Népszava, 1926. augusztus (54. évfolyam, 172–196. sz.)

1926-08-01 / 172. szám

1926 augusztus 1. NÉPSZAVA 3 Bernard Shaw: „Belőlem Marx Károly csinált embert... M szocializmus csinált embert Wellsr­ől is. . . *f M nagy titó beszéde hetvenedik születésnapja alkalmából. A 70 éves Shaw születésnapjának ünneplése al­kalmából nagyjelentőségű beszédet mondott, amely politikai hitvallásszámba megy és amelynek érde­kességét növeli az az eredeti, maró gúnnyal át­itatott én­­­letektől csillogó forma, amely Shaw jellegzetes írói sajátossága. Az ünneplés Shaw leg­szűkebb baráti körében, a munkáspárt körülbelül­­20 vezető tagjának jelenlétében folyt le. A szűk­keblű konzervatív kormány nem vett részt a világ egyik legnagyobb szellemének ünneplésében. Sőt, mi több, nem engedélyezte, hogy Shawnak az ünnepélyen elmondott beszédét rádió útján egész Anglia meghallhassa. Ramsay MacDonald, aki­­Shawt felköszöntötte, méltatlankodva panaszolta föl a kormánynak ezt az eljárását. Bernard Shaw­nak beszédét, amellyel MacDonald üdvözletére válaszolt, a következőkben, teljes egészében kö­zöljük: Azt reméltem, hogy ma este nagyobb hallga­tóságnak fogok beszélhetni, de nem szabad el­felejteni, hogy a jelenlegi kormánynak, az ál­talános választások következtében, a fejébe szállt a dicsőség, úgy hogy amikor munkához fogott, első truesterm­űvével, a kezdet pillanatá­nak mámorában meg akarta mutatni a világ­nak, hogy mennyivel különben kezeli a kül­politikát, mint az előző külügyminiszter, Ram­say MacDonald barátunk. Azzal kezdte, hogy az egyiptomiakat a Nílus elrerkesztésével el akarta vágni a­ vizüktől. Ez azonban nem si­került. Most pedig, hogy az elszédült fejeket kisssé helyrecsavarta, másik barátunknak, Mar­garete Bondfieldnek választási sikere, ennek a csorbának a kiköszörülésére az a csodálatos ötlete támadt a kormánynak, hogy most meg ezt az országot fogja a gondolatoktól elzárni azzal, hogy belém rekeszti a szót. Ez valóban nagyo­n mulatságos. De rendben volna a dolog, ha csak mi itt egy mási közt jó­indulatúan kacagnánk rajta, de a kacagás to­vább fog terjedni ennek a szobának falain túl, aminek én személyesen nagyon örülök. Lesz­­ek például, akik kacagni fognak Európa má­sik végén. A mi tehetséges barátunk, Trockij, nagyon jóilűen fog mulatni Winston, Chur­chillen. Egy kissé rajtunk is fog mulatni. Meg­hajolok Trockij tehetsége előtt, bár be kell val­lanom, hogy a nevetése kisssé gúnyosan hang­zik. Aztán itt van a kiváló államférfi: Signor Mussolini Nem tudom, hogy Mussolini neve­tett valaha életében. Sohasem mutatkozott olyan szinbe®, mintha valaha is nevetett volna, de nem­ tehetek róla, úgy érzem, ha most leg­közelebb a mi liberális újságaink szemér© fog­ják hányni, hogy elnyomja a szólásszabadsá­got, Mussolini legalább is mosolyra fog de­rülni Ellenem nincs más kifogás, mint hogy az ellenzék híve vagyok. A kormány mélységes együgyűségében azt hiszi, hogy az ellen­vagy még annál is följebb, elmenni innen, asszonyos, zongorás, parkettás szobába, em­bernek lenni... . És tanult. Az iskolából minden nap egyene­sen haza és reggelig olvasni és számolni a napot, mikor mehet ő is el a vonattal. Kiter­vezte, vesz egy bőröndöt, szép szürke ruhát csináltat, aztán fölszáll a II. osztályra, hogy