Népszava, 1923. március (51. évfolyam, 48–73. sz.)

1923-03-01 / 48. szám

1928 március 3. NÉPSZAVA A „Szózat" február 20-i ki számába Kenedi Géza cikket írt, amelyben a cikkíró valóság­gal invitálta a „műveit" ifjúságot, hogy véres bosszúra ragadtassa magát. (Patacsi és egy Urbannes nevű­ egységespárti folyton rajon­ganak.) A Kenedi-cikk után megtörtént a bombamerénylet. „A Nép" és a „Szózat" szé­tpíteni akarták az aljas merényletet, a szak­értői véleményt a bombákról elferdítve kö­zölték, sőt meggyanúsították a címzetteket azzal, hogy ők maguk küldték a bombákat. Ez a magatartás példátlan a magyar sajtó történetében. Mindent megmagyaráz, hogy ezt a lapot a Wolff Károly—Benárd—Kiss Menyhért— Anka-társaság csinálja. „A Nép" egyik „ismert" szerkesztője, Zsir­kay­ János, Göndör Ferenc lapjában: „Az Em­ber -ben cikket irt s abban a diadalmas for­radalmat ünnepelte. (Nagy Ernő Rakovszky belügyminiszter felé: „Az ön képviselője! Méltó társa!" — Rakovszky belügyminiszter: J Kikérem magamnak!" — A szóváltás nyomán általános derültség, majd nagy zaj kerekedik. Egységespártiak fölugrálnak helyeikről és Nagy felé tartanak. A zsivajból kihallatszik egy hang: — ..Disznó!" A hang tulajdonosa Urbanies egységespárti.) Az elnök, hogy elejét vegye nagyobb botrány­nak, fölfüggeszti az ülést. Egzységespártiak és az ellenzéki képviselők N­agy Emil körül gomo­lyognak össze, a már említett Urbanies viszi a szót, a lárma és vitatkozás pedig percekig tart. Rupert folytatta interpellációját. Fölolvasta Zsirkay ébredő szerkesztőnek egyik cikkét, amely Göndör Ferenc lapjának, „Az Ember­nek 1919 január 14-iki számában jelent meg és amely cikkében az „Akasztófaujság" mostani szerkesztője igazi forradalmi hangon ír és végül boldog újévet kíván Göndörnek. (Fábián Béla: „Most ugyanígy ír fehérben!") Ezek után nem csodálja, hogy a belügyminiszter tiltako­zott az ellen, hogy őt Zsirkayval összehasonlít­sák. (Rekovszk­i belügyminiszter: „A hang ellen tiltakoztam!") Felsorolja, hogy „A Nép" egyik munkatársa egy évig börtönben ült sikkasztás miatt, a másik munkatársa, a hírhedt Kalmár Simon (Esztergályos János: „Ahá!"), aki a kommün alatt a legvörösebb volt és amikor Somogyi Béla, akit azóta a fehérek meg­gyilkoltak, undorral hátat fordított a bolsevistáknak és otthagyta a Népszavát is. Kalmár a bol­sevisták segítségével beült a Népszavához éjjeli szerkesztőnek. Egy másik munkatársa „A Nép"-nek hamis adatokkal súlyosan meg­rágalmazott egy ártatlan embert és rokonai állították róla, hogy a W­ertheim-kasszájukat föltörte. A kevésbé jelentékeny alakokkal, mint amilyen Lendvai István és Kádár Lehel, nem akar foglalkozni. Megállapítja azonban, hogy ilyen romlott gárda nem hirdethet keresz­ténységet. Ez a két lap földúlta az ország nyugalmát, örökös izgatásaival lehetetlenné teszi a békés munkát. Ha a kormány akarná, véget tudna vetni ennek a kárttevő aknamunkának. (Prop­per Sándor: „De a kormány nem akarja ezt.") Amikor ezek a lapok szabadon lazíthatnak, a kormány a becsületes lapoktól még a levegőt is megvonja. A „Független Szemle" nagynivejű tudományos folyóiratot például betiltották, mert a címlapján egy kutya ugatott az előtte haladó karaván után. A két izgató, lázító, hazudozó lapnak különböző üzleti szindikátusok, így a félhivatalos „H. O. T.”, az Áruforgalmi Iroda, a Futura is rendelkezésükre állnak. Ezt nem is csodálja, mert e lapok hangja teljesen bele­illik abba a légkörbe, amit itt a kormány az erőszakos választásokkal teremtett. Ez