Népszava, 1923. október (51. évfolyam, 221–246. sz.)

1923-10-02 / 221. szám

mány teljesen passzív módon viselkedik. A bér­emelés kérdésébe nem avatkozik be, ha csak nem a rendőrsége útján, a munkások hátrá­nyára. A drágítást azonban nagyon aktív mó­don elősegíti végig az egész vonalon. Ez az oka annak, hogy ma már a nagy számok világában csupán csak a bérért dolgozók azok, akik nem találják meg a békebeli paritást. A közszükségleti cikkek a kenyértől a gyu­fáig mind eljutottak a békeparitáshoz — egye­sek két-háromszorosán túl is haladtak —, elju­tottak a békeparitásra az állami illetékek és a közvetett adók is. A közalkalmazottak létmini­mumáról is gondoskodik az állam: csak a mun­kások és magánalkalmazottak keresete az, ami hónapról-hónapra lejjebb sülyed vásárlóerejé­ben. Világos bizonyítéka ez annak, hogy a munkások részesedése a termelt javakból foly­ton kisebb lesz. Az egyoldalú kapitalista álláspont ezt ked­vező dolognak minősítheti, az állam vezetői­nek magasabb szempontokból kellene az ilyen jelenségeket megítélni s a dolgok ilyen alaku­lását meg kellene ak­adályozniok. A Bethlen­kormány azonban épp az ellenkezőt cselekszi. Amivel szemben a munkásságnak csak egy feladata van: visszatérni a magyar munkás­mozgalom hagyományaihoz: senkiben és sem­miben sem bízni, csak a saját erejében. A mun­kásszervezetek számszerű és belső erejének a fokozása az egyedüli eszköz, amellyel a mun­kásság élet­színvonalának további csökkenését fel lehet tartóztatni s amellyel a dolgozó em­berek létminimumát is biztosítani lehet. 2 NÉPSZAVA •1923. október 3. és más hatisigi tuukipisokka * * Sfárism EiessámolegyiiSés a f&véroskSrnySki fcerigeSis©«. — BsssáresoSék a vidékéé«. — ^asármajsl csokor a saélÉsssa&adsság és haSásságS ttörvény­tiszteSet „konszoliggSSt­* wirág ésifeat. Az elmúlt vasárnap a főváros környékén és a vidéken parlamenti frakciónk tagjai több helyütt beszámológyűlést tartottak. A gyűlé­sek mindenütt lelkes tömeg, jelenlétében foly­tak le és bizonyítékait szolgáltatták annak, hogy a munkásság a vele érző kispolgári ele­mekkel egyetemben legnagyobb elszántsággal folytatja a harcot a reakció ellen és öntudatos áldozatkészséggel támogatja azt a küzdelmet, amelyet képviselőink vívnak bent a nemzet­gyűlésben a demokrácia ellenségei, a kor­mány és a mögötte ülő többség ellen. De ezek a gyűlések részben bizonyítékait szolgáltatták annak is, hogy ez a reakció nemcsak, hogy nem gyöngült, hanem ma még fokozottabb mértékben, mint ezelőtt, tettre készen les min­den alkalmat, hogy a tömegek legelemibb sza­badságjogaiba belegázoljon. A hatósági ön­kénynek, a szolgabírói és csendőri brutalitás­nak számos újabb tanújelét szolgáltatták ezek a gyűlések és egyben útmutatóul szolgáltak arra vonatkozóan is, hogy a sokat hangoztatott konszolidáció idején mit várhat a munkás­osztály ettől a kormányzati rendszertől. Jellemző, hogy egy napon, alig néhány óra leforgása alatt négy pártgyűlésünkön történ­tek a legpéldátlanabb hatósági túlkapások és — minden alkalommal képviselő elvtársaink­kal szemben, így Kispesten Várnai elvtárstól, aki ott beszámolóbeszédet mondott, a kirendelt rendőrközeg egyszerűen azért vonta meg a szót, mert Várnai elvtárs a mai kormányzati rendszer szellemét kritizálta. Rákosszentmihá­lyon az ottani rendőrkapitány a hatósági tör­vénytiszteletnek azzal adta