Népszava, 1924. március (52. évfolyam, 51–75. sz.)

1924-03-18 / 65. szám

ellepte már a tömeg, amikor a szociáldemokrata párt parlamenti frakciója megérkezett. A frak­ció tagjait az egybegyűlt tömeg lelkesen meg­éljenezte és utat nyitott a szoborhoz, amelyre elhelyezték a szociáldemokrata párt hatalmas, fenyőgalyakból és babérlevelekből készített, pi­rosszalagos koszorúját, amelyen a következő fölírás volt olvasható: Március idusára, Petőfi Sándor emlékére — a JMagyarországi Szociáldemokrata Párt, isj*|fre 3z£re'3k a A hatalmas Petőfi-teret már a kora délutáni órákban ellepte a nép. Két óra tájt már sűrű emberfüzér veszi körül a proletárköltő gigan­tikus ércszobrát, csupán közvetlenül a szobor előtti kis terület marad üresen, ahol hosszú asztalsor körül újságírók helyezkednek el. És ezekről az asztalokról beszélnek később a szónokok a tömeghez. A­ korán érkezők tehát a szobor tövében levő térséghez igyekeznek­­közel férkőzni. A szobrot övező embergyűrű egyre hatalmasabb masszává dagad és akik 3 óra után érkeznek, már a Petőfi-teret körül­határoló, magasabb fekvésű részeken igyekez­nek maguknak helyet biztosítani. Erre különö­sen" alkalmasnak bizonyul a Petőfi­ térre tor­koló Piarista-utca sarkán levő bérpalota ma­gasított járdája, amelyet szintén már a kora délutáni órákban zsúfolásig megtölt a munká­sok és munkásnők sűrű sora. Egész munkás­családok helyezkedtek itt el, apát anyák kel­­tek gyermekestől útra a messzi külvárosból már délben 1 órakor, mert ha drága is a villa­mos, ők nem akarnak hiányozni a proletárság márciusi ünnepéről. És most itt vár a tömeg, Petőfi Sándor népe türelmesen, fegyelmezet­ten­ várja az ünnep kezdetét. És a Petőfi­ térre torkoló utcák egyre, szüntelen ontják a ten­­gernyi népet. Négy-öt oldalról­ özönlik a sűrü­­tömeg és a 4—5 ágú delta a Petőfi-szobor és a pesti Erzsébet-hídfő között ömlik szét hul­lámzó tengerré. Fél 3 órakor már a piaristák épülete előtt is, ahova nagy csapat lovasrendőrt vezényeltek ki, ember ember hátán és most már az Erzsébet-híd irányában szemmel lát­hatóan percről-percre nő a Petőfi-szoborral szemben elhelyezkedő tömeg. De az áradat nem szűnik meg, az Erzsébet-hídfőről levezető hosszú, szerpentines lépcsőn szüntelen kígyó­zik lefelé a végtelennek látszó embermassza. És 3 órakor már csak egy mindenfelől egybe­olvadó fekete embertömeget látni, amely fölé­­a tiszta tavaszi kék ég van sátrat Most hirte­len, mintha be akarna borulni, egy felhő sűrű, sötét kendőjével takarja le a napot. De nem fenyeget az "ünneprontás veszedelme, a kék égen úszó egyetlen felhő tovairomlik és­­most már fokozott bőséggel ontja a tavaszra készülődő nap enyhén meleg sugarait. Tíz- és tízezrek szemében visszfénylik az első, igazi napsugár és a tömeget láthatóan fölvilla­­­nyozza. — Mégis csak el kell jönnie a tavasznak! — Szólal meg mellettünk egy öreg harcos. És ebben a percben­ ­ fSSswootfi­a és a kalapok taktusosan lelendülnek. A szobor­­tól néhány száz lépésnyire elhelyezkedett 600 főnyi munkásdalkar, a magyarországi munkásdalosszövetséghez tartozó dalárdák­­ monstreénekkara üdvözli zengő szóval a Már­cius Idusára egybegyűlt hatalmas munkás­tábort Csak a tömegből kimagasló pódiumon álló karmester elvtárs karját látni bikkázni és a 600 munkásdalos lelkesen harsogó énekszava­­ tölti be a hatalmas térséget Tapsfergeteggel és kalaplengetéssel válaszol a tömeg a „Munkásüdvözlet"-re, majd Farkas István elvtárs lép a szónoki emelvényre. A tömeg lelkes éljenzéssel fogadta Magyarország földarabolása lett. Ezt a politi­kát