Népszava, 1925. október (53. évfolyam, 220–246. sz.)

1925-10-04 / 223. szám

1925 októberi NÉPSZAVA Új utak a lélektanban. (Bécs, szeptember.) Mindnyájan, akik a mai nemzedék gyermekei vagyunk és az utóbbi évek csalódásainak s megpróbáltatásainak súlya alatt roskadozunk, gyakran kérdezzük magunktól, hogy vájjon nincs-e igazuk azoknak a hangoknak, amelyek azt állítják, hogy korunk válsága nem múló epizód csupán az emberiség életében, hanem az emberi kultúra vagy legalább is a fehér ember kultúrája sírbaszállásának kísérője? De ha mélyebbre tekintünk, akkor a haladás olyan dokumentumaival találkozunk, amelyek ezt a sötétenlátást nem igazolják. Hiába győzött helyenként a legbrutálisabb reakció, mégis a jövő társadalom és a szocialista termelési rend körvonalai a délibáb messzeségéből a kézzelfogható valóság közelségébe tolódtak. Új értékeket teremt a művészet és a fejlődés úttörője, a tudományos kutatás, erőteljes megújulás képét nyújtja. A modern fizika megváltoztatta fölfogásunkat a térről és időről, a modern kémia megmutatja, hogy másképen van fölépítve az anyag, mint ahogyan eddig tudtuk, a biológia és orvostudomány alapvető sikerekre mutatnak rá , a technika szédítő tömegű újdonságait majd sikerülni fog beállítani az élet könynyebbé tételének szolgálatába Új utakon jár a pszichológia, a lélektan is a tudományok eme egyik legérdekesebbike, amelynek célja érzéseink kibogozása, akarásaink rugóinak föllelése, önmagunk és embertársaink megismerése. Nem szólunk most a pszichoanalízisről, amely rámutat a gyermekkori élmények és a szexualitás jelentőségére és a tudat mélységeiből , olyan törekvéseket hoz föl a napvilágra, amelyek csak kivételes vagy kóros alkalmakkor törnek elő, de különben rejtve maradnak. A pszichológiai kutatások egy másik csoportja fordítja újabban magára az érdeklődést, amelyet karakterológia néven jellemeznek. Régóta ismeretes, hogy a lelki élet törvényei nem alkalmazhatók egyformán mindenkire, helyesebben mondva, különböző emberekre csak különböző módon alkalmazhatók. Nem azt jelenti ez, hogy minden egyes ember lelki élete más és más, hiszen ez vigasztalan zűrzavar lenne és érthetetlenné tenné a legegyszerűbb emberi együttműködést is, hanem azt, hogy az emberek bizonyos karaktertípusokra oszolnak és aszerint, hogy melyik karaktert uralják, ugyanazok a hatások más és más lelki reakciót váltanak ki belőlük, másként éreznek, gondolkoznak, cselekszenek. A karakterológia feladata, hogy e karaktertípusokat fölismerje és leírja. Már Nietzsche kétféle embert ismert: az „űrlelküt" és a „szolgalelküt". Az előbbi alkot, parancsol, az utóbbi csak engedelmeskedni és követni tud. Ebből a fölfogásból ered egyébként a forradalmi gondolkodású és temperamentumú Nietzschének ellenségeskedése a szocialistákkal szemben, akik az elnyomottak és leigázottak tömegeit nyugtalanítják és fölzavarják abból az állapotból, amely szerinte egyedül illik természetükhöz " szolgaságból. Az elborult elmével elhun^, s tilális gondolkodó megállapításai sok W«•• is adtak alkalmat, annyi azonban már az ő idejében is kétséges volt, hogy a mai társadalom szolgái valóban szolgaságra s urai uralkodásra születtek. Dessoir berlini pszichológus fölfogása némileg emlékeztet Nietzschére. Kétféle emberkarakter van szerinte: Schöpfer (alkotó) és Leistungsmensch (dolgozó, véghezvivő). Nagyon érdekesek az idegorvos Kretschmer kutatásai, aki úttörője a modern karakterológiának. Ő az őrültek két típusából indul ki és azt állítja, hogy ugyanazok a tulajdonságok, amelyek emezeknél kóros módon, fölfokozva lépnek föl, megtalálhatók a két normális emberi típusban is. Az egyik kedélye mélyen hullámzó és hirtelen elváltozó; jókedv, vállalkozási szellem, életöröm, bánat, lehangoltság, kétségbeesés váltják föl egymást lelkében, amely egyúttal rendkívül intenzíven éli át ezeket a kedélyállapotokat. A másik, legalább is látszólag, hűvösebb természet, nagy megrázkódtatások nem érik, egyenletesebb, de felszínesebb; tudata, mintha ketté lenne hasítva — közömbösen halad el olyan behatások mellett, amelyek mélyen vágnak belé. Jung karaktereit akár önmagunkon és környezetünkön ellenőrizhetjük. Az egyik karakter szoros kapcsolatban áll a külvilággal. A külvilág ingereit gyorsan fölfogja és azonnal reagál