Népszava, 1923. március (51. évfolyam, 48–73. sz.)
1923-03-01 / 48. szám
1928 március 3. NÉPSZAVA A „Szózat" február 20-i ki számába Kenedi Géza cikket írt, amelyben a cikkíró valósággal invitálta a „műveit" ifjúságot, hogy véres bosszúra ragadtassa magát. (Patacsi és egy Urbannes nevű egységespárti folyton rajonganak.) A Kenedi-cikk után megtörtént a bombamerénylet. „A Nép" és a „Szózat" szétpíteni akarták az aljas merényletet, a szakértői véleményt a bombákról elferdítve közölték, sőt meggyanúsították a címzetteket azzal, hogy ők maguk küldték a bombákat. Ez a magatartás példátlan a magyar sajtó történetében. Mindent megmagyaráz, hogy ezt a lapot a Wolff Károly—Benárd—Kiss Menyhért— Anka-társaság csinálja. „A Nép" egyik „ismert" szerkesztője, Zsirkay János, Göndör Ferenc lapjában: „Az Ember -ben cikket irt s abban a diadalmas forradalmat ünnepelte. (Nagy Ernő Rakovszky belügyminiszter felé: „Az ön képviselője! Méltó társa!" — Rakovszky belügyminiszter: J Kikérem magamnak!" — A szóváltás nyomán általános derültség, majd nagy zaj kerekedik. Egységespártiak fölugrálnak helyeikről és Nagy felé tartanak. A zsivajból kihallatszik egy hang: — ..Disznó!" A hang tulajdonosa Urbanies egységespárti.) Az elnök, hogy elejét vegye nagyobb botránynak, fölfüggeszti az ülést. Egzységespártiak és az ellenzéki képviselők Nagy Emil körül gomolyognak össze, a már említett Urbanies viszi a szót, a lárma és vitatkozás pedig percekig tart. Rupert folytatta interpellációját. Fölolvasta Zsirkay ébredő szerkesztőnek egyik cikkét, amely Göndör Ferenc lapjának, „Az Embernek 1919 január 14-iki számában jelent meg és amely cikkében az „Akasztófaujság" mostani szerkesztője igazi forradalmi hangon ír és végül boldog újévet kíván Göndörnek. (Fábián Béla: „Most ugyanígy ír fehérben!") Ezek után nem csodálja, hogy a belügyminiszter tiltakozott az ellen, hogy őt Zsirkayval összehasonlítsák. (Rekovszki belügyminiszter: „A hang ellen tiltakoztam!") Felsorolja, hogy „A Nép" egyik munkatársa egy évig börtönben ült sikkasztás miatt, a másik munkatársa, a hírhedt Kalmár Simon (Esztergályos János: „Ahá!"), aki a kommün alatt a legvörösebb volt és amikor Somogyi Béla, akit azóta a fehérek meggyilkoltak, undorral hátat fordított a bolsevistáknak és otthagyta a Népszavát is. Kalmár a bolsevisták segítségével beült a Népszavához éjjeli szerkesztőnek. Egy másik munkatársa „A Nép"-nek hamis adatokkal súlyosan megrágalmazott egy ártatlan embert és rokonai állították róla, hogy a Wertheim-kasszájukat föltörte. A kevésbé jelentékeny alakokkal, mint amilyen Lendvai István és Kádár Lehel, nem akar foglalkozni. Megállapítja azonban, hogy ilyen romlott gárda nem hirdethet kereszténységet. Ez a két lap földúlta az ország nyugalmát, örökös izgatásaival lehetetlenné teszi a békés munkát. Ha a kormány akarná, véget tudna vetni ennek a kárttevő aknamunkának. (Propper Sándor: „De a kormány nem akarja ezt.") Amikor ezek a lapok szabadon lazíthatnak, a kormány a becsületes lapoktól még a levegőt is megvonja. A „Független Szemle" nagynivejű tudományos folyóiratot például betiltották, mert a címlapján egy kutya ugatott az előtte haladó karaván után. A két izgató, lázító, hazudozó lapnak különböző üzleti szindikátusok, így a félhivatalos „H. O. T.”, az Áruforgalmi Iroda, a Futura is rendelkezésükre állnak. Ezt nem is csodálja, mert e lapok hangja teljesen beleillik abba a légkörbe, amit itt a kormány az erőszakos választásokkal teremtett. Ez