Népszava, 1923. december (51. évfolyam, 272–294. sz.)
1923-12-01 / 272. szám
LI. évf. SI*Si SZa Budapest, 1923, S2©snS2af Mva AZ ELŐFIZETÉS AHA : Negyed évre 315SS kor. — külföldre 6080 kor. EIT7 hóra ... 10588 kor. — külföldre 2806 kor. Ausztria egy hóra IStOO® magyar korona. EGYES SZÁM ARA: Magyarországon BOO korona, Jugoszl&Tribail tolug. kor., Ausztriában hétköznap 2901 osztr. kor., Vasárnap 2500 osztr. kor.A SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTfc^W\ tTelefon: Jósset 3~M és József KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP ŐHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József S-51 és József 3—S2) Az Ulain-ügy summája egyelőre abban fejezhető ki, hogy a közvélemény szemére mesterségesen termesztett hályog valamivel sűrűbbé vált. Ami tisztázatlan volt eddig, az most, a kormány és a fajvédők élesebb összekülönbözése folytán még jobban összezavarodott: most már aztán igazán ember legyen a talpán és jól öszszeszedje az eszét, aki meg akarja találni a Bethlen-féle kormányzati rendszer mesteri labirintusában a kivezető utat. •Annyi bizonyos, hogy a bírói ítéletre érett puccskísérlet cselekménye és szereplői eljelentéktelenedtek. Éppen úgy a kérdés gerincének látszó mentelmi sérelem is eltörpült, amit különben a fiók indemnitási vitává dagadt tárgyalás is bizonyít, amelynek folyamán éppen erről, a mentelmi jogról esett a legkevesebb szó. Éles politikai kérdéssé vált alainék közönséges bűnügye s ami körülötte a nemzetgyűlésben lefolyt erőmérkőzés a kettészakadt egységes párt között és ügyes taktikai hadjárat a kormány részéről annak a bizonyítására, hogy itt csakugyan komoly kibontakozási munka folyik. Ha így volna, ha a kormány valóban komolyan hozzálátott volna a céltudatos rendcsináláshoz, semmi okunk nem lenne arra, hogy ezt ne konstatáljuk magunk is, noha a kormánytól áthidalhatatlan elvi és politikai ellentétek választanak el bennünket. És ha mi netalán nem tudnánk fölemelkedni a tárgyilagosságnak arra a magaslatára, ahonnan ez lehetővé válnék a számunkra, ha mi szubjektív konoksággal a komoly eredményekre is öncélú ellenzékieskedéssel felelnénk, akkor bizonyára magunkra maradnánk álláspontunkkal, mert az eredmények önmagukért beszélnek s ezt a beszédet nagyon is fölveszi, továbbítja és elterjeszti a közvélemény. Céltalanság volna az ellenzék részéről tagadni a haladást, kisebbíteni az eredményeket, ha ilyen eredmények valóban volnának — mint ahogy nincsenek s ilyenek a Bethlen-kormány, munkája nyomán sehol sem fedezhetők föl. Mindössze az történt, hogy Bethlen új taktikai fogásokkal új látszatokat tudott kelteni, ami bizonyos félénk egyének és rétegek elkínzott képzeletében színes reménybimbókat fakasztott. Ami történt, amit a kormány Urainak ostoba és gonosz kísérletével kapcsolatban művelt s mint nagy konszolidációs eredményt tálal föl a külföldnek s a magyar közvéleménynek, nem több és nem kevesebb látszatkeltésnél, aminek valami kis visszhangja azért támadhatott, mert az ellenforradalmi terrorcsapatok négyesztendős szabad és büntetlen garázdálkodása annyira alámosta a közmorált s annyira meglazította az állam védő hatalmában való hitet, hogy már már az is eredményszámba kezd menni, ha főbenjáró gonosztevőket tettenérés esetében letartóztatnak — s harmadnapon, sütni, bocsánatkérések után, nem bocsátják őket • szabadon. .... Fölröppentették Bethlenek