Népszava, 1926. október (54. évfolyam, 222–248. sz.)
1926-10-14 / 233. szám
KÖZGAZDASÁG A imitalm és a tőke. (A Népszava párisi tudósítójától.) Kát hatalmas mozgató ereje van a modern tőkének: a munka és a pénz. Amíg azonban a pénz ereje óriási és erős nemzetközi szervezetekre, bankokr... pénzintézetekre, trösztökre és magára az államhatalomra és végül a tőke nagy nemzetközi intézményére, a tőzsdére támaszkodik, nem feledkezve meg az államhatalom támogatásáról sem, addig a közgazdasági élet másik, nem kevésbé értékes ereje, a munka ma még nagyrészt szervezetlen, egyetlen ereje a szakszervezet és a munkásság politikai pártja, a szociáldemokrácia. Az államhatalom azért nem is részesíti a szakszervezeteiket valami nagy támogatásban, csak egynéhány demokratikus államban, míg a politikai párt ma még majdnem mindenütt nyílt küzdelemben van az államhatalommal. Ha a közgazdasági élet erejének, a munkának ezer baja van a háború következtében beállott nagy gazdasági krízisek nyomása alatt, maga a pénz is óriási eltolódásokat szenvedett ezek következtében. A munka árujellegét Marx világosan kimutatta, a pénz árujellege most tűnt ki, a háború után, élesen, világosan és meg nem tévesztő módon. Mein mintha Marx a pénz árujellegét nem állapította volna meg, de a változott gazdasági viszonyok a pénz árujellegét egészen a külsejére fordították. Régente a tőzsdéken értékpapírokkal kereskedtek, ma az értékpapírok mellett főképen valutákkal kereskednek a tőzsdések és az arra nem hivatott pénztőlketirtokolok. Ez a valutakereskedés nagyban eszembe juttatja a görög, a török, az arab utcai pénzkereskedőket, akiknek az volt a hivatásuk, hogy egyes szomszédos államok pénzét az arra szorulóknak több-kevesebb haszonnal eladják. Ma nagyban megy ez a pénzkereskedés a börzéiken és milliárdok cserélnek gazdát egy börzei délelőtt ideje alatt. Soha ocsmányabbul színesebb képet nem lehet elképzelni sem, mint amilyet mutat a párisi tőzsde, látképe egy ilyen délelőtt. A párisi tőzsde régi, ócska épület, helyiségei már régen szűkek és az „üzlet" mia nagyrészt az utcán folyik le, az épület körül. Fönt a tőzsdebejáratnál, fekete táblákra serényen írják apercenként váltakozó kurzusokat izzadó alkalmazottak. A korlát előtt, tehát már az utcán, ezer és ezer ember ordít látszólagos összevisszaságban és csodálatos, mindenki tudja, mit szabálnak, mire megy a játék, csak a nézőközönség nem, amelynek úgy tűnik föl az egész, mintha egy óriási őrültek házából kiszabadultak ordítanának értelmetlen szavakat, de a játék itt valutára megy. Itt dől el, mibe kerül egy ország pénze és itt dől el, mibe kerül a nép kenyere és egyéb szükségleti tárgyai. Ezen a helyen a bűnös manipulációknak ezer lehetősége nyilik. Veszedelmes méreteket ölthetett itt Párisban a tőzsdén folyó bűnös manipuláció, mert nem kisebb újság, mint a „Matin" és a „Le Temps" is állást foglalnak a pénz ezen nyílt és titkos árusítása ellen, holott a megnevezett lapok egyikét sem lehet elfogult szocialista lapnak minősíteni. De nem csak fölhívják a lapok a nyilvánosság figyelmét arra a bűnös manipulációra, de csendőr, rendőr és ügyész után kiabálnak és súlyos büntetés kimérését kérik és követelik azokra az emberekre, akik az ország súlyos helyzetét kihasználva, dobják ki a francia frankot a nemzetközi piacra, hogy abból ezer bajt szerezzenek az államnak, az országnak és a dolgozó népnek. A francia közgazdasági intézetek ugyan erélyesen tiltakoznak a két komoly lap ezen nyílt fölhívása ellen, de maguk sem merik eltagadni, hogy a valutával, tehát a pénzzel