Népszava, 1927. március (55. évfolyam, 48–73. sz.)
1927-03-13 / 59. szám
10 SJÍSPSLAVA 1927 március 13. „A Széchenyi-fürdő ügyében a tanács felelősségét kell megállapítani!" A főpolgármester szenzációs nyilatkozata. Az asztalosmesterek is kutatnak a panamisták után. III • A költség nem 25, hanem 55,5 milliárd. Ripka Ferenc főpolgármester szombaton délben megjelent Szitovszky Béla belügyminiszternél, akivel délután V3-ig, hír szerint a Széchenyi-fürdő ügyében kiküldött belügyminiszteri vizsgálóbizottság eddigi tevékenységéről számolt be. A főpolgármester ezután visszatért a hivatalába, majd a lapok munkatársai előtt az alábbi nyilatkozatot tette: — Budapest főváros törvényhatósági bizottságának ülésén a napirend előtti fölszólalásoknál és dr. Gál Jenő interpellációja kapcsán — úgymond — gyanúsítások hangzottak el, amelyek a törvényhatósági bizottság egyes tagjait, sőt egyes bizottságait is súlyos vádakkal illették. Már a közgyűlésen valamennyi párt részéről az az erélyes kívánság jutott kifejezésre, hogy tiszta helyzetet kell teremteni. Ha van, aki bűnös, bűnhődjék érte. De annak is bűnhődnie kell, aki ártatlant rágalmazott. Ezek a szempontok tették szükségessé azt az intézkedést, hogy a vizsgálat anyaga az illetékes hatóságokhoz tétessék át abból a célból, hogy a nyilvánosan elhangzott súlyos gyanúsítások alapja minden részletében kideríttessék. Meg vagyok győződve róla, hogy a főváros törvényhatósági bizottsága megnyugvással veszi tudomásul ezt az intézkedést, mert ezt kívánja Budapest autonómiájának védelme is. Bűnvádi útra terelik az ügyet? Más, beavatott forrásból azt az értesülést kaptuk, hogy a főpolgármester, mint a közgyűlés elnöke, az ügyet esetleg a budapesti ügyészségnek adja át további eljárás végett. Egyelőre azonban keresik ennek az intézkedésnek a jogi alapjait. Az egyik verzió szerint ez a jog a főpolgármestert, mint a közgyűlés elnökét megilleti, a másik álláspont szerint ehhez a közgyűlésnek engedélye szükséges. Egyelőre a követendő eljárást illetően forrásunk szerint nincs még megállapodás, folynak a tanácskozások és valószínű, hogy a megoldásra vonatkozó javaslatot a tiszti főügyész dolgozza ki. Valószínűen oly értelemben, hogy a meghatalmazásra nézve a közgyűlést kérdezik meg. Az asztalosmesterek a kijárók ellen. Az asztalosmesterek szövetsége közlést adott ki, amely az előttünk kavargó szövevényes, sötét ügybe élesen bevilágít. A szövetség tagjai a közlés szerint, már régen panaszolják, hogy egy-egy versenytárgyalás eldöntése után pár óra múlva, magukat nyugalmazott katonatiszteknek kiadó egyének vagy asok megbízottai jelentkeznek az iparosoknál, hogy ezek a munkát a vállalati ár bizonyos százaléka fejében megkapják. Az ipartestület nyomozása eredménytelen maradt, mert senki sem akart konkrétumot mondani. A megkörnyékezett iparosok elismerték, hogy a szóbanforgó panaszok nem alaptalanok, azonban a kifárok olyan óvatosak, hogy nem lehet velük szemben bizonyítani. Az iparosság tartózkodását még az is növelte, hogy egyes kufárok a legnagyobb határozottsággal léptek föl és „a legelőködőbb fővárosi pártok" céljaira kérték a megjelölt összegeket. Az iparosság körében már egészen ismertek voltak ezek az egyének és ha egy-egy versenytárgyalás eldőlt, úgy már előre tudták, hogy a szokásos látogatás vagy üzenet nem marad el. Az asztalosmesterek szövetsége fölhívja ebben a közlésében a szakmabeli öszszes iparosokat, hogy ha ezekről a dolgokról bármi lényegtelen tudomásuk van, azt haladéktalanul bocsássák a szövetség rendelkezésére. A szövetség kijelenti, hogy az adatszolgáltató legkisebb kellemetlensége nélkül használja majd föl az adatokat. A mérnöki kamara is eljárást indít. A mérnöki kamara választmánya pénteken este foglalkozott a Széchenyi-fürdő ügyével és utasította a kamara ügyészét, hogy tegyen mielőbb indítványt azok ellen, akikkel szemben esetleges fegyelmi vétség elkövetésétnek gyanúja fönforog. Megvizsgálja a kamara azt is, hogy nem történt-e összeférhetetlen