Népszava, 1923. február (51. évfolyam, 25–47. sz.)
1923-02-01 / 25. szám
AZ ELŐFIZETÉS AKA : negyed évre 1180 kor. — külföldre . 5580 kor. egy hóra ... 488 kor. — külföldre . 1818 kor. Ausztria egy hóra 110 magyar korona. EGYES SZÁM AKA: Kajfjarországon 20 korona, Jugoszláviában 100 just. kor., Ausztriában tHOO osztr. kor. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 5-29 és József 1-II) CB3 KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA I. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 5-32) IMNM——W—• HI III „Csuszás a lejtőn/” A földreform atörvény végrehajtása csigalassúsággal halad előre. A reformhoz fűzött remények mindinkább lelohadnak, az elégedetlenség egyre nő. Ezt nemcsak az „izgatók" mondják, ezt a kormány tájékán is látják s ennek tulajdonítható, hogy folyton valami ujabb flastrom után kutatnak, amellyel beragaszthatnák a sebet, amelyet begyógyítaniuk nem sikerült. A földreformtörvény eddigi végrehajtása során nem sikerült a fölcsigázott reménységeket kielégíteni, de nem sikerült a legmérsékeltebb igényeket sem kielégíteni: ennek tulajdonítható az, hogy a régi kisgazdapárti képviselőket is előveszi időnként bizonyos lelkiismeretfurdalás és kötelességérzetféle s javítgatni, foltozgatni akarják a törvényt. A földművelésügyi miniszter újabban egy novellámpótlást ígért be, amellyel nagyobb befolyást akar biztosítani magának a törvény végrehajtására. A novella eddig még csak ígéret és egyáltalán nincs szó arról, hogy a törvény anyagi rendelkezéseit is meg akarnák vele változtatni. A nagybirtokosok mégis fölvonulnak ellene, fölvonulnak pedig a tőlük megszokott erős fegyverzettel — a nemzet, a termelés, a magántulajdon, a közöskölcsiség érdekeinek harcímvitelével. Lapjuk legutóbbi számában „Csúszás a lejtőn" cím alatt foglalkozik a tervezett novellával s a legerélyesebben állást foglal ellene. Megvádolja a reform végrehajtásának sürgetőit, hogy népszerűséghajhászás céljából akarnak politikai nagylelkűséget gyakorolni — mások rovására... Falra festi az ördögöt s azzalijesztget, hogy a tömeg, ha törvényhozási aktusokkal juthat birtokhoz, majd mindig többet és többet akar és sohasem tudják majd kielégíteni. Az egész ijesztgetésnek, az egész nagy erkölcsi arzenál harcbavetésének természetesen csak az a célja, hogy a reform végrehajtását a lehetőségigföltartóztassa s megakadályozzon minden olyan törekvést, amely a törvény végrehajtását siettetni akarja. Végső eredményben ez a sajtómanőver is csak azt a célt szolgálja, amit az a másik, veszedelmesebb formájú akció, amelyről nemrég írtunk s amely az uradalmi cselédeket akarja tűzbe küldeni a nagybirtokosok magántulajdonának a szentségéért. Különben pedig mindenki tudja, hogy a földreform törvény a magántulajdon elvén a legcsekélyebb csorbát sem ejti. El lehet ugyan venni bizonyos föltételek mellett egyes birtokokból bizonyos területeket, de a legteljesebb kártalanítás mellett. De még ezt a kényszert is elkerülheti mindenki, ha egyszerűen eladja a birtokrészt a törvény szerint arra jogosultaknak. A nagybirtok érdekeltsége mégis a legszívósabb harcot folytatja a törvény végrehajtása ellen. Nem harcol nyíltan a törvény ellen, nem mondja, hogy vissza akarja csinálni a törvényt, de azon van minden igyekezettel, hogy elodázza a végrehajtását, ameddig csak lehet. Pedig ez az elodázás az, ami a legnagyobb veszedelmet rejti magában. Ez az elodázás veszedelmes termelési és társadalompolitikai