Népszava, 1924. április (52. évfolyam, 76–96. sz.)

1924-04-01 / 76. szám

a­ 'Satt kSvetel. Mis a gyárat­­sporodnak és a tankok a mai Mrdofoet boiaebelóc, eddig a mtadkdsok ing nélkül mentek a nat­kdba. A kapttananus nem tamuolt Mi -Irani vkratikus esitralisckel szeretnénk a helyzetet meg­válto­ztatni. Ha ez nem sikerül, a kapitalisták konoksá­gién múlik. Treenkttenetendfis gyereket pusztulnak el tuberiku­lózisban­­, m­ert nincs ipari BW/g­yelet, nincsen mun­kanyd­­elem. A­ szakszervezetek árb­ízi ösnerjéket fizetnek ki M -gélsekre. Kétségbeejtő az a rövidlátás, am­ellyel koráig is elfoglalta hivatalát. A parlamenti frakció azért nem t­ud eredményt elérni, mert a kor­mányf elit nem lát további a kisüstnél. A szakszervezeti vezetők ember­fölötti f­arankát végezznek,­­?«• tokiig nem birják. Húsz év óta n­­­űködő csoportokat föloszlatnak a leglehetetlenebb férfigyíl­ alapján. N­a a négy esztendőn keresztül a táma­dásokat kiítottu­k, who ok o etüggtdétre. Majd a mast heriy­ojij A-t szanáláal t&vényjavaslatról beneU As mag­allaphtat­ta, hogy a nannák snlyon terhelt a SHmk&BS&s-, nak kel­l kiizzadnia. itneger V&mao Bvekkel mkOtt ferahMstattik wfet tL.i szakszervezeti voretCVet, hogy v i ne hanyagolják el a n& Munnfc*. Ma Saids halljuk, hogy a torttl- As vegyiparban a nAk bérk­ íny« ,mók. Ennek wa az oka, hogy mim fordítottak kellő i gi­­ndot a nttt f51wJlftgosk­4aára. A kdbontba» « ni­ei/offWä-i a férfi munkahelyit, akt ma mir gyermekek század 1­ehet a gyfeak­ban látni. A háztartási m­unkás­nőkne­k­­ korlátlan a smmnkalderök. A dohánygyári «mun­kásnfll, «tervenénét is minden eszközzel elő kell mozdí­tani. /t j­ok novelé»» elaareodó szökségesség. PfeiffiVr Zoltán a vita lezárásit infitvinyoaea. Janczek Pál «rtf­p« szólalt feel. A többség elogadta. Ezelőt­­­ t Gál Benő elvtárs zűrőszava következe­­tt Igazat kell adnia annak a fölszó­lalónak - - úgymond -, aki azt mondotta, hogy a szaksz­ervezeti vezetőnek és általában a munkásmo­­zgalom vezetőinek, akik teljes lelki­ismerettel­ szolgálják a munkásság ügyét meg kell mindi­g mondaniok az igazat, akkor is, ha ez a népsz­erűség rovására megy. Ezért őszin­tén megáll­a­pítja hogy a vita részben helytelen mederbe tü­relődött Megérti, hogy egyesek ke­veslik a sza­­kszervezetek és a munkásmozgalom egyéb fóru­­mai által elért eredményket. De akik est ke­veelik, azoknak az a kötelességük, hogy bent­­i szervezetekben végezzenek foko­zottabb mis­­kát és tegyenek, meg mindent az irányban, hogy jobb eredményeket­ lehessen elérni. Mind­­enekelőtt, azonban vigyázni kell arra, hogy itt ne üssék feel fejüket olyan törek­vések, amelye­k azt az erőt, amelyet a szakszer­vezetek reprez­­entálnak, megbonthatnák. Ha az olyan terveket, aminekről Kabók elvtárs tett említést, valam­­int e tervek eshetőségeit komo­lyan mérlegel­ik, arra a megállapításra kell jutniok, hogy ilyyen tervek keresztülvitelére ebben a pillana­tban hihessk m meg a kellő föl­vértezettségü­nk. Különböző határozati javas­latokat nyújtottunk be. A politikai irányú ja­vaslatokat tegyél­ át a párttörtunlókhoz. Biró Dezső ,elvtárs határozati javaslata, bár, nem teljesen