Népszava, 1925. június (53. évfolyam, 123–143. sz.)
1925-06-03 / 123. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Nepvedévre . 120.000 K — külföldre . 80.000 K SISöpTI 40.000 K - külföldre . 80.000 K Ausztriában egy hóza - r - - 50.000 magyar K SZERKESZTŐSÉG: VIH, CONTI UTCA 1, 6Z. Telefonszám József S—29 és József S—80 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRIZ ij KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Ára: 26?10 korona. EGYES SZÁMÚÍRA: Magyarországon 2000, vasárnap 2500 korona, Ausztriában 2000, vasárnap 2500 osztrák korona, Jugoszláviában 4 dinár, Franciaországban 1 Irano KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 1. SZ. Telefonszám . . J. S-31 és J. 3-32. Vidék: J. 70-29 Üzenet. "Azzal a Hidegséggel, ami fagy idején a proletárok lakásában dermeszt, abban a hideg hangulatban, ami mártírjaink sírjaiban, a csúszó-mászó férgek közt honol, a kezünk közt levő pöröly keménységével, szenvedéseink adta tisztánlátással, de egyúttal gyermekeinknek anyjukban való hitével kérünk most csöndet a zsibvásárban. Nyugodtan akarunk beszélni. A mi mártírjainkról van szó. "Az ő kin-, halálukról és a mi minden szenvedésünkről: Magyarország sorsáról. Mint ahogy óramutató járja végig az idők sorrendjét, úgy rögzítjük itt le a tények egymásutánját, szemünkkel a törvénykönyvet nézve és ujjunkkal az eseményekre mutatva. Ebben a mozdulatunkban nem állíthat meg bennünket sem ügyész, sem szárnysegéd, sem rendőr, sem miniszter, mert kötelességünket nagyobb hatalmak parancsolják és igazunk erős, mint a villamosáram, amelyet megérinteni halált jelent. Somogyi Bélát és Bacsó Bélát 1920 február 17-én este katonatisztek hurcolták el. Alag-Dunakesz határában kunek sokasága közt legyilkolták, kirabolták és a Dunába vetették. A szörnyű fölzúdulásra, amelyet a gaztett nyomán az európai táviródrótok rezgése által előidézett vihar okozott, megindult a nyomozás. És sikerre vezetett. Megtalálták az A. III.86. számú automobilt, amelyet az akkori fővezérség utalt annak az Ostenburg-különítménynek, amelynek tisztjei közül kettőt: Kovarcz Emil főhadnagyot és Megay László hadnagyot a budapesti államrendőrség mint gyilkost állapított meg. És amikor ez a megállapítás megtörtént, akkor elvették az ügyet a rendőrségtől. Attól a pillanattól fogva — és ezt már százszor hirdettük és a rossz lelkiismeret nem mert ellene szót emelni — a bűnügy a legszégyenletesebben megfeneklett. Olyan magyarázatokkal, amelyek a bűnben fogant lelkű terhelttől is beismerésszámba mennek, beszüntették az ügyet és a gyilkosok egymás alibijét igazolva, szabadon vannak ma is. Akiknek a neve nyilvá- nosság elé jutott, azok kiszöktek Délamerikába, ezzel is bizonyítékát szolgáltatva bűnösségüknek. Azok pedig, akiknek neve még nem jutott nyilvánosságra, de akikről pozitív megállapítás tehető, még most is Magyarországon tartózkodnak. Ilyen körülmények között a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, az egész magyar munkásság és minden tisztességes ember, bármilyen világnézetű legyen is, nem szűnt meg hangoztatni, hogy a Somogyi—Bacsógyilkosság ügyét így elintézni nem lehet. Az elföldelt titkokat újból napfényre kell hozni és a bűnösöknek lakolniok kell. Ennek a szörnyű bűntettnek minden adat szerint ismert tettesei vannak, a kérdés