Népszava, 1923. május (51. évfolyam, 98–121. sz.)
1923-05-19 / 112. szám
LI. évf. 112. sz. Budapest, 1923 márjuis 19. szombat AZ ELŐFIZETÉS ARA : negyed évre S8M kor. — külföldre . K0» kor. Egy hóra... m/l knr. — külföldre . »M kor. Ausztria egy bóra 15*9 magyar korona. EGYES SZÁMARA 3 Magyarországon so korona, Jusogiláfiában 10 Jus. kor., A tiszti-fában3500 osztr. kor. Bnra»«mpjui*i»iff I'tmtk jurmrzmnpt A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP ! • Ava 50 korona •i SZERKESZTŐSÉG ! VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. [Telefon: Jócsef 3—39 ca JAxsef »-3«) GEO KIADÓHIVATAL! VIII, CONTI-UTCA 1. SZ. (Telefon: József 3—31 és József 1—52) Katolikus „kongresszus". Pünkösd vasárnapján kongresszust tart Budapesten a katolikus mozgalom „keresztényszocialista'' néven működő szárnya. Ennek a szárnynak az a feladata, hogy munkásokat tereljen be a reakció táborába, ezért kell neki a szocialista jelzőt is fölvennie a címébe, a keresztény- meg azért, hogy leplezze kimondottan katolikus eredetét és jellegét s ezen a réven protestáns munkásokat is fogjon, ha tud. A kurzuslapok pedzik is már, hogy vasárnap a „tömegek" fogják tanúsítani, hogy az ő táborukban is vannak munkások, akik — az ő logikájuk szerint — osztályharc nélkül akarják megvívni az osztályok közötti ellentétek kiegyenlítése érdekében elkerülhetetlen társadalmi harcokat. Ami természetesen nem egyéb, mint fából vaskarika. A „tömegekről" majd azután beszélünk, ha láttuk őket, azt azonban már most is megállapíthatjuk, hogy a keresztény-szociálisok az utóbbi időben meglehetősen szerényebbekké váltak. A kurzus rohamhónapjaiban föl akarták falni a világot. Pontosan, minden nap legalább háromszor megállapították, hogy a szociáldemokrácia meghalt, szociáldemokrata munkások már egyáltalán nincsenek, szociáldemokrata szakszervezetek pedig, lehet, hogy voltak valamikor, de most már legföljebb még az utolsó^ mohikánjait őrzik valamely m&2(}&!liBK!. Bstzin szemben a magiak táborát százezres számokban mutatták ki, persze úgy, hogy az ellenőrzésre semmi lehetőség sem volt. Az utóbbi időkben már egy kissé tartózkodóbbak voltak a számokkal. A múltkoriban az egyik kurzuslap azt írta, hogy az ő szervezeteikben csak néhány ezerrel van kevesebb, mint a szociáldemokrata szervezetekben — tehát már elismerték, hogy ők vannak kevesebben —, most pedig kongreszszusi beharangozóként is csak azt írják, hogy ott lesznek azok a tömegek, amelyek nincsenek a „marxi" szakszervezetekben. . Tehát vannak szociáldemokrata munkások és vannak szociáldemokrata irányú szakszervezetek és vannak bennük munkástömegek. A nagy hangoskodás nem használt, a lárma nem helyettesíti az erőt és ma — amikor seregszemlére készülnek — kénytelelenek ezt bevallani és kénytelenek előre elkészíteni rá a közönségüket, hogy csak azok lesznek ott a cécón, akik — még nincsenek amott. . A demokratikus erők óriási jelentőségét bizonyítja, hogy minden reakciós áramlat igyekszik a munkásokat körülhálózni és azt az erőt, amit a társadalmi életben jelentenek, a maga szolgálatába állítani. Ez a törekvés hozta létre minden országban az úgynevezett keresztény-szociális munkásmozgalmat és a keresztény szakszervezeteket. Magyarországon csak a kommün bukása után jutottak ezek a „keresztény" szakszervezetek némi jelentőséghez. Nem azért, mintha céljuk, programjuk vonzó hatással lett volna a munkásokra, hanem egyszerűen azért, mert a hatalom és a kényszer egyáltalán nem válogatós eszközeivel beterelték oda a munkásoknak nagyobb függőségben levő egyes csoportjait. Attól akkor is, azóta is mindig óvakodtak, hogy