Népszava, 1926. november (54. évfolyam, 249–272. sz.)
1926-11-03 / 249. szám
20 MB NÉPSZAVA 1926 november 3. vonatkozó Indítványát a maga részéről elfogadja. A kongresszus ezzel a pótlással fogadja el amelynek előadója Szeder Ferenc elvtárs. Szeder Ferenc előadó utalt Ausztria példájára, ahol nagy erővel indult meg a földmunkásság megszervezése. Ha Ausztriában, az iparilag fejlett államban szükségesnek mutatkozott a mezőgazdasági proletariátus és a kisbirtokosság megszervezése, még inkább indokolt az ilyen irányú megszervezés Magyarországon, ahol az ipari munkásság létszámánál fogva egymagában nem lehet elég komoly és súlyos politikai tényező. Kérdés, megvannak-e a mezőgazdasági proletariátus megszervezésének előföltételei? Több mint egy millió mezőgazdasági proletár él és éhezik Magyarországon. Ezenkívül a törpebirtokosok nagy tömegeinek csupán talpalatnyi földjük van és ezek a tömegek közelebb állanak a szociáldemokrata párthoz, mint bármely polgári párthoz. Azt az osztálykinyolvást, amely a városi ipari munkásságra nehezedik, fokozott mértékben sínyli a mezőgazdasági nincstelen nép. Ha az ezerholdak eredetét kutatjuk, mindegyiknél többé-kevésbé föllelhető a hazaárulás ténye. Az agráriusok „hazafiasságára" jellemző, hogy amikor gróf Bánffy Miklósnak választania kellett vagyona és magyarsága között, sietett a román király előtt hűségesküt tenni. (Fölkiáltások: ,,Ilyenek a mágnásaink!" „Ez az ő hazafiságuk!") Fölolvasta Szeder a Felvidék egyik nagybirtokosának, herceg Odescalchynak egy cikkét, amelyben azt írta, hogy ellenére, hogy magyar főnemes volt, megmaradt mégis szlováknak. Tette ezt azért, hogy biztosítsa magának ottani hatalmas birtokát. (Fölkiáltások: „Szégyen!" „És ez magyar főrendiházi tag volt!" „Bánffy kurzuskülügyminiszter volt!") Ha a falu népe bármilyen akcióba kezd, rásütik a hazaárulás bélyegét. A magyar történelem tele van a nagybirtokos osztályhazafiatlan tényeivel. A magyar faluban az igazi szociálpolitika ismeretlen fogalom. (Fölkiáltások: „Hyesmire nincs pénz, csak lótenyésztési célokra!") A kormányzat, a nagybirtokosok azt hajtogatják, hogy a mezőgazdasági népesség betegség-, baleseti és rokkantsági biztosításának nincsenek meg az anyagi lehetőségei. Ugyanekkor 45 milliárdot fordítanak egy évben lótenyésztési célokra. Mert más irányban két kézzel szórják a pénzt. Kulturális téren a magyar iskolapolitika azt célozta, hogy a falusi nép tudatlanságban éljen. Acsádi is megállapítja ezt történelmi munkájában. Klebelsberg kultuszminiszter beismerte, hogy Magyarországon 1 milliónál több az analfabéta. Ezek legnagyobb része a falvakból rekrutálódik. Ámde a világháború, a külföldi államokban való járáskelés pótolta az iskoláztatás hiányait. A mezőgazdasági proletariátus lelke átformálódott. A falusi nép minden legkisebb megmozdulását kíméletlen terrorral iparkodnak elnyomni. Ha Baltazár és a református lakosság nem vonja le, úgy a szociáldemokrata párt fogja levonni a jezsuita szellem következményeit. A faluban Bethlen meghonosította a nyílt szavazást, hogy ilyen módon is terror alatt tartsa a mezőgazdasági proletariátust. A föld nincstelen népének egyedüli szórakozásul a leventézést jelölik ki. Olyan közigazgatási betyárizmust honosítottak meg, amelyhez hasonló csak Oroszországban volt észlelhető. Alapszabályokkal bíró szervezetek szabályos összejöveteleit a vidéki közigazgatási