soha ne térjen vissza többé. Most már tudja, hogy ő nem­ ülhet föl a vonatra, ittmarad. Lepereg az akácvirág, jön az ősz, hull az eső, a mezítlábas gyermekek cuppogtatják a sab­at, a nyirkos homályban füstölögnek a szűk ablakok mögött a petró­leumlámpák és 11 órakor éjszaka van és a sárba, sötét befulladt falu csöndjében ő utol­sót fog birkózni az élettel, — a halállal. Bele is nyugodott. Már a temetést is elin­tézte magában, bizonnyal így lesz. A gyul­ladt szemű­ pap magába ölti fakult reverendá­ját, összekulcsolja feketekörmü kezeit, a kék koporsó végénél, amelyre papírbetűkkel rá leszen írva: „Nagy Tamás, élet 28 évet", az­tán elfeledik, a parasztok isznak és vége. Igen, igy lesz. . . , Még csak a vonat van. ., a vonat, amint el­robog a homokos szélén, a zengő városokból hozza magával a szebb élet diadalmas harso­gását, dübörgéséből kicsendül színházak, hang­versenytermek forró zenéje, selymek suho­gása, nőkacagás, ablakain fölcikázik a fény­árban úszó utcák, mozgalmas, parkos­­ terek, az egész gyönyörű, magasabbrendű élet, a kultúra, amihez ő már nem jut el­ soha. Csak itt, a hom­okos szélén, az ájult magyar falu csöndjében szivja be az idecsapódó kő­ezénfüssfából az elérhetetlen élet illatát... Szél kerekedett. Fölkavarta a port, hulltak az akácszirmok. , és a tanito ur vaxta a vonatot es a halalt... zérknek minden hívét üldözni "kell, amiért is arra a nagyon komoly lépésre határozta ki magát, hogy megtagadja tőlem a szólásszabad­ságot. Úgy látszik, más eseteikben is hasonló magatartásra készül a kormány. Számomra aztán azzal akarták a rádióba való beszélés engedélyét megszerezni, hogy kezeskedtek fe­lőlem, hogy nem fogok politikai dolgokról be­szélni. A szólásszabadság azonban nem abból áll, hogy kijelenthetjük, hogy például a doveri országúton mérföldkövek állnak, hanem abból a szabadságból, hogy a kormánnyal ellenkező véleményt is kifejezhetjük. Ez a parlamenti kormányzat alapja, de úgy­látszik, ez a kormány még ezt sem tudja. Amikor én nyilvános működésemet megkezd­tem, akkor a munkáspárt még a liberális és radikális párthoz volt kapcsolódva. A libera­lizmusnak megvannak a maga hagyományai, amelyeket az 1649-es, 1789- es és az 1748-as év­számok jeleznek, és ezek a hagyományok most abban a mozgalomban éledtek föl, amelyet kommunista pártnak neveznek. Melyek ezek a hagyományok? Ezek a hagyományok a barri­kád, a polgárháború és a királygyilkosság. Ezek az igazi liberális hagyományok és hogy ezek ma már megszűntek, annak oka abban van, hogy maga a liberális párt is megszűnt. Mi azonban fölépített­ük az alkotmányos pár­tot, fölépítettük szocialista alapon. Barátaim, Sidney Webb, MacDonald és én tisztában vol­tunk vele, hogy amire elhatároztuk magunkat, az nem egyéb, mint a szocialista pártnak alkot­mányos párttá való kiépítése, amely párthoz minden tisztességes még istenfélő ember is tartozhassék, anélkül, hogy tekintélyét féltenie kellene. Mi ilyen módon megszabadultunk a liberális hagyományoktól. Ezért félnek a kor­mányok ma tőlünk jobban, mint a polgári libe­rális radikálisoktól. A kormány a kapitalizmus rendszere alap­ján áll, amely rendszer soha egy pillanatra sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket Ez a mi mostani