fönnáll: ki irányította őket? A fölbujtó még nagyobb gonosz, mint a tettes. A törvény is a tettes legszigorúbb büntetésével sújtja a fölbujtót. Az idén ötéves fordulója volt a szörnyű gaztettnek, amely nemcsak két mártírt ölt meg, hanem sok kikeletre összetörte Magyarország talpraállásának reménységét, összeszedtünk minden lehető adatot, a nyilvánosság elé teregettük azokat és e munkánk közben a nyilvánosság előtt mutattuk meg súlyát annak az illetékes férfi által a nemzetgyűlésen cáfolatlanul mondott kijelentésnek, hogy: a budapesti államrendőrség a Somogyi- és Bacsó-gyilkosság ügyét kiderítette, nem a polgári hatóságokon múlott, hogy a bűnösök méltó büntetésüket el nem vették. Beniczky Ödön volt belügyminiszter mondta ezt ezelőtt négy esztendővel a nemzetgyűlésen. És négy év óta halogatták a becsület kötelességének teljesítését: meghallgatni, mit tud a volt belügyminiszter hivatali idejéből? Azóta folyton azt követeltük: beszéljen Beniczky Ödön tanú. Mint a nemzetgyűlés tagjának, mint volt miniszternek, mint becsületes férfiúnak beszélnie kell. A volt miniszter nyilvánosan azt felelte: teljesítem a kötelességemet, ha a törvény által megkívánt hivatali titoktartás alól való fölmentést megkapom. • Igaz, nagyon nehezen érkezett meg ez a fölmentés. De a sűrű erkölcsi ostorcsapások alatt mégis csak meg kellett jönnie, ha évekig késett is. És mialatt harcoltunk, hogy hallgassák meg Beniczky Ödönt, a Somogyi Bacsógyilkosság nyomozásának autentikus ismerőjét, azalatt azt kellett látnunk, hogy a gyilkosok egész légiója jár szabadon, kapnak amnesztiát olyanok is, akik raboltak. Ha valaki 1919—20. évi különítményhez tartozott, annak Magyarországon baja nem történt. Mindig kutattuk az okot. És most, amikor június 6-ára kitűzték végre Beniczky Ödön tanukénti kihallgatását, ezt a szükséges föloldással lehetővé tették, akkor Beniczky Ödön tanúnak régóta húzódó kéthetes sajtóbüntetése kitöltésének megkezdését június 2-ára jelölték ki. Ha egyszer június 2-án bevonul a tanú a Markóutcai fogházba, akkor június 6-án nem jelenhetik meg a csendőrkerületi ügyész budai irodájában tanúkénti kihallgatásra. Ha pedig nem jelent meg a megjelölt időre, az akta öt év után ismét továbbsibolódik. Ezt a lehetőséget tette lehetetlenné Beniczky Ödön azzal, hogy korábban jelentkezett tanúkihallgatásra és a meglepett katonai ügyész, nem tudván mit csinálni, átvette az írásbeli vallomást s egy jegyzőkönyvet vett föl róla. A vallomás ott van immár az aktával, a vallomást Magyarország volt belügyminisztere tette saját hivatali idejének eseményeiről. E jegyzőkönyvbe foglalt vallomást szószerint lehozta másnap, pünkösd vasárnapján az „Az Újság". Ebben szó van tettesekről és szó van fölbujtóról. A tanúnak kötelessége lelkiismerete szerint és az elkövetkezendő eskü terhe alatt tudomásait hűen elmondani és semmit abból el nem hallgatni. Beniczky Ödön tanu elmondta belügyminiszter korából a Somogyi Béla és Bacsó Béla meggyilkoltatása ügyében bírái által szabadon mérlegelhető összes tudomásait, tekintet nélkül másra, mint tudomására. Nemcsak saját személyének tudomását adta elő, hanem olyan tanukat is nevezett meg, akik ugyancsak jelen voltak a Somogyi Béla meggyilkoltatása ügyében bíróilag mérlegelendő cselekményeknél. Ezek a tanúk nem kétes életű