Népszava, 1926. november (54. évfolyam, 249–272. sz.)

1926-11-03 / 249. szám

20 MB NÉPSZAVA 1926 november 3. ­ vonatkozó Indítványát a maga részéről el­fogadja. A kongresszus ezzel a pótlással fogadja el amelynek előadója Szeder Ferenc elvtárs. Szeder Ferenc előadó utalt Ausztria példá­jára, ahol nagy erővel indult meg a földmun­kásság megszervezése. Ha Ausztriában, az iparilag fejlett államban szükségesnek mutat­kozott a mezőgazdasági proletariátus és a kis­birtokosság megszervezése, még inká­bb indo­kolt az ilyen irányú megszervezés Magyar­országon, ahol az ipari munkásság létszámá­nál fogva egymagában nem le­het elég komoly és súlyos politikai tényező. Kérdés, megvan­nak-e a mezőgazdasági proletariátus megszer­vezéséne­k előföl­tételei? Több mint egy millió mezőgazdasági prole­tár él és éhezik Magyarországon. Ezen­kívül a törpebirtokosok nagy tömegeinek csupán talpalatnyi földjük van és ezek a tömegek közelebb állanak a szociáldemo­krata párthoz, mint bármely polgári párt­hoz. Azt az osztálykinyolvást, amely a vá­rosi ipari munkásságra nehezedik, fokozott mértékben sínyli a mezőgazdasági nincste­len nép. Ha az ezerholdak eredetét kutatjuk, mind­egyiknél többé-kevésbé föllelhető a hazaárulás ténye. Az agráriusok „hazafiasságára" jel­lemző, hogy amikor gróf Bánffy Miklósnak választania kellett vagyona és magyarsága között, sietett a román király előtt hűségesküt tenni. (Fölkiáltások: ,,Ilyenek a mágnásaink!" „Ez az ő hazafiságuk!") Fölolvasta Szeder a Felvidék egyi­k nagybirtokosának, herceg Odescalchyna­k egy cikkét, amelyben azt írta, hogy ellenére, hogy magya­r főnemes volt, megmaradt mégis szlováknak. Tette ezt azért, hogy biztosítsa magának ottani hatalmas bir­tokát. (Fölkiáltások: „Szégyen!" „És ez ma­gyar főrendiházi tag volt!" „Bánffy kurzus­kü­lügyminiszter volt!") Ha a falu népe bár­milyen akcióba kezd, rásütik a hazaárulás bélyegét. A magyar történelem tele van a nagybirtokos osztá­ly­­hazafiatlan tényeivel. A magyar faluban az igazi szociálpolitika ismeretlen fogalom. (Fölkiáltások: „Hyes­mire nincs pénz, csak lótenyésztési cé­lokra!") A kormányzat, a nagybirtokosok azt hajto­gatják, hogy a mezőgazdasági népesség beteg­ség-, baleseti és rokkantsági biztosításának nincsenek meg az anyagi lehetőségei. Ugyan­ekkor 45 milliárdot fordítanak egy évben ló­tenyésztési célokra. Mert más irányban két kézzel szórják a pénzt. Kulturális téren a magyar iskolapolitika azt célozta, hogy a fa­lusi nép tudatlanságban éljen. Acsádi is meg­állapítja ezt történelmi munkájában. Kle­belsberg kultuszminiszter beismerte, hogy Magyarországon 1 milliónál több az analfa­béta. Ezek legnagyobb része a falvakból rekru­tálódik. Ámde a világháború, a külföldi álla­mokban való járás­kelés pótolta az iskolázta­tás hiányait. A mezőgazdasági proletariátus lelke átformálódott. A falusi nép minden legkisebb megmozdu­lását kíméletlen terrorral iparkodnak el­nyomni. Ha Baltazár és a református la­kosság nem vonja le, úgy a szociál­demokrata párt fogja levonni a jezsuita szellem következményeit. A faluban Beth­len meghonosította a nyílt szavazást, hogy ilyen módon is terror alatt tartsa a mező­gazdasági proletariátust. A föld nincstelen népének egyedüli szórakozásul a leventé­zést jelölik ki. Olyan közigazgatási betyárizmust honosítot­tak meg, amelyhez hasonló csak Oroszország­ban volt észlelhető. Alapszabályokkal bíró szervezetek szabályos összejöveteleit a