Népszava, 1924. november (52. évfolyam, 245–269. sz.)
1924-11-20 / 260. szám
10 mára. — A szerk.) Kimaradt Hir György kijárása, a Move, Hangya és a Távirati Iroda ügye. Eckhardt közbenjárása az Ergonnak adott kedvezmények érdekében az Eckhardtféle 200 vagon bab kiviteli engedélyének az ügye. Eskütt kijelentette a vizsgálóbíró előtt, hogy mindezekről a miniszterek jelenlétében a rendőrségen részletes vallomást tett. Hozzátette még azt, hogy aktákról sohasem referált nagyatádi Szabónak. Ezután Eskütt többi vallomásainak jegyzőkönyvét ismertetik, amikben módosította vagy visszavonta korábbi vallomásait. 1922 februárjában többek között azt vallotta a vizsgálóbíró előtt, hogy egyes kérvényekre aláírta a protezsálok neveit, de sohasem hamisította rá, hanem szabályosan intézte. Előadja, hogy amikor a rendőrségen megjelent az egész kormány a miniszterelnök vezetésével, ő megmondotta a miniszterelnöknek, hogy az egész hajsza nagyatádi Szabó István ellen irányul. A rendőrségen azt nem ismerte be, hogy ő is visszaéléseket követett el, de ez, mégis jegyzőkönyvbe vették. A rendőrségen bántalmazták rá. Egy jól beszél Eskütt, skivel bizalmas viszonyban volt. Mengelét is Tömöri mutatta be neki. A jegyzőkönyvek fölolvasása után Töreky elnök Eskütt új védőjének, Földesinek a következőket mondja: Tájékoztatás végett közlöm, hogy Eskütt többrendbeli beadványt intézett a vádtanácshoz, amikben elismerte bűnösségét és azt mondotta getett ő becsületszav vállalja ő a felelősséget. A továbbiakban az elnök Esküttnek azt a feladványát ismerteti, amely szerint azt akarták a miniszterek, hogy menjen a Schwartzer-szanatóriumba vagy kap pénzt és útlevelet és utazzon is, mint Zákány. Nagyatádi később 100.000.000 koronát ajánlottföl neki és azt mondotta, olyan igazságügyi miniszter jön, aki hajlandó lesz elejteni az ügyet. Ez azonban nem sikerült, mert ő fölment Nagy Emil igazságügyminiszterhez, akit a főügyészek jelenlétében informált a dolgokról. Később Nagyatádi megint 200.000.000 koronát ajánlott föl neki Zeőke útján, de ezt sem fogadta el. A Hirgadsai védő is távozik. Az iratok fölolvasása mán Földes védő bejelenti, hogy a peranyag 'isérletezé' íi'élkül"n"ílein töltheti be a. védői "tisztet. ,ezért lemond.A biróság tanácskozásra vonni vissza. If májd kihirdeti a határozatot, hogy a hivatalból kirendelt védő lemondását nem fogadja el a bíróság. A védő a határozat ellenére eltávozik a teremből. Az elnök megint a hallgatóságot kérdi, hogy vállalja-e valaki Eskütt védelmét. Szenner József ügyvéd jelentkezik, hogy a mai napra vállalja a védelmet — de semmiesetre se tovább —, teszi hozzá. Eskütt erre kijelenti, hogy ha már a sok rossz között választania kell, akkor inkább a régi védőjét, Weisz Ödönt fogadja el, aki mégis már valamennyire ismeri az ügyet. Weiss a hallgatóság nagy derültsége mellett kijelenti, hogy közérdekből ideiglenesen megint hajlandó vállalni Eskütt védelmét. Fölolvassák ezután az Eskütt múltjára vonatkozó aktákat. Kitűnik, hogy Eskütt kinevezett irodakezelő a Máv.-nál és most is a Máv. kötelékébe tartozik. Ezután a tárgyalás folytatását délután 4 "órára halasztották. Esüäti Eißsisaei jeitníesí. Délután 3.15 órakor újból megnyitotta az elnök a tárgyalást és elrendelte, hogy a vádlottak jöjjenek be. A vádlottak közül azonban Esküti Lajos és Tömöri Angela hiányzott. Weisz Ödön védő jelentkezett szólásra. Eskütt már délelőtt rosszul érezte magát. Fölkértem Millich tanár urat, hogy vizsgálja meg, de a tanár úr azt mondta, hogy ezt csak a bíróság utasítására teszi meg. Lehet, hogy rosszul van és otthon maradt. Azt hiszem azonban, hogy mégis bejön, mert amikor elváltunk, abban állapodtunk meg, hogy