Népszava, 1925. szeptember (53. évfolyam, 195–219. sz.)
1925-09-12 / 204. szám
2" ború előtt is egyre erősebb irammal tört előre és a német szervezettség is csak nehezen tudott lépést tartani a nagy törtetésben. A háború, mint minden nagy krízis, csak gyorsította ezt a kialakulási folyamatot és a háború utáni Európa teljes gazdasági függőségbe jutott az amerikai világbirodalommal szemben. Az európai országok ipari, kereskedelmi és pénzügyi érdekeltségei úgy vélik, hogy az ipari üzemek összefogásával versenyképesebbek lesznek a termelés terén, a kereskedelem európai méretekre való átszervezésével erőteljesebben fognak tudni föllépni konkurrenseikkel szemben a nemzetközi piacokon, egy európai pénzügyi összeműködés pedig a siker nagyobb reményével tudna szembeszállani az amerikai pénzes zsákkal. Ennek a páneurópai ipari és kereskedelmi imperializmusnak katonai oldala is van. Azok az európai ipari és kereskedelmi csoportok, amelyek tengerentúli érdekeltségekkel bírnak, azt veszik észre, hogy az európai presztízs véget ért a gyarmatokon. Az európai országok gyarmati hatalmának pedig csak egyik pillére volt gépfegyverekből építve, a másik pillér erkölcsi téglákból állott Ezt a másik pillért európai presztízsnek hivták. Az antant szines csapatokat hozott a háború alatt Európába, fegyvert adott a kezükbe a fehér emberek ellen és a szines emberek megtanulták, hogy a gépfegyver az ő kezükben is ugyanúgy kattog, mintha fehér ember kuporodna mögötte. A színes csapatok által megszállott német városokban Afrika és Ázsia fiai megtanulták, hogy a fegyvertelen fehér ember ugyanolyan védtelen velük szemben, mint amilyenek ők voltak otthon a hódító hatalmak fegyverei előtt, megtanulták, hogy nincs különbség fehér ember és színes benszülött között. Az európai presztízs elesett a nyugati harctereken, kidőlt az európai országok gyarmati hatalmának egyik pillére és a távoli keleten is egyre gyengül az európai befolyás. Az európai ipar és kereskedelem koronázatlan királyai látják, hogy érdekeik ezen a téren milyen nagy veszélyben forognak és az Európa népeiben kétségtelenül meglévő egyesülési tendenciát a saját veszélyeztetett ázsiai és tengerentúli érdekeik védelmére akarják kihasználni. Könyvtárakat iratnak össze a sárga veszedelemről, egyre többet beszélnek az európai szolidaritás szükségességéről a tengerentúli országokra vonatkoztatva és Páneurópa imperialistái vérmes fantáziával már egy hatalmas európai hadsereget látnak lelki szemeik előtt, amelyben Európa egyesült népei karöltve vonulnak az ázsiai ellenség ellen újabb, az eddigieket is túlszárnyaló tömegöldöklésre. Hogy milyen régiókban mozog ezeknek a páneurópéereknek ideológiája, az leginkább kitűnik Schoenaich tábornoknak egy cikkéből. A tábornok úr az Európai Egyesült Államok kialakulását Német-, Francia- és Olaszország egyesülésétől várja, vagyis egy olyan közösség kialakulásától, „amelyet Nagy Károly bírt, Napóleon akart és Nietzsche álmodott". Azok az idealisták azonban, akik forró szívvel hisznek az emberiség jobb jövőjében, de józan fejjel figyelik a fejlődés örök érvelését és erős akarással egyengetik ennek a fejlődésnek természeti útjait — nem kérnek a Nagy Károlyok, a Napóleonok és Nietzschék Egyesült Európájából. Nem imperialista világhódító céllal akarjuk megalakítani az Európai Egyesült Államokat nem azért akarjuk egyesíteni Európa népeit hogy nagyobb lépésekben haladhassanak tovább azon az úton, amelyen milliók szenvednek kevesek érdekében, nem azért, hogy egymás