Népszava, 1924. február (52. évfolyam, 27–50. sz.)
1924-02-01 / 27. szám
1924 februáR I. NÉPSZAVA Létay Ernő hangoztatta, hogy ha a fölajánlott vagyonváltsági föld a községtől 15—16 kilométernyire fekszik, ez az igények kijátszását jelenti. Pártolta Dénes módosítását. Farkas István elvtárs rámutatott arra, hogy azok a törpebirtokosok, akiknek 2—3 holdjuk van és azon gazdálkodnak, még napszámmunkára is rá vannak utalva, máskép megélni nem tudnak. Ezt tekintetbe kell venni, nehogy ilyen törpebirtokosok kényszerüljenek nagy távolságra, isten háta mögé járni. Elveszítenék munkanapjuk nagy részét, ha a falutól távol kaphatnának csak földet. Ez kárára lenne a mezőgazdasági termelésnek és a nagybirtokosoknak is, akiknél mint napszámosok dolgoznak. Az ilyen szegény emberek számára könnyűvé kell tenni a nekik juttatott föld megközelítését. Hozzájárult Dénes indítványához. Gaál Gaszton azt hajtogatta, hogy a földreformnak nem lehet célja, hogy „mindenkinek kényelmet biztosítson"... (Zaj az ellenzéken.) Dénes módosítását úgy kell megváltoztatni, hogy „amennyiben a viszonyok megengedik", legyenek a községhez legközelebb eső földek juttatandók az igénylőknek. Ezt imperative nem lehet kimondani, csupán a bíróságot lehet megfelelő direktívákkal ellátni. Ilyen értelmű módosítást adott be. Nagy Ernő ellenzéki indítványt nyújtott be, amely szerint a vagyonváltságra kötelezett birtokosok birtokuknak a községhez legközelebb eső részét tartoznak leadni. A kisgazdák nem teljesítik kötelességüket a néppel szemben. (Az agráriusok zajonganak.) Nagyatádi Szabó miniszter Nagy Ernővel szemben azt hajtogatta, hogy a kisgazdák nem árulták el a nép érdekeit. (Zaj az ellenzéken.) Imperative nem lehet kimondani, hogy a fölosztásra kerülő birtoktestből a községhez legközelebb eső részt kell juttatni az igénylőknek. Gaál módosító indítványához hozzájárult. A nemzetgyűlés egyhangúan elfogadta Gaál Gaszton abbeli módosító indítványát, hogy a Földbirtokrendező Bíróság figyelme fölhivatik, miszerint az igénylőket lehetőség szerint a községhez közel elégítse ki az eljárás során. Nagy Ernő kéri a földmivelésügyi minisztert, hogy hasson oda a kormánynál, hogy a demokratikus intézményeket fokozottabb mértékben támogassák. Dénes István a megállapított sorrend megváltoztatását indítványozta. Nagyatádi Szabó István fölszólalása után a többség a 2. szakasz utolsó, 9. pontját elfogadta. A 3. szakasznál Farkas Tibor (pártonkívüli) az egész 3. szakasz törlését indítványozza, mert ez semmi javulást sem jelent az eddigi helyzettel szemben. Ha azonban mégis föntartják, indítványozza, hogy a községi elöljáróság és a Földbirtokrendező Bíróság titkosan fejezze ki az egyes igénylők személyes megbízhatóságáról való véleményét. Strausz István (pártonkívüli) helyteleníti, hogy a Földbirtokrendező Bíróság nem jár el egyformán. Az egyik bíró maga elé idézi a felet, a másik nem bocsátja maga elé. Az igénylők kihallgatását lehetővé akarja tenni. Csik József (keresztény-szociális) annak a határidőnek a megállapítását indítványozza, amelyen keresztül az igénylők névjegyzékét közszemlére kell tenni. Nyolc napban kívánja ezt az időt megállapítani. Ezután Várnai Dániel elvtárs szólalt föl. Hozzájárul — úgymond — Strausz István javaslatához, de a sérelmek orvoslására több lehetőséget szeretne a törvényben megállapítani. A kiigazított névjegyzékek ellen a javaslat szerint a kihirdetéstől számítandó 15 napon belül lehet panasszal élni. Ez a 15 nap azonban kevés, mert a jelentkező igénylők, akik esetleg másutt dolgoznak, nem tudják meg idejekorán, hogy a névjegyzékből