Népszava, 1924. november (52. évfolyam, 245–269. sz.)

1924-11-20 / 260. szám

10 mára. — A szerk.) Kimaradt Hir György ki­járása, a Move, Hangya és a Távirati Iroda ügye. Eckhardt közbenjárása az Ergonnak adott kedvezmények érdekében az Eckhardt­féle 200 vagon bab kiviteli engedélyének az ügye. Eskütt kijelentette a vizsgálóbíró előtt, hogy mindezekről a miniszterek jelenlétében a rendőrségen részletes vallomást tett. Hozzátette még azt, hogy aktákról sohasem re­ferált nagyatádi Szabónak. Ezután Eskütt többi vallomásainak jegyzőkönyvét ismertetik, amikben módosította vagy visszavonta ko­rábbi vallomásait. 1922 februárjában többek között azt vallotta a vizsgálóbíró előtt, hogy egyes kérvényekre aláírta a protezsálok neveit, de sohasem hami­sította rá, hanem szabályosan intézte. Előadja, hogy amikor a rendőrségen megjelent az egész kormány a miniszterelnök vezetésével, ő meg­mondotta a miniszterelnöknek, hogy az egész hajsza nagyatádi Szabó István ellen irányul. A rendőrségen azt nem ismerte be, hogy ő is visszaéléseket követett el, de ez, mégis jegyző­könyvbe vették. A rendőrségen bántalmazták­ rá. Egy jól beszél Eskütt, s­kivel bizalmas viszonyban volt. Mengelét is Tömöri mutatta be neki. A jegyzőkönyvek fölolvasása után Töreky elnök Eskütt új védőjének, Földesinek a következő­ket mondja: Tájékoztatás végett közlöm, hogy Eskütt többrendbeli beadványt intézett a vád­tanácsh­oz, amikben elismerte bűnösségét és azt mondotta getett ő becsü­letszav vállalja ő a felelősséget. A továbbiakban az elnök Esküttnek azt a fel­adványát ismerteti, amely szerint­­ azt akarták a miniszterek, hogy menjen a Schwartzer-szanatórium­ba vagy kap pénzt és útlevelet és utazzon i­s, mint Zákány. Nagyatádi később 100.000.000 koronát ajánlott­föl neki és azt mondotta, olyan igazságügyi miniszter jön, aki hajlandó lesz elejteni az ügyet. Ez azonban nem sikerült, mert ő fölment Nagy Emil igazságügyminiszterhez, akit a fő­ügyészek jelenlétében informált a dolgokról. Később Nagyatádi megint 200.000.000 koronát ajánlott föl neki Zeőke útján, de ezt sem fo­gadta el. A Hirgadsai védő is távozik. Az iratok fölolvasása mán Földes védő be­jelenti, hogy a peran­yag 'isérletezé' íi'élkü­l"n"ílein töltheti be a. védői "tisztet. ,ezért­ lemond.­­A­ biróság tanácskozásra vonni vissza. If májd ki­hirdeti a határozatot, hogy a hivatalból ki­rendelt védő lemondását nem fogadja el a bíróság. A védő a határozat ellenére eltávozik a teremből. Az elnök megint a hallgatóságot kérdi, hogy vállalja-e valaki Eskütt védelmét. Szenner József ügyvéd jelentkezik, hogy a mai napra vállalja a védelmet — de semmi­esetre se tovább —, teszi hozzá. Eskütt erre kijelenti, hogy ha már a sok rossz között vá­lasztania kell, akkor inkább a régi védőjét, Weisz Ödönt fogadja el, aki mégis már vala­mennyire ismeri az ügyet. Weiss­ a hallgató­ság nagy derültsége mellett kijelenti, hogy közérdekből­­ ideiglenesen megint hajlandó vállalni Eskütt védelmét. Fölolvassák ezután az Eskütt múltjára vo­natkozó aktákat. Kitűnik, hogy Eskütt ki­nevezett iroda­kezelő a Máv.-nál és most is a Máv. kötelékébe tartozik. Ezután a tárgya­lás folytatását délután 4 "órára halasztották. Esüäti Eißsisaei jeitníesí. Délután 3.15 órakor újból megnyitotta az elnök a tárgyalást és elrendelte, hogy a vád­lottak jöjjenek be. A vádlottak közül azonban Esküti Lajos és Tömöri Angela hiányzott. Weisz Ödön védő jelentkezett szólásra. Es­kütt már délelőtt rosszul érezte magát. Föl­kértem Millich tanár urat, hogy vizsgálja meg, de a tanár úr azt mondta, hogy ezt csak a bíróság utasítására teszi meg. Lehet, hogy rosszul van és otthon maradt. Azt hiszem azonban, hogy mégis bejön, mert amikor elvál­tunk, abban állapodtunk meg, hogy délután 4 órakor itt találkozunk. A bíróság­ erre tanácskozásra vonult vissza. Tíz perce sem voltak távol a bírák, amikor Eskütt Lajosné ki­hivatta a teremből dr. Weisz Ödönt Közölte vele, hogy férje ágyban fekvő beteg, láza van és­ képtelen arra, hogy a tár­gyaláson megjelenjen. Közben­­/•­18 órakor megjött Tömöri Angela és így egyedül Eskütt távolléte foglalkoztatta a bíróságot és a tárgyalóterem közönségének fantáziáját. A szünet alatt dr. Töreky Géza elnök rend­őröket i.