Népszava, 1924. március (52. évfolyam, 51–75. sz.)
1924-03-18 / 65. szám
ellepte már a tömeg, amikor a szociáldemokrata párt parlamenti frakciója megérkezett. A frakció tagjait az egybegyűlt tömeg lelkesen megéljenezte és utat nyitott a szoborhoz, amelyre elhelyezték a szociáldemokrata párt hatalmas, fenyőgalyakból és babérlevelekből készített, pirosszalagos koszorúját, amelyen a következő fölírás volt olvasható: Március idusára, Petőfi Sándor emlékére — a JMagyarországi Szociáldemokrata Párt, isj*|fre 3z£re'3k a A hatalmas Petőfi-teret már a kora délutáni órákban ellepte a nép. Két óra tájt már sűrű emberfüzér veszi körül a proletárköltő gigantikus ércszobrát, csupán közvetlenül a szobor előtti kis terület marad üresen, ahol hosszú asztalsor körül újságírók helyezkednek el. És ezekről az asztalokról beszélnek később a szónokok a tömeghez. A korán érkezők tehát a szobor tövében levő térséghez igyekeznekközel férkőzni. A szobrot övező embergyűrű egyre hatalmasabb masszává dagad és akik 3 óra után érkeznek, már a Petőfi-teret körülhatároló, magasabb fekvésű részeken igyekeznek maguknak helyet biztosítani. Erre különösen" alkalmasnak bizonyul a Petőfi térre torkoló Piarista-utca sarkán levő bérpalota magasított járdája, amelyet szintén már a kora délutáni órákban zsúfolásig megtölt a munkások és munkásnők sűrű sora. Egész munkáscsaládok helyezkedtek itt el, apát anyák keltek gyermekestől útra a messzi külvárosból már délben 1 órakor, mert ha drága is a villamos, ők nem akarnak hiányozni a proletárság márciusi ünnepéről. És most itt vár a tömeg, Petőfi Sándor népe türelmesen, fegyelmezetten várja az ünnep kezdetét. És a Petőfi térre torkoló utcák egyre, szüntelen ontják a tengernyi népet. Négy-öt oldalról özönlik a sűrütömeg és a 4—5 ágú delta a Petőfi-szobor és a pesti Erzsébet-hídfő között ömlik szét hullámzó tengerré. Fél 3 órakor már a piaristák épülete előtt is, ahova nagy csapat lovasrendőrt vezényeltek ki, ember ember hátán és most már az Erzsébet-híd irányában szemmel láthatóan percről-percre nő a Petőfi-szoborral szemben elhelyezkedő tömeg. De az áradat nem szűnik meg, az Erzsébet-hídfőről levezető hosszú, szerpentines lépcsőn szüntelen kígyózik lefelé a végtelennek látszó embermassza. És 3 órakor már csak egy mindenfelől egybeolvadó fekete embertömeget látni, amely föléa tiszta tavaszi kék ég van sátrat Most hirtelen, mintha be akarna borulni, egy felhő sűrű, sötét kendőjével takarja le a napot. De nem fenyeget az "ünneprontás veszedelme, a kék égen úszó egyetlen felhő tovairomlik ésmost már fokozott bőséggel ontja a tavaszra készülődő nap enyhén meleg sugarait. Tíz- és tízezrek szemében visszfénylik az első, igazi napsugár és a tömeget láthatóan fölvillanyozza. — Mégis csak el kell jönnie a tavasznak! — Szólal meg mellettünk egy öreg harcos. És ebben a percben fSSswootfia és a kalapok taktusosan lelendülnek. A szobortól néhány száz lépésnyire elhelyezkedett 600 főnyi munkásdalkar, a magyarországi munkásdalosszövetséghez tartozó dalárdák monstreénekkara üdvözli zengő szóval a Március Idusára egybegyűlt hatalmas munkástábort Csak a tömegből kimagasló pódiumon álló karmester elvtárs karját látni bikkázni és a 600 munkásdalos lelkesen harsogó énekszava tölti be a hatalmas térséget Tapsfergeteggel és kalaplengetéssel válaszol a tömeg a „Munkásüdvözlet"-re, majd Farkas István elvtárs lép a szónoki emelvényre. A tömeg lelkes éljenzéssel fogadta Magyarország földarabolása lett. Ezt a politikát folytatják