Népszava, 1926. november (54. évfolyam, 249–272. sz.)
1926-11-03 / 249. szám
LIV. évfolyam, 249. sz. Budapest, i»1t november s, szensa Ára korona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre . 150.000 K — külföldre . 270.000 K Egy hóra . . 50.000 K — külföldre . 90.000 K Ausztriában egy hóra ..... 60.000 magyar K SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 3—30 és József 3—32 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Egyes szám ára: 2000, ünnepnap 3000, vasárnap 4000 K, Ausztriában 3000, vasára. 4000 o. K, Jugoszláviában hétk. 3 dinár, vas. 4 dinár, Franciaorsz. 1-30 fz., Csehszlovákiában hétk. 150 ck, vas, 2 ék. KIADÓHIVATAL: VEI, CONTI UTCA 4. SZ Telefonszám .... J. 3-30, J. 3-31 és J. 3-32 Töretlen erővel, izzó lelkesedéssel az egységes magyar munkásmozgalom széles frontján újra megkezdődik a mindennapi munka és a mindennapi harc. A pártkongresszus háromnapos tanácskozása befejeződött Nem keresünk cicomás szavakat a kongresszus munkájának méltatására, elég, ha annyit mondunk, hogy valamenynyiünkben megerősítette a hitet és fölajzotta a reménységet, mert komoly és hitteljes munkát végzett. Az önmarcangolásnak nyoma sem volt ezen a kongresszuson, a bírálók az objektivitás tiszta eszközeivel harcoltak a maguk igazáért és az egész kongresszus légköre tisztult és nemes, dacos és lelkes volt. Ez a kongresszus talán nem alkotott újat és nagyot, de a párt útjátegy esztendőre világosan kijelölte és megerősítette a párt szellemét, megtisztította a fogalmakat és útját egyengette a biztosan elkövetkező nagy fejlődésnek. Ez a kongreszszus éppen ezért a párt történelmében bizonyára nagyon jelentős helyet kap. Ezt a kongresszust méltán nevezhetnők a fogantatás kongresszusának, amelyből a pártmozgalom új szelleme fog megszületni. Az az új szellem, amely nélkül az organikus fölkészültség el sem képzelhető. Ez a szellem pedig a Bethlen-kormányban megtestesült feudális és klerikális reakciónak veszedelmesebb ellensége, mint a forradalmi frázisoknak az a szótára, amelyet a bolsevisták és a különböző szektáriusok olyan boldog fanatizmussal forgatnak és tartanak a nyomorúságukban elkeseredett proletárok szeme elé. A pártgyűlésről hazatérő küldöttek azt a gondolatot viszik szét az országba, hogy készülni kell és valóban készülni kell a küzdelmekre, készülni kell pedig a tömegek megszervezésével, a szocialista hitnek terjesztésével, azáldozatkészségnek nagy erkölcsi erejével. És hinnünk kell, hogy ez a készülődés nem lesz eredménytelen. Hiszen a kongresszus soha még úgy föl nem emelkedett ennek az előkészítő, szervező, hitterjesztő munkának fontosságáig, soha annyira át nem érezte a pártépítő munka hatalmas jelentőségét, mint most. Akik a pártot szeretik, akik a mi mozgalmunkhoz hűségben, lélekben hozzávannak nőve, azoknak örülniök kell, hogy az ellenforradalom rettenetes évei után eljutottunk idáig, hogy a lelki bénaság megszűnt, hogy az ernyedtséget friss vérkeringés váltja föl, hogy tömegeink végre elérkeztek annak fölismeréséig, hogy erejük vesztése nélkül nem lehet egy pillanatig sem megállaniok, egy pillanatig sem tétlenkedniök, hogy folytonosan dolgozniok kell a pártmozgalom szélesítésén és mélyítésén. Nagy jelentősége van ennek azért, mert pártunkat és pártintézményeinket csak így tehetjük képessé arra, hogy eredményes küzdelmeket vívjanak meg. Az ellenforradalmi reakció üldözéseivel szemben nem maradhatott volna meg a párt, ha a régiek nem építették volna meg olyan szilárddá az alapjait és olyan vihart állóvá a falait a mártíromságig elmenő áldozatkészséggel — a jövő számára. Azok a férfiak fanatikusan hittek a szocializmusban és nem riasztotta meg őket sem a hatalom üldözése, sem harcaink időnként való sikertelensége. Nyílegyenesen mentek az utjukon, amelyet a szolidaritás fénykévéje világított meg. Ez a hatalmas erkölcsi erő élt a pártban és a tömegekben s és ma is. Ez tette naggyá a pártot s tartja ma is szilárdan oszlopait. Ez védte meg a szétbomlástól. Ez tette a pártot olyan félelmetessé ellenségeinek szemében. A gaz ellenforradalom mindenféle eszközzel rátámadt mozgalmunkra és amikor azt látta, hogy semmi sem használ, mert sem a politikai elnyomatás, sem a brutális üldözés, de még a gazdasági nyomorúság sem ássa sírját a szociáldemokrata pártnak, akkor útját egyengette olyan törekvéseknek, amelyek a párt egységének megbontására irányultak. Ez a kongresszus nyakát törte — hisszük, véglegesen — az effajta szándékoknak is. A magyarországi proletármozgalom teljes gondolati és cselekvési egysége, amely komoly veszedelemben különben sohasem volt, újból teljessé lesz, mégpedig azért, mert azok a kevesek, akik elszakadtak tőle, nem tudnak élni nélküle, az ernyedtekben a szocialista agitáció újból fölszítja az alvó tüzet és akik más utakon keresték a megszabadulást, azok visszatérnek, mert rájöttek arra, hogy csak egy út van: a szociáldemokrácia útja. A kongresszus minden küldöttnek és rajtuk keresztül a párt minden emberének vérébe-lelkébe vitte a serkentő