­­ lőtt ki Eskütt Lajos Sziget­ utcai lakására azzal, hogy vezessék elő a­ vádlottat. A rendőrök Esküttet csakugyan ágyban talál­ták. Amikor felszólították, h­ogy kövesse őket és jöjjön a főtárgyalásra, kijelentette előttük, hogy erre képtelen, mert beteg. Háziorvosá­nak bizonyítványát adta oda nekik. Ez arról szólt, hogy Eskütt Lajos tüdőcsúcshurutban szenved. 38,5 fokos láza van és így a bírósági tárgyaláson nem jelenhet meg. A bíróság erre berendelte dr. Miniek Ká­roly törvényszéki orvosszakértőt és utasította a vádlott megvizsgálására. Dr. Méhes Ignácot, a tárgyaló tanács egyik szavazóbíráját, vala­mint a tárgyaláson szolgálatot teljesítő rendőr­felügyelő kíséretet rendelte melléje. Dr. Mi­nich t­ör­vényszéki orvos körülbelü­l három­ne­gyed óra hosszat időzött Esküttnél, megvizs­gálta, 37,1 f­ok hőmérsékletet állapított meg nála. Eskütt panaszkodott neki, hogy fáradt és kimerült. De aztán belenyugodott, abba, hogy a törvényszéki szakértő elég erősnek találja arra, hogy a tárgyaláson részt vegyen. Ezt a véleményét közölte dr. Méhes törvény­széki bíróval is, aki erre kivette zsebéből az ítélkező tanács elővezető végzését és azzal adta át a rendőr fölügyelőnek, hogy ennek meg­felelően vezesse elő Esküttet. Eskütt fölöltöz­ködött és követte a rendőrfelügyelőt. Hat óra volt, amikor a­z elnök újból megnyitotta a tár­gyalást, most már Eskütt jelenlétében. Az elnök Eskütthöz: Ön igazolatlanul maradt távol.­­ Eskütt bocsánatot kért, hogy nem je­lent meg idejében és ugyanúgy adta elő elma­radásának okát, ahogy ezt védője bejelentette a bíróságnak. Millich Károly orvosszakértő előadta észle­leteit. 37,1 foknyi hőemelkedést talált. Légcső­hurut jelenségét találta nála. Véleménye sze­rint a hőemelkedés ezzel kapcsolatos. Egyéb olyan elváltozást nem észlelt rajta, ami lehe­tetlenné tenné a tárgyaláson való megjelenését és részvételét. Eskütt előadta, hogy fáradt és kimerült, amit, minthogy ellenőrizni nem lehet, valóságképen kell elfogadnia. A panamaügyek mentetett alá vezetője. Az elnök elrendelte a tárgyalás lefolytatását és következett nagyatádi Szabó István vizsgálóbíró előtt tett tanúvallomásának föl­olvasása. Ebben előadta, hogy Esküttet, mint a kisgazdapárt elnöke ismerte meg. Eskütt a párt titkára volt, akkor megszerette és amikor­­ a miniszter mellé beosztott titkár, Zeőke kép­viselőjelölt lett, Esküttet, aki erre nagyon­­ kérte, Zeőke helyett maga mellé vette. Mint­hogy miniszter létére is megtartotta a kis­gazdapárti elnökséget, szüksége volt Esküttre, akit magántitkáraként tartott magánál és mások is mint magántitkárt kezelték. Soha miniszteri ügyet nem bízott Esküttre és ha Es­kütt hivatalos ügyben közölt valakivel üzene­tet, úgy ez csak a magánakciója lehetett. Es­kütt soha semmiféle javaslatot nem tehetett és nem is tett neki. És csak úgy csaphatta be, hogy a kérvényekre egy-két befolyásosabb em­ber nevét írta rá, hogy ezeket szerepeltesse a kérvény­ támogatójaképen.'' •­•«"»'‡ »«̇•' ‹ Eskütt­ Lajos reflektált* ••• nagyatádi .