folytatják ma is tovább. A márciusi 12 pont teljesüléséért ma is küzdeni kell. En­nek a 12 pontnak a bevezetősorai úgy hangza­nak: „Egész Európa mozog. Az idő félszázad­dal előbbre rúgott Magyarország pillanatai drágák. Ami máskor hosszú időszak alatt fej­lődhetett ki, most rövid úton és haladék nél­kül törvénybe iktatandó." Nem azt kell-e kö­vetelnünk, hogy azt a 1­2 pontot valósítsák meg, írják törvénybe, mert ha akkor azt mondták, hogy egész Európa mozog, ma jobban mondhatjuk, hogy az egész világ mozog és Magyarország pilla­natai ma drágábbak, mint 1848-ban voltak. Mert Magyarország ma vesztett háború, Trianon után áll. Magyarország népe le van taposva, jogaitól meg van fosztva és Magyar­ország dolgozó népe ez alatt a nyomor alatt ma végpusztulás előtt áll. Soha aktuálisabb nem volt, amit Petőfi Sándor mondott: „Még kér a nép, most adjatok neki..." Mert baj lesz, ha már nem kér. A lelkes éljenzés és taps lecsillapultával Baló Elemér, a Belvárosi Szinház tagja, lépett a szó­noki emelvényre és nagy hatást keltve, elsza­valta Petőfi Sándor „Egy gondolat bánt enge­met" című hatalmas költeményét. A figyelő és áhítatos szemek tükörén fölgyúltak a lángok, amikor Baló hangja a ,,világszabadság" vers­sorát röpítette a tömeg fölött Percekig zúgott a taps a verssorok fölcsendülése után és újult erőre kapott, amikor Propper Sándor elvtárs az emelvényre lépett, hogy elmondja ünnepi be­szédét Tíz- és tízezer kalap lendült a levegőbe, hatalmas éljenzés hangvihara csapott föl és Propper elvtárs csak sokára jutott szóhoz. Bst^ára ©S^Lás­s .• BsssgnySté &@s£ésie. Tisztelt elvtársaim! Március Idusának a sze­retete hozott össze bennünket összehozott ben­­nünket a szabadság szeretete, a jogegyenlőség nagy gondolata és az a biztos meggyőződés, hogy a szabadságért küzdő nép a zsarnoki ura­lommal szemben mindig kivívta a maga sza­badságát. Erre tanít bennünket a történelem,­­erre tanítanak bennünket a márciusi esemé­nyek. A 48-iki események megdöntötték azt a régi, egyoldalú egyeduralmat, amely az akkor előretörő osztályt nem engedte érvényesülni. Az az osztály, amely 1848 márciusában jutott diadalra, nem valósította meg azokat az esz­méket, amelyeket a 48-as forradalmak képvi­seltek. Ma is meg lehet kérdezni, mint 1848-ban: mi van a jogegyenlőséggel, mi van a sajtószabadsággal! Ezt ugyan törvénybe iktatták, az IS­IS-iki sajtótörvény kimondta, hogy a gondolat közlése szabad és a cenzúra örökre eltöröltetik, ámde mi történt azóta? Az enyhe kritikákért is elkobozzák a munkás­lapokat (Felkiáltások: „Éljen a Népszava!"), az enyhe­ fcrifikáért is börtönbüntetés jár. (Fel­kiáltások: „Éljen Vanczák János!") Hol az esküdtszék? Hol az egyenlő teher­viselés? Hol van a mind a két nemre ki­terjedő titkos választójog?­­A­ feudalizmus és a fölserkenő kapitalizmus össszefogott a nép ellen és csinálták együtt azt az imperialista politikát amelynek a vége Propper Sándor: Munkástestvérek, polgár­társak! Száz ével ezelőtt új titán jött a szo­morú magyar földre. Jött, m­int egy üstökös, fénykévéje belehasított a sötétbe, de kitűnt, hogy nem üstökös, amely , csak jön és eltűnik, hanem álló csillag, amely örökké ragyog és mutatja az emberiségnek az utat a szabadság felé. Jó időben érkezett nagy időket élt Európa népei Metternich csizmája alatt nyög­tek. A szent szövetség reakciója tartotta le­fogva a világot és a népek szabadulni akar­tak. Kigyúltak a forradalom lángjai. Páris, Piemont Berlin, Bécs, Budapest Március 15, Petőfi dalol, 12 pontot hoz, amelyben össze­foglalja a nemzet kívánságait A forradalom elbukik, az osztrák császár az orosz cár hor­dáival tipor bele a magyar szabadságharcba. Ettől a perctől fogva a történelem színpadán végzetszerűen peregnek a magyar tragédia fejezetei. 