Népszava, 1925. július (53. évfolyam, 144–170. sz.)
1925-07-01 / 144. szám
LN8. év?s5?23n, 144. sz. Áfa: Si m swsaBBffiBswn^m^agSiBfg BurlapeS?. 1925 ISSUB-S ?, AZ ELŐFIZETÉS ÁRA. Negyedévre . 120.000 K — külföldre . 240.000 K Egy hóra . _ 40.000 K — külföldre _ 80.000 K Ausztriában egy hóra . _ - - 50.000 magyar K SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI-UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 3—29 és József 3—30 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA P. KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP EGYES SZÁMÁRA: Magyarországon 2000, vasárnap 2500 K, Ausztriában 2000, vasárnap 2000 o. K, Jugoszláviában 4 dinár, Franciaországban 1 franc, Ruszinszkóban hétköznap 1.50 ék, vasárnap 2 ck KIADÓHIVATAL: Vm. CONTI UTCA 4. SZ. Telefonszám . . J. 3-31 és J. 3-32. Vidék: J 70-23 Egég volt a taktikából -munkát adjanak! Sőt elég volt az ürügyekből és az altatásokból is: érezze meg végre a kormány, hogy a munka az, amire a legnagyobb szükség van. Szombaton, amikor a házszabályok szájkosárszakaszával a felhatalmazási javaslatot törvénnyé emelték s a legnagyobb meglepetésre a beruházási javaslat helyett a választójogi javaslat továbbtárgyalását tűzették napirendre, a kormány helyettes vezetője egyetlen szóval sem tudta elfogadhatóan megmagyarázni, hogy miért teszik ezt? Egy hét óta csak azt halljuk, hogy nincs sürgősebb a beruházási javaslatnál és annál, ami ezenfelül még benne van: az adómérsékéseknél és a tisztviselői fizetésrendezésnél. Őz pedig az ellenzék érthetően kinyiatkoztatta, hogy nem gördít akadályokat a javaslatnak egyetlen ülésnapon való elintézése elé, ha a választójogi javaslat előtt tárgyaltatják, a kormány mereven elzárkózott a napirendnek ilyetén való megállapítása elől: a „legsürgősebb" javaslat elvesztette sürgős jellegét. Ismételjük, a kormány egyetlen szóval sem tudta megmagyarázni a sorrendnek ezt a hirtelen megváltoztatását. Ellenben annál nagyobb hévvel igyekezett áthárítani a felelősséget az ellenzékre a javaslat elodázása miatt, ugyanarra az ellenzékre, amely éppen akkor követelte leghatározottabban e sürgős javaslat napirendretűzését Mi ez tehát, ha nem a legfrivolabb taktikánál? Olyan taktikázás, amelyben nem először éti ki magát a kormány híres politikája és amely mindig máshol keresi és keresteti a bűnbakot, holott azt a kormány portáján egyetlen szempillantásra meg lehetne ta-Kétszeresen frivol, sőt annál valamivel több is a taktikázásnak ez a legújabb fogása, mert hiszen egy olyan javaslattal vonatkozásban történik, amelynek sürgőssége kétségem fölül áll. Régesrégen esedékes már a beruházásokról szóló törvényjavaslat A kormány máris annyira elkésett vele, hogy további halogatást nem tűr és ha ezzel kapcsolatban is holmi politikai hasznocskára akar azért tenni, az már egyenesen bűntett Hiszen éppen a kormány, de különösen annak népjóléti minisztere tért , leggyakrabban a munkanélkülibiztosítás megvalósítása elől azzal az ürüggyel, hogy nem akar államilag „kenyéket tenyészteni", nem akar alamizsnát osztogatni (igaz, hogy ilyesmit nem is kértek, sőt el sem fogadnának tőle), hanem majd munkaalkalmak szervezésével igyekszik enyhíteni a munkanélküliség okozta általános ínségen. Parlamentben és parlamenten kívül, újságokban és ankéteken, szóban és írásban sokszor hallottuk ezt a biztatást amiről most már megállapíthatjuk, hogy