Népszava, 1925. június (53. évfolyam, 123–143. sz.)
1925-06-03 / 123. szám
1 téséül más tanukat is megnevezett: gróf Andrássy Gyulát, gróf Károlyi Józsefet, Pallavicini őrgrófot, Bethlen István gróf miniszterelnököt és másokat. E tanuk kihallgatása nélkül is mielőtt Beniczky Ödön esküt tesz vallomására, a hamis vád emelése jogi abszurdum. Ezt tudniok kellene a két nap óta folyton tanácskozó tanácsadóknak. Ha a hamis vád kérdését az abszolút nézőpont sugarai elé exponáljuk, akkor tűnik csak ki ennek a vádnak az ügy mai állásában való abszurditása.. Hamis vád miatt tenni folyamatba eljárást Beniczky Ödön ellen annyit tesz, hogy amennyiben valamely tanú olyan tudomásátadná elő bírósági fórum előtt, amely valakire kedvezőtlen, akkor azonnal előáll a hamis váddalvaló terhelés. Csak kedvezőt szabad vallani. Ez úgy néz ki és ezt kénytelenek vagyunk szigorú tárgyilagossággal megállapítani, mintha a judicaturában a tárgyi bizonyíték föltételezéssel is helyettesíthető lehetne. Mi több, útmutatásként vehető ez eljárás a következő tanúk részére, hogy amennyiben tudomásuk olyan lenne, amely Beniczky Ödön tanú vallomásával egyező, annyiban ők is bűntettet fognak elkövetni és ellenük is eljárás fog indulni. Száraz komolysággal kérdezzük: végképen európai botránnyá akarják cselekedni ezt a szörnyűségesen szomorú ügyet? Ezt ajánljuk figyelmébe annak a sok izzadó politikusnak és sajtóüzérnek, aki ma végigömblögette hipokrita frázisait a különböző céges papirosokon. Mindezek testejébe a kapkodó kormányhatalom és rendelkezésre álló igazságügyi szervei azt a gyerekes mesét találták ki, hogy Beniczky Ödönt nem vallomása miatt tartóztatták le, hanem fogházbüntetésének megkezdése érdekében. Leszögezve azt a tényt, hogy Beniczky Ödönt sajtóvétség miatt reárótt két heti fogházbüntetése megkezdése céljából június 2-ának 9 órájára idézték be és június 1-én délutáni 4 órakor tartóztatták őt le, azt kérdezzük minden törvénytisztelő és a tekintélyeket lejáratni nem akaró becsületes emberrel együtt: hát ilyen bárgyú hazugságokat szabad fizetett hivatalnokoknak félhivatalosan kiadni? Hát ebben az országban csak szavakat kell összerakni és akkor minden ügy el van intézve? Igazság, logika, törvénytisztelet és parancsolat, az mind semmi? És most, miután előadtuk és megvilágítottuk a tényeket, amelyeket törvény értelmében, jogunk, hivatásunk szerint, kötelességünk volt előadni, eltekintünk az érdekek kavargó harcától, el a megriadt és tehetetlenségében kapkodó gonosz szellemek tanácsosai fölött, szánakozva mosolygunk az üzéreken és a milliók, a becsületesen dolgozók és szenvedők tömegének gondolkozását, érzését és akaratát belesűrítjük e törvény korlátolta sorokba. Somogyi Béla és Bacsó Béla, amíg éltek, amíg kiraboltatván, meg nem gyilkolták őket, elöljáró küzdői voltak a magyar munkásságnak. Az egyik a tanítómester, a másik az ifjú poéta. Haláluk után is megmaradtak elöljáró küzdelmükben az Igazságért, a maguk és szenvedő társaik igazsága kiharcolásában. Somogyi Béla és Bacsó Béla meggyilkoltatása nemcsak az ő életük vesztét jelentette, hanem a testükbe mártott gyilok, a beléjük lőtt golyó, az izmaikat összecsavaró erőszak, a fojtogató marok az egész dolgozó, szenvedő népet érte. Nem tudnak a világon olyan tételes törvényt hozni, nem tudnak olyan erőszakot alkalmazni, olyan agyafúrt hazugságot sem tudnak kitalálni, amely lehetetlenné tegye egy ország népének, a dolgozó és szenvedő millióknak azt az emberi jogát, hogy a gyilkosokat és a fölbujtást törvényszerűen megismerje s gyilkosságot és fölbujtást a felelős személyekben törvényszerűen megtoroltassa. Hirdetjük már régen, kérjük, amióta a kérés lehetőségét magunknak kivívtuk, csináljanak rendet a szörnyű gyilkosságokban. Nem lesz addig igazi rend és nyugalom, nem lesz addig az