pontos, számszerű kimutatást adjanak tagjaikról, olyant, amelyből azok foglalkozása is kitűnne. Mindamellett köztudomású, hogy amennyiben vannak tagjaik, azok leginkább a legrosszabbul fizetett, legalacsonyabb életnívón tengődő állami és hasonló alkalmazottak soraiból kerültek ki, azokból, akik minden önálló cselekvésre képtelenek s akiket általában a szervezkedésre képtelenek kategóriáiba szoktak sorozni Hogy mennyire nem vonzó a céljuk és a programjuk, az legjobban kitűnik abból, hogy azokat a munkásokat sem tudták nagyobb számban bevonni a szervezeteikbe, akiknek más szervezetük nincsen, mert azt épp az ő érdekükben nem engedik működni. A vasutasok közül például egyáltalán nem tudtak tagokat szerezni és a villamosvasutasoknak is egy erős csapata tart ki hűen a föloszlatott szervezetüket helyettesítő lapjuk mellett. Mi az a cél, mi az a program tulajdonképen, amelyet ezek a „szervezetek" az osztályharc alapján álló igazi szervezetek céljaival szembe tudnak helyezni? Régebben a sztrájk volt az ütközőpont. A keresztény szakszervezetek a sztrájkot, mint az osztályharc eszközét, elvetették s azt hirdették, hogy szép szóval, rábeszéléssel kell a munkáltatókat rábírni arra, hogy a munkások helyzetét megjavítsák. Később ott, ahol valóban van valami jelentőségük a keresztény szervezeteknek, tapasztalni kellett a vezetőknek, hogy a tagok nem tartják magukat az ő elveikhez és elméleteikhez s ha ők mégis ragaszkodnak azokhoz, annak csak az lehet a következménye, hogy elveszítik a tagjaikat s azt a csekély jelentőségüket is, amivel addig birtak. El kellett tehát ismerni a sztrájkot s most már a magyar keresztény szervezetek sem vetik el teljesen a sztrájkot, hanem az „evangéliumi szeretet és igazság alapján" akarják a bérharcokat megvívni. Ezzel az „elvi" állásponttal szemben a valóság az, hogy az úgynevezett keresztény, szervezetek az „evangéliumi szeretet és igazság" nevében megakadályozzák a muntkásság igazságának az érvényre juttatását, gátakat vetnek annak az igazi emberi munkának az útjába, amely a munkást ki akarja emelni az állati sorból s megfelelő részt akar neki juttatni munkája eredményéből. A „keresztény szakszervezetek" működésének egyetlen eredménye Magyarországon az, hogy erősítették a munkáltatók diktatúráját, megnehezítették a munkások kenyérharcát s fölkinálkozásukkal és állandó denunciálásukkal alapot adtak a szakszervezetek üldözésére s működésük nagymértékű megbénítására. A pünkösdi kongresszuson ott lesznek majd a társadalmi harmóniát hirdető vezérek, de a munkástömegek épp úgy nem lesznek ott, sem személyükben, sem képviselőik útján, aminthogy semmiféle kenetes prédikációk meg nem szüntetik az osztályellentéteket s ezeknek természetszerű folyományát, az osztályharcot. Az osztályharc akkor fog megszűnni, amikor megszűnik az osztályokra tagozódott s osztályellentétektől széthasogatott társadalom s nem lesznek kizsákmányolók és kizsákmányoltak s nem lesznek a kizsákmányoltaknak olyan „barátai", akik éket vernek közéjük, hogy megnehezítsék az emberibb életért való küzdelmüket. i Wolffék ellen döntött a belügyminiszter. * * Elrendelte as Sssxes folnagyeilah névjegyníkének kiállítását. — Titokzatos választógyarapodás egyes Jegyzékekben. — A szociáldemokrata pártálasstmány a jogf fosstásról. — A S 3örvényhatóság ellenzéki tagjainak tiltakozása „mások zsebeiben való politikai kotorászás" ellen. — A Heinrich-párt az egész választás névjegyzék megsensmisítését követeli. * * A kihagyottak tömeggúrása az előpróságokon. A fölháborodás vihara végre megszólaltatta a központi választmány és a kurzus spiritusz rektorát, von