem olvastam el tervezetében sem s nem fogom elolvasni elkészültében sem a hozandó törvényt ... Tekintve, hogy a nemzetgyűlés január 8-án folytatja tanácskozásait, a pártok — úgy a többség, mint az ellenzék — ezt a hetet a parlamenti kampányra való készülődésnek szánták. Az érdeklődés középpontjában továbbra is az indemnitás, a rend törvényjavaslat, a költségvetés és a jóvátétel állanak. A költségvetésen, amely január második felében kerül a nemzetgyűlés elé, a minisztériumokban már nagyban furnak-faragnak, ám semmiféle pénzügyi bűvészkedés se változtathat azon a szomorú tényen, hogy az új költségvetés 55 milliárd deficitet mutat. (A költségvetés egyébként 110 milliárd bevételt és165 milliárd kiadást tüntet föl.) A pénzügyminiszter azzal csillapítja a sopánkodókat, hogy a hiány még ennél is „nagyobb lett volna", ha az összes kivetett földadónak 95%-a a reméltnél gyorsabb tempóban be nem folyik... A jóvátétel ügyében megindított tárgyalások folytatása céljából báró Korányi Frigyes, a kormány megbízottja újév napján visszautazott Párisba, miután előzően megcáfolta a jóvátéeli összeg nagyságáról keringő híreket. Politikai barátai úgy tudják, hogy Korányi elkedvetlenedett amiatt a nemtörődömség miatt, amelyet itthon Bethlen miniszterelnöknél és künn, Párisban a magyar követségnél tapasztalt a jóvátételi probléma megoldására irányuló fáradozásainál. A miniszterelnökkel Párisból való hazaérkezése óta mindössze egyszer volt alkalma megbeszélést folytatni az egész ország jövőjét eldöntő kérdésben, mert Bethlen immár második hete a radványi sötét erdőben űzte a vadat, Párisban meg Korányi úgyszólván magára van hagyatva, mert a legfontosabb ántant fővárosban a magyar követség még mindig vezető nélkül van. Beszámoltunk már arról az elégedetlenkedésről, amelyet kisiparosok és kiskereskedők körében váltott ki a kereseti adóhoz kiadott végrehajtái utasításnak a kötelező üzleti könyvvitelre vonatkozó rendelkezése. A kereskedelem és ipar kisexisztenciái a többi kereskedelmi és ipari érdekeltségekkel, sőt a szellemi foglalkozásúak közül a mérnökökkel, ügyvédekkel, orvosokkal, stít. együtt pénteken délben nagygyűlésen tiltakoznak a rájuk nézve sérelmes rendelkezések ellen s határozati javaslatban új végrehajtási utasítás kibocsátását fogják követelni a pénzügyminisztertől. A Bassay—Ulain affér tudvalevően még nem ért véget. Bassay ennek kapcsán följelentést tett ismeretlen tettesek ellen közokirathamisítás és hamis vád címén. Tehát végeredményben a bíróság fogja kimondani az utolsó szót a hamis bizonyítékokkal dolgozók ügyében. 1923 január 4. ÍÍ ELŐFIZETÉSI ÁRA: EHY HÉTRE ieo Jv E'JY HÓNAPRA 40 K EGY NEGYEDÉVIJE ÍÍC«-' K PÉLDÁNYONKÉNT AKKOR CSAK KOR. 16 NAPONKÉNT .