Népszava, 1923. augusztus (51. évfolyam, 171–195. sz.)

1923-08-01 / 171. szám

y. évf. 171. sz. Budapest, •8923 aaigwsztaas 19 szerda ^jf'^t^a fcorona AZ ELŐFIZETÉS ABA : Negyed évre 7WW kor. — külföldre 14100 kor. Egy hóra ... 240 kor. — külföldre 4888 kor. Ausztria egy hóra 2700 magyar korona. EGYES SZÁM ABA: Magyarországon 120 korona, Jugoszláviában 10 tag. kor., Ausztriában 1584 osztr. kor. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—29 és József 3—30) Nap KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) nisztsreSnek „ag az indexrendszert * A faakstermeti Tanács áthjlágítot­ta a szakszervezetek memoranu­mát a miisflsx* terelnöknefc. — &e£St!en saarsMl csak aa-ről Sefcef sző, h©$y » to©r«raarsy terSswetire saerepst wárSaSfon a bes-dilffersncSáB« ügyében. — £fc karesSiesáelesmlagj?! miniszter ugy­ansaja, ínogy a wíMakálLaSák a „drágaságot mepJ««Sa:etSSS" feSs-eket fisélnak. "A Szakszervezeti Tanács küldöttei, amint előre jelentettük, kedden fölkeresték gróf .Betűsen miniszterelnököt. A munkásság kül­döttei a miniszterelnök és a kereskedelem­ügyi miniszter előtt előadták mindazt, amit a megoldásra törekvés ez első lépésénél a munkásosztály ínséges helyzete feladatukká tett. A miniszterelnök és a kereskedelemügyi miniszter alább olvasható válaszai után a­­szakszervezeti Tanács ismét ülést tartott és elhatározta, hogy a létminimumért, a bér­egyeztetés és az index megvalósításáért továbbra is minden erejével küzdeni fog. A Szakszervezeti Tanács határozata azt is megállapítja, hogy a miniszterelnök válasza a Tanács memorandumára nem volt őszinte. Az őszinteségnek ez a hiánya jelentené tehát azt a negatívumot, amelyet — ígérgetések és fogadkozások között ugyan — a kormány az élet nehézségeivel olyan nehéz és keserű harcot vívő munkásosztálynak ezúttal is át­nyújtott. Ha csupán tudósítói tisztünket akarnók ezúttal betölteni, ezzel a megállapí­tással be is fejezhetnék a Szakszervezeti Ta­nács­ küldöttségjárásának ismertetését, ámde a miniszterelnök válasza sürgősen igényel néhány megjegyzést. Elsősorban az a véleményünk, hogy mind­azt, ami az első lépésnél történt, nem szabad eredménynek tekintenünk, legkevésbé sza­bad ezt tennie a kormánynak, amelynek elsőrendű feladatai és kötelességei közé tar­tozik, hogy a munkásosztály számára lehe­tőséget teremtsen legalább is olyan pozití­vumok elérésére, amelyet éppen most a maga alkalmazottai számára közvetlenül nyújtott át. Azt akarjuk mondani, hogy ha a kor­mány gondoskodott a közalkalmazottakról, ugyanilyen mértékben a munkásosztályt is támogatnia kell abban a küzdelemben, amely­nek egyetlen célja: legalább olyan életnívó megteremtése, amelyen az utolsó békeévben állott a munkásosztály. Nem akarjuk föl­tételezni, hogy a miniszterelnök a Szakszer­vezeti Tanácstól fölvetett kérdésekben ki­mondotta az utolsó szót, mert — egyelőre még — nem tudjuk föltételezni azt sem, hogy a kormány tudatosan olyan szerencsétlen­ségbe akarná dönteni a munkásosztályt és vele együtt az egész országot, amelyet hosz­szú esztendők SZÍVÓS munkája sem tudna jóvátenni. Eszünkben sincs, hogy ebben a vonatko­zásban optimisták legyünk. Csak higgadtak akarunk maradni és óvatosak. Mi tudjuk a legjobban, hogy a magyar munkásosztály szenvedései nagyok és már alig elbírhatók, •követelnünk kell, hogy ezt a kormány is tudja, vagy ha nem tudná, minden további nélkül higyjen azoknak, akik a szörnyűséges helyzet ismertetésére és a szenvedők kíván­ságainak tolmácsolására a legilletékesebbek, — higgjen minden további nélkül , és ehez szabja további magatartását és intézkedé­seit. Ez a mostani idő nem alkalmas üres