a két lap nem képviseli az ország sajtóját, mert vannak itt becsületes lapok is, de a kormány ennek ellenére nem óvta meg az államfőt, a kormányzót attól, hogy ezeket a lapokat meglátogassa. Márpedig ez a látogatás a külföld előtt megerősíti azt a köztudomású tényt, hogy e forradalmi hangú lapok a kormány félhivatalosai, sőt, hogy ezek diktálják a külpolitika irányát is. (Huszár Károly elnök figyelmezteti az interpellálót, hogy az államfő ténykedéseiért a kormány felelős. — Rassay Károly: „Hiszen ezt csinálja, a kormányt akarja felelőssé tenni." — Az elnök figyelmezteti Rupertet, hogy a kormányzó személyét ne vonja bele a vitába. — Rassay Károly: „Nem mondhatja azt, hogy Bethlen volt a „Szózatánál." Ez a látogatás — folytatta Rupert — máris érezteti káros hatását, mert például egy Kádár Lehel, amikor a bíróság őt egy cikkéért felelősségre vonta, odavágta a bíróságnak, hogy az ő politikáját legfelsőbb helyen is osztják. Ennek a hazudozó sajtónak a terrorja alatt hamisították meg a legutóbbi bombamerénylet alkalmával használt bombákról szóló szakértői véleményt, amelyet a rendőrség nem mert teljesen kiadni. Látható tehát, hogy ez a sajtó terrorjával az egész közéletre ránehezedik. Vájjon a kormány azonosítja-e magát ezzel a terrorral, ezzel a hanggal Ezután a következő interpellációt terjeszti elő: Tudja-e a miniszterelnök, hogy az álamfő február 15-én meglátogatott két forradalmi, pártlapot: a „Szózat" és „A Nép" politikai napilapok szerkesztőségeit! Tudja-e a miniszterelnök, hogy ez a két orgánum hazudozásokkal, rágalmakkal, hamis hírekkel árasztja el az országot, miközben gonosztevők bűneinek dicsőítésével üzletszerűen foglalkozik és az alkotmányos rend ellen, valamint az élet- és vagyonbiztonság s a társadalmi osztályok nyugalma ellen napról-napra vérlázító módon izgat, sőt uszít. Helyesnek tartja-e a miniszterelnök, hogy e két lapot az államfő meglátogatta! Tudott-e előzően arról, hogy ez a kínos föltűnést keltő látogatás meg fog történni és alkotmányos felelősség szempontjából miként magyarázza ezt a látogatást? Hajlandó-e a miniszterelnök beszámolni arról, milyen anyagi támogatásban részesítik a belföldi sajtót és hajlandó-e kijelenteni azt, hogy a „Szózat" és „A Nép" című lapok vagy asok kiadója nem részesült, illetve nem részesült eddig közvetlen vagy közvetett anyagi támogatásban. Hajlandó-e ugyanilyen kijelentést tenni a Stádium nyomdáról? Végül azonostja-e magát a miniszterelnök a két lap politikájával és tényeivel. Ezután Zsilinszky Endre, Gömbösék lapszerkesztője szólalt föl személyes megtámadtatás címén és azt mondotta, hogy a Stádiumnyomda céljára egy magánszemélytől kapta azt a nagy összeget. (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: ,,Mi van a mozisok pénzével!" — Kabók Lajos: ,,Kitől kapta a pénzt?") A Futurával az ő lapja azért állott kapcsolatban, mert onnan szerezte be a papirost. (Rothenstein Mór: „De miért kapták olcsóbban az újságpapírt !") Amikor a mozisok meg akarták vesztegetni a lapját, azt a fél milliót letétbe helyezték. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: „De mi történt az első pénzzel?" — Klárik Ferenc: „Kosztba adták!") Végül kijelentette, hogy ezentúl is úgy fog inni a lapja, mint eddigelé. Rakovszky belügyminiszter kijelentette, hogy az interpellációra a miniszterelnök válaszol majd, ő azonban tiltakozik az ellen, hogy a kormányzónak a két lapnál tett látogatását célzatosan szóvátegyék. Védte a két lapot a forradalmiság vádja ellen. A kormányzó, amikor meglátogatta azt a bizonyos nyomdát, nem azonosította magát a két lap irályával. (Fölkiáltások a baloldalon: „Miért nem ment el részvétlátogatásra a lerombolt nyomdákba?") Patacsi Dénes személyes kérdésben történt fölszólalása után újra Rupert Rezső szólalt föl. örül annak — mondotta —, hogy a belügyminiszter megnyilatkozott a két uszító, lázító lap mellett, legalább bebizonyította, hogy a kormány politikai fölfogása azonos e lapok politikájával és ténykedéseivel. Rupert interpellációját kiadták a miniszterelnöknek. Drándy Győző interpellálta meg ezután a földmivelésügyi minisztert »," Kiskomárom körüli községek földreformsérelmei és az állami dzsentritenyésztés tárgyában*. Itt mintegy 14—15 község már több mint egy évvel ezelőtt a földreform végrehajtását kérte és az Országos Földbirtokrendező Bíróság ki is mondta a megváltási eljárást, de azóta ebben az ügyben semmi sem történt A veszprémi főkáptalan is mindent elkövet, hogy a földreform ne legyen végrehajtható. Szóváteszi, hogy bizonyos protekciósok számára középbirtokokat akarnak juttatni, amikor legtöbb helyütt még házhelyhez sem jutnak a nincstelenek. Levelet olvas föl, amelynek írói elpanaszolják, hogy Szegvárott Kelemen Béla volt miniszternek és főispánnak, valamint társainak 200—200 holdas mintagazdaságot adnak és ugyanakkor a szegvári földnélküliek nem tudnak földhöz jutni. Interpellációjában a többi között kérdi, tudomása van-e a földmivelésügyi miniszternek arról, hogy az említett községekben a pesti partnövesdének, valamint gróf Somssich Antal, az Omge elnökének birtokaira kimondott megváltási eljárás ismeretlen és titokzatos okokból már 12 hónapja szünetelés ,hajlandó-e a miniszter ezt az állapotot orvosolni. Az interpellációt kiadták a földmivelésügyi miniszternek. Reisinger Ferenc elvtárs az idő előrehaladottságára való tekintettel interpellációjának elhalasztását kérte. Nagy Ernő, Éhn Kálmán, Zsitvay Tibor, Görgey István és Szabó József bejegyzett interpellációjukat szintén elhalasztották. Csik József az elrekvirált harangok helyébe beszerzett új harangok forgalmi adójának elengedése tárgyában intézett interpellációt a pénzügyminiszterhez. Az ülés délután 1/16 órakor ért véget A szünet után 5 „Az erőszak történelmi feladatai is más őrületek* című vezércikkünkért 2 és félévi fogház és 20.000 K pénzbüntetés. * * Boldizsár Bálint elvtársat elitélték kormányzósértés címén. Egy nap a törvényszék munkájéból. Ismét ítélkezett a bíróság a Népszava fölött. Mostanában sűrű egymásutánban állítják a bíróság elé a Népszava cikkei miatt elvtársainkat és sorra bebörtönzik őket. Minden hónapnak, minden hétnek megvannak a maga Népszavaitéletei, amiket a magyar bíróság szab ki reánk a Népszavában közölt politikai cikkeinkért és egyéb közleményeink miatt, Sürü egymásutánban szólítják embereinket, harcos társainkat a birói emelvény elé, hogy rájuk olvasva a törvényt, eltűnjenek a börtönajtók mögött hosszú esztendőkre. Hideg megfontolással álljuk a reánk mért büntetéseket, a gyászt, börtönt, szenvedést és amíg a sürü esztendők börtönbüntetéseit, a vagyont kitevő pénzbüntetéseket számoljuk — amelyeket hitünk, meggyőződésünk jutalmául olvasnak reánk —, tántoríthatatlanul megyünk utunkon tovább előre... egyenesen... ! Miért emeltek vádat? A Népszava 1922 szeptember 1-i számában ,aki erőszak történelmi feladatai és más őrületek" címen vezércikk jelent meg. A cikk azzal kapcsolatban