Népszava, 1924. január (52. évfolyam, 1–26. sz.)
1924-01-29 / 24. szám
1924 január 27. TIS PS SAVA legszenvedelmesebb ellenfél is meghajtja a tisztelet zászlaját. Kevés embernek adatott meg tiny, mint neki, csak a legnagyobbaknak adatott meg, hogy saját népének, de az egész emberiségnek a történetébe is beleszólvn. 1870 április 10-én született a Volga melletti Simbirskben. Az édesapja a város gimnáziumának az igazgatója volt. A bátyja, Alexander Iljics Uljanov a pétervári egyetem hallgatója volt akkor, amikor belekerült a forradalmi diákoknak III. Sándor cár ellen 1847-ben tervezett merényletes akciójába; az ifjú forradalmárokat egy Meick elárulta, elfogták őket és Lenin bátyját is fölakasztották. Fivérének mártírhalála örökös nyomot hagyott az akkor 17 éves Leninben: elhatatlan gyűlölet támadt benne a cári zsarnokság ellen. A kazáni egyetem hallgatóinak sorából az ugyanabban az évben forradalmi diákmozgalomban való részvétel miatt kizárták. Csak négy év múltán kapott engedélyt arra, hogy beiratkozhassék a pétervári egyetemre. Mindjárt azoknak a társaságához csatlakozott, akik a marxista szocializmusnak az orosz munkások között való terjesztését megkísérelték. Lenin is gyűjtött maga köré egy munkáscsoportot. A cári kormányzás erre őt is Szibériába száműzte, mint annyi forradalmi társát. Csak 1900-ban szabadult Szibériából. A külföldre ment és az orosz szociáldemokrata emigráció élére került. Az emigrációban adta ki, Martovval és Petresovval, az Iskrát, amelynek a füzeteit Németországon és Ausztrián át becsempészték Oroszországba. Az orosz szociáldemokráciának voltaképen a magva a forradalmi újságok terjesztésére és becsempészésére szervezett ez az emigráció volt. De már ebben az időben kezdődött az orosz szociáldemokrácia még oly kis táborában az a viszálykodás, amely másfél évtizeddel később olyan világtörténelmi jelentőségű eseményekhez vezetett. 1903-ban, az orosz szociáldemokrácia második pártgyűlésén állottak először • Verségesen egymással szemben Lenin és Martov, a bolsevikok és a mensevikok. Látszóan a párt szervezete dolgában való viszálykodás volt ennek az alapja; a valóságban azonban már ekkor megformulázta Lenin azt a gondolatot, amelyről azóta tudjuk, hogy életének vezetőgondolata volt: a forradalmi diktatúra gondolatát. Az, amit akkor Lenin akart, az nem a munkások tömöíreiből való szervezet lett volna, hanem iskolázott, áldozatra kész, egész életüket az ügynek szentelő „hivatásos forradalmárokra" elhatárolódó, központi bizottságból diktátori módon vezetett organizáció, amelynek egyes csoportjai befolyásolják és vezessék a párton kívül maradó munkások tömegeit. Ebben a látszólagos organizációs vitában vetette föl Lenin először a tömegek fölött való pártdiktatúra gondolatát, szemben a mensevikokkal, aikik magukat a tömegeket akarták a pártba besorakoztatni. Két esztendővel később, 1905-ben, már nagyobb határozottságot adott Lenin ennek a bolsevizmusnak. Ekkor már nem csupán pártorganizációs kérdésről volt szó; a bolsevikok és mensevikok nézeteltérése a forradalom útjai körül forgott. Ekkor Lenin annak a gondolatnak a képviselője volt, hogy a közelgő orosz forradalomban a proletariátus magához ránthatja a hatalmat, ha a százmilliós parasztttömegek vezetése a kezébe kerül, és a proletariátus a hegemóniája, a vezetése alá szoríthatja a százmilliós paraszttömegeket, ha egy forradalmi cselekedettel átadja nekik a földesurak birtokait. Leninnek ez a vezető gondolata ekkor vereséggel járt. Az 1905-ös forradalomban a proletárság nem talált támaszt a parasztságban. De Lenin szívósan kitartott a gondolata mellett. A világháború kitörésével úgy látta, hogy közeledik az ő napja. Ekkor az akkori Ausztriához tartózó lengyelországi Krakóban időzött. Az osztrák katonai hatóságok a cárizmusnak ezt a halálos ellenségétogták, mert , azt hitték róla, hogy a cár kémje. Ekkor Viktor Adler, az osztrák szocialisták vezetője, lépett föl Lenin érdekében és kieszközölte, hogy Lenin Svájcba utazhassák. Amikor azután 1917 márciusában valóban