ígérgetésekre, mert gyors és gyógyító csele­kedetekre van szükség és legkevésbé alkal­mas arra a magatartásra, amelyet gróf Bethlen tanúsított ma a munkásosztály ké­relmével szemben. Ennek a magatartásnak a részletesebb bírálatával ma adósok mara­dunk, mindamellett hangsúlyoznunk kell, hogy a miiszterelnöknek nincs joga aggód­nia az index-rendszerrel szemben pont abban az órában, amielyben az index-rend­szer al­kalmazását az állam alkalmazottai javára ő maga rendelte el. Teljesen közömbös, h­ogy ezt a rendszert minek hivja gróf Bethlen úr, a szavakat átengedjük neki, ellenben a lé­nyegnek megmarad az index, megmarad a tűrhetővé tett életnívó s mint az egésznek a koronája, megmarad — ad graecas calendar? — a természetbeni ellátás katasztrofális rendszere. Egységesített közalkalmazotti fize­tés és természetbeni ellátás! Szabad a kor­mányelnöknek ilyen körülmények között „aggódnia" azok kívánságával szemben, akik nem kívánják megterhelni sem az államot, sem az adózókat, csak lehetőséget követelnek arra, hogy béreiket a drágaság mértékéhez igazíttassák! Amikor a kormány olyan vi­dám adakozó, hogy pl. a kúriai bíró 1.040.007­ koronás havi fizetése mellé még olcsó zsírt, olcsó cukrot, olcsó szenet és fát biztosít, ak­kor a kormány — ha egyelőre m­ég nem be­látó— érezzen legalább szemérmet a legnyo­morultabb helyzettel viaskodók kívánsá­gainak előterjesztésénél és ne „aggódjon". Merjük hinni, hogy ez az aggodalom a t. kormány lelkében igen rövid életű lesz. Igen rövid életű, belső és külső hatások következ­tében! És — talán ebben a föltevésünkben sem fogunk csalódni — ezzel az aggodalom­mal együtt meg fog szűnni az az akadály is, amely ma még a béregyeztető hivatalok föl­állítása előtt áll. Nem úgy, hogy majd meg­szavazzák a legzordabb gazdasági és politi­kai reakció törvényjavaslatát, a szakszerve­zetekről szólót, amelybe bele van ékelve a béregyeztetés gondolata is (csonkán és rosz­szul), hanem úgy, hogy a kormány kény­szerű szükségét fogja érezni annak, hogy a béregyeztető hivatalokat önállóan, a szak­szervezeti hóhérjavasl­at tárgyalásának mel­lőzésével, állíttassa föl. A korona romlik, minden nap jobban romlik és gyors léptekkel megyünk olyan, körülmények felé, amelyek között nem lehet sokat meditálni, nem lehet egyoldalúan aggodalmaskodni és főként nem lehet az ál­talános munkásnyomorral szemben a javító cselekedeteknek sokáig késleked­niük. A Szakszervezeti Tanács higgadt és határozott megállapítása, hogy továbbra­ is küzdeni kell a létminimumért, az indexért és a bér­egyeztetésért, a szervezett munkásság felé szól legelső­sorban. A szervezett munkás­ságnak ki­ kell tartania eddigi magatartása, komolysága és higgadtsága mellett, ez o l kell mutatnia szervezetei és magatartása által, mert mennél nagyobb és imponálóbb erőt mutat, annál jobban rövidül az idő, amelyen belül követeléseinek meg kell való­sulniuk. A Szakszervezeti Tanács küdöttsége a miniszter­ A Magyarországi Szakszervezeti Tanács kül­döttsége kedden délelőtt jelent meg a parla­mentben gróf Bethlen István miniszterelnök­nél, hogy a rettenetes drágasággal és a munka­erőnek ez­zel együtt fokozódó kizsoráztatásá­val­ szemben törvényes védelmet kérjen a­ kor­mánytól a munkásság s általában * fizfizetéssi, dolgozó társadalom számára. A küldöttség­­12 órakor jelent meg a parlament épületében, de mivel éppen ekkor bent az ülésteremben nagy házszabályvita folyt, amelyben Bethlen minisz­terelnök is résztvett, a miniszterelnök-és a ke­reskedelemügyi miniszter V­1 órakor fogadta a Szakszervezeti Tanács küldöttségét a minisz­terelnöki fogadóteremben. A küldöttséget Peyer Károly elvtárs vezette és