országnak tekintélye és hitele, amíg e borzalmas, legtöbb esetben nem is megszédült, hanem egyéni érdekeiket kereső gyilkosok gaztettei ki nem deríttetnek. Mint ahogy — utalunk az ellenforradalom első idejére —, nem nyugodtak meg az emberek hat év előtt, amíg a Návayakon, a Hollánokon esett aljas gyilkosságokat gyorsított bíróság meg nem torolta. Megtorolták a Hollánok és Návayak gyilkosait, torolják meg Somogyi és Bacsó gyilkosait is. Ezt követeli a törvény, a jogérzet, az igazság, ezt követeli az ország érdeke. Értsék meg végre, hogy letagadással s erőszakos menekvéssel nem lehet a legyilkolt mártírok történetét elfeledtetni. Értsék meg, hogy az öt esztendővel ezelőtt használt kések nyomán inficiálás történt s a seb immár vérmérgezéssé fajult, gyors és energikus beavatkozás mentheti meg csak az ország hírnevét, gazdasági érdekeit, benetét, életét! Azt hiszik, ha elkobozzák a lapokat, ha akármilyen erőszakot követnek el a sajtószabadság ellen, akkor nem tudja meg az ország népe, hogy mi történt? Hallgassák meg az emberek millióit. És hallgassák meg a külföld szavát. A külföld minden országának egész sajtója tele volt már a Somogyi—Bacsó-gyilkosság eseményeivel s nincs olyan tisztességes gondolkodású ember, aki joggal követelhetné, hogy hallgassanak. Amelyik külföldi lap nem akart kitiltódni Magyarországból, az külön oldalakat nyomatott a magyar posta részére a marokkói helyzetről. De Marokkóba és a világ minden egyéb országába menő példányokban — a magyar eseményekről s a magyar kérdésről írtak. Nézzék meg minden esetben, hogy miket. És ha a szerdai, június 3-iki nemzetgyűlés ülésén nem engedik szóvátenni azt a magyar sebet, azokat a magyar eseményeket, amelyek nemcsak elsősorban Magyarország Somogyi Béla és Bacsó Béla elvtársaink meggyilkolásának ügyét hivatalosan már többször lezárták. Végzéseket és határozatokat hoztak, amelyek a nyomozást befejezettnek nyilvánították. Hivatalosan többször igyekeztek úgy föltüntetni a dolgot, mintha Somogyi Béla és Bacsó Béla meggyilkolásának ügye elintézést nyert volna. Különösen az amnesztiarendelet megjelenése után igyekeztek ezt az álláspontot érvényesíteni. Azonban a magyar munkásság két mártírját nem lehetett papirosvégzésekkel és határozatokkal elintézni. A magyar munkásság parlamenti képviselete és sajtója nem nyugodhatott bele abba, hogy mártírjainak ügyét aktacsomók alá temessék. Ahol és amikor arra alkalom nyílott, mindig és mindig emlékbe idézték Somogyi Béla, Bacsó Béla és többi elvtársaink gyáva embertelen meggyilkolását. A Népszava néhány hónappal ezelőtt részletesen ismertette azokat az aktákat, amelyeket a katonai hatóságok a gyilkosság ügyében gyártottak. Ugyanekkor rámutattunk azokra a résekre és hiányokra is, amelyek a fölvett nyomorás és bizonyítékok sorában tátongtak. A Népszava hasábjain egyre-másra jelentek meg cikkek és közlemények, amelyek adatok feltárásával bizonyítottak amellett, hogy a katonai hatóságok aktacsomói nem foglalják magukban a való tényeket. Gyanúsítottakat, tanukat és közöttük alibi tanukat hallgattak ki, mindezeknek a vallomása azonban semmiképen sem derített világosságot arra, ami a gyászosan emlékezetes februári éjszakán történt. A tanúk sorában nem szerepeltek azok, akik valóban tudtak mindenről, akiknek helyzetüknél és hivatali állásuknál fogva mindenről tudniok kellett. Különösen pedig hiányzott a kihallgatott tanuk sorából Beniczky Ödön, aki a gyilkosság elkövetése idejében belügyminiszter volt. Hozzá, mint a polgári nyomozóhatóság főnökéhez futottak össze mindazok az adatok, amelyek a rendőri nyomozás során kiderültek. Azonkívül, mint a rendőrség legmagasabb fóruma, abban az igyekezetében, hogy Magyarországon helyreálljon a törvényes minden lakosát, de egész Európai népeit jogággal foglalkoztatják, vajjon mi