kitört Oroszországban a forradalom, „leplombált vagonokban" utazott vissza hívei csoportjával Németországon át a hazájába, azonnal élesen szembehelyezkedett a mensevik-szociálforradalmár kormánnyal és az őt hozó munkások, a háborúba belefáradt katonák, a földet áhító parasztok tömegeihez fordult. És most valóság lett az, amit 1900 óta, a hazájától távol, gondolt. A munkások, a katonák, a parasztok — kétségbesetten a háború tovább folyása miatt — egyre inkább kerültek a még csak néhány ezer tagú, diktátori módon vezetett bolsevik párt befolyása alá. Lenin 1903-as gondolata, a pártnak a tömegek fölött való diktatúrája, valóság lett. Az új uralomnak első cselekedete valóban az óriási agrárforradalom volt. Ami azóta történt, mindaz még élénk emlékezetben van. Bizonyos, hogy Lenin illúziókkal telien ment a nagy forradalomba Ha 1917-ben azt hitte, hogy az a diktatúra, amelyet, elméletben kidolgozott, egy hatalmas csapással átvezetheti az óriási, a feudalizmus utolsó béklyóitól most szabaduló parasztságot a szocialista társadalmi rend világába, — ez az illúziója szörnyű bosszút állt az orosz közgazdaságon. 1921-ben maga lemondott erről az illúzióról; a kapitalizmus helyreállítását nemcsak meg kell engedni Oroszországban, hanem előmozdítani kell. Ha 1917-ben azt hitte, hogy megvalósíthatja a proletariátus diktatúráját egy olyan országban, amelyben az ipari proletariátus a népnek csak erős kisebbsége, ha pártjának a diktatúrájából lassanként egészen más lett, egyik legutóbbi beszédében ő maga is beismerte, hogy Oroszországban „a proletariátusnak a parasztsággal való kooperációja uralkodik, amelybe most, bizonyos föltételekkel, a burzsoázia is bekerült". És ha azt hitte Lenin, hogy a forradalmi diktatúrának a kisebbségtől a még politikailag ormótlan és tudatlan néptömegeken gyakorolt az a módszere, ami Oroszországban lehetséges volt, a többi, egészen más szociális berendezkedésű államban, az évtizedes politikai fejlődéstől tagozott, differenciált, szervezett tömegeket is megnyerheti, s rá kellett jönnie, hogy ezzel a végzetes tévedésével csak sok orezárt munkástömegeibe vitt végzetes szakadást. De minden téves útján is mindig megnyilatkozott az emberi nagysága: hajthatatlansága átvezette a forradalmat amaz idők legyőzhetetlennek látszó ínségén és veszedelmein át, amely időkben Kolcsak, Wrangel, Judenics fenyegették a szovjetek köztársaságát, amikor belülről az éhínség, kívülről a véres ellenforradalom veszedelmei a főváros kapujáig vezettek. A tisztasága, amelyet gyűlölettel legtelibb ellenfele sem mert érinteni, a beszédeinek nyers, csaknem paraszti nyíltsága, amely saját tévedéseinek és hibáinak a beismerésétől sem riadt vissza, mindez hívei csoportján is túl tiszteletet szerzett neki. És mindenekelőtt a józansága, a népszerűtlen visszaforduláshoz való bátorsága — ha rájött arra, hogy hamis úton jár —: sokszor megmentette a forradalmat; Így 1918-ban, amikor saját elvtársai szenvedelmei ellenállásával szemben is kikényszerítette a bresztlitovszki kapitulációt, hogy a forradalom „lélekzethez jusson"; és így 1921-ben, amikor a teljes kurzusváltozás, az „új gazdasági politika" híve lett. Sok azok közül, amiket hitt, a mi számunkra tévedés, de függetlenül minden szubjektív illúziótól, tovább is eleven és tovább is működött annak a nagy orosz forradalomnak a hatása, amely az ő nevét viseli, amint továbbra is hatottak a nagy angol és a nagy francia forradalom eredményei. A szociáldemokrácia munkástömegei ezért felejtik el a sírjánál mindazt, ami bennünket tőle elválaszt. Minden tévedése ellenére is a munkásosztály fölszabadító harcának a fejlődésében hatalmasan működő marad mindaz, amit ő véghezvitt. & # * x ^ pénzügyminiszter szakértőt küld ki a fővároshoz. A pénzügyminiszter a főváros kormánybiztosának előterjesztésére pénzügyi szakértőt küld ki a fővároshoz. Terstyánszky Kálmán kormánybiztos egyik déli újság munkatársa előtt a következő nyilatkozatot tette: A fővárosnál ez idő szerint oly fontos pénzügyi kérdések igényelnek