Népszava, 1926. március (54. évfolyam, 49–73. sz.)
1926-03-02 / 49. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre . 120.000 K — külfőldre . 240.000 K Egy hóra . 40.000 K — küllőldre .. 80.000 K Ausztriában egy hóra 50.000 magyar K SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI UTCA 4. SZ. Telefonszám . . „ _ József 3—29 és József 3—30 M A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁR KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP EGYES SZÁMÁRA: Magyarországon al0O, vasárnap 3000 K, Ausztriában 3000, vasárnap 4000 o. K, Jugoszláviában 4 dinár, Franciaországban 1 iram , Csehszlovákiában hétközn. 1.50 ok., vasárn. 2 tk. KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI UTCA 4. KZ, Telefonszám .... J. 0-31, J. 3-32 és J. 70-29 S3 Elvtársak! Elvtársnők! Bisdapest siépe! 1326 márciusió 3-án, szerdán este 7 órakor „A frankhamisítás, a gazdasági helyzet és a kormány felelőssége" napirenddel a fővárosban és annak környékén tartunk. — A népgyűlések helye a következő: II. pártszervezet: Horthy Miklós út 32. Előadó: Balicz Gyula elvtárs, 110111/''tgyűlési képviselő. IV. ,, Íijlaki rakpart 4 (Prieszl-vendéglő). Előadó: Kéthly Anna elvtárs, nemzetgyűlési képviselő. V. „ Szentlélek-tér 4. Előadó: Büchler József elvtárs. VI. „ Havas-utca 7. Előadó: dr. Györki Imre elvtárs, nemzetgyűlési képviselő. VII. „ Akadémia-utca 6. Előadó: Erdőssy Antal elvtárs. VIII. „ Visegrádi-utca 40 (Mintakésszitők). Előadó: Rothenstein Mór elvtárs, nemzetgyűlési képviselő. IX. Király-utca 52 (Érterűsek). Előadó: Peyer Károly elvtárs, nemzetgyűlési képviselő. XI. „ Dalnok - utca 12/a (Háztartásiak). Előadó: _Kabók Lajos elvtárs, nemzetgyűlési képviselő. XII. „ Váci-út 97. Előadó: Szeder Ferenc elvtárs, nemzetgyűlési képviselő. XIII. „ Kertész-utca 22 (Húsipariak). Előadó: Biró Dezső elvtárs. XIV. Dohány-utca 71 (Sütők). Előadó: Farkas István elvtárs, nemzetgyűlési képviselő. XV. „ Aréna-ut 68. Előadó: Bresztovszky Ede elvtárs. XVI. „ Thököly-út 56 (Vasasok). Előadó: Vanczák János elvtárs, nemzetgyűlési képviselő. XVII. „ Bérkocsis-utca 1. Előadó: Jászai Samu elvtárs, nemzetgy. képviselő. XVIII. „ Népsziniház-utca 13. Előadó: Horowitz Gábor elvtárs. XIX. Kőris-utca 27. Előadó: Sütő József elvtárs, nemzetgyűlési képviselő. XXI. „ Ferenc-tér 1. Előadó: Klárik Ferenc elvtárs, nemzetgy. képviselő. XXII. „ Martinovics-tér 3. Előadó: Kisajka Lajos elvtárs, nemzetgy. képviselő. Zugló: Bosnyák-utca 1 (Munkásotthon). Előadó: Kertész Miklós elvtárs. Kispest: Teleki-utca 48 (Munkásotthon). Előadó: Szabó Imre elvtárs, nemzetgyűlési képviselő. Pesterzsébet: Csillag-utca 2 (Munkásotthon). Előadó: Várnai Dániel elvtárs, nemzetgyűlési képviselő. Újpest: Kolozsvári-utca 55 (Munkásotthon). Előadó: Bánóczi László elvtárs. Rákospalota: Bocskay-utca 18 (Munkásotthon). Előadó: Gál Benő elvtárs. Gyűlések lesznek még: Debrecenben. Betiltva. Győrött, a Munkásotthonban. Kaposvárott, a Munkásotthonban (Koronaszálló). Miskolcon, szerdán este 6 órakor. Tetem vártér. Pécsett, a Munkásotthonban. Szegeden, a Munkásotthonban. Szombathelyen. Elvtársak! A kormány bűnös taktikázása romlásba viszi az országot. A munkanélküliség, vállalatok bukása, csődök, kényszeregyezségek