Népszava, 1926. október (54. évfolyam, 222–248. sz.)

1926-10-14 / 233. szám

KÖZGAZDASÁG A imitalm és a tőke. (A Népszava párisi tudósítójától.) Kát hatal­­mas mozgató ereje van a modern tőkének: a munka és a pénz­. Am­íg azonban a pénz ereje óriási és erős nemzetközi szervezetekre, ban­kokr.­.. pénzintézetekre, trösztökre és magára az államhatalomra és végül a tőke nagy nemzet­közi intézményére, a tőzsdére támaszkodik, nem feledkezve­ meg az államhatalom támoga­tásáról sem, addig a közgazdasági élet másik, nem kevésbé értékes ereje, a munka ma még nagyrészt szervezetlen, egyetlen ereje a szak­szervezet és a munkásság politikai pártja, a szociáldemokrácia. Az államhatalom azért nem is részesíti a szakszervezeteiket valami nagy támogatásban, csak egynéhány demokratikus államban, míg a politikai párt ma még majd­nem mindenütt nyílt küzdelemben van az államhatalommal. Ha a közgazdasági élet erejének, a munká­nak ezer baja van a háború következtében be­állott nagy gazdasági krízisek nyomása alatt, maga a pénz is óriási eltolódásokat szenvedett ezek következtében. A munka árujellegét Marx világosan kimutatta, a pénz árujellege most tű­nt ki, a háború után, élesen, világosan és meg nem tévesztő módon. M­­ein mintha Marx a­ pénz árujellegét nem állapította volna meg, de a változott gazdasági viszonyok a pénz árujellegét­ egészen a külsejére fordítot­ták. Régente a tőzsdéken értékpapírokkal­ ke­reskedtek, ma az értékpapírok mellett főképen valutákkal kereskednek a tőzsdések és az arra nem hivatott pénztőlket­irtokol­ok. Ez a valutakeres­kedés nagyban eszembe jut­tatja a görög, a török, az arab utcai pénz­kereskedőket, akiknek az volt a hivatásuk, hogy egyes szomszédos államok pénzét az arra szorulóknak több-kevesebb haszonnal eladják. Ma nagyban megy ez a pénzkereskedés a börzéiken és milliárdok cserélnek gazdát egy börzei délelőtt ideje alatt. Soha ocsmányabbul színesebb képet nem lehet elképzelni sem, mint amilyet mutat a párisi tőzsde, látképe egy ilyen délelőtt. A párisi tőzsde régi, ócska épület, helyiségei már régen szűkek és az „üzlet" mia nagyrészt az utcán folyik le, az épület körül. Fönt a tőzsde­bejáratnál, fekete táblákra serényen írják a­­percenként váltakozó kurzusokat izzadó alkal­mazottak. A korlát előtt, tehát már az utcán, ezer és ezer ember ordít látszólagos össze­visszaságban és csodálatos, mindenki tudja, mit szabálnak, mire megy a játék, csak a nézőközönség nem, amelynek úgy tűnik föl az egész, mintha egy óriási őrültek házából ki­szabadultak ordítanának értelmetlen szavakat, d­e a játék­ itt valutára megy. Itt dől el, mibe kerül egy ország pénze és itt dől­­ el, mibe kerü­l a nép kenyere és egyéb szükségleti tár­gyai. Ezen a helyen a bűnös manipulációknak ezer lehetősége nyilik. Veszedelmes méreteket ölth­etett itt Párisban a tőzsdén folyó bűnös manipuláció, mert nem kisebb újság, mint a „Matin" és a „Le Temps" is állást foglalnak a pénz ezen nyílt és titkos árusítása ellen, holott a megnevezett lapok egyikét sem lehet elfogult szocialista lapnak minősíteni. De nem csak fölhívják a lapok a nyilvánosság figyel­mét arra a bűnös manipulációra, de csendőr, rendőr és ügyész után kiabálnak és súlyos bün­tetés kimérését kérik és követelik azokra az emberekre, akik az ország súlyos helyzetét kihasználva, dobják ki a francia frankot a nemzetközi piacra, hogy abból e­zer bajt sze­rezzenek az államnak, az országnak és a dol­gozó népnek. A francia közgazdasági intézetek ugyan eré­lyesen tiltakoznak a két komoly lap ezen nyílt fölhívása ellen, de maguk sem merik elta­gadni, hogy a valutával, tehát