Népszava, 1925. július (53. évfolyam, 144–170. sz.)

1925-07-01 / 144. szám

LN8. év?s5?23n, 144. sz. Áfa: Si m swsaBBffiBswn^m^agSiBfg BurlapeS?. 1925 ISSUB-S ?, AZ ELŐFIZETÉS ÁRA­. Negyedévre . 120.000 K — külföldre . 240.000 K Egy hóra . _ 40.000 K — külföldre _ 80.000 K Ausztriában egy hóra­­ . _ - - 50.000 magyar K SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI-UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 3—29 és József 3—30 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA P. KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP EGYES SZÁM­ÁRA: Magyarországon 2000, vasár­nap 2500 K, Ausztriában 2000, vasárnap 2000 o. K, Jugoszláviában 4 dinár, Franciaországban 1 franc, Ruszinszkóban hétköznap 1.50 ék, vasárnap 2 ck KIADÓHIVATAL: Vm. CONTI­ UTCA 4. SZ. Telefonszám . . J. 3-31 és J. 3-32. Vidék: J 70-23 Egég volt a taktikából -munkát adjanak! Sőt elég volt az ürügyekből és az altatá­sokból is: érezze meg végre a kormány, hogy a munka az, amire a legnagyobb szükség van. Szombaton, amikor a házszabályok szájkosárszakaszával a felhatalmazási ja­vaslatot törvénnyé emelték s a legnagyobb meglepetésre a beruházási javaslat helyett a választójogi javaslat továbbtárgyalását tűzették napirendre, a kormány helyettes ve­zetője egyetlen szóval sem tudta elfogadha­tóan megmagyarázni, hogy miért teszik ezt? Egy hét óta csak azt halljuk, hogy nincs sür­gősebb a beruházási javaslatnál és annál, ami ezenfelül még benne van: az adómérsék­éseknél és a tisztviselői fizetésrendezésnél. Őz pedig az ellenzék érthetően kinyi­atkoztatta, hogy nem gördít akadályokat a javaslatnak egyetlen ülésnapon való elinté­zése elé, ha a választójo­gi javaslat előtt tár­gyaltatják, a kormány mereven elzárkózott a napirendnek ilyetén való megállapítása elől: a „legsürgősebb" javaslat elvesztette sürgős jellegét. Ismételjük, a kormány egyet­len szóval sem tudta megmagyarázni a sor­rendnek ezt a hirtelen megváltoztatását. El­lenben annál nagyobb hévvel igyekezett át­hárítani a felelősséget az ellenzékre a javas­lat elodázása miatt, ugyanarra az ellen­zékre, amely éppen akkor követelte legha­tározottabban e sürgős javaslat napirendre­tűzését Mi ez tehát, ha nem a legfrivolabb takti­kánál? Olyan taktikázás, amelyben nem először éti ki magát a kormány híres politiká­ja és amely mindig máshol keresi és keresteti a bűnbakot, holott azt a kormány portáján egyetlen szempillantásra meg lehetne ta-Kétszeresen frivol, sőt annál valamivel több is a taktikázásnak ez a legújabb fogása, mert hiszen egy olyan javaslattal vonatko­zásban történik, amelynek sürgőssége kétsé­gem fölül áll. Régesrégen esedékes már a be­ruházásokról szóló törvényjavaslat A kor­mány m­áris annyira elkésett vele, hogy to­vábbi halogatást nem tűr és ha ezzel kapcso­latban is holmi politikai hasznocskára akar azért tenni, az már egyenesen bűntett Hiszen éppen a kormány, de különösen annak nép­jóléti minisztere tért , leggyakrabban a munkanélkülibiztosítás megvalósítása elől azzal az ürüggyel, hogy nem akar államilag „kenyéket tenyészteni", nem akar alamizs­nát osztogatni (igaz, hogy ilyesmit nem is kértek, sőt el sem­ fogadnának tőle), hanem majd munkaalkalmak szervezésével igyek­szik enyhíteni a munkanélküliség okozta ál­talános ínségen. Parlamentben és parlamen­ten kívül, újságokban és ankéteken, szóban és írásban sokszor hallottuk ezt a biztatást amiről most már megállapíthatjuk, hogy