Népszava, 1925. december (53. évfolyam, 272–295. sz.)

1925-12-01 / 272. szám

s tőle a belügyminiszter a maga szalonjait. Nagyon érdekes és jellemző i­s azonban, hogy amikor a belügyminiszter a „baloldali kilengé­sek" ellen nyilatkozott s ezzel egyidejűen a jobboldali kilengések „engedélyezéseivel szem­ben is említett enyhe kifogásokat, nem han­golta össze magát kellőképen egyik miniszter­társával, aki ma még az ország közoktatási ügyeit intézi. Mert Klebelfsberg közoktatásügyi miniszter viszont vad haraggal jelentette ki, hogy nem törődiik az ellene elhangzott kifogá­sokkal és a jobboldal együttműködése érdeké­ben fog fáradozni továbbra is, „még ha egye­sek a fejük tetejére állnak is". Amellett, hogy ezt a nyilatkozatot szembeállítjuk a nyíregy­házival, ki kell jelentenünk, hogy a gróf úr finomsága a legteljesebb mértékben lefegyverez bennünket. A miniszter úr tánc- és illemtanári babérkoszorújából nem akarunk kitépni egyet­len levelet sem, folytassa tovább ezt a munkát teljes dicsőséggel: mi megelégszünk annak a megállapításával, hogy a miniszter úr el­választiak­atlanu­l eljegyezte magát a jobboldali politikával, sőt a jobboldali kilengésekkel is. Sőt még azt is megállapíthatjuk, hogy egyálta­lában nincs lényeges ellentmondás közte és a belügyminisszter között, mert hiszen ez az utóbbi olyan enyhén nyilatkozott a jobboldali kilengések meg nem engedéséről, hogy a jobb­oldali kitengők ezt máris hivatalos engedély­nek tekinthetik. Az a nagyon hangsúlyozott konzervatív politika így mutatta meg tehát reakciós körmeit és így beszélt nagyon világo­san arról, hogy a konzervatív álarc mögött tu­lajdonképen sötét reakciós pofa rejtőzik. Ha ezekhez hozzáadjuk azt, amit Kállay volt pénzügyminiszter Nagykanizsán a társadalomi békéjéről, egyetértéséről ás a polgárság „becsü­lettel kivívott pozíciójának megtartásáról" mondott, akkor teljesen megkaptuk a genfi kí­sérőzene kakofóniá­ját. Teljesen megérthetünk belőle mindent. Megérthetjük a lényeget: a konzervatív lepel mögött jelentkező reakciót és éppen ezért ámulva kérdezhetjük, vájjon olyan ostobának tartja-e a volt pénzügyminisz­ter a polgárságot, hogy egy ilyen politika tá­mogatására beugrathatónak ítéli? Mert egy­részről: tulajdonképen miféle pozíciója van itt a polgárságnak, amely még a legelemibb ál­lampolgári jogokat sem vallhatja magáénak? És másrészről: kivel tartja megvédhetőnek ezt a nemlétező pozíciót? A fajvédelem lapja máris elismeréssel nyilatkozik a nyíregyházi és a budapesti miniszteri nyilatkozatokról és ami a legtermészetesebb, a maga szellemiségének tér­foglalását látja valamennyiben. Nemde, a faj­védők és a velük egy ponyván kereskedő ébre­dők lesznek azok, akik majd társadalmi békét, megértést és szeretetet szállítanak ama célok­­számára, amelyeket a volt pénzügyminiszter jelölt meg­? A fajvédők, akiknek egyik vezére máris sietve jelentette ki, hogy a Klebelsberg­től megjelölt jobboldali politika lényege: az antiszemitizmus. Ez volna talán az a csudaszer, amellyel békét és egyetértést lehet teremteni? A miniszter urak ne bízzák el magukat és ne h­igyjék, hogy egy olyan polgársággal állnak szemben, amelynek nincs ítélőképessége és ha­bozás nélkül szállítja önmagát a most­­ meg­hirdetett kormányzati politika, támogatására. Oké, a polgárság is egészen jól látja a dolgo­kat. Itt már semmi becsapás, semmi altatás vagy félrevezetés nem segíthet. A jobboldali politika, a gyűlölködés és a pusztítás erőgyűj­tése folyik és a polgárság ezzel szemben jól tudja, hogy helye csak a baloldalon lehet. Azon az oldalon, ahol az egész ország áll. Rendelet az uzsorabírósági eljárás módosí­tásáról. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: A kormány rendeletet adott ki az uzsorabírósági eljárás módosításáról. Ez a rendelet a gazda­sági viszonyok fokozatos megszilárdulása kö­vetkeztében hatályon kívül helyezi a jelenlegi uzsorabírósági eljárás egyes statáriális jellegű rendelkezéseit. Az uzsorabíróság elsőfokú íté­lete ellen semmiségi panasszal lehet élni abban az esetben is, ha a cselekmény nem bűntett, ha­nem vétség. Megszűnik az a rendelkezés, hogy a nem jogerősen elítéltet azonnal előzetes le­tartóztatásba kell helyezni, a szabadságvesztés­büntetés végrehajtása elhalasztásának pedig ezentúl uzsorabírósági ügyekben is ugyanazon okok alapján van helye, mint amelyek alapján egyéb bűncselekmény miatt kiszabott szabad­ságvesztés büntetés végrehajtása elhalasztható. A magyar és a jugoszláv kormányok között hosszabb i­d­őn át folyamatban levő pénzügyi tárgyalásokat hétfőn délután Budapesten újra megkezdték. A tárgyalások programján szere­pelnek: a réali koronatartozások és követelések rendezése, a letétek kiadása, a nyugdíjkérdés, a gyámpénztárak, valamint a határ által ketté­szett törvényhatóságok vagyonának ügyei. NÉPSZAV. Bécs város 8 költségvetéése. — 40.000 osgaskásnak egész évi foglalkozta Zsdre S­eastios Kednait. (A Népszava bécsi tudósítójától.) Rövid hír­adásban már megemlékeztünk arról, hogy Bécs városának vezetősége elkészítette jövő évi költségvetését. Részleteiben is itt fekszik most előttünk ez a tervezet és ahogy az egyes szám­adatokba elmélyedünk, az a meggyőződés ala­kul ki bennünk, hogy ezeknek a számoknak a beszédét a legékesebb szavú magyarázkodás csak gyöngítené. Puszta idézésük is elmondja, amit hirdetni hivatottak, íme: Annak idején a szociáldemokraták azzal a programmal vonultak be a bécsi városházára, hogy 1928-ig huszonötezer lakást építenek. A politikai ellenfelek, akik az elvtársaknak ezt a fogadalomszerű szándékát tamáskodva és csak gúnyosan fogadták, ma már szörnyű megrökö­nyödéssel lá­tják, hogy felerészben ez a program máris megvalósult. Az új költségvetés adatai­ból most a következők állapíthatók meg: amíg 1924-ben a város 64.000.000 sillinget költött la­kásépítésre, a folyó évben ez az összeg 91 mil­lióra emelkedett, a most megjelent költségve­tés szerint a jövő évben 96 milliót — tehát öt­ven milliárd koronával többet — fordítanak lakásépítések céljaira. Ennek az az eredménye, hogy több mint 40.000 munkás számára biztosít munkát Bécs városa, ezenkívül pedig az 1928-ig tervezett építőprogram — a 25.000 lakás fölépí­tése — má­r 1927-ben teljesül! Egyébként az a körülmény, hogy a város összes bevételeinek teljes egynegyedrészét lakásépítésre költi, mu­tatja, hogy milyen komolysággal dolgozik en­nek a korszakos alkotásának a megvalósításán. Jelentőségben és méreteiben is méltó a fen­tiekhez mindaz, amit a város, az új költségve­tés szerint, népjóléti célokra és ezeknek intéz­ményeire fordít. Végösszegében ez a tétel több mint 67.000.W c­silling, tíz millióval — ko­rnák­ban kifejezve 100 milliárddal — több, mint az előző évben. Ennek a főtételnek a részleteiből megtudjuk, hogy a város az előző évinél na­gyobb összeggel dotálja a mun­kanélkü­lisegély­alapot, hogy új szülészeti­ otthont létesít, 360 gyermek befogadására alkalmas