rájuk; benyomásokat hajszol, mert csak ezektől nyer impulzusokat, a környezet változása őt magát is megváltoztatja. A másik típus fölfogása lassú, de amit fölfogott, azt alaposan földolgozza, lelki világa kevésbé színes, de mégis egyénibb, mert többet merít önmagából. „Introvertált" (befeléforduló) karakter, szemben az előbbenivel, amely ,,extravertált"(kifeléforduló). Amint látjuk, Kretschmer és Jung típusai közel esnek egymáshoz és hasonló eredményre jut Jaensch is, aki abban is emlékeztet Kretschmerre, hogy mint klasszikus típusokat, kiindulási pontul ugyancsak két beteget választ. Az egyik „utóképekben" gondolkodik, vagyis a látott és más módon érzékelt benyomások képeit állítgatja össze, amíg a másik fogalmaiban több az önálló elem. Sok kutató analizálja mélyrehatóan a női és férfi jellem különbözőségét. Mindjárt megjegyezzük, hogy sok férfi van, akiben női jellemvonások bőven találhatók és viszont. A női karakter elsősorban kevésbé differenciált legyen és így kisebb érzékkel is bír a differenciáltság iránt, jobban kedveli az átfolyóbb, elmosódottabb lelki helyzeteket. Csak egy példát: A nők nagyobb örömüket lelik a mátkaság állapotában, mint a férfiak a vőlegénységben, amely átmeneti és differenciátlan állapot. Az „örök mátkaság" fogalmában van valami költői, az „örök vőlegénység" csupán komikus. Első pillantásra mindez talán kissé elvontnak látszik, de már az iménti példából is kiderül, hogy a karakter előírja és meghatározza, hogy tulajdonosa ,a mindennapi élet problémái között milyen viselkedést fog tanúsítani azokkal szemben. Az életben való elhelyezkedés és megelégedettség például erősen függ attól, hogy az illető karakteréhez illő munkát folytat-e. Az amerikai Münsterberg professzor gyári munkásokkal végzett tömegvizsgálatokban kimutatta, hogy vannak munkások, akiknek az egyhangú, monoton munka kín, mert rövidesen gépiesnek és unalmasnak találják. Mások, éppen ellenkezően, nagy érzékkel bírnak olyan kis különbségek iránt, amelyeket az előbbiek észre sem vesznek és épp ezért a változatosság kimeríti őket. Jobb szeretik az egyhangú munkát, amelyben mindig új és új részleteket fedeznek föl. A karakter ismerete tehát gyakorlati szempontból is nagyfontosságú, különösen a pedagógia terén, hiszen világos, hogy adott esetben más és más módszerekkel lehet jobban megközelíteni a fiatal lelket. Kétségtelen, hogy ha a karakterológia gyakorlatibb lesz, közelebb fogja hozni az embereket önmagukhoz és egymáshoz és sok előítéletet fog elpusztítani. (K. Gy.) Októberi emlék. Részlet egy hosszabb versciklusból. Mégis azon az őszön Szodoma fölött betelt. Azon az őszön dögvész És járvány szüretelt. Nem kellett már sorozni, Sorozott a Kaszás. Szüretje volt az őszön S a nyárban aratás. Ki tudja, honnan indult, De szerteszéjjel szállt. Talán a holtak küldték E dögvészes halált. Temetetlen halottak. Mérgezett, mély kutak. Vérrel szennyezett szántók S menekülő utak. Csak jött sebes repülveS hiába a határ Agyukkal vértezetten, Jött a spanyol halál. Jött ételben, italban A szél szárnyán repült. Jaj, annak kit megérint Ki útjába került. Ó, jaj, azon az őszön, Mint sárguló levél. Pergett az emberélet, S ki bősz volt és kevély Alázatossá roskadt. Lehorgadt fővel járt S érezte, hogy a végzet Sújtó keze talált. Ő suhant el közöttünk Félelmet, kint lehelt S följajdult minden lélek: — Betelt Uram, betelt! — * Október volt, Ham, ezt jól figyelted, Eső esett és fújt az őszi szél. Sárbafulladt a rozsdamart levél S a csupasztestü, csontig tarolt fákat Paskolva verték égrőlnyúló szálak S a ködbeborult szennyszinü Dunán Csatakos hidak nyúltak át tanyán. Hogy összekössék a város két testét. De furcsa lázzal teltek meg az esték. És a homályos ívlámpák alatt. Suhogva szálltak a hirmadarak. Senki sem tudta honnan, hova, merre. De a levegő tűzszikrákkal telve , az ónos ég villámokat takargat. Az őszutói lappangó viharnak Előszele söpört az utcán végig. Senki sem tudja, de mindnyájan érzik. Történni kell! Valaminek kell jönni! Tán béke lesz és nem kell többé élni! Nem kell már menni s ki elment visszatérhet S az, aki él, az élhet! élhet! élhet! Várnai Zseni. lt Egy plébános tanúságtöreje az igazság mellett. Hazugságokkal, tényferdítésekkel, rágalmakkal lehet ideig-óráig az igazság ellen, a tények