Népszava, 1926. június (54. évfolyam, 121–144. sz.)

1926-06-01 / 121. szám

fekttetések útján lehet ilyen igazolásokhoz hozzájutni. Ilyen címen tehát a jogosultat nem­ szabad kihagyni a névjegyzékből. A törvény egyéb visszaéléseknek is tág teret nyújt. A jogfosztás azonban megelőzően is meg fog kez­dődni a választóik összeírásánál, amikor­ egyszerűen ki fogják hagyni azt a szava­zót, aki kellemetlen volt a kormányra, an­nak képviselőjére nézve. A belügyminisz­tériumban most törik a fejüket a választó­kerületek új beosztásán. De nem úgy, hogy egyenlőt számú szavazókat kell elosztani az egyes kerületekben, hanem kiszámítják, hogy hogyan lehetne egyes kerü­letekből kirekeszteni olyan községeket, ame­lyekben esetleg ellenzéki hajlandóságú válasz­tók vannak. A dorogi választókerületet például úgy akarják kicirkalmazni, hogy a jövőben ne szociáldemokrata képviselőt válasszon. A meglevő 22 községhez hozzá akarnak csapni 6 olyan községet, amelynek függő helyzet­ben levő kisgazdák a választói, akikről remélik, hogy nem mernek majd szo­ciáldemokratára szavazni. Hasonló törekvés nyilvánul meg a tatai kerületnél. (Zaj az egy­séges párton. ) Egy hang: „A népszövetségi ellenőrzés megszüntetéséről beszéljünk in­kább!") Ilyen ellenőrzést csak olyan kormány kénytelen tűrni, amely antidemokratikusan kormányoz. A fővárosi kerületeknél is arra törekszenek, hogy redukálják valamely módon az ellenzéki képviselők számát. A lajstromos szavazás helyébe a kerületenkénti szavazást akarták tenni, hogy az egyes ellenzékiek szembekerüljenek egymással. És csak azért tartják fönn a lajstromos választást, mert­ az mégis csak a kormánypártoknak kedvez. Csu­pán a pesti oldalon levő két kerületet három kerületre osztják, hogy így még egy-két kor­mánypártit hozzanak be. Ilyen erőlködések után nem lehet nálunk igazi parlamentarizmus­ról beszélni. Elnyomják a szabad vélemény­nyilvánítást, megfojtják a sajtót A „Vi­lág"-ot csak azért tiltotta be a kormány, mert a lap kritikája kellemetlen volt neki. A frankügyben a sajtó nem nyilváníthatta szabadon véleményét, mert tartania kellett a betiltás veszedelmétől. A másik oldalon a kormány szubvenciókkal és állami nyomtatványok megrendelésével teszi lehetővé bizonyos álliberális, a közvéleményt meghamisító lapok megjelenését, hogy azok dicshimnuszokat zengjenek a kormánynak. A miniszterelnökségi sajtóiroda az egyik nagy budapesti nyomdának előzetesen megengedte egy lap kinyomatását, de amikor a lapot ki­nyomták, a vállalat igazgatóját elítélték 8 hó­napra. (Felkiáltások a baloldalon: „A Globus­nycvada volt!") A miniszterelnökségi sajtó­irodából aztán provokatőri munkát végeztek, abban a hiszemben, hogy kellemetlnséget okoz­hatnak a szociáldemokrata pártnak. A kor­mány szeretne egyenetlenséget támasztani a szociáldemokrata pártban. Rátért ezután Peyer elvtárs a frankhamisí­tás bűncselekményére és megállapította, hogy a titkos társaságok működése nem szűnt meg. Sőt, a frankhamisítás glorifikálása után ilyen üzelmek megismétlődésére lehet számítani. A kormánynak még akkor is le kellene vonnia a fr­a­n­kihamis­ításitás konzekvenciáit, ha semmi köze sem volt hozzá, mert hiszen nem akadályozta meg a bűncselekmény elköve­tését. (Zaj az egységes párton.) A frankhami­sítási munkát állami tisztviselők végezték a belügyminiszterrel egy szobában ülő országos főkapitány