lesz ennek eredménye és ki lesz ezért az eredményért felelős? Vannak igazságok, amelyeket nem lehetelnyomni, amelyeket minél jobban elnyomnak, annál inkább szétfeszítik azok az erőszakot. Nem hozhattak olyan tételes jogszabályokat, amelyek megakadályozhatják azt, hogy a Somogyi és Bacsó meggyilkoltatása ügyében történt vallomás a közélet illetékes testületeit ne foglalkoztassa! Ha erőszakkal gátolják meg, erőszak fog kirobbanni belőle. És a kormány lesz érte felelős, amelynek helyettes vezetője már jóelőre jelezte, hogy a nemzetgyűlés elnöke mit fog engedni és mit nem fog engedni. A legkülönbözőbb világnézetű, a legellentétesebb pártállású, képvi- selők állásfoglalása a bizonyítéka annak, hogy akik az ügy napirendre tűzését követelik, azok nem pártérdeket követnek, hanem a tisztesség uralmát keresik. Abban egyek, abban közös célunk, hogy helyreálljon a törvény ereje, az igazságnak elégtétessék, hogy a munka, a megélhetés, a békés életet jelentő további küzdelem ennek az országnak erejét gyarapíthassa. Egyébként szétválnak útjaik. A magyar munkásság képviselői és minden harcosa mindaddig napirenden fogják tartani a Somogyi—Bacsó-gyilkosság ügyét s annak fejleményeit, amíg az igazságnak törvényes úton elég nem létezik. A hazudozást nem fogják elfogadni elégtételtevésnek. A szociáldemokrata párt képviselőtagjai a munkásság erejéből merítenek erőt s meg fogják látni: vannak még férfiak Magyarországon! El vagyunk szánva és el vagyunk készülve a küzdelemre. Velünk az igazság, mellettünk az emberi tisztességrend, számos személyiséggel lépett közvetlen érintkezésbe. Tanácskozásai, megbeszélései, valamint a hozzá eljutott akták révén Beniczky Ödön lett ennek az ügynek a koronatanúja. Beniczky Ödön az első nemzetgyűlésen egy interpellációval kapcsolatban nyílt ülésben történt fölszólalásában ki is jelentette, hogy a gyilkosság ügyében a polgári hatóság elvégezte a nyomozást és hogy annak eredményét illetékes helyen fölterjesztette. A Népszava hasábjairól ment a fölhívás Beniczky Ödönhöz, hogy nyilatkozzék, mondja el, amit tud és derítsen világosságot. Beniczky Ödön ezekre a fölszólalásokra azzal válaszolt, hogy mentsék föl a viselt miniszteri állásával járó hivatali titoktartás kötelezettsége alól és akkor ő mindent, amit a Somogyi és Bacsó meggyilkolása ügyében tud, legjobb tudomása szerint, a valósághoz híven, elő fog adni. A szociáldemokrata párt hivatalosan fordult gróf Bethlen István miniszterelnökhöz és fölhívta, hogy eszközölje ki Beniczky Ödön számára a Somogyi—Bacsó ügyre vonatkozóan a hivatali titoktartás kötelezettsége alól való fölmentést. Gróf Bethlen István Peidl Gyula elvtársunkhoz intézett és a lapokban annak idején egész terjedelmében ismertetett levelében közölte, hogy ez a fölmentés bekövetkezik. Sokáig késett az erről szóló hivatalos közlés. Közben Beniczky Ödön hosszabb időre elutazott Lequeitioba. Távolléte alatt csakugyan bekövetkezett a fölmentés és amikor Beniczky Ödön visszatért, jelentkezett a katonai ügyészségen, hogy vallomását meg akarja tenni. Beniszló Osfön nfejtette valloraását. Június 6-ára tűzték ki itt kihallgatásának" terminusát. Azonban Beniczky Ödön tudta, hogy június 2-án be kell vonulnia a fogházba, hogy itt a Sréter volt honvédelmi miniszter megsértése címén rája kirótt kétheti fogházbüntetését megkezdje. Ezért már május 30-án A szodoliem Giffata párt és a szövegezett neiaoferatikus ellenzék Határozata. NÉPSZAVA 1925 junius 3. Beniczky Ödön vallomást Mr a Somogyi—Kacsó-gyilkosséf ügyében — és letfuléziai Mk. . ii ma.» 1 A vsHontási EeBeztó „Az Ujságírai Ya^assés feaK-szer az át-i és fistásj»;* volta HoJinfwt;feistré, — A fSörmátfy feiealösí féMérf a GanfbenM&zS aanjszfsreisiöHnek.-A Mivel mbííúimm^iks'^^^MSif'^ Sarolfói és ttársfnjtások és nosfeféfcí.iők a varróm !