Népszava, 1925. március (53. évfolyam, 49–73. sz.)
1925-03-01 / 49. szám
LIZS. évfolyam, 49. sz. Budapest, 1925 március, vasárnap 2500 AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: negyedévre . 120.000 K — külföldre . 249.000 Kgy bóra . . 40.000 K - külföldre _ 50.000 K Ausztriában egy bóra . . . _ _ 51LOOT magyar K MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA P KÖZPONTI KÖZLÖNYE 1ZERKESZTÖ8ÉO: VU1, CONTI-UTCA 4. 61 reldonszám .... Jórae! 3—2« ás JótMf S—30 BOYES SZÁMÁRA: Magyarországon 2000, Vasárnap 2000 korona, Ausztriában 2000, vasárnap 2300 osztrák korona, ••.!«'../•A Jugoszláviában 4 dinár, Franciaországban 1 franc HBChfBLENIK HM KIVITELIVSL MINDEN NAT KIADÓHIVATAL: Vffl, CONTI-UTCA 1. SZ. Telefonszám . . 3.8-81 és J. S-S2. Vidék: 1. 70-29 8HSSL Március 1-től 15-ig, a szabadsajtó országos sajtóagitációt igen Ebert Frigyes. Svédországban ma helyezik örök pihenőre az első szocialista miniszterelnököt, az egész svéd nemzet közös részvéte mellett Az elhunyt nagy államférfiúban, Hjalmar Brantingban a világbékének és a demokráciának egyik legnagyobb halottját gyászolja a svédekkel együtt a békés fejlődést óhajtó emberiség. A sir még nyitott, amely magába fogja zárni ezt a nagy szocialista békeapostolt és máris új sirt kell ásni, hogy az anyaföldben helyet kapjon Ebert Frigyes, a hatalmas német birodalom első köztársasági elnöke, akit élete delén szólított el a halál magas méltóságának munkaköréből. A háború előtti Európa sorsában döntő fontosságú helyet foglalt el a monarchikus, erősen militarisztikus szellemben megalapozott német birodalom. Vezetője és irányítója volt az úgynevezett középeurópai hatalmaknak és ama szövetségi szerződés alapján, amelyet a „hármasszövetség" néven ismerünk, elbizakodottan hitt úgy a német, mint az osztrák-magyar militarizmus és imperializmus abban, hogy legyőzhetetlen és a háborúból okvetlen győztesként kell kikerülnie. Ezt a fanatikus hitet nem adták föl még akkor sem, amikor a harmadik szövetséges, Olaszország kiugrott a szövetségből és a két nagyhatalom: Németország és Ausztria-Magyarország magukra maradtak a háború továbbvitelében az egész világgal szemben. A német és az osztrák imperialisták és militaristák bűne, hogy a háborút a végkimerülésig vitték, népeiket megtévesztették, megcsalták, hamis hadijelentéseikkel és a háborús helyzet valódi állásának gonosz eltitkolásával. Érezték vesztüket és nem volt bátorságuk szemébe nézni a veszedelmeknek, amelyeket fölidéztek, így omlott össze az osztrák-magyar monarchia és így dőlt romba a német Hohenzollernek imperialisztikus hatalma a nagy német birodalom fölött. A császárság bukásával elbukott Európa „legfegyelmezettebb militarizmusának" hatalma és Németországot köztársasággá kiáltotta ki a német népakarat. A vértelen forradalom után a bolsevizmus, illetve a Spartakuszok megkísérelték, hogy a fegyveres diktatúrát ráerőszakolják a német birodalomra, föl is idézték a véres belháborút, de a német proletariátus többsége nem volt hajlandó követni őket és 1919 januárban a Spartakusz-mozgalom végleg elvesztette a csatát Ekkor alakult Scheidemann szociáldemokrata elnöksége mellett az első alkotmányos köztársasági kormány és választották meg köztársasági elnökké Ebert Frigyes elvtársunkat A m új német köztársaságnak hallatlan nagy külső és belső nehézségekkel kell megküzdenie. A gyilatosantánthatalmak rákényszerítik a versaillesi békediktátumot Belül rabolja a békét és nyugalmat akadályozza a lehiggadást a monarchisták, nacionalisták, militaristák egységesen reakciós mozgalma, amely elég jó talajra talál a békét nyugalmat sóvárgó indifferens nyárspolgárságnál és a természetszerűen reakciós rétegeknél. A köztársaság megbuktatására állandó kísérletek folynak és a német proletárságnak, amely egyöntetűen ragaszkodik a köztársasági államformához, valamint a köztársasághoz hű polgárságnak állandó éberséggel kell őrködniök, hogy a reakció hadai ne kerekedhessenek fölü és meg ne döntsék a demokrácia uralmát A helyzet ilyen állása mellett helyezhető csak kellő megvilágításba a most elhunyt birodalmi elnök, Ebert Frigyes nagysága és heroikus munkabírása. Németország a forradalom kitörése óta egy állandó működésben levő vulkánhoz hasonló ingatag talaj, amelynek békéjét állandóan zavarják a győztes hatalmak erőszakoskodásai és a belső reakció fészkelődése. Elert birodalmi elnök azonban magas állásában minden erőfeszítéssel szemben meg tudta őrizni higgadtságát pártatlanságát és türelmét, államfői bölcseségét. Nem csüggesztették el a győztes hatalmak erőszakosságai a német területek megszállásával, nem kedvetlenítették el a belpolitikai harcok és párthatalmi kialakulások, bízott