Népszava, 1927. január (55. évfolyam, 1–24. sz.)
1927-01-09 / 6. szám
12 Föl a zsilipekkel! (Aktuális vers.) Zordon sivatag: kétségbeesés! Nincsen virágod, homokod sivár, melybe a fáradt vándor belevész...A Lángoló nap hiába ontja fényét, meddő méhedből nem kél ki az élet. A dús erő is elveszti reményét. Testvér, ne fuss a sárga sík felé, honnan fehérlő csontok intenek gonosz kacajjal vak futó elé. Ne hidd, hogy minden, minden elveszett, mert nem látod a fényes tornyokat. Megvan, ha más nincs, két dolgos kezed. Ledőlt emléket, omló foliákat a te erőd majd újból fölemel, ha újra győz a büszke akarat... A sárga sikla — föl a zsilipekkel! -zuhogjon zúgva remény áradása. Ne labdázzon a kétség a sziveddel. Fogházban, 1921 január. Szakasits Árpád. hígSZISÉI Kép. A „Társadalmi Egyesületek Szövetségé"-nek vezetősége néhány hónappal ezelőtt akciót indított, hogy a frankper elítéltjeinek kegyelmet eszközöljön ki. Ez a szövetség volt az, amelynek egyik ünnepélyes gyűlésén, amelyen Albrecht főherceget díszelnökségébe beiktatták, elhangzott ama nevezetes, nem minden célzat nélkül való bibliai kérdés: „Te vagy-e az eljövendő?" Ez a szövetség az, amelynek egyik felünk cionáriusa ^szintén, bgjfc^yc^gjcer vezve a frankügybe s ugyancsak ennek a szövetségnek a helyiségében szortírozták aj „esküt tett bajtársak a hamis frankokat. A szövetségnek természetesen az egész frankhamisítási ügyből kifolyóan semmi baja nem esett, mert nem is eshetett, mert helyiségében nem választási agitáció céljait szolgáló, terjesztésre hivatalosan is engedélyezett röpiratok hevertek, csak hamis frankok. Ez pedig lényeges különbség, amit a munkásegyesületek egynémelyikének fölfüggesztése és hatósági zaklatása eléggé bizonyít. Semmit sem vétett tehát stílusa ellen az Társadalmi Egyesületek Szövetségé"-nek vezetősége, amikor akcióba lépett a frankhamisítási ügy elítéltjeinek megkegyelmezése érdekében és különböző eszközökkel, különböző utakon és módokon — amelyekről egyszer-másszor lapunkban meg is emlékeztünk — a kormányzóhoz intézett kérvény alá mintegy 300.000 aláírást gyűjtött, köztük, amint hangsúlyozottan hirdetik, 20.000 zsidóét is. •Az ily módon fölszerelt kegyelmi kérvényt hétfőn terjesztették föl a kormányzóhoz. A kérvény különöskép hangoztatja, hogy „az elítéltek sem az elhatározásnál, sem tettük végrehajtásánál nem gondoltak a maguk egyéni céljaira", csupán rosszul értelmezett politikai motívumok vezették őket. Ezzel a megokolással, hogy helytáll-e, vagy nem, nem kívánunk itt most foglalkozni. Van azonban ennek a kegyelmi kérvénynek egy jellemző passzusa, amely erős fénnyel világít rá annak az osztályának szellemi és erkölcsi értékére, amelynek „hivatott" vezetőiül jelentkeznek a kegyelmi kérvény szerkesztői, amikor többek között ezeket mondják Nádosy Imre volt országos főkapitányról: „a magyar középosztálybeli úr eszményképévé kifinomodott országos főkapitány"... Itt meg kell állnunk. Tehát ő volna a magyar középosztály reprezentánsa, olyan tökélyre fejlett szellemi és erkölcsi képviselője, mint amineket a nagy amerikai filozófiai író, Ralph Waldo Emerson, rajzolt elénk az „Eraberí sók szellemi képviselői"-ben. Az ő alakja, egyénisége, lelki magaslatainak sugárzása volna az a mágikus erő, amely a magyar középosztálynak, vagyis a magyar értelmiséginek „örök eszménykép"-ét jelentené. El kell boronganunk e megállapítás fölött. Mert valahogy igaz. Akik leírták,azoknak szívükből jött. Saját belvilágukat vetítették elénk megállapításukban. És magunk előtt látjuk Nádosy Imre alakját, mint szürke igazságügyminiszteri hivatalnokét, akinek különösebb érdemei és értékei sohasem voltak. Látjuk őt hajlongani Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszter előtt- és ismerjük későbbi szerepét, mint a ,,fajvédő"-k egyik erősségének. Látjuk osztályg't.