a két lap nem képviseli az ország sajtóját, mert van­nak itt becsületes lapok is, de a kormány ennek ellenére nem óvta meg az államfőt, a kormányzót attól, hogy ezeket a lapokat meglátogassa. Már­pedig ez a látogatás a külföld előtt meg­erősíti azt a köztudomású tényt, hogy e forra­dalmi hangú lapok a kormány félhivatalosai, sőt, hogy ezek diktálják a külpolitika irányát is. (Huszár Károly elnök figyelmezteti az inter­pellálót, hogy az államfő ténykedéseiért a kor­mány felelős. — Rassay Károly: „Hiszen ezt csinálja, a kormányt akarja felelőssé tenni." — Az elnök figyelmezteti Rupertet, hogy a kor­mányzó személyét ne vonja bele a vitába. — Rassay Károly: „Nem mondhatja azt, hogy Bethlen volt a „Szózatánál."­ Ez a látogatás — folytatta Rupert — máris érezteti káros hatá­sát, mert például egy Kádár Lehel, amikor a bíróság őt egy cikkéért felelősségre vonta, oda­vágta a bíróságnak, hogy az ő politikáját leg­felsőbb helyen is osztják. Ennek a hazudozó sajtónak a terrorja alatt hamisították meg a legutóbbi bombamerénylet alkalmával használt bombákról szóló szakértői véleményt, amelyet a rendőrség nem mert teljesen kiadni. Látható tehát, hogy ez a sajtó terrorjával az egész köz­életre ránehezedik. Vájjon a kormány azono­sítja-e magát ezzel a terrorral, ezzel a hanggal Ezután a következő interpellációt terjeszti elő: Tudja-e a miniszterelnök, hogy az álamfő február 15-én meglátogatott két forradalmi, pártlapot: a „Szózat" és „A Nép" politikai napi­lapok szerkesztőségeit! Tudja-e a miniszter­elnök, hogy ez a két orgánum hazudozásokkal, rágalmakkal, hamis hírekkel árasztja el az or­szágot, miközben gonosztevők bűneinek dicsőítésével üzlet­szerűen foglalkozik és az alkotmányos rend ellen, valamint az élet- és vagyonbiztonság s a társadalmi osztályok nyugalma ellen napról-napra vérlázító módon izgat, sőt uszít. Helyesnek tartja-e a miniszterelnök, hogy e két lapot az államfő meglátogatta! Tudott-e előzően arról, hogy ez a kínos föltű­nést keltő látogatás meg fog történni és alkot­mányos felelősség szempontjából miként ma­gyarázza ezt a látogatást? Hajlandó-e a minisz­terelnök beszámolni arról, milyen anyagi támo­gatásban részesítik a belföldi sajtót és haj­landó-e kijelenteni azt, hogy a „Szózat" és „A Nép" című lapok vagy asok kiadója nem része­sült, illetve nem részesült eddig közvetlen vagy közvetett anyagi támogatásban. Hajlandó-e ugyanilyen kijelentést tenni a Stádium­ nyom­dáról? Végü­l azonostja-e magát a miniszter­elnök a két lap politikájával és tényeivel. Ezután Zsilinszky Endre, Gömbösék lapszer­kesztője szólalt föl személyes megtámadtatás címén és azt mondotta, hogy a Stádium­nyomda céljára egy magánszemélytől kapta azt a nagy összeget. (Fölkiáltások a szélsőbal­oldalon: ,,Mi van a mozisok pénzével!" — Kabók Lajos: ,,Kitől kapta a pénzt?") A Futu­rával az ő lapja azért állott kapcsolatban, mert onnan szerezte be a papirost. (Rothenstein Mór: „De miért kapták olcsóbban az újság­papírt !") Amikor a mozisok meg akarták vesz­tegetni a lapját, azt a fél milliót letétbe helyez­ték. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: „De mi történt az első pénzzel?" — Klárik Ferenc: „Kosztba adták!") Végül kijelentette, hogy ezentúl is úgy fog inni a lapja, mint eddigelé. Rakovszky belügyminiszter kijelentette, hogy az interpellációra a miniszterelnök válaszol majd, ő azonban tiltakozik az ellen, hogy a kor­mányzónak a két lapnál tett látogatását cél­zatosan szóvátegyék. Védte a két lapot a forra­dalmiság vádja ellen. A kormányzó, amikor meglátogatta azt a bizonyos nyomdát, nem azonosította magát a két lap irályával. (Föl­kiáltások a baloldalon: „Miért nem ment el részvétlátogatásra a lerombolt nyomdákba?") Patacsi Dénes személyes kérdésben történt fölszólalása után újra Rupert Rezső szólalt föl. örül annak — mondotta —, hogy a belügyminiszter megnyilatkozott a két uszító, lázító lap mellett, legalább bebizonyította, hogy a kormány po­litikai fölfogása azonos e lapok politikájával és ténykedéseivel. Rupert interpellációját kiadták a miniszter­elnöknek. Drándy Győző interpellálta meg ezután a földmivelésügyi minisztert »," Kiskomárom kö­rüli községek földreformsérelm­ei és az állami dzsentritenyésztés tárgyában*. Itt mintegy 14—15 község már több mint egy évvel ezelőtt a földreform végrehajtását kérte és az Orszá­gos Földbirtokrendező Bíróság ki is mondta a megváltási eljárást, de azóta ebben az ügyben semmi sem történt A veszprémi főkáptalan is m­indent el­követ, hogy a­ földreform ne legyen végre­hajtható. Szóváteszi, hogy bizonyos protekciósok szá­mára középbirtokokat akarnak juttatni, ami­kor legtöbb helyütt még házhelyhez sem jut­nak a nincstelenek. Levelet olvas föl, amely­nek írói elpanaszolják, hogy Szegvárott Kele­men Béla volt miniszternek és főispánnak, va­lamint társainak 200—200 holdas mintagazda­ságot adnak és ugyanakkor a szegvári föld­nélküliek nem tudnak földhöz jutni. Interpel­lációjában a többi között kérdi, tudomása van-e a földmivelésügyi miniszternek arról, hogy az említett községekben a pesti pa­rtn­övesdén­ek, valamint gróf Somssich Antal, az Omge elnöké­nek birtokaira kimondott megváltási eljárás ismeretlen és titokzatos okokból már 12 hónapja szünetel­és ,hajlandó-e a miniszter ezt az álla­potot orvosolni. Az interpellációt kiadták a földmivelésügyi miniszternek. Reisinger Ferenc elvtárs az idő előrehala­dottságára való tekintettel interpellációjának elhalasztását kérte. Nagy Ernő, Éhn Kálmán, Zsitvay Tibor, Görgey István és Szabó József bejegyzett interpellációjukat szintén elhalasz­tották. Csik József az elrekvirált harangok he­lyébe beszerzett új harangok forgalmi adójá­nak elengedése tárgyában intézett interpellá­ciót a pénzügyminiszterhez. Az ülés délután 1/16 órakor ért véget A szünet után 5 „Az erőszak történelmi feladatai is más őrületek* című­ vezércikkünkért 2 és félévi fogház és 20.000 K pénzbüntetés. * * Boldizsár Bálint elvtársat elitélték kormányzósértés címén.­­ Egy nap a törvényszék munkájéból. Ismét ítélkezett a bíróság a Népszava fölött. Mostanában sűrű egymásutánban állítják a bí­róság elé a Népszava cikkei miatt elvtársainkat és sorra bebörtönzik őket. Minden hónapnak, minden hétnek megvannak a maga Népszava­itéletei, amiket a magyar bíróság szab ki reánk a Népszavában közölt politikai cikkein­kért és egyéb közleményeink miatt, Sürü egy­másutánban szólítják embereinket, harcos tár­sainkat a birói emelvény elé, hogy rájuk ol­vasva a törvényt, eltűnjenek a börtönajtók mö­gött hosszú esztendőkre. Hideg megfontolással álljuk a reánk mért büntetéseket, a gyászt, börtönt, szenvedést és amíg a sürü esztendők börtönbüntetéseit, a vagyont kitevő pénzbünte­téseket számoljuk — amelyeket hitünk, meg­győződésünk jutalmául olvasnak reánk —, tán­toríthatatlanul megyünk utunkon tovább előre... egyenesen... ! Miért emeltek vádat? A Népszava 1922 szeptember 1-i számában ,aki erőszak történelmi feladatai és más őrüle­tek" címen vezércikk jelent meg. A cikk azzal kapcsolatban