Népszava, 1923. május (51. évfolyam, 98–121. sz.)

1923-05-19 / 112. szám

LI. évf. 112. sz. Budapest, 1923 márjuis 19. szombat AZ ELŐFIZETÉS ARA : negyed évre S8M kor. — külföldre . K0» kor. Egy hóra... m/l knr. — külföldre . »M kor. Ausztria egy bóra 15*9 magyar korona. EGYES SZÁM­ARA 3 Magyarországon so korona, Jusogiláfiában 10 Jus. kor., A tiszti-fában­­3500 osztr. kor. Bnra»«mpjui*i»iff I'tmtk jurmrzmnpt A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEG­JELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP !­ • Ava 50 korona •i SZERKESZTŐSÉG ! VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. [Telefon: Jócsef 3—39 ca JAxsef »-3«) GEO KIADÓHIVATAL! VIII, CONTI-UTCA 1. SZ. (Telefon: József 3—31 és József 1—52) Katolikus „kongresszus". Pünkösd vasárnapján kongresszust tart Budapesten a katolikus­ mozgalom „keresz­tényszocialista'' néven működő szárnya. En­nek a szárnynak az a feladata, hogy mun­kásokat tereljen be a reakció táborába, ezért kell neki a szocialista jelzőt is föl­vennie a címébe, a keresztény-­ meg azért, hogy leplezze kimondottan katolikus erede­tét és jellegét s ezen a réven protestáns mun­kásokat is fogjon, ha tud. A kurzuslapok pedzik is már, hogy vasárnap a „tömegek" fogják tanúsítani, hogy az ő táborukban is vannak munkások, akik — az ő logikájuk szerint — osztályharc nélkül akarják meg­vívni az osztályok közötti ellentétek ki­egyenlítése érdekében elkerülhetetlen társa­dalmi harcokat. Ami természetesen nem egyéb, mint fából vaskarika. A „tömegek­ről" majd azután beszélünk, ha láttuk őket, azt azonban már most is megállapíthatjuk, hogy a keresztény-szociálisok az utóbbi idő­ben meglehetősen szerényebbekké váltak. A kurzus rohamhónapjaiban föl akarták falni a világot. Pontosan, minden nap legalább háromszor megállapították, hogy a szociál­demokrácia meghalt, szociáldemokrata mun­kások már egyáltalán nincsenek, szociál­demokrata szakszervezetek pedig, lehet, hogy voltak valamikor, de most már legföljebb még az utolsó^ mohikánjait őrzik valamely m&2(}&!liBK!­. Bstzin szemben a magiak tábo­rát százezres számokban mutatták ki, persze úgy, hogy az ellenőrzésre semmi lehetőség sem volt. Az utóbbi időkben már egy kissé tartóz­kodóbbak voltak a számokkal. A múltkori­ban az egyik kurzuslap azt írta, hogy az ő szervezeteikben csak néhány ezerrel van kevesebb, mint a szociáldemokrata szerveze­tekben — tehát már elismerték, hogy ők vannak kevesebben —, most pedig kongresz­szusi beharangozóként is csak azt írják, hogy ott lesznek azok a tömegek, amelyek nin­csenek a „marxi" szakszervezetekben. . Tehát vannak szociáldemokrata munkások és vannak szociáldemokrata irányú szak­szervezetek és vannak bennük munkástöme­gek. A nagy hangoskodás nem használt, a lárma nem helyettesíti az erőt és ma — amikor seregszemlére készülnek — kénytele­lenek ezt bevallani és kénytelenek előre el­készíteni rá a közönségüket, hogy csak azok lesznek ott a cécón, akik — még nincsenek amott. . A demokratikus erők óriási jelentőségét bizonyítja, hogy minden reakciós áramlat igyekszik a munkásokat körülhálózni és azt az­ erőt, amit a társadalmi életben jelente­nek, a maga szolgálatába állítani. Ez a tö­rekvés hozta létre minden országban az úgy­nevezett keresztény-szociális munkásmozgal­mat és a keresztény szakszervezeteket. Magyarországon csak a kommün bukása után jutottak ezek a „keresztény" szakszer­vezetek némi jelentőséghez. Nem azért, mintha céljuk, programjuk vonzó hatással lett volna a munkásokra, hanem egyszerűen azért, mert a hatalom és a kényszer egyál­talán nem válogatós eszközeivel beterelték oda a munkásoknak nagyobb függőségben levő egyes csoportjait. Attól