fényes és egyenesen a történelem lapjaira kívánkozó tanújelét, hogy kijelentette, hogy a mentelmi joggal mit sem törődik és Knaller Győző elvtársun­kat — hogy ezt a törvénytisztelő, helyesebben tiszteltető elméletét meg is erősítse — elő akarta vezettetni, egyszerűen azért, mert Knaller elvtárs éppen a rákosszentmihályi rendőrség eljárását bírálta. A dorogi kerület­ben pedig, ahol Peyer Károly elvtárs tartotta meg beszámolóját, kéthelyü­tt is lehetetlenné tették­ a kirendelt hatósági kö­zegek, hogy Peyer elvtárson kívül a parlamenti frakció nevében még Györki Imre elvtárs is fölszólal­jon és ezt az eljárásukat röviden azzal indokol­ták meg, hogy a főszolgabíró úr intézkedésének tesznek eleget, amikor egy nemzetgyűlési kép­viselőt nem engednek szóhoz jutni. Ezeket a hatósági túlkapásokat egyébként parlamenti frakciónk tagjai nyomban a nem­zetgyűlés összeillése után szóváteszik a tör­vényhozás házában is. Várnai elvtárs már hétfőn interpellációt jegyzett be a kispesti gyűlés föloszlatása tárgyában. Peyer Károly elvtárs ugyancsak szóváteszi a nemzetgy­űlt­ben a dorogi kerületben történt hatósági atrocitást és a nemzetgyűlés elé kerül majd annak a rendőrkapitánynak az eljárása is, aki a mentelmi jogra — magyarán szólva — fütyül. Lehetséges, hogy Várnai elvtárs Knaller elvtárssal együtt mentelmi jogának a megsértését is be fogja jelenteni, mert hiszen a hatósági túlkapásokkal törvényhozói köte­lességük teljesítésében akadályozták meg őket. A gyűlésekről alább közlünk tudósítást: Erzsébsetfalva. Az erzsébetfalvai Munkásotthont 'Ali óra 'felé már a munkásság és a kispolgárság nagy tömege vette körül és amikor 11 órakor a Munkásotthon szép, impozáns nagytermében megkezdődött a beszámoló gyűlés, a hatalmas terem teljesen benépesedett a hallgatósággal. A gyűlést Kőhalmi Vilmos elvtárs nyitotta meg, aki Erzsébetfalva munkássága nevében üdvözölte a képviselőelvtársakat. Ezután Vár­nai Dániel elvtárs tartotta meg beszámolóját. — Az a szellem — mondotta Várnai elv­társ —, amely a kormányzatban és a több­ségi pártban megnyilatkozik, teljesen ért­hetővé teszi, hogy az ország dolgozó osz­tályai csak keserűséggel fordulnak a poli­tikai élet felé és kezd megrendülni a hitük a parlamenti harc hatékonyságában. Ezután nagy és erős vonásokkal rajzolta meg a szo­cialista parlamenti csoport működésének álta­lános képét, törekvéseit és akcióit, amelyek megfeneklettek a kormány és pártjának kö­­­zömbösségén s a hatalmához ragaszkodó re­akciós szellemén. Mi azért nem fordulunk el a parlamentarizmus gondolatától, hanem küz­deni fogunk, hogy a mai álparlamentarizmust és látszatalkotmányosságot valódi alkotmá­nyosság és igazi parlamentarizmus váltsa föl. Ezután a hallgatóság nagy ügyeime közepette ismertette azt a kormányzati rendszert, amely mindezideig képtelen volt segíteni az ország súlyos gazdasági és pénzügyi helyzetén, súlyos adókkal terheli a lakosságot, amely azonban hiába várja a kormánytól a zárszámadásokat! Ilyen körülmények között hirdeti a kormány, hogy az országon csak a külföldi kölcsön segíthet. Valóban, a hitel mindennek az alapja s nagy erkölcsi erőt jelent a hitelképesség, de ennek a kérdésnek sok más, nagyon jelentős vonatkozása van, amit nekünk állandóan figye­lemmel kell kisérnünk. — A magunk részéről nem kívántuk zavarni a kormány külföldi kölcsöntárgyalásait. Azt a