Népszava, 1923. november (51. évfolyam, 247–271. sz.)

1923-11-01 / 247. szám

10 véleménye és a nemzetgyűlés szabadulni tud­nának azoktól a részegítő hatásoktól, amelye­ket Bethlen ügyeskedő taktikázásai vittek bele az ellenforradalmi nyomás alól szabadulni akaró közvélemény vérkeringésébe. S ez a fe­lelet csak az lehetne: Bethlen lekötötte magát a kölcsön mellé, odacövekelte az ország létét is, a kölcsönt ellenben nem tudja megszerezni, tehát — mehet! Ehelyett az egyetlen logikus megoldás he­lyett mi történik? Folyik tovább a terméketlen és haszontalan taktikázás. Bethlen „visszautasítja az ország belügyeibe való beavatkozást", de egyetlen számbavehető cselekedete nincs, amely elhárí­taná a beavatkozást a — Bethlen szerint! — kényszerhelyzetben levő ország felöl. Mert ha van ennek a kérdéskomplexumnak fájdalmas és szégyenteljes része, úgy ez az, hogy a kül­földnek kell kioktatnia a magyar­ reakciót arra, hogy melyik úton haladva tudja megmenteni a — Bethlen szerint! — kényszerhelyzetben levő országot. Szégyelnivaló például, hogy a forradalom bukásának ötödik esztendejében a külföldnek kell figyelmeztetnie a kormányt az emigráció problémájának megoldására. Holott ez olyan belső szükséglet s belülről annyiszor, olyan sok formában hangoztatott kívánság, hogy ezt az akadályt már régen el lehetett volna és el kel­lett volna takarítani! Még szégyenteljesebb az a hallatlan rövidlátás és cinikus konokság, amellyel ezt a kérdést Bethlen még most is ke­zeli. Az „illetékes magyar bíróság" —­ ez Beth­len fixa ideája, noha jól tudja, hogy az emi­gráció kérdése nem büntetőjogi, hanem politi­kai kérdés — különösen öt esztendővel a for­radalmak után s azután, hogy Bethlen nyil­tan megtagadta az ellenforradalom három leg­véresebb évét, de anélkül, hogy a Siófoktól Orgoványig, Orgoványtól a Dohány­ utcáig el­követett­ gyilkosságok tettesei, hogy Somogyi, Bacsó, Cservenka gyilkosai közül csak egyet­len egyet is az illetékes magyar bíróság elé állított volna! Az emigrációra s a vele kapcsolatos kérdé­sekre még visszatérünk. Most csak azt jegyez­zük meg, hogy nagyon gyönge kormány az, amely minden kényesebb kérdésben a bíróság háta mögé búvik s hogy veszedelmes játék mindent beburkolni akarni a bíróság palást­jába. Az ilyen kormánynak még akkor sincs helye a mai sorsdöntő órákban az ország élén, ha egyébként a külföldi kölcsön ügyében nem bi­zonyította volna be szánalmas tehetetlenségét, mint ahogy nagyon is érzékelhetően bebizonyí­totta! NÉPSZAVA 1923 november 1. M miniszterelnök feljelenti, hogy „Benes expozéjában m­agyar belpolitikai kérdéseket érintett", — Bertilen ismét,,úgynevezett" emigrációról beszél, — Kedden érkezik a Népszövetség delegá­cióiól, — a Népszövetség titkára a külföldi kölcsön ügyéről. A politikai köröket egyelőre elsősorban Benes csehszlovák külügyminiszternek a prá­gai parlament keddi ülésén elmondott expo­zéja foglalkoztatja. Benes ebben az expozéjá­ban tudvalevően hosszasan emlékezett meg a kisántáni sinaiai konferenciáján kötött meg­állapodásokról, a magyar külföldi kölcsön kér­déséről, valamint Csehszlovákiának Magyar­országhoz való viszonyáról. Az egyes politikai pártokat és a sajtót is főként Benesnek a kül­földi kölcsön feltételeiről szóló megjegyzései és az a kijelentése