termelési módszerünk egysze­rűen nevetséges. Mi autókat gyártunk, amikor lakóházakra volna szükség. A legkülönlege­sebb fényűzési cikkeket állítjuk elő, mialatt gyermekek éhenhalnak. A szocializmus egé­szen világosan és félreérthetetlenül kimondja, hogy amire gondot kell fordítanunk, az az el­osztás. Ezzel kell kezdenünk és ha a magántu­lajdon ennek útjában áll, akkor el kell azt ta­karítani az útból. Ha hatalomra jutunk, akkor el kell látnunk az embereket az összes szükségleti cikkekkel, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy az átlag­ember éppoly kevéssé fogja megérteni a szo­cializmust, mint amennyire nem érti meg a ka­pitalizmust. Olyan rendszert kell megvalósítanunk, amelyben mindezt ember munkát talál, még­pedig jól fizetett munkát, anélkül, hogy értene a politikához vagy közgazdasághoz. Az én életem folyamán igen csodálatos dol­gok történtek. Három hatalmas, régi hagyo­mányú imperialista birodalom állt velünk szemben és egész reménytelennek látszott, hogy valaha is megszabaduljunk tőlük. A legutóbbi évek folyamán ez a három világ­hatalom úgy elsöprődött, mint ahogy a pelyvát elsöpri a szél. Ez igen nagy tanulság szá­munkra, azt mutatja, hogy komolyan munkához kell fognunk és meg kell tanulnunk a kormányzás technikáját. Készen kell lennünk az eljövendő időre. So­kat kell még addig végeznünk. Szükségünk lesz egy olyan po­lgári szervezetre, amely odaadó, mint a hadsereg és olyan hűséges, mint egy vallásfelekezet. Ellenőriznünk és irányítanunk kell a pénz­ügyeket, az ország bevételeit és az elosztás módját, de mindenekelőtt a kormányzásnak megfelelő technikájára van szükségünk és ezt a technikát magunknak kell megteremtenünk. Hangsúlyozom, ez a legnagyobb feladat, amely előttünk áll. Belőlem Marx Károly csinált embert. A szocializmusnak köszönhetem, hogy ember lett b­előlem. Enélkül nem lettem volna más, mint irodalmártársaimnak legtöbbje, akiknek körülbelül ugyanolyan az írói tehetségük, mint az enyém. A szocializmus csinált embert Wellsből is, aki nagyot alkotott, de ha a többi írót nézzük, akkor megérthetjük, hogy miért vagyok én olyan rendkívül büszke arra, hogy szocialista vagyok. Ennyit sem adok írói kiválóságomra — mondotta Shaw, ujjával csettintve. Amikor Marx műveit olvastam, akkor egész szellemi világom megváltozott és egyszerre minden megvilágosodott előttem. Remélem, hogy a legközelebbi általános vá­lasztások a rádió­fölhasználás eltiltása ellenére is olyan eredményesek lesznek, hogy én sokkal boldogabbnak fogom magamat érezhetni, m­int eddigi egész életem alatt. Már türelmetlenül várom, hogy ismét harcba mehessünk. Teljesen megértem MacDonald barátom finom megkülönböztetését, amikor azt mondta, hogy a társadalmi megbecsülésen kívül személyes vonzalmat is érez irántam. Nem vagyok szen­timentális ember, de nem vagyok érzéketlen a rokonszenv iránt. Ismerem az értékét és most, hogy 70 éves lettem (ami nem fog még egyszer előfordulni), nagy gyönyörűséget érzek, amikor azt mondhatom, amit igen sok ember nem mondhat el magáról: tudom, hogy amikor fiatalemberkoromban a munkáspárt felé for­dultam, minden tekintetben a leghelyesebb lé­pést tettem meg. A katonák választófoga­i*a­n proistoff germe­ceSc tmfm® A reakció előretörése Csehszlovjehiában. (A