töröltettek és nem tudják meg azt sem, hogy a törlés miért történt. Ezért szükségesnek tartja, hogy a 15 nap kiterjesztessék legalább 30 napra. A panaszokból, amelyek eljutottak hozzá és amelyekről hallott, megállapítja, hogy a köztisztviselők — községi jegyzők, főjegyzők —, akiknek az volna a kötelességük, hogy az igénylőket fölvilágosítsák, sérelmeiket orvosolják, ezt a kötelességüket nem teljesítik. (Fölkiáltások jobb felől: „Nem lehet általánosítani!") Felelősségem tudatában merek általánosítani — mondotta Várnai elvtárs — és adatokat is sorolt föl, amelyek egyike szerint egy pest megyei földművest azért selejteztek ki az igénylők sorából, mert a jegyző azt mondta rá, hogy kommunista, noha csak 1920-ban került haza orosz hadifogságból és a csóti táborral semmi érintkezése nem volt. Állítom — folytatta —, hogy ezek az urak, akiknek kötelességük volna a népet vezetni, nem végzik el ezt a kötelességüket, állítom, hogy a földreform végrehajtása ellen szervezett rosszhiszeműség, rosszakarat dolgozik. Ezek az urak a sérelmek állandó szaporításával gondoskodnak arról, hogy a lappangó tűz a mélységben ki ne aludjon. Ezért szükségesnek tartja, hogy a rosszakaratú furfangok törvényes erővel lehetetlenné tétessenek, ezért javasolja a 15 napi jelentkezési időnek 30 napra való kiegészítését. Majd Farkas István elvtárs szólalt föl. A tárgyalás alatt levő szakasz — mondotta — az alaptörvénnyel szemben szélesebben és pontosabban akarja meghatározni, hogy kik juthatnak földhöz és hogy miképen történik az igénylők kiválogatása. A novellának ez az intenciója helyes. De ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy az alaptörvénybe sok olyan kizárási okot vettek föl, amely ma már idejét múlta. Ezek a kizárási okok akkoriban ellenforradalmi atmoszférában születtek meg és már ezért sem szabad őket továbbra is föntartani. Ilyen helytelen kizárási oknak a következménye az, hogy becsületes, szorgalmas és a törvény intencióinak egyébként megfelelő földmunkások, törpebirtokosok nem jutnak földhöz csupán azért, mert rájuk húzzák azt az általános sablont, hogy részt vettek a forradalmi mozgalmakban. Az alföldi városokban százával hagytak ki embereket az igénylők sorából. Másik ilyen kizárási ok a politikai jogok elvesztése. De ha valakit politikai jogainak gyakorlásától bírói ítélettel fölfüggesztettek, ennek az ítéletnek a hatálya már lejárt akkor, amikor az illető büntetését letöltötte, nem szabad és nem lehet tehát az illetőt utólag még egyszer megbüntetni azáltal, hogy az igényjogosultak sorából kizárják. Hiszen az igénylőket amúgy is megrostálja az erre illetékes bizottság, minek tehát még ilyen külön politikai kizárási okokat föntartani, amely kizárási okok csupán a politikai üldözésnek nyitják meg az útját vagy legföljebb arra alkalmasak, hogy a jogos igénylőket elüssék a házhelyektől, vagy az általuk igényelt földektől. A szakaszhoz tehát pótlást javasol, amelyben az említett kizárási okok megszüntetését kívánja. Dénes István helyesnek tartja Strausz megjegyzését, de szerinte elég, hogy a bíróság csak szükség esetén lesz köteles az igénylőket kihallgatni. Rupert Rezső fejtegette, hogy felszólalásra 8 napnál kisebb határidőt nem lehet megállapítani. Megfelelő módosítást nyújtott be. Vigyázni kell, nehogy az eljárás során mindenféle jogcímen el lehessen ütni igénylőket jogosultságuktól. (Zaj az egységes párton.) Ekkor a vitát megszakították. Rubinek István előadó a mentelmi bizottság indítványát terjesztette elő Lehner Lendvai fajvédő mentelmi ügyében. Lehner Lendvai a szerdai ülésen közbeszólásaival