Népszava, 1927. január (55. évfolyam, 1–24. sz.)
1927-01-01 / 1. szám
évfolyam, 1. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre . 12 pengő — külföldre - 81 pengő Egy hóra . . 4 pengő — külföldre _ 7 pengő Ausztriában egy hóra .............. 5 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI UTCA 1SZ. Telefonszám .... József 3—30 és Józse 3—32 Budapest, 1027 Január 1. szombat MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL. BONDEN' SAPV KfW' • Ára 32 fillér (4000 Korona) Egyed számára 18, ünnepnap 24, vasárnap 32illér Ausztriában SO, vasárnap 40 grosehen. Jugoszláviában hétk. 3 dinár, vasi 4 dinár, Franciaorez.•30 tr, Csehszlovákiában hétk. 150 ik, vas. 2 ek. KIADÓHIVATAL: VJH, CONTI UTCA 4. SZ. Telefonszám J. 8-30, J. 3-31 és J. 8-32 Pitt hoz az uj esztendő, mi vár rájnk az uj évben? — ezek a kérdések fohászkodnak föl a szilveszteri éjszakán millik ayakáról. A jobbra, szebbre, békésebb életre vágyó lelkek szeretnék áttörni az ismeretlenségnek, a jövendőnek titkokat takaró falát, szeretnének betekinteni a történelem műhelyébe: mi készül ott, a békének és munkának szerszámait, a harcnak fegyvereit, avagy a szolgaságnak bilincseit kovácsolják-e? Mit hoz az új esztendő? Mintha a kérdésben benne volna már a felelet is. Csak éppen, hogy az emberek nem gondolkodnak fölötte. Kérdeznek és fohászkodnak, vágyakoznak és reménykednek és nem veszik észre, hogy a kérdező, reménykedő, fohászkodó szavak szétporladnak a semmibe, eloszlanak a levegőbe .. válasz nem érkezik rájuk. Mert honnan is érkeznék a várva-várt válasz. Kitől? A kérdések mégis elhangzanak és a jókívánságok is: boldog új évet! — kiáltozzák rá egymásra az emberek. Mintha bizony a jókívánságoknak volna valami foganatjuk — tettek nélkül! De persze a jókívánság ingyen van és kényelmesebb kérdezni, mint felelni is rája. Ez az átkozott kényelmesség, a gondolkodásnak ez az ősi lustasága, az élettel szemben való felelősségnek fölháborító hiánya züllesztette le az emberiséget a csordaélet színvonalára, ahol jobban hatnak az ösztönök, mint a léleknek és az öntudatnak a szava. * " Mit hoz az új esztendő? Hát mit hozna, mint szolgaságnál, szegénységnél, jogtalanságnál és az emberi méltóság megcsúfolásánál egyebet, ha még mindig ott tartunk, hogy a fekete éjszakába kiáltjuk értelmetlen és buta kérdéseinket. Mit hozhatna az új esztendő? Honnan, hogyan, kitől"! Micsoda rejtelmes erőkben hisz a szolgaságba sújtott ember? Az új esztendő nem hoz semmit! Az idő száguld. Fölöttünk száguld el és agyongázol bennünket, ha nem futunk vele. Méri a történelmet, de nem törődik azzal, hogy ez a történelem milyen, kik vannak fönt és alant. Az időnek nincsen érzéke az emberi dolgok iránt. Fogalom. Semmi vagy minden. A rabszolgák fölött éppen úgy elfut, mint a rabszolgatartók fölött. Nem segít és nem gyógyít, amint azt a kényelmesek és a tehetetlenek közmondásba faragták. Életünk mértéke az idő és amit mi elmulasztunk, nincs aki pótolja. Ostobaság összetéveszteni az időt a történelemmel. A történelem mi vagyunk.. Az idő is bennünk van. Ne kérdezzünk hát, hanem cselekedjünk. A cselekedeteinkben, a tetteinkben van a múlt, jelen és a jövendő. Mi lesz? Tálunk függ! Nincs titok, nincs rejtelem, nincs véletlen. Csak ok és következmény van. Visszafelé sírni és előre fohászkodni együgyűség. • Az emberiség nagyobb fele még most is fejemmel és csodálattal tekint föl a maga fölé épített hatalomra, akár csak az egyiptomi rabszolgák a szfinkszre, amelyhez a köveket ők maguk hordták. Csoda,de hát, ha a szfinksz megöli a tudatlan, együgyű, gyáva és tehetetlen tömegeket? Pedig a rejtély nagyon egyszerű: nem kell köveket hordani. * Ebben a kicsiny országban is milliók félik a hatalom erejét és találgatják az erdélyi szfinksznek szándékait. Mit akarhat Bethlen? — ezt kérdik a lapok, a pártok, ezt kérdi a falu és a város. Mintha bizony akarhatna Bethlen valamit, ha az elnyomott és kizsákmányolt tömegek azt nem akarnák, ha észretérnének és fölismernék, hogy nem az ellenforradalmi reakció erős, hanem ők gyöngék és tehetetlenek. A hatalom forrása mindig a tömegek félelméből és akaratnélküliségéből fakad és az erőszak csak addig maradhat az a milliók fölött, amig a milliók nem szögezik vele szembe a maguk akaratát. A nagybirtokosokon, nagytőkéseken és ezek szolgáin kívül alig is van ebben az országban valaki, aki Bethlen kormányzását üdvösnek, jónak, az országra és a népre nézve szerencsésnek és boldogítónak tartaná. Ellenkezően! Városokban és falvakban sziszeg az elkeseredés, forr a gyűlölet, jajgat a nyomor, nyöszörög az éhség. És az ellenforradalom mégis többségre jutott. Ne mondja azt senki, hogy csak a nyílt szavazás okából. Sokkal inkább a szervezetlenség, a tudatlanság, a