Népszava, 1925. május (53. évfolyam, 98–122. sz.)

1925-05-31 / 122. szám

.1925 május 31. NÉPSZAVA y A keresztény nemzeti kurzusban Bethlenék­­nem azzal törődnek, hogy a „hősi halottak"­­hátramaradottjai és a rokkantak emberséges életfeltételek közé kerüljenek, hanem­­ ünne­páryt rendeznek emlékeidnek: emléktáblák, ko­szorúk, hazug pátosszal áthevitett beszédek s utána eloszlik minden, régi ígéret és fogada­lom, mint ahogy a harctereiken eloszlott a lő­porfüst s maradt a kegyetlen valóság: ember­ronások, hullák; az ünnepségeik után is meg­maradnak — mint voltak eddig — ellátatlanul a hadiözvegyek, a hadiárvák és rokkantak. A koronája azonban ezeknek az álünnepsé­geknek az a beszéd, amelyet szombaton dél­előtt dr. Sipőcz Jenő polgármester mondott a fővárosi alkalmazottak hősi halottainak emlék­táblája leleplezése alkalmából, amikor a Wolff­féle gyűlöletpolitikának ez a kimondott expo­nense arra intette a polgárságát, hogy „fogjon össze a békés munkára" és az „erkölcsi integri­tás" helyreál­lítását sürgette. Minden tiszteletün­k és kegyeletünk azok, akiket hamis jelszavakkal a vágóhárdra küldtek és legyilkoltak. Azonban a farizeusok ünnep­ségein a háborúban tönkretett dolgozó népinek nincs mit keresnie, mert a nép lelkében csak egyetlen vágy, csak egyetlen akarat éllhet a mult és jelen tanultaárfad. alapján: soha többé háborút ! — Dr. Szántó Menyhért nyugalomba vonult. A hivatalos la­p szombati száma közli, hogy dr. Szántó Menyhért miniszteri tanácsos, a Népegészségügyi Museum igazgatója, nyuga­lombahelyezése alkalmából megkapta a helyet­tes államtitkári címet Ez a híradás azt jelenti, hogy a nagyon, de nagyon szegény szociál­politikai életünk egyik kiváló, érdemes út­törője hagyja abba hivatalos munkálkodását Nem tudjuk, ki követi Szántó Menyhért igaz­gatót a Népegészségügyi Múzeum vezetésében, de nagy idealizmussal, nagy akaraterővel, rendkívüli kitartással legyen megáldva az, aki az adott mostoha viszonyok között méltóan akar Szántó örökébe lépni. A háború előtt volt egy időszak, amikor a magyar kormánykörök érdeklődését, úgy ahogy, föl lehetett kelteni a munkásjóléti, a munkásvédelmi és népegész­ségügyi kérdések iránt. Ebben az időben a nagy képzettségű Szántó Menyhért lefektette a Társadalmi Múzeum széles alapjait Volt idő, amikor az ő biztonsági készülékekkel ellátott mintagép gyűjteménye a szakkörökben is nev­e-. netességszámba ment. Gazdag anyagot'­gyűj-­ tött 'feere az ipari mérgezések, az üzemi had-' esetek, a tuberkulózis, a venereás betegségiek és az alkoholizmus elleni védekezésre vonat­kozóan. A múzeum lapja, a „Társadalmos Múzeum Értesítője", egyike a magyar szociál­politika legértékesebb a­nyaggyűjteményeinek. A háború óta a Társadalmi Múzeum is, ame­lyet az utóbbi években Népegészségügyi Múzeumnak neveztek el, szomorú helyzetbe jutott és fejlődésében megállott. Szántó igye­kezett legalább a régi színvonalat megtartani. Működésének egyik nagyon rokonszenves vo­nása volt az, hogy kisebb, anyagi tekintetben gyönge népegészségügyi irányú egyesületek­nek a múzeum helyiségében otthont adott. A legutóbbi érvek válságából oly módon kereste a kibontakozást hogy a gyáripari érdekeltsé­geket nyerte meg a múzeum ügyének. Ez utóbbi művét hivatalában nem fejezhette be, éppen ezért nagy veszteség lenne a magyar szociálpolitika szomorú