Népszava, 1926. július (54. évfolyam, 145–171. sz.)
1926-07-01 / 145. szám
3 IMIH^H^^^HHHHH^H NÉPSZAVA Az egyes fölzólalásokra Vargha pénzügyi államtitkár válaszolt. Fölsorolta azokat a nehézségeket, amelyek eddig akadályozták a fá-zisrendszer megvalósítását. A forgalmi adó kérdésében a kormány intézkedéseket fog tenni, hogy a városok részesedése ne csökkenjen. A szénre és tűzifára a fázisrendszert életbeléptető rendeletet rövidesen kiadják. A pénzügyminiszter az egyfázisos rendszerbe a kenyér és általában a péksütemény eladása után járó forgalmi adót is be kívánja venni.A péknél vásárolt kenyérnél és süteménynél nem lesz forgalmi adó. A hús forgalmi adója tekintetében most folynak a tárgyalások, a vonatkozó rendeletet szeptemberben adják ki. Tárgyalások folynak a szövetek, textiliák és gyarmatáruknál a fázisrendszer bevezetése céljából. A bornál a fázisrendszer a bortermelésre kedvezőtlen hatást gyakorolna. A bizottság többsége ehhez a rendelettervhez is hozzájárult. Miután a pénzügyminiszter közölte, hogy a népszövetségi főbiztos távozásával a bizottság funkciója is befejezést nyert, a bizottság ülése délután 2 órakor véget ért. Hét nap világpolitikája. Gazdasági rész. Politikai rész a vasárnapi számban. Páris 71 milliárd frankról álmodik. — Az angol szénsztrájk kritikus hete. — Olaszországban is kezdődnek a csődök. — Gazdasági Harcok a Balkánon. — Nőnek az adóhátralékok Csehszlovákiában. — Karkman sikere Lengyelországban. — A cseka rögtönitélő gazdasági vértörvényszéke. — A német közgazdaság fény- és árnyoldalai. 1926 július 1. OS Osztálytudatos munkásnak kötelessége a Népszava előfizetése z Individuális és Kollektív gazdálkodás. (II.) A magyar gazda az eget nézi redőkbevont homlokkal, a francia nép pedig ugyanolyan szívszorongással figyeli a londoni tőzsde valutaárfolyamait,mint amilyen izgalommal valamikor a magyar közgazdaság várta a zürichi híreket. Caillaux kinevezésére a frank valamivel javult a londoni tőzsdén, de a mai kománybemutatkozással kapcsolatban várt pénzügyi reformtervek előterjesztése elmaradt a francia kamaráiban. Briand egyheti halasztást kért a tervek előterjesztésére, a szocialisták kedvetlenek, mert Caillaux hallani sem akar a frank szanálására egyedül alkalmasnak látszó vagyonadóról és Londonban újra zuhan a frank. A francia közvélemény a 16 milliárd márkás német jóvátételi obligációk értékesítéséről álmodozik, amelynek 52%-a Franciaországot illeti. Ha ez az értékesítés sikerül, a francia kincstár 71 milliárd frankhoz jut, ez az összeg pedig hosszú időre megszabadítaná a párisi kormányt a pénzügyi gondoktól. Nem hisszük, hogy ez az optimista álom valóra válnék, mert a mai pénzviszonyok mellett ilyen hatalmas összegről szóló kötelezvényeket egyszerre piacra dobni nem lehet. A kamara megadta az egyheti haladékot a kormánynak és egy hét alatt Caillaux vagy előterjeszt egy megfelelő szanálási programot, vagy megbukik és magával ragadja az egész kormányt. Caillaux bízik készülő terveinek sikerében és azt reméli, hogy azok előterjesztése és a kamara által való elfogadása után nyugodtan utazhatik Londonba, az angol-francia adósságok végleges rendezése céljából. Churchill bizonyára lekötelező udvariassággal fogja fogadni francia kollegáját, de a francia adósságok kérdése most egész másodrendű szerepet játszik Angliában, mert a szénsztrájk döntő stádiumba jutott és a most következő héten fog eldőlni, sikerre vezetnek-e a mindkét küzdőfél részéről megindult béketapogatódzások, vagy pedig sor kerül-e a szénmunkások fenyegetésének beváltására, sor kerül-e arra, hogy azok a bányászok is sztrájkba lépnek, akik eddig a bányák karbantartására vigyáztak. Ha ez utóbbi eset bekövetkezik, az angol bányaipart olyan súlyos csapás éri, amelyet hosszú ideig nem fog kiheverni. A szénmunkás internacionálé végrehajtóbizottságának londoni ülésén fölmerült a szénvilágsztrájk eszméje is, de erre egyelőre még nem kerül sor, mert