új gyermek­otthont építtet, az ifjúsági­ otthonok számát úgy szaporítja, hogy most majd 14 ilyen ott­hona lesz a városnak, két újabb iskolai fogá­szati klinikát rendeztet be és az ezidő szerint működő anyák tanácsadó intézetét 3 újabbal szaporítja, ez intézetek számát huszonnégyre emeli. Ugyancsak kiépíti a város a gyermek­gondozó helyeket is. Az eddigi 24 ilyen intéze­tet kibővíti 10 új osztállyal és 1.200.000 shilling­költséggel 13 újabb gondozót létesít, ezáltal 37 saját intézet fölött rendelkezik majd a város. Az óvodák számát 37-tel szaporítja a város, en­nek folytán 102-re emelkedik, s a háború előtti létszámmal szemben megduplázódik az óvodák száma, ahol most a gyermekek reggelit és ebédet is kapnak. Játszótereket és korcsolya­pályákat létesítenek és szaporítják a tanonc­otthonok számát, 500.000.000 koronát irányoz elő a költségvetés tanoncok nyaraltatására. Ki­fejlesztik a jövő évben a tüdőgondozó intézete­ket, a tervszerű vizsgálatokat kiterjesztik az összes iskolásgyermekeikre, ezenkívül megkísér­lik, hogy gyermekeket, akik veszedelmes csa­ládi környezetben élnek, a szülők beleegyezésé­vel ideiglenesen más családokhoz telepítsék. Ugyanebben a fejezetben kellene fölsorolni az új alkotásoknak azt a szinte hallatlan soro­zatát, amely a különböző népfürdők létesítésé­ről szól. A jövő évi költségvetésiben szerepel 25 milliárd, a befejezés előtt álló favoriteni nagy népfürdő építkezési költségeinek utolsó részlete d­ánon. Új napfürdők és a régieknek megjavítása szerepelnek a költségvetésben, több új parkot építenek, a város különböző helyén több mint 1000 új fát ültetnek, 500 új padot állí­tanak, ezeknek a száma most 8700 lesz, míg békében csak 6400 volt. Ideszorítjuk még azt a néhány számot is, amely szerint a jövő évben 165 utcában villanyvilágítást vezetnek be, a saem­ótk­ishordósinak új módját kiterjesztik to­vábbi 120.000 házra — teljes öt új kerületre —, az utcák ki­kövezésére és aszfalth­ozá­sára 8 mil­liárddal többet költenek majd, mint az előző évben. A városi üzemekről az áll a költségvetésben, hogy az önköltség biztosítása mellett az olcsó­ságra törekszenek és csak szerény nyereségről számolhatnak be. A gázművek nyeresége 80.000 shilling lesz,­ a villa­nyvilágítási műveké 83.000, a villamosvasúté 76.000 shilling. Beruházásra a városi üzemek 3­5 millió shillinget fognak fordí­tani. A város által beruházásokra szánt fő­összeg 161 millió. (Koronákban 1610 milliárd!) Egyetlen röpke pillantást érdemes még a költségvetés főbb bevételi tételeire is rávetni. Ezek szerint a múlt évi 328 millió schillinggel szemben a város a jövő évben 374 millió be­vételre számít. Telekadóból 34 millió, népjóléti adóból 66 milló, vigalmi adóból 12 millió, értékemelkedési adóból 6 millió, háztartási al­kalmazottait után fizetendő adóból 2,5 millió a tervezett bevétel. (Az utóbbi tételnél megjegy­zendő, hogy az előző évinél kisebb, mert a bör­zehr ach következtében néhány tucat na­gyobb háztartás föloszlott...) Ezeknek a rova­toknak, valamint az egész költségvetésnek a megítélése szempontjá­ból azt is tudni­­kel, hogy a város vezetősége ennek a budgetnek az évé­ben az adókat nemcsak hogy nem emeli, ellen­kezően: egész sor adónemnek a tételeit l­e­csökkenti! A költségvetés számadatainak ilyen futólagos áttekintésével is meg kell elégednünk. Így is megállapíthatju­k, hogy a Bécs városának köz­ségi igazgatására hivatott szociáldemokraták olyan munkára tudnak rámutatni, amely a vi­lág bármely önkormányzatának díszére válnék. A szörnyű világháború összeomlása után egy világvárosnak csak a romjait vették át. Osztály­tudatos munkások kitartó lelkesedése és meg­bízottaik imponáló akarata és hozzáértése új, Ígéretes, biztató alkotásokat varázsod a ro­mokból. B. M. wmmmmmmmmmxemmB­rmm^2mwmmz. 