sorsában, ha az újjá­építés munkájában nem találkoznánk Szántó személyével. — 125.01­0.696 koronás sikkasztás. A főkapi­tányság központi ügyeletén a vasárnapra vir­radó éjszaka megjelent egy élelmiszerkeres­kedő, akinek a Király­ utca 60. szám alatt van üzlete és följelentést tett ismeretlen tettes el­len, aki őt 125.000.000 koronával megkárosí­totta. Elmondotta, hogy szombaton megjelent Weiss Dezső bankbizományos cégnél (Nádor­utca 3), amellyel üzleti összeköttetésben állott hogy átnézze folyószámláját A legnagyobb meglepetésére kiderült hogy 125.000.000 koroná­val több szerepel a kimutatásban, mint olyan tétel, amelyet ő fölvett Kiemelték az elismer­vényeket és megállapították, hogy az összege­ket az élekmiszerkereskedő nevében fölvették. A nyomozás megállapította, hogy a hamisítá­sokat Rudaspitz Jenő, a bankcég ügynöke kö­vette el: ő vette föl a 125.000.000 koronát. De­tektívek mentek ki a lakására, azonban már nem találták otthon. A nyomozás eddigi meg­állapítása francxi pöpülőgépen sünökött ki az országból.­­ Hetven esztendős koráig robotolt, azután megették a patkányok. Genfből jelentik: Egy 70 esztendős gazdasági munkás néhány nap óta ne­m­ jelent meg a munkahelyén. Kerestették a lakásán, az ajtó azonban zárva volt és a zörge­tésre senki sem jelentkezett. Rosszat sejtve, kinyitották az ajtót és amikor a szűk és sötét udvari szobába beléptek, 50—60 patkány kez­dett kétségbeesett visítással össze-vissza sza­ladgálni a szobában. A látogatók világosságot gyújtottak és a szerencsétlen öreg­embert ott látták az ágyon, de már csak a csontja volt meg. A patkányok megették a húsát z Osztrák munkások amerikai kivándorlása érdekében, Bécsből jelentik. A lapok szerint Hueber képviselő, aki jelenleg a szociál­demokrata párt képviseletében részt vesz Genfben a nemzetközi munkaügyi értekezlet tárgyalásain, az értekezleten szóvá fogja tenni a munkáskamarának azt a javaslatát, hogy 50.000 osztrák munkanélküli számára biztosít­sanak elhelyezést Amerikában. A kormány ezen kívül arra gondol, hogy ezt az óhajt diplomáciai úton hozza valamennyi külföldi hatalom tudomására. A kétféle erkölcs, a Léderer-ügy gyypontjában asszony és a pénzvágy állott A tárgyalást vezető hadt­ró azt kérdezte Léderertől, hogyan tűrhette, tűzt létére, hogy feleségének udvaroljanak és föl­járjanak hozzá.­­ Egy tiszt nem engedheti meg, hogy feleségéhez még csak a gyanúnak legkisebb árnyéka is érjen. Rendben van. Ez az egyik erkölcs. Egyik estilap szombaton arról számol be, hogy egy másik főhadnagy állandóan üldö­zött, szerelmi ajánlatokkal ostromolt egy tisz­tességes polgárasszonyt. Az asszony elmondta a dolgot a férjének, mire a férj, mint polgár­emberhez illik, katonatiszt barátját egy finomhangú, udvarias levélben fölkérte, hogy hagyjon békét a feleségének. A felelet a levélre? Másnap beállít a családi békéjében hábor­gatott polgárember lakására két katonatiszt és megbízójuk nevében — „elégtételt" kérnek a férjtől, mert fölkérte a főhadnagy urat, hogy legyen tisztességes férfi és ne hábor­gassa más asszonyát Ez a másik erkölcs. Hogy a párbajból nem lett semmi, mert közben a főhadnagy főbelőtte magát, nem változtat azon a tényen, hogy a mai társada­lomban kétféle erkölcs van, amelyek kiegyen­lítetlenül állnak szemben egymással. Pedigy csak egyféle erkölcsnek van létjogo­sultsága: a dolgozó nép tiszta erkölcsi föl­fogásának, még a­­ szerelemben is. — ilh­ol­il találkozók. Azok, akik 1919—1920-ban a Kertész­utcai iskola IV a és IV/b osztályát végezték, pünkösd­hétfőjén a Margit-sziget alsó vendéglőjében (délelőtt 10. órakor) taválkoznak. — Azok, akik 1­914—1915. tanévben a­ Damjadvili-t Héai £olg£ti iskolában­­-a IV/b. j­ osztályt vé-­­­gezték, pistskösd vasárnapján délután 5 órakor a Margit szigeti felső vendéglőben a 10 éves találkozón jelenjenek meg. Morgás a jobboldalon. Mért jöttetek vissza? A Házba mi ugyan nem hivtunk titeket, Hát visszatérésiek oka vaja­mi lehet? A passzivitásnak Mert mondtatok bucsut, mi szükség van arra, Hogy hangotok a mi álmunk megzavarjaf Elvoltunk a nélkül, Hogy oppozíció s másféle nyavalya Legyen újra a t. Háznak baja. Jól darált e malom: Alhatott a molnár, dolgozott a garat. Minden zsákba jutott, üres egy se maradt. Most vasdarab került A kövek torkára és megáll a milo­n, Vádak zuhatagját kell újra hallanom. Csonka parlamentben Be szebb volt az élet, de sokkal nyugodtabb. Mikor a Csontosok szónoklásba fogtak. Amikor Emnapé Szólásra fölállott, nadrágszíjján rántván, Vagy egy-egy Sokoró tátotta száját rám. T­örvény­javaslatból Egyszerre törvény lett — de mért is ne lenne! (A fene de tudta, hogy mi is van benne!) Most itt vagytok újra. Mint egy visszatérő, fájdalmas daganat , a Házban még ki sem alhatom magamat. De ha már itt vagytok, Hát üljetek csöndben, minél m a sok beszéd. Ami csak zavarja másnak is az esze, ? Aludjatok ti is. Egy törvényhozónak nem kell itt mást tenni. Majd fölkelt az Elnök, ha haza kell menni. 11 — Amundsen. Mint Kopenhágából jelentik, a norvég repülőegyesület a hadügyminiszterrel egyetértve, két repülőgépet és egy hadihajót küld a Spitzbergákra Amundsen keresésére. Az expedíció valószínűen csak június 4-én in­dulhat. Ugyanez az egyesület felkérte az ame­rikai Mae Millent, akinek expedíciója június 15-én indul el, hogy a Kanada és Grönland kö­zött levő területet, különösen annak a Cap Co­lumbia körül levő részét derítse föl gondosan. — Newyorkból jelentik: Az alaszkai rendőr­állomás táviratilag fölkérte a washingtoni kor­mányt, hogy a „Bear" őrhajót repülőgéppel engedje útnak Amundsen felkutatásának meg­kísérlésére . Algarsson, aki Liverpoolban északsarki repülőexpedíciót szervez és aki Amundsennek vetélytársa az északi sarkra való repülésben — londoni jelentés szerint —, félbe­szakította tervének végrehajtását, hogy Amundsennek segítségére siethessen. A „Mor­ning Post" értesülése szerint Algarsson reméli, hogy néhány nap múlva útnak indulhat. — Levelet írt Tormay Cecilnek... Fayl Ivor egyesbiró elé szombaton Schön Lajos ügynököt állították vádlottképen. Az ügynök valami sikkasztási ügyben volt letartóztatásban a Markó-utcai fogházban és amikor onnan kisza­badult levelet írt Tormay Cecilnek, az ismert Mansz-vezérnek és kurzusirónőnek, amelyben közölte vele, hogy amikor letartóztatása alatt a fogházirodában dolgozott mint írnok, egy följelentéssel kapcsolatban olyan adatok jutot­tak birtokába, amelyek rendkívüli kellemet­lenek rá. Miután ezeket az adatokat egy újság­író is megszerezte — írja levelében — ő, lova­giasságból az újságírótól megvette az adatokat 800.000 koronáért Miután most állás nélkül van, figyelmébe ajánlja az írónőnek, hogy nagy nyomorban