csak kibúvó volt a kötelességek teljesítése alól, mert hiszen a munkanélkülibiztosítás törvénye még mindig ott vajúdik valahol a kodifikációs műhelyekben, viszont a munkaalkalmak szervezésének nagyhangú ígéreteiből sem lett még semmi. A kormány és annak népjóléti minisztere, úgy látszik, kétszeresen akarja megnyerni a vámon, amit a réven egyáltalában nem veszített el. Se kötelező munkanélkülibiztosítás, se munkaalkalom! Amikor pedig az ellenzék fölajánlja, hogy egyetlen ülésnapon átengedi a beruházási javaslatot a kormánynak egyszerre a senkitől sem óhajtott de az ország óriási többségétől utált és megvetett választójog válik rettenetesen sürgőssé. Szomorú látvány ez még napjainkban is, a cinizmus és a frivolitás korlátlan uralma idején. De mi azt gondoljuk, hogy a taktikázás, különösen ez a fajtája a taktikázásnak, nem folyhat a végtelenségig. Annál inkább sem, mert nem sejtjük rosszul, hogy a közeli napokban a beruházási javaslatból mégis csak törvény lesz, és akkor a kormánynak meg kell mutatnia, hogy mit tud. Nem túlságosan jelentős összeg ugyanaz a 82.000.000 aranykorona, amit a Népszövetség a magunkéból kegyesen fölhasználni engedett de mégis elegendő egy erőpróba és egy őszinteségi levizsgázás létrehozásához, amelynek meg kell nyilatkoztatnia, hogy a kormány ekkora összeget is tud-e úgy fölhasználni, hogy abból valóban munkaalkalmak szerveződjenek és valóban a munkanélküliség enyhítésének forrása legyen. Hogy miképen állunk a munkanélküliséggel, e tekintetben nem akarunk részletekbe bocsátkozni, mert azt a kormány is nagyon jól ismeri, vagy legalább is jól kell ismernie. Hiszen hónapok óta egyebet se csináltunk, mint hogy a kormány figyelmét az elbírhatatlan nyomor felé erőszakoljuk, amelyet elsősorban a szanálási program kíméletlen végrehajtása idézett föl. Százezrek járják hónapok óta azt az utat, amelyen kisarjadott ugyan az állami költségvetés egyensúlya, de amelyet éppen ez egyensúly felé való vad rohanás tűzdelt tele a vállalatok és az egyéni exisztenciák keresztfáival. Keserűség és kétségbeesett nyomor keletkezett a költségvetési egyensúly nyomában, megnövekedett a gyermekhalandóság, általánossá lett a lezüllés, nincs helye tehát további halogatásoknak, ürügykereséseknek és taktikázásoknak, ide munka kell, mennél hamarább. Nem ismerjük a kormány beruházási programjának részleteit. Még nem árulták el, hol és hogyan akarják fölhasználni a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket Azonban, ha van még a kormányban némi józanság és szociális érzék, az adott pénzügyi lehetőségeket úgy kell fölhasználnia, hogy a munkanélküliség enyhülése mellett enyhüljön az a másik nyomor is, amely a lakáshiány miatt mutatkozik. Munkát kell adni az ipari vállalatoknak, de gondoskodni kell arról is, hogy az aratási munkálatokból kiszorult mezőgazdasági népesség is munkához jusson. És ami a legfontosabb: gondoskodni kell arról, hogy a munkanélküliek foglalkoztatása ne csupán rövid időre szóljon. A következő költségvetésnek is legyen gondja a beruházásokra. Abban igaza lehet a kormánynak, hogy az állam teljesítő ereje nem lehet állandó forrása a munkaalkalmak szervezésének, de ezzel nem háríthatja el magától, hogy ebben a kérdésben még hosszú időre vannak a kormánynak kötelességei. A mai ínséges helyzetet elsősorban a kormány gazdasági és pénzügyi politikája okozta, a kormány kötelessége tehát hogy ennek a helyzetnek a megszüntetésére megfelelő eszközöket szolgáltasson. Ez alól nem menti föl semmiféle álokoskodás, semmiféle igyekezet a felelősség áthárítására, a kormány követte el a hibákat a kormány hozza is helyre azokat. A taktikázásnak legyen vége. Munkát adjanak a legrövidebb idő alatt. Munkát adjanak azok, akiknek politikája megállította az üzemeket, kiszívta a termelés legfőbb erőit és az utcára dobta a munkásság tömegeit. 