ejtik rémületbe az ország lakosságát. De Bethlenek ennek, ellenére még ma is helyükön vannak. Ez ellen tiltakoznia kell minden öntudatos munkásnak. Jöjjetek el valamennyien a szerdai gyűlésekre! Testvéri üdvözlettel: a Magyarországi Szociáldemokrata Párt A genfi küldetés Bethlen Genfbe készül, hogy ott Magyarországot képviselje. Nem a magyar népet, mert Bethlen kormánya nem beszélhet az ország népének többsége nevében, hiszen ő maga volt az, aki törvénytelen rendeletével és nyílt,szavazásos rendszerével egyrészt másfél millió felnőtt embert kitaszított a választóijogosultságból, másrészt a „megkegyelmezettek" számára lehetetlenné tette azt, hogy szavazatukat akaratuknak és lelkiismeretüknek megfelelően kényszer nélkül gyakorolják. Bethlen tehát nem képviseli a magyar népet, de mert formailag ő a miniszterelnök, magának vindikálja azt a jogot, hogy a genfi tanácskozásokon Magyarországot képviselje. A frankügy előtt ez ellen az ellenzék sem emelt kifogást, noha a frankbotrány tehertétele nélkül is olyan súlyos tehertételekkel indult mindig Bethlen, hogy teljes sikerre reménye sem lehetett. Az antidemokratikus berendezkedés, a kormányzás minden ágában jelentkező faseista tendenciák, a kiderítetlen bűnök, a háborús kivételes állapot föntartása, a békeszerződések XIII. fejezetének (a munka nemzetközi szervezése) semmibevevése, hogy csak a fontosabb belpolitikai abuzusokat említsük: olyan súlyos tehertételek a 111agyar belpolitikában, olyan nagy mulasztásai Bethlennek és annyi ia elütök Európa demokratikus részének elfogadott politikai rendszerétől, hogy Bethlen már ezek miatt is csak a legnagyobb erőfeszítéssel és a tények elferdítésével tudott helytállni. Élénken bizonyítja ennek a megállapításnak a helyességét az, hogy Bethlen kénytelen volt Genfben demokratikus hitvallást tenni, amit hazajövet, természetesen, menten elfelejtett, ugyanúgy, mint a frankügy előzményeit. Ha további bizonyíték is kell arra vonatkozóan, hogy a sikeres nemzetközi akciókhoz szükséges kellék a demokrácia, úgy talán jó példa Mussolini esete, aki győztes nagyhatalmat képvisel, de mert őszintén, nyíltan reakciós, nagyon nehéz a helyzete a Népszövetségben, sőt legutóbb Londonba nem is merészelt elmenni. A frankbotrány kipattanása után, a frank- ügy fejleményeinek döbbenetes, összefüggéseivel most még alaposan meg is duzzadt Bethlen nehezéke. A föntebb említett tehertételek mellé a frankbotrány tehertétele, komoly, nagy veszedelmet jelent az országra. Könnyen jelentheti azt, hogy miután a népek sorsának intézésénél a meggyötört Magyarország képviselete nélkülözni fogja azt az erkölcsi tőkét, amely mai helyzetünkben egyetlen kelléke és alapföltétele a meghallgattatásnak: Magyarország érdekei tulajdonképen képviselet nélkül maradnak. Az ország mai gazdasági helyzetében kiszámíthatatlan károkat okozhat ez az önző, hatalmi érdekekből eredő könnyelműség, sőt már befejezett folyamatokról is beszélhetünk, amennyiben a frankbotrány hullámai már kikezdték közgazdaságunk megmaradt gyönge pilléreit. A miniszterelnök szabadulni igyekszik a frankbotrány ódiumától. Ő maga is, sajtója és pártja is, továbbá a köréje csoportosuló érdekkörök kétségbeesett erőfeszítéssel hessegetik el a kormánytól