délután 4 órakor itt találkozunk. A bíróság erre tanácskozásra vonult vissza. Tíz perce sem voltak távol a bírák, amikor Eskütt Lajosné kihivatta a teremből dr. Weisz Ödönt Közölte vele, hogy férje ágyban fekvő beteg, láza van és képtelen arra, hogy a tárgyaláson megjelenjen. Közben/•18 órakor megjött Tömöri Angela és így egyedül Eskütt távolléte foglalkoztatta a bíróságot és a tárgyalóterem közönségének fantáziáját. A szünet alatt dr. Töreky Géza elnök rendőröket i. lőtt ki Eskütt Lajos Sziget utcai lakására azzal, hogy vezessék elő a vádlottat. A rendőrök Esküttet csakugyan ágyban találták. Amikor felszólították, hogy kövesse őket és jöjjön a főtárgyalásra, kijelentette előttük, hogy erre képtelen, mert beteg. Háziorvosának bizonyítványát adta oda nekik. Ez arról szólt, hogy Eskütt Lajos tüdőcsúcshurutban szenved. 38,5 fokos láza van és így a bírósági tárgyaláson nem jelenhet meg. A bíróság erre berendelte dr. Miniek Károly törvényszéki orvosszakértőt és utasította a vádlott megvizsgálására. Dr. Méhes Ignácot, a tárgyaló tanács egyik szavazóbíráját, valamint a tárgyaláson szolgálatot teljesítő rendőrfelügyelő kíséretet rendelte melléje. Dr. Minich törvényszéki orvos körülbelül háromnegyed óra hosszat időzött Esküttnél, megvizsgálta, 37,1 fok hőmérsékletet állapított meg nála. Eskütt panaszkodott neki, hogy fáradt és kimerült. De aztán belenyugodott, abba, hogy a törvényszéki szakértő elég erősnek találja arra, hogy a tárgyaláson részt vegyen. Ezt a véleményét közölte dr. Méhes törvényszéki bíróval is, aki erre kivette zsebéből az ítélkező tanács elővezető végzését és azzal adta át a rendőr fölügyelőnek, hogy ennek megfelelően vezesse elő Esküttet. Eskütt fölöltözködött és követte a rendőrfelügyelőt. Hat óra volt, amikor az elnök újból megnyitotta a tárgyalást, most már Eskütt jelenlétében. Az elnök Eskütthöz: Ön igazolatlanul maradt távol. Eskütt bocsánatot kért, hogy nem jelent meg idejében és ugyanúgy adta elő elmaradásának okát, ahogy ezt védője bejelentette a bíróságnak. Millich Károly orvosszakértő előadta észleleteit. 37,1 foknyi hőemelkedést talált. Légcsőhurut jelenségét találta nála. Véleménye szerint a hőemelkedés ezzel kapcsolatos. Egyéb olyan elváltozást nem észlelt rajta, ami lehetetlenné tenné a tárgyaláson való megjelenését és részvételét. Eskütt előadta, hogy fáradt és kimerült, amit, minthogy ellenőrizni nem lehet, valóságképen kell elfogadnia. A panamaügyek mentetett alá vezetője. Az elnök elrendelte a tárgyalás lefolytatását és következett nagyatádi Szabó István vizsgálóbíró előtt tett tanúvallomásának fölolvasása. Ebben előadta, hogy Esküttet, mint a kisgazdapárt elnöke ismerte meg. Eskütt a párt titkára volt, akkor megszerette és amikor a miniszter mellé beosztott titkár, Zeőke képviselőjelölt lett, Esküttet, aki erre nagyon kérte, Zeőke helyett maga mellé vette. Minthogy miniszter létére is megtartotta a kisgazdapárti elnökséget, szüksége volt Esküttre, akit magántitkáraként tartott magánál és mások is mint magántitkárt kezelték. Soha miniszteri ügyet nem bízott Esküttre és ha Eskütt hivatalos ügyben közölt valakivel üzenetet, úgy ez csak a magánakciója lehetett. Eskütt soha semmiféle javaslatot nem tehetett és nem is tett neki. És csak úgy csaphatta be, hogy a kérvényekre egy-két befolyásosabb ember nevét írta rá, hogy ezeket szerepeltesse a kérvény támogatójaképen.'' ••«"»'‡ »«̇•' ‹ Eskütt Lajos reflektált* ••• nagyatádi .