akkor is, azóta is mindig óvakodtak, hogy pontos, számszerű kimutatást adjanak tagjaikról, olyant, amelyből azok foglalkozása is kitűnne. Mindamellett köztudomású, hogy amennyi­ben vannak tagjaik, azok leginkább a leg­rosszabbul fizetett, legalacsonyabb életnívón tengődő állami és hasonló alkalmazottak soraiból kerültek ki, azokból, akik minden önálló cselekvésre képtelenek s akiket álta­lában a szervezkedésre képtelenek kategó­riáiba szoktak sorozni Hogy mennyire nem vonzó a céljuk és a programjuk, az legjob­ban kitűnik abból, hogy azokat a munkáso­kat sem tudták nagyobb számban bevonni a szervezeteikbe, akiknek más szervezetük nincsen, mert azt épp az ő érdekükben nem engedik működni. A vasutasok közül pél­dául egyáltalán nem tudtak tagokat sze­rezni és a villamosvasutasoknak is egy erős csapata tart ki hűen a föloszlatott szerveze­tüket helyettesítő lapjuk mellett. Mi az a cél, mi az a program tulaj­don­képen, amelyet ezek a „szervezetek" az osz­tályharc alapján álló igazi szervezetek cél­jaival szembe tudnak helyezni? Régebben a sztrájk volt az ütköző­pont. A keresztény szakszervezetek a sztrájkot, mint az osztály­harc eszközét, elvetették s azt hirdették, hogy szép szóval, rábeszéléssel kell a mun­káltatókat rábírni arra, hogy a munkások helyzetét megjavítsák. Később ott, ahol való­ban van valami jelentőségük a keresztény szervezeteknek, tapasztalni kellett a veze­tőknek, hogy a tagok nem tartják magukat az ő elveikhez és elméleteikhez s ha ők mégis ragaszkodnak azokhoz, annak csak az lehet a következménye, hogy elveszítik a tagjai­kat s azt a csekély jelentőségüket is, amivel addig birtak. El kellett tehát ismerni a sztrájkot s most már a magyar keresztény szervezetek sem vetik el teljesen a sztrájkot, hanem az „evangéliumi szeretet és igazság alapján" akarják a bérharcokat megvívni. Ezzel az „elvi" állásponttal szemben a valóság az, hogy az úgynevezett keresztény, szervezetek az „evangéliumi szeretet és igaz­ság" nevében megakadályozzák a muntkás­ság igazságának az érvényre juttatását, gáta­kat vetnek annak az igazi emberi munkának az útjába, amely a munkást ki akarja emelni az állati sorból s megfelelő részt akar neki juttatni munkája eredményéből. A „keresz­tény szakszervezetek" működésének egyetlen eredménye Magyarországon az, hogy erősí­tették a munkáltatók diktatúráját, megnehe­zítették a munkások kenyérharcát s föl­kinálkozásukkal és állandó denunciálásukkal alapot adtak a szakszervezetek üldözésére s működésük nagymértékű megbénítására. A pünkösdi kongresszuson ott lesznek majd a társadalmi harmóniát hirdető vezérek, de a munkástömegek épp úgy nem lesznek ott, sem személyükben, sem képviselőik útján, aminthogy semmiféle kenetes prédikációk meg nem szüntetik az osztályellentéteket s ezeknek természetszerű folyományát, az osztályharcot. Az osztályharc akkor fog megszűnni, amikor megszűnik az osztályokra tagozódott s osztályellentétektől széthasoga­tott társadalom s nem lesznek kizsákmányo­lók és kizsákmányoltak s nem lesznek a ki­zsákmányoltaknak olyan „barátai", akik éket vernek közéjük, hogy megnehezítsék az emberibb életért való küzdelmüket. i Wolffék ellen döntött a belügyminiszter. * * Elrendelte as Sssxes foln­agyeilah névjegyníkének kiállítását. — Titokzatos­ választó­gyarapodás egyes Jegyzékekben. — A szociálde­mokrata pártálasstmány a jog­f fosstásról. — A S 3ör­vény­hatóság ellenzéki tagjainak tiltakozása „mások zsebeiben való politikai kotorászás" ellen. — A Heinrich-párt az egész választás névjegyzék megsensmisítését követeli. * * A kihagyottak tömeggúrása az előpróságokon. A fölháborodás vihara végre megszólaltatta a központi választmány és a kurzus