való nyílt üzérkedés soha nem látott veszedelmes arányokat öltött, amely már-már veszedelmezteti az egész közgazdasági életet és a termelés, valamint a megélhetés stabilizációját. A közgazdasági élet vezetői tehát szigorú intézkedéseiket kérnek azok ellen, akik rödtönetlenül merészkednek a börze szent helyiségeiben, avagy azon kívül valutaüzleteket kötni, de teljesen jogosnak tartják, hogy vagyonos emberek üzérkedjenek az ország pénzével és annak mesterséges hullámzását jogtalan vagyoni haszon szerzésére hasznosítsák, neon törődve sem az ország, sem a nép állandóan emelkedő bajaival. Ez a helyzet ma az egész világon ésa bűnös manipuláció kapott lábra a világ összes tőzsdéin. Ezrek és tízezreik minden produktív munka nélkül igyekeznek maguknak vagyont szerezni és ma már egy csöppet sem szégyelik magukat, a tőzsde, a pénz, a tőke urai annyira szemérmetlenek és kapzsiak, hogy saját országuk pénzét is megkontreminálják, ha ebből ők valamely hasznot remélnek. Míg a munkásságtól, egyáltalában a dolgozó néptől az állam szigorú törvényekre való hivatkozással, állandóan a legnagyobb áldozatot követeli meg, ők tartoznak életüket és vérüket az állam rendelkezésére bocsátani, addig a tőkeurai nemcsak kivonják magukat ezek alól a súlyos terhek viselése alól, de büntetlenül harácsolják az ország dolgozó népének verejtékéből támadt nagy gazdasági értékeket és bűnös manipulációkat folytatnak a pénz, az ország valutája ellen és teszik lehetetlennné a dolgozó nép megélhetését. A „Matin" és a „Temps" nagyon erélyes hangon foglaltak állást ezen bűnös manipulációk ellen, amelyről Zola Emil is lerántotta a leplet híres regényében, a „Pénz"-ben. Ennek az áldatlan állapotnak csak a közgazdasági élet másik nagy erejének, a szakszervezetnek teljes kifejlődése vethet véget. K. W. B. — A C. G. T. központi választmánya foglalkozik az acéltröszt kérdésével. A C. G. T. központi választmánya pénteken este foglalkozott az aktuális gazdasági kérdésekkel. Miután az elhunyt pénztáros érdemeiről megemlékezve, betöltötték ideiglenesen a pénztárosi állást, kimondta a választmány, hogy a dunkerquei kizárt kikötőmunkások támogatására általános gyűjtést rendez és erre fölhívja összes szervezeteit. A központi választmány azután hoszszasan foglalkozott azokkal a támadásokkal, amelyeket a kommunista párt vezetői intéznek a C. G. T. vezetőségi tagjai és militánsai ellen és bizalmát fejezte ki a megtámadott és megrágalmazott tagok iránt. Hosszasan foglalkozott azután a választmány a nyolcórai munkaidő ellen intézett támadásokkal, amelyeket különösen a nagy politikai lapok folytatnak egy idő óta, azzal a célzattal, hogy a kormányt befolyásolják. A választmány kimondta, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel megvédi a nyolcórai munkaidő vívmányát a támadások ellen, amelynek megvalósítása érdekében a francia munkásság már annyi áldozatot hozott. Végül pedig rátért a C. G. T. választmánya az európai vaskartol megalakításának fontos kérdésére, kimondta, hogy az ilyen alakulást a munkásságnak nagy ügyelemmel kell kisérnie és magának a kormánynak is kötelessége annak működése fölött szigorú ellenőrzést gyakorolni, nehogy annak működése bármiképen is sérthesse a közérdeket vagy az államérdekeket. Joulhaux elvtárs ezzel a kérdéssel kapcsolatban még hozzátette, hogy a maga részéről ezt az új alakulást nemcsak a francia kormánynál, de a Népszövetség gazdasági tanácsánál is szóváteszi és annak esetleges veszedelmeire fölhívja az illetékes tényezők és körök figyelmét. KÉPSZAVA 1926 október 14. 