a frankhamisítás felelősségét, a tények és események loklgája azonban győzhetetlen. A bűn utánairamodik és ragaszkodik penzixéhez, minduntalanul szigonyok vágódnak a menekülök testébe. A hétesztendős kurzus szörnyű bűnei tolakodnak elő a fölfakadt fekélyből s tartalmuk belepi mindazokat, akiknek a nemzeti,''finn pénzhamisításban kulmináló ezenforradalni reakció fölidézésében és föntartásában közvetlen vagy közvetett részük volt. Bethlen ezek közé, a föntartók és intézményesítők közé tartozik, a frankbotrányban megállapított szerepe pedig, még a frankbizottság többségi jelentése szerint is közvetlen, mert jelentést, kapott a készülő gaztettről, de nem akadályozta azt meg, noha az ehhez szükséges teljes hatalom fölött rendelkezett. Nincs olyan elszánt és elkeseredett ,,többségi" határozat, amely ezt kitörölné a miniszterelnök múltjából, nincs az , körmönfont, rabulisztika, amely más értelmet tudna adni ennek a megállapításnak. Ezért nevezzük könnyelműségnek, hogy a miniszterelnök nemcsak közjogi állásához ragaszkodik görcsösen, de attól sem tágít, hogy Genfben ő képviselje a magyar érdekeket. Különösen azok után, hogy az érdekelt Franciaország, amelynek kárára a frankhamisítás történt, magyarázatokat kér a kormány magatartása felől. Ahol már magyarázni kell, ott már hiba van, még akkor is, ha kimutatható a makulátlanság. — hát még, ahol nem mutatható ki! Engedelmet kérünk a triviális hasonlatért, de olyan ez, mint az egyszeri vőlegény esete, aki akkor sietett fölbontani fi feljegyzést, amidőn bizonyítgatni kezdték előtte a menyaszony p ártatlanságát. Genfben súlyos érdekek forognak kockán. A vergődő ország enyhülés, megnyugvás után áhítozik. Százszor mondjuk: megbocsáthatatlan könnyelműség és önzés ezeket az érdekeket a hatalomvágy és a párturalom oltárán föláldozni. Neml az a fontos, hogy Bethlen Genfben acélfürdőt vegyen a magyar érdekeket, kell jól és sikeresen képviselni, ehhez pedig a frankügyben teljesen érintetlen, olyan férfin kell, akit még egy magyarázatot kérő jegyzék erejéig sem lehet megközelíteni. Szent meggyőződésünk, hogy Bethlen csal árthat az országnak. Neki magának kellene ezt belátnia és ha már az ő miniszterelnöksége alatt szakadt az országra ez a mindennél nagyobb szerencsétlenség, félre kellenie állania az útból és lehetővé tenni másoknak, hogy jóvátegyék azt, amit ő elmulasztott megakadályozni. Mi a magunk részéről, az ország dolgozó népének és polgárságának nevében tiltakozunk Bethlen genfi útja ellen. Szüntesse be a kormány a további taktikázást is és engedjen szabad folyást a botrány likvidálásának. Legelsősorban azonban lássa be maga Bethlen, hogy ő és kormánya erre alkalmatlanok — még a becsületkeresés sem elég ok az ország megnyomorítására. Ha Bethlen csak azért akar maradni, mert — amint mondta — a becsületét keresi, erre is hamarabb rátalál, ha távozik, mert akkor nem kíséri az a gyanú, hogy a kezébenártott hatalommal befolyásolja az igazság menetbsúlyát. Első az ország érdeke. Ezt pedig csak egy minden tekintetben intakt kormány tudja megvédelmezni. Bethlen tehát maradjon itthon , akad még olyan férfiú az országban, aki a visszautasítás veszedelme és az eredmények kockáztatása nélkül képviselheti az országot!