csak kibúvó volt a kötelességek teljesítése alól, mert hiszen a munkanélkülibiztosí­tás törvénye még mindig ott vajúdik valahol a kodifikációs műhelyekben, viszont a munka­alkalmak szervezésének nagyhangú ígére­teiből sem lett még semmi. A kormány és annak népjóléti minisztere, úgy látszik, két­szeresen akarja megnyerni a vámon, amit a réven egyáltalában nem veszített el. Se kö­telező munkanélkülibiztosítás, se munkaal­kalom! Amikor pedig az ellenzék fölajánlja, hogy egyetlen ülésnapon átengedi a beruhá­zási javaslatot a kormánynak egyszerre a senkitől sem óhajtott de az ország óriási többségétől utált és megvetett választójog válik rettenetesen sürgőssé. Szomorú látvány ez még napjainkban is, a cinizmus és a frivolitás korlátlan uralma idején. De mi azt gondoljuk, hogy a takti­kázás, különösen ez a fajtája a taktikázás­nak, nem folyhat a végtelenségig. Annál inkább sem, mert nem sejtjük rossz­ul, hogy a közeli napokban a beruházási javaslatból mégis csak törvény lesz, és akkor a kor­mánynak meg kell mutatnia, hogy mit tud. Nem túlságosan jelentős összeg ugyan­az a 82.000.000 aranykorona, amit a Népszövetség a magunkéból kegyesen fölhasználni enge­dett de mégis elegendő egy erőpróba és egy őszinteségi levizsgázás létrehozásához, amelynek meg kell nyilatkoztatnia, hogy a kormány ekkora összeget is tud-e úgy föl­használni, hogy abból valóban munkaalkal­mak szerveződjenek és valóban a munka­nélküliség enyhítésének forrása legyen. Hogy miképen állunk a munkanélküliség­gel, e tekintetben nem akarunk részletekbe bocsátkozni, mert azt a kormány is nagyon jól ismeri, vagy legalább is jól kell ismernie. Hiszen hónapok óta egyebet se csináltunk, mint hogy a kormány figyelmét az elbírhatatlan nyomor felé erőszakoljuk, amelyet elsősorban a szanálási program kíméletlen végrehajtása idézett föl. Száz­ezrek járják hónapok óta azt az utat, ame­lyen kisarjad­ott ugyan az állami költség­vetés egyensúlya, de amelyet éppen ez egyensúly felé való vad rohanás tűzdelt tele a vállalatok és az egyéni exisztenciák keresztfáival. Keserűség és kétségbeesett nyomor keletkezett a költségvetési egyen­súly nyomában, megnövekedett a gyermek­halandóság, általánossá lett a lezüllés, nincs helye tehát további halogatásoknak, ürügy­kereséseknek és taktikázásoknak, ide munka kell, mennél hamarább. Nem ismerjük a kormány beruházási programjának részleteit. Még nem árulták el, hol és hogyan akarják fölhasználni a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket Azonban, ha van még a kormányban némi józanság és szociális érzék, az adott pénz­ügyi lehetőségeket úgy kell fölhasználnia, hogy a munkanélküliség enyhülése mellett enyhüljön az a másik nyomor is, amely a lakáshiány miatt mutatkozik. Munkát kell adni az ipari vállalatoknak, de gondoskodni kell arról is, hogy az aratási munkálatok­ból kiszorult mezőgazdasági népesség is munkához jusson. És ami a legfontosabb: gondoskodni kell arról, hogy a munka­nélküliek foglalkoztatása ne csupán rövid időre szóljon. A következő költségvetésnek is legyen gondja a beruházásokra. Abban igaza lehet a kormánynak, hogy az állam teljesítő ereje nem lehet állandó forrása a munkaalkalmak szervezésének, de ezzel nem háríthatja el magától, hogy ebben a kérdés­ben még hosszú időre vannak a kormány­nak kötelességei. A mai ínséges helyzetet elsősorban a kormány gazdasági­ és pénz­ügyi politikája okozta, a kormány köteles­sége tehát hogy ennek a helyzetnek a meg­szüntetésére megfelelő eszközöket szolgál­tasson. Ez alól nem menti föl semmiféle álokoskodás, semmiféle igyekezet a felelős­ség áthárítására, a kormány követte el a hibákat a kormány hozza is helyre azokat. A taktikázásnak legyen vége. Munkát adjanak a legrövidebb idő alatt. Munkát adjanak azok, akiknek politikája megállította az üzemeket, kiszívta a terme­lés legfőbb erőit és az utcára dobta a mun­kásság tömegeit. 