Népszava, 1926. február (54. évfolyam, 26–48. sz.)
1926-02-02 / 26. szám
mm® NÉPSZAVA 1926 február SE A nyirat elkészült — a kormánynak t&mmm Mell! Miért siettek a vádirat elkészítésével ? — Az ellenzék nem idell a rendszer megbuktatásától. — Zagraveczet már két hét elött felmentették, de csak a vádirat nyilvánosságrahozatalával egy füstben adtak ki róla kommünikét.—Zár! ülésről merengenek az egységes pártiak. A politikai élet izgalmait erősen fölfokozta az ügyészségi vádirata, amelyet a frankhamisítási ügyben kiadott. Az ellenzék körében az a fölfogó is alakult ki, hogy semmi szükség nem volt a nagy sietségre, amellyel a vádiratot megszerkesztették. Hiszen ez a vádirat rengeteg hézagot mutat, a nyomozások pedig még mindig folyamatban vannak. A kormány nyilvánvalóan azzal a szándékkal siettette a vádirat, kiadását, hogy ezzel azt a hitet keltse a külföldön, hogy gyors tempóban akarja likvidálnii a frankhamisítás ügyét. A célját azonban aligha érheti el, mert hiszen a vádirat a leglényegesebb pontokra vonatkozóan adós maradt a felelettel. Annyi azonban kétségtelen, hogy a vádirat szerkesztői minden ügyeskedésük ellenére sem tudták elleplezni a tényt, hogy ebben a frankhamisításban nemcsak a letartóztatott és szabadlábon levő vádlottak a bűnösök, hanem bűnös az egész kormányzati rendszer. Ennek a hirtelenében összeeszkábált és nyilvánosságra hozott vádiratnak meg lesznek a maga súlyos következményei a politikáiban és már a szerdai napon jelentkezni fognak ezeknak a következményeiknek a tünetei. A vádirat nem felel arra a kérdésre, hogy mik voltak a frankhamisítás politikai, vagy amint a fajvédők hirdetik, „hazafias" indolkai. Az egész vádirat inkább elkenni akarja az ügyet, mint világosságot deríteni rája. Ez a vádirat nem is vádirat, hanem vádirat. Azt is különösnek és meglepőnek tartják politikai körökben, hogy Zadravecz tábori püspök fölmentéséről — noha a fölmentés két hét előtt történt — az illetékes hatóságok csak a frankvádirat nyilvánosságra jutása után adtak ki kommünikét. Még különösebbnek tartják, hogy Zadraveczet, noha avádirat súlyos deliktummal vádolja, mégsem tartóztatták le és bizonyos körök felmentését is ideiglenes jellegűnek állítják be. Altalajban úgy látják az ellenzék körében, hogy a frankügy politikai jellegét egyre szaporodó momentumok igazolják. Éppen ezért változatlan eréllyel folytatja az ellenzék a rendszer megbuktatására irányuló küzdelmét. A legitimistáik, akik az utóbbi napokban állandó készenlétben állottak, a hírek szerint offenzívába lépnek. Amint már megírtuk, szerdán az indemnitási vitában föl fog szólalni Rakovszky István, aki nagyon éles támadást intéz a kormány ellen és állítólag Rakovszky beszéde jelentené a legitimisták nyomatékosabb aktivitásba lépését. Hírek szólnak arról is, hogy a legitimisták magukhoz akarják vonzani a kormánytámogató Zichy-párt legitimista érzelmű tagjait. A Bethlen-kormány bukását egyébként, befejezettnek tartják, nemcsak ellenzéki körökben, hanem még a kormánypárt tájékán is. Pusztán arról van szó, hogy formailag ez mikor történik meg. A legitimisták konzervatív színezetű kormányt szeretnének, mégpedig akként, hogy a nemzetgyűlés jelenlegi pártjaiból alakuljon ki. És azt a fölfogást vallják, hogy új választásokat nem szabad elrendelni. A demokratikus ellenzék ezzel szemben a kibontakozás egyetlen útját abban látja, hogy olyan átmeneti kormány vegye át a hatalmat, amely hozza a közszabadságokat, a demokratikus választójogot és amely tiszta eszközökkel végrehajtja az új választásokat. Az ország népének akaratát kell megnyilatkoztatni. Abban egyébként már nincs különbség, hogy a frankügyet gyökeresen el kell intézni, mégpedig a lehető legrövidebb időn belül és úgy, hogy annak egyetlen rejtelme se maradjon földerítetlenül, mert különben az a veszedelem fenyegethet, hogy gazdaságilag teljesen tönkremegy az ország. Újból fölmerült a nemzetgyűlés elnapolásának a híre. Almássy László, az egységes párt ügyvezető alelnöke azonban cáfolja, mintha a kormánynak ilyen tervei volnának. Az egységes párti ügyvezető arról is nyilatkozott, hogy mikor kerülne sor a frankügyben zárt ülésre. Erre nézve kijelentette, hogy zárt ülés elrendelésére csak abban az esetben kerülne sor. ..ha különös helyzet állana be". Hogy az