Népszava, 1926. július (54. évfolyam, 145–171. sz.)

1926-07-01 / 145. szám

3 IMIH^H^^^HHHHH^H NÉPSZAVA Az egyes föl­­zólalásokra Vargha pénz­ügyi államtitkár válaszolt. Fölsorolta azokat a ne­hézségeket, amelyek eddig akadályozták a fá-zisrendszer megvalósítását. A forgalmi adó kérdésében a kormány intézkedéseket fog tenni, hogy a városok részesedése ne csökkenjen. A szénre és tűzifára a fázisrendszert életbe­léptető rendeletet rövidesen kiadják. A pénzügyminiszter az egyfázisos rendszerbe a kenyér és általában a péksütemény el­adása után járó forgalmi adót is be kívánja venni.­­A péknél vásárolt kenyérnél és süteménynél nem­ lesz forgalmi adó. A hús forgalmi adója tekintetében most folynak a tárgyalások, a vo­natkozó rendeletet szeptemberben adják ki. Tárgyalások folynak a szövetek, textiliák és gyarmatáruknál a fázis­rendszer bevezetése cél­jából. A bornál a fázisrendszer a bortermelésre kedvezőtlen hatást gyakorolna. A bizottság többsége ehhez a rendeletterv­hez is hozzájárult. Miután a pénzügyminiszter közölte, hogy a népszövetségi főbiztos távozásával a bizottság funkciója is befejezést nyert, a bizottság ü­lése délután 2 órakor véget ért. Hét nap világpolitikája. Gazdasági rész. Politikai rész a vasárnapi számban. Páris 71 milliárd frankról álmodik. — Az angol szénsztrájk kritikus hete. — Olaszországban is kezdődnek a csődök. — Gazdasági Harcok a Balkánon. — Nőnek az adóhátralékok Cseh­szlovákiában. — K­ark­man sikere Lengyelországban. — A cseka rögtönitélő gazdasági vér­törvényszéke. — A német közgazdaság fény- és árnyoldalai. 1926 július 1. OS Osztálytudatos munkásnak kötelessége a Népszava előfizetése z Individuális és Kollektív gazdálkodás. (II.) A magyar gazda az eget nézi redőkbe­vont homlokkal, a francia nép pedig ugyan­olyan szívszorongással figyeli a londoni tőzsde valutaárfolyamait,­mint amilyen izgalommal valamikor a magyar közgazdaság várta a zü­richi híreket. Caillaux kinevezésére a frank valamivel javult a londoni tőzsdén, de a mai kom­ánybemutatkozással kapcsolatban várt pénzügyi reformtervek előterjesztése elmaradt a francia kamaráiban. Briand egyheti halaszt­­ást kért a tervek előterjesztésére, a szocialis­­­ták kedvetlenek, mert Caillaux hallani sem akar a frank szanálására egyedül alkalmasnak látszó vagyonadóról és Londonban újra zuhan a frank. A francia közvélemény a 16 milliárd márkás német jóvátételi obligációk értékesíté­séről álmodozik, amelynek 52%-a Francia­országot illeti. Ha ez az értékesítés sikerül, a francia kincstár 71 milliárd frankhoz jut, ez az összeg pedig hosszú időre megszabadítaná a párisi kormányt a pénzügyi gondoktól. Nem hisszük, hogy ez az optimista álom valóra vál­nék, mert a mai pénzviszonyok mellett ilyen hatalmas összegről szóló kötelezvényeket egy­szerre piacra dobni nem lehet. A kamara meg­adta az egyheti haladékot a kormánynak és egy hét alatt Caillaux vagy előterjeszt egy megfelelő szanálási programot, vagy meg­bukik és magával ragadja az egész kormányt. Caillaux bízik készülő terveinek sikerében és azt reméli, hogy azok előterjesztése és a kamara által való elfogadása után nyugodtan utaz­hatik Londonba, az angol-francia adósságok végleges rendezése céljából. Churchill bizonyára lekötelező udva­riassággal fogja fogadni francia kollegáját, de a francia adósságok kérdése most egész másod­rendű szerepet játszik Angliában, mert a szén­sztrájk döntő stádiumba jutott és a most kö­vetkező héten fog eldőlni, sikerre vezetnek-e a mindkét küzdőfél részéről megindult béke­tapogatódzások, vagy pedig sor kerül-e a szén­munkások fenyegetésének beváltására, sor kerül-e arra, hogy azok a bányászok is sztrájkba lépnek, akik eddig a bányák karban­tartására vigyáztak. Ha ez utóbbi eset bekövet­kezik, az angol bányaipart olyan súlyos csapás éri, amelyet hosszú ideig nem fog kiheverni. A szénmunkás internacionálé végrehajtóbizott­ságának londoni ülésén fölmerült a szénvilág­sztrájk eszméje is, de erre egyelőre még nem kerül