szempontból egyaránt. Arról lehet vitatkozni, hogy a termelés a kisbirtokon jövedelmezőbb-e vagy a nagybirtokon. Az azonban egyáltalán nem vitás, hogy amíg a földhöz ketten tartanak igényt, amíg a tulajdonjog ég és föld között lebeg, addig a jövedelmezőség minden körülmények között csökkenni fog. És hasonló a helyzet szociális és politikai tekintetben is. A földnélküli tömegek helyzetét ez a földreform nem fogja kielégítően megváltoztatni.. De amit megígértek a törvényben, azt adják meg, amilyen gyorsan csak lehet. Hűtsék le a várakozásokat, hadd tudják meg, hogy ki számíthat a törvény alapján helyzetének megváltoztatására és milyen mértékben, a többi pedig hadd dolgozhassak helyzetének megjobbításáért más eszközökkel, hadd keresse boldogulását más utakon. Mert amíg az embereket hitegetik, addig mindig izgatott lesz a hangulat, addig állandó lesz a türelmetlenség. A társadalmi békességnek, a vagyont termelő munkának s a magasabb erkölcsiségnek az apostolai azonban mindezeket a szempontokat egyszerűen szem elől tévesztik s csak egy dolgot tartanak szem előtt: megtartani birtokaik sértetlenségét a törvény, ellenére is, ameddig csak lehet. És ez sikerül is nekik nagymértékben. Sikerül, mert már maga a törvény is olyan, hogy ezt a törekvést elősegíti. És hiába minden foltozás, hiába a volt kisgazdák lelkiismeretének időnkénti fölébredése, ezt a törekvést nem tudják viszszaszorítani. A kisgazdapárt, amikor ellökte magától a demokráciát, amikor elárulta a parasztság érdekeit, általánosságban, akkor föladta a részleteket is és elvágta az útját annak, hogy bármi dologban is érvényesülhessen a nép érdeke és akarata. Aki a nép érdekét akarja szolgálni, annak akarni kell a demokráciát az államban, a községben, a vármegyében. Aki a demokráciát elrúgja magától, aki a nép jogait prédára veti s beáll a reakció szolgálatába, az utólag hiába hadakozik a népérdekek kisemmizése ellen. A földreform végrehajtása körül folyó harcban is mindaddig a nagybirtok érdekei győzedelmeskednek, amíg a kormányzatban és a közigazgatásban a mai módszer marad meg. Majd ha nem lesznek kiváltságok a politikai életben, majd ha nem a közigazgatás fekszik rá a népre, hanem a népnek lesz befolyása a közigazgatásra, akkor nem kell harcot vívni a törvények végrehajtásáért, akkor a törvényt respektálni fogja mindenki, akármilyen legyen is a foglalkozása és a társadalmi állása. Az egységes pártban ismét dohüngStt — az „egység". * *. v ,sS!itwwsGB'us cSbmsms vntmfen stormtSnypfirftiKafc scent WSSseapss&jc." A hsSssssafiáitsrors sssSggorfS&s&tra tt®t*g5s tosSiSványt BeCDtScn pártjában. A késő kedd esti órák jótékony sötétjében megtartott egységespárti értekezletről szerdán érdekes és egységesekre jellemző részletek szivárogtak ki, amelyek egészen más színben tüntetik föl a kormány táborának tanácskozását, mint a párt hivatalos kőnyomatosában közreadott szürke közlés. A valóság az, hogy a kedd esti egységespárti összejövetel zajos és kínos összetűzések színhelye volt. Az urak számítottak ez összekoccanásokra, ezért az újságíróknak a tanácskozóterem ajtajától tisztes távolban kellett tartózkodniok, nehogy a zűrzavaros hangfoszlányokból tudomást szerezzenek a pártban dühöngő egységről. Az értekezleten Mayer János elnökölt, aki éleshangú megróván kalandban részesítette azokat a „liberális" párttagokat, akik a ,,numerus clausus" kérdésében való szavazásnál a nemzetgyűlésből távolmaradtak és