Népszava, 1926. augusztus (54. évfolyam, 172–196. sz.)
1926-08-01 / 172. szám
1926 augusztus 1. NÉPSZAVA 3 Bernard Shaw: „Belőlem Marx Károly csinált embert... M szocializmus csinált embert Wellsről is. . . *f M nagy titó beszéde hetvenedik születésnapja alkalmából. A 70 éves Shaw születésnapjának ünneplése alkalmából nagyjelentőségű beszédet mondott, amely politikai hitvallásszámba megy és amelynek érdekességét növeli az az eredeti, maró gúnnyal átitatott énletektől csillogó forma, amely Shaw jellegzetes írói sajátossága. Az ünneplés Shaw legszűkebb baráti körében, a munkáspárt körülbelül20 vezető tagjának jelenlétében folyt le. A szűkkeblű konzervatív kormány nem vett részt a világ egyik legnagyobb szellemének ünneplésében. Sőt, mi több, nem engedélyezte, hogy Shawnak az ünnepélyen elmondott beszédét rádió útján egész Anglia meghallhassa. Ramsay MacDonald, akiShawt felköszöntötte, méltatlankodva panaszolta föl a kormánynak ezt az eljárását. Bernard Shawnak beszédét, amellyel MacDonald üdvözletére válaszolt, a következőkben, teljes egészében közöljük: Azt reméltem, hogy ma este nagyobb hallgatóságnak fogok beszélhetni, de nem szabad elfelejteni, hogy a jelenlegi kormánynak, az általános választások következtében, a fejébe szállt a dicsőség, úgy hogy amikor munkához fogott, első truesterművével, a kezdet pillanatának mámorában meg akarta mutatni a világnak, hogy mennyivel különben kezeli a külpolitikát, mint az előző külügyminiszter, Ramsay MacDonald barátunk. Azzal kezdte, hogy az egyiptomiakat a Nílus elrerkesztésével el akarta vágni a vizüktől. Ez azonban nem sikerült. Most pedig, hogy az elszédült fejeket kisssé helyrecsavarta, másik barátunknak, Margarete Bondfieldnek választási sikere, ennek a csorbának a kiköszörülésére az a csodálatos ötlete támadt a kormánynak, hogy most meg ezt az országot fogja a gondolatoktól elzárni azzal, hogy belém rekeszti a szót. Ez valóban nagyon mulatságos. De rendben volna a dolog, ha csak mi itt egy mási közt jóindulatúan kacagnánk rajta, de a kacagás tovább fog terjedni ennek a szobának falain túl, aminek én személyesen nagyon örülök. Leszek például, akik kacagni fognak Európa másik végén. A mi tehetséges barátunk, Trockij, nagyon jóilűen fog mulatni Winston, Churchillen. Egy kissé rajtunk is fog mulatni. Meghajolok Trockij tehetsége előtt, bár be kell vallanom, hogy a nevetése kisssé gúnyosan hangzik. Aztán itt van a kiváló államférfi: Signor Mussolini Nem tudom, hogy Mussolini nevetett valaha életében. Sohasem mutatkozott olyan szinbe®, mintha valaha is nevetett volna, de nem tehetek róla, úgy érzem, ha most legközelebb a mi liberális újságaink szemér© fogják hányni, hogy elnyomja a szólásszabadságot, Mussolini legalább is mosolyra fog derülni Ellenem nincs más kifogás, mint hogy az ellenzék híve vagyok. A kormány mélységes együgyűségében azt hiszi, hogy az ellenvagy még annál is följebb, elmenni innen, asszonyos, zongorás, parkettás szobába, embernek lenni... . És tanult. Az iskolából minden nap egyenesen haza és reggelig olvasni és számolni a napot, mikor mehet ő is el a vonattal. Kitervezte, vesz egy bőröndöt, szép szürke ruhát csináltat, aztán fölszáll a II. osztályra, hogy soha ne térjen vissza többé. Most már tudja, hogy ő nem ülhet föl a vonatra, ittmarad. Lepereg az akácvirág, jön az ősz, hull az eső, a mezítlábas gyermekek cuppogtatják a sabat, a nyirkos homályban füstölögnek a szűk ablakok mögött a petróleumlámpák és 11 órakor éjszaka van és a sárba, sötét befulladt falu csöndjében ő utolsót fog birkózni az élettel, — a halállal. Bele is nyugodott. Már a temetést is elintézte magában, bizonnyal így lesz. A gyulladt szemű pap magába ölti fakult reverendáját, összekulcsolja feketekörmü kezeit, a kék koporsó végénél, amelyre papírbetűkkel rá leszen írva: „Nagy Tamás, élet 28 évet", aztán elfeledik, a parasztok isznak és vége. Igen, igy lesz. . . , Még csak a vonat van. ., a vonat, amint elrobog a homokos szélén, a zengő városokból hozza magával a szebb élet diadalmas harsogását, dübörgéséből kicsendül színházak, hangversenytermek forró zenéje, selymek suhogása, nőkacagás, ablakain fölcikázik a fényárban úszó utcák, mozgalmas, parkos terek, az egész gyönyörű, magasabbrendű élet, a kultúra, amihez ő már nem jut