gyávaság okából. A nyílt szavazás csak következménye annak, hogy a hatalom tudja a tömegek szervezetlenségét, gyávaságát és öntudatlanságát. Ezen kell segíteni! Mégpedig nem úgy, ahogyan eddig törént. Mert ami eddig történt, kevés is volt, erőtlen is volt. Nem kereshetünk kibúvókat és nem bízhatjuk az időre népünk sorsát. Titkos szavazással, a közszabadságok teljességével, becsületes és tiszta választással bizonyára nagyszerű győzelmet vívtunk volna ki. A dolog így nagyon egyszerű lett volna. De hogyan akarjuk a nyílt szavazást lebunkózni, hogyan akarjuk a közszabadságokat kivívni, hogyan akarjuk az ellenforradalmi diktatúrát megdönteni és győzelemre segíteni a demokráciát? Mindennek a véghezviteléhez kell annyi bátorság, erő, elszántság, áldozatkészség, mint nyíltan szavazni — a demokráciára. Márpedig mindezt nekünk kell véghezvinnünk, az elnyomott, kizsákmányolt munkásosztálynak. Ezzel tisztában kell lennie mindenkinek. Sehonnan sem kapunk és sehonnan se várjunk segítséget és ha nem akarunk elrothadni, elpusztulni, holttá dermedni, akkor vállalnunk kell a harc minden kockázatát. Mit hoz az új esztendő? Ezt a kérdést úgy kell megfordítani, hogy: mit viszünk át mi az új esztendőbe? Nemcsak ami eddigvolt: a harci kedvet, vagy a mindenre elszánt bátorságot, a fanatikus áldozatkészséget, hanem a példamutató hősiességet is! Ezt az utóbbit kell átviliund az új esztendőbe! Mert harc lesz, ha nem is akarjuk. Hát akkor inkább akarjuk ésvállaljuk a harcot! Nekünk ez kötelességünk és ha belepusztulunk is, végig kellverekednünk a háborúságot, amely a diktatúra és demokrácia, az ellenforradalom és szocializmus között folyik immár hét esztendő óta. De nem pusztulunk bele! "Győzni fogunk. Hiszünk a magyar proletariátusban, hiszszük, hogy meg lehet kongatni benne a harangot és mint amikor tűz gyúl ki a faluban, úgy veri őket össze, egy táborba, egyetlen győzhetetlen seregbe a veszedelmet hirdető harang nyelve. Köszöntünk, harcos, 1927-es esztendő! MMMMMMMKM Szociáldemokrácia« — Cikksorozat. — IV* Abból a tételből indultunk ki, hogy a szocializmus az osztályklönbségek, az osztályellentétek eltörlésére törekszik, vagyis az a célja, hogy minden osztályelnyomatást és osztálykizsákmányolást megszüntessen. Ennek a tételnek a vizsgálata kapcsán megállapították mindenekelőtt azt, hogy osztálykülönbségek igenis vannak s máryjaban megrajzoltuk ezek legjellemzőbb vonásait. Az eddigiek folyamán azt is meg tudtuk állapítani, hogy az osztályok tagjait ne forrasztja egybe s hogy az egyes osztályokat mi választja el egymástól: az azonos érdekek és életföltételek fonják egybe valamely társadalmi osztály tagjait s az eltérő érdekek és életföltételek választják el egymástól a különféle társadalmi osztályokat. Menjünk tovább egy lépéssel. Azt kell most vizsgálnuunk, hogy ha vannak is társadalmi osztályok, van-e valóban osztálykizsákmányolás és osztályelnyomatás is? Mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy ha az emberek egy bizonyos csoportját azok azonos érdeke fűzi egy társadalmi osztályba egybe, akkor teljes joggal beszélhetsünk osztályérdekről is. Mert hiszen valamely, társadalmi osztály tagjainak közös érdeke nemcsak egyéni érdekük,hanem egyúttal érdeke egész osztályuknak, tehát osztályérdek. Osztályérdeknek tehát valamely társadalmi osztály tagjainak közös érdeket nevezzük. Valamennyi munkáltatónak közös osztályérdeke például az, hogy elesendő olcsó munkaerő álljon rendelkezésre. A nagybirtokosoknak például osztályérdekük az is, hogy az állam olyan vámpolitikát folytasson, amely a garbona árát minél magasabbra csavarja, ugyanakkor osztályérdekük, hogy az állam minkláspolitikájának segítségével a tömmiveszunokásokbére minél alacsonyabb legyen.s így tovább. Ha tudjuk, hogy vannak osztálykülönbségek és ha tudjuk, hogy vannak osztályérdekek, azt kell most már kutatnunk, vannak-e osztályellentétek is? Ennek a kérdésnek az eldöntése nyilvánvalóan attól fügig, váljon a meglévő különféle osztályérdekek olyan termés esetűek-e, hogy osztályellentéteket teremtenek. Az előbbi példák erre a kérdésre márválasszal is szolgálnak. Mert hiszen nyilvánvaló, hogy ami a fölsorolt egyik esetben érdeke mondjuk a nagybirtokosok osztályának, az éppenséggel nem érdeke sem a földmívesmunkások, sem az ipari munkások osztályá-nak. Mert a magas gabonavámok fokozzák ugyan a nagybirtokosok jövedelmét, de ugyanakkor megdrágítják az ipari munkások kenyerét. És az olcsó munkaerő fokozza ugyan a munkáltatók hasznát, de ugyanakkor leszállítja a munkások életszínvonalát. Vagyis ezekben az esetekben e különféle osztályokérdekei egymással homlokegyenest ellentétesek. • Az előző közlemények a Népszava december -M-iki, 19-iki és 25-iki számaiban jelentető meg.