a jelszót: „konszolidálni akarunk!" S mert ezt óhajtja, mindenki s mert ez az ország érdeke, fölfigyel a közvélemény s hogy kapjon is valamit, hát — itt az Usain-ügy, itt van még egy-két ..bomba-affér": egy csipetje a négy esztendős garázdálkodás szörnyű eredményeinek — nesze világ, lakjál jól és hidd el, hogy Bethlen liberalizál és konszolidál! És a megfélemlítettek tapsolnak a komédiának, örülnek, változást, átalakulást emlegetnek, alleluját zengenek a kormány felé, amelynek tagjai boldogan sütkéreznek a sikerült taktikai fogás eredményének napsütésében. Változási Átalakulást Vájjon miben nyilvánul meg, miben jut kifejezésre az a változás, amelyet Gömbös is fölfedezett s tulgyorsnak tart s az úgynevezett liberális sajtó egy része is konstatál? Mi változott meg? Az első nemzetgyűlés ultrareakciós alkotásai közül melyik került már lomtárba? Hol vannak az elkobzott polgárjogok? A közigazgatásból kigyomlálták-e már a dudvát? Az internálótábort, a rendőri jelentkezéseket megszüntették-e már? Kiirtották-e már a Huszár Károly említette ellenforradalmi szennyet? A sorozatos erőszakosságok és gyilkosságok tetteseit ártalmatlanná tették-e már? ... Hasonló kérdések egész halmazát sorakoztathatnánk még így egymás mögé, amelyek egyenként és együttesen alkotják az ellenforradalmi reakciót, azt a reakciót, amely itt terpeszkedik, elnyom, elfojt minden moralitást, minden magasabb emberit, minden lehetőséget. A felelet pedig mindre: nem, nem, nem! Semmi sem történt, áll a reakció a maga borzalmas egészében s nem is történik egyetlen őszinte kísérlet sem annak csonkítására, még kevésbé eltakarítására. Csupán az igények zsugorodtak végzetesen kicsivé össze és ez is csak a gyáváknál és kényelmeseknél. A nép zöme komoly konszolidációt akar s nem hajlandó együtt hajbókolni a hajbókolókkal az üres bálvány előtt. A nagy tömegnél ép az akarat, teljes az igény a komoly kibontakozás iránt — meddő dolog addig kiszolidációról beszélni, amíg ez az igény kielégítve nincsen. A tisztánlátás azonban nemcsak a mi kötelességünk. Látnia kell mindenkinek, hogy minden szerencsétlenségnél nagyobb szerencsétlenség az, hogy akad kormány, amely politikai érdemrendet tűz a saját mellére azért, mert gonosztevők ellen eljár s akadnak olyanok, akik gyermekes önfeledtséggel tapsolnak ehhez a jól megrendezett színjátékhoz. „M'ndaMis nem tartotiiSi sarokságaansSi a nem&a merénylISfckesximben az eljárást, aresSg ellensékSeM, xs idők ételéről veilssé." — Hogyan ártetmsaiJs a iSreenje alStti eg^EniSségeST — Gy8?Xi atwre elvtárs „a kormányzat» randsxcp börtlajs^okára!" A nemzetgyűlés pénteki ülésén folytatta Ulain mentelmi ügyének tárgyalását. A mentelmi bizottság jelentéséhez pénteken többek közt fölszólalt Gömbös Gyula, mint az Ulainféle fajvédő csoport vezére és arra való hivatkozással, hogy ők, Ulain és fajvédő társai még nemrégiben együtt vívták harcaikat a kormánnyal és a kormány táborával, tiltakozott az ellen, hogy a belügyminiszter most egykori politikai oszlopainak ténykedéseit erősebb kifejezésekkel illesse. Gömbös szerint a betyárbecsület is tiltja ezt. Egyébként is tiltakozott az ellen, hogy a kormány fölényes gesztussal fátylat borítson múltjára, amely az ébredőkkel szemben messzemenő kötelezettségeket ró a kormányra és ezekről a kötelezettségekről a kormánynak nem lehet megfeledkeznie. Fölszólalt a vita során Nagy Emil