1849. A mor­var urak tűrik az osz­trák abszolutizmust (Fölkiáltások: „Le vele!") Divatba jön a bitófa, a börtön„ Hazafiak menekülnek, szabadságharcosok elbuknak. Emigráció keletkezik („Éljen Garami Ernő!"), lenyűgözik a gondolatot, letörik a szellem szárnyait. Kossuth menekül, de a bosszúálló reakció utánamegy. Gondolatban, elméletben kiközösítik, elitélik. Tizennyolc évig tartott a rémuralom. 1867. Az osztrák császárt két had­színtéren letiporják. Szüksége, van Magyar­országra. A magyar urak kiegyeznek. Válto­zik a szin­­ai fejezet: liberalizmusnak hivják. A régi komédia új folytatása. Programja: jog­talanságban tartani a népet, osztály­uralmat fentartani. És egy uj szabadságharc indult a népjogokért a váls­sztémgért és leköti az energiákat. (Lelkes fölkiáltások: „Éljen az ál­talános, titkos választójog!") Harcol a magyar munkásság, az egész nép a hatalommal a jogért Semmit nem akart csak egyenlő polgár lenni. Meddő volt a harc. Újra változik a szín. Az osztályuralom megteremtette a gyümölcseit A háború réme régi szt­por a világon és Magyar­orszász elbukik ebben a háborúban. Nem lehe­tett másként. Ú­j fejezet jön. A megcsalt le­tiport nép le akar számolni a múlttal. Maga akarja kezébe venni a sorsa intézését. És el­bukik ez a forradalom is, amelyben a dolgozó nép megint csak áldozott. De ott volt az egész ország, ott jártak hivatalokért, ott jártak stallu­mokért azok, akik most követ dobnak a f­­­rrada­l­márokra. A forradalmat elbuktatták. Dj szin, ni válto­zat. Régi emberek, uj­ságér, keresztény és nem­zeti hérzér. (Fölkiáltások: .Le velük!" „Szemfény­vesztők!") Szeretetet "hirdetett megújhodást prédikált és mi kérdezzük, hol a szeretet? (Föl­kiáltások: „A belügyi nyomozók kicsempészték Bécsbe!"­ Hol a­ megújhodás? (Fölkiáltások. ..A Tanítói Banknál!") Keressük, szeretnők fölfe­dezni, nincs sehol! Gyűlölet országát honosítot­ták meg. Ez nem megújhodás. És belecsodálko­zunk a világba és az eseményekbe és kérdezzük, mi van tulajdonkénen: 1840 vagy 1924? Hasonlít a két korszak. 1849-ben az osztrák abszolutiz­mus hasonló fegyverekkel dolgozott A börtönök ma is tömve politikai foglyok­kal: akinek bűne nincs, de five van, azt Za­laegerszeg fenyegeti. "Becsületes hazafiak el­üldözve, távol a családtól és a hazától. (A hallgatásán itt percekig lelkesen éltette Ga­rami Ernő, Buchinner Mann, Wegner Ja­kab elvtársakat, sokan Károlyi Mihályt él­tették.) Hol van Petőfi 12 pontja? De azért Petőfit ün­neplik. Ünnepeltetik iskolásgyermekekkel, de a szellemétől félnek. Remegve gondolnak erre az ércalakra, amely, ha lesújtani tudna, lesújtana a mai hatalomra. És ha arról van szó, hogy ün­neplik és mi is ünn­epeljük, azt kell kerriermink, kié hát a Titán? Kié Petőfi? (Közbekiáltások: „A mienk!") Kinek dalolta: „Pirosló arccal és f­oltos zászlóval, a zászlón e szent jelszóval: vi­ágszabadság..." Petőfi hazafisága tiszta hazafiság volt, azt vállaljuk. A mi nemzetköziségünk becsületes meggyőződés, azt Petőfi vállalta. Szive nemcsak magyarokért, szive az egész vi­lágért dobogott Petőfi az emberi szolidaritás dalnoka volt. Kinek dalolt Petőfi? — „Itt a nyi­lam, mibe lőjtem?" Kinek dalolt Petőfi? — „Meddig bőgtök mész a hon nevében?" Kinek dalolt Petőfi? — „Még kér a nép, most adjatok neki! Nem tudjátok, mily szörnyű a nép?..." (Zúgó taps.) Kinek dalolt Petőfi? Tisztázzuk