Népszava, 1927. március (55. évfolyam, 48–73. sz.)

1927-03-13 / 59. szám

10 SJÍSPSLAVA 1927 március 13. „A Széchenyi-fürdő ügyében a tanács felelősségét kell megállapítani!" A főpolgármester szenzációs nyilatkozata.­­ Az asztalosmesterek is kutatnak a panamisták után. I­II • A költség nem 25, hanem 55,5 milliárd. Ripka Ferenc főpolgármester szombaton dél­ben megjelent Szitovszky Béla belügyminisz­ternél, akivel délután V­3-ig, hír szerint a Szé­chenyi-fürdő ügyében kiküldött belügyminisz­teri vizsgálóbizottság eddigi tevékenységéről számolt be. A főpolgármester ezután visszatért a hivatalába, majd a lapok munkatársai előtt az alábbi nyilatkozatot tette: — Budapest főváros törvényhatósági bizott­ságának ülésén a napirend előtti fölszólalások­nál és dr. Gál Jenő interpellációja kapcsán — úgymond — gyanúsítások hangzottak el, ame­lyek a törvényhatósági bizottság egyes tagjait, sőt egyes bizottságait i­s súlyos vádakkal illet­ték. Már a közgyűlésen valamennyi párt ré­széről az az erélyes kívánság jutott kifejezésre, hogy tiszta helyzetet kell teremteni. Ha van, aki bűnös, bűnhődjék érte. De annak is bűn­hődnie kell, aki ártatlant rágalmazott. Ezek a szempontok tették szükségessé azt az intézke­dést, hogy a vizsgálat anyaga az illetékes ha­tóságokhoz tétessék át abból a célból, hogy a nyilvánosan elhangzott súlyos gyanúsítások alapja minden részletében kideríttessék. Meg vagyok győződve róla, hogy a főváros tör­vényhatósági bizottsága megnyugvással veszi tudomásul ezt az intézkedést, mert ezt kívánja Budapest autonómiájának védelme is. Bűnvádi útra terelik az ügyet? Más, beavatott forrásból azt az értesülést kaptuk, hogy a főpolgármester, mint a köz­gyűlés elnöke, az ügyet esetleg a budapesti ügyészségnek adja át további eljárás végett. Egyelőre azonban keresik ennek az intézkedés­nek a jogi alapjait. Az egyik verzió szerint ez a jog a főpolgármestert, mint a közgyűlés el­nökét megilleti, a másik álláspont szerint eh­hez a közgyűlésnek engedélye szükséges. Egy­előre a követendő eljárást illetően forrásunk szerint nincs még megállapodás, folynak a ta­nácskozások és valószínű, hogy a megoldásra vonatkozó javaslatot a tiszti főügyész dolgozza ki. Valószínűen oly értelemben, hogy a meg­hatalmazásra nézve a közgyűlést kérdezik meg. Az asztalosmesterek a kijárók ellen. Az asztalosmesterek szövetsége közlést adott ki, amely az előttünk kavargó szövevényes, sötét ügybe élesen bevilágít. A szövetség tagjai a közlés szer­int, már régen­ panaszolják, hogy egy-egy versenytárgyalás eldöntése után pár óra múlva, magukat nyugalmazott katona­tiszteknek kiadó egyének vagy asok megbízot­tai jelentkeznek az iparosoknál, hogy ezek a munkát a vállalati ár bizonyos százaléka fejé­ben megkapják. Az ipartestület nyomozása eredménytelen maradt, mert senki sem akart konkrétumot mondani. A megkörnyékezett iparosok elismerték, hogy a szóbanforgó pa­naszok nem alaptalanok, azo­nban a kifárok olyan óvatosak, hogy nem lehet velük szemben bizonyítani. Az iparosság tartózkodását még az is növelte, hogy egyes kufárok a legnagyobb határozottsággal léptek föl és „a legelőköd­ő­bb fővárosi pártok" céljaira kérték a megjelölt összegeket. Az iparosság körében már egészen ismertek voltak ezek az egyének és ha egy-egy versenytárgyalás eldőlt, úgy már előre tud­ták, hogy a szo­kásos látogatás vagy üzenet nem marad el. Az asztalos­mesterek szövetsége fölhívja ebben a közlésében a szakmabeli ösz­szes iparosokat, hogy ha ezekről a dolgokról bármi lényegtelen tudomásuk van, azt hala­déktalanul bocsássák a szövetség rendelkezé­sére. A szövetség kijelenti, hogy az adatszol­gáltató legkisebb kellemetlensége nélkül hasz­nálja majd föl az adatokat. A mérnöki kamara is eljárást indít. A mérnöki kamara választmánya pénteken este foglalkozott a Széchenyi-fürdő ügyével és utasította a kamara ügyészét, hogy tegyen mielőbb indítványt azok ellen, akikkel szem­ben esetleges fegyelmi vétség elkövetésétnek gyanúja fönforog. Megvizsgálja a kamara azt is, hogy nem történt-e összeférhetetlen