Népszava, 1924. június (52. évfolyam, 119–141. sz.)
1924-06-01 / 119. szám
SMS júniusi NÉPSZAVA az állam bevételeinek fokozására ilyen utat választani, amikor arra annyi más út és alkalom kínálkozik? Szabad-e az új vámtarifával a mindennapi életet ismét oly módon megdrágudni, hogy ennek azok fizessék meg az árát, akiknek a megélhetés ma úgyis szinnte megoldhatatlan probléma. Ezzel szemben nem elég azt mondani, amit az előttem szóló egységespárti képviselőtársam is mondott, hogy ő egyetért a szociáldemokrata képviselőkkel abban, hogy a munkásoknak rossz a bérük és hogy ő elvárja a munkáltatóktól, hogy ezzel a ténnyel számolnak is. Ilyen kijelentéseket már hallottunk a nemzetgyűlésen a kormánypárti oldalról is, talán már a kormány egyik-másik tagjától is, de éppen a kormány az,, amely e megállapított tények konzekvenciái elől csökönyösen elzárkózik. Ha el is ismerik, hogy rosszak a munkabérek, ennek gyakorlati orvoslására sohanem kaphatók a kormány tagjai és hívei ,és ha mi kívánjuk valamilyen formában a dolgozó osztályok védelmének gyakorlati megoldását, akkor a túloldal ehhez nem járul hozzá, ezt leszavazza. (Baticz Gyula: ,,Náluk más az elv és más a gyakorlat!") A kormány javaslatában elsősorban kifogásolhatók a túlzott élelmiszer- és gabonavámok, mert ezek drágítják meg leginkább a mindennapi életet. Sde egyes iparcikkekre is olyan túlzott vámokat rógad aol a kormány, amelyeknek semmi indokoltságuk sincs és amelyek ugyancsak drágítóan hatnak majd. Mi szükség van ezekre a vámokra és különösen mi szükség van a hihetetlenül magas mezőgazdasági vámtételekre? Elvégre ezeknél még azzal sem hozakodhatnak elő, hogy egy fiatal, csak most fejlődésnek induló ipart kell védeni, mert hiszen nálunk a mezőgazdaságnak már valóban mélyen gyökeredző, régi tradíciói vannak, de hogy a mezőgazdaság nálunk mégsem tett olyan fejlődésről tanúságot, mint sok nyugati államban, annak nem utolsósorban az is az oka, hogy már ezelőtt is a mezőgazdasági termékekre kiszabott tiltó vámokkal rendkívül kényelmes helyzetbe hozták a mi termelőinket. A termelők itt szinte egyeduralmat élveztek és mivel a külföldi konkurrencia nem fenyegette őket, nem sarkalta őket semmi arra, hogy intenzív gazdálkodásra térjenek át. De ugyanilyen privilegizált helyzete volt nálunk a nagyiparnak is, ezzel szemben a nagyipar a legmostohábban bánt a munkásokkal és ma is Magyarországon a legalacsonyabbak a munkabérek. Amikor a kormány messzemenő kedvezményeket biztosít az iparnak, fölvértezi az ipart a konkurrencia veszedélenével szemben és amikor a munkások ezzel szemben nem kedves mévnt követelnek a kormánytól, hanem csupán azt, hogy számukra itt, az országban, biztosítsák a megélhetést, akkor a kormány erről hallani sem akar. Az ilyen követelésekre a kormány tagjai hol azzal felelnek, hogy nincs joguk beavatkozni a munkabérek, fizetések alakulásába, hol pedig azt válaszolják, hogyha kötelezően életbe léptetnék az indexet, az ország tönkremenne ebbe. Ehelyett a kormány maga is beáll árdrágítónak és ezt teszi a mostani javaslatában is. Errenézve, mivel csak kevés idő áll rendelkezésemre, csak néhány adatot kívánok fölsorakoztatni. Az új vámtarifa a külföldről behozott hús kilóját élősúlybar 27(N) papírkoronával drágítja meg. A külföldről behozott baromfit darabonként 18—20.000 