vidéki közigazgatási kiskirályok kihágásoknak mi­nősítik és milliós pénzbüntetésekkel bírságol­ják meg. Ázsiai állapotok dúlnak a falvakban. Minden erővel véget kell vetni a korhadt, re­akciós politikai rendszernek, amelyet most a rendőr-, csendőr- és a katonaszuronyok­ oltal­maznak. Eredményes munka csak a falu né­pének megszervezése útján érhető el. A Nép­szava Föld Népe című mellékletének rendsze­resítése csak szerény kezdet lehet. Fölolvasta az egyik vidéki elvtárs levelét, amely arról panaszkodik, hogy csendőrök keresték föl és megfenyegették, mert volt bátorsága előfizetni a Népsza­vára. (Fölkiáltások: „Szégyen! Gyalázat!" „Budapesten is ezt tették a különít­mények!") Keserves,­­áldozatos küzdelem a falusi nép föl­világosítása, mert ott az osztályöntudata még csak dereng. Ezt az öntudatot azonban ki kell fejleszteni. Ki kell menni a falvakba, terjeszteni kell a röpiratokat. Az új vezetőségnek ezirányban mindent el kell követnie. Fontos, hogy a Föld Népe-mel­léklet valóban e­ljusson a föld népéhez. Miután a magyar földmunkásság testvéri együttérzé­sét nyilvánította az olasz fascizmustól üldő­Büchler elvtárs határozati javaslatát és a jelentést tudomásul veszi. Ezután következett tött olasz földmunkásság iránt, kérte határo­zati javaslatának elfogadását, úgyszintén kérte a kongresszus hozzájárulását Reichel Jánosnak a földreform érdekében megindí­tandó agitációra vonatkozó határozati javas­latához. Szeder Ferenc elvtárs Határozati Javaslata így hangzik: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1926 október 31-én és november 1-én tartott párt­gyűlése tudatában van annak, hogy a föld­művelő nép társadalmi, gazdasági, művelődési és politikai helyzete nagymértékben befolyá­solja az ország fejlődését. Egyszersmind meg­állapítja a pártgyűlés, hogy a jelenlegi poli­tikai irányzat egyenes folytatása annak a feu­dális politikának, amely évszázadokon át szol­gaságban és nyomorúságban tartotta a falvak népét. Az ország érdeke, hogy a földmívelő nép millióit a demokrácia szelleme kulturális és gazdasági téren egyaránt alkotóképessé tegye. A jelenleg uralkodó rendszer a falvak népét csak kényszerítő eszközök igénybevételével képes visszatartani attól, hogy a demokrácia és a szocializmus törekvéseinek a szolgálatába álljanak. A falu népében azonban "már ma is él a szocializmus gondolata, amelynek kifej­lesztése és tudatossá tétele a szociáldemokrata párt feladata. A kongresszus ennélfogva kötelességévé teszi a párt minden egyes tagjának, hogy a felvilágosítás és agitáció minden eszközének igénybevételével, a földmunkásság számára ki­adott nyilvános füzetek, röpiratok és lapok és a Népszava mellékletének, a Föld Népé­nek terjesztésével arra törekedjék, hogy a falvak dolgozó népe a szociáldemokrata párt politikai pártszervezeteibe tömörüljön. Ezután megkezdődött a vita a napirend 6. pontja, a földmunkásmozga­lom fölött. Pászth­y Károly (vasutas) amellett érvelt, hoggy minél gyakrabban föl kell keresni a falvak népét, ökölbe szorul a kéz, amikor értesülünk a mezőgazda­sági proletariátusra nehezed® elnyomásról. Nem kell firtatni, hogy kinek a háta mögött állanak nagyobb tömegek. Korsch Zoltán (Budapest) elfogadta Szeder elvtárs hatá­rozati javaslatát. Különös gondot kell fordítani a gyá­rakban alkalmazott földmunkások megszervezésére. Kovács József (Szombathely) a mezőgazdasági proleta­riátus érdekében erőteljesebb parlamenti küzdelmet