Népszava, 1927. március (55. évfolyam, 48–73. sz.)
1927-03-01 / 48. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 10 P. 50 t — külföldre 19 P. 50 t Egy hóra . 3 P. 50 L — külföldre 6 P. 50 t Ausztriában egy hóra. _______.4 P. 50 I. SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI UTCA L SZ. Telefonszám _ . _ _ József 3—30 és József 3—31 Budapest, 1927 március l, Hedd mmtt^ttmtmmmlHmmmmmmmmmm——— MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT—A KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MENDEK NAP 'A.n v. Ára 14 fillér (1750 korona) Egyes szám ára 0, ünnepnap 20, vasárnap 28 fillér. Ausztriában 26, vasárnap 36 groschen. Jugoszláviában hétk. 3 dinár, vas. 4 dinár, Franciaorsz. 130 fz., Csehszlovákiában hétk. 1'50 ck, vas. 2 fk. KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI UTCA 4. SZ. Telefonszám .... J. 3-30, J. 3-31 és J. 3-32 Ploszkva érültjei megint alkalmat adtak a magyar kormánynak arra, hogy a pórázára kötött magyar burzsoáziával és a külföldi közvéleménnyel elhitesse, hogy mindazokra a rendszabályokra szükség van itt, amelyeket a demokratikus szellem szégyenére, a szabadság gyalázatára még mindig életben tart. Moszkva megint megírta a háborús kivételes törvények további életbentartására és a páncélautók beszerzésére irányuló kormányakarat ürügyét Hét esztendő óta egyre küldi a világforradalom fantasztáit és az orosz rubeleket nem a magyar ellenforradalom ellen, hanem a szociáldemokrata munkásmozgalom kárára és veszedelmére. A rubelek elfogynak, a fantasztákat lefülelik és a reakció tovább építi védelmi bástyáit a nép ellen. Mert gyökeret nőnn fog a bolsevizmus. Néhány tucatnyi ábrándozó, néhány tucatnyi éhes és rongyos ember talán horgára kerül a moszkvai agitációnak, de ebből a néhánytucatnyi „forradalmárból" nem viharzik ki a magyar megváltás, mert annak az útja nem Moszkvában kezdődik. Csak a hatalom örvend rajtuk, mert ijesztheti velük, akiket ijeszteni lehet és segítségükkel nyomhat el minden megmozdulást, amely több kenyérre és több jogra szomjúhozik. Amit Moszkva csinál, az több az őrületnél, a gazsággal határos, mert egy egész nép szolgaságának láncait kovácsolja tömörebbé. Az egymásután következő bolsevista kísérletek mind lelepleződtek és mindig kiderült, hogy a bolsevisták kisded táborában a legnagyobb szerepet a rendőrspiclik és az ázsán provokátorok játsszák. Most is már hónapok-kal ezelőtt tudott róluk a rendőrség, minden mozdulásukat látta, figyelte és talán még irányította is. Emlékszünk Vass József egyik beszédére, amelyben azt állította, hogy tudomása van kommunista rohamcsapatok szervezkedéséről. Szántó Zoltán vallomásában azt mondotta, hogy az ifjúmunkások megszervezése volt a célja, hogy később rohamcsapatokat szervezzen belőlük. A kormány, a rendőrség, a hatóságok tehát csodálatosan jól vannak informálva ezeknek a bolsevista törekvéseknek az irányáról. Azaz nem is olyan csodálatos, hiszen az orosz ochrana kismiska volt ahhoz, ami ma van Magyarországon! Soha annyi rendőrspicli, soha annyi bérenc besúgó nem táplálkozott az állam pénzén, mint most. Pedig a bolsevista törekvések ellen irányuló harcnak nem ezek az eszközei és nem ezek a módszerei. A bolsevizmus problémáját rendőrkarddal nem lehet keresztülvágni. A bolsevizmus ellenszere a szabadság, a kiadós szociálpolitika, a