mérnöki munkavállalás is ebben az ügybem. Itt említjük meg, hogy a belügyminiszteri vizsgálóbizottság a szombati nap folyamán is folytatta és vasárnap is folytatja a vizs­gálatot. Vádirat az adminisztráció és az építésvezetés ellen. A Széchenyi-fürdő építésére felügyelő bi­zottság vizsgálóbiztosa, Petrovácz Gy­ula szom­baton terjesztette a bizottság elé terjedelmes jelentését, amely súlyos megállapításaival vád­irat a főváros műszaki igazgatása ellen. Pet­rovácz végső eredményében azt állapította meg, hogy az építkezés előkészítésénél és a­nnak folya­mán panamának nevezhető tények nem for­dultak elő, azonban a műszaki, a számviteli és az adminisztrációs előkészítés és a kivi­tel körül nagyfokú, sőt a legnagyobbfokú mulasztások történtek. Berczes Jenő tanácsnok vezette az ülést, amely zárt jellegűnek indult, azonban Bresztovszky Ede elvtárs nyilvános tárgyalást követelt, ami­hez Am­brus bizottsági tag csatlakozott. Maga az ülés ezek után a sajtó képviselőinek jelenlé­tében folyt le. Napirend előtt többen szólaltak föl, így Bresztovszky Ede elvtárs szóvátette azokat a híreket, amelyek szerint egyik vállalkozótól a bizottsági tagok ajándékkosarat kaptak pezs­gővel, likőrökkel, borokkal és ez ajándékozást megkísérelték Berezel tanácsnokkal szemben is. Berezel tanácsnok kijelentette, hogy Szil­veszter este az ő lakására hoztak egy ilyen kosarat, ő azonban azt visszaküldte magával a kül­döncéél. Közben betekintett a kisérő jegyzékbe és meg­állapítja, hogy a névsorban bizottsági tagok nem szerepeltek. Ez az ügy egyébként később a tárgyalások során oly értelemben »tisztázó­dott", hogy a Szentgyörgyi és Walla-cég két művezetőnek k­üldött ilyen csomagot, akik azonban azt ugyancsak visszaküldték. Sávolt János elvtárs kifejtette, hogy ha a vállalatba­adással kapcsolatban vádak merülhetnek föl, ezek a szociáldemokrata frakciót nem érintik, magatartásuk hozzáférhetetlen, mert a frakció tagjai ellene szavaztak a Walla­ féle ajánlatnak. Hasonlóan szavazott Dinich Vidor és Kovács Ernő is. Ellene szavaztak, mert az ajánlat az első pillanattól fogva irreális volt és a frak­ciónak az az álláspontja, hogy irreális vállal­kozók rossz munkát szállítanak és rossz mun­kabéreket fizetnek. A vizsgálóbiztos jelentése. Ezután Petrovácz Gyula terjesztette elő szé­les alapon elkészült jelentését Megállapította elsősorban, hogy az építési költségk 25 milli­árdnyi összegét az első javaslat minden indo­kolás nélkül irányozta elő. Az a tény, hogy a javaslat többször említi a „kiviteli terveket", megtévesztette az önkormányzatot oly­ irányban, mintha a javaslat kiviteli tervek alapján készült részletes költségvetésre tá­maszkodnék. Súlyos kifogás alá esik az előirányzatnak ez a módja. Tévesek a költségvetés alapjául fölvett egységárak. A tervező építész­ annak idején 36 milliárdot irányzott elő, ezt, egy féliv papíron, ceruzával írt jegyzet alapján szállították le 25 milliárdra. Felelős ezért az építési ügyosztály, de a városgazdasági ügyosztály is, hogy elő­terjesztését ilyen pongyola ceruzajegyzet alap­ján tette meg. Ha a régi Széchenyi-fürdő épí­tési egységárait vették volna alapul, a helyes előirányzat 50,5 milliárd lett volna. Fokozza az előirányzatért, feleli a tényezők eljárásának pongyolaságát az is, hogy ismert és előre tudott költségeket nem vet­tek föl az előirányzatba. Számos módosítást, rendelt el a tanács,­­ ennek a többletköltségeit se vették figyelembe. Ezt a tényt nagyfokú lelkiismeretlenségnek bélyegzi a jelentés. Egész sora a munkáknak megkezdetett, anélkül, hogy azt bejelentették volna, arra költségfedezetet kértek volna. Meg­állapítja végezetül a jelentés, hogy bizonyos előrelátható kiadásokkal együtt az összes költ­ség 55,5 milliárd koronában lenne megállapí­tandó. A jelentés után hosszabb vita indult meg. Sávolt elvtárs megállapította a jelentés alap­ján az érdekeltek súlyos felelősségét. Utalt bizonyos megtakarítási lehetőségre a mű­ lakatosmunkáknál. Bresztovszky elvtárs le­szögezte, hogy a jelentésből a műszaki igaz­gatás