szívességet nem akartuk megtenni gróf Beth­lennek, hogy hazatérve, reánk mutasson s azt mondja, hogy a szocialisták miatt nem kap­tam kölcsönt vagy­ miattuk kaptam súlyos és elnyomó föltételekkel. A mi feladatunk akkor következik el, ha a kormánytól most már biz­tosra vett kölcsön itt lesz. Azt a kölcsönt a dolgozó néposztályok ve­rejtékes munkájából fogják visszafizetni, nekünk tehát tudnunk kell majd, hogy mire használják fel? Ha az a nagyösszegű­ aranykölcsön itt lesz, akkor azért legyen itt, hogy az ország álljon lábra tőle, nem pedig a magyar reakció. Ha terhet vesz magára a magyar nép, a magyar nép azt akarja, hogy a maga jövendőjét szol­gálja vele, nem azt a múltat, amely csak könnynek, elnyomatásnak és mérhetetlen szen­vedésnek volt a forrása. Ezzel a­ kölcsönnel kapcsolatosan a dolgozó néposztályoknak is lesznek súlyos politikai garancia követelései. Mert ha a miniszterelnök elérkezettnek látta végre az időt arra, hogy kibéküljön a kisantant államaival, itt az ideje, hogy kibéküljön — a magyar néppel is. E­snek a békének azonban nagy ára van: a demokra­tikus Magyarország! Le kell bontani az ellen­forradalmi rezsim valamennyi intézményét, le kell bontani a börtönök és Zalaegerszeg Magyarországát, hogy helyébe a demokrá­cia Magyarországa épülhessen fel. A demokratikus Magyarország az, amely egy nagy kölcsön legnagyobb biztosítéka, lehet s ez a Magyarország az, amelyért nekünk minden erőnk és minden áldozatkészségünk harcba­vetésével küzdenünk kell. Ezután kifejtette, hogy ennek a Magyarországnak még ma is vannak nagy ellenségei: a Bethlen-kormány és egész rendszere s természetesen az úgynevezett „fajvédők" is, akik azért váltak ki a kormány pártjából, mert úgy találták, hogy a kormány nem eléít sötét, nem elég reakciós. Ez a csoport a demokrácia másik nagy aktív ellensége. Ezért volt nagyon különös látvány az, amikor a nemzetgyűlés utolsó ülésén Gömbös Gyula a szociáldemokrata párt szolidaritását igényelte; szinte követelte, hogy vele együtt harcoljunk, hogy adjuk oda erőnket, tiszta múltunkat­ és politikai becsületünket — az ő céljaihoz... Gömbös Gyula nyilván azt hiszi, hogy mert a jobboldalról átsétált a szélsőjobboldalra, ezzel az ellenforradalom spiritus rectorainak minden bűne el van felejtve! A mi feladatunk az, hogy összeszedjük minden erőnket a mai ellenforradalmi rendszer megbuktatására! A mi feladatunk az, hogy megbuktassuk .Bethlent, de úgy, hogy utána a demokrácia jöjjön — és ne Gömbös Gyula. Várnai elvtárs végül rámutatott arra, hogyy­ a sikeresnek mondott kölcsöntár­gyalások máris növelni kezdik a politikai és gazdasági reakció bátorságát. Nehéz harcok következnek tehát a szervezett munkásosztályra és a demo­krácia minden kivére i­s ezeket a harcokat férfias erővel, szívósan állani kell, mert kü­lönben egészen elönt bennünket a reakció ár­vize. Várnai elvtárs nagy tetszéssel fogadott be­számolója után, amelyet időnként a megjelen­tek zajos helyeslése szakított félbe, Szabó Imre elvtárs mondott beszámoló beszédet. Szabó Imre elvtárs főként a munkásság gaz­dasági helyzetével foglalkozott és megemléke­zett azokról a küzdelmekről, amelyeket a par­lamenti frakció vívott a nemzetgyűlésben a dolgozók kenyeréért. A munkásságra nem sza­bad csüggesztően hatnia annak, hogy a parla­menti frakció ma még nem tud nagy eredmé­nyekről beszámolni. Hiszen