Népszava pozsonyi tudósítójától.) A kongrua- és vámkoalíció — amint előrelátható volt — nem elégszik meg az eddigi eredmé­nyekkel, hanem tovább folytatja támadásait az eddigi gazdasági és kulturá­lis vívmányok el­len. Miután az első erőpróba bevált és sike­rült a dolgozók életnívóját az agrárvámokkal leszállítani, a papság jólétét viszont fokozni , folytatni kívánja eddigi „sikereit". A reakciós polgári blok érzi, hogy az el­jövendő új választás esetén a választók súlyos ítéletét hívná ki maga ellen és a dolgozók leg­szélesebb rétegei ellen elkövetett sorozatos me­rényletei után nem kaphatna többséget, amelyre támaszkodva uralmát föntarthatná. Ezért a választójog megnyirbálásával próbál vé­dekezni. A köztársaság alkotmánya értelmében választó minden lakosa a köztársaságnak úgy a községi, mint az országgyűlési választásoknál. Az al­kotmány törvény nev­ tesz kivételt ebben a te­kintetben és ezt a jogot mindenkinek — úgy a katonaságnak, mint a csendőrségnek — bizto­sít­ja, ha három hónapja egy helyben lakik. A parlament elnökségéhez a napokban a kongrua­­blok részéről indítvány érkezett be, amely mó­dosítani kívánja az alkotmánytörvénynek a vá­lasztójogosultságra vonatkozó rendelkezését. Az indítvány szerint a katonák ki lennének zárva a választók közül és az eddigi 21 éves korhatárt is 24 évre java­solja fölemelni. A kongrua-koalíció természetesen csak a le­génység választójogát szeretné elvenni­­— mint „forradalmi elemét" —, viszont a tisztek vá­lasztójogát meg akarja hagyni. A javaslat in­dokolása azt mondja, hogy aktív katonák nem politizálhatnak. A be nem vallott voltaképen a cél azonban az, hogy a reakciós politikára ke­vésbé kapható, fölvilágosultabb ifjú generáció­tól vonják meg a választójogot. Az összes haladó pártok a legélesebben fog­lalnak álást a reakció eme újabban tervezett merénylete ellen és min­den eszközt föl fognak használni a kongrua-koalíciónak eme szándé­kának a megvalósítása ellen. A szociáldemo­krata pártok kijelentik, hogy a reakciónak az állandósítására törekvő eme törekvése ellen minden rendelkezésre álló eszközt igény­be vesznek és azt minden körülmények között elutasítják. A proletárgyermekek továbbképzése ellen is hadat üzent a kongrua-koalíció. Eddig a tan­díjfizetés tekintetében az volt az elv a köztár­saságban, hogy a szegény szülők gyermekei minél kevesebb tandíjat fizessenek a közép­iskolákban, a tehetősebbek viszont többet. Ezt úgy biztosították, hogy minden szülő az adója után űzette meg a tandíjat. A kongrua­koalíció most­ ezt is meg akarja változtatni és a terheket itt is a szegénybb­ osztályokra akarja hárítani. Klerikális híradás szerint az ú­j iskolaév elején a középiskolák tandíjü­gyet úgy fogják „rendezni", hogy a tandíj fizetése nem lesz öszefüggésben az adózási feltételek­kel, hanem mindenki számára egyformán álla­pítják azt meg. A reakció tehát kikezdi már a kulturális vívmányokat is és a dolgozók gyer­mekei elől el akarja zárni az iskolákat. A dolgozók pártjai vigyázva lestik a reakció minden lépését és rámutatnak arra, mit jelent az, amikor a választások alkalmával a dolgo­zók az elhamarkodott lépéssel azokra adják szavazataikat, akik minden gazdasági és kul­turális vívmányt el akarnak törülni.

Next