kiskirályok kihágásoknak minősítik és milliós pénzbüntetésekkel bírságolják meg. Ázsiai állapotok dúlnak a falvakban. Minden erővel véget kell vetni a korhadt, reakciós politikai rendszernek, amelyet most a rendőr-, csendőr- és a katonaszuronyok oltalmaznak. Eredményes munka csak a falu népének megszervezése útján érhető el. A Népszava Föld Népe című mellékletének rendszeresítése csak szerény kezdet lehet. Fölolvasta az egyik vidéki elvtárs levelét, amely arról panaszkodik, hogy csendőrök keresték föl és megfenyegették, mert volt bátorsága előfizetni a Népszavára. (Fölkiáltások: „Szégyen! Gyalázat!" „Budapesten is ezt tették a különítmények!") Keserves,áldozatos küzdelem a falusi nép fölvilágosítása, mert ott az osztályöntudata még csak dereng. Ezt az öntudatot azonban ki kell fejleszteni. Ki kell menni a falvakba, terjeszteni kell a röpiratokat. Az új vezetőségnek ezirányban mindent el kell követnie. Fontos, hogy a Föld Népe-melléklet valóban eljusson a föld népéhez. Miután a magyar földmunkásság testvéri együttérzését nyilvánította az olasz fascizmustól üldőBüchler elvtárs határozati javaslatát és a jelentést tudomásul veszi. Ezután következett tött olasz földmunkásság iránt, kérte határozati javaslatának elfogadását, úgyszintén kérte a kongresszus hozzájárulását Reichel Jánosnak a földreform érdekében megindítandó agitációra vonatkozó határozati javaslatához. Szeder Ferenc elvtárs Határozati Javaslata így hangzik: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1926 október 31-én és november 1-én tartott pártgyűlése tudatában van annak, hogy a földművelő nép társadalmi, gazdasági, művelődési és politikai helyzete nagymértékben befolyásolja az ország fejlődését. Egyszersmind megállapítja a pártgyűlés, hogy a jelenlegi politikai irányzat egyenes folytatása annak a feudális politikának, amely évszázadokon át szolgaságban és nyomorúságban tartotta a falvak népét. Az ország érdeke, hogy a földmívelő nép millióit a demokrácia szelleme kulturális és gazdasági téren egyaránt alkotóképessé tegye. A jelenleg uralkodó rendszer a falvak népét csak kényszerítő eszközök igénybevételével képes visszatartani attól, hogy a demokrácia és a szocializmus törekvéseinek a szolgálatába álljanak. A falu népében azonban "már ma is él a szocializmus gondolata, amelynek kifejlesztése és tudatossá tétele a szociáldemokrata párt feladata. A kongresszus ennélfogva kötelességévé teszi a párt minden egyes tagjának, hogy a felvilágosítás és agitáció minden eszközének igénybevételével, a földmunkásság számára kiadott nyilvános füzetek, röpiratok és lapok és a Népszava mellékletének, a Föld Népének terjesztésével arra törekedjék, hogy a falvak dolgozó népe a szociáldemokrata párt politikai pártszervezeteibe tömörüljön. Ezután megkezdődött a vita a napirend 6. pontja, a földmunkásmozgalom fölött. Pászthy Károly (vasutas) amellett érvelt, hoggy minél gyakrabban föl kell keresni a falvak népét, ökölbe szorul a kéz, amikor értesülünk a mezőgazdasági proletariátusra nehezed® elnyomásról. Nem kell firtatni, hogy kinek a háta mögött állanak nagyobb tömegek. Korsch Zoltán (Budapest) elfogadta Szeder elvtárs határozati javaslatát. Különös gondot kell fordítani a gyárakban alkalmazott földmunkások megszervezésére. Kovács József (Szombathely) a mezőgazdasági proletariátus érdekében erőteljesebb parlamenti küzdelmet sürgetett. Fodor