állandóan zavarta a tanácskozást A bizottság indítványozta, hogy miután Lehner-Lendvai már „ünnepélyesen" bocsánatot kért a nemzetgyűléstől, az ügy tekintessék elintézettnek. A nemzetgyűlés ehhez hozzájárult. A legközelebbi ülést péntekre tűzték ki, amikor folytatják a földreform novella tárgyalását. Eöry-Szabó Dezső személyes megtámadtatás címén kér szót. Nem akarok — úgymond — vihart támasztani és remélem, hogy a nemzetgyűlés most nagyobb méltósággal fog meg-hallgatni, mint szerdán. Azért zudúltak föl, mert bizonyos adatokat fölolvastam. Talán helyes lett volna ez a fölháborodás, ha ezekért a súlyos vádakért eljárást indítottak volna. Három hónap óta nem történt lépés e vádak megtorlására. (Báró Podmaniczki Géza: „Ma megint kezdi!" — Egy hóna a szociáldemokratáknál: „A báró úr kezdi megint!") Ezért a legborzalmasabb gyanúsításokkal halmoztak el. Ha ezt nem teszik úgy, hogy eljárásukért felelősségre vonhassam őket- úgy ez az eljárás saját magát jellemzi. (Zaj az egységes párton. — Fölkiáltások az ellenzéken az egységes párt felé: „Ezt jól megmondta önöknek!") Jellemző erre az eljárásra, hogy a tehénügyet hozták föl. Elfogták az egységesek, hogy a választások idején két tehén árát kérte megtéríteni, medett költségei fejében. Fölolvassa Gömbös Gyula, akkori egységespárti választási diktátor levelét, amelyben Gömbös kijelenti, hogy önként ajánlotta föl Eöry-Szabónak ama két tehén árának megtérítését, amelyeket szóló választási költségek céljaira adott el. (Óriási zaj az egységes párton.) Szóló nem kért Gömböstől egyetlen fillért se. Erre az ellenzék felől a gúnyos közbekiáltások özöne zúdult az egységes párt felé, kapcsolatban a pártkassza titkaival. A nagy zajban Eöry-Szabó percektől nem tud beszélni. — Farkas István odakiált az egységespártiak felé: — Tehénpárt! Várnai Dániel: Az egységes tehénpárt. Horváth Zoltán: Éljen az egységes tehénpárt! Viharos derültség minden oldalon. A képviselők hangosan kacagnak. — Egy hang a szociáldemokrata oldalon: Schandl csak kecskét kapott! — Egy másik hang: Rubinek pedig lovat! — Horváth Zoltán: Teheneket adtak, ökröket hoztak be! A derültség egyre fokozódik. Nemcsak az ellenzékiek, hanem még az újonnan elkeresztelt kormánypártiak is mulatnak. A szónok az általános nagy derültsész közepette nem tud szóhoz jutni és az elnök kénytelen az ülést fölfüggeszteni. Szünet után Eöry-Szabó folytatta beszédét Kíváncsi — úgymond —, hogy a közbeszóló egységespárti képviselők között hány van olyan, aki ilyen őszintén meg meri mondani, hogy a választási költségek címén mennyit kapott. Fölkiáltások az ellenzéken: Nos, halljuk az egységes tehénpártiakat! — Báró Podmaniczky Géza egységes tehénpárti Eöry felé: Fizesse vissza a tehenek árát! Mikor fizeti vissza?! Eöry-Szabó azzal végzi, hogy semmiféle közbeszólással sem lehet őt kitűzött útjától eltéríteni. (Újabb zaj az egységes tehépárti oldalon.) Ezután Berky Gyula egységes tehénpárti szólalt föl személyes megtámadtatás címén, és agyan sajnálja, hogy kénytelen beleszólni ebbe a tehénügybe... (Horváth Zoltán: „Pártügy!" — Fölkiáltások az ellenzéken: „Talán nem tetszik az új elnevezés?") A kormánypártot elvek hozták egybe. (Gúnyos derültség az ellenzéken és felkiáltások: „Dehogy, tehenek, szamarak és ökrök!") A kormánypártiak áldozatot hoztak a pártért. (Fölkiáltások az ellenzéken: „Az országgal fizettetik meg a tehenek árát!") Az a kérdés, hogy ki vágta zsebre a tehenek árát. Fölszólítja Eöry-Szabó Dezsőt, hogy a két tehén árát valorizált öszszegben fizesse vissza. Ez ma kitesz körülbelül 50.000.000 koronát, vagy pedig természetben