ügyvezető úr mit ért külön ön helyzet alatt, arról nem nyilatkozott, de el tudjuk képzelni, hogy milyen esetre gondolhat Almássy. Arra az esetre, ha a vizsgálat során kétségtelen bizonyítékok merülnének föl a kormány bűnössége mellett, olyan bizonyítékok, amelyeket semmiféle rabulisztikával elkenni nem lehetne. Nos, az egységes párt súlyosan téved ügyvezető elnökével együtt, ha azt hiszi, hogy akármilyen esetben hozzájárulna az ellenzék ahhoz, hogy zárt ülést tartsanak a frankhamisítás ügyében. Nem lehet olyan „különös helyzet", amely indokolttá tenné ennek a gonosztettnek tárgyalásánál a nyivánosság kizárását. Rakovszky és Pesthy bukásáról is hírek terjedtek el. Az egyik verzió szerint Rakovszky szanatóriumba vonulna, a másik hír pozitív formában arról számol be, hogy Pesthy Pál az igazságügyminiszteri tárcát a budapesti Ítélőtábla elnökségével cseréli föl. A „M. T. I." mind a két hírt erősen cáfolja. Nem pihentek a rekonstrukciós tervek bábái sem. De komolyan most már azokban a körökben sem beszélnek a kormány rekonstrukciójáról, amelyekben eddig egy-két miniszter távozását is megoldásnak remélték. Csak az egész kormány bukásával bontakozhatik ki az ország ebből a mai súlyos válságából. A kormány természetesen nem szívesen határozza el magát a lemondásra. De ebben az esetben nem tőle függ, hogy akar-e menni, avagy sem. A helyzetnek a kormányra nézve súlyos voltát a miniszterelnök egy cinikus gesztussal próbálta enyhíteni, elment három napra Lillafüredre vadászni. Ezzel nyilvánvalóan azt a látszatot, akarta kelteni, hogy minden rendben van és a kormány félhivatalosa megértette főnöke parancsát, a válsághíreket azzal igyekszik lefokozni, hogy rámutat arra, hogy nem lehet ott válság, ahol a miniszterelnök három napra elmegy vadászni. De lehet a miniszterelnök akármilyen ügyes vadász, azt a vádat, amelyet egy egész ország emel ellene, nem fogja tudni lelőni. A párisi lapok éles támadásokat intéznek a Bethlen-kormány ellen és egyre határozottabban hangoztatják, hogy Magyarországot ebből az ügyből tisztára csak ennek a kormánynak a bukása mentheti ki. A „Matin" azt írja, hogy a magyar kormány nem menthető föl ama vád alól, hogy tűrte a frankhamisításban is részes elemeknek a garázdálkodását, amíg elhatalmasodtak és egyszerre tehetetlen lett velük szemben. A „Journal" és a „Quotidien" hasonlóan írnak, sőt megállapítják a kormány bűnrészességét is. Visszavenni a valorizációs javaslatot! A szociáldemokrata parlamenti frakció ankétje a valorizációs javaslatról. A szociáldemokrata párt parlamenti frakciója február 1-én, hétfőn délután ankétet hívott egybe a valorizációs törvényjavaslatba foglalt nagyon fontos kérdések megbeszélésére. Az ankétet Várnai Dániel elvtárs, nemzetgyűlési képviselő nyitotta meg és röviden összefoglalta az ankét előtt tárgyalandó szempontokat. A kérdések három csoportjára mutatott rá, mint amelyekre az ankét folyamán különös súlyt kell helyezni. Ilyeneknek megjelölte: 1. állami kötvények, hadikölcsönök, különösen árva- és gyámpénzek valorizációjának a kérdését; 2. a nagy tömegeket érintő élet- és járadékbiztosítások valorizációját és végül 3. a tisztviselői nyugdíjak, magánvasúti nyugdíjak és nyugbérek valorizációjának a kérdését. Az ankéten a frakció tagjain kívül Bárdos Ferenc, dr. Bánóczi Dénes, dr. Faragó László, dr. Fejérváry Sándor, Gál Benő, dr. Gonda Béla, Hanesz Sándor, dr. Horváth Sándor, dr. Kadosa Marcell, Kondor Bernát, dr. Lukács Béla, Kertész Miklós, Pászty Károly, Szőts András, Steinberger Fülöp, Schmidt Vilmos, Wollák Jenő és Mónus Illés titkár vettek részt. Az ankéten alapos vita fejlődött ki a valorizációs törvényjavaslatról és azokról a kérdésekről, amelyeket ez a javaslat az érdekeltek rendkívül súlyos megkárosítáásval vél nyugvópontra juttatni. Az ankéten fölszólalók egyetemlegesen rámutattak arra, hogy a kötvények, árva- és gyámpénzek valorizációját a törvényjavaslat kizárja, a legméltányosabb érdekeket is rosszabb helyzetbe juttatja, mint aminőbe a bírói joggyakorlat útján jutottak. Megállapította az ankét, hogy a legsúlyosabb és a kisemberek érdekei ellen irányuló visszaélés a javaslatnak az a rendelkezése, amely a magánvasutak nyugdíjasait és nyugbéreseit elüti attól, hogy megszolgált nyugdíjukat vagy nyugbérüket teljes