tárgyalást, hogy ezek elintézésére föltétlenül szükséges pénzügyi szakértő közreműködése. Ezért kértem a pénzügyminiszter úrtól szakértő kiküldetését és ígéretet nyertem, hogy az illető szakértőt delegálni fogják. A kiküldendő szakértő, irányításom mellett, a főváros pénzügyi és gazdasági kérdéseivel fog foglalkozni. Ugyancsak foglalkozni kívánunk a főváros külföldi kölcsöntartozásainak rendbehozatalával, általában pedig az a törekvésem, hogy a főváros pénzügyei lehetően rövid időn belül konszolidálódjanak. A kormánybiztos egyébként oly irányban is nyilatkozott, hogy a főváros leromlott közlekedése ügyében is tanácskozásokat folytat. Azt hisszük, hogy a kurzus okozta sebek begyógyításához csak egy igazán demokratikus alapon létrejött községi autonómia foghat a siker reményével. A villamos nem lett jobb vasárnap reargelre, csak drágább lett. Drágább, holott a főváros népe nem lett ugyanannyival többet kereső. Így drágul a villamos, amióta csak a főváros, nem a főváros, ez a főváros, ez az üres, alkotásokra képtelen politizáló társaság a kezébe vette a korábban összehasonlíthatatlanul jobban funkcionáló közlekedési eszközt. Ezek az urak együtt ülnek a villamostársaság igazgatóságában, együtt ülnek a főváros tanácsában, megy hát a drágítás, mint a karikacsapás. A kereskedelmi minisztérium, amely azelőtt — a nem „keresztény" és „nemzeti" időkben — vagyon meggondolta, amíg 1—2 fillér áremeléshez hozzájárult, most a modern technika sebességével segít drágítani. Szép kis szerepet vállalt magára a kereskedelmi minisztérium, amelyben, úgy látszik, még mindig Hegyeshalmy „szelleme" az úr és amint ..nem ellenségei'' a kereskedelemnek, azonképen „nem ellenségei" a főváros népének. Holott a védőjének kellene lenniük. Az utasok száma, szokás szerint, újra megcsappant. Vasárnap és hétfőn üres villamosok jártak. De nem lesz ez sokáig- így. A recent már ismeretes. A közlekedést újra redukálják, a villamosok majd még ritkábban járnak, akkor persze újra zsúfoltak lesznek a kocsik, csak az utas lesz kevesebb. Kevés utas, kevés kocsi, nagy igazgatóság: ez a kurzus villamos mérlege. Addig nem is lesz rend, amíg az urnáknál a főváros népe se nem számol Wolff úrral és társaságával. A kurzusfőváros drágításai. Vasárnapi lapunkban beszámoltunk arról a sorozatos drágításról, amelyet a kurzusfőváros a gázárak 50%-os emelésével kezdett meg és a villanyos 70%-os megdrágításával folytatott. A pénzügyminiszter hiába ígérte, hogy a korona névleges értékének leszállítását a tényleges értékre nem kisérheti áremelkedés. A főváros elől jár a drágításban és neki is tulajdoníthatjuk, hogy a lakosságot a legszörnyűbb drágasági hullám készül újra elborítani. Hír szerint bizalmas utasítás ment ki a napokban a városháza összes ügyosztályvezetőihez, hogy az öszszes közszolgáltatások árait sürgősen revideálják. Most aztán jön az omnibusz, az autóbusz, a sikló, jön a vérszagra természetesen a fogaskerekű is. Ezeknél a villamoséhoz hasonlóan, 60—70%-os drágítást készítenek elő. A kórházi ápolási díjak is újra sorra kerülnek. A temetkezések drágításáról már beszámoltunk. A Népszálló díjait közel a kétszeresére akarják emelni. Nagy mértékben drágítják a fővárosi hirdetővállalat szolgáltatásait. rf* III I.m .lRXKraTfrmr^-.r,r rr^.^-. # # # (*) Ady-ünnep. A költő halálának ötéves fordulója alkalmából vasárnap délután kitűnően sikerült ünnepséget rendeztek a Zeneakadémia nagytermében, amely zsúfolásig megtelt lelkes érdeklődőkkel. Áhítatos ügyelem kísérte az előadó művészek minden szavát... Az Ady-interpretsorok legjelesebbjei jelentek meg ez alkalomból a dobogón: Basilidesz Mária, Várady Olga, Harmos Ilona, Pécsi Blanka, Hegyi Rózsi, Hegedűs Tibor és Baló Elemér. A műsor összeállításában kétségkívül szerepe volt annak a körülménynek, hogy ma Magyarországon az irodalom és művészet terén is hatáskört biztosítottak a rendőrségnek. A budapesti rendőrség pedig, tudjuk, mostanság nagyon szigorú, még a mosolyt sem tartja teljesen veszélytelennek és ha már Petőfi Sándort és Ady Endrét