foglalkoztatják, hogy „Magyar­országon meg kell érteni, hogy a szomszédok­hoz való jó viszonyt azzal lehet biztosítani, ha otthon a demokratikus ellenzéket is érvénye­sülni engedik, különösen az emigrációt is". Benes expozéjával kapcsolatban ,,a kormány­hoz közelálló helyen" kijelentik, hogy „Genf­ben a Bethlen és Benes közt lefolyt tárgyalá­sok során magyar belpolitikáról semmiféle­­vonatkozásban nem volt szó. Semmi ilyen ter­mészetű igénnyel Benes elő nem állott". Hiszen hazaérkezte után maga a miniszterelnök is le­szögezte, hogy Genfben csak elvi megállapodás jött létre a zálogjogok felfüggesztésére vonat­kozóan, de a genfi tárgyalások során a külföldi köl­csönnel kapcsolatos kérdések részleteit ille­tően döntés nem történt. Ugyancsak „beavatott helyen" azt a megjegy­zést fűzik Benes expozéjához, hogy a cseh­szlovák külügyminiszter beszédének Magyar­országra vonatkozó részeiben nem a külföldi kölcsön, hanem Csehszlovákia és Magyaror­szág jóviszonyának feltételeit kívánta a prágai parlamenttel ismertetni. E tekintetben hivat­koznak Eric Drummondnek, a Népszövetség je­lenleg Budapesten tartózkodó főtitkárának ki­jelentésére is. A Népszövetség főtitkára ugyanis egy újságíró előtt a következő kije­lentést tette: Meg vagyok róla győződve, hogy a magyar kölcsön fölvétele sikerülni fog. Természetesen is im­ács még bizonyos ne­hézségek elhárításától függ és a környező államok kormányainak jóakaratától. Arra a kérdésre, hogy ezek a nehézségek mi­ből állanak, Brummond kijelentette, hogy erre vonatkozóan csak azt felelheti, hogy m­ég a technikai munkálatok sem kezdődtek meg. Mi­helyt a kérdést behatóan tanulmányozni fog­juk — mondotta a Népszövetség főtitkára —, akkor tudjuk meg, minő nehézségeket kell el­hárítani. Ezekről különben a magyar kormány már informálva van. Bethlen miniszterelnök Benes expozéjának Magyarországra vonatkozó­ részeire a „Magyar Távirati Iroda" útján közreadott nyilatkozatá­ban válaszol. A BHE eszteresközi válasza jószerint így hangzik: — Benes külügyminiszter úr beszámolójából elégtétellel állapítom meg, hogy újólag szüksé­gesnek tartotta hangsúlyozni azt, hogy a kis­ántánt a rekonstrukció és együttműködés po­litikáját óhajtja Magyarországgal szemben.­­Az erre való törekvés jeleit genfi tárgyalásaink­­folyamán piagamnak is alkalmam volt tapasz­talni. Kifejezésre jutott ez a törekvés a ma­gyar kölcsönre vonatkozó azokban a megálla­podásokban is, amelyeket közvetlenül visszajö­vetelem után és azóta is többször ismertettem. Ezek voltak azok a pontok, amelyekre vonatko­zóan, mint Benes úr kijelentette, valóban meg­egyeznünk sikerült. Közismert tény, hogy a további megállapodásokat, kapcsola­tosan a népszövetségi és jóvátételi bizottság kiküldöt­teinek itteni tárgyalásával, fogjuk a többi álla­mokkal egyetértően kidolgozni. Teljesen egyet­értek továbbá Benes külügyminiszternek azzal a megállapításával, hogy az egymásrautalt szomszédok politikáját kell, hogy a lojalitás és a korrektség elve vezesse, természetesen teljes kölcsönösség alapján.