mérnöki munkavállalás is ebben az ügybem. Itt említjük meg, hogy a belügyminiszteri vizsgálóbizottság a szombati nap folyamán is folytatta és vasárnap is folytatja a vizsgálatot. Vádirat az adminisztráció és az építésvezetés ellen. A Széchenyi-fürdő építésére felügyelő bizottság vizsgálóbiztosa, Petrovácz Gyula szombaton terjesztette a bizottság elé terjedelmes jelentését, amely súlyos megállapításaival vádirat a főváros műszaki igazgatása ellen. Petrovácz végső eredményében azt állapította meg, hogy az építkezés előkészítésénél és annak folyamán panamának nevezhető tények nem fordultak elő, azonban a műszaki, a számviteli és az adminisztrációs előkészítés és a kivitel körül nagyfokú, sőt a legnagyobbfokú mulasztások történtek. Berczes Jenő tanácsnok vezette az ülést, amely zárt jellegűnek indult, azonban Bresztovszky Ede elvtárs nyilvános tárgyalást követelt, amihez Ambrus bizottsági tag csatlakozott. Maga az ülés ezek után a sajtó képviselőinek jelenlétében folyt le. Napirend előtt többen szólaltak föl, így Bresztovszky Ede elvtárs szóvátette azokat a híreket, amelyek szerint egyik vállalkozótól a bizottsági tagok ajándékkosarat kaptak pezsgővel, likőrökkel, borokkal és ez ajándékozást megkísérelték Berezel tanácsnokkal szemben is. Berezel tanácsnok kijelentette, hogy Szilveszter este az ő lakására hoztak egy ilyen kosarat, ő azonban azt visszaküldte magával a küldöncéél. Közben betekintett a kisérő jegyzékbe és megállapítja, hogy a névsorban bizottsági tagok nem szerepeltek. Ez az ügy egyébként később a tárgyalások során oly értelemben »tisztázódott", hogy a Szentgyörgyi és Walla-cég két művezetőnek küldött ilyen csomagot, akik azonban azt ugyancsak visszaküldték. Sávolt János elvtárs kifejtette, hogy ha a vállalatbaadással kapcsolatban vádak merülhetnek föl, ezek a szociáldemokrata frakciót nem érintik, magatartásuk hozzáférhetetlen, mert a frakció tagjai ellene szavaztak a Walla féle ajánlatnak. Hasonlóan szavazott Dinich Vidor és Kovács Ernő is. Ellene szavaztak, mert az ajánlat az első pillanattól fogva irreális volt és a frakciónak az az álláspontja, hogy irreális vállalkozók rossz munkát szállítanak és rossz munkabéreket fizetnek. A vizsgálóbiztos jelentése. Ezután Petrovácz Gyula terjesztette elő széles alapon elkészült jelentését Megállapította elsősorban, hogy az építési költségk 25 milliárdnyi összegét az első javaslat minden indokolás nélkül irányozta elő. Az a tény, hogy a javaslat többször említi a „kiviteli terveket", megtévesztette az önkormányzatot oly irányban, mintha a javaslat kiviteli tervek alapján készült részletes költségvetésre támaszkodnék. Súlyos kifogás alá esik az előirányzatnak ez a módja. Tévesek a költségvetés alapjául fölvett egységárak. A tervező építész annak idején 36 milliárdot irányzott elő, ezt, egy féliv papíron, ceruzával írt jegyzet alapján szállították le 25 milliárdra. Felelős ezért az építési ügyosztály, de a városgazdasági ügyosztály is, hogy előterjesztését ilyen pongyola ceruzajegyzet alapján tette meg. Ha a régi Széchenyi-fürdő építési egységárait vették volna alapul, a helyes előirányzat 50,5 milliárd lett volna. Fokozza az előirányzatért, feleli a tényezők eljárásának pongyolaságát az is, hogy ismert és előre tudott költségeket nem vettek föl az előirányzatba. Számos módosítást, rendelt el a tanács, ennek a többletköltségeit se vették figyelembe. Ezt a tényt nagyfokú lelkiismeretlenségnek bélyegzi a jelentés. Egész sora a munkáknak megkezdetett, anélkül, hogy azt bejelentették volna, arra költségfedezetet kértek volna. Megállapítja végezetül a jelentés, hogy bizonyos előrelátható kiadásokkal együtt az összes költség 55,5 milliárd koronában lenne megállapítandó. A jelentés után hosszabb vita indult meg. Sávolt elvtárs megállapította a jelentés alapján az érdekeltek súlyos felelősségét. Utalt bizonyos megtakarítási lehetőségre a mű lakatosmunkáknál. Bresztovszky elvtárs leszögezte, hogy a jelentésből a műszaki igazgatás