a küldöttség tagjai Deutsch Jenő, Sávolt Já­nos, Csávó Sá­muel, Gyik­ey Rudolf, Knittelhoffer Ferenc, Matos Jenő és Gabnai István elvtársak voltak. Peyer Károly elvtárs beszédében a minisz­terelnök előtt rámutatott arra a rettenetes nyomorra, amelyben a­ munkásosztály él. Egy­ben fölhívta a miniszterelnök ügyelmét, h­ogy amennyiben a kormány továbbra is elzárkó­zik az elől, hogy megfelelő törvényes intézke­désekkel biztosítsa a munkásság és a tiszt­viselőosztály számára az állandó, értékű bére­ket, illetve fizetéseket, akkor elkerülhetetlenül bekövetkezik az a veszedelem, hogy a nyomor a szakmunkának legnagyobb részét kiűzi az országból. A kormánynak éppen ezért nem sza­bad továbbra is tétlenül néznie, hogy a mun­kások és tisztviselők életszínvonala egyre lejjeb sülyed, nyomoruk egyre fokozódik, ha­nem törvényes intézkedéssel kell véget vetni a mai tűrhetetlen állapotoknak. Ezután a küldöttség átnyújtotta a minisz­terelnöknek a Szakszervezeti Tanács memorandumát A memorandum így hangzik: Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr! Nagyméltóságod egyizben már fölismerte azt, hogy a munkáltatóérdekeltségnek a bér- és munkaviszony rendezésében elfoglalt állás­pontja, rideg magatartása az egész államéletet veszélyezteti, mert a bérből és fizetésből élők életszínvonalának az állandó csökkenése, az ebből származó nyomor nemcsak elégedetlen­séget, de elkeseredettséget is okoz és ez az el­keseredettség átcsaphat más társadalmi oszta­gokra is. Nagyraélt­óságod ennek a fölismerés­nek alapján figyelmeztette a­ munkáltató­érdek­kép­visel­e­teke­t arra, hogy bérpolitikájuk, rideg magatartásuk milyen veszedelmeket rej magában és fölhívta őket eddigi rideg maga­tartásuk megszüntetésére. , Ez a fölhíttás azonban hatástalan maradt. A legtöbb ipari érdekképviselet azóta sem vál­­­toztatott bérpolitikáján és ma is azon az állásponton vannak, hogy a munkabérek megállapítása csupán a mun­káltató érdekeltségek joga. Ehhez a munka­erő birtokosának, a munkásnak semmi köze. Nem kívánunk ezzel az állásponttal vitába szállni, csupán arra mutatunk rá, hogy ennek a rideg bérpolitikának a következ­ménye az, hogy amíg a háború kezdete óta ez évi június 30-ig a szükségleti cikkeknél 1267,3-szoros emel­­kedés mutatkozik, addig a béreknél 410,7-szeres. Július 26-án a szükségleti cikkeknél már, 1901.7-szeres, 28-án 2232.3-szoros az áremelkedési a béreknél azonban csak 550.5-szörös. Az 1923. évi január 1-e óta június 30-ig a közszükség­leti cikkeknél 358.9%-os, a béreknél 14­­.1%-os, július 26-ig a szükségleti cikkeknél 588.6%, a béreknél 236.3°/n-os az emelkedés. A Magyar Vasművek és Gépgyárak Orszá­gos Egyesülete az elsőrendű szakmunkások bérét, június 1-től a mai napig 95.6%-kal emelte, míg a közszükségleti cikkek június 1-től július 26-ig 128.5%-os emelkedést mutatnak. Január 1 óta az 588,6%-os áremelkedéssel szemben ez a munkáltatóérdekeltség, amely az ország valamennyi munkáltatóérdekeltségének a bér­politikáját irányítja, az elsőrendű szakmunká­soknak 356,7%-o­s béremelést engedélyezett és eddig minden tárgyalásra való kísérletet el­utasított. De ugyanez az álláspont más ipar­ágakban is, így a malomiparban, ahol a fővá­rosi malomegyesület néven működő malom-­, kartel tartja kezében nemcsak az ország liszt­ellátását, de irányítja a termelést, korlátlanul uralkodik a munkásokon, ugyancsak ridegen elzárkózik attól, hogy a munkásokkal vagy azok érdekképviseletével bérkérdésben tár­gyaljon. És ennek következménye, hogy június 27-én engedélyezett legmagasabb órabérek a szakképzett munkásoknál 283 és 292 koronát, szakképzetlen munkásoknál 228 és 231 koronát

Next