előbb a külföldi szén angol vasutakon való szállításának meggátlását fogja megkísérelni az angol munkásság. A fascisták az angol gazdasági válságban a saját munkáspolitikájuk igazolását látják és azt mondják, hogy Olaszországban nem volna lehetséges egy ilyen sztrájk. A jövő fogja eldönteni, hogy mi lesz Olaszországgal, ha a munkásság egyre növekedő elégedetlensége egy általános sztrájkot fog provokálni. Egyelőre rá kell mutatnunk arra, hogy az olasz gazdasági helyzet nem olyan rózsás, mint amilyennek a fascista pártsajtó föl szeretné tüntetni és a florenzi Banca Aitalia 150 millió lírás (442 milliárd koronás!) csődje arra mutat, hogy Olaszország is súlyos gazdasági válság küszöbén áll. Nem változtat ezen a tényen a Mussolini lapjai által büszkén világgá kürtölt körülmény sem, hogy a római kormány 30 millió lírát fordít a kereskedelmi aviatika fejlesztésére, nem változtat az sem, hogy az olasz tőke a legnagyobb erőfeszítéseket teszi külföldi pozícióinak megerősítésére és új pozíciók teremtésére. A Balkánon heves politikai ellenállásra talált az olasz gazdasági expanzió. A jugoszláv közvélemény aggódva nézi az olaszok további térfoglalását Dalmácia cementtermelésében, Albánia pénzügyeinek intézésében, az albán vasutak kiépítésében és Csehszlovákia is kezd idegeskedni, mert az olasz textiláruk mindinkább kiszorítják a csehszlovák konkurrenciát a Balkánról. Római befolyások bírták a bukaresti tárcaközi gazdasági bizottságot a cseh agrárvámok elleni tiltakozásra és érthető, h ha a csehszlovák kormánykörök elkeseredéssel beszélnek az olasz aknamunkáról. A Balkán agrárérdekeltségei egyébként olasz aknamunka nélkül is ellenséges szemmel nézika cseh harci vámokat és Jugoszlávia agrárainak hivatalos lapja, a „Novosti" — amelynek pedig semmi kapcsolata sincs Olaszországgal — nyomatékosan utal arra, hogy a cseh agrárvámok folytán Jugoszláviának Csehszlovákiába irányuló mezőgazdasági exportja 50%-kal fog csökkenni. Offenzívába lép az olasz expanzió a Dunamedencében is. A csehszlovák ipar busán nézi, mint kerül vámtarifális fölénybe az olasz ipar azokban az országokban, amelyekből a cseh ipar termékei az agrárvámok folytán meginduló vámkonfliktus miatt ki fognak szorulni. Prága gazdasági szakértői súlyos ipari krízisre számítanak és számolnak azzal a lehetőséggel is, hogy az ipari krízis folytán az adóalanyok adóügyi teljesítőképessége még inkább csökkenni fog. Ez annál nagyobb baj lenne, mert az adóhátralékok eddig is emelkedő tendenciát mutattak Csehszlovákiában és míg 1919-ben 640 millió, 1920-ban 1200 millió, egy évvel később 2 milliárd, rá egy évre 2600 millió cseh koronát tettek ki, 1921-ben negyedfélmilliárd cseh korona volt az adóhátralék, tavaly pedig még ennél is több. Ausztriában is nagy bajok vannak az adóbehajtás körül, mert a gazdasági élet nem bírja el a szanált államháztartás rettenetes terheit. Az osztrák magángazdaság a Németországgal létrehozandó vámuniótól várja a javulást és a héten maga Orbán, az osztrák ipari szövetség elnöke hangoztatta a szövetség közgyűlésén az „Anschluss" szükségességét. A dollárok országa nem küzd egy szűkreszabott gazdasági terület fojtogató gondjaival. Tizedfélmillió négyzetkilométeren 120 millió ember vámsorompók nélkül cseréli ott egymással a föld és az emberi munka termékeit. 1921 óta háromszor volt adómérséklés és Coolidg-3 elnök szinte mentegetődzve mondta a héten, hogy egyelőre nem tud újabb adómérséklést kilátásba helyezni. A ha- sárvonalakkal összefirkált Európa egyre függőbb gazdasági helyzetbe kerül az Újvilággal szemben és például Harriman, az amerikai cinkkirály a héten szerzett döntő befolyást a lengyelországi cinktermelésre. Harriman — aki a Giesch-örökösök kezén levő német-lengyel cinktelepeket megszerezte — még azt is el tudta érni Varsóban, hogy a cinkbányákat terhelő 30.000.000 zloty vagyonadót elengedjék, m mert a lengyel kormány csak így tudott ígéretet kapni arra, hogy a