politikai­­ irányú, de mégis oly gazda­sági kérdésekkel -­foglalkozik, amelyek ma a parlament útján­ intézendők . A nesa politikai irányú javaslatok fészik hozzájá­rul a magán­alkalmazottakra vonat­kozó, valamint a mun­kásbiztosításról szló és a szakszervezeteit mozgási fzakadttását- íásvezelő javaslatokhoz és kéri ezek elfogadását. Erdősnek az ifjmmunká­sokra vonatkozó javasklatára megjegyzi, hogy az ifjúmunkások bére mindig a kívhnőtt munká­sok bére szerint alafcrat­os ifjúmran­cások helyzetére.A» Szaktanács eddig is nagy síoyt fektetett és kéri, hogy a jövőben is, valahányszor a­ munkáltatók­bal megállaporlásokat kötne át, ezeket ter­jesszék ki az ifjtúmun­­ásokra is. Lukács János elvtárs a segédmunkások kere­seteit tette ásóvá. Az ipari, szakmákban dol­gozó segédmunkásokn­ak a bére együttesen emelkedik a szakmunkások bőrével. Ha min­den segédmunkás a maija szakmájában lesz be­szervezve, akkor nagyobb­ eredmény­t lehet majd elérni. A Szaktan­á­cs mind­en szakmával törő­dik, de a szakmák egy­es izgyai az illető szak­egyesületek dolga. Püsoki elvtárs tehát ne in­tézze assza a felhívást a Szaktan­ácshoz, hogy a földmunkások szervez­ésére fektessen nagyobb súlyt, és a földminkások szervezetének a fel­adata. A­ Szaktanács tőle telhetően úgyis min­dent elkövet ennek érdekeiben. Pászti elvtárs javaslata egyébként az ü­gyre­im­ szerint nem is tárgyalható. Inditó­ largorraa, hogy a javaslatot tegyék át a Szakszervezeti Tanácshoz, hogy a legközelebbi ülésén foglalkoznék vele. Nagy Gé­zának az a javas­lata, hog­y­ívjanak össze össz­bizalmi ülést az elfogadott indítványok meg­valósítása érdekében, fölösleges és nem célirá­nyos. Ilyen nagy­gyű­lés ennek a hivatásának nem tudna megfelelni, egyébként pedig a Szak­tanács úgyis elvégzi azt. Lázár Emil javaslata részben idejét múlta de amennyiben még ak­tuális, megteszik majd a kellő lépéseket. Schmidtmeyer Vilma elvtársnak nem jogos a panasza, hogy a nőmunkások ügyét a Szakta­nács nem karolja föl kellően. Minden szakma eddig is igyekezett és a jövőben is igyekezni fog a nőmunkások fokozott megszervezésére. Mi­előtt a Szaktanács a maga határozati javas­latát a kongresszus elé hozta volna, alaposan megvizsgálta a helyzetet Nekünk is az a meg­győződésünk, hogy elérkezett a cselekvés ideje, de ehhez megfelelően föl is kell készülni. Ezt a fölkészülést ez­t az erőgyűjtést várjuk a szakszervezetek vezetőitől. Kéri a határozati javaslat elfogadását. Biró Dezső: Nem volt más módja, minthogy javaslatát, az Eceátroa értekezlet, elé terjeeera. Hozzájárul, hogy átadják a partementi trakkiónak lír-tíAt­ /nm A­z aaeáVfei ja­ raqtetefcat hta­rezt. akarjál •fogadtatni, míg az országos kongresszust ceak htvét­kor tartják meg. Ezért kéri javaslatának elfogadását. Rothenstein iíár elnök. Nincs akadálya annak, hogy az országos é­rtekezlet fölké­rje a parlamenti frakciót, hogy valamely ügyet pártoljon. Az országos értekezlet víitn­ai kérdésekkel nem foglalkozhat, tehát a politikai tervaé­szetű javaslatokat átadja az illetékes fórumoknak. Ezután Hol­ore Ji­mes magyarázta ki egyik közbessó­lását. Ma­jd a szavazásra került a sor. Hot­hencein Mór