ma is tovább. A márciusi 12 pont teljesüléséért ma is küzdeni kell. Ennek a 12 pontnak a bevezetősorai úgy hangzanak: „Egész Európa mozog. Az idő félszázaddal előbbre rúgott Magyarország pillanatai drágák. Ami máskor hosszú időszak alatt fejlődhetett ki, most rövid úton és haladék nélkül törvénybe iktatandó." Nem azt kell-e követelnünk, hogy azt a 12 pontot valósítsák meg, írják törvénybe, mert ha akkor azt mondták, hogy egész Európa mozog, ma jobban mondhatjuk, hogy az egész világ mozog és Magyarország pillanatai ma drágábbak, mint 1848-ban voltak. Mert Magyarország ma vesztett háború, Trianon után áll. Magyarország népe le van taposva, jogaitól meg van fosztva és Magyarország dolgozó népe ez alatt a nyomor alatt ma végpusztulás előtt áll. Soha aktuálisabb nem volt, amit Petőfi Sándor mondott: „Még kér a nép, most adjatok neki..." Mert baj lesz, ha már nem kér. A lelkes éljenzés és taps lecsillapultával Baló Elemér, a Belvárosi Szinház tagja, lépett a szónoki emelvényre és nagy hatást keltve, elszavalta Petőfi Sándor „Egy gondolat bánt engemet" című hatalmas költeményét. A figyelő és áhítatos szemek tükörén fölgyúltak a lángok, amikor Baló hangja a ,,világszabadság" verssorát röpítette a tömeg fölött Percekig zúgott a taps a verssorok fölcsendülése után és újult erőre kapott, amikor Propper Sándor elvtárs az emelvényre lépett, hogy elmondja ünnepi beszédét Tíz- és tízezer kalap lendült a levegőbe, hatalmas éljenzés hangvihara csapott föl és Propper elvtárs csak sokára jutott szóhoz. Bst^ára ©S^Láss .• BsssgnySté &@s£ésie. Tisztelt elvtársaim! Március Idusának a szeretete hozott össze bennünket összehozott bennünket a szabadság szeretete, a jogegyenlőség nagy gondolata és az a biztos meggyőződés, hogy a szabadságért küzdő nép a zsarnoki uralommal szemben mindig kivívta a maga szabadságát. Erre tanít bennünket a történelem,erre tanítanak bennünket a márciusi események. A 48-iki események megdöntötték azt a régi, egyoldalú egyeduralmat, amely az akkor előretörő osztályt nem engedte érvényesülni. Az az osztály, amely 1848 márciusában jutott diadalra, nem valósította meg azokat az eszméket, amelyeket a 48-as forradalmak képviseltek. Ma is meg lehet kérdezni, mint 1848-ban: mi van a jogegyenlőséggel, mi van a sajtószabadsággal! Ezt ugyan törvénybe iktatták, az ISIS-iki sajtótörvény kimondta, hogy a gondolat közlése szabad és a cenzúra örökre eltöröltetik, ámde mi történt azóta? Az enyhe kritikákért is elkobozzák a munkáslapokat (Felkiáltások: „Éljen a Népszava!"), az enyhe fcrifikáért is börtönbüntetés jár. (Felkiáltások: „Éljen Vanczák János!") Hol az esküdtszék? Hol az egyenlő teherviselés? Hol van a mind a két nemre kiterjedő titkos választójog?A feudalizmus és a fölserkenő kapitalizmus össszefogott a nép ellen és csinálták együtt azt az imperialista politikát amelynek a vége Propper Sándor: Munkástestvérek, polgártársak! Száz ével ezelőtt új titán jött a szomorú magyar földre. Jött, mint egy üstökös, fénykévéje belehasított a sötétbe, de kitűnt, hogy nem üstökös, amely , csak jön és eltűnik, hanem álló csillag, amely örökké ragyog és mutatja az emberiségnek az utat a szabadság felé. Jó időben érkezett nagy időket élt Európa népei Metternich csizmája alatt nyögtek. A szent szövetség reakciója tartotta lefogva a világot és a népek szabadulni akartak. Kigyúltak a forradalom lángjai. Páris, Piemont Berlin, Bécs, Budapest Március 15, Petőfi dalol, 12 pontot hoz, amelyben összefoglalja a nemzet kívánságait A forradalom elbukik, az osztrák császár az orosz cár hordáival tipor bele a magyar szabadságharcba. Ettől a perctől fogva a történelem színpadán végzetszerűen peregnek a magyar tragédia fejezetei. 