Népszava, 1926. február (54. évfolyam, 26–48. sz.)

1926-02-02 / 26. szám

mm® NÉPSZAVA 1926 február SE A nyi­rat elkészült — a kormánynak t&mmm Mell! Miért siettek a vádirat elkészítésével ? — Az ellenzék nem idell a rendszer megbuk­tatásától. — Zagraveczet már két hét elött felmentették, de csak a vádirat nyilvánosságra­hozatalával egy füstben adtak ki róla kommünikét.—Zár! ülésről merengenek az egységes pártiak. A politikai élet izgalmait erősen fölfokozta az ügyészségi vádirata, amelyet a fran­khami­sítási ügyben kiadott. Az ellenzék körében az a fölfogó is alakult ki, hogy semmi szükség nem volt a nagy sietségre, amellyel a vádira­tot megszerkesztették. Hiszen ez a vádirat rengeteg hézagot mutat, a nyomozások pedig még mindig folyamatban vannak. A kormány nyilvánvalóan azzal a szándékkal siettette a vádirat, kiadását, hogy ezzel azt a hitet keltse a külföldön, hogy gyors tempóban akarja likvidálnii a frankhamisítás ügyét. A célját azonban aligha érheti el, mert hiszen a vádirat a leglényegesebb pontokra vo­natkozóan adós maradt a felelettel. Ann­yi azonban kétségtelen, hogy a vádirat szerkesztői minden ügyeskedésük ellenére sem tudt­á­k elleplezni a tényt, hogy ebben a frank­hamisításban nemcsak a letartóztatott és sza­badlábon levő vádlottak a bűnösök, hanem bűnös az egész kormányzati rendszer. Ennek a hirtelenében összeeszkábált és nyilvános­ságra hozott vádiratnak meg lesznek a maga súlyos következményei a politikáiban és már a szerdai napon jelentkezni fognak eze­knak a k­övet­kezményeikne­k a tünetei. A vádirat nem felel arra a kérdésre, hogy m­ik voltak a frank­hamisítás politikai, vagy amint a fajvédők hirdetik, „hazafias" indolka­i. Az egész vádirat inkább elkenni akarja az ügyet, mint világos­ságot deríteni rája. Ez a vádirat nem is vád­irat, hanem vádirat. Azt­ is különösnek és meg­lepőnek tartják politikai körökben, hogy Zadravecz tábori pü­spök föl­mentéséről — noha a fölmentés két hét előtt történt — az illetékes hatóságok csak a frankvádirat nyilvánosságra jutása után adtak ki kom­münikét. Még különösebbnek tartják, h­ogy Zadraveczet, noha a­­vádirat súlyos deliktummal vádolja, mégsem tartóztatták le és bizonyos körök fel­mentését is ideiglenes jellegűnek állítják be. Altalajban úgy látják az ellenzék körében, hogy a frankügy politikai jellegét egyre sza­porodó momentumok igazolják. Éppen ezért változatlan eréllyel folytatja az ellenzék a rendszer megbuktatására irányuló küzdelmét. A legitimistáik, akik az utóbbi napokban állandó készenlétben állottak, a hírek szerint offenzívába lépnek. Amint már megírtuk, szer­dán az indemnitási vitában föl fog szólalni Rakovszky István, aki nagyon éles támadást intéz a kormány ellen és állítólag Rakovszky beszéde jelentené a legitimisták nyomatéko­sabb aktivitásba lépését. Hírek szólnak arról is, hogy a legitimisták magukhoz akarják vonzani a kormánytámogató Zichy-párt legitimista érzelmű tagjait. A Bethlen-kormány bukását egyébként, befejezettnek tartják, nemcsak ellen­zéki körökben, hanem még a kormánypárt tájékán is. Pusztán arról van szó, h­ogy for­mailag ez mikor történik meg. A legitimisták konzervatív színezetű kormányt szeretnének, mégpedig akként, hogy a nemzetgyűlés jelen­legi pártjaiból