koronával drágítja meg a kormány javaslata. Jellemző, hogy ezzel szemben a külföldről importált kutya vámját csupán egy aranykoronában állapították meg. Úgy látszik, a kutyák behozatalától nem féltik az országot, mert a kutyahúst mégis legföljebb csak a zalaegerszegi internálótáborban „élvezik". Ugyanakkor a levágott állapotban importált állatok vámtételénél at találjuk, hogy a friss borjúhúst a vámtarifa révén kilónként 5400 koronával kívánja a kormány megdrágítani, a kikészített húsneműt (sonka, szalonna,kolbászfélék) kilónként IS 20.000 koronával, ugy hogy ez valóban már tiltó vámszámba megy. Érthetetlen az is, hogy a liptói túróra miért kíván a kormány kilónként 9000 korona vámot kiszabni, amikor ez valóban a legszegényebb népréteg eledele? Most már áttérek a vasiparra vonatkozó vámokra. A vas- és gépipar tudvalevően a mi leghatalmasabb iparágunk, amely összesen mintegy 100.000 embert foglalkoztat, a családtagokkal együtt tehát mintegy ,100.000 embernek kellene kenyeret adnia. Tény tehát, hogy ezt az ipart óvni, védeni kell, de ez a védelem sem mehet addig, hogy privilegizált helyzetet biztosítsanak a nagy vas- és gépgyáraknak, amelyek egyébként munkásaikkal szemben amúgy sem teljesítik a legelemibb kötelességüket sem. Nem értem például, hogy az ekevasra, szántóvasra miért kell olyan magas vámokat kiszabni? Ez természetesen a mezőgazdaság rovására megy és megdrágítja a termelést is. Helytelen az is, hogy olyan szerszámokvámját, amelyeket nálunk vagy egyáltalán nem állítanak elő, vagy csak nagyon silány minőségben, túl magasan állapították meg. Ezzelszintén a termelő munkát drágítják és nehezítik meg. Elég e tekintetben rámutatni a csigafúrók magas vámjára, holott ilyen csigafúrót nálunk csak két gyárban készítenék, de ez a két gyár is a legrosszabb minőségű csigafúrót gyártja. Elismerem, hogy az iparnak bizonyos vámvédelemre szüksége van, de tiltakozni kell az olyan vámvédelem ellen, amely éves gyáraknak, vállalatoknak monopóliumot biztosít Különösen tiltakozni kell ez ellen akkor, amikor nálunk a gyárak szociális téren semmit sem tesznek a munkásság érdekében és a legtöbb vállalat még azokat a minimális óvintézkedéseket is elmulasztja, amelyek a munkások egészségének és testi épségének védelmére szükségesek. A túlzott vámvédelem megdrágítja a termelést csökkenti a tömegek fogyasztóképességét és így végeredményben nem az ipar fejlesztésére vezet, hanem hanyatlását eredményezi. Mindezek alapján a javaslatot nem fogadom. Ezután a vitát félbeszakították és áttértek az interpellációk előterjesztésére. Az első interpelláló Horváth Zoltán Kossuthpárti volt Interpellációját azzal kezdte, hogy a földmivelésügy miniszternek a bugaci tanya helyett olyan vidékekre kellene mennie, ahol az ő közbelépésére sürgősen szükség van. Szóvátette, hogy a makói hagymakertészek nem tudnak földhöz jutni és ez nagy veszedelem, a magyar hagymatermelés szempontjából. Interpellációjában, amelyet kiadtak a földmivelésügyi miniszternek, kérdezte, hajlandó-e a miniszter a makói hagymakertészeket földhöz juttatni. Gömbös Gyula interpellációjában a magyar válogatott futballcsapatnak a párisi Olimpiászon szenvedett vereségét tette szóvá. Azt fejtegette, hogy ez a vereség annak az oka, hogy a kiküldött csapat nem Magyarországot képviselte, csak Budapestet