irányítása mellett. Miért nem ter­jed ki a belügyminiszter figyelme ilyen üzel­enekre, ha még a természetes páros szin üldözésére is kiterjed a gondoskodása. A bel­ügyminiszter ne a piros szin üldözésében lássa kimerítettnek tevékenységét, hanem hozza rendbe a szerencsétlen közigazgatást. (Rassay Károly: „Ügy va­n!") A belügyminiszter ne demagógoskodjék, ne vádolja meg cinizmussal a szociáldemokratákat, mert cinizmus dolgá­ban vele senki se veheti föl a versenyt. (Az elnök rendreutasította Peyert.) A javaslatot nem fogadom el. Ekkor a vitát megszakították , az elnök szavazásra tette föl az egységespártiaknak a 12 órás ülésekre vonatkozó indítványát. A kor­mánypártiak az indítványt elfogadták Erre az elnök kijelentette, hogy a legközelebbi ülés már délelőtt 10 órától este 10 óráig tart. Az elnö­k ekkor rövid szünetet adott, amely­­után kisorsolták a Haller István összesférhetet­lenségi ügyében ítélkező zsűri tagjait. A ki­sorsolt tagok a szokásos eskü letétele után külön tanácskozásra, ültek össze. Elhatározták ezután, hogy a legközelebbi ülést kedden tartják, amikor folytatják az appropriációs javaslat tárgyalását. Az ülés 3 órakor ért véget. Az egyetlen reménysugár, ami az embernek megmarad, nem a lehető legnagyobb boldog­ság, hanem a lehető legkisebb szerencsétlenség. (Edward von Uartmann.) A szervezetlen és erőtlen polgárság fölsza­badításáért egy nagyszerű élet minden harci készségét sorompóba állította Vázsonyi Vil­mos, akinek halála oly megilletődést és rész­vétet váltott ki Budapest és az ország népéből, amely csak azoknak jár ki, akik a népért dol­goztak. Vázsonyi Vilmosban a polgári demo­krácia nagy halottját gyászolja a munkás, az iparos, a kereskedő, a politikus és a dolgozó társadalmi rétegek minden tagja, Dátfenben. Vázsonyi Vilmos holttestét még szombaton este 10 órakor Vázsonyi tisztelői és barátai jelenlétében fölravatalozták a badeni zsidó temető szertartástermében. Vasárnap délelőtt nemcsak azok akik közvetlenül ismerték ha­nem Baden lakosságának nagy része is föl­kereste a ravatalt, amely előtt a többi között megjelent Alois Brusetti, Baden polgármestere és Joseph Kollmann osztrák pénzügyminiszter is, akik ugyancsak részvétüket tolmácsolták Az osztrák törvények értelmében a koporsót nem szabad lezárni, csak a halál orvosi meg­állapításától számított 36 óra eltelte után. Mivel ez alól a szabály alól a badeni hatóságok sem tehettek kivételt, a törvényes idő vasár­nap este 8 órakor telt le, amikor az egyszerű fakoporsót levették a ravatal­ról, kettős érckoporsóba helyezték, amelyet azután leólmoztak. Vasárnap délután érkezett Badenbe Thiry al­igazgató vezetésével a főváros temetkezési vál­lalatának gépkocsija. A szertartás után az autóba emelték a koporsót és a gépkocsi el­indult Magyarország felé. Vasárnap, a késő esti órákban a Vázsonyi holttestét szállító autó Győrbe érkezett, ahol éjszakai pihenőt tartott. Az autót már a magyar határon, Mo­son­oan is nagy tömeg várta, amelyben kép­viselve volt a város életének minden számot­tevő tényezője, gaz­dasági és politikai képvise­lete. A többszáz főnyi tömeg a koporsót szál­lító autót, gyalog kísérte át a városon. Győr­ből reggel­­15 órakor indult el gépkocsi, amely hétfő reggel 8 órakor érkezett meg Budapest határába a bécsi vámhoz. A fővárosban. A Köz­ponti­ Demokrata Kör Pakots József alelnök vezetésével