alakuljon ki. És azt a fölfogást vallják, hogy új választásokat nem szabad el­rendelni. A demokratikus ellenzék ezzel szemben a kibontakozás egyetlen útját abban látja, hogy olyan átmeneti kormány vegye át a hatalmat, amely hozza a közszabadságokat, a demokratikus választójogot és amely tiszta eszközökkel végrehajtja az új válasz­­tásokat. Az ország népének akaratát kell megnyilatkoz­tatni. Abban egyébként már nincs különbség, hogy a frankügyet gyökeresen el kell intézni, mégpedig a lehető legrövidebb időn belül és ú­gy, hogy annak egyetlen rejtelme se marad­jon földerítetlenül, mert különben az a vesze­delem fenyegethet, hogy gazdaságilag teljesen tönkremegy az ország. Újból fölmerült a nem­zetgyűlés elnapolásának a híre. Almássy László, az egységes párt ügyvezető alelnöke azonban cáfolja, mintha a kormánynak ilyen tervei volnának. Az egységes párti ügyvezető arról is nyilatkozott, hogy mikor kerülne sor a frankügyben zárt ülésre. Erre nézve kijelentette, hogy zárt ülés el­rendelésére csak abban az esetben kerülne sor. ..ha különös helyzet állana be". Hogy az ügy­vezető úr mit ért kü­­lön ön helyzet alatt, arról nem nyilatkozott, de el tudjuk képzelni, hogy milyen esetre gondolhat Almássy. Arra az esetre, ha a vizsgálat során kétségtelen bizo­nyítékok merülnének föl a kormány bűnös­sége mellett, olyan bizonyítékok, amelyeket semmiféle rabulisztikával elkenni nem lehetne. Nos, az egységes párt súlyosan téved ügy­vezető elnökével együtt, ha azt hiszi, hogy akármilyen esetben hozzájárulna az ellenzék ahhoz, hogy zárt ülést tartsanak a frankhami­sítás ügyében. Nem lehet olyan „különös hely­zet", amely indokolttá tenné ennek a gonosz­tettnek tárgyalásánál a nyivánosság kizárását. Rakovszky és Pesthy bukásáról is hírek terjedtek el. Az egyik verzió szerint Rakovszky szanatóriumba vonulna, a másik hír pozitív formában arról számol be, hogy Pesthy Pál az igazságügyminiszteri tárcát a budapesti Ítélőtábla elnökségével cseréli föl. A „M. T. I." mind a két hírt erősen cáfolja. Nem pihentek a rekonstrukciós tervek bábái sem. De komolyan most már azokban a körökben sem beszélnek a kormány rekonstrukciójáról, amelyekben eddig egy-két miniszter távozását is megoldásnak remélték. Csak az egész kormány bukásával bonta­kozhatik ki az ország ebből a mai súlyos válságából. A kormány természetesen nem szívesen hatá­rozza el magát a­ lemondásra. De ebben az eset­ben nem tőle függ, hogy akar-e menni, avagy sem. A helyzetnek a kormányra nézve súlyos voltát a miniszterelnök egy cinikus gesztussal próbálta enyhíteni, elment három napra Lilla­füredre vadászni. Ezzel nyilvánvalóan azt a látszatot, akarta kelteni, hogy minden rendben van és a kormány félhivatalosa megértette fő­nöke parancsát, a válsághíreket azzal igyek­szik lefokozni, hogy rámutat arra, hogy nem lehet ott válság, ahol a miniszterelnök három napra elmegy vadászni. De lehet a miniszterelnök akármilyen ügyes vadász, azt a vádat, amelyet egy egész or­szág emel ellene, nem fogja tudni lelőni. A párisi lapok éles támadásokat intéznek a Bethlen-kormány ellen és egyre határozottab­ban hangoztatják, hogy Magyarországot ebből az ügyből tisztára csak ennek a kormánynak a bukása mentheti ki. A „Matin" azt írja, hogy a magyar kormány