«SÜBINÓ, István vallomására. Mindenekelőtt le kívánom szögezni — mondotta —, hogy a földmivelésügyi minisztériumba hivatalosan rendeltek be a közélelmezési minisztériumból azt a szolgálatot teljesítettem, amit előzően Zeőke, akkori földmivelésügyi minisztériumi titkár teljesített. Nem párttitkár voltam tehát. Hivatalos ügyekben osztályfőnökökkel, magával Térffy államtitkárral közöltem a miniszter rendelkezéseit. A pártcélokra fölvett pénzeket, panamapénzeket a közélelmezési minisztériumban is én kezeltem. Akkor voltak a tiszántúli választások, pénzre volt szükség... — Az elnök itt félbeszakítja és figyelmezteti arra, hogy nem a közélelmezési minisztériumban viselt dolgairól van szó. Eskütt erre folytatta vallomását, elmondta, hogy 2020 augusztus 15-én, amikor Nagyatádi Szabó István lett a földmivelésügyi miniszter, került vele együtt a földmivelésügyi minisztériumba. Nem felel meg a valóságnak, hogy ő kérte volna áthozatalát. Hivatkozik a főtisztviselőkre, különösen pedig Mayer János, akkori államtitkárra, mostani földmivelésügyi miniszterre, akik igazolják azt, hogy deputáció ment Nagyatádihoz és arra kérte, hogy tekintettel arra, hogy pártcélokra szükség van pénzre és ezt ő, Eskütt jól tudja kezelni, hozzák át a földmivelésügyi minisztériumba. Amikor ide átkerültem, meg is indították a gyűjtést, elküldöttünk több gazdag emberhez, Krausz Simonhoz is... — Az elnök félbeszakítja. Erről ne beszéljen, most nem erről van szó. — Eskütt: Olyan megbízhatóan számoltam el a panamapénzekről, hogy a földmivelésügyi miniszter hatalmánál fogva berendelt magához. — Elnök: Kapott valami berendelő írást? — Eskütt: 1919 augusztusában, amikor Nagyatádi a Friedrich-kormány földmivelésügyi minisztere lett, aktát állítottak ki arról, hogy engem oda berendelnek. Holnap eredetiben terjesztem be a földmivelésügyi minisztériumnak ezt a berendelő iratát. Ennek érvénye most sem szűnt meg. Azóta nem tettem többet szolgálatot a Mávnál. Az volt a föladatom, hogy folytassam a panamázást, csak más formában, mint ahogy ez a közélelmezési minisztériumban történt. A miniszterelnök úr és az egyéb urak velem együtt közreműködtek ebben... — Elnök: Ezt már mondta, bizonyítékok nélkül. — Eskütt: Ezekre nézve bizonyítékaimat elő fogom terjeszteni. Ezután következett a tanuk kihallgatása. A tanuk kihallgatása. Dr. Barcza Ernő földmivelésügyi miniszteri tanácsos a mezőgazdasági cikkek kivitelének előadója volt a földmivelésügyi minisztériumban, amikor ott Eskütt Nagyatádi mellett szolgálatot teljesített. Elmondta, hogy a tárcaközi tanács volt illetékes a kiviteli engedélyek kiadásánál. Elmagyarázta ennektechnikai keresztülvitelét. Előadta, hogy Esküttneksemmiféle hivatali hatásköre nem volt, csupán, mint nagyatádi Szabó István miniszternek a magántitkára szerepelt ott. A hozzá intézett kérdésekre elmondta, hogy Nagyatádi 15-20 olyan kérvényt adott át neki azzal, hogy a tárcaközi bizottság, ha lehet, adjon kiviteli engedélyt a kérvényezőknek. Az elnök felszólítására megígérte, hogy azokat a csütörtöki tárgyalásra beküldi a bírósághoz. Nem tekintették miniszteri tisztviselőnek Esküttet és ezért nem tegezték őt. Dr. Nagy Iván Edgárd miniszteri tanácsos volt a következő tanú. Eskütt idejében az állatkiviteli osztály főnöke volt. Esküttet a miniszter magántitkárának tekintették, egyetlen egyszer történt, hogy a miniszter nevében megsürgette a kérvények elintézését, de ezt olyan hangon tette, hogy azt a tanú visszautasította. Az általános eljárás az volt, hogy a miniszter ráírta a kiszállítandó állatok számát a kérvényre és ezt a gyakorlatot még az apró-cseprő ügyeknél is keresztülvitte. — Eskütt Lajos: Emlékszik-e arra, hogy osztályában Koós miniszteri tanácsos és mások méltatlankodtak, hogy az osztályt egyszerűen blankettakitöltő hivatalnak tették meg, mert minden esetben a miniszter elhatározása előzi meg az osztály véleményezését. — A tanú erre nem