tengődik. Tormay Cecil a le­velet átadta a rendőrségnek és Schönt mind­járt két detektív előállította a rendőrségre, ahol letartóztatták. Közben kiderült róla, hogy sikkasztás miatt is körözik. Paul bíró rövid tárgyalás után kimondotta az ítéletet Schönre, V­k évi börtönre ítélte a levélírót. — Heinrich Ferenc meghalt. Heinrich Ferenc szombaton reggel 1i5 órakor tüdőgyulladásban meghalt. Heinrich Ferenc 1866-ban született Budapesten, kereskedelmi akadémiát végzett, hosszú ideig külföldön tartózkodott, az egész kontinenst beutazta. A kereskedelmi kamará­ban nagy szerepet játszott A budapesti keres­kedelmi testület elnöke és számos más gazda­sági és kereskedelmi egyesület tagja volt. Mint "^"'gazd­­sági kérdések ismerője, számos föl­olvasást tartott, a fővárosi és vidéki lapokba­­Sökérskert.kl6tt,írt. 1918-ban a volt munkapárt­ból a Magyar Polgári Pártot szervezte meg, a kommün bukása után előbb a Friedrich-, majd később a Huszár-féle koncentrációs kabi­net kereskedelemügyi minisztere volt Ebben az időben néhai Miakits Ferenc elvtársunk volt az államtitkára, akivel megértéssel dolgozott a magyar kereskedelem föllendítéséért. A leg­utóbbi nemzetgyűlési választásokon Tabon kép­viselőnek választották és a nemzetgyűlésben egyedül ő képviselte a polgári pártot, amely párt egyébként kormánytámogató volt. A most lezajlott fővárosi választásokon is szerepet akart vállalni a Ripka-pártban, utóbb azontban elállott ettől a szándékától. Temetése minden valószínűség szerint hétfőn délután lesz. — Csaló, zsebtolvaj. A napokban több fő­városi kereskedőhöz beállított egy szürke ru­hát és ugyanilyen színű puhakalapot viselő fiatalember, aki kereskedőnek mondotta magát és arra való hivatkozással, hogy sürgősen pénzre volna szüksége és nem akar azért üzle­tébe menni, egy napra kölcsönt kért. Minden­esetben fölajánlotta, hogy biztosítékul letétbe helyezi aranyláncát A kereskedők a biztos fel­lépésű fiatalember meséjét elhitték és kisebb­nagyobb összegeket adtak át neki, abban a hi­szemben, hogy ezzel kollegiális szívességet tesz­nek. Az egynapos határidő leteltével azonban a fiatalember sehol sem jelentkezett a kereskedők jobban megnézték a láncot amelyet biztosíté­kul kaptak és ékszerész ismerőseik hamarosan megállapították, hogy azok rézláncok. Mivel az eddig ismeretlen fiatalember a szélhámosság­nak ezt a módját rendszeresen űzi, ha legköze­lebb valakinél kölcsönért jelentkeznék, á­t kell adni a legközelebbi rendőrőrszemnek. — Péntek este Fleischmann Ödön 23 éves gabonakeres­kedő a Budapest—Kelenföld­i pályaudvaron ér­kezett, ahol '­19 óra tájban egy 49-es jelzésű vil­lamosra ült Amikor a Vilmos császár­ után a Gróf Zichy Jenő­ utcánál leszállt észrevette, hogy nadrágja zsebéből ellopták a bőrtárcáját A tárcában 28.500.000 korona készpénz és egy gyöngyökkel kirakott női arany karkötőóra volt. Hogy a zsebtolvajlás mikor történhetett, a kereskedő nem tudja A rendőrség a nyomo-Zik­at­ megindította. — Véletlenül lógott ivott Buratuhl Sebő 39 éves napszámos Soroksáron, az Andrássy-ut 93. számú házban levő lakásán véletlenül lugkő­oldatot ivott. Súlyos belső sérüléseivel az István-kórházba szállították. — A halál elébe. Sz. Jánosné háztartásbeli nő a Király-utca 8. sz. alatti lakásán aszpirinnél megmérgezte magát. A mentők a Rókus-kór­házba szállították.

Next