Népszava, 1923. augusztus (51. évfolyam, 171–195. sz.)
1923-08-01 / 171. szám
1923. augusztus 5. HSPSZAVA 3 A képviselők valamennyi határozati javaslatát. * * A miniszterek bekonferálása után leszavaztak minden határozati javaslatot, azaefig a munkásságnak a drágaság ellen vaó védelmire, a szabad szervezkezsre, a sajtószabadságra, az általános titkos választésg törvény beiktatáséra irányult. — A miniszterelnök azt a határozati javaslatot sem tartotta elfogadásainak, hogy birák ne lehessenek titkos szervezetek tagjai. — Általánosságban megszavazták az indemnitást és elkezdték a részletes tárgyalást. A nemzetgyűlés keddi ülése nagy házszabályvitával indult meg. A vita akörül forgott, hogy a zárszó jogán fölszólaló képviselők szigorúan kötelesek-e ragaszkodni az általuk beterjesztett és az őket zárszóra följogosító határozati javaslat szövegéhez. Az elnök ugyanis az ezirányú „kötelesség" mellett döntött és ezzel az ellenzék elesett annak lehetőségétől is, hogy a miniszterelnök és a pénzügyminiszter múlt heti beszédére reflektáljon. Az elhangzott zárszavak után a benyújtott határozati javaslatok fölött döntött a nemzetgyűlés. Ennek során a többség a miniszterek megfelelő beharangozása nyomán elvetette pártunknak mind a huszonhárom javaslatát, amelyeket parlamenti frakciónk tagjai terjesztettek be a munkásság és a fix fizetésből élő egyéb osztályok megélhetése, szabad mozgása és politikai jogaik érvényesítése érdekében. Ezután a többség az indemnitási javaslatot általánosságban elfogadta, majd áttértek a részletes tárgyalásra. Itt újabb vita kerekedett akörül, hogy az előadó a jövedelmi- és vagyonadó valorizációjának sommás elintézéséről és a késedelmes adófizetőknek adópótlékkal való megterheléséről két új szakasz beiktatását javasolta. Farkas István elvtárs fölszólalásában rámutatott arra, hogy olyan fontos kérdést, mint amilyen az adózás kérdése, nem lehet ilyen ötletszerűen elintézni. Hiszen az egész adózási rendszerünk beteg alapokon épül föl és elsősorban arra volna szükség, hogy itt tervszerű progresszív adózás rendszerét építsék ki és az adóterheket a kisemberek, a dolgozók vállairól azokra hárítsák át, akik vagyoni helyzetüknél fogva a terhek viselésére hivatottak. A többségnél azonban ezek az érvelések siket fülekre találtak és az egységes párt hozzájárult a két indítványozott szakasznak az indemnitási javaslatba való „becsempészéséhez". _ Fél 11 óra után nyitotta meg az ülést Szcitovszky elnök. A napirendre az indemnitás folytatólagos tárgyalása volt kitűzve. Előzően Strausz István személyes kérdésben szólalt föl és válaszolt Orffy előadónak rája vonatkozó megjegyzésére. Visszautasította azt a leckét, amit az előadó adott neki. Majd az elnök jelenti, hogy az indemnitás általános vitája befejeződött és most a zárszó jogán szólalhatnak föl azok a képviselők, akik megfelelő számú aláírással ellátott határozati javaslatot nyújtottak be,így a zárszó jogán szólalt föl Baross János, aki a föklreformnovella érdekében benyújtott határozati javaslatának elfogadását kérte. Őrffy Imre személyes kérdésben válaszolt Strausz Istvánnak. Ezután Gaál Gaszton akart a zárszó jogával élni, közben azonban figyelmeztette az elnök, hogy határozati javaslatának tárgyától felszólalása során nem térhet el (Felkiálltások az ellenzéken: „Ez nem áll!") Erre Gaál Gaszton kijelenti, hogy ilyen körülmények között nem folytatja zárszavát, de nyomban szót kér a