nem menthető föl ama vád alól, hogy tűrte a frankhamisításban is részes elemeknek a garázdálkodását, amíg elhatalma­sodtak és egyszerre tehetetlen lett velük szem­ben. A „Journal" és a „Quotidien" hasonlóan írnak, sőt megállapítják a kormány bűnrészes­ségét is. Visszavenni a valorizációs javaslatot! A szociáldemokrata parlamenti frakció ankétje a valorizációs javaslatról. A szociáldemokrata párt parlamenti frak­ciója február 1-én, hétfőn délután ankétet hí­vott egybe a valorizációs törvényjavaslatba foglalt nagyon fontos kérdések megbeszélésére. Az ankétet Várnai Dániel elvtárs, nemzet­gyűlési képviselő nyitotta meg és röviden össze­foglalta az ankét előtt tárgyalandó szemponto­kat. A kérdések három csoportjára mutatott rá, mint amelyekre az ankét folyamán különös súlyt kell helyezni. Ilyeneknek megjelölte: 1. állami kötvények, hadikölcsönök, különösen árva- és gyámpénzek valorizációjának a kér­dését; 2. a nagy tömegeket érintő élet- és jára­dékbiztosítások valorizációját és végül 3.­­ a tisztviselői nyugdíjak, magánvasúti nyugdíjak és nyugbérek valorizációjának a kérdését. Az ankéten a frakció tagjain kívül Bárdos Ferenc, dr. Bánóczi Dénes, dr. Faragó László, dr. Fejérváry Sándor, Gál Benő, dr. Gonda Béla, Hanesz Sándor, dr. Horváth Sándor, dr. Kadosa Marcell, Kondor Bernát, dr. Lukács Béla, Kertész Miklós, Pászty Károly, Szőts András, Steinberger Fülöp, Schmidt Vilmos, Wollák Jenő és Mónus Illés titkár vettek részt. Az ankéten alapos vita fejlődött ki a valori­zációs törvényjavaslatról és azokról a kérdé­sekről, amelyeket ez a javaslat az érdekeltek rendkívül súlyos megkárosítáásval vél nyugvó­pontra juttatni. Az ankéten fölszólalók egye­temlegesen rámutattak arra, hogy a kötvények, árva- és gyámpénzek valori­zációját a törvényjavaslat kizárja, a leg­méltányosabb érdekeket is rosszabb hely­zetbe juttatja, mint aminőbe a bírói jog­­gyakorlat útján jutottak. Megállapította az ankét, hogy a legsúlyosabb és a kisemberek érdekei ellen irányuló vissza­élés a javaslatnak az a rendelkezése, amely a magánvasutak nyugdíjasait és nyugbéreseit elüti attól, hogy megszolgált nyugdíjukat vagy nyugbérüket teljes valorizációval kaphassák meg, mert többet nem kaphatnak, mint a Máv­ nyugdíjasai. Az ankét élesen állást f­oglalt az ellen, hogy az át­értékelés mértékét kormányrendelet álla­pítsa meg. Egyenesen katasztrofálisnak tartja a nyug­díjak tervezett valorizációját, amely valorizá­cióval a nyugdíjasok szájából kiütik a falat kenyeret és hathatós védelemben részesítik azt a nagytőkét, a bankokat és vállalatokat, amelyek a konjunkturális haszon learatása után is meg akarnak szabadulni attól a köte­lezettségtől, hogy nyugdíjasaikat a bírósá­gok eddigi gyakorlatának megfelelően, olyan nyugdíjban részesítsék, amely azoknak meg­élhetését lehetővé teszi. Példátlannak minősíti az ankét a javaslatnak azt a rendelkezését, amely 6 hónapban szabja meg azt az időt, amely alatt a nyugdíjasok nyugdíjuk arány­számának megállapítását kérhetik és főként példátlan az a rendelkezés, amely a bíróságok által már magasabban megállapított valori­zációt a törvényjavaslat életbeléptetése után érvénytelennek minősíti. Ugyancsak sérelmesnek tartotta az ankét a kis betétek és postatakarékbetéteknek