Népszava, 1927. január (55. évfolyam, 1–24. sz.)
1927-01-01 / 1. szám
1927 január 1. NÉPSZAVA Ne en MiM elraMin választótesttcat! Munkások! Picsnkásnők! Elvtársak! A belügyminiszter a 263.000/1926. szám alatt kiadott rendeletével az országgyűlési képviselőválasztók 1927. évi névjegyzékének új összeállítását rendelte el. Az összeállítás egyénenkénti összeírás alapján történik. Az összeírást 1927. évi január 8-tól bezárólag január 25-ig összeíró biztosok végzik. városokban és 5000 lakosnál népesebb községekben naponta reggel 8 órától délután 2 óráig lakásról lakásra járva végzik az összeírást. Az összeíró biztos az összeírottak jegyzékét az illető ház kapuja alatt kifüggeszti. Az összeírandó fél az összeíró biztos előtt a választói jogosultságát okmányokkal köteles igazolni. Az összeíró biztos értesítőt hagy a lakásán annak, akit nem talál otthon. Aki ilyen értesítőt kap, vagy aki jelen van az összeírásnál, de a választói jogosultságát azonnal igazolni nem tudja, annak nyolc nap alatt az összeíró biztosnál személyesen kell kérnie a névjegyzékbe való fölvételét. A nyolcnapi határidőt az értesítőn föltüntetett keltezés napjától kell számítani. A jelentkezések elfogadása céljából az összeíró biztosok délutánonként 5 órától este 8 óráig, vasárnap és ünnepnapokon pedig délelőtt 9 órától déli 12 óráig az elöljáróságok hivatali helyiségeiben tartanak hivatalos órákat. Akit az összeírásnál kihagytak, az a jegyzéknek a házban történt kifüggesztésétől számított nyolc nap alatt fölszólamlással élhet. A fölszólamlást az összeíró biztosnál írásban is be lehet nyújtani. Ugyanott lehet fölszólalni, ha valakit jogosulatlanul vettek föl a jegyzékbe. Fölhívjuk tehát mindazokat, akik az összeírás idejében a délelőtti órákban nem tartózkodhatnak odahaza, hogy összeírásuk végett a délutáni és esti órákban föltétlenül jelentkezzenek az elöljáróságoknál működő összeíró biztosoknál. Vigyék magukkal egyúttal a választói jogosultságuk igazolására szolgáló okmányaikat. (Születési bizonyítvány, házasságlevél, iskolai bizonyítvány vagy tanonclevél, lakásbejelentő szelvény, illetőségi bizonyítvány, munkakönyv vagy a legutóbbi választásnál fölhasznált szavazóigazolvány, stb.) Közlése elsen, ahol 5000-nél kevesebb a lakosság száma, az összeírást ugyancsak házról-házra járva az elöljáróság tagjai végzik, de az összeírottak jegyzékét nem a házakban, hanem a községháza hirdetőtábláján függesztik ki. A kihagyás és a jogosulatlan felvétel elleni felszólamlásokat ezekben a községekben is a jegyzék kifüggesztésétől számított 8 nap alatt a községházán kell benyújtani. Az összeírás után az országgyűlési képviselőválasztók ideiglenes névjegyzékét az egész országban az 1927. évi február 15-től március 1-ig a városházán, illetve a községházán közszemlére kell kitenni. Mindazok, akiket a közszemlére kitett névjegyzékből kihagytak, azok 1927. évi február 15-től bezárólag március 1-ig a kihagyás ellen a közigazgatási bírósághoz élhetnek panasszal. A panaszt az illetékes elöljáróságnál írásban kell benyújtani és mellékelni kell a választói jogosultságot igazoló okiratokat (illetve az okiratok hiteles másolatait). Országgyűlési képviselőválasztó joga van: minden férfinak, aki életének 24. évét betöltötte, illetve 1927-ben tölti be, tíz év óta magyar állampolgár, két év óta ugyanabban a községben vagy városban lakiik, vagy ott van a lakása és az elemi népiskola negyedik, osztályát sikeresen elvégezte, vagy ezzel egyenlő érrtékű műveltség megszerzését igazolta. „Régi jogon" országgyűlési képviselőválasztó az is, aki az 1918. évre érvényes országgyűlési képviselőválasztói névjegyzékbe föl van véve. Országgyűlési képviselőválasztó joga van továbbá minden nőnek, aki életének 30. évét betöltötte (illetve 1927-bentölti be), tíz év óta magyar állampolgár, két év óta ugyanabban a községben vagy városban lakik, vagy van lakása és az elemi népiskola hatodik osztályát sikeresen elvégezte, vagy ezzel egyenlő értékű műveltség megszerzését igazolta. Amely nő csak négy ellemi osztályt végzett, csak akkor bír választójogi jogosultsággal, ha a 3€ éves életkort már betöltötte és