csődje világosan kitűnik. Nemcsak az alárendelt tisztviselők felelősségéről kell beszélni, kétségtelen a tanács felelőssége is. A legsúlyosabb bajokat kell megállapítanunk, amelyeket nem lehet sem a B-listával, sem a személyzeti redukcióval mentegetni. Ez a csőd kényszerítette a közgyűlést arra, hogy a kislakásokat a bankok útján építtesse meg. A közgyűlés kell, hogy módot találjon a tanács felelősségének megállapítására. Gyitrey Rudolf elvtárs kérdésére magyarázatot adott az ügyosztály oly irányban, hogy a műkőmunkák körül nem folyik üzérkedés a vállalkozó cégek között. Hosszabb vita után kimondta a bizottság, hogy Petrovácz jelentését a tanács elé terjeszti, javasolja a munkák továbbfolytatását, nehogy újabb károk következzenek be. Népjóléti hangulatkép Győr városából. ilyik levél Vass miniszter úrhoz. Győrben a Kisduna-partján áll két kies lak. Valamikor gabonamotár, vagy ilyesmi lehetett, de ezelőtt legalább 50 esztendővel, ma pedig lakás. Wolff Károly nagyméltóságos barátja elszörnyedne, ha lipicai ménjeit ide internálnák. Pedig emberek laknak ebben a két félig rombadőlt raktárban, mintegy 400 dolgozó ember lakása ez. Anyák vannak itt, akik szülik a honpolgárt, a leventét, a munkást. Négyszáz keresztény magyar nevében kérjük önt, mi, győri szociáldemokraták, úgy is, mint a magyar népjólét, legfőbb őrét, úgy is, mint keresztény főpapot, hogy ne tűrje ezt az állapotot tovább. Azt ígértük önnek, hogy küzdeni fogunk a bolsevizmus ellen, íme, megkezdjük: Moszkva legveszedelmesebb agitátorát följelentjük. Mert tessék elhinni, hogy ezek a dolgok Moszkva igazi ügynökei. Emberi lakhelyet kérünk Győr városának 490 dolgozó lakosa részére. Higyje el Nagyméltóságod, hogy a kalocsai nagyprépostság sertései elpusztulnának bánatukban, ha ilyen alakban kellene lakniok, mint amilyenekben ez a 400 ember lakik. Bemegyünk az épület belsejébe. Fényes nappal van idekint, de bent koromsötétség honol. Valami mozog az egyik sarokban, a hangjáról halljuk, hogy asszony. A gyufa lángjánál látjuk, hogy mintegy 16 méter nagyságú szoba, az ablak nagysága pedig, sokat mondunk, ha 30 centimétert állítunk róla. Kilencen laknak ebben az odúban, a többi lakásokban még sokkal súlyosabb a helyzet. Milyen színük van itt a gyermekeknek? Olyan az arcuk, mint a salétrom a falon. Egy másik, kisebb szobában hatan laknak, a gyermek angolkóros, púpos. Nem lehet leírni, amit az ember ezekben a lakásokban lát. A másik asszonynak a férje a harctéren esett el. Arra a kérdésre, hogy miből él, azt feleli: ,,hát csak úgy". Elmondja, hogy a hétre még 40 fillérje van, pedig szombatig még három nap van hátra. A családfő, a fiú, ha nagyon jól megy, hetenként keres 250.000 koroná,t, ebből kell megélni hat embernek. Nyolcvan lakás van ebben az épületben és mindegyik zsúfolva van a legégbekiáltóbb, legszörnyűbb nyomorúsággal. Az csat stiki sok kiegészítője ennek a minden gorkiji képzeletet fölülmúló nyomornak, hogy Győr városa egy-egy ilyen odaért havi 110.080 koronát sajtol ki ezekből a nyomorultakból. Igaz, hogy ezzel szemben a városi költségvetés aktív, márpedig, ugyebár, ez a legfontosabb egy városi háztartásban. Ez egyébként meglátszik a végrehajtók munkájából is, akik mostanában a legis szorgalmasabb „termelői" Győr városának. Úgy tudjuk, hogy Genfben fölszabadították az 50 millió koronát. Igaz, hogy Győr városa már fölvette a kölcsönt és el is költötte, kétségtelenül sok hasznos beruházásra is tellett belőle. Akárhogyan azonban módot kell találni arra, hogy ezekből a dimamenti raktárakból kikerüljenek az emberek a napfényre, a levegőre, hiszen azt hisszük, hogy az embervédelem állami, sőt népjóléti feladat. Tessék utánanézni, hogy mi van itt és segíteni, amíg nem késő... A Dolgozó Polgárok Pártja a piaci árusok sérelmei ügyében nagygyűlést tartott. B. Virágh Géza, Földy Vilmos, dr. Kollmann Dezső és mások részletesen ismertették a piaci árusok súlyos sérelmeit. Március 15-re, a szabadsajtó ünnepnapjára fokozzuk a sajtóagitációt!