emberek. Miért nem hallgatják ki azokat, ezt kérdezzük most, a kérdés minden súlyával. És ebben az országos, sőt európai szem-pontból is közérdekű ügyben tett vallomásnak nyilvánosságra hozatalát a hatalom lapelkobzással, állítólag további retorzióval igyekszik megakadályozni. Kérdezzük: miért volt szabad annak idején Hüttner Sándornak és Stanykovszky Tibornak ugyancsak a katonai ügyész előtt tett vallomásait szó, szerint leközölni? Akkor nem kobozták el a „Szózat"-ot, nem indult eljárás, amikor hónapokon keresztül, napról-napra hadbíróságon tett vallomásokat közölt le a különítmények sajtóorgánuma? Csak akkor nem szabad vallomást leközölni, ha tisztességes tanú vall? Hiszen Magyarország miniszterelnökéről tették vallomásukat Hüttner és társai. Ez nem ártott Magyarország híri nevének. Akkor miért nem lépett közbe Magasházy szárnysegéd úr, hogy a „Szózat"* és a többi szabadkirályválasztó lap elkoboztassék, mert vizsgálati vallomásokat közöl? Hüttner kalandor vallomását szabad közölni, Beniczky Ödön volt belügyminiszter vallomását nem szabad? Magyarország miniszterelnöke ellen szabad leközöltetni hamis vallomásokat, a fővezér ellen szóló eddig kifogástalan életű tanú vallomását nem? A precedenst, ügyész urak, önök teremtették meg,,önök estek bele a saját vermükbe. Harminchat órával a vallomás nyilvános-,ságra jutása után s miután az összes különítményvezérek fölvonultak a Várba, hétfőn délután letartóztatták Beniczky Ödön volt belügyminiszter-tanút. E hatósági intézkedés első hivatalos okadatolása: kormányzói sértés, hamis vád és tiltott közlés. Nem igaz, kormányzósértés nem foroghat fönn. A vallomásban csak a volt fővezérről vannak állítások. A kormányzó személyes—, minthogy cselekményeit csak alkotmányos ellenjegyzéssel teljesítheti —, sérthetetlen. Sérthetetlenségük az „isten kegyelméből" és trónutódlási joggal következő királyokra vonatkozik születésük pillanatától. De ideiglenes államfőknek ez a sérthetetlenség kormányzói idejükre vonatkozik, ami alattalkotmányos miniszterek viselik cselekedeteikért a felelősséget. De éppen úgy megszűnik például a francia államfő sérthetetlensége ennek az elnöki székből való eltávozásától kezdve, mint ahogy nem vonatkozik államfővé választása előtti időkben való cselekedeteire. Választott államfőt mindig csak a tényleges hatalom gyakorlása idejére illeti meg személyének sérthetetlensége. A magyar ideiglenes államfő személye is — a kormányzói állása előtti időre s majd az utána következőre — annyira sérthetetlen, mint más állampolgáré. Hamis vádtevés a második vád is. Beniczky ödön: tanu és nem vádló, őt — végre — a bíróság kérdezte meg, hogy mit tud. Polgári kötelessége: az igazat mondani és abból semmit el nem hallgatni. Főtárgyaláson majd megesketik vallomására és csak vallomására való eskütevés után lehet ellene a hamis vádtevés vádját megkonstruálni, ha bizonyítékok vannak arra, hogy esküjével megereditve nem az igazat vallotta és e valótlan vallomása tudatosan volt valótlan. A törvény még abban az esetben is büntetlenséget biztosít a vallomástevőnek, ha vallomása valótlan volt ugyan és arra megesküdött, de ezt jóhiszeműen tette, ő úgy látta vagy hallotta az általa elmondottakat. Beniczky Ödön, birói fórum által ,vallomástételre fölhívott tanú pedig vallomásának megerősíe