elnök jelentette, hogy ama határozati javaslatok fölött kell az­ országos értekezletnél­ döntenie, amelyek nem kerü­lnek politikai irányuk miatt a pártfórumok elé ,, amelyeket az előadó is magáévá tett. Ha a kongresszus jaavasatával az előadó javaslatát elfogadja, akkor a különböző javas­latoknak a sorsa is eldől. Ezek után fölteszi a kérdést és az országos értekezlet a Szakszervezeti Tanács határozati javaslatát egyhangúlag elfogadta és a többi javaslat fölött olyan értelemben ha­tározott, amint azt Gál Benő zárszavában javasolta. Rothenstein Mór elnök ezután rövid beszéd kíséretében­, zárta be a kongresszust A napi­rendet — úgymond — letárgyaltuk, a szakszer­vezetekben tömörölt munkásság már hozzá­szokott ahhoz, hogy a vezetők fölött szigorú _A nemzetgyűlés hétfői ülését Schltovszky el­nök '­s 12 órakor nyitotta meg. Először harmad­szori olvasásban elfogadták a földreform­novella legutóbb letárgyalt 2. szakaszát ezután Móser Ernő a közjogi és honvédelmi bizottság nevében bemutatta e bizottságok jelentését a háborúban elesett hősök megünnepléséről szóló törvényjavaslatról. Majd áttértek a középiskolai reformáról szóló törvényjavaslat általános vitájára. Bozsik Pál­ (Wolff—Ernszt-párti) volt a-­, első fölszólaló, aki a közoktatásügyi miniszterrel szemben azt vitatta, hogy a a tanügyi mozgalma­kat nemcsak a protesta­ntizm­us folytatta le, hanem a katolikus egyháznak is „érdemei vol­tak" e téren. Azt igyekezett bizon­yítaani, hogy a polgári iskola fejlesztése érdekében nálunk számottevő munka folyik. A m­e­­h­t­ni javaslat azonban nem egységesíti majd a középi­sskolá­kat, hanem még jobban­­kettéválasztja. A ja­vaslat­ i­­gyes rendelkezéseit keresztül hihetet­lennek tar­tja. A javaslatot el­fogadta. Klebelsberg közoktatásügyi miniszter ezután az előtte­­szóló képviselő ki­elöntéseire­ reflek­tálva azt mondotta,-.hogy a katolikus egyház-fiak, valóban nincs oka, ő intnt­ate**Ssf6 ellen panaszkodni. Ő nem akarta a katolikus egyház „érdemeit" kétségbevonni. Drózdy Győző pártonkívüli ellenzéki volt a következő fölszólaló. Az iskola — úgymond — mindig a*politika eszköze­ volt és rendszerint az a politikai rendszer alkotta a maga képére, amely az országban uralkodott. Ennek a javas­latnak meg kellett volna valósítania az ingye­nes oktatást. A javaslat antidemokratikus, mert nem teszi lehetővé, hogy a középiskolát­ az a nép széles rétegei is látogathassák. A tanítóképzés hiányoss­ágait tette szóvá. Vi­lágraszóló magyar­ pedagógusunk úgyszólván alig van. (Rothenstein Mór: , Például Ball­er István!" — Derültség.) Magyarországon na­gyon sok mulasztás történt a népoktatás ,terén, elég ma is többszáz község van, ahol egyálta­lán nincsen népiskola. (Esztergályos János: „A­, orosházi határban csak egy népiskola van!") A Kaller István-féle fölvételi vizsgák rendszerével tulajdonképen külön kis numerus clausus­, akartak csinálni. Azt akarták elérni, hogy a zsidó tanulók ne juthassanak be a kö­zépiskolákba. Ezt a célt azonban nem érték el. Elsősorban a szegény falusi gyermekek síny­lették meg a Hit­­­ler-f­éle rendeletet. Ezután az elnök­ utólag rendreutasította Dróz­dyt azért