3MMBWWMMWMBWMHIIIWIi|ll ','lli Él fflil ItlIITK^B-gas A Vágiék ügye. Soha még emberek ostobaságát és hiszékenységét jobban ki nem használták, mint a Vágiék esetében. Még sohasem jártak el csúfosabb és rútabb hálátlansággal emberekkel szemben, mint az úgynevezett „Magyarországi Szocialista Munkáspárt" vezetőivel. Hiszékenységüket, tapasztalatlanságukat, politikai éretlenségüket a nép esküdt ellenségei föl akarták használni a saját önző céljaik elősegítésére és amikor kiderült, hogy még ezeknek az elvakult munkásoknak a segítségével sem lehet megbontani a szociáldemokrata párt egységét amikor nyilvánvaló már, hogy a pártbontó, testvéráruló munka sikertelen, akkor egyszerűen a rendőri erőszakot alkalmazták velük szemben és letartóztatták őket. Majdnem mértani pontossággal ki lehetett számítani, hogy a Vági-féle „pártalakulás" csak addig élvezheti a kormány és a rendőrségi támogatás előnyeit hogy csak addig dicsekedhetik a kurzus keresztényeinek és fajvédőinek rokonszenvével, amíg ártani tud a szociáldemokrata pártnak. Mert akármilyen radikális jelszavakkal indult is meg ez az új párt mégis Vági és társai voltak a reakció minden reménysége Sokat vártak tőlük és sokat akartak elérni a segítségükkel. És éppen ezért nagyon sokat elnéztek nekik, csakhogy pártalakító munkájuk, amely egyúttal pártbontásst is jelentett sikerülhessen. Csak emlékezzünk vissza a közeli múlt eseményeire. A főváros munkássága az elszántság minden lelkesedésével arra készülődött hogy a közeledő községi választás alkalmával elég ereje legyen a Wolff-féle reakciós és népellenes városi többség megbuktatására. Minden erőt össze kellett fogni, hogy harcunk sikeres legyen. Nagy tétről volt szó. Wolffék is és a kormány is nagyon jól tudták, hogy ha a kurzus a fővárosban megbukik, ez országos jelentőségű politikai esemény, mert a keresztény fajvédő tábornak a főváros a legerősebb fellegvára lett. Éppen ezért kitörő örömmel fogadták, amikor hite járt annak, hogy Vági István és vele együtt néhány, a szociáldemokrata pártból kizárt társa új pártot alakít A fajvédő lapok hasábokat irtak az új pártalakulásról és nem győzték dicsérni azt „a rokonszenves embert", aki ennek a mozgalomnak az élére állt Gömbös a fajvédők egyik lakomáján külön beszédben üdvözölte Vági Isivárd és társait és nyíltan bejelentette, hogy a fajvédők rokonszenvvel kisérik ezt az új alakulást. A fajvédő lapok és közöttük elsősorban az „Akasztófaújság" napról-napra örömmel regisztrálták, hogy milyen hatalmasan növekszik a szociáldemokrata pártból kiváltak tábora, hogy a munkások ezrei és tízezrei csatlakoznak az új alakuláshoz, amely hivatva van arra, hogy nemzeti és keresztény alapra vezesse az egész munkásosztályt Hiteles adatokkal bizonyítottuk annak idején, hogy a rendőrség is atyai gondoskodással viseltetik Vrágiék iránt, sőt beigazoltuk azt is, hogy a miniszterelnökségen pártfogó jóakarattal fogadták őket és nagyon sokat jár.