marcangolása helyett másokat öldököljenek, hanem azért hogy egyesült erővel, egységes szervezetben és harmóniában a Föld többi hatalmas birodalmaival igyekezzenek elérni az emberiség nagy és örök céljait. Disputa. — Erra örő Lajos. — A munkásságnak a polgári társadalommal ellentétes viszonya van a művészetekhez. Ez a viszony azonban még nincsen teljes egészében tisztázva. Szenvedélyes viták folynak, amelyek időnként elcsöndesednek, de amelyek időnként a felszinre is bukkannak, mint ahogyan azt a kérdést igyekezett most Kassák Lajos is a „Munkásmozgalom és művészet" című cikksorozatában tisztázni. Ebben a cikksorozatban sok nagyjelentőségű és sok kevésbé jelentős tényt szögezett le Kassák. Hogy melyik az igazán értékes és melyik nem az, arról lehet vitázni. Én azonban most nem erről akarok beszélni. Mert kétségtelen az, hogy Kassák elvi vitát akart provokálni, amely elvi vita azonban, sajnálatos körülmények folytán, az egy Szakasits elvtárs írásait kivéve, személyeskedéssé fajult. Kassák némely kijelentését sokan magukra vettek s a lényeg helyett ezen apró és igazán jelentéktelen dolgokba kapaszkodtak Nem érzem magam hivatottnak arra, hogy én védjem meg Kassákot. Különben sem ez a pélan. Aki olvasta írásaimat, az láthatta, hogy én távol állok Kassák formalizmusától. De egynémely igazságot nem tudok elhallgatni, nem Kassák, hanem az igazság érdekében, még akkor sem, ha emiatt népszerűtlenné válok. Ez az igazság pedig Kassák elvitazthatatlan írói nagysága és működésének jelentősége a szocialista mozgalom szempontjából. Kassák írásai tettek olyan szolgálatokat a munkásságnak, mint akármelyik polgári író, akinek egyik-másik kijelentéseit hangos örömmel szokták a mi táborunkban regisztrálni. Nem akarok most Kassák működésének részletes analízisére, vizsgálatára kitérni, bár ez sem volna érdektelen feladat. Sokkal nagyobb arányú munka volna az, semhogy egy napilap szűk hasábjain el lehetne intézni. Csupán le akarom szögezni azt, hogy azok, akik Kassáikat támadták, vagy nem olvasták, vagy megfeledkeztek arról, hogy az „értelmetlen" versekenkívül egyebet is írt Márpedig ezeket is figyelembevéve, egészen más kép bontakozik ki Kassák irodalmi működéséről. Hamarjában például csak a „Tragédiás figurák", a klasszikus szépségű „Mesteremberek", „Kalabriász csodálatos papja", a „Tisztaság Könyve", novellái és utoljára, de nem utolsósorban a „Máglyák Énekelnek" jutnak az eszembe. Ezekben a munkákban bontakoznak ki a maguk teljes nagyságában Kassák igazi kvalitásai. A „Máglyák Énekelnek", minden túlzástól és elfogultságtól mentesen, napjaink egyik legnagyobb méretű alkotása, amelyhez irodalmi tekintetben és nem a munkásság szempontjaiból, csak talán egy van hasonló és ez Szabó Dezső „Elsodort falu"-ja, amely azonban jelentőségében mégsem ér föl hozzá. A „Máglyák Énekelnek"-ben az individuális hős helyett a kollektív tömeg lép elénk, lelki megvilágításban és a századnak megfelelő törekvéseivel. A személytelen, mindent átfogó univerzális tömeg eposza ez, amely biblikus és érthető nyelvezetével korántsem lebecsülendő érték. Ezeket is el kell olvasni, nemcsak a verseket. A többi, főleg pedig az elméletek, nem számítanak, még akkor sem, ha azok teljes egészükben megállják a helyüket Az elméletek nagyon szegényesek és tökéletlenek a többi művekhez képest Nem az elméleti írásokban bontakozik ki egy ízó nagysága. Tessék például Dosztojevszkij hasonló írásait elolvasni. Olyan lehetetlenségek és képtelenségek vannak bennük összezsúfolva, hogy