a kijelentésért, hogy a középiskolák sokszor „ismeretekkel teletömött szamarakat" produkálnak. Majd az elnök n­éhány percre föl­függesztette az ü­lést. Szünet után Drózdy Győző folytatta beszédét. A Ház elné­zését kérte azért a kifejezésért, amelyért az el­nök rendreutasította. A legutóbb, amikor Ame­rikában járt, számosan érdeklődtek nála, hogy valóban megvan-e Magyarországon a numerus clausus-törvény és hogy valóban nincs-e általá­nos, titkos választójog. (Klárik Ferenc: „Az at­rocitásokról, gyilkosságokról nem érdeklőd­tek?") Azokról is érdeklődtek, de akkor azt a reményét fejezte ki, hogy"­ ezek már megszűntek. (Szabó Imre: „Láttuk a szombati interpelláció­ból is!") sürgette. A numerus clausus olyan szégyentör­vény, amely azáltal, hogy rengeteg magyar ta­nulój a külföldre kényszerít, mérhetetlen káro­kat jelent az országnak. Határozati javaslatot is nyújtott be a numerus clausus eltörléséről. Ezután a fegyelmi úton elmozdított tanerők ügyével foglalkozott. A kurzus elején Zilahi-Kiss Jenő tanácsos és Ha­uer István mint kul­tuszminiszter száz és száz becsület és kitűnő pedagógust mozdított el, illetve fosztott meg állásától igazságtalan, bornírt ítéletekkel. (Az elnök kérte a szónokot, hogy csak parlamentáris kifejezéseket használjon.) Gaz, bornírt eljárás kritikát mondjon. Ez megtörtént ez alkalom­mal is és a szigori, de objektív kritikát mindig csak helyeselni lehet, mert az megtermékenyí­tően hat. Az országos értekezlet bizalma egyéb­ként a Szakszervezeti Tanács iránt a legtelje­sebb mértékben megnyilvánul akkor, amikor az­ értekezlet egyhangúlag fogadta el a Szak­tanács határozati javaslatát. Ez nem jelenti azt, hogy az eddigi eredményekkel meg volnánk elégedve, de jelenti a munkásságnak azt a fölismerését, hogy a legmesszebbmenő erőgyűjtésre való, szükség ahhoz, hogy eredményeinket fokozzuk és minden­ erőnk latbavetésével tovább foly­tassuk a küzdelmet a hihetetlenül rossz sorban levő dolgozók helyzetének meg­ja­vítására. Ehhez elsősorban a szervezetek megerősítése szükséges és elengedhetetlen előfeltétele ennek­ az is, hogy a közös ellenséggel egységes erő!) szögezzük szembe. Éljen az összmunkásság, éljen a munkásszolidaritás! (A kongresszus lel­kesen éljen ez.)­­ Ezzel az országos értekezlet este 7 óra után véget ért, volt az, hogy aljas politikai bosszúból tisztes­séges, becsületes embereket tettek kenyörte­lenné. (Az elnök megismétli fgyelmeztetését:" Az ellenforradalom idején ugyanazok az embe­rek kergették el ezeket a tanerőket, akik a kom­munizmus idején arra kötelezték őket, hogy hall­gassák a kommunista tanfolyamokat. Zilahi-Kiss Jenő lett a fegyelmi ítéletek irán­y­nyitója, az a Zilahi-Kiss, aki a kommuniz- -mus alatt annyira le volt zartve, hogy ruha­rekvirálással is foglalkozott. (Rothenstein, Mór: „És ez az ember ma a főváros polgár­mestere! Szégyen, gyalázat!") Ugyanaz a Zilahi-Kiss Jenő, aki a kommu­­nizmus bukása után főinkvizitora volt a taní­tóknak és tanároknak, a forradalom idején nagy cikkekben követelte a szekularizációt és a legszélsőségesebb forradalmi reformokat.. Mégis a­ kommün bukása után kidobta az állá­sukból azokat a tanítókat, akik nem voltak, hajlandók vele együtt köpönyeget cserélni és a k­urens szolgálatába szegődni. Már Zilahi-Kiss Jenő szerepe is bebizonyítja, hogy milyen mél­­tánytalanság történt ezekkel a tanerőkkel. Itt van aso®ban Zilahi-Kiss Jenő kenyerespajtása i.