népes küldöttséggel sietett a koporsó elé. A gépkocsi átvétele után az autó rövidesen a Terréz­ körút 7. számú ház elé érke­zett, amelyben a Demokrata Kör helyiségei váratma­k Időköziben a ház kapuja és lépcsőháza, valamint a Kör nagyterme gyászdrapériával lett bevonva. A tereim balsak­kában felállított fekete posztóval letakart dobogóira helyezték el Vázsonyi holttestét magában foglaló érc­koporsót. A ravatal oldalán csokrok és kotoro­­k, valamin­t gyertyák tömege van elhelyezve. Még nem készült el a ravatal, amikor az utcán máris hatalmas tömeg verődött ö­ssze Vázsonyi ravatalának megtekintésére. A rendőrség nagy készültséggel vonult föl a helyszínére, hogy az egész napon át tartó zarándoklást, amely különösen a délutáni órákban vett hatalmas arányokat, irányítsa. Ezrek és ezrek vonultak el hétfőn, némán lehajtott fejjel Vázsonyi ravatala előtt, de a levelek ezrei és a sürgönyök százai, ame­lyek az ország minden részéből, valamint a külföldről érkeztek a gyászoló családhoz, bizo­nyítják azt, hogy a közéleti tényezők és a pol­gárság átérzi azt a veszteséget, amelyet Vázsonyi Vilmos halála jelent. A temetést rendező bizottság határozata ér­telmiéiben hétfő este 7 óráig engedték a látoga­tóikat a ravatalhoz. A temetés rendje. Vasárnap délelőtt Buzáth alpolgármester szabad­álban a fő­kapitányság és a demokrata párt képviselői értekezletet tartottak, amelyen megbeszélték Vázsonyi Vilmos temetésének resterceit. Az értekezleten a főkapitányságot képviselő Szeszler Hugó főkapitányhelyettes indítványára az eredeti tervtől eltérőem azt határozták, hogy nem az Oktogon-térről, hanem a Városháza III. udvaráról temetik Vázsonyi Vilmost. A rendőrséget eb­ben az álláspontjában csak részben vezette az a szempont, h­ogy a nagy tö­meg miatt nem lehetne a forgalmat zavartala­nul lebonyolítani... Vázsonyi Vilmos temetésének végleges programját különben hétfőn délben a főkapi­tányságom tartott értekezleten állapították meg. Ezek szerint a temetési szertartás a köz­ponti Városháza III. udvarában folyik le, ahol a Kamermayer Károly­ utcai kapu mellett á­ítják föl a hatalmas katafalkot. Az udvar körül levő épületeiket emeletmagasságig fekete gyászlepellel vonják be. A szószék a katafalk fejénél lesz fölállítva. Ettől jobbra az emlékkar emelvényét, baloldalon pedig a szónokok ré­szére szánt emelvényt helyezik el. A katafalkot három sor gyertya veszi majd körül, a négy sarkán pedig kandeláberek lesznek felállítva. Egy óra előtt lezárják az udvarhoz vezető be­járatok­at és pontban 1 órakor szállítják át a koporsóit a Demokrata Kör Teréz-kömű­i helyi­ségéből. A katafalk közül a főváros 12 diszbe­öltözött hajdúja, a tűzoltók egy diszszakasza és diszbeöltözött rend­őr legénység áll majd őrt. Mivel az udvarban mindössze 1000 embert lehet cs­ak elhelyezni, a főváros az arra illetékesek­nek ugyanennyi belépőjegyet fog kiadni. A kordon mögött, a Városház udvarán, jegy nél­kül is lehet m­ajd tartózkodni. Vázsonyi Vilmost kedden Vil órakor viszik át az Andrássy-uton keresztül a város­házára. A kedden délután 3 órakor kezdődő gyász­szertartás után a Kamermayer Károly-utcai kapun át a Kamermayer Károly-utcán, a Károly király-uton a Dohány-utca felé indul a menet, amely a Dohány-u­tcai izraelita templomnál megáll. A hitközség búcsúja után a menet a Dohány-utcán, a Sip-utcán­ keresz­tül a Rákóczi-ú­tra