tömegek nyomorúságának megszüntetése. A magyar proletariátus halálos fegyelmezettséggel tart ld pártja mellett, a szociáldemokrácia mellett, szakszervezetei és intézményei mellett. Pedig ugyancsak szorongatja a bilincs és az éhség. A magyar munkásosztály soha még rettentőbb és megalázottabb helyzetben nem volt, soha még annyit nem szenvedett, soha még annyi bántás nem érte, mint most, ezekben az időkben. Annyi spiclije van a kormánynak, miért nem tud arról, hogy az ipari és a mezőgazdasági munkásság a szó szoros értelmében vett pusztulás szélén áll, hogy a marcangoló inség valósággal az őrületbe kergeti az embereket. Hogy a magyar gyárak és műhelyek rabszolgái és a magyar földek nyomorult jobbágyai teljesen kiszolgáltatottjai az ipari és az agrárkapitalizmusnak. A magyar munkásság kezéből kivették az önvédelemnek minden fegyverét, szervezeteit üldözik, gyűléseit betiltják, lapjai fölött állandóan ott lebeg a hóhérpallos. És még azt akarják, hogy imádja ezt a kormányrendszert? Ellenségei vagyunk a bolsevizmusnak, megmondtuk nem egyszer, százszor nyíltan, mert ellenségei vagyunk minden erőszaknak, akármilyen színekben pompázik is. A demokratikus haladás harcosai vagyunk. Bennünket a bolsevizmustól nemcsak taktikai vagy tempóbeli különbségek választanak el, hanem társadalomszemléleti különbségek is. De hogyan védjék magukat a tömegek a bolsevizmus őrülete ezen, ha kicsavarják a kezükből mindazokat az eszközöket, amelyekkel sorsának jobbrafordulását munkálhatná? A magyar reakció vakon és süketen most is azt rikoltja, hogy: még kevesebb szabadságot, még nehezebb igáz a tömegekre, mert ime, fölüti fejét a bolsevizmus. Hát éppen az ellenkezőjét érik el vele. Ha a munkásmozgalmat a föld alá kényszerítik, nem segít a társadalom rendjén se páncélautó, se gépfegyver. Szabadságot és kenyeret! Csak ezzel a kettővel lehet megvédelmezni a társadalom rendjét. Csak ez a kettő biztosíthatja a nyugodt fejlődés útját Sehol se nőtt veszedelemmé a bolsevizmus, ahol nem fordult az államhatalom minden fegyveres ereje a munkásmozgalom ellen. Itt Magyarországon minden bolsevista kísérletből a reakció akar profitálni, mert a reakció nem tud és nem is akar tanulni. De a munkásságnak tanulnia kell és látnia kell! Bármennyire megnehezíti is a bolsevizmussal szemben való védekezést az uralkodó rendszer népellenes politikája, mégis az a kötelessége Magyarország szervezett proletariátusának, hogy minden tőle telhető erővel küzdjön a bolsevizmus ellen, amely eddig még sohasem vált veszedelmévé az uralkodó osztályoknak, hanem csak a munkásmozgalomnak. A bolsevizmus mindenütt azon kezdődik, hogy a munkásmozgalom egységét megbontja, fegyelmét és akcióképességét elsőm^X^V^nyvassza. Ezzel akarva, nem akarva, az uralkodó osztálynak tesz szolgálatot. Mindenütt ahol a bolsevizmusnak sikerült kettészakítania a munkásmozgalom egységét a proletariátus sorsa katasztrófába jutott Nincs féltettebb kincsünk a munkásmozgalom egységénél. Ezt a világforradalom káprázatának föláldozni nem szabad. A munkásosztály csak a demokrácia fegyvereivel győzhet és csak akkor, ha bonthatatlan egységgé szerveződik. A forradalmi erő szerteszórva annyit sem jelent mint a szélfújta szikra. Él tehát a romantikus képzelgésekkel! A magyar munkásosztály továbbra is hűséggel és fegyelmezettséggel tartson kia