-j. M­adóssy Imre tanfelü­gyelő, aki a r-­omafi mi­­ni páratlan lelkesedéssel­­szolgálta végig... Ez a Mosdóssy állásukból való elmozdítással fenyegette meg a kommün alatt azokat, a ta­nárokat, akik nem akarták végrehajtani a­ ta­nács­köztársaság rendelkezései! Jogos tehát az a követelés, hogy a kultuszminiszter a kom­mün után ártatlanul elítélt, szerencsétlen ta­­­­nárokat és tanítókat juttassa legalább abba a helyzetbe, hogy ne legyenek kénytelenek, éle­tük végéig homlokukon hordani az igazságta­lanság bélyegét, amelyet, a kurzus csőcseléke nyomott ráju­k. A javaslatot nem fogadta el. Alföldi­ Béla egységes párti beszéde után Várnai Dániel elvtárs lett volna a következő fölszólaló, de­ mivel a tanácskozásra szánt idő­ből már csak alig negyedóra volt hátra, kérte, hogy beszédét a legközelebbi ülésen mondhassa el. A­ Ház ehhez hozzájárult.­­ Ezután a nemzetgyűlés az elnök napirendi indítványa nyomán elhatározta, hogy legköze­lebbi ülését kedden tartja. A keddi ülés napi­rendjére kitűzték a középiskolai javaslat vitá­jának folytatását, továbbá mentelmi ügyek és néhány olyan kisebb igazságügyi javaslat tár­gyalását, amelyeket még Nagy Emil nyújtott­ be igazságü­gyminiszter korában. Az ülés délután 3 órakor ért v­éget. Nagy György emlékének megünneplése. Hét­­főn volt egy éve, hogy Nagy György, a föl­oszlatott köztársasági párt elnöke és a szabad­ságjogok lelkes harcosa, meghalt. Emlékének megünneplésére­­barátai és hívei hétfőn este vacsorát rendeztek. Ott voltak: az elhunyt öz­vegye, a szociáldemokrata parlamenti frakció részéről Pikter Emil elvtárs, nemzetgyűlési képviselő. Nagy Vince és Nagy Ernő nemzet­gyűlési képviselők, Ritza Barna, Dietz Károly, Vámbéry Rusztem és sokan mások. A meg­­­jelenteket Dietz Károly üdvözölte, majd Búzd Barna méltatta Nagy György érdemeit a de­mokratikus es­zmékért folytatott küzdelmében. Fölszólalt az ünnepségen Pikter Emil elv­társ is. Azzal kezdte a beszédét, hogy a­­­nak, hogy a szociáldemokrata képviselők közül töb­­­­ben nem jelenhettek meg, az az oka, hogy ép­pen ez órákba­n nagyon fontos tanácskozást tar­tanak a szanálás ügyében. Őt azért küldték ki, hogy jelentse a szociáldemokrata képviselők­ szolidaritását a Nagy György emlékezetére ösz­szegyűlteknek. Nagy György egyéniségén­eki jellemzése után hangoztatta, hogy mi olyan nemzetköziek vagyunk, mint­ Nagy György volt, aki nem úgy kívánta a hazáját szolgálni, hogy más nemzet elpusztulását akarja. Végül meleg szavakban szólt Veér Imréről, akineki most börtönben kell elmélkednie arról, szabad-e Magyarországon eszmékért lelkesedni. az ellenforradalim hallásai iskolákton. * * El kelt tSrSifil a „numerus clausushox cimsett szégyentörvényt. — Miért és hisgyan fosztották meg kenyerüktől a legkiválóbb tanereiket. — Elégtételt as ellenforracaesttimt áldozatainak ! A numeru­s clausus eltörlését f 1934 áprils X.

Next