3 Ki keres az osztálysors játékon? „A Bank" című közgazdasági lap érdekes számadatokkal mutatja fel, hogy az osztálysorjegyfőelárusítók bruttóhaszna a 3, nyereségrészesedés nélkül is jóval meghaladja a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank kimutatott 1925. évi tiszta nyereségét. A számok beszéde: Befolyik: az I. osztályban 1,440.000 pengő amiből még levonásra kerül: 10% a fiskusnak 10% a sorsjátéknak — összesen — 1,105.000 pengő, ami, figyelmen kívül hagyva a fiskus 10%-os nyereményadóját, végeredményben 1,827.500 pengő nyereséget jelent a Magyar Királyi Osztálysorsjátéknak, egy évben tehát — miután két sorsjáték van évenként — 3,650.000 pengőt. Ebből az összegből, a nagy nyeremények után külön adott 3%-ot nem számítva, sorsjátékonként 19%, azaz 1,292.000 pengő jut a főelárusítóknak, egy évben tehát a duplája, azaz 2,584.000 pengő, ez kereken 25 főelárusító között elosztva átlag ugyancsak 100.000 pengő bruttó jövedelmet jelent egynek-egynek, ami még akkor is nagyon tekintélyes összeg, ha azt 50%-os rezsi terheli. Bár nem terheli ennyi még megközelítően sem, mert a főelárusítók különösen az ötödik osztálynál még az összes portaköltségeket is be szokták hajtani és nem tartanak drága, személyzetet, mert annak dotálását rábízzák a jó szerencsére, azok gavallériájára, akik nagyobb nyereményeket nyernek és akik 1—2%-ot a személyzetnek „szoktak" adományozni. Nyilvánvaló ezekből a beszélő számokból, hogy az osztálysorsjáték ezidő szerint nagyon jó üzlet a — főelárusítóknak. Az is nyilvánvaló, hogy lehet még sok pénzt keresni — Magyarországon is. Csak a munkásnak küzdelem az élete. * — A csehszlovák kereskedelemügyi miniszter adatai a drágaságról. Pozsonyból jelenti a Népszava tudósítója, hogy a napokban Potroutka kereskedelemügyi miniszter egyik prágai klubban előadást tartott: a gazdasági hely A vásárcsarnokok és piacok hivatalos árai: Marhahús: rostélyos és felsál 28—40, leveshúsok 20—36, gulyáshús 18—28, borjúcomb 45—60, pörköltnek való 18—32, juh hátulja 18—28, eleje 16—22, sertéskaraj 32—44, tarja, comb, lapocka 28—32, oldalas 24—28, zsírszalonna 20—24, háj 24—26, zsír 23—26, élő csirke 25—35, tyúk 40—55, tisztított ruca és lúd 25—30, teatojás 1.8—2, főzőtojás 1.5—1.8, élő ponty 25—35, jegelt ponty 15—25, harcsa 40—70, teljes tej 4—55, tejföl 20—25, teavaj 56—65, főzővaj 45—55, tehéntúró 12—14, fehér kenyér 7—8, félbarna 5.8—6.8, barna 4.4—5.5, bab 3—6, borsó 8—12, lencse 8—18, kevert zöldség 2.5—4, makói hagyma 1.5—2, fejeskáposzta 1.4—2, kel 1.4—3, rózsaburgonya 1.5—2, fehér burgonya 0.9—1.2, ella 1—1.4, paraj 5-7, alma 4-18, dió 14—30, mák 20-24. A budapesti áru- és értéktőzsde hivatalos gabonaár jegyzései (október 13): Tiszai buza 76-os 352.500—355.000, fejérmegyei és bácskai 352.500—355.500, pestvidéki és dunántuli 352.500— 355.500, tiszai 76-os 360.000—362.500, felsőtiszai 357.500—360.000, fejérmegyei és bácskai 355.000— 357.500, pestvidéki és dunántuli 355.000—357.500, tiszai 77-es 365.000—367.500, felsőtiszai 362.500— 365.000, fejérmegyei és bácskai 360.000—362.500, pestvidéki és dunántuli 357.500—360.000, tiszai 78-as 367.500—370.000, felsőtiszai 365.000—367.500, fejérmegyei és bácskai 362.500—365.000, pestvidéki és dunántuli 357.500—362.500, rozs, pestvidéki út 265.000—267.500, május 262.500— 265.000, árpa, elsőrendű 220.000—235.000, középminőségű 215.000—220.000, sörárpa, felvidéki 290.000—310.000, egyéb minőségű 280.000—300.000, köles 180.000—190.000, zab, elsőrendű 205.000— 215.000, középminőségű 195.000—205.000, tengeri 250.000—252.500, repce 550.000—580.000, korpa 155.000—157.500 korona métermázsánként Budapesten. A budapesti értéktőzsde hivatalos valuta a II. „ 1,440.000 a III. „ 1,360.000 a IV. .. — — 1,320.000 az V. „ 1,280.000 Összesen — 6,800.000 pengő. Kifizetnek: az I. osztályban 131.500 pengőt, a II. „ 193.000 a III. ., 258.000 „ a IV. ., 310.000 az V. „ 4.632.000 összesen 5.525.000 pengőt, 552.000 pengő, 552.500 ilyamat. Zárlat: Pénz: Ar: Angol font — — — 15 . 