igazságügyminiszter is, aki azokkal a kifogásokkal szemben, hogy miért utalták át az Ulain-ügyet a statáriális bíróság jogköréből a rendes bíróság jogkörébe, azzal válaszolt, hogy bizony lehetséges, hogy ő hibázott, de jóhiszeműen tette ezt. Pártunk részéről Györki Imre elvtárs szólt hozzá az Ulain-ügyhöz és beszédében a többi között rámutatott arra, hogy a hatóságok hogyan értelmezik a törvény előtti jogegyenlőséget. Hivatkozott arra, hogy Tilant és puccsista társait az egységes párt részéről már jóelőre figyelmeztették, hogy akció indul ellenük és Ulain, Szemere és Bobula nyugodtan kijelenthették a rendőrségen, hogy csak akkor hajlandók vallani, ha a kormányzótól fölmentést kapnak. Bäck után fölvetette a kérdést, vájjon mi volna a rendőrség álláspontja, ha nem Ulainék, hanem ráék, vádlottak hivatkoznának a kormányzóra." Vájjon akkor is eltekintetének-e attól a spanyol inkvizícióra emlékeztető rendszerből, amely my. a rendőrségen dívikés amely rendszert a rendőrség kezére kerülő „egyszerű halandóknak" majdnem minden esetbenv égig.• kell szenvedniök. Rámutatott arra, • hogy ez • a kétféle bánásmód, amely az egész vonalon érvényesül, érlelte meg a puccsot és bombamerényleteket, valamint az, hogy a különböző atrocitások, a Kecskeméten, Orgoványon, Kaposvárott, Siófokon és másutt elkövetett gyilkosságok még ma sincsenek megtorolva. Hivatkozott e tekintetben arra, hogy az elkövetett kilenc, bombamerénylet ügyében is mindaddig eredménytelenek maradtak a nyomozások, amíg egy idegen állam követsége ellen intéztek merényletet és rámutatott arra, hogy mindezek alapján a közvélemény ma már nem hisz a miniszteri ígéreteknek. Az ülést délelőtt f 1ll órakor nyitotta, meg Scitovszky elnök. A mentelmi bizottság jelentései kapcsán Ulain Ferenc jaesitelini ügyének tárgyalását folytatták. Őrgróf Pallavicini György (keresztény ellenzéki) volt az első felszólaló, aki azt fejtegette, hogy a közelmúltban nagyon súlyos mentelmi jogsérelmek történtek és bár a nemzetgyűlés több esetben kimondta egyes képviselők mentelmi jogának megsértését, a sérelem megtorlatlan maradt. Ulaintól, ennek szabadkőműves múltja és szabad királyválasztó fölfogása miatt, nagyon messze áll, ennek ellenére Ulain fogvatartását elhibázott dolognak tartja, mert tettenérésről nem lehet beszélni. A letartóztatás nem tettenérés közben történt. Hitlerék saját hazájukban sem tudtak puccsot keresztülvinni. (Kiúrik Ferenc: „De ők azt gondolták, hogy tudnak!" — Horváth Zoltán: „Bajor terrorfiúk voltak itt Budapesten!") Ulain kihallgatása egyébként szükséges. Fölszólítja a miniszterelnököt, aki sok csorbát ejtett az ország tekintélyén, ne engedj?, az országot balkáni nívóra sülyesztek?. (Pakots József: ,,Úgy látszik, szabadon lehet bombákat gyártani!") Ne engedje a kormány, hogy a mentelmi jogort, penuilbe vegyél a, hogy a képviselői szólásszabadság csorbát szenvedjen. Kávássy Andor egységes párti személyes kérdésben szólalt föl. Szilágyi Lajos a csütörtöki ülésen fölszólalása keretébe vonta egy közigazgatási tisztviselőnek szóló személyével kapcsoltban elkövetett igazságtalan ténykedését. Ez a ügv egyelőre vizsgálat alatt van és nem tartozik a nyilvánosság elé, de kitűnik ebből, hogy hatósági atrocitások nem mindig csak ellenzéki, hanem néha kormánypárti képviselőket is érnek. Báró Kaas Albert egységespárti Pallavicinivel polemizálva kijelentette, hogy Bethlen az