emlékezett. — Az ügyész: Elintéztek nem iktatott kérvényeket? — A tanú: A kiviteli engedélyért folyamodók kérvényét a miniszter előbb szignálta és az akta csak azután ment az iktatóba. — Eskütt: Emlékszik-e arra a tanú, hogy az ilyen panamakérvények 90%-ka mellett nem volt meg a szükséges igazolása annak ami az ilyen kiviteli engedélyek előföltétele volt. Nem igazolták földbirtokos mivoltukat, vagy iparengedéllyel rendelkező kereskedői mivoltukat a kérvényezők. Emlékszik-e arra, hogy az ilyen panamaengedélyek 90%-a légből kapott nevekre szólt. A tanú mindezekre nem emlékezett. Azt mondotta, hogy csak a konszignációt vezette és igy tehát nem tekinthetett be az elintézés módjába. A tanú előadta, ha a kérvényeken rajta volt a miniszter jegyzése, akkor a kérvényben foglalt kívánságnak eleget kellett tenni, mert hiszen a miniszter akaratát respektálni kellett. Azok a folyamodványok, amelyekre a miniszter nem írta rá a jegyzését, azok az osztályok is, kerültek. Lenk Jenő miniszteri osztálytanácsos Eskütt Lajossal egyidőben volt a miniszter titkára. Ő kszelte az adminisztratív ügyeket, Eskütt a magán-, illetőleg a politikai ügyeket. Husfitas-mű mondja el a minisztériumban szokásos aktakezelés részleteit s ennek folyamán megerősítette Esküttnek azt az állítását, hogy a beérkezett iratokat úgy szortírozták, hogy azokat a kötvényeket, amelyeken képviselők és közéleti előkelőségek ajánlata volt, Eskütt vette át kezelés végett. Dr. Gálffy Dénes miniszteri titkár, Nagyatádi minisztersége kezdetén néhány napig együttműködött Esküttel. Nem fértek össze és ezért áthelyeztetését kívánta. Erre főképen az indította, mert Eskütt minden hatáskört magához ragadott és neki, a tanúnak, nem jutott semmi munka. A tanú meghiteltetését az ügyész indítványozta, ellenben dr. Weisz védő az ellenséges viszonyra való tekintettel ellenezte, viszont Eskütt védőjével szemben kívánta a meghiteltetését. Miután a tanút megeskették, az elnök a tárgyalást berekesztette. Elrendelik Eskütt lelazí'síztatását. Ekkor az ügyész emelkedett szólásra. Tekintettel arra — mondotta —, hogy délután a tárgyalás megtartását Esküttnek a törvényszéki orvosszakértő megállapítása szerint indokolatlanul távolmaradása megakadályozta és hogy ezzel a bíróság tekintélyét megsértette, továbbá arra való tekintettel, hogy ezzel kísérletet tett arra, hogy a tárgyalás menetét megakassza és ebből következtethetően félni kell attól, hogy az igazságszolgáltatás menetét ismételten meghiúsítani törekszik majd, indítványozza, hogy a bíróság rendelje el Esküttre a vizsgálati fogságot. Dr. Weisz Ödön védő maga részéről sem helyesli a vádlott magatartását, de utal arra, hogy Esküttnek módja lett volna a szökésre, amit nem tett meg. Előzően sokáig beteg volt és ez magyarázza viselkedését. Kéri a bíróságot, hogy mellőzze a letartóztatást. Eskütt Lajos: Távolmaradásáért ismételten bocsánatot kért, hangoztatta, hogy nem volt szándéka a tárgyalás menetét meghiúsítani és ígérte, hogy ezentúl pontosan megjelenik. A bíróság tanácskozásra vonult vissza, majd kihirdette a végzését. A törvényszék eszerint a Bp. 141. szakaszának 2. pontja alapján elrendelte Eskütt Lajosnak a főtárgyalás tartamára vizsgálati fogságba való helyezését. A végzés indokolása szerint a vádlott indokolatlan elmaradása arra az alapos gyanúra ad okot, hogy magát a bűnvádi eljárás alól ki akarja vonni és így a letartóztatása megokolt. A letartóztatásra vonatkozó végzésben a védő és Eskütt Lajos is megnyugodott. A tárgyalás este 3210 órakor fejeződött be. Az ügyész intézkedésére fogházőrök lekísérték Esküttet a fogházba. A tárgyalást csütörtökön délelőtt 10 órakor folytatják. NÉPSZAVA 1924 november 19.