el soha. Csak itt, a homokos szélén, az ájult magyar falu csöndjében szivja be az idecsapódó kőezénfüssfából az elérhetetlen élet illatát... Szél kerekedett. Fölkavarta a port, hulltak az akácszirmok. , és a tanito ur vaxta a vonatot es a halalt... zérknek minden hívét üldözni "kell, amiért is arra a nagyon komoly lépésre határozta ki magát, hogy megtagadja tőlem a szólásszabadságot. Úgy látszik, más eseteikben is hasonló magatartásra készül a kormány. Számomra aztán azzal akarták a rádióba való beszélés engedélyét megszerezni, hogy kezeskedtek felőlem, hogy nem fogok politikai dolgokról beszélni. A szólásszabadság azonban nem abból áll, hogy kijelenthetjük, hogy például a doveri országúton mérföldkövek állnak, hanem abból a szabadságból, hogy a kormánnyal ellenkező véleményt is kifejezhetjük. Ez a parlamenti kormányzat alapja, de úgylátszik, ez a kormány még ezt sem tudja. Amikor én nyilvános működésemet megkezdtem, akkor a munkáspárt még a liberális és radikális párthoz volt kapcsolódva. A liberalizmusnak megvannak a maga hagyományai, amelyeket az 1649-es, 1789- es és az 1748-as évszámok jeleznek, és ezek a hagyományok most abban a mozgalomban éledtek föl, amelyet kommunista pártnak neveznek. Melyek ezek a hagyományok? Ezek a hagyományok a barrikád, a polgárháború és a királygyilkosság. Ezek az igazi liberális hagyományok és hogy ezek ma már megszűntek, annak oka abban van, hogy maga a liberális párt is megszűnt. Mi azonban fölépítettük az alkotmányos pártot, fölépítettük szocialista alapon. Barátaim, Sidney Webb, MacDonald és én tisztában voltunk vele, hogy amire elhatároztuk magunkat, az nem egyéb, mint a szocialista pártnak alkotmányos párttá való kiépítése, amely párthoz minden tisztességes még istenfélő ember is tartozhassék, anélkül, hogy tekintélyét féltenie kellene. Mi ilyen módon megszabadultunk a liberális hagyományoktól. Ezért félnek a kormányok ma tőlünk jobban, mint a polgári liberális radikálisoktól. A kormány a kapitalizmus rendszere alapján áll, amely rendszer soha egy pillanatra sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket Ez a mi mostani termelési módszerünk egyszerűen nevetséges. Mi autókat gyártunk, amikor lakóházakra volna szükség. A legkülönlegesebb fényűzési cikkeket állítjuk elő, mialatt gyermekek éhenhalnak. A szocializmus egészen világosan és félreérthetetlenül kimondja, hogy amire gondot kell fordítanunk, az az elosztás. Ezzel kell kezdenünk és ha a magántulajdon ennek útjában áll, akkor el kell azt takarítani az útból. Ha hatalomra jutunk, akkor el kell látnunk az embereket az összes szükségleti cikkekkel, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy az átlagember éppoly kevéssé fogja megérteni a szocializmust, mint amennyire nem érti meg a kapitalizmust. Olyan rendszert kell megvalósítanunk, amelyben mindezt ember munkát talál, mégpedig jól fizetett munkát, anélkül, hogy értene a politikához vagy közgazdasághoz. Az én életem folyamán igen csodálatos dolgok történtek. Három hatalmas, régi hagyományú imperialista birodalom állt velünk szemben és egész reménytelennek látszott, hogy valaha is megszabaduljunk tőlük. A legutóbbi évek folyamán ez a három világhatalom úgy elsöprődött, mint ahogy a pelyvát elsöpri a szél. Ez igen nagy tanulság számunkra, azt mutatja, hogy komolyan munkához kell fognunk és meg kell tanulnunk a kormányzás technikáját. Készen kell lennünk az eljövendő időre. Sokat kell még addig végeznünk. Szükségünk lesz egy olyan polgári szervezetre, amely odaadó, mint a hadsereg és olyan hűséges, mint egy vallásfelekezet. Ellenőriznünk és irányítanunk kell a pénzügyeket, az ország bevételeit és az elosztás módját, de mindenekelőtt a kormányzásnak megfelelő technikájára van szükségünk és ezt a technikát magunknak kell megteremtenünk. Hangsúlyozom, ez a legnagyobb feladat, amely előttünk áll. Belőlem Marx Károly csinált embert. A szocializmusnak köszönhetem, hogy ember lett belőlem. Enélkül nem lettem volna más, mint irodalmártársaimnak legtöbbje, akiknek körülbelül ugyanolyan az írói tehetségük, mint az enyém. A szocializmus csinált embert Wellsből is, aki nagyot alkotott, de ha a többi írót nézzük, akkor megérthetjük, hogy miért vagyok én olyan rendkívül büszke arra, hogy szocialista vagyok. Ennyit