internálni nem is lehet, költészetüket szigorú mű tanrendőri eljárás alá kell vonni... Egyébként semmi különös baj nem volt, a közönség talán nem is vette észre a rendőrség szíves közreműködését az elmondandó versek megválogatásánál. Hm igyekvés ez- kérem, Ady Endre minden sora forró hitvallás, nemcsak a magyarságáról, hanem a nagy, az egyetemes emberi célokért való szolidaritásáról. Nem lehet őt meghamisítani, nem lehet őt osztályuralmi célok szolgálatába rendelni, mert ő megvetette ezt a világot és minden gondolatával egy emberibb közösség felé szárnyalt. Nem tulajdonítunk tehát jelentőséget a hatósági beavatkozásnak irodalmi és művészeti kérdésekben, mindazonáltal mégis lesújtó, hogy az osztályuralom szöges csizmájával beletaposnak a költészet, virágaiba is... A hallgatóság lelkén átvonulhatott ez a tudat, amikor Hegedűs Tibor idézte Ady sorait az „Átok-városból": „ Itt Budapesten csúfl az élet 3 ezerszer csúfabba halál. Gyere innen Átok-városból. Gyere, halottam, velem, itt nem lehet szépet álmodni. Itt nincsen könnyes nagy szerelem.Mindenki számára nagyszerű élmény volt ez a délután. Közönség és előadóművészek teljesen egybeforrtak a költő emlékezetében. Annyi melegséggel, annyi közvetlenséggel és művészi elmélyedéssel rég nem hallottunk Ady-verseket szavalni és énekelni, mint ezen az emlékünnepen. Így interpretálni verseket csak azok tudnak, akiknek szive-lelke teljesen fölolvad a költő alkotásaiban. A közönség ezt az elmélyedést szűnni nem akaró tapssal és ünnepléssel hálálta meg a művészeknek. A rendezésért az érdem Segesdy Lászlóé. (ák.) (*) Az Operaházban vasárnap e.te új szereposztásban adták elő Pélibesziek még mindig oly szép, oly színen oly közvetlenül ható operáját, a „Lakmé"-t. A szüntelen tetszés, a sok nyíltszíni taps az előadás őszinte sikerét jelezte. Az előadás középpontjában ezúttal is Sándor Erzsi állott, aki nélkül Lakmé szerepét nagyon nehezen tudnák elképzelni. Aatvanadszor énekelte a rejtelmes, forrószívű hindu papleány szerepét. A csengettyű-áriát most is meg kellett ismételnie. Nagyon jó volt társainak éneke és játéka. Farkas Sándor megkapóan adta a főpap fenséges erejű egyéniségét. Pataky Kálmán fiatalos, lira tenorja, kellemes föllépése alig hagyott maga után kivánnivalót Gerald szerepében. NagyMargit és Palotai Árpád ugyancsak nagyon stílusosan illeszkedtek az együttesbe. Gy. (*) Ibsen-bemutató Forgács Rózsi Kamaraszínházában. Forgács Rózsi Kamaraszínháza február 3-án bemutatja Ibsen „Rosmersholm" ját. A kritika teljesen egyöntetűen kialakult véleménye, hogy ,,Rosmersholm" Ibsen egyik legtökéletesebb alkotása. Két világnézet súlyos összeütközése közben, vérből és húsból való emberek lelki vajúdása tárul a néző elé és a színpadot szószékké avatják Ibsen súlyos és kemény mondanivalói. A darab fő női szerepét — West Rebekát — Forgács Rózsi ez alkalommal először fogja játszani. A bemutató-előadás iránt nagy érdeklődés mutatkozik és ezért ajánlatos minél előbb igénybe venni a színháznak azt a kedvezményét, hogy az olcsó áru jegyeket elsősorban a szervezett munkásság kapja. Ezeket a jegyeket a Népszava-könyvkereskedés és a szakszervezetek árusítják. (•) „Könyv a gyermekről." (Egyetemet gyermekágyi almanach.) A „Gyermekért" Országos Gyermekegészségügyi Társaság kiadásában 36. oldalra terjedő, értékes munka jelent meg, amely fölöleli rövid, de avatott és alapos közlélményekben a gyermekegészségügy, a nevelés és a gyermekvédelem legfontosabb tudnivalóit. Bár a könyv munkatársai kivétel nélkül ismert szakemberek, maga a könyv általános szükségleteknek felel meg és a pedagógusokon, orvosokon kívül szülők és gyermekbarátok is sok haszonnal forgathatják, sokat tanulhatnak ez egyébként érdekes könyvből. Az egészségügyi rész a csecsemőápolástól a gyermekkor belső és sebérzett megbetegedésein, a gyes. T Február elején felével drágul a villany és a víz. A fürdők sem maradnak el. Mindez, persze, töredéke csak annak a megterhelésnek, amelyet a kurzus néhány napon belül a főváros nyomorúságban sínylődő népére rárak.