sor, mert előbb a külföldi szén angol vasutakon való szállításának meggátlását fogja megkísérelni az angol munkásság. A fascisták az angol gazdasági válságban a saját munkás­politikájuk igazolását látják és a­zt mondják, hogy Olaszországban nem volna lehetséges egy ilyen sztrájk. A jövő fogja eldönteni, hogy mi lesz Olaszországgal, ha a mu­nkásság egyre növekedő elégedetlensége egy általános sztráj­kot fog provokálni. Egyelőre rá kell mutatnunk arra, hogy az olasz gazdasági helyzet nem olyan rózsás, mint amilyennek a fascista pártsajtó föl szeretné tüntetni és a florenzi Banca Aitalia 150 millió lírás (442 milliárd koronás!) csődje arra mutat, hogy Olaszország is súlyos gazdasági válság küszöbén áll. Nem változtat ezen a tényen a Mussolini lapjai által büszkén világgá kürtölt körülmény sem, hogy a római kormány 30 millió lírát fordít a kereskedelmi aviatika fejlesztésére, nem vál­toztat az sem, hogy az olasz tőke a legnagyobb erőfeszítéseket teszi külföldi pozícióinak meg­erősítésére és új pozíciók teremtésére.­­ A Balkánon heves politikai ellenállásra talált az olasz gazdasági expanzió. A jugoszláv közvélemény aggódva nézi az olaszok további térfoglalását Dalmácia cementtermelésében, Albánia pénz­ügyeinek intézésében, az albán vasutak kiépí­tésében és Csehszlovákia is kezd idegeskedni, mert az olasz textiláruk mindinkább kiszorít­ják a csehszlovák konkurrenciát a Balkánról. Római befolyások bírták a bukaresti tárca­közi gazdasági bizottságot a cseh agrárvámok elleni tiltakozásra és érthető, h ha a csehszlovák kormánykörök elkeseredéssel beszélnek az olasz aknamunkáról. A Balkán agrárérdekelt­ségei egyébként olasz aknamunka nélkül is ellenséges szemmel né­zik­­a cseh harci vámo­kat és Jugoszlávia agrárainak hivatalos lapja, a „Novosti" — amelynek pedig semmi kapcso­lata sincs Olaszországgal — nyomatékosan utal arra, hogy a cseh agrárvámok folytán Jugoszláviának Csehszlovákiába irányuló me­zőgazdasági exportja 50%-kal fog csökkenni. Offenzívába lép az olasz expanzió a Dunamedencében is. A csehszlovák ipar busán nézi, mint kerül vámtarifális fölénybe az olasz ipar azokban az országokban, amelyekből a cseh ipar termékei az agrárvámok folytán meginduló vámkonflik­tus miatt ki fognak szorulni. Prága gazdasági szakértői súlyos ipari krízisre számítanak és számolnak azzal a lehetőséggel is, hogy az ipari krízis folytán az adóalanyok adóügyi teljesítőképessége még inkább csökkenni fog. Ez annál nagyobb baj lenne, mert az adó­hátralékok eddig is emelkedő tendenciát mu­tattak Csehszlovákiában és míg 1919-ben 640 millió, 1920-ban 1200 millió, egy évvel később 2 milliárd, rá egy évre 2600 millió cseh koro­nát tettek ki, 1921-ben negyedfélmilliárd cseh korona volt az adóhátralé­k, tavaly pedig még ennél is több. Ausztriában is nagy bajok van­nak az adóbehajtás körül, mert a gazdasági élet nem bírja el a szanált államháztartás ret­tenetes terheit. Az osztrák magángazdaság a Németországgal létrehozandó vámuniótól várja a javulást és a héten maga Orbán, az osztrák ipari szövetség elnöke hangoztatta a szövetség közgyűlésén az „Anschluss" szükségességét. A dollárok országa nem kü­zd egy szűkresza­bott gazdasági terület fojtogató gondjaival. Tizedfélmillió négyzet­kilométeren 120 millió ember vámsorompók nélkül cseréli ott egymással a föld és az emberi munka termékeit. 1921 óta háromszor volt adó­mérséklés és Coolidg-3 elnök szinte mentege­tődzve mondta a héten, hogy egyelőre nem tud újabb adómérséklést kilátásba helyezni. A ha- s­­árvonalakkal összefirkált Európa egyre füg­gőbb gazdasági helyzetbe kerül az Újvilággal szemben és például Harriman, az amerikai cinkkirály a héten szerzett döntő befolyást a lengyelországi cinktermelésre. Harriman — aki a Giesch-örökösök kezén levő német-len­gyel cinktelepeket megszerezte — még azt is el tudta érni Varsóban, hogy a cinkbányákat ter­helő 30.000.000 zloty vagyonadót elengedjék, m mert a lengyel kormány csak így tudott ígéretet kapni