«SÜBINÓ, István vallomására. Mindenekelőtt le kívánom szögezni — mondotta —, hogy a földmivelés­ügyi minisztériumba hivatalosan rendeltek be a közélelmezési minisztériumból azt a szolgá­latot teljesítettem, amit előzően Zeőke, akkori földmivelésügyi minisztériumi titkár teljesített. Nem párttitkár voltam tehát. Hivatalos ügyek­ben osztályfőnökökkel, magával Térffy állam­titkárral közöltem a miniszter rendelkezéseit. A pártcélokra fölvett pénzeket, panamapénze­ket a közélelmezési minisztériumban is én ke­zeltem. Akkor voltak a tiszántúli választások, pénzre volt szükség... — Az elnök itt félbe­szakítja és figyelmezteti arra, hogy nem a közélelmezési minisztériumban v­iselt dolgairól van szó.­­ Eskütt erre folytatta vallomását, elmondta, hogy 2020 augusztus 15-én, amikor Nagyatádi Szabó István lett a földmivelésügyi miniszter, került vele együtt a földmivelésügyi minisztériumba. Nem felel meg a valóságnak, h­ogy ő kérte volna áthozatalát. Hivatkozik a főtisztviselőkre, különösen pedig Mayer János, akkori államtitkárra, mostani föld­mivelésügyi miniszterre, akik igazolják azt, hogy deputáció ment Nagyatádihoz és arra kérte, hogy tekintettel arra, hogy párt­célokra szükség van pénzre és ezt ő, Eskütt jól tudja kezelni, hozzák át a földmivelésügyi minisztériumba. Amikor ide átkerültem, meg is indították a gyűjtést, elküldöttünk több gazdag emberhez, Krausz Simonhoz is... — Az elnök félbeszakítja. Erről ne beszéljen, most nem erről van szó. — Eskütt: Olyan meg­bízhatóan számoltam el a panamapénzekről, hogy a földmivelésügyi miniszter hatalmánál fogva berendelt magához. — Elnök: Kapott valami berendelő írást? — Eskütt: 1919 augusz­tusában, amikor Nagyatádi a Fried­rich-kor­mány földmivelésügyi minisztere lett, aktát állítottak ki arról, hogy engem oda berendel­nek. Holnap eredetiben terjesztem be a föld­mivelésügyi minisztériumnak ezt a berendelő iratát. Ennek érvénye most sem szűnt meg. Azóta nem tettem többet szolgálatot a Máv­­nál. Az volt a föladatom, hogy folytassam a panamázást, csak más formában, mint ahogy ez a közélelmezési minisztériumban történt. A miniszterelnök úr és az egyéb urak velem együtt közreműködtek ebben... — Elnök: Ezt már mondta, bizonyítékok nélkül. — Eskütt: Ezekre nézve bizonyítékaimat elő fogom ter­jeszteni. Ezután következett a tanuk kihall­gatása. A tanuk kihallgatása. Dr. Barcza Ernő földmivelésügyi miniszteri tanácsos a mezőgazdasági cikkek kivitelének előadója volt a földmivelésügyi minisztérium­ban, amikor ott Eskütt Nagyatádi mellett szol­gálatot teljesített. Elmondta, hogy a tárcaközi tanács volt illetékes a kiviteli engedélyek ki­adásánál. Elmagyarázta ennek­­technikai ke­resztülvitelét. Előadta, hogy Esküttnek­­semmi­féle hivatali hatásköre nem volt, csupán, mint nagyatádi Szabó István miniszternek a magán­titkára szerepelt ott. A hozzá intézett kérdé­sekre elmondta, hogy Nagyatádi 15-20 olyan kérvényt adott át neki azzal, hogy a tárcaközi bizottság, ha lehet, adjon kiviteli engedélyt a kérvényezőknek. Az elnök felszólítására meg­ígérte, hogy azokat a csütörtöki tárgyalásra beküldi a bírósághoz. Nem tekintették minisz­teri tisztviselőnek Esküttet és ezért nem te­gezték őt. Dr. Nagy Iván Edgárd miniszteri tanácsos volt a következő tanú. Eskütt idejé­ben az állatkiviteli osztály főnöke volt. Esküt­tet a miniszter magántitkárának tekintették, egyetlen egyszer történt, hogy a miniszter ne­vében megsürgette a kérvények elintézését, de ezt olyan hangon tette, hogy azt a tanú visszautasította. Az általános eljárás az volt, hogy a miniszter ráírta a kiszállítandó állatok számát a kérvényre és ezt a gyakorlatot még az apró-cseprő ügyeknél is keresztülvitte. —­ Es­kütt Lajos: Emlékszik-e arra, hogy osztályában Koós miniszteri tanácsos és mások méltatlan­kodtak, hogy az osztályt egyszerűen blanketta­kitöltő hivatalnak tették meg, mert minden esetben a miniszter elhatározása előzi meg az osztály véleményezését. — A tanú erre n­em emlékezett. — Az ügyész: Elintéztek nem ikta­tott kérvényeket? — A tanú: A kiviteli enge­délyért folyamodók kérvényét a miniszter előbb szignálta és az akta csak azután ment az iktatóba. —­ Eskütt: Emlékszik-e arra a tanú, hogy az ilyen panamakérvények 90%-ka mel­lett nem volt meg a szükséges igazolása annak ami az ilyen kiviteli engedélyek előföltétele volt. Nem igazolták földbirtokos mivoltukat, vagy iparengedéllyel rendelkező kereskedői mivoltukat a kérvényezők. Emlékszik-e arra, hogy az ilyen panamaengedélyek 90%-a légből kapott nevekre szólt.