*áét és cint e.^jelenséggel határos kegyetlenségét politikai okokból internált, teljesen ártatlan emberekkel, férfiakkal és asszonyokkal szemben és látjuk tavaszi vagy nyári napsütésben a Váci-utcai vagy dunaparti korzón — mint ,,előkelő", de mindvégig tucatvilágfű. És végül — megjelenik a világ előtt, mint egy pénzhamisító társaság törzsfőnöke. Politikai célokból követte el tettét? Lehet. Nem firtatjuk. Ha valóban politikai motívumok vezették, akkor annál rosszabb ránézve, mint a „magyar középosztálybeli úr eszményképeire, mert tette megdöbbentő szellemi korlátoltságra, politikai műveletlenségre és erkölcsi sülyedtségre vall. Ha a magyar középosztály, a magyar értelmiség Nádosy Imre-típussá kíván „kifinomodni", akkor jaj, százszorosan jaj ennek a társadalmi rétegnek és ennek az országnak, mert akkor itt minden korhadt s megérett arra, hogy végkép elpusztuljon. De nem! A magyar középosztálynak, a magyar értelmiségnek voltak eddig a magyar történelemben más reprezentánsai is, olyanok, mint Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Nyáry Pál, Mocsáry Lajos, Eötvös Károly, Szinnyei-Merse Pál, Justh Zsigmond és Justh Gyula — és sokan sokan mások, politikusok, írók, művészek, akik talán mégis érdemesebb eszményképek lehetnének úgy szellemileg, mint erkölcsileg még ma is, mint a Tesz vezetőségének ebben a kegyelmi kérvényben elénk rajzolt ) „eszménykép"-e... ! Ha az ő eszményképük azonban még Nádosy Imre, ám legyen. Azért se neheztelünk, ha kegyelmet fog kapni. De vannak ebben az országban és az ország határán túl még mindig sokan mások, akik valóban nemes — mondhatjuk úgy is, hogy valóban krisztusi — politikai és erkölcsi ideálok helyes vagy nem helytelen szolgálatáért szenvednek már hosszú évek óta vagy börtönökben, vagy az emigrációban. Mi lesz ővelük? Ám kapják meg a frankhamisítás elítéltjei az amnesztiát, de ugyanakkor kapják meg az ország összes politikai elítéltjei, az összes politikai emigránsok, akiknek szenvedése sokkal hosszabb és rémségesebb volt már eddig is, mint Nádosyéké és Wandischgratzéké!... A frankhamisítók külön amnesztiája — megint olyan egyoldalú osztálypolitikai ténykedés volna, amely ellen a leghatározottabban tiltakoznunk kell. * ..„ Az egyik kőnyomatos.hín3rM^ff2erijp.t Mgm-t bat reggel Nádosy Imre a Markonicai fogházután hirtelért íifogbí-tégít'dett. Edditt'tonkki egeszséges volt. Betegsége miatt egyelőre nem szállítják ki a gyűjtőfogházba, hogy onnan Vácra vagy a hartai állami birtokra vigyék, amelyet rabokkal műveltetnek. NÉPSZAVA 1927 január 6. A magyar Szmólen Tónik. — Egy kis összehasonlítás. — Emlékszünk még Szmólen Tónira, az aranyos békeidőknek erre a bécsi figurájára, aki ott lebzselt a Burgban, vagy a schönbrunni kastélyban olyan közvetlen közelében Ferenc József édesapánknak, amilyen közel magyar politikus aligha férkőzhetett néhai bölcs, alkotmányos