a valorizáció alól való kizárását. Súlyos rendelkezéseket tartalmaz a javaslat a részletügyletekből származó tartozások valo­rizációjában is, amelynek semmi jogosultsága nincs. Az ankét végül azt a fölfogást juttatta kifejezésre, hogy a javaslat visszavonására kell erőteljes akciót indítani, mert a mostani bírói gyakorlat a méltányos­ság és az adott körülmények figyelembevéte­lével sokkal jobban védte meg az érdekelteket. A javaslat eddig nem tapasztalt mértékben és kirívóan védelmezi meg a nagytőke érde­keit a kiuzsorázott tisztviselőkkel és munká­sokkal szemben és nincsen ebben a javaslat­ban egyetlen intézkedés sem, amely a kisembe­rek védelmét célozná.­­ Az ankét ezután rész­letesen megbeszélte azokat a szempontokat, amelyeket a javaslat ellen való küzdelemben ki kell emelnie, hogy az érdekeltek erőteljes és egységes megmozdulása ezt a hallatlan me­rényletet vissza tudja utasítani, hogy a tör­vényjavaslat ebben a formájában tárgyalásra se kerüljön. ma A CSellSZlOV&lf SZOCiáE-dem§$HFgiíái£ a kongna @Men. A tisztviselők fizetésrendezése. (A Népszava pozsonyi tudósítójától.) A na­pokban minisztertanács volt, amelyen az állami tisztviselők fizetésrendezésének kérdése szere­pelt elsősorban. Nosek belügyminiszter ugyanis minden előzetes hozzájárulás nélkül az állami tisztviselők fizetésrendezésével kap­csolatban a kongrua kérdését is fölvetette. Neseket, aki ragaszkodott tervezetéhez, a két csehszlovák szociáldemokrata párthoz tartozó miniszterek hevesen támadták emiatt. A bel­ügyminiszternek élénk szemrehányást tettek a kormány többi tagjai is. A csehszlovák szociál­demokrata párthoz tartozó miniszterek kijelen­tették, hogy a kongrua kérdését majd az állam és egyház szétválasztásával kapcsolatban fog­ják megoldani. A csehszlovák szociáldemokrata párt parla­menti klubja szintén tárgyalta a kongrua ren­dezéséről szóló javaslatot és azt a határozatot hozta, hogy ezt kereken visszautasítja és erről a kérdésről egyáltalán nem hajlandó a többi koalíciós pártokkal tárgyalásokba bocsátkozni. Nyíltan föl fogják szólítani az iskolaügymi­nisztert, nyilatkozzon, hogy kine­k a paran­csára vette föl az állami tisztviselők fizetés­rendezéséről szóló javaslatba a lelkészek fize­tésrendezését is, mert ez az eredeti kormány­javaslatban nem volt benne és erről a koalí­ciós bizottságok sohasem, tárgyalta­k. Az állami tisztviselők fizetésrendezésével a csehszlovák elvtársak azt követelik, hogy első­sorban a kisebb fizetésű kategóriába tartozók igényét kell kielégíteni, azután pedig a tanítók és bírák fizetését kell emelni. A tisztviselők fizetésrendezéséhez 700 millió korona kell a kormánynak. A csehszlovák szociáldemokrata párt parlamenti klubja a leghatározottabban állást foglalt az ellen, hogy ezt az óriási ösz­szeget bármilyen formában a dolgozókkal fizettessék meg. MVMMIVWIMMUWWWMM­VMMMUUWWAAAMMAMAMM/V Április 15-ére halasztják a leszerelést elő­készítő értekezletet. Párisi jelentés szerint a Nemzeteik Szövetsége tagjainak többsége alá­írta azt a javaslatot, amelyben az előkészítő leszerelési értekezletnek április 15-ére való el­halasztását­­kérik. A többi taghoz táviratilag intéznek kérdést. A javaslat ellen minden való­színűség szerint senki sem fog kifogást emelni.

Next