cinkkirály öt év alatt 10 millió dollárt fog befektetni a lengyel cinkiparba, vagyis, a cinkkirály saját lengyelországi vállalataiba. Amerika boldog ország! Kapui felé sóhajtozva néznek a nyomorgó európai tömegek, még a leggazdagabb európai országból, Angliából is 93.000 kivándorló vár bebocsátásra, holott az angol évi kontingens csak 34.000-et tesz ki. Oroszországba nem vágyódnak Európa nyomorgó tömegei. Moszkva vaskezű urai a világtörténelemben példátlanul álló kísérletet tesznek a hatalias orosz néppel és egy elméleti elgondolás alapján akarják gyakorlatilag is berendezni a föld egyik legnagyobb népének gazdasági életét. Nem csoda, ha ez a kísérlet nem megy olyan könnyen, ha szinte mérhetetlen a szenvedés, amelyet az orosz népnek közben el kell viselni. A következmények fogják megmutatni, hogy mire mennek a szovjet urai ezzel a gigantikus kísérlettel. Egyelőre nagy a hitelkrízis Oroszországban, az állami gazdasági szervek még egymásnak is csak készpénzfizetésért hajlandók szállítani, az általános pangásra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy májusban a mezőgazdasági gépek forgalma 40%-kal volt alacsonyabb, mint áprilisban, holott az arány fordított szokott lenni, az import 13%-kal csökkent, az export 9%-kal és nem segít az általános depreszszión az sem, hogy a cseka a moszkvai pénzügyi népbiztosság három tagját közgazdasági visszaélések miatt bírói tárgyalás mellőzésével kivégezte, ezzel a forradalmi ténnyel akarva elrettenteni minden köztisztviselőt hasonló bűntények elkövetésétől. Nem hisszük, hogy ilyen terrorisztikus eljárás sokat segítene egy beteg közgazdaság bajain. Sokkal több eredményt várunk a német-orosz hitelvita eredményes befejezésétől. A német tőke nem volt hajlandó az oroszok által kívánt kamatmérséklést megadni, de a héten végre egyezség jött létre az alkudozó felek között és Oroszország a 300 millió márkás német hitelt 2,9%-kal fogja a német birodalmi bank mindenkori kamatlábánál drágábban kapni. A német tőke nem csinál rossz üzletet, mert a pénzt végeredményben a német ipar kapja, amely gépeket fog szállítani ezért a pénzért Oroszországnak. Jó hete volt a német iparnak a héten Amerikában is, mert az Egyesült Német Acélművek részére kibocsátott 30 millió dolláros kölcsönt többszörösen túljegyezte az amerikai tőke. Eltekintve attól, hogy ez a kölcsön a legnagyobb, amit az utóbbi években európai vállalat amerikai piacon kapott, a túljegyzés ténye bizonyítja, mennyire bízik az amerikai közvélemény Németország közgazdasági jövőjében. Árnyoldalai is vannak a német közgazdaság utolsó hetének. Most hozták nyilvánosságra a májusi külkereskedelmi mérleget, amely a márciusi 278 milliós és az áprilisi 56 milliós aktívum után csak 27 millió márka aktívummal zárult. Nemzetközi föltűnést keltett a híres angol közgazdász, Keynes előadása a berlini egyetemen. Keynes az individuális gazdálkodásnak a községi gazdálkodáshoz való viszonyáról beszélt és megállapította, hogy Európa egy nagyon érdekes átmenet idejét éli. A kollektív gazdálkodás egyre több és több üzemre terjeszti ki hatáskörét és a kapitalisztikus gazdálkodással kapcsolatos részvénytársasági forma, valamint a fejlődéssel kapcsolatos centralizáció automatikusan készíti elő a termelés mind több és több ágának kollektív kézbe való vételét. Ehhez a nagyon érdekes és nagyon fontos megállapításhoz csak azt szeretnénk hozzáfűzni, hogy a világháború és a háború utáni idők tanulságai megmutatták, milyen katasztrófába zúdíthatják az emberiséget az individuális gazdálkodás önző kinövései. Ha az emberiség el akarja kerülni az újabb katasztrófát, amelynek következményei még a világháború pusztításainál is borzalmasabbak lehetnek, változtatni kell a még mindig anarchisztikus gazdasági állapotokon, egészségesebb, szervezettebb alapokra kell fektetni a javak termelését, forgalmát, elosztását és fogyasztását, mert ettől függ az eljövendő nemzedékek boldogsága.