szociáldemokrácia mellett, minden akadályokon át építse ki szervezeteit, szaporítsa táborát, fokozza erejét és harckészségét, hogy döntő küzdelemre indulhasson a magyar reakció ellen, a demokratikus Magyarországért, amely csak a proletariátus egységes erejéből születhetik meg. R3 Hová nevez Mussolini? Fascizmus és az európai béke. • in •iiMimichiiw A Népszava számára írta Ramsay MacDonald, volt angol miniszterelnök. Az olasz fascizmus a rosszul mérlegelt forradalmár ipari agitáció közvetlen következményekép ütötte föl a fejét és jutott uralomra: az olasz szocializmusnak abból a hibájából, hogy nem tette meg azt amit a brit mozgalom és nem szakított végkép a kommunizmussal, valamint az olasz parlamenti pártok gyöngeségéből. A hosszantartó zűrzavar nem természetes állapot azoknál a népeknél, amelyek kormányzatot teremtettek és nemzetként élnek. Ha a zavarokat továbbra is táplálják, mindig az a veszedelem fenyeget, hogy katonai vagy politikai diktatúrák fölborítják a helyzetet és a diktatúrák egy időre azzá a központtá válnak, amely köré a nemzet csoportosul. Fölébresztik a nemzeti szellemet. A nemzet szolgálatát hívják segítségül és ez rendelkezésükre áll. Uralmuk alatt az állam újjáéled és a fölületes szemlélőik, különösen ha csak vendégek az országban, az ideiglenesen megtermékenyített új, nemzeti energiák megnyilatkozását látva, vakok azzal szemben, ami a föld alatt rejtőző börtönökben történik és azokkal a következményekkel szemben, amelyek minden diktatúrában elkerülhetetlenül megérlelődnek. Az erőszakosságot elnyomatást, gyilkosságot tetszetős ruházatba öltöztetik. Ebben a tekintetben a történelem megismétli önmagát, mert egyebet nem tehet. Ha az érdekelt országot el lehetne szigetelni, mindezek csak a maga ügyei lennének. Ha az önkormányzatot a demokráciát a szabad sajtót az egyéni cselekvés szabadságát nem becsülik az országban, nos, hát akkor így is jól van, ha lemondanak arról a követelésről, hogy ezeket jól rendezett kormányzatban egyesítsék, ez megint csak jól van. Az ország virágozhatik a hatalom anyagi dolgaiban, de nem vezethet más nemzeteket Mindamellett ez nem oldja meg a kérdést mert az ilyen ország nem szigeteli el magát és nem is akarja, hogy elszigeteljék. Nem feledkezhetik meg a szomszédairól és világpolitikájának is kell lennie. Helyet kell találnia a nap alatt. Ez tette Németországot az európai lélektan nyugtalanító elemévé. Hatalmas volt, szervezett, központosított, bizonytalan. Egynek az akarata volt a végső szabálya. Ezért veszedelemnek tartották. Ösztönszerűen félelmet keltett. Amikor a főnöke beszólt, hivalkodnia kellett, szenvedélyesnek kellett lennie, a bajuszát kellett pödörnie és jelentőségteljesen megragadnia kardjának a markolatát. Ez volt a szerepe: ezek voltak a dráma kellékei. A darab lényege és természete mozgatja a szereplőket szabja meg a befejezést. Gyönge akarat közbeléphet, gúnyt űzhet a dráma fenséges erejéből, de félrelökik, mihelyt a nagy pillanat elérkezik. Ilyenfajta drámát játszanak most a diktatúra alatt olasz szereplők Európai színpadán. Jól tudjuk, hogy Mussolini megveti a Népszövetséget, mert hiszen nyíltan vallja. Külpolitikáját kizáróan az olasz imperializmus érdekei irányítják és Mussolininek nem jutnak eszébe a Népszövetség szabályai, sem a Népszövetség gépezete, amikor a Balkánra, Kis-