házszabályokhoz. Ezután nagy házszabályvita kerekedett akörül, hogy a zárszó jogán fölszólaló képviselők kitérhetnek-e olyan tárgyra, amely nem függ szorosan össze az általuk beterjesztett határozati javaslattal, illetve reflektálhatnak-e a miniszterelnök és a pénzügyminiszter pénteki expozéjára. Elsőnek Gaál Gaszton szólalt föl a házszabályokhoz. Kijelentette, hogy a zárszó jogán a vita egész anyagához lehet fölszólalni, ez megfelel az eddigi gyakorlatnak is és ha az elnök ezzel szembehelyezkedik, akkor csak egyéni fölfogásának ad kifejezést. Szcitovszky elnök kijelentette, hogy föntartja fölfogását, a sürgősségnél még csak kérni sem lehet a tárgytól való eltérést. Gaál Gaszton újra hangsúlyozta, hogy nem fogadhatja el az elnök álláspontját. Szakács Andor arra hivatkozott, hogy lehetetlenség, hogy a miniszterelnöknek és a pénzügyminiszternek a vita során elhangzott fölszólalásaira az ellenzék ne válaszolhasson. Közben Szcitovszky elnök egyre erősködött, hogy az ő álláspontja a helyes, ezért nem térhet el attól. Szilágyi Lajos hivatkozott arra, hogy a miniszterelnök fölszólalása során több izben polemizált Gaál Gasztonnal, meg kell tehát az alkalmat adni Gaál Gasztonnak is, hogy válaszoljon a miniszterelnöknek az ő beszédeire vonatkozó részeivel. Hivatkozott arra, hogy az indemnitási javaslatot szakbizottság nem is tárgyalta és az egész vita alatt a kormánynak csak egy-egy inspekciós tagja volt jelen. Végül mindennek csattanójaképpen két egészen új szakaszt iktattak be az indemnitási javaslatba. Mindez amellett szól, hogy a parlamentarizmus szempontjából nem helyes a zárszó jogával élő fölszólalót kritikájában korlátozni. Farkas Tibor azt javasolta, hogy a nemzetgyűlés hozzon határozatot, amellyel megengedi a további fölszólalást. Szcitovszky elnök azonban kijelentette, hogy erről a kérdésről nem határozhat a nemzetgyűlés és precedensekkel próbálta igazolni a maga álláspontját. Ekkor Farkas István elvtárs szólalt föl. Fejtegette, hogy az elnök által említett precedens nem fedi a mostani helyzetet. Máskor az indemnitási vitát a miniszterek tájékoztató beszéde vezette be. Most fordítva történt, a miniszerek a vita végén nyilatkoztak és ha a nemeztgyűlés tagjai nem foglalkozhatnak a miniszteri nyilatkozatokkal, akkor ezáltal fikcióvá válik az egész parlamentarizmus. Gaál Gaszton ismételten fölszólalt és rámutatott arra, hogy áruig régebben az indemnitási javaslat egyszerű fölhatalmazás volt, a kormány számára, most az indemnitás subása alatt egész sor olyan kérdést intéz el a kormány, amelyeket külön törvényjavaslattal kellene rendezni. Amikor Szcitovszky elnök újra csak azt hangoztatja, hogy a képviselők a zárszó jogán csek szigorúan a határozati javaslatuk tárgyáról beszélhetnek. Szilágyi Lajos ingerülten közbeszólt: „Akkor menjünk haza!" — Friedrich István: „Így nem tárgyalunk tovább!" — Az elnök hivatkozik arra, hogy a kisebbség érdeke is azt kívánja, hogy ilyen kérdésekben ne a nemzetgyűlés többsége, hanem az elnök pártatlansága döntsön. Iszakács Andor az alkotmányossággal űzött frivol játéknak mondotta azt, hogy a kormány tagjai megtehetik észrevételeiket az ellenzék kifogásaival szemben, az ellenzéket ellenben el akarják ütni attól a jogától, hogy a kormány nyilatkozataival foglalkozzék. Ezután Propper Sándor elvtárs kért szót a házszabályokhoz. Azokban az időkben — mondotta —, amikor az elnök által közölt precedensek történtek, stabil