3MMBWWMMWMBWMHIIIWIi|ll ','lli Él fflil ItlIITK^B-gas A Vágiék ügye. Soha még emberek ostobaságát és hiszé­kenységét jobban ki nem használták, mint a Vágiék esetében. Még sohasem jártak el csú­fosabb és rútabb hálátlansággal emberekkel szemben, mint az úgynevezett „Magyaror­szági Szocialista Munkáspárt" vezetőivel. Hiszékeny­ségüket, tapasztalatlanságukat, politikai éretlenségüket a nép esküdt ellen­ségei föl akarták használni a saját önző cél­jaik elősegítésére és amikor kiderült, hogy még ezeknek az elvakult munkásoknak a segítségével sem lehet megbontani a szociál­demokrata párt egységét amikor nyilván­való már, hogy a pártbontó, testvéráruló munka sikertelen, akkor egyszerűen a rend­őri erőszakot alkalmazták velük szemben és letartóztatták őket. Majdnem mértani pontossággal ki lehetett számítani, hogy a Vági-féle „pártalakulás" csak addig élvezheti a kormány és a rendőr­ségi támogatás előnyeit hogy csak addig dicsekedhetik a kurzus keresztényeinek és fajvédőinek rokonszenvével, amíg ártani tud a szociáldemokrata pártnak. Mert akármi­lyen radikális jelszavakkal indult is meg ez az új párt mégis Vági és társai voltak a reakció minden reménysége Sokat vártak tőlük és sokat akartak elérni a segítségük­kel. És éppen ezért nagyon sokat elnéztek nekik, csakhogy pártal­akító munkájuk, amely egyúttal pártbontásst is jelentett sike­rülhessen. Csak emlékezzünk vissza a közeli múlt eseményeire. A főváros munkássága az el­szántság minden lelkesedésével arra készü­lődött hogy a közeledő községi választás al­kalmával elég ereje legyen a Wolff-féle reak­ciós és népellenes városi többség megbukta­tására. Minden erőt össze kellett fogni, hogy harcunk sikeres legyen. Nagy tétről volt szó. Wolff­ék is és a kormány is nagyon jól tudták, hogy ha a kurzus a fővárosban meg­bukik, ez országos jelentőségű politikai ese­mény, mert a keresztény fajvédő tábornak a főváros a legerősebb fellegvára lett. Éppen ezért kitörő örömmel fogadták, ami­kor hite járt annak, hogy Vági István és vele­­ együtt néhány, a szociáldemokrata pártból kizárt társa új pártot alakít A faj­védő lapok hasábokat irtak az új pártalaku­lásról és nem győzték dicsérni azt „a rokon­szenves embert", aki ennek a moz­galomnak az élére állt Gömbös a fajvédők egyik lakomáján külön be­szédben üdvözölte Vági Isivárd és tár­sait és nyíltan bejelentette, hogy a fajvédők rokonszenvvel kisérik ezt az új alakulást. A fajvédő lapok és közöttük elsősorban az „Akasztófaújság" napról-napra örömmel re­gisztrálták, hogy milyen hatalmasan növek­szik a szociáldemokrata pártból kiváltak tábora, hogy a munkások ezrei és tízezrei csatlakoznak az új alakuláshoz, amely hi­vatva van arra, hogy nemzeti és keresztény alapra vezesse az egész munkásosztályt Hiteles adatokkal bizonyítottuk annak idején, hogy a rendőrség is atyai gondoskodással vi­seltetik Vrágiék iránt, sőt beigazoltuk azt is, hogy a miniszterelnökségen pártfogó jóaka­rattal fogadták őket és nagyon sokat jár.

Next