a pénzzel való nyílt üzérkedés soha nem látott veszedelmes arányokat öltött, amely már-már veszedelmez­teti az egész közgazdasági életet és a termelés, valamint a megélhetés stabilizációját. A közgazdasági élet vezetői tehát szigorú in­tézkedéseiket kérne­k azok ellen, a­kik­ rödtönetle­nül merészkednek a börze szent helyiségeiben, avagy azon kívül valutaüzleteket kötni, de tel­jesen jogosnak tartják, hogy vagyonos embe­rek üzérkedjenek az ország pénzével és a­nnak mesterséges hullámzását jogtalan vagyoni haszon szerzésére hasznosítsák, neon törődve sem az orsz­ág, sem a nép állandóan emelkedő bajaival. Ez a helyzet ma az egész világon és­­a bűnös manipuláció kapott lábra a világ összes tőzs­déin. Ezrek és tízezreik minden produktív munka nélkül igyekeznek maguknak vagyont szerezni és ma már egy csöppet sem szégye­lik magukat, a tőzsde, a pénz, a tőke urai annyira szemérmetlenek és kapzsiak, hogy sa­ját országuk pénzét is megkontreminálják, ha ebből ők vala­mely hasznot remélnek. Míg a munkásságtól, egyáltalában a dolgozó néptől az állam szigorú törvényekre való hi­vatkozással, állandóan a legnagyobb áldozatot követeli meg, ők tartoznak életüket és vérü­ket az állam rendelkezésére bocsátani, addig a tőke­­urai nemcsak kivonják magukat ezek alól a súlyos terhek viselése alól, de büntetle­nül harácsolják az ország dolgozó népének ve­rejtékéből támadt nagy gazdasági értékeket és bűnös manipulációkat folytatnak a pénz, az ország valutája ellen és teszik lehetetlennné a dolgozó nép megélhetését. A „Matin" és a „Temps" nagyon erélyes han­gon foglaltak állást ezen bűnös manipulációk ellen, amelyről Zola Emil is lerántotta a lep­let híres regényében, a „Pénz"-ben. Ennek az áldatlan állapotnak csak a közgazdasági élet másik nagy erejének, a szakszervezetnek teljes kifejlődése vethet véget. K. W. B. — A C. G. T. központi választmánya foglal­kozik az acéltröszt kérdésével. A C. G. T. köz­ponti választmánya pénteken este foglalkozott az aktuális gazdasági kérdésekkel. Miután az elhunyt pénztáros érdemeiről megemlékezve, betöltötték ideiglenesen a pénztárosi állást, kimondta a választmány, hogy a dunkerquei kizárt kikötőmunkások támogatására általá­nos gyűjtést rendez és erre fölhívja összes szer­vezeteit. A központi választmány azután hosz­szasan foglalkozott azokkal a támadásokkal, amelyeket a kommunista párt vezetői intéznek a C. G. T. vezetőségi tagjai és militánsai ellen és bizalmát fejezte ki a megtámadott és meg­rágalmazott tagok iránt. Hosszasan foglalko­zott azután a választmány a nyolcórai munka­idő ellen intézett támadásokkal, amelyeket kü­lönösen a nagy politikai lapok folytatnak egy idő óta, azzal a célzattal, hogy a kormányt be­folyásolják. A választmány kimondta, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel megvédi a nyolcórai munkaidő vívmányát a támadások ellen, amelynek megvalósítása érdekében a francia munkásság már annyi áldozatot hozott. Végül pedig rátért a C. G. T. választmánya az európai vaskartol megalakításának fontos kér­désére, kimondta, hogy az ilyen alakulást a munkásságnak nagy ügyelemmel kell kisérnie és magának a kormánynak is kötelessége an­nak működése fölött szigorú ellenőrzést gyako­rolni, nehogy annak működése bármiképen is sérthesse a közérdeket vagy az államérdeke­ket. Joulhaux elvtárs ezzel a kérdéssel kapcso­latban még hozzátette, hogy a maga részéről ezt az új alakulást nemcsak a francia kor­mánynál, de a Népszövetség gazdasági taná­csánál is szóváteszi és annak esetleges vesze­delmeire fölhívja az illetékes tényezők és körök figyelmét. KÉPSZAVA 1926 október 14. 