845.975 347.975 Belga frank — n rr 1.940 2.020 Cseh korona m 1 2.110 2.120 Dán korona — —— 18.945 19.005 Dinár —— ^ 1.254 1.264 Dollár - -n w M 71.050 71.350 Francia frank TM — 2.020 2.100 Holland forint —i —• — — — _ 28.495 28.645 Lengyel zloty — —, — — — i-l 7.840 8.040 Lei — — — — — — i-*1 I-- M 377 391 Leva —.-, — •— — « 513 520 Lira —— « fi rd » 2.785 2.865 Német márka — i-e « (-# — 16.959 17.019 Osztrák schilling — i— i^ 30.046 10.0SS Norvég korona --_ — n 16.619 16.660 Svájci frank — — M « m [13.790 13.840 Svéd korona » minas IMS «J» zetről. A miniszter előadásában szemléltetően ismertette az árak emelkedésének indexszámait ezévi március hótól szeptember haváig. A miniszter adatai szerint az élelmiszerek indexszáma 763-ról 914-re emelkedett, vagyis 178 ponttal, ami 23,4%-nak felel meg. Az állati termékek (hús, tej, vaj, tojás, zsír, stb.) indexe 825-ről 925-re emelkedett, ami 100 pontos emelkedést, illetve 12%-ot tesz ki. Az indexemelkedés aranykoronaértékben kifejezve 5.4%-os drágulást mutat, ami azt jelenti, hogy aranyértékben az árak 134,6-ról 149,9-re szöktek föl, vagyis a háború előtti viszonyaikkal szemben a megélhetés több mint kétötöddel drágult. Ehhez hozzájárul még az, hogy a drágaság láncolata még nem fejeződött be, mert októberben újabb áremelkedési hullám jön. A cukorkereskedelmet ugyanis október elsejétől kezdődően a kormány szabaddá tette, aminek következtében a belföldi cukor ára az eddigi 5 koronás árról 6 koronára emelkedett. Az 5 koronás cukorár már eddig is kétszerese volt a cukor világpiaci árának és ezzel az áremeléssel a cukorbárók a belföldi fogyasztókkal fizettetik meg a külföldi konkurencia költségeit. A pékek a kenyér árának a fölemelését forszírozzák, hivatkoznak a lisztárak emelkedésére, ami a gabonavámok elkerülhetetlen következménye. A burgonya ára is 100%-os emelkedést mutat. Míg az elmúlt esztendőben a burgonya ára a prágai tőzsdén 37—42 korona volt, addig a szeptemberi tőzsdejegyzés szerint ma a burgonya ára 70—74 korona A drágasággal szemben a munkabérek — egységes szervezet hiányában — állandóan kisebbek lesznek, ami a munkásság életnívójának a sülyedését eredményezi. A bányavállalatok termelési statisztikájából kitűnik, hogy a munkásság bére állandóan alacsonyabb lesz. A duxabilini szénbányákban egy munkás átlagos termelése 1921-ben 15.21 mázsa volt, míg 1926. év első negyedében 19.44 mázsa, ilyenformán a munkás produktuma 20.7%-kal emelkedett. A bérkiadás ellenben 1921-ben mázsánként 4.05 fillért tett ki, 1926 első évnegyedében azonban már csak 2.05 fillért ilyenformán a bérek 49.3%-kal, tehát majdnem a felével csökkentek. Ha összehasonlítjuk ezen bányavidék munkásainak a bérét a háború előtti bérekkel, akkor kitűnik, hogy 1913-ban egy munkás átlagos hetibére 25.80 korona volt, 1926 év első negyedében 201.90 csehszlovák korona. 1913-ban a munkás a föntemlített bérből 64.15 kilogram lisztet vagy 20.80 kilogram marhahúst vehetett, míg 1926-ban már csak 44.80 kilogram lisztet vagy 11.87 kilogram marhahúst vehetett. A drágulási folyamat azt mutatja, hogy ezután még kevesebbet vásárolhat a munkás a béréből. *