1925 december - A belügyiminiszter as enenfomiilaSeiré! és az obtoftvizm­isztl. A aj/íres^Siázal b^szMö. — Rataszks azt! ő JMS ja, hogy 'nem­ engsuí az oktaönsmasl psrlas3£a?ágíssa leurat.­­ Kailay isaor ex­pMgyaslaitzier társadaloraete&Bre. Az elmúlt vasárnap egy aktiv és egy nyugal­mazott miniszter nyilatkoztak meg a kormány­politika mellett. Mindkettőnek fejtegetése meg­egyezett, hogy a legzavarosabb „logikát" vitték sorompóba a kurzusreakció védelmezésére. E beszédekkel egyé­bként lapunk más helyén, külön cikkben foglakozunk. Rab­ovszky belügyminiszter volt az egyik nyilatkozó, aki vasárnap beszámolót tartott Nyíregyházán. Vele volt Peszky igazságügy­miniszter és Teleki Pál volt miniszterelnök, meg egy csomó egységespárti. A bel­viszgm­inisz­ter mindenekelőtt utalt arra, hogy a forradal­mak után a nemzeti érzésnek hulláma csapott keresztül az országon, de a nemzeti föllángolás­sal egy időben egyesek súlyos bűnöket és hibákat követtek el, nem csupán kilengéseket, mert az elkövetett cselekmények sokkal súlyo­sabb bűnök voltak. A kormány, mondotta, arra vállalkozott, hogy ezeket a­ hibákat és bűnöket kiirtsa. Arról egy szóval se emléke­zett meg, hogy a kiirtás úgy történt, hogy a gonosztevők részben amnesztiát kaptak, részben pedig szabadon grasszálnak még most is és ves­ze­delmeztetik a közbiztonságot. Majd arról beszélt a belügyminiszter, hogy a kormány nem kívánja letörni a ,,nemzeti föl­lángolást". A közrend helyreállítása után a kormány nem hajlandó szabad mozgást bizto­sítani a nemzetköziségnek és nem ismeri el a kommunizmust törvényes mozgalomnak, mert hiszen a nemzeti fölbuzdul­ást nem ellen­súlyozni, hanem tovább erősíteni akarja. Meg­állapította, hogy a nemzet ennek a fölbuzdulás­nak köszönheti életét, amivel a rendőrminisz­ter úr összezavarta a nemzet­ életét a kormány életével, mert hiszen legföljebb a kurzus­reakció további létét biztosította a forradal­mak utáni "f­öl­buzdul­ásnak" intézményekbe történt átültetése. Majd áttért arra, hogy a kormány a jobboldali kilengések után nem hajlandó teret engedni a baloldali kilengésnek. Próbálta cáfolni azt a súlyos ellenzéki meg­állapítást, hogy a kormány a forradalmak és a bolsevizmus állítólagos veszedelmét csupán ürügynese használja föl a szabadságjogok meg­nyirbálására. Hivatkozott a reakciós intézke­dések indokolásául arra, hogy hiszen haza­érkezett egy népbiztos és hirdette a­z oktobriz­maust. Ezzel szemben a kormány a rendet min­den rendelkezésére álló eszközzel biztosítani fogja és nem engedi parlam­entárissá tenni az oktob­rizmust. Próbálta cáfolni, mintha Károlyi Mihály bir­tokait a nemzetnek ajándékozta volna. Ezután rátért­ az ellenzéki pártok bírálatára. Meg­engedi, hogy a demokratikus pártoknak twincs közük a bolsevizm­ushoz vagy az oktobi­­zmus­hoz, de ezek, szerinte, nem helyessen értelmezik a demokráciát, mert helyes értelmezés szerint a népbe beleértendő a gróf is, a túlzó keresz­tény is, de még a zsidó honpolgár is. A keresz­tény demokráciának nem szalbad m­egfeled­kezni másokról sem. Azt a demokráciát, amely csak a városi lakosság, vagy csak a zsidóság érde-

Next