spiritusz rektorát, von Wolff urat. Védekezésében nem tud eljutni odáig, hogy szégyenlené magát. Még neki áll följebb és nyilatkozataiban meg­ismétli azokat az ujjukból szopott meséket, amelyekkel eddig is „indokolták" a revíziós hadjáratukat. A listából — mondotta — csak azokat hagyták ki, akiknek nincsen választó­joguk. Ezért sü­lyedtek el körzetek, utcák, há­zak, lajstromok bizonyos betűkön túl. Ezért hagytak ki kereskedőket, iparosokat, munká­sokat ezrével, akik a választójoguk minden kellékének birtokában vannak. Ügyvédeket, tanárokat, hogy nincs meg a négy elemijök. Egyébként együgyü porhintés ez az egész wolffi beszéd, mert a kihagyás előtt nem kérdezték meg a kihagyottakat és így csak hasból, önké­nyesen foghatták rájuk, hogy nincs vá­lasztójoguk. Hiába a kertelés. Itt tervszerű hadjárat fo­lyik a kurzustársaság uralmának mesterséges konzerválására. Egészen különös, mondhatnók csodálatos útjai vannak e mesterkedésnek. Egyik körzetben a múlt évi lista szerint 680 volt a választók száma. Kihagytak Wolffék 300 szavazót. De aki azt hinné, hogy a wolffi listában csak 380 szavazó maradt, az csalódik. A kihagyások után az új listán 1000 név van! Bámulva kérdezzük: ki ez a 620 csodálatos lé­lek, aki így belepottyant a listába? Honnan vették? Lám, lassanként rájövünk majd, hogy csodák történtek az összeírás körül. Csütörtöki lapunkban jelentettük, hogy a II. választókerület 36. körzete egyszerűen el­tűnt. Péntekre aztán előkerült valahonnan, pótjegyzékestől. Itt tehát az adminisztráció teljes káoszával állunk szemben, ahol listák eltűnnek és előkerülnek. Ez lehet egyébként a taktika új elapja. A listák másolása dolgában egyébként pén­tek délutánra enyhült a helyzet. Pártunk és a demokrata párt megbízottja eljárt pénteken Folkusházy alpolgármesternél, aki közölte, hogy a belügyminiszter elren­delte a kihagyottak teljes jegyzékének kiállí­tását. A szociáldemokrata párt választmánya pén­teki ülésében foglalkozott a községi választá­sok ügyével. A közgyűlésen helyet foglaló polgári ellen­zék tagjai, azok is, akik kiléptek a keresztény községi pártból, akcióba léptek a Wolff-féle listázás ellen. Sőt, a kormánytámogató Hein­rich-párt is tiltakozott a lista körül elkövetett szabálytalanságok ellen. Közszemlére teszik az összes ki­hagyottal­ névjegyzékét. Pénteken délelőtt pártunk megbízásából­­ Farkas István elvtárs és a nemzeti demokrata párt részéről Bródy Ernő fölkereste Falkas­házy alpolgármestert, a központi választmány helyettes elnökét. Kérvényt nyújtottak át neki, amelyben konkrét panaszokat emeltek a vá­lasztói névjegyzékek körül elkövetett sérelmek ügyében. A kérvény fölemlíti, hogy a II. (északi) választókerület 36. szavazókörletében az összes választókat kihagyták. A III. (déli) választókerület 32. szavazókörletében a név­jegyzékből a V-betű teljesen hiányzik. A 31. szavazókörletben a névjegyzék a P-betűvel le van zárva, a P. után következő betűk már nin­csenek meg. A 19. szavazókörletben az Sz-betű­vel van lezárva a jegyzék. A VII. kerületi elöl­járóság május 16-án a demokrata párt egy ki­küldöttjének nem engedte meg, hogy a név­jegyzékről másolatot készítsen. Május 17-én pedig összesen két füzetet engedett át arra a célra, hogy a megelőző évi névjegyzékkel össze­hasonlítsák. A VI. kerületi elöljáróság ugyan­erre a célra csak egy füzetet engedett át. A küldöttség a központi választmány helyet­tes elnökétől intézkedést kért a felsorolt sérelmek dolgában. A központi választmány helyettes elnöke válaszában kijelentette, hogy ami a másolásra át nem engedett füzeteket il­leti, nyilván csak félreértésen alapul a dolog, ezeket el fogja intézni. Ami az egyéb panaszé-

Next