­­ Sajnálattal látom azonban, hogy Benes külügyminiszter, habár újólag hangsúlyozza, hogy nem akar Magyarország belügyeibe avat­kozni, amit különben is kénytelen volnék a leg­erélyeseb­ben visszautasítani, mégis szükséges­nek tartotta a magyar belpolitikát, nevezete­sen belpolitikai pártkérdéseket érinteni. Nem óhajtok ezúttal polémiába bocsátkozni, csak az úgynevezett emigráció kérdésére nézve, ame­lyet Benes külügyminiszter úr beszédé­ben föl­említ . Utalnom kell e tárgyban már számtalan­szor kifejezésre juttatott álláspontomra, amely szerint az a kérdés, hogy az egyes,­­úgyneve­zett emigránsok, a fönnálló magyar törvények­kel összeütközésbe kerültek-e vagy se­m, tehát az is, hogy büntetés nélkül hazatérhetnek-e vagy sem, minden egyes esetben az illetékes magy­ar­ bíróság által döntendő el. Egyébként Bethlen miniszterelnök nyilatko­zatával érdemben külön cikkben foglakozunk. Benes kijelentéseivel hosszasabban foglalko­zik az egész sajtó és a polgári lapok egy része a demokrácia érvényesüléséne­k gondolatát visszautasítja oly módon, mintha a demokrá­cia az ország szuverenitásába ütköznék. A leg­hangosabb a tiltakozók között ezúttal ,,s a faj­védők sajtója, amely bejelenti, hogy ,,a faj­védők minden eszközzel küzdeni fognak az el­len, hogy Benes feltételeit Magyarországon végrehajtsák". Hiszen fajvédőék mindig való­sággal hideglázban fetrengenek, valahányszor a demokráciát csak emlegetni hallják, nem csodáljuk tehát, hogy most az eddiginél leple­­zetlenebbül hirdetnek harcot a demokrácia ér­vényesülésének gondolata ellen-Bethlen tudvalevően október 15-ike óta azon a címen szünetelteti a nemzetgyűlés üléseit, hogy a Népszövetség pénzügyi delegációja Budapestre érkezik és a kormány akkor a de­legáció egyes tagjaival folytatandó tárgyalá­sokkal lesz elfoglalva. Most félhivatalosan je­lentik, hogy november 6-án, kedden végül valóban Budapestre érkezik a népszövetségi kül­döttség, amelynek tagjai lesznek: Areno­ főtitkár­helyettes, Salter, a politikai ügyosztály veze­tője és Stoppani kiküldött, valamint a jóvá­tételi bizottság részéről Bouviois. A külföldi kölcsön technikai lebonyolításá­nak kérdéséről a népszövetségi delegáció Bu­dapestre érkezésével kapcsolatosan Marcel Hoden, a Népszövetség információs osztályá­nak vezetője, aki jelenleg Drummond főtitkár­ral együtt Budapesten tartózkodik, a követ­kezőket mondotta: — A kiküldöttek mintegy 15 napig marad­nak Budapesten és azután visszatérnek Genfbe, hogy jelentésüket a Népszövetség ta­nácsa elé terjesszék, amely elvben december 10-én, de mindenesetre 10-ike körül ül össze. A tanács négy állandó tagja Japán, Olasz­ország, Franciaország és Anglia, míg­ a hat választott ország az idén Csehszlovákia, Bel­gium, Spanyolország, Brazília, Svédország és Uruguay. A népszövetségi szerződés értelmé­ben minden ülésre, amely olyan ország ügyé­ben tárgyal, amely nem tag­ja a tanácsnak, az illető országot is meg kell hívni, vagyis a kölcsön ügyében folyó tárgyalásokon Magyar­ország is képviselve lesz. Arra a kérdésre, hogy a Népszövetség hatá­rozata milyen formában kerül majd a jóvá­tételi bizottság elé. Marcel Hoden kijelentette, hogy ez a népszövetségi delegációba kiküldött jóvátételi bizottsági tagnak a rermrációs bi­zottság elé terjesztendő jelentésétől függ. Nagy Em­il visszavonta lemondásai. Nagy Emil igazságügyminiszter lemon­dási ügye épp oly gyorsan elsimult, mint amily hirtelenséggel robbant ki Az igazság­ügyminiszter, amint már megírtuk, a nemzet­gyűlés keddi