­­ A tanú mindezekre nem emlékezett. Azt mondotta, hogy csak a konszignációt vezette és igy tehát nem tekin­thetett be az elintézés módjába. A tanú előadta, ha a kérvényeken rajta volt a miniszter jegyzése, akkor a kérvényben fog­lalt kívánságnak eleget kellett tenni, mert hi­szen a miniszter akaratát respektálni kellett. Azok a folyamodványok, amelyekre a minisz­ter nem írta rá a jegyzését, azok az osztályok is, kerültek. Lenk Jenő miniszteri osztálytanácsos Eskütt Lajossal egyidőben volt a­ miniszter titkára. Ő ksz­elte az adminisztratív ügyeket, Eskütt a­­ magán-, illetőleg a politikai ügyeket. Husfita­­s-mű­ mondja el a minisztériumban szokásos aktakezelés részleteit s ennek folyamán meg­erősítette Esküttnek azt az állítását, hogy a be­érkezett iratokat úgy szortírozták, hogy azo­kat a köt­vényeket, amelyeken képviselők és közéleti előkelőségek ajánlata volt, Eskütt vette át kezelés végett. Dr. Gálffy Dénes miniszteri titkár, Nagyatádi minisztersége kezdetén néhány napig együtt­működött Esküttel. Nem fértek össze és ezért áthelyeztetését kívánta. Erre főképen az indí­totta, mert Eskütt minden hatáskört magához ragadott és neki, a tanúnak, nem jutott semmi munka. A tanú meghiteltetését az ügyész indít­ványozta, ellenben dr. Weisz vé­dő az ellenséges viszonyra való tekintettel ellenezte, viszont Eskütt védőjével szemben kívánta a meghitel­tetését. Miután a tanút megeskették, az elnök a tárgyalást berekesztette. Elrendelik Eskü­tt lelazí'síztatását. Ekkor az ügyész emelkedett szólásra. Tekin­tettel arra — mondotta —, hogy délután a tár­gyalás megtartását Esküttnek a törvényszéki orvosszakértő megállapítása szerint indokolat­lanul távolmaradása megakadályozta és hogy ezzel a bíróság tekintélyét megsértette, továbbá arra való tekintettel, hogy ezzel kísérletet tett arra, hogy a tárgyalás menetét megakassza és ebből következtethetően félni kell attól, hogy az igazságszolgáltatás menetét ismételten meg­hiúsítani törekszik majd, indítványozza, hogy a bíróság rendelje el Esküttre a vizsgálati fog­ságot. Dr. Weisz Ödön védő maga részéről sem he­lyesli a vádlott magatartását, de utal arra, hogy Esküttnek módja lett volna a szökésre, amit nem tett meg. Előzően sokáig beteg volt és ez magyarázza viselkedését. Kéri a bíró­ságot, hogy mellőzze a letartóztatást. Eskütt Lajos: Távolmaradásáért ismételten bocsánatot kért, hangoztatta, hogy nem volt szándéka a tárgyalás menetét meghiúsítani és ígérte, hogy ezentúl pontosan megjelenik. A bíróság tanácskozásra vonult vissza, majd kihirdette a végzését. A törvényszék eszerint a Bp. 141. szakaszának 2. pontja alapján elren­delte Eskütt Lajosnak a főtárgyalás tartamára vizsgálati fogságba való helyezését. A végzés indokolása szerint a vádlott indokolatlan elma­radása arra­ az alapos gyanúra ad okot, hogy magát a bűnvádi eljárás alól ki akarja vonni és így a letartóztatása megokolt. A letartóztatásra vonatkozó végzésben a védő és Eskütt Lajos is megnyugodott. A tárgyalás este 3­210 órakor fejeződött be. Az ügyész intézkedésére fogházőrök lekísérték Esküttet a fogházba. A tárgyalást csütörtökön délelőtt 10 órakor folytatják. NÉPSZAVA 1924 november 19.

Next