sür­getett. Fodor József (Felsőgalla, bányamunkás) arra hívta föl a ügyeimet, hogy az állami birtokokon, például­ Mező­hegyesen, az egyik oldalon pompázó luxusberendezéseket létesít a kormány, a másik oldalon azonban a mezőgazdasági munkások soraiban a legrettenete­sebb nyomorúság dúl. a munkanélküliség földmunkája azt hangoztatta, hogy a mezőgazda­éleszteni kelll az öntudatot, a bátor­választás után sok földmunkás állá­volt bátorsága a kormány jelöltje mezőgazdasági proletariátusban a magyar, keresztény munkásokat Sok bányamunkást késztet. Hegyi Imre (Győr) sági proletariátusban ságot. Az öttevényi fát vesztette, mert ellen szavazni. A hatalom színtiszta nyom el. A falu népében el kell ültetni a vágyat, hogy fölszaba­duljon és emberséges élethez jusson. Holló János (Debrecen): Bár a kongresszusnak nem az a feladata, hogy részletkérdéseket tárgyaljon, hanem, hogy általános, nagy irányelveket állapítson meg, mégis kénytelen ilyen részletekre is kiterjedni, mert tűrhetetlen állapot az, hogy Hajdú megyében a főszolgabíróságon kézbesítik az elvtársakhoz intézett leveleket, a csendőrségen pedig sorra pofozzák azokat, akiket a párttitkár meglátogat. Reisinger Ferenc (Miskolc): Mindig azt halljuk, hogy a fölmunkások szervezése rájuk nézve elviselhetetlen ter­het jelent. Volt idő, amikor a városi munkásság is épp úgy el volt nyomva, de meghozta a fölszabadítására szükséges áldozatot. Ha nagyobb az elnyomatás, természetesen nagyobb áldozatba kerül a fölszabadulás. Nem szabad vissza­rettenni az üldözésektől. Sch­midtmayer Vilma (Budapest): A földmunkások szer­vezése terén rettenetes visszaesés tapasztalható. Még a Népszavát sem lehet hozzájuk eljuttatni. Tegyék meg azt, amit azelőtt az elvtársnők tettek, akik maguk vitték a röpiratokat és a Népszavát a falvakba. Tegyék lehe­tővé, hogy az elvtársnők ezután is végezhessék ezt a fon­tos és eredményes munkát. Szeder elvtárs zárószavában röviden felelt az elhangzottakra. Holló elv­társsal polemizált és kifejtette, hogy a föld­munkásprobléma nemcsak szakmai, hanem pártszervezeti probléma is.­­ A kongresszus ezután a jelentést tudomásul vette, Szeder határozati javaslatát és Reichel indítványát egyhangúlag elfogadta. Következett: a napirend 3. pontja: az inditványok. Farkas István előadó referált a beterjesztett indítványokról. A párt­vezetőségnek az az in­dítványa, amely bizottság kiküldését javasolja a pártszervezeti szabályzat egyes pontjainak módosítása érdekében, a 11-es bizottság meg­­választása folytán már tárgytalanná vált és ezzel kapcsolatosan tárgytalanná váltak a földmunkások szervezetének, az élelmezési munkások szervezetének, valamint a tatabánya­felsőgallai pártszervezetnek ugyancsak ezzel kapcsolatos indítványai. (A kongresszus ehhez hozzájárult) A VIII. és a XII. pártszerveze­teknek azok az indítványai, amelyek a párt­napnak keddről más napra való átvételét céloz­zák tisztára helyi jellegűek. Javasolja, hogy ezeket az indítványokat a budapesti helyi szer­vezetekhez utalják át. (A kongresszus így határoz.) A XI. pártszervezetnek a pártegység helyre­állítását célzó indítványát elfogadásra ajánlja. (Az indítványt a pártgyűlés el­fogadja.) A XIV. pártszervezetnek azt az indítványát, hogy a pártnak csak olyan alkalmazottai le­hetnek, akik szocialista kötelességüknek eleget tesznek, mindenki természetesnek kell, hogy találja. Elfogadásra ajánlja. (Így határoznak.) A XV. pártszervezetnek