arra, hogy a cinkkirály öt év alatt 10 millió dollárt fog befektetni a lengyel cink­iparba, vagyis, a cinkkirály saját lengyelor­szági vállalataiba. Amerika boldog ország! Kapui felé sóhajtozva néznek a nyomorgó euró­pai tömegek, még a leggazdagabb európai országból, Angliából is 93.000 kivándorló vár bebocsátásra, holott az angol évi kontingens csak 34.000-et tesz ki. Oroszországba nem vágyódnak Európa nyomorgó tömegei. Moszkva vaskezű urai a világtörténelemben példátlanul álló kísérletet tesznek a hatali­as orosz néppel és egy elméleti elgondolás alapján akarják gyakorlatilag is berendezni a föld egyik legnagyobb népének gazdasági életét. Nem csoda, ha ez a kísérlet nem megy olyan könnyen, ha szinte mérhetetlen a szenvedés, amelyet az orosz népnek közben el kell viselni. A következmények fogják megmutatni, hogy mire mennek a szovjet urai ezzel a gigantikus kísérlettel. Egyelőre nagy a hitelkrízis Orosz­országban, az állami gazdasági szervek még egymásnak is csak készpénzfizetésért hajlandók szállítani, az általános pangásra mi sem jel­lemzőbb, mint az, hogy májusban a mezőgazda­sági gépek forgalma 40%-kal volt alacsonyabb, mint áprilisban, holott az arány fordított szo­kott lenni, az import 13%-kal csökkent, az ex­port 9%-kal és nem segít az általános depresz­szión az sem, hogy a cseka a moszkvai pénz­ügyi népbiztosság három tagját közgazdasági visszaélések miatt bírói tárgyalás mellőzésével kivégezte, ezzel a forradalmi ténnyel akarva elrettenteni minden köztisztviselőt hasonló bűn­tények elkövetésétől. Nem hisszük, hogy ilyen terrorisztikus eljárás sokat­­ segítene egy beteg közgazdaság bajain. Sokkal több eredményt vá­runk a német-orosz hitelvita eredményes befe­jezésétől. A német tőke­­ nem volt hajlandó az oroszok által kívánt kamatmérséklést megadni, de a héten végre egyezség jött létre az alkudozó felek között és Oroszország a 300 millió márkás német hi­telt 2,9%-kal fogja a német birodalmi bank mindenkori kamatlábánál drágábban kapni. A német tőke nem csinál rossz üzletet, mert a pénzt végeredményben a német ipar kapja, amely gépeket fog szállítani ezért a pénzért Oroszországnak. Jó hete volt a német iparnak a héten Amerikában is, mert az Egyesült Né­met Acélművek részére kibocsátott 30 millió dolláros kölcsönt többszörösen túljegyezte az amerikai tőke. Eltekintve attól, hogy ez a köl­csön a legnagyobb, amit az utóbbi években európai vállalat amerikai piacon kapott, a túl­jegyzés ténye bizonyítja, mennyire bízik az amerikai közvélemény Németország közgazda­sági jövőjében. Árnyoldalai is vannak a német közgazdaság utolsó hetének. Most hozták nyil­vánosságra a májusi külkereskedelmi mérle­get, amely a márciusi 278 milliós és az áprilisi 56 milliós aktívum után csak 27 millió márka aktívummal zárult. Nemzetközi föltűnést kel­tett a híres angol közgazdász, Keynes előadása a berlini egyetemen. Keynes az individ­uális gazdálkodásnak a községi gazdálkodáshoz való viszonyáról beszélt és megállapította, hogy Európa egy nagyon érdekes átmenet idejét éli. A kollektív gazdálkodás egyre több és több üzemre terjeszti ki hatáskörét és a kapitalisz­tikus gazdálkodással kapcsolatos részvénytár­sasági forma, valamint a fejlődéssel kapcsola­tos centralizáció automatikusan készíti elő a termelés mind több és több ágának kollektív kézbe való vételét. Ehhez a nagyon érdekes és nagyon fontos megállapításhoz csak azt szeret­nénk hozzáfűzni, hogy a világháború és a há­ború utáni idők tanulságai megmutatták, mi­lyen katasztrófába zúdíthatják az emberiséget az individuális gazdálkodás önző kinövései. Ha az emberiség el akarja kerülni az újabb katasztrófát, amelynek következményei még a világ­háború pusztításainál is borzalmasabbak lehetnek, változtatni kell a még mindig anarchisztikus gazdasági állapotokon, egész­ségesebb, szervezettebb alapokra kell fektetni a javak termelését, forgalmát, elosztását és fogyasztását, mert ettől függ az eljövendő nem­zedékek boldogsága.

Next