3 ­ Ki keres az osztálysors játékon? „A Bank" című közgazdasági lap érdekes számadatokkal mutatja fel, hogy az osztálysorjegyfőelárusítók bruttóhas­zna a 3, nyereségrészesedés nélkül is jóval meghaladja a Pesti Magyar Kereske­delmi Bank kimutatott 1925. évi tiszta nyere­ségét. A számok beszéde: Befolyik: az I. osztályban 1,440.000 pengő amiből még levonásra kerül: 10% a fiskusnak 10% a sorsjátéknak — összesen — 1,105.000 pengő, ami, figyelmen kívül hagyva a fiskus 10%-os nyereményadóját, végeredményben 1,827.500 pengő nyereséget jelent a Magyar Királyi Osztálysorsjátéknak, egy évben tehát — mi­után két sorsjáték van évenként — 3,650.000 pengőt. Ebből az összegből, a nagy nyeremé­nyek után külön adott 3%-ot nem számítva, sorsjátékonként 19%, azaz 1,292.000 pengő jut a főelárusítóknak, egy évben tehát a duplája, azaz 2,584.000 pengő, ez kereken 25 főelárusító között elosztva átlag ugyancsak 100.000 pengő bruttó jövedelmet jelent egynek-egynek, ami még akkor is nagyon tekintélyes összeg, ha azt 50%-os rezsi terheli. Bár nem ter­heli ennyi még megközelítően sem, mert a fő­elárusítók különösen az ötödik osztálynál még az összes portaköltségeket is be szokták haj­tani és nem tartanak drága, személyzetet, mert annak dotálását rábízzák a jó szerencsére, azok gavallériájára, akik nagyobb nyereményeket nyernek és akik 1—2%-ot a személyzetnek „szoktak" adományozni. Nyilvánvaló ezekből a beszélő számokból, hogy az osztálysorsjáték ezidő szerint nagyon jó üzlet a — főelárusítók­nak. Az is nyilvánvaló, hogy lehet még sok pénzt keresni — Magyarországon is. Csak a munkásnak küzdelem az élete. * — A csehszlovák kereskedelemügyi minisz­ter adatai a drágaságról. Pozsonyból jelenti a Népszava tudósítója, hogy a napokban Pot­routka kereskedelemügyi miniszter egyik prá­gai klubban előadást tartott: a gazdasági hely­ A vásárcsarnokok és piacok hivatalos árai: Marhahús: rostélyos és felsál 28—40, leveshúsok 20—36, gulyáshús 18—28, borjúcomb 45—60, pörköltnek való 18—32, juh hátulja 18—28, eleje 16—22, sertéskaraj 32—44, tarja, comb, lapocka 28—32, oldalas 24—28, zsírszalonna 20—24, háj 24—26, zsír 23—26, élő csirke 25—35, tyúk 40—55, tisztított ruca és lúd 25—30, teatojás 1.8—2, főzőtojás 1.5—1.8, élő ponty 25—35, jegelt ponty 15—25, harcsa 40—70, teljes tej 4—55, tejföl 20—25, teavaj 56—65, főzővaj 45—55, tehéntúró 12—14, fehér kenyér 7—8, félbarna 5.8—6.8, barna 4.4—5.5, bab 3—6, borsó 8—12, lencse 8—18, kevert zöldség 2.5—4, makói hagyma 1.5—2, fejeskáposzta 1.4—2, kel 1.4—3, rózsa­burgonya 1.5—2, fehér burgonya 0.9—1.2, ella 1—1.4, paraj 5-7, alma 4-18, dió 14—30, mák 20-24.­­ A budapesti áru- és értéktőzsde hivatalos gabonaár jegyzései (október 13): Tiszai buza 76-os 352.500—355.000, fejérmegyei és bácskai 352.500—355.500, pestvidéki és dunántuli 352.500— 355.500, tiszai 76-os 360.000—362.500, felsőtiszai 357.500—360.000, fejérmegyei és bácskai 355.000— 357.500, pestvidéki és dunántuli 355.000—357.500, tiszai 77-es 365.000—367.500, felsőtiszai 362.500— 365.000, fejérmegyei és bácskai 360.000—362.500, pestvidéki és dunántuli 357.500—360.000, tiszai 78-as 367.500—370.000, felsőtiszai 365.000—367.500, fejérmegyei és bácskai 362.500—365.000, pest­vidéki és dunántuli 357.500—362.500, rozs, pest­vidéki út 265.000—267.500, máj­us 262.500— 265.000, árpa, elsőrendű 220.000—235.000, közép­minőségű 215.000—220.000, sörárpa, felvidéki 290.000—310.000, egyéb minőségű 280.000—300.000, köles 180.000—190.000, zab, elsőrendű 205.000— 215.000, középminőségű 195.000—205.000, tengeri 250.000—252.500, repce 550.000—580.000, korpa 155.000—157.500 korona métermázsánként Buda­pesten.