jut, ott halad majd a Barosss-térig, ahonnan a Fiumei-útra fordul be, hogy eljusson a temető falai mellett a régi zsidó temetőbe. A rendőrség nagyarányú elő­készületeket tett a temetés rendjének biztosí­tására és buzgalmában odáig ment, hogy a temetőbe is cs­ak 300 jegyet adta­k ki. A főváros részvéte. A főváros kereskedőknek érdekképviseletei úgy határoztak hogy Vázsonyi temetésének egész ideje alatt az üzleteket zárva tartják. A rendet fekete karszalaggal és V. V. betükkel ellátott hatalmas rendezői gárda tartja majd fönn. Az eddigiek szerint a főváros nevében Ripka Ferenc főpolgármester, a törvényható­ság­ megbízásából Bárczy István volt polgár­mester, a demokrata képviselők nevében Pakots József nemzetgyűlési képviselő, a köz­ségi demokrata párt nevében Baracs Matiécl, a Központi Demokrata Kör nevében Bródy Ernő, dr. Patpp József az ügyvédi kamara, Peyer Károly elvtárs, nemzetgyűlési képviselő a magyarországi szociáldemokrata párt, Nagy Vince a Kossuth-párt és Hegymegi-Kiss Pál pedig a Kispolgárok és Földmunkások Párt­szövetkezete nevében beszél majd. A nemzetgyűlés hétfői ülésének megnyitása után Pakots József nemzetgyűlési képviselő a Nemzeti Demokrata Párt kegyelete jeléül a szélsőbal negyedik padsorának első székére, amely Vázsonyi helye volt, gyászszalaggal át­kötött fehér rózsacsokrot helyezett el. A szociáldemokrata községi frakció részvétlevele. A főváros törvényhatóságának szociáldemo­krata frakciója megbízásából Peyer Károly elvtárs az alábbi részvétlevelet küldte a Nem­zeti Demokrata Párt elnökségének: A­­ budapesti törvényhatósági bizottság szociáldemokrata csoportja a hűséges fegy­vertárs mély fájdalmával értesült a meg­döbbentő gyászhírről. Vázsonyi Vilmost, a magyar polgári demokrácia történelmi jelen­tőségű vezérét elragadta a küzdők sorából a kíméletlen Végzet akkor, amikor monumen­tális tudásának, hadvezéri talentumának, kolosszális energiájának minden csöppjére szükség volna abban az ádáz és megalkuvást nem ismerő küzdelemben, amelyet ennek az országnak az élén Budapest főváros népe folytat elsőként a reakció ellen a köz­jogokért és közszabadságokért, politikai és szociális életünk demokratikus átszervezé­séért. A főváros közéleti porondja volt Vázsonyi Vilmos harci és munkaterülete elsősorban. Akár ha fegyvertársakként küz­döttünk vele egy célért, akár egymással szemben álló táborba osztott szét politikai programunk következetes szolgálata, min­denkor el szinte elismerői voltunk annak a hallatlan és lankadatlan tevékenységnek, amelyet a főváros községi életében kifejtett. A modern Budapest kialakulása minden eta­pjában összeforrott vele és programjá­val. A főváros nagy­községi intézményei létrejöttüket és nagyrafejlődésüket oroszlán­részben annak a kommunális politikának köszönhetik, amelyet ő inaugurált. Halála kivédhetetlen csupán a községi demokratikus blok táborára, amely koncepciózus tervei­nek kidolgozásában és az azok megvalósítá­sáért való — egyre eredményesebb és remény- Vázsonyi Vilmost k­edden délután temetik a városháza Vázsonyi holttestének Híja Oadenftll a Kerepesi­nil zsidótemető díszsírhelyéig. — Tízezrek zarándokoltak ítélven Vázsonyi ravatala elé. — A rendőrség nem engedte meg, hogy a temetési menet az Oktogon-térről induljon meg.­­ Csak belépőjegygyel lehet majd a ravatalhoz és a sírhoz jutni. 8 * NÉPSZAVA 1926 június 1.

Next