1849. A morvar urak tűrik az osztrák abszolutizmust (Fölkiáltások: „Le vele!") Divatba jön a bitófa, a börtön„ Hazafiak menekülnek, szabadságharcosok elbuknak. Emigráció keletkezik („Éljen Garami Ernő!"), lenyűgözik a gondolatot, letörik a szellem szárnyait. Kossuth menekül, de a bosszúálló reakció utánamegy. Gondolatban, elméletben kiközösítik, elitélik. Tizennyolc évig tartott a rémuralom. 1867. Az osztrák császárt két hadszíntéren letiporják. Szüksége, van Magyarországra. A magyar urak kiegyeznek. Változik a szinai fejezet: liberalizmusnak hivják. A régi komédia új folytatása. Programja: jogtalanságban tartani a népet, osztályuralmat fentartani. És egy uj szabadságharc indult a népjogokért a válssztémgért és leköti az energiákat. (Lelkes fölkiáltások: „Éljen az általános, titkos választójog!") Harcol a magyar munkásság, az egész nép a hatalommal a jogért Semmit nem akart csak egyenlő polgár lenni. Meddő volt a harc. Újra változik a szín. Az osztályuralom megteremtette a gyümölcseit A háború réme régi sztpor a világon és Magyarorszász elbukik ebben a háborúban. Nem lehetett másként. Új fejezet jön. A megcsalt letiport nép le akar számolni a múlttal. Maga akarja kezébe venni a sorsa intézését. És elbukik ez a forradalom is, amelyben a dolgozó nép megint csak áldozott. De ott volt az egész ország, ott jártak hivatalokért, ott jártak stallumokért azok, akik most követ dobnak a frradalmárokra. A forradalmat elbuktatták. Dj szin, ni változat. Régi emberek, ujságér, keresztény és nemzeti hérzér. (Fölkiáltások: .Le velük!" „Szemfényvesztők!") Szeretetet "hirdetett megújhodást prédikált és mi kérdezzük, hol a szeretet? (Fölkiáltások: „A belügyi nyomozók kicsempészték Bécsbe!" Hol a megújhodás? (Fölkiáltások. ..A Tanítói Banknál!") Keressük, szeretnők fölfedezni, nincs sehol! Gyűlölet országát honosították meg. Ez nem megújhodás. És belecsodálkozunk a világba és az eseményekbe és kérdezzük, mi van tulajdonkénen: 1840 vagy 1924? Hasonlít a két korszak. 1849-ben az osztrák abszolutizmus hasonló fegyverekkel dolgozott A börtönök ma is tömve politikai foglyokkal: akinek bűne nincs, de five van, azt Zalaegerszeg fenyegeti. "Becsületes hazafiak elüldözve, távol a családtól és a hazától. (A hallgatásán itt percekig lelkesen éltette Garami Ernő, Buchinner Mann, Wegner Jakab elvtársakat, sokan Károlyi Mihályt éltették.) Hol van Petőfi 12 pontja? De azért Petőfit ünneplik. Ünnepeltetik iskolásgyermekekkel, de a szellemétől félnek. Remegve gondolnak erre az ércalakra, amely, ha lesújtani tudna, lesújtana a mai hatalomra. És ha arról van szó, hogy ünneplik és mi is ünnepeljük, azt kell kerriermink, kié hát a Titán? Kié Petőfi? (Közbekiáltások: „A mienk!") Kinek dalolta: „Pirosló arccal és foltos zászlóval, a zászlón e szent jelszóval: viágszabadság..." Petőfi hazafisága tiszta hazafiság volt, azt vállaljuk. A mi nemzetköziségünk becsületes meggyőződés, azt Petőfi vállalta. Szive nemcsak magyarokért, szive az egész világért dobogott Petőfi az emberi szolidaritás dalnoka volt. Kinek dalolt Petőfi? — „Itt a nyilam, mibe lőjtem?" Kinek dalolt Petőfi? — „Meddig bőgtök mész a hon nevében?" Kinek dalolt Petőfi? — „Még kér a nép, most adjatok neki! Nem tudjátok, mily szörnyű a nép?..." (Zúgó taps.) Kinek dalolt Petőfi? Tisztázzuk ezt a