helyesebben Budapestnek is csak az ,.internacionális részét". A magyar sportot profanizálták. Jellemző, hogy tizenegy futballistát ugyanennyi kisérő „támogatta" Parisban. Azt kívánta interpellációjában, hogy a kultuszminiszter gondoskodjék arról, hogy a magyar sportot ne tereljék le az amatőrség útjairól. Interpellációját kiadták a kultuszminiszternek. Az ülés 2 órakor ért véget. hogy alapot teremtsen a tárgyalásra. Náci csak hallgatott. Bosszantotta még ez az elismerés is. Kiérezte a másik ember minden szavából, hogy nem vele beszél, hanem a ,,zsidó"-val. Először engedte meg valakinek, azt is a felesége kedvéért és csak pillanatnyilag, hogy okosabbnak, „rendesebb"-nek tartja magát nála, csak azért, mert őt Kleinnek hívják és más a fajtája. Ezt a tempós uriságot azonban egyáltalán nem méltányolta a paraszt sógor, hanem íme, meg kötekedik vele. — Nocsak! Folytasd csak intett fenyegető szemmel és nézze konokul az ellenséget. Az egy kicsit megzavarodott, körülvitte a szemeit a plafondon, szekrényeken, támpontot keresett megnyugodni akart az idegen üldöző makacsságától meghökkenve. Aztán lesütötte a szemét, várta, hogy szóljon már a másik is valamit Klein Ignácban, a teste vad és eleven ereiben viharzott a semmibe érett, vér... nem szólt... Keze súlyosan szorította le a hamutartót, ugy hogy az már szinte belepréselődött az asztalba. — Nem mondom — ette föl újra a tárgyalást Virág és most rá nézett a sógorra kinivo elszántsággal —, ha már megesett a haj.... hát isten nem utolsó ez a ... Várt egy kicsit, még bizott, abban, hogy a , sógor" meghódol, eléje megy a fele útig és akkor könnyű lesz a tyalóságosan leereszkedni .. de Náci ebben az esetben megtorpant, összeomlott az eddig tolt környezete, egyszerre idegen lett mindenütt, aholeddig otthon volt... föltűnt, előtte a sivatag... a nép, amelyik mindig birodalomról és otthonról álmodik... nem ereszkedett hát térdre, hanem gyűlölettel ágaskodott a másik ember tekintete felé... Virág Endre pedig úgy fejezte be az abbahagyott mondatot: — ez a... ez a fattyú! — A pillanat, amikor ezt kimondta, a villámlás pillanata volt, a két felhőny megütközött. • Nae-t egy hördüléssel elkapte a ..soger" ton-at. Virág Bandinak még lélekfelvételre se volt ideje, kidülledtek a szemei, fölállt... megemelte magán a gyilkos terhet.. Tulajdonkép nem is birkóztak, zajtalan viaskodás volt, egészen kegyetlen és igazi harc... két egészséges férfi között A férj úgy érezte, hogy a vérén esett szégyen. A gyerekét csúfolta meg az idegen, kétségbevonta annak az értékét, amit ő, de egyedül csak ő teremtett. Ezt nem lehet megbocsátani! ...Halál, halál!... ezt harangozta halántékaira a szégyen és ott feszült mindkettőjük között a teremtés, a férfiakarat hajlíthatatlansága. Virág Endre arca kékült már és ezen az arcon a beszéd helyett eláradtak a testben rejlő sorsos igazságok. A kékesszürke szemek csillogásában még mindig ott ült a nyugodt szilajság, vastörvény, a meggyőződés, hogy Virág Endrének lennie kell, még akkor is, ha meggyilkolják őt. Klein Ignác új, nem érzett és nem látott mélységekbe nézett amelyeknek alján idegen és hatalmas folyók viharzanak- Klein Ignác, a közönséges tucatember történelmet csinált: elengedte a Virág Endre nyakát rémülten... Egész világosan azt gondolta. ..csak nem halt még