gazdasági és politikai viszonyok voltak. Hogy erről a jelen körülmények között menynyire nem lehet szó, annak a legjobb bizonyítéka, hogy az indemnitási vita kezdetén a magyar korona Zürichben 7 centimeon állott, míg most már 3 centime alá sülyedt. Tehát egészen a mi gazdasági helyzet előtt állunk és az ellenzék az új helyzet által keletkezett új problémákhoz és szempontokhoz köteles hozzászólni. Ha már föltétlenül ragaszkodni akarnak a precedensekhez, hivatkozom arra, hogy a képviselőknek az indemnitási javaslat címénél joguk van hozzászólni még olyan kérdésekhez is, amelyeket az általános vita folyamán nem említettek. Ha a jó precedenst meg lehet változtatni, akkor annál inkább változtatni lehet a rossz precedensen. Kéri, hogy az elnök térjen el az álláspontjától. Hiszen az ellenzéknek nemcsak joga, hanem kötelessége, hogy a kormány programját bírálja, márpedig a kormány, illetve a miniszterelnök és a pénzügyminiszter csak a vita végén nyilatkozott a kormány politikai és gazdasági célkitűzéseiről. Ezután Szabó Sándor, majd Létai Ernő szólalt föl. Utánuk nagy vihart keltett Orffy Imre egységespártinak, az indemnitási javaslat előadójának az a megjegyzése, hogy a zárszó jogán fölszólaló képviselők feleselési joggal akarnak élni, amikor a miniszteri beszédekkel kívánnak foglalkozni. Az ellenzék fölháborodással fogadta Örffynek ezt a megjegyzését. A szélsőbaloldalról többen rápirítottak Örffyre: „Üljön le!Fölháborító,hogy mit mond." — Esztergályos János kioktatta: „Nem szovjetházban beszél!" — Reisinger Ferenc: „Vonja viszsza a kijelentését!" — Klárik Ferenc: „Üljön le és hallgasson!" Ezután Örffy azzal védekezett, hogy ő a feleselés szót nem úgy értette, ahogy hangzott. További szavait azonban a nagy zaj miatt nem is hallani. Friedrich István hivatkozott arra, hogy a pénzügyminiszter csak pénteken mondotta el expozéját, ehhez az expozéhoz tehát más formában, mint a zárszó jogán nem szólhatnak hozzá Esztergályos Jílból elvtárs szólalt föl ezután ugyancsak a házszabályokhoz és kijelentette, hogy ha a kormány nem ad módot arra, hogy a miniszterelnök és a pénzügyminiszter expozéjával az ellenzék foglalkozzék, ez joggal azt a látszatot kelti, hogy tudatosan, tették lehetetlenné az ellenzék számára a miniszteri beszédekre való reflektálást. Haller Istvárt fölszólalása után Bethlen miniszterelnök rendes szokásához híven, az ellenzéket vádolta meg azzal, hogy hozza-halasztja a vitát. Nagy derültséget keltett a miniszterelnök, amikor kijelentette, hogy az ellenzék az oka annak is, hogy nem lehet, költségvetést tárgyalni. Rupert Rezső próbálta meg rábírni az elnököt, hogy másítsa meg az álláspontját, erre azonban az elnök nem volt kapható. Ezzel a házszabályvita véget is ért és a zárszó jogán Szakács Andor (ellenzéki kisgazda) szólalt föl. Kijelentette, hogy nem mondotta azt, amit a miniszterelnök imputált neki, hogy azé legyen a föld, aki megműveli. Az történelmi tény, hogy a nagybirtokosok nagy része hazaárulással szerezte birtokát. Daruváry külügyminiszter azt mondotta, hogy a kisántanttal való tárgyalás sürgetése eltévelyedés. Szóló hivatkozik a miniszterelnökre, aki szintén azt jelentette ki, hogy a kisántánttal tárgyalni kell. A nép ismerje meg a kisántánt föltételeit és azután maga a nép döntsön, hogy ezek a föltételek elfogadhatók-e vagy sem. Az kétségtelen, hogy a nép a mostani erőszakos kormányzatot szívesen fölcserélné olyan