íródott, hogy Pronászka Ottokár püspök azt az emlékezetes kijelentést tette egyik beszédében, hogy „az erőszaknak is vannak néha történelmi feladatai" és Friedrich a parlament nélküli kormányzást hirdette. A cikk többek között utalt a Margitszigeten elhangzott „szervezett szenny" című kijelentésre is. Az ügyészség sajtó útján elkövetett kormánysósértés címén emelt vádat a következő inkriminált részek alapján: A madár is pajzán és felületes és jódolgában a madár is inkább könnyelmű, mint higgadt, bölcs vagy meggondolt. A pajzán madár fönn, a hegytetőn vidáman belerúg a hóba és az időnek rövid határán belül már lavina zúg mennydörögve a völgy felé. A madár mindezt nem tudja, mert azért pajzán és azért könnyelmű és a madár mindezt nem is látja, mert azért 6l a hegytetőn, hogy örök rejtély maradjon előtte, ami lenn, az élet siralomvölgyében gyilkos türelem, veszedelem vagy halál. Jönnek naza messziről hajdani hadifoglyok , az első, amit itthon találnak, kézmosás és melldöngetés. Valaki azt panaszolja nekik, hogy kiverték a fegyvert az ország kezéből (lásd: Diaz-féle fegyverszüneti szerződés) s amikor már mindent elvesztettek — azok, akik a dolgokat kezdték —, akkor jött a „szervezett szenny" és ráült az ország nyakára. Az előkelő sértegető tovább megy és a „szervezett szenny" nem szólhat semmit, mert még tekintetbe veszi, hogy az országban törvények is uralkodnának. Igen, a szervezett munkásosztály, a „szervezett szenny" összeszorítja a fogát és hallgat Nem beszél ott sem, ahol pedig beszélni készült és ahonnan ha megdördítette volna a hangját, élesen csengett volna bele a fülekbe — Trianonban épp úgy, mint Budán. Nem szörnyülködünk, nem is veszünk semmit sem tragikusan. De figyelmeztetjük az urakat, hogy halkabban meséljenek vagy egyáltalában ne meséljenek. A pajzán madárka, ha megrúgja a havat, — amely mellékesen szűz tiszta és erős marad, ha bele is köpnek —, ne lásson mindjárt száguldó lavinát, mert az ilyen tréfákra mi szükség van várjon? Ha pedig nincs meggondoltság, nincs higgadtság, nekünk az is mindegy. Sőt A völgymegmarad völgynek, évszázadok csapásai és szenvedései után is, de ami nekünk szintén mindegy, mi lesz a madárkákkal — ott fönn a hegyen?... A tárgyalás. Az ügyet szerdán tárgyalta a budapesti törvényszéken a Töreky-tanács. A vádlott Boldizsár Bálint elvtárs volt Kihallgatása során Boldizsár elvtárs kijelentette, hogy a cikk egyáltalában nem vonatkozott a kormányzó személyére és azért íródott, mert Bénárd Karcagon a kemény ököl és a szurony isteni filozófiáját hirdette. Prohászka püspök, a tudós egyházfejedeleifió fascista példát ajánlotta vezércsillagul a magyarság számára és Friedrich kijelentette, hogy parlamentáris technikával ma már nem lehet államot kormányozni. A kormányzó személyével mindössze annyi vonatkozásban van a cikk, hogy megvan benne említve a Margitszigeten elhangzón „szervezett szenny" kijelentés. Hivatkozott arra, hogy a kormányzó neve egyáltalában nem fordul elő a cikkben. Nem érzi magát bűnösnek. Az ügyész mondotta el ezután vádbeszédét Kijelentette, hogy a cikk igenis a kormányfő személyével is foglalkozik és róla, burkoltan, bár, de sértően nyilatkozik. Hosszasan próbálta ezután bizonyítgatni, hogy a „szervezett szenny" című kijelentés egyáltalában nem vonatkozik a szervezett munkásságra és éppen az a súlyosbító körülmény a vádlottnál, hogy, ezt — szerinte — rosszhiszeműen úgy állítottam be, mintha a kormányzó a szervezett munkát