íródott, hogy Pronászka Ottokár püspök azt az emlékezetes kijelentést tette egyik beszédében, hogy „az erőszaknak is van­nak néha történelmi feladatai" és Friedrich a parlament nélküli kormányzást hirdette. A cikk többek között utalt a Margitszigeten el­hangzott „szervezett szenny" című kijelentésre is. Az ügyészség sajtó útján elkövetett kor­mánysósértés címén emelt vádat a következő inkriminált részek alapján: A madár is pajzán és felületes és jódolgá­ban a madár is inkább könnyelmű, mint higgadt, bölcs vagy meggondolt. A pajzán madár fönn, a hegytetőn vidáman belerúg a hóba és az időnek rövid határán belül már lavina zúg mennydörögve a völgy felé. A madár mindezt nem tudja, mert azért pajzán és azért könnyelmű és a madár mindezt nem is látja, mert azért 6l a hegytetőn, hogy örök rejtély maradjon előtte, ami lenn, az élet siralomvölgyében gyilkos türelem, vesze­delem vagy halál. Jönnek naza messziről hajdani hadifog­lyok , az első, amit itthon találnak, kéz­mosás és melldöngetés. Valaki azt panaszolja nekik, hogy kiverték a fegyvert az ország kezéből (lásd: Diaz-féle fegyverszüneti szer­ződés) s amikor már mindent elvesztettek — azok, akik a dolgokat kezdték —, akkor jött a „szervezett szenny" és ráült az ország nya­kára. Az előkelő sértegető tovább megy és a „szervezett szenny" nem szólhat semmit, mert még tekintetbe veszi, hogy az ország­ban törvények is uralkodnának. Igen, a szervezett munkásosztály, a „szervezett szenny­" összeszorítja a fogát és hallgat Nem beszél ott sem, ahol pedig beszélni ké­szült és ahonnan ha megdördítette volna a hangját, élesen csengett volna bele a fü­lekbe — Trianonban épp úgy, mint Budán. Nem szörnyülködünk, nem is veszünk semmit sem tragikusan. De figyelmeztetjük az urakat, hogy halkabban meséljenek vagy egyáltalában ne meséljenek. A pajzán ma­dárka, ha megrúgja a havat, — amely mellé­kesen szűz tiszta és erős marad, ha bele is köpnek —, ne lásson mindjárt száguldó lavi­nát, mert az ilyen tréfákra mi szükség van várjon? Ha pedig nincs meggondoltság, nincs higgadtság, nekünk az is mindegy. Sőt A völgy­­megmarad völgynek, évszázadok csa­pásai és szenvedései után is, de ami nekünk­ szintén mindegy, mi lesz a madárkákkal — ott fönn a hegyen?... A tárgyalás. Az ügyet szerdán tárgyalta a budapesti tör­vényszéken a Töreky-tanács. A vádlott Boldizsár Bálint elvtárs volt Kihallgatása során Boldizsár elvtárs kijelen­tette, hogy a cikk egyáltalában nem vonat­kozott a kormányzó személyére és azért író­dott, mert Bénárd Karcagon a kemény ököl és a szurony isteni filozófiáját hirdette. Prohászka püspök, a tudós egyházfejedeleifi­ó fascista példát ajánlotta vezércsillagul a magyarság számára és Friedrich kijelentette, hogy parlamentáris technikával ma már n­em lehet államot kormányozni. A kor­mányzó személyével mindössze annyi vonat­kozásban van a cikk, hogy megvan benne em­lítve a Margitszigeten elhangzón „szervezett szenny" kijelentés. Hivatkozott arra, hogy a kormányzó neve egyáltalában nem fordul elő a cikkben. Nem érzi magát bűnösnek. Az ügyész mondotta el ezután vádbeszédét Kijelentette, hogy a cikk igenis a kor­mányfő­ személyével is foglalkozik és róla, burkoltan, bár, de sértően nyilatkozik. Hosszasan pró­bálta ezután bizonyítgatni, hogy a „szervezett­ szenny" című kijelentés egyáltalában nem vo­natkozik a szervezett munkásságra és éppen az a súlyosbító körülmény a vádlottnál, hogy, ezt — szerinte — rosszhiszeműen úgy állítottam be, mintha a kormányzó a­ szervezett munkát

Next