kormányzattal, amely a közszabadságokat és az alkotmányt helyreállítja Határozati javaslata azt célozza, hogy a kormány haladéktalanul hozzon törvényt az általános, titkos választójogról és ennek alapján sürgősen hívjanak össze új nemzetgyűlést. Kifogásolja, hogy az ideiglenes államfő állását nem kötötték határidőhöz, mert az így nem egyéb, mint választott királyság. A ceglédi választás azt bizonyítja, hogy a kormány azért szűkítette meg a választójogot és azért ragaszkodott a nyílt szavazáshoz, hogy ugyanazok a különítmények, amelyek Cegléden most a kormány ellen fordultak, az általános választás idején a kormány érdekében járjanak el. Foglalkozott még külpolitikai kérdésekkel. Szükségesnek tartja, hogy a:i kormány alakuljon koalíciós alapon, az csinálja meg az általános, titkos választójogról szóló törvényt, azután oszlassák föl a nemzetgyűlést. Kéri határozati javaslatának elfogadását. Dénes István a zárszó jogán megindokolta, a földreform végrehajtását siettető határozati javaslatát. Miután több olyan képviselő, aki a zárszó jogával kívánt volna élni, nem volt jelen, a zárszó jogán történő fölszólalások ezzel véget értek. Ezután az elnök szünetet rendelt el, amely félóránál is hosszabb ideig tartott. Néhány perccel 2 óra előtt nyitotta meg újra az ülést az elnök. Jelentette, hogy a határozati javaslatok fölött csak az indemnitási javaslat megszavazása után döntenek. Majd föltette a kérdést, hogy a nemeztgyűlés az indemnitási javaslatot általánosságban elfogadja-e. A többség az indemnitási törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Ekkor az elnök az ülést délután 4 óráig felfüggesztette. A esélyszíni ülés fél 5 órakor kezdődött. Ekkor az indemnitási javaslat általános vitája során benyújtott határozati javaslatok fölött döntöttek. Giesswein Sándornak (reformpárti) a párbaj szigorú megbüntetését célzó határozati javaslata ellen Nagy Emil igazságügyminiszter beszélt, azzal érvelvén, hogy amíg a meglevő törvény a becsületet meg nem védi, a párbajt nem lehet megszüntetni. Ha őt valaki megsértené, ő is párbajozna, mondotta. A becsület védelméről majd az ő büntetőjogi szimfóniája gondoskodik. A többség elvetette a határozati javaslatot. A magántisztviselők jogviszonyainak szabályozására irányuló határozati javaslatnál Walkó kereskedelmi miniszter kijelentette, hogy a magántisztviselők jogviszonyait szabályozó törvényjavaslat most van készülőben, ezért a határozati javaslat elvetését kérte. A többség a határozati javaslatot természetesen elvetette. Az általános titkos, egyenlő választói jog törvényes szabályozására irányuló határozati javaslatok ugyanerre a sorsra jutottak. Bethlen miniszterelnök kijelentette, hogy a nemzetgyűlésnek őszkor igen sürgős dolgai lesznek, úgy hogy nem lesz ideje az általános választójogról szóló törvényjavaslattal foglalkozni. A választójognak a törvényben leendő szabályozására a kormány fogja megállapítani az alkalmas időt. A határozati javaslatot tehát a többség elvetette. Elvetették az államvasúti munkások államosítása és nyugdíjjogosultsága érdekében benyújtott határozati javaslatot, is. Rassay Károlynak azt a határozati javaslatát, amely büntetés terhe alatt kívánta eltiltani a bíráknak, köztisztviselőknek és a katonatiszteknek, hogy titkos társaságok tagjai lehessenek, ugyancsak elvetették. Bethlen miniszterelnök itt azzal érvelt, hogy a kormány ezt a kérdést rendeleti úton fogja elintézni.