csak mosolyogni lehet rajtuk (ami Kassákra mégsem mondható). Ebből ítélve, Dosztojevszkij nem nagy szó? De nem számítanak az elméletek azért sem, mert szerintem egy kor irodalmi programját nem lehet előre paragrafusokba szedni és előre meghatározni. Másrészt pedig például hiába indokolja meg Kassák az érthetetlenséget formarombolási törekvéseivel, amelyek szerinte az első lépést jelentették az új irodalom kifejlődéséhez. Ott, ahol igazán nagyot alkotott, ahol tényleg az eljövendő kort nyilvánította ki a maga törekvéseivel és céljaival, olyan tiszta és a biblia egyszerűségével fölérő expresszív és kifejező nyelve van, amelyhez hasonlót alig találunk a magyar irodalomban. Világosabban: Kassák formarombolási törekvései, az európai káosz NÉPSZAVA 1925 szeptember 13. A nevelés szociális eszkif&el.*) -««lEarn Tehetségvizsgelst. — A JpvB Iskolája. V. Elmondottuk a tehetségvizsgálat fontosságát és eseteit, most nézzük egyes módozatait A repülőknél például nagyon fontos az egyensúlyérzés. Ennek vizsgálására egy olyan szék szolgál, amely előre-hátra, jobbra és balra hajlik. A megvizsgálandó ember homályos szemüvegű maszkot kap, hogy amikor egyensúlyi helyzetét megítéli, látási hatások ne támogassák. Így van ez a levegőben is, különösen köd alkalmával. A széket elektromos árammal lehet mozgatni. A széket aztán különféle fokokkal hátrahajlítjuk, 20, 8, 15 fok s a kísérleti személynek vissza kell lendíteni, míg véleménye szerint az egyensúlyi helyzet megvan. A vizsgálat azt mutatta, hogy a jelöltek két csoportra oszthatók. Egyik meglehetős pontossággal dolgozott a másik ingadozó volt. Ha az eltérés 6 foknál nagyobb volt, a jelölt alkalmatlan lett. Olyan esetek is voltak, amikor a beállítás 2—3 fokkal előrébb vagy hátrább történt. A repülők erre azt mondják, hogy az illető előre vagy hátra lóg. Akik előre lógnak, azoknak a beszállásnál kell vigyázni; akik hátran azoknak az indulásnál. Ha a repülőgép 30 fokon túl hajlik, lezuhan. Az érzelmi állapot vizsgálatára szolgál a rezgésmérő és a lélekzetmérő. A rezgésmérő nagyon egyszerű készülék. A megvizsgálandó ember egy kis légtok fejére teszi mutatóujját s az ujj rezgését a légtok továbbvezeti: a kymographion-felvevőkészülék grafikusan szem•) Lásd az augusztus 5., 23 , 28. és szeptember 2. számokat. lélteti a reszketést Ez szolgál az idegesek kiválasztására. A lélekzés szabályossága még fontosabb. A lélekzést a repülőgépen is lehet mérni, míg a rezgésmérőt nem lehet a repülőgépre szerelni. A két eszközzel a megvizsgálandó előtt váratlan fényhatások, gyors villanyfényhatás, váratlan zörgés, robbanásszerű hangok merülnek föl. A két eszköz mutatja a kilengést, a reszketést és a lélekzés megváltozását Az lesz, a jó repülő, akinél a reakció a kilengésnél mutatkozik, de lehetőleg gyorsan helyreáll. Akinél még a 4—5 lélekzetvétel is szabálytalan, az sohasem lesz jó röpülő. Németországban már a háború alatt húsz helyen volt ilyen vizsgálat. De más pályákon is hasonló tulajdonságokra van szükség, mint itt A gépkocsivezetők, villamoskocsivezetők, mozdonyvezetők, hajókormányosok megvizsgálása hasonlóan történik. Ezeknek ugyan nincs szükségük az egyensúlyozásra, de szétosztó figyelemre, gyors reakcióra, váratlan helyzetekben gyors megfontolásra épp úgy szükségük van, mint a repülőknek. Amerikában Münsterberg tanár a telefonos kisasszonyok után a villamoskocsivezetőket vizsgálta. Sok szerencsétlenségnek vették így elejét. Németországban a háború alatt nemcsak a repülőket, hanem a soffőröket is