sem adok írói kiválóságomra — mondotta Shaw, ujjával csettintve. Amikor Marx műveit olvastam, akkor egész szellemi világom megváltozott és egyszerre minden megvilágosodott előttem. Remélem, hogy a legközelebbi általános választások a rádiófölhasználás eltiltása ellenére is olyan eredményesek lesznek, hogy én sokkal boldogabbnak fogom magamat érezhetni, mint eddigi egész életem alatt. Már türelmetlenül várom, hogy ismét harcba mehessünk. Teljesen megértem MacDonald barátom finom megkülönböztetését, amikor azt mondta, hogy a társadalmi megbecsülésen kívül személyes vonzalmat is érez irántam. Nem vagyok szentimentális ember, de nem vagyok érzéketlen a rokonszenv iránt. Ismerem az értékét és most, hogy 70 éves lettem (ami nem fog még egyszer előfordulni), nagy gyönyörűséget érzek, amikor azt mondhatom, amit igen sok ember nem mondhat el magáról: tudom, hogy amikor fiatalemberkoromban a munkáspárt felé fordultam, minden tekintetben a leghelyesebb lépést tettem meg. A katonák választófogai*an proistoff germeceSc tmfm® A reakció előretörése Csehszlovjehiában. (A Népszava pozsonyi tudósítójától.) A kongrua- és vámkoalíció — amint előrelátható volt — nem elégszik meg az eddigi eredményekkel, hanem tovább folytatja támadásait az eddigi gazdasági és kulturális vívmányok ellen. Miután az első erőpróba bevált és sikerült a dolgozók életnívóját az agrárvámokkal leszállítani, a papság jólétét viszont fokozni , folytatni kívánja eddigi „sikereit". A reakciós polgári blok érzi, hogy az eljövendő új választás esetén a választók súlyos ítéletét hívná ki maga ellen és a dolgozók legszélesebb rétegei ellen elkövetett sorozatos merényletei után nem kaphatna többséget, amelyre támaszkodva uralmát föntarthatná. Ezért a választójog megnyirbálásával próbál védekezni. A köztársaság alkotmánya értelmében választó minden lakosa a köztársaságnak úgy a községi, mint az országgyűlési választásoknál. Az alkotmány törvény nev tesz kivételt ebben a tekintetben és ezt a jogot mindenkinek — úgy a katonaságnak, mint a csendőrségnek — biztosítja, ha három hónapja egy helyben lakik. A parlament elnökségéhez a napokban a kongruablok részéről indítvány érkezett be, amely módosítani kívánja az alkotmánytörvénynek a választójogosultságra vonatkozó rendelkezését. Az indítvány szerint a katonák ki lennének zárva a választók közül és az eddigi 21 éves korhatárt is 24 évre javasolja fölemelni. A kongrua-koalíció természetesen csak a legénység választójogát szeretné elvenni— mint „forradalmi elemét" —, viszont a tisztek választójogát meg akarja hagyni. A javaslat indokolása azt mondja, hogy aktív katonák nem politizálhatnak. A be nem vallott voltaképen a cél azonban az, hogy a reakciós politikára kevésbé kapható, fölvilágosultabb ifjú generációtól vonják meg a választójogot. Az összes haladó pártok a legélesebben foglalnak álást a reakció eme újabban tervezett merénylete ellen és minden eszközt föl fognak használni a kongrua-koalíciónak eme szándékának a megvalósítása ellen. A szociáldemokrata pártok kijelentik, hogy a reakciónak az állandósítására törekvő eme törekvése ellen minden rendelkezésre álló eszközt igénybe vesznek és azt minden körülmények között elutasítják. A proletárgyermekek továbbképzése ellen is hadat üzent a kongrua-koalíció. Eddig a tandíjfizetés tekintetében az volt az elv a köztársaságban, hogy a szegény szülők gyermekei minél kevesebb tandíjat fizessenek a középiskolákban, a tehetősebbek viszont többet. Ezt úgy biztosították, hogy minden szülő az adója után űzette meg a tandíjat. A kongruakoalíció most ezt is meg akarja változtatni és a terheket itt is a szegénybb osztályokra akarja hárítani. Klerikális híradás szerint az új iskolaév elején a középiskolák tandíjügyet úgy fogják „rendezni", hogy a tandíj fizetése nem lesz öszefüggésben az adózási feltételekkel, hanem mindenki számára egyformán állapítják azt meg. A reakció tehát kikezdi már a kulturális vívmányokat is és a dolgozók gyermekei elől el akarja zárni az iskolákat. A dolgozók pártjai vigyázva lestik a reakció minden lépését és rámutatnak arra, mit jelent az, amikor a választások alkalmával a dolgozók az elhamarkodott lépéssel azokra adják szavazataikat, akik minden gazdasági és kulturális vívmányt el akarnak törülni.