­­ A budapesti értéktőzsde hivatalos valuta­ a II. „ 1,440.000 a III. „ 1,360.000 a IV. .. — — 1,320.000 az V. „ 1,280.000 Összesen — 6,800.000 pengő. Kifizetnek: az I. osztályban 131.500 pengőt, a II. „ 193.000 a III. ., 258.000 „ a IV. ., 310.000 az V. „ 4.632.000 összesen 5.525.000 pengőt, 552.000 pengő, 552.500 ilyamat. Zárlat: Pénz: Ar­: Angol font — — — 1­5 . 845.975 347.975 Belga frank — n rr 1.940 2.020 Cseh korona m 1­ 2.110 2.120 Dán korona — —— 18.945 19.005 Dinár —­­— ^ 1.254 1.264 Dollár - -n w M 71.050 71.350 Francia frank TM — 2.020 2.100 Holland forint —i —• — — — _ 28.495 28.645 Lengyel zloty — —, — — — i-l 7.840 8.040 Lei — — — — — — i-*1 I-- M 377 391 Leva —.-, — •— — « 513 520 Lira —— « fi rd­ » 2.785 2.865 Német márka — i-e « (-# — 16.959 17.019 Osztrák schilling — i— i^ 30.046 10.0SS Norvég korona --_ — n 16.619 16.660 Svájci frank — — M « m [13.790 1­3.840 Svéd korona » m­­inas IMS «J» zetről. A miniszter előadásában szemléltetően ismertette az árak emelkedésének index­számait ezévi március hótól szeptember ha­váig. A miniszter adatai szerint az élelmisze­rek indexszáma 763-ról 914-re emelkedett, vagyis 178 ponttal, ami 23,4%-nak felel meg. Az állati termékek (hús, tej, vaj, tojás, zsír, stb.) indexe 825-ről 925-re emelkedett, ami 100 pontos emelkedést, illetve 12%-ot tesz ki. Az indexemelkedés aranykoronaértékben kifejezve 5.4%-os drágulást mutat, ami azt jelenti, hogy aranyértékben az árak 134,6-ról 149,9-re szök­tek föl, vagyis a háború előtti viszonyaikkal szemben a megélhetés több mint kétötöddel drágult. Ehhez hozzájárul még az, hogy a drá­gaság láncolata még nem fejeződött be, mert októberben újabb áremelkedési hullám jön. A cukorkereskedelmet ugyanis október elsejétől kezdődően a kormány szabaddá tette, aminek következtében a belföldi cukor ára az eddigi 5 koronás árról 6 koronára emelkedett. Az 5 koronás cukorár már eddig is kétsz­erese volt a cukor világpiaci árának és ezzel az áreme­léssel a cukorbárók a belföldi fogyasztókkal fizettetik meg a külföldi konkurencia költsé­geit. A pékek a kenyér árának a fölemelését forszírozzák, hivatkoznak a lisztárak emelke­désére, ami a gabonavámok elkerülhetetlen következménye. A burgonya ára is 100%-os emelkedést mutat. Míg az elmúlt esztendőben a burgonya ára a prágai tőzsdén 37—42 korona volt, addig a szeptemberi tőzsdejegyzés szerint ma a burgonya ára 70—74 korona A drágasággal szemben a munkabérek — egységes szervezet hiányában — állandóan ki­sebbek lesznek, ami a munkásság életnívójá­nak a sü­lyedését eredményezi. A­ bányaválla­latok termelési statisztikájából kitűnik, hogy a munkásság bére állandóan alacsonyabb lesz. A duxabilini szénbányákban egy munkás át­lagos termelése 1921-ben 15.21 mázsa volt, míg 1926. év első negyedében 19.44 mázsa, ilyenfor­mán a munkás produktuma 20.7%-kal emelke­dett. A bérkiadás ellenben 1921-ben mázsán­ként 4.05 fillért tett ki, 1926 első évnegyedében azonban már csak 2.05 fillért ilyenformán a bé­rek 49.3%-kal, tehát majdnem a felével csök­kentek. Ha összehasonlítjuk ezen bányavidék munkásainak a bérét a háború előtti bérekkel, akkor kitű­nik, hogy 1913-ban egy munkás át­lagos hetibére 25.80 korona volt, 1926 év első negyedében 201.90 csehszlovák korona. 1913-ban a munkás a föntem­lített bérből 64.15 kilogram lisztet vagy 20.80 kilogram marhahúst vehe­tett, míg 1926-ban már csa­k 44.80 kilogram lisz­tet vagy 11.87 kilogram marhahúst vehetett. A drágulási folyamat azt mutatja, hogy ezután még kevesebbet­ vásárolhat a munkás a bé­réből. *

Next