ellen küzdeni. Eszméket, azok képviselőit be lehet mocskolni könnyen hivő, bíváló gondolkozás nélkül élő emberek előtt. Különösen akkor, ha a hazugságokat és a rágalmak mocskát olyanok terjesztik, akiknek valamelyes oknál fogva tekintélyük van a nyilvánosság előtt. Történeti tények bizonyítják, hogy milyen hazugság- és rágalomhadjárat indult meg a szocialista munkásmozgalom ellen mindjárt a bölcsődénál. A kapitalista önzés, a megvásárolt újságírók, tudós hitben álló tanárok egész raját mozgósította a szociáldemokrácia ellen. Világi és egyházi fejedelmek szintén harcba küldték poroszlóikat, hogy a dolgozó nép lelkében fölcsirázó eszmét megölessék. Újságcikkek, könyvek, templomi prédikációk megszámlálhatatlan légiója indult harcba az osztálytudatos szocialista munkásság célkitűzései ellen. De az igazság és a tiszta emberszeretet, amelynek jegyében a szociáldemokrácia az egész világon fölvette a harcot az elnyomatással, a kizsákmányolással és az emberbutítással, keményen állja a nagy harcot, amely egyaránt folyik úgy a politikai, gazdasági életben, mint az egyes emberek lelkében. A szociáldemokrácia eszmei tartalma, igazsága és erkölcsi álláspontja nemcsak a munkásosztály tömegeit mozgatja meg, hanem az ellene harcba küldött sereget is állandóan bomlasztja, mert gondolkodásra készteti azokat, akikben még él a józan emberi értelem. És az, aki józanul, értelmesen és emberségesen gondolkozik, az csakhamar beáll az új célért, egy magasabbrendű társadalmi rend megvalósításáért küzdők táborába. Egy ausztriai községben történt a legutóbb, hogy váratlanul új harcossal szaporodott a szociáldemokrácia tábora. A grafitmunkások sztrájkban állanak a vidéken. Kegyetlen harc folyik köztük és kizsákmányolóik között. Mit akarnak a sztrájkoló munkások? Semmi mást, csak egy falattal több kenyeret maguknak és családjuknak; módot arra, hogy cipőt, ruhát és tüzelőt szerezhessenek, mert kétségbeesetten néznek mai munkaviszonyaik mellett a tél elé. Ki tagadhatja ezeknek a követeléseknek a jogosságát, akiben csak egy parányi emberi jóérzés is lakik. Ebben a harcban a grafitmunkások pártjára állt Niederzanna község (Mühldorf mellett) római katolikus plébánosa is. Fritz Staufer, aki a templomban, a szószékről hirdette a munkások harcának jogosságát: „Igazuk van a munkásoknak — mondotta prédikációjában —, amikor szembeszállnak munkaadóikkal, akik csupán kizsákmányolásra alkalmas tárgynak tekintik őket. A szociáldemokraták kenyérért és szabadságért küzdenek és ezért az igazságosság útján járnak Ez a bátor beszéd szivébe markol mindazoknak, akik szomjúhozzák az igazságot, akik szeretik embertársaikat. De nagy haragra gerjedtek Staufer plébános ellen a tőke urai és egyházi fölöttesei és megkezdték a harcot ellene, mert tettekkel is követni merte Krisztus tanításait. Választania kellett: az igazságosság hirdetése, a szegények szeretete és a tőkéseknek, az egyház hatalmas pártfogóinak szolgálata között. És Fritz Staufer válaszolt is: kilépett az egyházból és felekezetnélkülivé lett. Úgy érzi, hogy így szabadon, minden megkötöttség nélkül jobban szolgálhatja az igazságot és több pozitív jót cselekedhet embertársai érdekében, mint plébánosi állásában... A becsületes, tiszta életű volt plébánost a munkásság szeretettel fogadta körébe. — Vasúti balesetek. Az államvasutak igazgatóságának közlése szerint Horvátkimle állomáson pénteken este 18 óra 3 perckor kijáró 8201. számú gyorsvonat helytelen váltóállítás folytán egy üres teherkocsinak nekiment. A balesetből kifolyóan ember nem sérült meg, csupán az említett kocsi siklott ki és a gyorsvonat mozdonya rongálódott nagyon meg. Október 3-án reggel 5 óra 50 perckor Adony— Pusztaszabolcs állomáson az 5017. számú vonat a vonalra kitolt kocsisornak nekiment, aminek következtében a kitolt kocsisorból három üres kocsi kisiklott. A vonat utasait az 1919. számú vonat továbbította. Embersérülés ennél az esetnél sem történt. Mindkét balesetnél a kár lényegtelen. Szigorú vizsgálat folyamatban. — Aachenből jelentik: Sűrű köd miatt szombaton reggel a Budapest—Bécs—Köln és Ostende közt közlekedő 55. számú D. vonat 7 óita tájban belefutott a Rothe Erde-állomás bejárata előtt veszteglő 7232. számú tehervonatba. A D. vonat nem siklott ki. Személyek nem sérültek meg.