és ruganyos uralkodónkhoz. (Szmólen Tóni volt ugyanis az a férfiú, aki öltöztette vetkőztette a felséges urat, lévén a legbensőbb szolgálatra berendelt udvari lakáj. Ámbár nem kételkedem, nagyon sok magyar politikus akadt volna, aki boldogan megcselekedte volna mindazt, amit Szmólen Tóninak meg kellett cselekednie, ha azt őfelsége legkegyelmesebben elrendelni méltóztatik, de meg ám!) Arra is emlékszünk, ugye, hogy az akkori magyar vicelapoknak sorűn szereplő alakja volt ez a borotvált képű, istrimilis lábszára, félcipellős császári lakáj, akit a magyar humoristák nem egyszer leültettek közjogi kérdésekben tárgyalni, kormányt alakítani, stb. a magyar politikusokkal. A kabarékban is népszerű politikai figura volt szegény Szmólen Tóni. Kávéházi vicceket faragtak róla és általában úgy alakult ki a mi képzeletünkben ez az ember, mint egy eleven csizmalizója, törülközője, alsófehérneműje vagy mije annak a hatalmas császár- és királynak, akit mi ingben, gatyában, papucsban el sem tudtunk képzelni. Pedig Szmólen Tóni egészen más volt: egy szegény, kiurozsázott, elkeseredett lelkű munkás, aki éppen a császár oldala mellett szenvedett legtöbbet emberi önérzetének a megtiprása miatt, itt ébredt föl benne az osztálytudat és éppen ezért fordított hátat az udvari szolgálatnak. Elég volt neki belőle. Az már nem nyújtott neki sem boldogságot, hogy naponta nadrágba rázhatta vagy esténként a csizmákból kihámozhatta a felséges uárat. Szmólen Tóni megharagudott és tovább állott. A pozsonyi „A Reggel" tudósítója meglátogatta a Besztercebányán élő, csekély nyugdíjból tengődő öregembert. .Már hetvenen fölül van. Tudomása van arról, hogy sok bolondot írtak, rajzoltak, beszéltek róla a régebbi időben. Aztán nógatásra elmondja, hogy tizenhatesztendő,a katonai szolgálat után került az udvarhoz Erzsébet királyné cselédje közé és a mi Ferenczy Ida néven ismert és tisztelt honleányunk keze alá. Ez a honleány abbektálta Szmólen Tónit, Hogyan kell az ajtóban megfordulni. Heteken át kínozta és sokszor megfeledkezett róla, hogy ott áll az ajtóban, várja a parancsot. Az emberi önérzetet olyan szépen tudta tiporni ez a drága honleány, hogy Szmólen, az öreg katona szeméből kigördült a könny: a lakájt megsiratta a fölébredt ember. Ferenczy Ida kidobta Szmólent, hogy nem tudja használni: nem tud úgy fordulni az ajtóban, ahogy az udvari etikett előírja. Szmólen elkerül Ferenc József szolgálatába. Tizenhat esztendeig volt ott és most ez fáj neki. — Büszkén mondhatom, hogy panaszra sohasem adtam okot és ő felsége, akivel minden áldott nap együtt voltam, sohsem szólt hozzám egy leereszkedő, barátságos, meleg szót. Kérdezés nélkül a tizenhat év alatt csak egyszer nyitottam ki a számat, de csak addig jutottam, hogy „felség"... Elmondja még, hogy szolgálata ideje alatt a karácsonyestét sem volt otthon, családi körben tölteni a „nagykeresztény" uralkodó parancsa folytán, aki egyébként az udvari lakájok bércsonkításához is értett. Mária Terézia óta szokásban volt, hogy ha a császári ház valamelyik tagja meghal, érckoporsóját a sírboltban tizenkét lakásnak tizenkétszer kell megemelni. Ezért a fáradságos munkáért egy kis pénzt kaptak a lakások. Ferenc József megtiltotta ennek a csekély mellékjövedelemnek a kifizetését, még a spanyol etikett megsértése árán is. A császár és a császárné születésnapján