meg?!" A sógor erőlködve kapkodott levegő utjai, Náci pedig, ahogy a másik mindjobban elevenedett, egyre inkább dermedt a félelemtől, hogy elveszíthetett volna ebben az emberben valamit ami föltétlen kincs mindennek a számára. Őszinte érdeklődéssel figyelte az áldozatának mozdulatait. Lassan-lassan egészen magához tért a sógor... Egymásra néztek... Egy ijedt és egy csodálkozó szempár sugara fonódott egybe s ekkor ösztönszerűen csiholódott ki a pogányul zengő nevetésük. Olyan hahotásan és kurjongatva szakadt és szaladt ez a nevetés, hogy az asszony a fölriadt gyerekkelegyütt berohant hozájuk. Hát ott találja a két férfit összeölelkezve! Most már hárman nevettek... A nevetésük olyan vad csatakiáltozás volt az éjszakában — mely őket köröskörül környékezte—, mint egy új egészség üzenet. .. hadüzenete. Fölhívás a szervezett munkásokhoz! Még mindig 30.000-nél több bányamunkás állja a bányabárók harcát. Még mindig nincsen semmi változás ebben a harcban. És azokat, akik egész életüket a bánya mélyén töltik el és ilyen SZÍVÓS kitartással küzdenek jogos követeléseikért, semmi sem tántorítja el attól, hogy ezt a harcot győzelemmel vívják meg. A bánya robotosai tudják, hogy ebben a harcban velük vannak az ország összes szervezett munkásai, akik kötelességüknek érzik, hogy eleget tegyenek a Szakszervezeti Választmány ama határozatának, amely a legteljesebb támogatást kívánja megadni a harcoló bányamunkásoknak. A bányamunkások az ország leghatalmasabb munkáltató érdekestetjével szemben vívják harcukat. Elvtársak! Szervezett munkások! Siessetek a kenyérért küzdő bányamunkások segítségére. 3 Marx kisebbségi kormányt akar alakítani. A néppárt még mindig a nacionalistát i is támogatja. (Berlin, május 31.) Míg a ,,Berliner Tageblatt" és a „Vossische Zeitung" szerint a német nacionalista frakció határozata folytán a polgári blokk gondolata végleg elesett, addig a „Lokalanzeiger" szerint a német néppártban még nem akarják föladni azt a kísérletet, hogy a német nacionalistákat bevonják a kormányzásba. • A birodalmi elnök mér tegnap este dr. Marx eddigi birodalmi kancellárt és dr. Sehol,, néppárti képviselőt fogadta, akik, amint a ,.Kreuzzeitung" értesül, a fogadtatás alkalmával a birodalmi elnökiek azt javasolták, hogy Herst német nemze képviselőt, mint a birodalmi gyűlés legerősebb frakciójának vezérét, bízzá meg a kabinetalakítással. Ezzel a verzióval ellentétben áll több lapnak a 7, a jelentése, hogy dr. Mars birodalmi kancellár ma folytatni fogja a kabinetalakításra irányuló fáv-'irtásait, mégpedig a polgári középpártokra támaszkodva. Az ily módon megalakult kormánynak ugyancsak parlamenti kisebsége volna, de külpolitikai programjában a szociáldemokraták támogatásával többségre találna. A ..B. Z. am Mittag" szerint más megoldás, mint a Marx—Stresemann-kormány visszatérése, nem lehetséges, legföljebb ebben másokra ruházzák a belügyi, gazdasági és igazságügyi tárcát. Ennyire azonban a dolgok még nem haladtak előre, mert a német néppárt a lgutóbbi napokban világosan megmutatta, hogy a német, nemzetiek nélkül az eddigi alapon nem hajlandó kormányt, alakítani, hanem kivonja, hogy a jobboldal felé való eltolódást. .-amelyet a május 4-iki választások előidéztek, föltéteenül figyelembe vegyék. 971 Népszava a Wat munkás&d® munkásságért % a Népszaváért