ezenfölül legalább három élő gyermeke van, vagy saját vagyonának jövedelméből vagy saját keresetéből tartja el magát és önálló háztartást vezet. Ugyanezen kellékek fönnforgása esetén választói jogosultsággal bírnnak a visszahonosítottak is. Ellenben, akik nonoptáltak, de Nagymagyarország (a régi Magyarország) területén születtek és 1921 előtt négy éven át Magyar Az egyik magas, pirosarcú postás társai hahotása köziben egyszerre eresztett le a torkán egy halat. András szédült támolygással zökkent tovább utcáikon, tereiken, hidakon. Emberekbe ütődött, fázott, forróság lepte el, járműveik közt ténfergett, csoportosulásokon keresztülvágott,köszönt egy öreg, fehérszakállú urnáik, aki ijedten köszönt vissza. Egy kofár kosaraival fölsegített a villanyosra. Megállt ékszerüzleteik előtt és tompán bámulta a kirakatok sárga kincseit. Havas tócsából fölvett egy szivarvéget, valami aranygallléres katonafélétől tüzet kért hozzá és tüdejében forgatni kezdte az émelygős, vastag füstöt. Bement egy mozi előcsarnokába, leült a fűtőtest melletti padra és a zsongitó melegtől az első percben elaludt. Féllóra múlva fölkeltette a rendőr és kiikergette az utcára. Megfordult a nedves, esürü ködben. Alig tudott félreugrani egy autó elől. Megindult a falaik tövében, de szeretett volnra aludva elnyúlni a havasi járdán. A fiákerstand előtt sokáig ácsorgott és irigyelte a didergő gebéket, amelyeknek ablakos zsák lógott a nyakukban. — Jaj, ha én jó lehetnék... Két lába egészen elzsibbadt a hidegtől. A sarok felől pattogó tánczene csapott hozzá és hullámozva folyt be fülein. A hangok áramában megindult a zenés világosság felé. Akávéház előtt száz villanykörte fehér izizása nyársalt szemébe. Sikin pislogott a szikrázó fényözönben, megfürdött benne, az első pillanatban szinte melegnek vélte. Szíve táján bizsergést érzett tőle: az élet követe volt ez a nagy fényesség, amelyből neki is jutott. Bárgyú vigyorgás ült ki arcára, föllelkesedett, fütyörészni próbált a vastag üvegtáblákon átzengő furcsa muzsika foszlányaira. — Juj, juj, ez csak ám az élet... A bejárat hármas téli ajtaja előttt megállt. Nagyságaik, urak jöttek-menteik és ha nyilt az ajtó, a kicsapódó, jószagu meleg lágy selyemizem időként érintette lakcát. Ez a meleg szag önkéntelenül behúzta az első ajtó sarkába, ott rogyó térdekkel meggyibbosakodott és boldog szorongással habzsolta a langyos levegőt. A jövő-menő vendégek bundáik prémjével sorolták Andrást, koldusnak nézték, de a szűk ajtó közben kényelmetlen lett volna aprópénzért a nadrágzisebbe nyúlni. András egyszerre befordult a második ajtóközbe, ahonnan melegebb áramlásiakat érzett. Itt már csak vastag, szürke pokrócfüggöny választotta el a legbelső ajtótól. Ismét beletapadt a sarokba, elérzékenyültem simogatta a függöny finom anyagát és heves vértolulás rángott benne, valahányszor a nyíló ajtó mögül fűszeres szagok kúsztak az orrába. Lassú óvatossággal keskeny résnyire félrehúzta a függöny szélét és ijedtt kíváncsisággal leskelődött a belül kavargó tündérsokadalomra. A mesék káprázó világa színesedett előtte, szépségesen szép panoráma, hosszú perceikig tartó kábulat. Mérhetetlenül fenséges volt ez a látvány: hatalom, bőség, melegség. András, a falusi árvagyerek mocskos istállókhoz szokott béresszemeit égette most a vagyon elfulladó tobzódása. Három hete csatangolt ebben a városban munka után, mert otthon az idén kisült a földből a termés, nem volt egy falatnyi kenyere a szegénységnek. Az éhség szívta föl Pestre, ahol milliónyi élet nyüzsög és ahol két kemény karja után ő is remélt egy kis harapnivalót, amig tavasszal újra visszamehet törni a fekete, kegyetlen földet. Hosszú ideig tartott, míg a szédítő kavargásból a részletekh szoktathatta szemeit. Aranyfelhőben úszott, csillogó tündérpalota belseje. Hófehér abroszokkal borított asztalok körül nagyon nagy urak ültek, ettek, ittak, nevetgéltek, beszélgettek az asszonyaikkal. Arany virított a mennyezetről, a falakról és bíborpiros, vastag szőnyeg borította a padlót. Méltóságos arcú pincéreik futkároztak roskadásig rakott tálakkal, ezüstnyakú üvegekkel, amelyeknek színes leve pezsegve csurrant