csődje világosan kitűnik. Nemcsak az alárendelt tisztviselők felelős­ségéről kell beszélni, kétségtelen a tanács felelőssége is. A legsúlyosabb bajokat kell megállapítanunk, amelyeket nem lehet sem a B-listával, sem a személyzeti redukcióval mentegetni. Ez a csőd kényszerítette a közgyűlést arra, hogy a kis­lakásokat a bankok útján építtesse meg. A közgyűlés kell, hogy módot találjon a tanács felelősségének megállapítására. Gyitrey Rudolf elvtárs kérdésére magyarázatot adott az ügy­osztály oly irányban, hogy a műkőmunkák körül nem folyik üzérkedés a vállalkozó cégek között. Hosszabb vita után kimondta a bizott­ság, hogy Petrovácz jelentését a tanács elé terjeszti, javasolja a munkák továbbfolytatá­sát, nehogy újabb károk következzenek be. Népjóléti hangulatkép Győr városából. ilyik­ levél Vass miniszter úrhoz. Győrben a Kisduna-partján áll két kies lak. Valamikor gabonamotár, vagy ilyesmi lehe­tett, de ezelőtt legalább 50 esztendővel, ma pedig lakás. Wolff Károly nagyméltóságos barátja elszörnyedne, ha lipicai ménjeit ide internálnák. Pedig emberek laknak ebben a két félig rombadőlt raktárban, mintegy 400 dolgozó ember lakása ez. Anyák vannak itt, akik szülik a honpolgárt, a leventét, a mun­kást. Négyszáz keresztény magyar nevében kérjük önt, mi, győri szociáldemokraták, úgy is, mint a magyar népjólét, legfőbb őrét, úgy is, mint keresztény főpapot, hogy ne tűrje ezt az állapotot tovább. Azt ígértük önnek, hogy küzdeni fogunk a bolsevizmus ellen, íme, meg­kezdjük: Moszkva legveszedelmesebb agitáto­rát följelentjük. Mert tessék elhinni, hogy ezek a dolgok Moszkva igazi ügynökei. Emberi lakhelyet kérünk Győr városának 490 dolgozó lakosa részére. Higyje el Nagyméltóságod, hogy a kalocsai nagyprépostság sertései elpusztulnának bána­tukban, ha ilyen alakban kellene laknio­k, mint amilyenekben ez a 400 ember lakik. Bemegyünk az épület belsejébe. Fényes nap­pal van idekint, de bent koromsötétség honol. Valami mozog az egyik sarokban, a hangjá­ról halljuk, hogy asszony. A gyufa lángjánál látjuk, hogy mintegy 16 méter nagyságú szoba, az ablak nagysága pedig, sokat mon­dunk, ha 30 centimétert állítunk róla. Kilen­cen laknak ebben az odúban, a többi lakások­ban még sokkal súlyosabb a helyzet. Milyen színük van itt a gyermekeknek? Olyan az ar­cuk, mint a salétrom a falon. Egy másik, kisebb szobában hatan la­knak, a gyermek angolkóros, púpos. Nem lehet leírni, amit az ember ezekben a lakásokban lát. A másik asszonynak a férje a harctéren esett el. Arra a kérdésre, hogy miből él, a­zt feleli: ,,hát csak úgy". Elmondja, hogy a hétre még 40 fillérje van, pedig szombatig még három nap van hátra. A családfő, a fiú, ha nagyon jól megy, hetenként keres 250.000 koroná,t, ebből kell megélni hat embernek. Nyolcvan lakás van ebben az épületben és mindegyik zsúfolva van a legégbekiáltóbb, legszörnyűbb nyomorúság­gal. Az csat s­tiki sok kiegészítője ennek a minden gorkiji képzeletet fölülmúló nyomor­nak, hogy Győr városa egy-egy ilyen odaért havi 110.080 koronát sajtol ki ezekből a nyomo­rultakból. Igaz, hogy ezzel szemben a városi költségvetés aktív, márpedig, ugyebár, ez a legfontosabb egy városi háztartásban. Ez egyébként meg­látszik a végrehajtók munkájából is, akik mostanában a legis szorgalmasa­bb „termelői" Győr városának. Úgy tudjuk, hogy Genfben fölszabad­ították az 50 millió koronát. Igaz, hogy Győr vá­rosa már fölvette a kölcsönt és el is költötte, kétségtelenül sok hasznos beruházásra is tel­lett belőle. Akárhogyan azonban módot kell találni arra, hogy ezekből a d­imamenti raktárakból kikerüljenek az emberek a napfényre, a levegőre, hiszen azt hisszük, hogy az emb­ervédelem állami, sőt népjóléti feladat. Tessék utánanézni, hogy mi van itt és segíteni, amíg nem késő... A Dolgozó Polgárok Pártja a piaci árusok sérelmei ügyében nagygyűlést tartott. B. Vi­rágh Géza, Földy Vilmos, dr. Kollmann Dezső és mások részletesen ismertették a piaci áru­sok súlyos sérelmeit. Március 15-re, a szabadsajtó ü­nnepnapjára fokozzuk a sajtóagitációt!

Next