kérdést. Ők azt mondják, hogy nekik. És kisajátítják. És megfésülik, beparfemözik, vattába csomagolják, átpasszírozzák. Ez a Petőfi az övék, ez a negatívum. A pozitív, az igazi, a születlen Petőfi, a mészároslegény és cselédleány gyermeke, ez a mienk. Mi az övé voltunk. (Nagy taps.) Azt tőlünk senki el nem veheti. És most itt március 15-én, 76 esztendővel a gigászi 48-as idők után, hívjuk Petőfi szellemét. Tetemre rendeljük a magyar reakció mellé és Petőfi szelleme nevében követeljük, hajtsák végre a 12 pontot nyissák ki a börtönajtókat a politikai foglyok előtt Oszlassák föl Zalaegerszeget, engedjék haza a hontalanokat, dobják a szemétre Metternich módszereit (A tömeg zugó helyesléssel fogadta ezeket a kijelentéseket és fölhangzott újra: „Éljen Garamit* „Éljen az emigráció!") Nézzenek túl a határon, nyissák ki a szemüket és vessék össze az ország mai állapotával és ne elégedjenek meg azzal, hogy iskolás gyermekeket fölsállandóznak, fölnőtt embereket pedig lebilincselnek. (Nagy tetszés.) Tavasz van, március a termékenység hónapja. A természetben végbement a győzelmes forradalom. Új élet zsendül. Nem lehet hogy ez csak a természetben legyen így. A társadalomban is így kell lennie. Esedékes egy március, egy március, amelyben nemcsak a természet szabadul föl a bilincseiből, hanem a természet ura, az ember te. Talán nem értenek még meg. Ebben az esetben vállalnunk kell a harcot. (Fölkiáltások: -Vállaljuk!") Harcolnunk kell a fölszabadulásért Nem nézünk hátra. És nem mérjük a kockázatot. Esre gondolatunk legyen: fölszabadulni. Friss levegőt, demokráciát, népuralmat ide. Ezért harcolni érdemes. Amint Lamartine mondotta: elbukni is érdemes, mert csak emberek buknak el, az eszmék megmaradnak és diadalmaskodnak. Ne legyen nyugalom addig, amíg ebből az országból nem lesz a jog, a becsület a szabadság országa, Petőfi országa! Zúgó tapsvihar harsant föl minden oldalon és a lelkesedéstől ittasult tömeg, mint egy óriási ököl megemelkedett... Ezután a dalárdák szövetségének monstre dalkara elénekelte a „Föl, szocialisták!" című munkásindulót amelynek gyönyörű ritmusai 600 munkásdalos ajkáról szárnyaltak. Lelkes ováció a dalosoknak és — ezzel az ünnepély, amellyel a magyarországi munkásmozgalom ismét egy felejthetetlen élménnyel lett gazdagabb, véget ért. Ekkor Büchler József párttitkár elvtárs lépett föl a szónoki emelvényre, hogy figyelmeztesse munkástestvéreinket, ne üljenek föl az azsán provokatőröknek, ne hagyják magukat idegen, soraikba befurakodó elemektől provokálni. A tömeg oszoljék rendben szét és amiként, az ünnepély alatt az elvonulásnál is legyenek az elvtársak fegyelmezettek. E!»onulás a SSescatSí 3.a|©s»Mt«a Sír át És az emberáradat megindul és lassan elönti az egász környéket A Petőfi-tér csak lassan, először alig észrevehetően kezd kiürülni, hiszen úgyszólván csak a széles Kossuth Lajos utca bizonyul az elvonulásra alkalmas útvonalnak. A többi, a Petőfi-térről nyíló, szűk utcákat jóformán csak azok tudják megközelíteni, akik az ünnepély alatt márezekbe a mellékutcákba szorultak le. De a márciusi ünnepély élménye is még mindig, percekig marasztalóan hat: ismerősök, szaktársak, elvtársak szeme összecsillan, kalaplengetéssel üdvözlik egymást és sokan a Népszavát húzzák ki zsebükből és lengetik egymás felé üdvözlésképen. Húsz percig, félóráig is eltart míg a Petőfi-tér az ünneplő munkások seregétől egészen megürül. És az elvonulás közben ezer és ezer munkás ajkáról wPetőffi ha|f§É§! a tiasertfeét p©nt©tIM