ülésén írta meg lemondó levelét és azt nyomban el is juttatta a miniszterelnök­höz. Szerdára fordulóra azonban az igazság­ügyminiszter már úgy informálta az érdeklő­dőket, hogy Bethlen miniszterelnök a lemon­dást semmi szín alatt nem fogadja el. Lemon­dásának tudomásul vételét ezek után nem szor­galmazza és karácsonyig (?) nem foglalkozik pénzügyi politikával... Az egységes pártban tehát a már jól bevált recipe szerint ezúttal is egyszerűen fátyolt borítanak azokra a nagy­jelentőségű kérdésekben dúló ellentétekre, amelyek immár nemcsak az „egységes párt" egyes frakcióit választják el egymástól, ha­nem a kormány egyes tagjait is. Kérdés ezek után, mi sors vár a börtönök sínylődő lakóira, miután Mag­. Emil igazságü­gyminiszter azt is kifogásolta, hogy a pénzügyminiszter nem folyósítja részére a börtönök fűtésére és a fog­lyok ellátására szükséges összegeket. A nemzetgyűlésnek október 15-én történt el­napolása alkalmával Bethlen miniszterelnök azzal csillapította le a földreform­novella letárgyalásának foly­tonos halasztása miatt háborgó kedélyeket,­hogy a szünet alatt a bizottságok majd hozzálátnak a novella le­tárgyalásához. Azóta elmúlt két hét, de a bi­zottságok a fülük botját se mozgatják. Bethlen a keddi ülésen megismételte, hogy semmi aka­dálya sincs, hogy a szünet alatt lebonyolítsák a novella bizottsági tárgyalásait. Az egységes párt kisgazdái, akik tüntetően távol tartották m­aguk­at a novella egységespárti házi tárgya­lásaitól, hír szerint, most már szintén élénken elégedetlenkednek a kormánynak a novella tárgyalását folytonosan húzó-halasztó takti­kája miatt és állítólag nagyatádi Szabó föld­mivelésü­gyi minisztert kérték föl, hogy­­ ő maga sürgesse a novella bizottsági tárgyalását. A fővárosi választások ügyében szerdán folytatták a miniszterelnökségen múlt­koriban megkezdett tárgyalásokat. Résztvettek a tárgyalásokon Bethlen miniszterelnök és Ra­kovszky belügyminiszter, akik délelőtt Hein­rich Ferenccel, délután pedig — hír szerint — Wolff Károllyal és Sipőcz polgármesterrel folytattak megbeszélést. A tárgyalások részle­teit illetően úgy a miniszterek, mint a fölso­rolt kormánytámogató várospolitikusok maka­csul titkolódznak­ A belügyminiszter mind­össze annyit árult el, hogy a tárgyalásokat folytatni fogják és ..döntés két hét múlva várható". Hogy a döntés mire vonatkozik majd, az új fővárosi törvényre, avagy az egy­séges párt fővárosi nyúlványául szolgáló új községi párt megalakítására-e, arról a belügy­miniszter nem tett említést. Tárgya­lások Au­sztria és Csehszlováiia küldötteivel. Azok a tárgyalások, amelyek a volt­ monar­chia vagyonának és tartozásainak felosztása dolgában folytak Budapesten az osztrák és ma­gyar kormányok megbízottai között, szerdán délben egyelőre véget értek. Egyes hírek sze­rint a tárgyalások még nem vezettek végleges eredményre, a magyar és osztrák álláspontok között azonban közeledés jött létre. A tárgyalá­sokat egyébként december elején Bécsben foly­tatják. A csehszlovák kormány megbízottaival to­vább folynak a megkezdett tárgyalások azok­ban a kérdésekben, amelyeknek rendezését a trianoni szerződés a két állam megállapodása körébe utalta. Kiszivárgott hírek szerint ezek­nek a tárgyalásoknak során bizonyos nehézsé­gek merültek föl.

Next