Wolff urat. Védekezésében nem tud eljutni odáig, hogy szégyenlené magát. Még neki áll följebb és nyilatkozataiban megismétli azokat az ujjukból szopott meséket, amelyekkel eddig is „indokolták" a revíziós hadjáratukat. A listából — mondotta — csak azokat hagyták ki, akiknek nincsen választójoguk. Ezért sülyedtek el körzetek, utcák, házak, lajstromok bizonyos betűkön túl. Ezért hagytak ki kereskedőket, iparosokat, munkásokat ezrével, akik a választójoguk minden kellékének birtokában vannak. Ügyvédeket, tanárokat, hogy nincs meg a négy elemijök. Egyébként együgyü porhintés ez az egész wolffi beszéd, mert a kihagyás előtt nem kérdezték meg a kihagyottakat és így csak hasból, önkényesen foghatták rájuk, hogy nincs választójoguk. Hiába a kertelés. Itt tervszerű hadjárat folyik a kurzustársaság uralmának mesterséges konzerválására. Egészen különös, mondhatnók csodálatos útjai vannak e mesterkedésnek. Egyik körzetben a múlt évi lista szerint 680 volt a választók száma. Kihagytak Wolffék 300 szavazót. De aki azt hinné, hogy a wolffi listában csak 380 szavazó maradt, az csalódik. A kihagyások után az új listán 1000 név van! Bámulva kérdezzük: ki ez a 620 csodálatos lélek, aki így belepottyant a listába? Honnan vették? Lám, lassanként rájövünk majd, hogy csodák történtek az összeírás körül. Csütörtöki lapunkban jelentettük, hogy a II. választókerület 36. körzete egyszerűen eltűnt. Péntekre aztán előkerült valahonnan, pótjegyzékestől. Itt tehát az adminisztráció teljes káoszával állunk szemben, ahol listák eltűnnek és előkerülnek. Ez lehet egyébként a taktika új elapja. A listák másolása dolgában egyébként péntek délutánra enyhült a helyzet. Pártunk és a demokrata párt megbízottja eljárt pénteken Folkusházy alpolgármesternél, aki közölte, hogy a belügyminiszter elrendelte a kihagyottak teljes jegyzékének kiállítását. A szociáldemokrata párt választmánya pénteki ülésében foglalkozott a községi választások ügyével. A közgyűlésen helyet foglaló polgári ellenzék tagjai, azok is, akik kiléptek a keresztény községi pártból, akcióba léptek a Wolff-féle listázás ellen. Sőt, a kormánytámogató Heinrich-párt is tiltakozott a lista körül elkövetett szabálytalanságok ellen. Közszemlére teszik az összes kihagyottal névjegyzékét. Pénteken délelőtt pártunk megbízásából Farkas István elvtárs és a nemzeti demokrata párt részéről Bródy Ernő fölkereste Falkasházy alpolgármestert, a központi választmány helyettes elnökét. Kérvényt nyújtottak át neki, amelyben konkrét panaszokat emeltek a választói névjegyzékek körül elkövetett sérelmek ügyében. A kérvény fölemlíti, hogy a II. (északi) választókerület 36. szavazókörletében az összes választókat kihagyták. A III. (déli) választókerület 32. szavazókörletében a névjegyzékből a V-betű teljesen hiányzik. A 31. szavazókörletben a névjegyzék a P-betűvel le van zárva, a P. után következő betűk már nincsenek meg. A 19. szavazókörletben az Sz-betűvel van lezárva a jegyzék. A VII. kerületi elöljáróság május 16-án a demokrata párt egy kiküldöttjének nem engedte meg, hogy a névjegyzékről másolatot készítsen. Május 17-én pedig összesen két füzetet engedett át arra a célra, hogy a megelőző évi névjegyzékkel összehasonlítsák. A VI. kerületi elöljáróság ugyanerre a célra csak egy füzetet engedett át. A küldöttség a központi választmány helyettes elnökétől intézkedést kért a felsorolt sérelmek dolgában. A központi választmány helyettes elnöke válaszában kijelentette, hogy ami a másolásra át nem engedett füzeteket illeti, nyilván csak félreértésen alapul a dolog, ezeket el fogja intézni. Ami az egyéb panaszé-