az öblös poharaik alján. Hátul, a terem mélyén, kerek emelvényen röhögő négerek fújták, püfölték, rúgták, fűrészelték szerszámaikat, amelyeikből a pokol forró muzsikája fröcökölt elő. — Nézd mári, a lubickos pofájunkat... Révedt álmékkodásban vacogott András. Hát, ilyen is van, ilyen is lehet? Az ismeretlen csodák alázatosra kalapálták agyát. Meghunyászkodó félelem terjengett el benne. Sáros, agyonlapított, kenyértelen falujának képe most úgy tolult föl szájába, mint a hányadék émelygő utálata. Szeme megakadt a legközelebbikis kerek asztalon, amely mellett kövér úriember ült egy kövér asszonnyal. Az asszony búzakék selyemruhájából rózsásan opálozott ki csupaszon hagyott feeble és háta. Az asztalon fényes ezüsttálakban ropogósra sült húsok párologtak. Sima mozdulatokkal emelték szájukhoz a villát, amelynek hegyére szúrva zsírtól csurgott a finom húsfalat. András kövülten meredt rájuk, csak szemgolyója mozgásával követte a villáik útját a tányértól a szájakig és vissza. Hangosan fölcsuklott. — Juj, te édes jóisten... A pincér újabb tálat hozott. Egy egész rózsálló mialapfej mosolygott le róla, habfehér fogsora között pici narancsot tartott. A kiürült tálak helyét elfoglalta a friss étel és András görcsberándult, testtel figyelte a kövér úr késének gyakorlott nyisszantásét, amelytől kettéesett az állatocska jóizű sült feje. Akkorát nyelt, hogy a belei megcsavarodtak. — Jaj! Az éhség úgy vonított benne, mint haláltdüzöttek. — Jaj! Tompán nekiütődött a legbelső ajtónak. A hirtelen zajra odapillantott az úri pár és ellenségesen figyelték a függöny elhúzódó széle mögül kisárgálló arcát, amelyben vörös lobogással lángolt két szeme. Andrást szivenütötte a félelem. — Jaj! Jaj! A nő valamit mondott az urnáik, amire bugyborékolóan nevetni kezdtek. Sietve folytatták a habzsolást, gyakran Andrásra néztek és ilyenkor újra kicsurrant a kacaj, melyből egyegy csontigvárgó foszlány Andrásig csapódott. — Hát ez mi? Valahonnan, egészen mélyről, talán a talpából, vagy még azon is alul, legalulról, az anyaföldből, amelynek vögét tépték ezernyi ősei ország területén laktak, azoknak a magyar állampolgárságát (ebből a szempontból tehát a választói jogosultságát is) vélelmezni kell, akár kérték a visszahonosításukat, akár nem. Azonnal készítse elő tehát mindenki minden okmányát! Ha nincsen kéznél, szerezzük be okmányainkat! Testvéri üdvözlettel A Magyarországi Szociáldemokrata Párt. A francia szenátusi választások Párisból jelentik: A köztársasági szövetség jelölőbizottsága csütörtökön ejtette meg a Seinemegyében a küszöbön álló szenátusi választások jelöléseit. Millerand volt miniszterelnököt a bizottság csupán a tizedik helyre jelölte és minthogy a januári választásokon csupán 9 szenátori mandátum kerül a Seine megyében betöltésre. Millerand úgy döntött, hogy külön listán jelölteti magát. Olvasóink figyeljjék! A január 1-től kezdődő kötelező pengőszámítás nagyon sok proletárcsaládban fog zavart okozni, különösen addig, amíg megszokjuk csekély fizetésünket még csekélyebb pénzegységre átszámítva beosztani. Január 1-től már pengőben és pengőfillérben lesz kiírva minden ár. A könnyebb számítás és átértékelés szempontjából segítségükre akarunk lenni olvasóinknak, ezért már lapunk karácsonyi számában adtunk egy Népszava pengőszámítási táblázatot. De ezt a táblázatot apró számokkal közöltük, rotációs papíron, amelyen hosszabb ideig tartó használat után a számok nem eléggé olvashatók. Ezért lapunk mai számában minden olvasónk számára mellékelünk egy kartonlapra nyomott pengőszámítási táblázatot, amelynek az első oldalán 1927-re szóló naptárt is adunk. Ha olvasóink ezt a Népszava-pengőnaptört a megfelelő vonalon három rétre összehajtják, akkor tárcában vagy retikülben nagyszerűen hordható és mindenkor kéznél van kívülről a naptárrész, belülről pedig a pengőátszámítási táblázat. Ennek segítségével megkönnyítjük dolgainkat úgy a vásárlásnál, mint fizetésünk fölvételénél, vagy pénzváltás alkalmával. Kérjük olvasóinkat, hogy mindenki saját érdekében őrizze meg ezt a táblázatot és vigye azt mindenkor magával. Tisztelettel a Népszava kiadóhivatala. 3