ezt a kérdést. Ők azt mondják, hogy nekik. És kisa­játítják. És megfésülik, beparfemözik, vattába csomagolják, átpasszírozzák. Ez a Petőfi az övék, ez a negatívum. A pozitív, az igazi, a születlen Petőfi, a mészároslegény és cselédleány gyer­meke, ez a mienk. Mi az övé voltunk. (Nagy taps.) Azt tőlünk senki el nem veheti. És most itt március 15-én, 76 esztendővel a gigászi 48-as idők után, hívjuk Petőfi szellemét. Tetemre ren­deljük a magyar reakció mellé és Petőfi szelleme nevében követeljük, hajtsák végre a 12 pontot nyissák ki a börtönajtókat a politikai foglyok előtt Oszlassák föl Zala­egerszeget, engedjék haza a hontalanokat, dobják a szemétre Metternich módszereit (A tömeg zugó helyesléssel fogadta ezeket a kijelentéseket és fölhangzott újra: „Éljen Garamit* „Éljen az emigráció!") Nézzenek túl a határon, nyissák ki a szemü­ket és vessék össze az ország mai állapotával és ne elégedjenek meg azzal, hogy iskolás gyermekeket fölsállandóznak, fölnőtt embere­ket pedig lebilincselnek. (Nagy tetszés.) Tavasz van, március a termékenység hónapja. A ter­mészetben végbement a győzelmes forradalom. Új élet zsendül. Nem lehet hogy ez csak a ter­mészetben legyen így. A társadalomban is így kell lennie. Esedékes egy március, egy március, amely­ben nemcsak a természet szabadul föl a bilincseiből, hanem a természet ura, az ember te. Talán nem értenek még meg. Ebben az esetben vállalnunk kell a harcot. (Fölkiáltások: -Vállaljuk!") Har­colnunk kell a fölszabadulásért Nem nézünk hátra. És nem mérjük a kockázatot. Esre gon­dolatunk legyen: fölszabadulni. Friss levegőt, demokráciát, népuralmat ide.­ Ezért harcolni érdemes. Amint Lamartine mondotta: elbukni is érdemes, mert csak emberek buknak el, az eszm­ék megmaradnak és diadalmaskodnak. Ne legyen nyugalom addig, amíg ebből az országból nem lesz a jog, a becsület a szabad­­ság országa, Petőfi országa! Zúgó tapsvihar harsant föl minden oldalon és a lelkesedéstől ittasult tömeg, mint egy óriási ököl megemelkedett... Ezután a dalárdák szövetségének monstre dalkara elénekelte a „Föl, szocialisták!" című munkásindulót amelynek gyönyörű rit­musai 600 munkásdalos ajkáról szárnyaltak. Lelkes ováció a dalosoknak és — ezzel az ünne­pély, amellyel a magyarországi munkásmozga­lom ismét egy felejthetetlen élménnyel lett gazdagabb, véget ért. Ekkor Büchler József párttitkár elvtárs lépett föl a szónoki emel­vényre, hogy figyelmeztesse munkástestvérein­ket, ne üljenek föl az azsán provokatőröknek, ne hagyják magukat idegen, soraikba befura­kodó el­emektől provokálni. A tömeg oszoljék rendben szét és amiként, az ünnepély alatt az elvonulásnál is legyenek az elvtársak fegyel­mezettek. E!»onulás a SSescatSí 3.a|©s»Mt«a Sír át És az emberáradat megindul és lassan elönti az egász környéket A Petőfi-tér csak lassan, először alig észrevehetően kezd kiürülni, hiszen úgyszólván csak a széles Kossuth Lajos­ utca bizonyul az elvonulásra alkalmas útvonalnak. A többi, a Petőfi-térről nyíló, szűk utcáka­t jó­formán csak azok tudják megközelíteni, akik az ünnepély alatt már­­ezekbe a mellékutcákba szorultak le. De a márciusi ünnepély élménye is még mindig, percekig marasztalóan hat: is­merősök, szaktársak, elvtársak szeme összecsil­lan, kalaplengetéssel üdvözlik egymást és so­kan a Népszavát húzzák ki zsebükből és lenge­tik egymás felé üdvözlésképen. Húsz percig, fél­óráig is eltart míg a Petőfi-tér az ünneplő munkások seregétől egészen megürül. És az el­vonulás közben ezer és ezer munkás ajkáról wPetőffi ha|f§É§! a tiasertfeét p©nt©tIM

Next