egy félnapon át misét kellett hallgatni a lakájoknak. Utána kaptak egy üveg tokajit és egy cipót. Ferenc József ezt a szokást is betiltotta. A tokaji nem lakájoknak, királyoknak való. Szmólen Tóninak 85 forint volt a havi fizetése, amin kívül se lakást, se kosztot, se polgári ruhát nem kaptak a hajnaltól estig tartó szolgálatért. Elkeseredett ember volt tehát Szmólen. Ez az elkeseredettség ki is tört belőle Gödöllőn. Vadászat után teáztak az urak Ferenc József társaságában. Valahogy a munkásnyomoruság került szóba. Egy W. nevű udvari tanácsos, aki még él és akinek a nevét Szmólen emiatt el is hallgatja, ezt mondta: — Meg vagyok győződve arról, hogy 35 krajcárból naponta egy öt tagú munkáscsalád, viszonyainak megfelelően, megélhet. Szmólent elkapja a düh. Már a W. puskája után nyúl, hogy beledurrantson, amikor vár Ottilán fedélyeerséggel megszólal Ferenc József, bár—csak akkor, udvari koszton hizlalják, mint téged." Azt mondja Szmólen, hogy ha ez a császári kedélyesség akkor meg nem nyilatkozik, akkor egy gazemberrel és egy lakájsal kevesebb van. De torkig volt már azzal az udvari levegővel, amelyben sem szivet-lelket, sem emberszeretetet nem talált, amiben a munkást közönséges háziállatnak tekintették és pár nap múlva elhagyta a császári kastélyt örökre. Háromszor is hívták vissza, de nem ment. Ez a Szmólen Tóni, ez az igazi, ugye, milyen egészen más, mint amelyiket a magyar politikai humor alkotott? Ez a Szmólen Tóni menynyire fölötte áll azoknak a nagynevű magyaroknak is, akik epedve várják a pillanatot, amelyben a spanyol etikett előírta uniformisban térdet-fejet hajthatnak megint egy Habsburg előtt... Nem lehetne ezt az öreg Szmólen Tónit, ezt a vén szlovákot elhozatni hozzánk és valamiképen rávenni arra, hogy egy kis gerincségre tanítsa rá a mi magyar urainkat, mert hej, kedves Tóni bátyám, amióta nincs meg a bécsi udvar, az igazi lakájok a mi országunkban szaladgálnak kétségbeesetten és bolondulnak egy kis udvari levegőért, amitől figyelmed, a kiegyenesedett ember, befogta az orrát... (Wien.) Bujdosó Péter. • • i — összeestek az utcán. Molnár Erzsébet gyári munkásnő a Tétényi utca 12. számú ház előtt, — Wohn József 21 éves szerelőmunkás a Margit-körút 2. számú ház előtt,— Halász Ferencné 26 éves asszony a Podmaniczky-utca és Terézkörút sarkán, — Kormos Józsefné 20 éves háztartási alkalmazott az üdv Hadseregnek a Dohány-utca 82. számú házban tartott összejövetelén hirtelen rosszul lett és összeesett. A mentők a beteg embereket eszméletlen állapotban kórházba szállították. — Robbanás a lőszergyárban. Rómából táviratozzák, hogy egy modenai lőszergyárban kazánrobbanás történt s egy 28 éves és egy 43 éves munkásnő meghalt. -- Neuberger Ferenc, a magyaróvári kerület egységespárti képviselője szombaton délután meghalt. 43 éves volt és 1922 előtt, amióta képviselő, gazdasági akadémiai tanár volt. -- Elsülyedt egy gőzös, nyolc halott. Viktóriából jelenti a Wolff-ügynökség. A Vancouver szigeten leven, Jessie mellett, egy halászgőzös elsülyedt. Nyolc ember a vízbe fult . Leesett a motorkerékpárról. Dr. Jordán Károly 56 éves tanár, Bercsényi utca 7. szám alatti lakos, az Erzsébet-körútán motorkerékpárjáról oly szerencsétlenül esett le, hogy súlyos zúzódásokat és agyrázkódást szenvedettk A mentők az eszméletlen állapotban levő tanárt a Jrókus-kórházba vitték.