valorizációval kaphassák meg, mert többet nem kaphatnak, mint a Máv nyugdíjasai. Az ankét élesen állást foglalt az ellen, hogy az átértékelés mértékét kormányrendelet állapítsa meg. Egyenesen katasztrofálisnak tartja a nyugdíjak tervezett valorizációját, amely valorizációval a nyugdíjasok szájából kiütik a falat kenyeret és hathatós védelemben részesítik azt a nagytőkét, a bankokat és vállalatokat, amelyek a konjunkturális haszon learatása után is meg akarnak szabadulni attól a kötelezettségtől, hogy nyugdíjasaikat a bíróságok eddigi gyakorlatának megfelelően, olyan nyugdíjban részesítsék, amely azoknak megélhetését lehetővé teszi. Példátlannak minősíti az ankét a javaslatnak azt a rendelkezését, amely 6 hónapban szabja meg azt az időt, amely alatt a nyugdíjasok nyugdíjuk arányszámának megállapítását kérhetik és főként példátlan az a rendelkezés, amely a bíróságok által már magasabban megállapított valorizációt a törvényjavaslat életbeléptetése után érvénytelennek minősíti. Ugyancsak sérelmesnek tartotta az ankét a kis betétek és postatakarékbetéteknek a valorizáció alól való kizárását. Súlyos rendelkezéseket tartalmaz a javaslat a részletügyletekből származó tartozások valorizációjában is, amelynek semmi jogosultsága nincs. Az ankét végül azt a fölfogást juttatta kifejezésre, hogy a javaslat visszavonására kell erőteljes akciót indítani, mert a mostani bírói gyakorlat a méltányosság és az adott körülmények figyelembevételével sokkal jobban védte meg az érdekelteket. A javaslat eddig nem tapasztalt mértékben és kirívóan védelmezi meg a nagytőke érdekeit a kiuzsorázott tisztviselőkkel és munkásokkal szemben és nincsen ebben a javaslatban egyetlen intézkedés sem, amely a kisemberek védelmét célozná. Az ankét ezután részletesen megbeszélte azokat a szempontokat, amelyeket a javaslat ellen való küzdelemben ki kell emelnie, hogy az érdekeltek erőteljes és egységes megmozdulása ezt a hallatlan merényletet vissza tudja utasítani, hogy a törvényjavaslat ebben a formájában tárgyalásra se kerüljön. ma A CSellSZlOV&lf SZOCiáE-dem§$HFgiíái£ a kongna @Men. A tisztviselők fizetésrendezése. (A Népszava pozsonyi tudósítójától.) A napokban minisztertanács volt, amelyen az állami tisztviselők fizetésrendezésének kérdése szerepelt elsősorban. Nosek belügyminiszter ugyanis minden előzetes hozzájárulás nélkül az állami tisztviselők fizetésrendezésével kapcsolatban a kongrua kérdését is fölvetette. Neseket, aki ragaszkodott tervezetéhez, a két csehszlovák szociáldemokrata párthoz tartozó miniszterek hevesen támadták emiatt. A belügyminiszternek élénk szemrehányást tettek a kormány többi tagjai is. A csehszlovák szociáldemokrata párthoz tartozó miniszterek kijelentették, hogy a kongrua kérdését majd az állam és egyház szétválasztásával kapcsolatban fogják megoldani. A csehszlovák szociáldemokrata párt parlamenti klubja szintén tárgyalta a kongrua rendezéséről szóló javaslatot és azt a határozatot hozta, hogy ezt kereken visszautasítja és erről a kérdésről egyáltalán nem hajlandó a többi koalíciós pártokkal tárgyalásokba bocsátkozni. Nyíltan föl fogják szólítani az iskolaügyminisztert, nyilatkozzon, hogy kinek a parancsára vette föl az állami tisztviselők fizetésrendezéséről szóló javaslatba a lelkészek fizetésrendezését is, mert ez az eredeti kormányjavaslatban nem volt benne és erről a koalíciós bizottságok sohasem, tárgyaltak. Az állami tisztviselők fizetésrendezésével a csehszlovák elvtársak azt követelik, hogy elsősorban a kisebb fizetésű kategóriába tartozók igényét kell kielégíteni, azután pedig a tanítók és bírák fizetését kell emelni. A tisztviselők fizetésrendezéséhez 700 millió korona kell a kormánynak. A csehszlovák szociáldemokrata párt parlamenti klubja a leghatározottabban állást foglalt az ellen, hogy ezt az óriási öszszeget bármilyen formában a dolgozókkal fizettessék meg. MVMMIVWIMMUWWWMMVMMMUUWWAAAMMAMAMM/V Április 15-ére halasztják a leszerelést előkészítő értekezletet. Párisi jelentés szerint a Nemzeteik Szövetsége tagjainak többsége aláírta azt a javaslatot, amelyben az előkészítő leszerelési értekezletnek április 15-ére való elhalasztásátkérik. A többi taghoz táviratilag intéznek kérdést. A javaslat ellen minden valószínűség szerint senki sem fog kifogást emelni.