József (Felsőgalla, bányamunkás) arra hívta föl a ügyeimet, hogy az állami birtokokon, például Mezőhegyesen, az egyik oldalon pompázó luxusberendezéseket létesít a kormány, a másik oldalon azonban a mezőgazdasági munkások soraiban a legrettenetesebb nyomorúság dúl. a munkanélküliség földmunkája azt hangoztatta, hogy a mezőgazdaéleszteni kelll az öntudatot, a bátorválasztás után sok földmunkás állávolt bátorsága a kormány jelöltje mezőgazdasági proletariátusban a magyar, keresztény munkásokat Sok bányamunkást késztet. Hegyi Imre (Győr) sági proletariátusban ságot. Az öttevényi fát vesztette, mert ellen szavazni. A hatalom színtiszta nyom el. A falu népében el kell ültetni a vágyat, hogy fölszabaduljon és emberséges élethez jusson. Holló János (Debrecen): Bár a kongresszusnak nem az a feladata, hogy részletkérdéseket tárgyaljon, hanem, hogy általános, nagy irányelveket állapítson meg, mégis kénytelen ilyen részletekre is kiterjedni, mert tűrhetetlen állapot az, hogy Hajdú megyében a főszolgabíróságon kézbesítik az elvtársakhoz intézett leveleket, a csendőrségen pedig sorra pofozzák azokat, akiket a párttitkár meglátogat. Reisinger Ferenc (Miskolc): Mindig azt halljuk, hogy a fölmunkások szervezése rájuk nézve elviselhetetlen terhet jelent. Volt idő, amikor a városi munkásság is épp úgy el volt nyomva, de meghozta a fölszabadítására szükséges áldozatot. Ha nagyobb az elnyomatás, természetesen nagyobb áldozatba kerül a fölszabadulás. Nem szabad visszarettenni az üldözésektől. Schmidtmayer Vilma (Budapest): A földmunkások szervezése terén rettenetes visszaesés tapasztalható. Még a Népszavát sem lehet hozzájuk eljuttatni. Tegyék meg azt, amit azelőtt az elvtársnők tettek, akik maguk vitték a röpiratokat és a Népszavát a falvakba. Tegyék lehetővé, hogy az elvtársnők ezután is végezhessék ezt a fontos és eredményes munkát. Szeder elvtárs zárószavában röviden felelt az elhangzottakra. Holló elvtárssal polemizált és kifejtette, hogy a földmunkásprobléma nemcsak szakmai, hanem pártszervezeti probléma is. A kongresszus ezután a jelentést tudomásul vette, Szeder határozati javaslatát és Reichel indítványát egyhangúlag elfogadta. Következett: a napirend 3. pontja: az inditványok. Farkas István előadó referált a beterjesztett indítványokról. A pártvezetőségnek az az indítványa, amely bizottság kiküldését javasolja a pártszervezeti szabályzat egyes pontjainak módosítása érdekében, a 11-es bizottság megválasztása folytán már tárgytalanná vált és ezzel kapcsolatosan tárgytalanná váltak a földmunkások szervezetének, az élelmezési munkások szervezetének, valamint a tatabányafelsőgallai pártszervezetnek ugyancsak ezzel kapcsolatos indítványai. (A kongresszus ehhez hozzájárult) A VIII. és a XII. pártszervezeteknek azok az indítványai, amelyek a pártnapnak keddről más napra való átvételét célozzák tisztára helyi jellegűek. Javasolja, hogy ezeket az indítványokat a budapesti helyi szervezetekhez utalják át. (A kongresszus így határoz.) A XI. pártszervezetnek a pártegység helyreállítását célzó indítványát elfogadásra ajánlja. (Az indítványt a pártgyűlés elfogadja.) A XIV. pártszervezetnek azt az indítványát, hogy a pártnak csak olyan alkalmazottai lehetnek, akik szocialista kötelességüknek eleget tesznek, mindenki természetesnek kell, hogy találja. Elfogadásra ajánlja. (Így határoznak.) A XV. pártszervezetnek központi