szolgáltassa vissza a teheneket. (Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: „Nem teljes az állomány. — Zajos derültség az ellenzéken.) Eöry-Szabó erre hangoztatta, hogy a nemzetgyűlésbe a választók bizalmából került be. Arról nem tehet, hogy Gömbös az egységes párt... (Az ellenzéken kijavítják. ..Egységes tehénpárt!") ... megbízásából a két tehén árát rátukmálta. (Zaj az egységes tehénpárton.) Az ülés derűs hangulatban, este 8 órakor ért véget. * A létminimum január 31-én. * A Heti szükséglet 296.468.37 korona. A havi drágulás 20.9S%, - fi drágulása foáboraa eleje óta S94S.3-sz©pas. — 1900 korona vásárl méreke 14.3 békeffillér. Január 31-én a munkáscsalád heti szükségletének a beszerzéséhez, amint azt Gál Benő elvtárs a Szakszervezeti Értesítőben kimutatja, 51.435.07 koronával több pénz kellett, mint január 1-én és a létminimum összege ezidő alatt 296.168,37 koronára emelkedett. Ekkora öszszegre van tehát hetenként szüksége annak, aki a család élelmiszer- és egyéb szükségletét beszerezni akarja. A szükségletnek ilyen mérvű megdrágulása, február 1-én 2039%-os bérjavításra ad jogot. Az, hogy a család háztartása ismét 20,99%-kal drágult meg, a következménye a kormány koronajavító és végül koronastabilizáló törekvésének és következménye a nagyarányú élelmiszerkivitelnek. Január első felében a drágulás még a szokott arányú volt. Január 11-től azonban már a létminimumot 39.623,99 koronával drágította meg, ami a háztartásnak 15.47%-os megterhelése volt. Ha csupán a munkáscsalád testi életének a föntartásához szükséges élelmiszereket veszszük, úgy itt Gál elvtárs adatai szerint már 28.39%-os drágulást találunk és ez a nyers élelmiszermennyiség pontosan 155.515 koronát igényel. Az élelmiszerek drágulásánál a búza 10.7, a liszt 37.8, a zsír 43.7%-kal vezet. 1914 július 31-ike óta a drágulás 691613-szoros, míg a bérek emelkedése, Gál elvtárs számításai szerint, csupán 3915.5-szörös a békebérekhez viszonyítva. Itt tehát a bérek 3030.8 pontnyi olyan hiányt mutatnak, amivel a munkáltatók tartoznak a munkásoknak. A január havi béremelkedés csak 9.98%-ot tesz ki, aminek 20.99%-os drágulással szemben az átlagos következtében a vállalkozás már az 1924. évben is 11.01 pontnyi béremeléssel maradt adósa a munkásoknak. A vasiparban ez az adósság: 15.09 pont. Egy darab 1000 koronásnak a békebeli vásárlóértéke ez adatok szerint január 1 én 17.4 békefillér volt. Január 31-én már csak 143 békefillér. A korona ilyen értékcsökkenésével egyidejűen csökkent a kereset vásárlóértéke is éspedig a január 1-i 20.17 békekoronáról 18.23 békekoronára. A létminimum január havi alakulja a következő: Ezen a héten a drágulás 8.82%. Az öttagú tisztviselőcsalád havi szükségleteinek a beszedéséhez január 31-én,, Gál elvtárs adatai szerint, 29456.23 koronával több pénzre volt szükség, mint december 31-én és a családos tisztviselő létminimuma 1,550.440.43 koronára emelkedett A létminimumnak ilyen mérvű emelkedése a tisztviselő háztartását 23.45%-kal drágította meg. Az egyedülálló tisztviselő létminimuma már 907.407.89 koronáig emelkedett és ennek következtében az egyedülálló tisztviselőnek decemberrel szemben pontosan 200.900.61 koronával kell több pénzt kapnia február 1-én, hogy a januári drágulás következtében kenyéradagja ne csökkenjen. A heti lét- A heti linn korona minimum drágulás vásárlóértéke 1334 január 1-én — 245.033.30 — 17.4 békeüyér 1924 „ 5-én — 245.718.30 1.5 % 17.1 1924 „ 12-én — 250.868.31 2.3% 17.0 „ 1924 ., 19-én — 259.004.38 5.94% 16.4 „ 1924 „ 26-án — 272.428.69 11.18% 15.6 1924 31-én — 290.468.37 20.99% 14.3 3