rendületlenül a német nép őserejében és a demokrácia föltétlen győzelmében. Ez a hit és bizalom, de elsősorban megingathatatlan szocialista meggyőződése adta neki az erőt ahhoz, hogy egyszerű munkássorból, a maga erejével ne csak fölküzdje magát az államférfiú bölcseségéig, de meg is állja helyét az állami élet legfölsőbb őrhelyén. Halála kétségtelenül nagy veszteség a német népre és a német birodalomra, de vesztesége a nemzetközi szociáldemokráciának is, amely benne egyik erős oszlopát bírta. A német birodalom mai kiforratlanságában újabb belső bonyodalmaknak lehet kitéve az elhunyt elnök örökének betöltésével, ami az európai konszolidáció kialakulására is mérhetetlen hátrányt jelentene. De bíznunk kell a német proletariátusban, amely különösen az utóbbi években tett tanúságot nagy erejéről és elhatározottságáról. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt mély megilletődéssel vesz részt német testvérpártja gyászában és a német proletariátussal együtt ad kifejezést a nemzetközi szocializmus nagy halottja iránt érzett tiszteletének. fi Mi a tavasz... A miniszterelnöknek volt ráérő ideje és fölösleges energiája ahhoz, hogy a gazdák házi dohányának termesztésére és a közalkalmazottak fizetésrendezésére vonatkozó kérelmet személyesen terjessze elő Genfben. Ezek mellett a roppant problémák mellett azonban megfeledkezett minden egyébről, megfeledkezett a gazdasági élet tökéletes összeomlásáról, megfeledkezett arról, hogy a szanálás következtében beállott gazdasági összeomlás igazi áldozatai, a munkások és alkalmazottak munkátlan tömegei családostól együtt éheznek és nyomorognak. Pedig mielőtt útra kelt a miniszterelnök, megkapta a munkásszervezetek részéről a szükséges figyelmeztetést, amelyre a válasz az volt, hogy majd a genfi út után komoly megfontolás és megfelelő intézkedés következik. A genfi út befejeződött. Ki mennyire van vele megelégedve, nem tudhatjuk, mert ezt épp olyan titokban tartják mint a kormány egyéb "terveit és intézkedéseit. Csal, sajtjük, hogy nem lehet valami rózsás az eredmény, mert a tömjénezés ezúttal elmaradt. De befejeződött a misszió, itthon van a miniszterelnök — már jó néhány hete, hogy megérkezett — a genfi út előtt nyilvánosan tett ígéret beváltásáról azonban még nem hallottunk semmit. A gazdasági élet tovább rombolódik. Minden óra meghozza a maga veszedelmét újabb és újabb tömegek válnak kenyörtelenné, a munkások tovább éheznek és nyomorognak, a proletárok hatalmas hadserege egyre növekszik és egyre mélyebbre sülyed bele a feneketlen nyomorúságba. De azért még mindig nem észlelünk mozgást a bajok orvoslására. Mintha minden a legjobb után haladna, úgy viselkedik a miniszterelnök, úgy vilkedik a kormány, közben terjed a veszedelem, fokozódik az elkeseredés és az elégületlenség. Ígéret az volt bőven eddig is, az ígéreteket azonban eddig a kormány még sohasem váltotta be. Most újabb ígéreteket kapnak az éhezők. Szombaton küldöttség jelent meg a miniszterelnöknél, az építési akció szorgalmazása céljából. A miniszterelnök pedig kijelentéseket tett. Megint igért! Kijelentette, hogy „a kormány át van hatva az építkezések fontosságától és mindent meg fog tenni, hogy az építkezések a kora tavasszal megkezdődjenek". Hozzátette ehhez, hogy „itt elsősorban nem építkezés érdekei, hanem a munkások és közalkalmazottak érdekei nyernek kielégítést". Ennyit mondott a miniszterelnök: „Majd ha eljön a tavasz"... „óhajtom"... „megindultak a részletes tárgyalások"... „a magam részéről meg fogok ragadni minden lehetőséget"... H Ha először hallottunk volna a miniszterelnök ajkáról ígéreteket, talán tudnánk hinni és remélni, de mert ezek ismerős hangok, mert a miniszterelnök és a különböző miniszterek, mint betanult szerepet már sokszor eliceitálták, ezeket a szólamokat ezt az ígéretet sem vehetjük komoly ígéretnek. Eddig az volt a tapasztalatunk, hogy az ígéretek és üzenetek csak azt a célt szolgálják, hogy a nyugtalanságot lecsillapítsák s csökkentsék. Ígéretekből azonban nem lehet jóllakni, nem lehet a rongyos gyermekeket fölruházni, nem lehet fűteni és világítani. A munkátlan tömegeknek pedig erre van szükségük és ez van olyan sürgős és fontos probléma, mint sok olyan más, amelyet a kormány pénzzel, törvénnyel, erővel és erőszakkal istápol és segélyez. A munkátlanok munkát akarnak, kenyeret akarnak, szociálpolitikai gondoskodást akarnak — ezek szükségletek, amelyeket ígéretekkel és üzenetekkel kielégíteni már nem lehet. Itt cselekedetekre, intézkedésekre, gyors közbelépésre van szükség, különben olyan fordulatot vehetnek az események, amelyek talán nem kedvesek a tömegeknek, de nem lehetnek kívánatosak a kormány és az ország szempontjából