pártkönyvtár létesítését célzó indítványára vonatkozóan — amelyet tévesen jeleztek a XIV. pártszervezet indítványának — megjegyzi, hogy ennek megvalósítása jelenleg pénzügyi akadályokba ütközik. Javasolja, hogy az indítványt utasítsák a pártvezetőséghez. (Így döntenek.) Az Országos Nőszervező Bizottságnak azt az indítványát, hogy a Népszava vasárnap gyermek- mellékletet hozzon, az előadó javaslatára szintén a pártvezetőséghez utalják. A tatabányafelsőgallai pártszervezetnek az az indítványa, hogy a Nőmunkást a párt nőtagjai a pártadó fejében ingyen kapják, bizonyos pénzügyi nehézségekbe ütközik. Utasítsák ezt az indítványt is a pártvezetőséghez. (Így döntenek.) Ugyancsak a pártvezetőséghez utasítják Deák Lajos és társainak azt az indítványát, hogy a párt adjon ki sportlapot. Van még egy indítvány a rokkantaik ügyében, ezt Fráter Samu elvtárs fogja megindokolni. A háború rokkantjainak sorsa Magyarországon elviselhetetlen. Fráter Samu elvtárs a rokkantak ügyét teszi szóvá A rokkantaknak nagyon jólesik, hogy, a parlamenti csoport minden tőle telhetőt elkövet az érdekükben. De a községi frakcióhoz is kérésük van. A fővárosban minduntalan gyűjtéseket rendeznek a rokkantak nevének a fölhasználásával, de a gyűjtések eredményéből a rokkantak sohasem látnak semmit. A rokkantak azonban nem is számítanak erre, mert egyetlen reménységük a szervezett munkásság. A kormány a rokkantak támogatását a munkásokra alapítja és adót vet rájuk. Pedig a rokkantak nem külön a munkásokért hanem az országért, a vagyonért harcoltak és fáj nekik, hogy szegény munkástársaik kenyeréből vesznek el a számukra. Azt kívánják, hogy a hatóságok az utcai árusítások engedélyezésével tegyék lehetővé a rokkantak megélhetését. Ne engedjék, hogy beadványaik elintézetlenül maradjanak. Követelik, hogy az árusításra kiadott engedélyeket fölülvizsgálják a rokkantak bevonásával. A villamostársaságoktól pedig azt kérik, hogy a rokkantaknak kedvezményes- vagy szabadjegyet adjanak, hogy ne kelljen munkaképtelen testüket a városon végigvonszolniuk. A kongresszus kimondja, hogy magáévá teszi a rokkantak ügyét a beterjesztett javaslatot pedig a községi frakcióhoz utalja. Holló János (Debrecen) és Szeder Ferenc személyes tárgyú felszólallásaii után Propper Sándor elnök közölte, hogy a németországi vasmunkások szövetsége táviratban értesítette a magyar vasmunkások szövetségét, hogy Dissmann Róbert elvtárs, a német vas- és fémmunkások szövetségének ügyvezető elnöke, a német birodalmi gyűlés tagja váratlanul elhunyt. (A kongresszus tagjai fölállnak helyükről.) Amerikában járt az internacionális kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében és visszajövet a hajón meghalt. A kongresszus az elnök javaslatára a németországi szociáldemokrata pártnak és vasmunkásszövetségnek a magyar munkásság kegyeletét tolmácsolta. „A mi kezünkben van a kalapács, amely ha lendül — teremt, ha lehanyatlik és pihen — akkor 01." Ekkor Propper Sándor elnök hosszabb beszédben összefoglalta a pártgyűlés munkáját és eredményeit. A kongresszus három napig tanácskozott. Megjelöltük azokat az utakat, amelyeken járva, közelebb juthatunk egy egészséges kibontakozáshoz. Kialakult az az egységes akarat, hogy hatalmassá kell tenni a magyar szociáldemokratamunkásmozgalmat, amely nemcsak a munkásosztály fölszabadulását jelenti, hanem a napirend 6. pontja: a földta munkásmozgalom.