az iparilag fejlet­tebb országok parlamentjeiben is a munkásság képviselői csak évtizedek munkája árán tud­tak megfelelő súlyra szert tenni. A gazdasági bajokat, a megélhetés szörnyű nehézségeit, a munkásság, a dolgozók előtt nem szükséges részletezni, ezeket nap-nap után amúgy is érzik a maguk bőrén, gyomrán. Foglalkozott az index kérdésével és rámutatott arra, hogy a reakciós többség csökönyösen meg­akadályozott minden olyan törekvést, amely a munkásság életszínvonalának föl­javítására irányult és azt a célt szolgálta, hogy a dolgozók ki­zsákmányol­tatásának törvényhozási intézkedé­sekkel szabjanak gátat. Ezzel szemben maga az állam a legnagyobb árdrágító. Erre vonat­­kozóan fölsorolta a legújabb állami árdrágítás­­okat és ezt a listát a hallgatóság óriási föl­h­áborodása kísérte. Nem csoda ezek után, hogy a kormány, amely szinte tempót diktál a drágításnak, nem tud elbánni a nagy árdrágítókkal. Viszont az, hogy a nagy vállalatok, gyárak el-­­zárkóznak a munkásság legelemibb követe­lései elől, részben azzal is magyarázható, hogy e vállalatok igazgatóságának, felügyelő­bizottságának soraiban ott találjuk a magas­rangú állami funkcionáriusokat, kormány­párti képviselőket. Amikor a munkásság ma éppen feleannyi bérért kénytelen dolgozni, mint a háború előtt, holott a helyzete akkor sem volt rózsás, a dolgozók legfőbb törek­vése csupán az lehet, hogy kiverekedjék a létf­őn tartáshoz szükséges béreket, fizetéseket. Ennek érdekében folytatott harcot a parla­menti frakció eddigi működése során is és ezt továbbra is egyik legfontosabb programjá­nak vallja. , Szabó Imre elvtárs beszámolójának­­ mind­végig lelkes visszhangja volt. Végül Kőhalmi elvtárs a gyű­lést azzal zárta be, hogy Erzsébet­falva munkássága és a munkássággal együtt­érző kispolgárság továbbra is elszánt és áldo­zatkész támogatója lesz a parlamenti frakció küzdelmeinek. Újpesten. Az újpesti Munkác­sitthon környéke 10 órakor már népes volt a gyűlésre felvonulók ezreitől. Az Otthon tágas nagyterme és udvara zsú­folásig megtelt az érdeklődőkkel. Amikor 11 óra tájban Hajdú Henrik elvtárs elnök meg­nyitotta a gyűlést, a nagyterem ajtait ki kel­lett nyitni, mert sokszázan az udvarról hall­gatták a gyűlés előadóit. A gyűlés nem volt mentes hatósági beavatkozástól. Sohl Endre elvtárs beszéde közben több közbeszólás hang­zott el. Az ügyeletes rendőrfogalmazó ezért azzal fenyegetődzött, hogy föloszlatja a beszá­moló­ gysülé­se. A megjelentek ezrei zúgó fölhá­borodással fogadták ezt a bejelentést és a ke­délyeket csak az elnöknek az elvtársak fegyel­mezettségére appelláló kijelentésével lehetett le­csillapítani. Ezután a­ kis zavaró incidens után a sérülés nyugodtan folyt le. Hajdú Henrik elvtárs megnyitójában arra kérte a gyűlés hallgatóságát, hogy­­fegyelme­zetten hallgassák végig a képviselők beszámo­lóját.­­ Saly Endre elvtárs azzal kezdte a beszámolót, hogy amikor ötnegyed évvel ezelőtt a szo­ciáldemokraták bevonultak a­ parlamentbe, a kormánypárt és csatlósai valóságos hadjáratot indítottak ellenük. Meg akartak félemlíteni bennünket. Ez azonban nem sikerült nekik­ Az indemnitás vitája során fokozódott, ez az ellen­szenv, mert a szociáldemokrata képviselők rá­mutattak a politikai üldözésekre, az internálá­sokra és a­­folyton hangoztatott, de sehol sem látható konszolidációra. Mi minden fölszólalós

Next