így a maguk részéről nem dokumentálták a pártegységet. Hasonlókép beszélt Gömbös Gyula, aki a már tőle megszokott diktátort, hangot használta, a párttagok nem csekély részének fölszisszenésétől kísérve. Főként azt nehezményezte, hogy egyes képviselők a pártban történő dolgokról liberális lapok tudósítóit informálják, azután fenyegetődzött, hogy az ilyen eseteket ,,ki fogja nyomoztatni!? és az informálókat kényszeríti a pártból való kilépésre. Nagy Emil, aki az egységesbe bevonult munkapártiaknak egyik vezére, azzal magyarázta a jelentkező eltérő fölfogásokat, hogy: a párt tagjai különböző társadalmi rétegekhez tartozókból toborzódnak, amivel el is ismerte a párt elnevezése és összetétele között létező ellentmondást. Az ellentéteknek „közös nevezőre" hozását oly módon vélte elérhetőnek, hogy a párt különböző bizottságai hetenként együttes tanácskozáson körvonalazzák a párttagok fölfogását az időszerű kérdésekben, a minisztériumok pedig a törvénytervezetek elkészítésével kérjék ki előzetesen a párt véleményét. Bethen miniszterelnök kitngásolta híveinek hanyagságát, amely a nemzetgyűlést állandóan tanácskozásés határozatképtelenség bizonytalanságában tartja és ez ellen szigorú rendszabályokat követelt. Így történt, hogy Gömbös szellemében határozatot fogadtak el, amelynek értelmében az egységespárti képviselőknek naponta szépen jelentkezniük kell a vitarendezőbizottságnál. Bármely üléstől való távolmaradást az előző napon kell bejelenteni a klubban vagy a pártigazgatónál. Az indokolatlan abszenciát elsőízben intővel, ismétlődésnél pártértekezlet előtt való megrovással és konok visszaesésnél a kerületben. való kiplakatírozással büntetik. Gömbös drákói szabályai miatt, természetesen, berzenkedik néhány egységespárti önérzet, de fő a mandátum — azt pedig Gömbösék adták. Nagy Emil újabb fölszólalásában kifogásolta, hogy a nemzetgyűlés tizenegy hónapon át tárgyaljon. Fejtegette, hogy rövidebb idő alatt is elvégezheti a nemzetgyűlés feladatát, ha szigorítják a házszabályokat. Erre nézve indítvánnyal is szolgált,melyet a párt jogügyi bizottságához utaltak, bizzál, hogy a bizottság a legrövidebb időn belül adjon véleményt a revízió kérdésében. A párt döntésére csak ez után kerül a sor. Történt egyéb is. Egy volt munkapárti szóvátette, hogy a „Szózat" című kurzuslap úgy szerepel, mint az egységes párt hivatalos szócsöve, holott csupán a Gömbös—Zsilinszky— Eckhardt-csoport orgánuma, amely a párt számos tagját állandóan ócsárolja. Hangoztatta, hogy a lappal meg kell szakítania a pártnak a, összeköttetést és új, az egész pártot szolgáló orgánumról kell gondoskodni. Ehhez a fölszólaláshoz mások is csatlakoztak, többnyire volt munkapártiak, így fest az a bizonyos „egység". A Devizaközpontot nem szüntetik meg. Egyes lapokban hírek jelentek meg arról, hogy a pénzügyminiszter a Devizaközpont megszüntetését határozta, el. Erre vonatkozóan a „Magyar Távirati Iroda" azt jelenti, hogy „ez a hír egyike azoknak a tendenciózus koholmányoknak, amelyekkel bizonyos jól ismert körök állandóan igyekeznek a korona stabilizálását megingatni. A Devizaközpont föloszlatásáról egyáltalán semmiféle tanácskozás nem folyt és illetékes helyen a központ működésének megszüntetésére nem is gondolnak." Ezek után csupán arra lennénk kíváncsiak, hogy ha illetékes helyen olyan „jól ismerik" azokat a bizonyos köröket, amelyek tendenciózus hírekkel rontják a koronát, úgy miért nem járnak el ellenük?