akaratot: dolgozni a pártért, mindenkinek a maga posztján mindent megtenni egészen a szabadságnak, egészen az életnek a föláldozásáig. A párt: ez legyen a szentségek szentsége, a tabu, amelyet bontani nem, csak dicsőségessé tenni szabad. A kongresszusi munka jelentős a föld proletárjainak és a dolgozó nők öntudatra ébresztésének és megmozdításának szempontjából is. Hisszük, mert van okunk hinni a kongresszus után, hogy a dolgozó nők táborában és az elnyomott földmunkások tengernyi sokaságában hatalmas visszhangja támad a szocialista gondolatnak. Hisszük, hogy az elvtársak ezrei vállalják az elmemozdítás és eszmeterjesztés lelkes munkáját annak a fölismerésnek az alapján, hogy a magyarországi munkásmozgalom csak a dolgozó nők segítségével és a falu szegényeinek harcos megmozdulásával juthat közelebb céljaihoz. E két hatalmas réteg roppant erejének megmozdításáért minden áldozatot érdemes meghozni, önálló szociáldemokrata politikát országos és községi viszonylatban el sem lehet képzelni enélkül, mert csak a dolgozó tömegek óriási többségének megszervezésével válik a szociáldemokrata párt olyan hatalmas politikai tényezővé, hogy tekintet nélkül mindenkire és függetlenül mindenkitől, teljesen szabadon vívhatja meg politikai küzdelmeit az ellenforradalmireakcióval szemben. A párt belső életében jelentkező nagy kérdések sikeres megoldásán kívül jelentőssé tette ezt a kongresszust, hogy egységes, dacos, elszánt küzdelmekre kész tömegeket reprezentált a szociáldemokrata párt minden ellenségével szemben. És akik minden nap a szociáldemokrata párt temetésére készülnek, azok láthatták most, hogy a magyarországi szociáldemokrata munkásmozgalom nem a halálra, hanem új életre és új küzdelmükre készülődik. Ereje töretlen és a szocialista hit olthatatlanul lobog benne. Uj terveket készít és uj szándékok dagasztják hadigályáinak vitorláit A szociáldemokrata párt minden emberének szivében tettrekészség lobog és a kongresszus után már folyik a hóditó munka, falvakban, városokban, mindenütt, ahol proletár él, szenved és várja szabadulását az ellenforradalmi bilincsekből. A reakció rosszul számított. Az ostrom sikertelen. A szociáldemokrata párt falai keemények, ledönteni a feudális-klerikális kapitalista szövetség egyesült seregei sem képesek. Csak a fejüket zúzhatják össze rajta... Amerika választ. (II.) Heteken, sőt hónapokon át tartó választási agitáció után az Északamerikai Unió népe végre elérkezett a döntő naphoz: ma választják újra a képviselőház tagjait és a szenátus tagjainak harmadrészét. Az amerikai törvényhozó testületnél a képviselőház jelenti az alsóházat, a szenátus pedig a felsőkamarát. Érdekes jelenség, hogy bár a szenátus tagjainak csak harmadrésze kerül új választás alá, az amerikai közvélemény mégis sokkal lázasabb érdeklődést mutat a szenátusi választások, mint az alsóház összes tagjainak újraválasztása iránt. Mert Amerikában a döntő szó tulajdonképen a szenátusé, a nagyobb hatalom a szenátus kezében van és ezért érdekli jobban az amerikai népet a szenátus összetétele. A választásokon az idén is a két legnagyobb amerikai párt, a republikánusok és a demokraták pártja méri össze egymással erejét E két párton kívül vannak radikálisok, vannak szocialisták és vannak disszidensek is, ennek a három most említett pártnak azonban alig van parlamenti jelentősége a demokraták és republikánusok mellett Ezt abból is megállapíthatjuk, hogy például a képviselőház 435 tagja közül a republikánusokra 235, a demokratákra 183, a radikálisokra 5, szocialistákra 2 és a La Follette-féle disszidensekre 10 képviselő jut A demokratákat s republikánusokat tulajdonképen nem választják el fontos világnézleti különbségek Amerikában. A demokraták főleg az Egyesült Államok déli és nyugati részén lakó agrárelemekre támaszkodnak, míg a republikánusokat inkább az északon és keleten lakó ipari rétegek támogatják. Az ipari rétegek alatt nem annyira a dolgozó munkásságot, mint inkább az ipari tőkét kell érteni és így a republikánusok abban a kellemes helyzetben vannak, hogy az amerikai tőke hatalmas erejének nagy része az ő hátuk mögött áll. Jelenleg a repubikánus párt van uralmon és Coolidge, az Unió elnöke is ennek a pártnak a tagja. Az elhalt Wilson demokrata volt. Wilson szerint Amerika sorsa nem vigasztható el Európa sorsától és ha van lényeges különbség a demokraták és republikánusok elvi programja között, akkor ez főleg az Európával szemben elfoglalt álláspontban kereshető. Coolidge nem akar tudni Európáról, nem akar hallani arról, hogy Amerika a szövetségközi adósságok kérdésében a két világrész érdekközösségénél fogva messzemenő méltányosságot gyakoroljon Európával szemben és ezt a nézetet a republikánusok széles rétegei is osztják. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a maii választások a háborús adósságok elengedésének vagy el nem engedésének jelszava körül forognak, mert ez a kérdés aránylag alárendelt szerepet játszik a választásoknál. A prohibició kérdése sem döntő szempont a