vizsgálat alapján szemelték ki. Bizonyos foglalkozásoknak közös szellemi tulajdonságokra van szükségük. Eloszló figyelemre van szüksége a telefonoskisasszonyon, kocsivezetőn és repülőn kívül az üzemvezetőnek, rendezőnek, újságírónak, szerkesztőnek és más egyéb foglalkozásoknak. Összpontosító figyelemre van szüksége a betűszedőnek, tudósnak, szövőnek, mechanikusnak, stb. Ezeken az általános tulajdonságokon kívül még különös tulajdonságok is kellenek egyes pályákhoz. Meg a különféle gépek is kívánnak ilyen tulajdonságokat Németországban egy kitűnő tudós, William Stern tette általánossá a tehetség-vizsgálatat , W. Moede szervezte meg ezeket a berlini iskolákban s ugyancsak ő vizsgálta meg az iparostanoncokat is s erről könyvet is irt: „Die psichotechnische Eignungsprüfung des industriellen Lehrlings" (Pszichotechnikai tehetségvizsgálat az iparostanoncoknál) címmel. Dr. Máday István, mint Stern munkatársa, az irodai alkalmazottakat vizsgálta meg. De megvizsgálták a közúti vasút alkalmazottait, a betűszedőket gépirónőket röpülőkel, szikratávirászokat, fémipari munkásokat, stb. A szász államvasutak rendszeresítették a tehetségvizsgálatokat Az erkölcsi tulajdonságok megvizsgálását dr. Weszely Ödön egyetemi tanár sürgette, mert a pályákhoz ezek is szükségesek. ...... Nagy általánosságban itt adjuk az embernevelés egyik legfontosabb eszközét. Megelégedett életet csak a sikerült élet adhat, ennek föltétele a pályán való boldogulás. Ezt pedig csak ezekkel az eszközökkel érhetjük el. Szólnunk kell még néhány szót a testi nevelésről is. A megnyilvánulása volt, de amikor a szocializmus kollektív, mindent átfogó egyetemességét és a tömeget fejezte ki, tisztult és világos formát mutatott, mint ahogyan a szocializmus is a rendet és az egyszerű univerzalitást jelenti. Végül pedig nem számítanak az elméletek a bennük rejlő ellentmondások miatt, amelyektől nem ment Kassák sem és amelyek a műveivel is ellentmondanak. Ezek részletezése is fölösleges. Kassák a modern művészet egyik legnagyobb képviselője. Ha elvetjük az értelmetlenséget, mint ahogyan el is kell vetni, mert a tömegek nagyon helyesen csak a tisztult és világos formát bírják el, miért feledkezzünk meg a többiről és miért nem veszünk tudomást az érthetetlen verseken kívül azokról is, amelyek jelentőségét és nagyságát csak rosszakarattal lehet letagadni? E disputában persze korántsem tisztáztuk azt, hogy Kassáknak igaza van, korántsem tisztáztuk, hogy a „Proletárművészetet", „Művészetet a proletárnak" vagy „Proletárt a művészetnek" jelszavakkal dolgozó szocialista írók közül melyüknek van igaza. Olyan kérdés ez, amelyet nem lehet, de fölösleges is elméletileg vitatni. A munkásmozgalom és a szocializmus szempontjaiból minden néven nevezendő törekvés és munkálkodás, amely a kollektív holnapra való törekvést jelenti, egyaránt értékes. Mert nem a forma és nem a jelszó a fontos. Fontos a lényeg: mennyire vitte előre valami a szocializmus ügyét. A szocializmus mai aktív fázisában, amikor a lenni vagy nem lenni hamleti problémája uralja az egész mozgalmat, amikor a mai Európa züllésében és káoszában mind tisztábban és mind pregnánsabban bontakozik ki az osztályharcos munkásmozgalom és ezzel együtt a szocializmus történeti hivatása is, semmit sem szabad elvetni, ami ezen történeti hivatás valóraváltásának szolgálatába szegődik. Hogy ez milyen mértékben sikerült egyik va egy másik csoportnak, azt ma nem lehet megállapítani. Ezt csak a jövő döntheti el. Mindenesetre... az arany nem vész el.