központi pártkönyv­tár létesítését célzó indítványára vonatkozóan — amelyet tévesen jeleztek a XIV. pártszerve­zet indítványána­k — megjegyzi, hogy ennek megvalósítása jelenleg pénzügyi akadályokba ütközik. Javasolja, hogy az indítványt utasít­sák a pártvezetőséghez. (Így döntenek.) Az Or­szágos Nőszervező Bizottságnak azt az indítvá­nyát, hogy a Népszava vasárnap gyermek-­ mellékletet hozzon, az előadó javaslatára szin­tén a pártvezetőséghez utalják. A tatabánya­felsőgallai pártszervezetnek az az indítványa, hogy a Nőmunkást a párt nőtagjai a pártadó fejében ingyen kapják, bizonyos pénzügyi nehézségekbe ütközik. Utasítsák ezt az indít­ványt is a pártvezetőséghez. (Így döntenek.) Ugyancsak a pártvezetőséghez utasítják Deák Lajos és társain­ak azt az indítványát, hogy a párt adjon ki sportlapot. Van még egy indít­vány a rokkantaik ügyében, ezt Fráter Samu elvtárs fogja megindokolni. A háború rokkantjainak sorsa Magyar­országon elviselhetetlen. Fráter Samu elvtárs a rokkantak ügyét teszi szóvá A rokkantaknak nagyon jólesik, hogy, a parlamenti csoport minden tőle telhetőt el­követ az érdekükben. De a községi frakcióhoz is kérésük van. A fővárosban minduntalan gyűjtéseket rendeznek a rokkantak nevének a fölhasználásával, de a gyűjtések eredményéből a rokkantak sohasem látnak semmit. A rokkantak azonban nem is számítanak erre, mert egyetlen reménységük a szerve­zett munkásság. A kormány a rokkantak támogatását a mun­kásokra alapítja és adót vet rájuk. Pedig a rokkantak nem külön a munkásokért hanem az országért, a vagyonért harcoltak és fáj ne­kik, hogy szegény munkástársaik kenyeréből vesznek el a számukra. Azt kívánják, hogy a hatóságok az utcai árusítások engedélyezésé­vel tegyék lehetővé a rokkantak megélhetését. Ne engedjék, hogy beadványaik elintézetlenül maradjanak. Követelik, hogy az árusításra kiadott engedélyeket fölülvizsgálják a rokkan­tak bevonásával. A villamostársaságoktól pe­dig azt kérik, hogy a rokkantaknak kedvez­ményes- vagy szabadjegyet adjanak, hogy ne kelljen munkaképtelen testüket a városon vég­igvonszolniuk. A kongresszus kimondja, hogy magáévá teszi a rokkantak ügyét a beterjesztett javas­latot pedig a községi frakcióhoz utalja. Holló János (Debrecen) és Szeder Ferenc személyes tárgyú felszólallásaii után Propper Sándor elnök közölte, hogy a német­országi vasmunkások szövetsége táviratban értesítette a magyar vasmunkások szövetsé­gét, hogy Dissmann Róbert elvtárs, a német vas- és fémmunkások szövetségének ügyvezető el­nöke, a német birodalmi gyűlés tagja vá­ratlanul elhunyt. (A kongresszus tagjai fölállnak helyükről.) Amerikában járt az internacionális kapcsola­tok szorosabbra fűzése érdekében és vissza­jövet a hajón meghalt. A kongresszus az elnök javaslatára a német­országi szociáldemokrata pártnak és vasmun­kásszövetségnek a magyar munkásság kegye­letét tolmácsolta. „A mi kezünkben van a kalapács, amely ha lendül — teremt, ha le­hanyatlik és pihen — akkor 01." Ekkor Propper Sándor elnök hosszabb be­szédben összefoglalta a pártgyűlés munkáját és eredményeit. A kongresszus három napig ta­nácskozott. Megjelöltük azokat az utakat, ame­lyeken járva, közelebb juthatunk egy egészsé­ges kibontakozáshoz. Kialakult az az egységes akarat, hogy hatalmassá kell tenni a magyar szociáldemokrata­­mun­kásmozgalmat, amely nemcsak a munkás­osztály fölszabadulását jelenti, hanem a napirend 6. pontja: a földta munkásmozgalom­.

Next