Népszava, 1927. március (55. évfolyam, 48–73. sz.)
1927-03-01 / 48. szám
1927 március 2. NÉPSZAVA Azt a, fűzfám fütyörésző •. • A belügyminiszter rendeletét az erkölcsről és a káromkodásról csak ezelőtt egy héttel léptették életbe és máris pompás eredményeik vannak. A hivatalos apparátus teljes erejével ügyel arra, hogy megóvja az erkölcsösség látszatát és a káromkodás a jó magyar zamatos határok között maradjon. Csendőr, rendőr, szolgabíró nagy ambícióval kutat, fülel és szaglászik, hogy minden rendben legyen az erkölcsök és a káromkodás térén. Mert hiszen más bajunk nincsen. Mérik a szoknya hosszúságát, a táncok mozdulatait és az erkölcs nevében minden rendőrt műkritikussá neveznek ki, aki megrendszabályozhatja a művészi produkciókat, a kirakatokat és a színházakat. Rögtön az első napokban három kofaasszony került terítékre, azután egynémely színdarabot tiltottak be, végül a vidéki városokban is sikeresen lefogtak néhány káromkodók és megtisztítottak néhány kirakatot. A belügyminisztert ez az eredmény nem elégítette ki. Kiadott egyújabb körrendeletet, amelyben figyelmezteti a hatóságokat, hogy a veszedelemben levő „erkölcsöket hathatósan védelmezzék és a káromkodókra is ügyeljenek. Elvégre nem azért adják ki a rendeleteket, hogy azokkal a kutya se törődjék. A törvényeket és a rendeleteket illik megtartani és a hatóságok alkalmazottai azért kapnak fizetést, hogy érvényt szerezzenek a törvények és rendeletek szabályainak. De azt a fűzfán fütyörésző... mondja erre zamatos magyarsággal és a büntethetőség határain megszakítva mindenki, aki gondolkodni tud, miért adnak csak a látszatokra, ha az erkölcsvédelem annyira a szívükön fekszik. Csak a kirakatok meztelen aktjai, avagy a színdarabok sikamlós kiszólásai és a magyar zamatot nélkülöző káromkodások veszedelmesek a lakosság erkölcsi életére? A belügyminiszternek nem tettek arról jelentést, hogy a külvárosok nyomortanyáin egymás hegyénhátán fekszenek az emberek, hogy egy szobában 15—20 férfi, asszony és gyermek találkozik éjszakai nyugovóra. A főváros statisztikai adatai szerint 21.516 olyan lakás van, amelynek egy az albérlője, két albérlővel 12.651 lakást találunk, 3—5 albérlővel 11.330 lakást, 6—8 albérlővel 1230 lakást, 9 és több albérlővel 260 lakást. Az ilyen helyeken természetesen kitűnően virulnak az erkölcsök. Ha még megemlítjük, hogy a főváros népessége közül még ma is 8283-an laknak pincében, hogy 2232-ten olyan lakásokban vannak elhelyezkedve, amelyeknek nincs szobájuk, akkor mindenki előtt világos lesz, hogy egyéb teendő is akad ebben az országban, mint a káromkodó rendeletek gyártása. Mindezek után rátérhetünk a közegészség adatainak ismertetésére. Köztudomású, hogy a kórházakban nincs elég férőhely a betegek befogadására, hogy a vidéki községekben 20—30 kilométeres körzetben nincs orvos és gyógyszertár, hogy a törvényes rendelkezések ellenére az elhaltak óriási tömegeit orvosi vizsgálat nélkül temetik el, hogy a közegészségügyre vonatkozó rendeletek legnagyobb részét teljesen figyelmen kívül hagyják. És itt lehetne megemlíteni azt is, hogy ámbátor 1868-ban törvényt hoztak a gyermekek kötelező iskolai oktatásáról, ezt a törvényt még ma sem tartatják meg. Maga a vallás- és közoktatásügyi miniszter is elismerte, hogy ezen a területen gyalázatos mulasztások történtek és ennek tulajdonítható, hogy a 6 éven felüli lakosság között több mint egymillió az analfabéta. De köztudomású az is, hogy a munkásvédő törvényeket senki sem hajtja végre, hogy azokkal a rendelkezéseikkel, amelyek a tanoncok, az ifjúmunkások és a nők éjjeli munkáját és alkalmaztatásuk módját szabályozzák, a mélyen tisztelt hatóságok a legkevésbé sem törődnek. Törvény van az egészségtelen lakásokról és az egészségre ártalmas üzemekről, de még sohasem hallottunk arról, hogy a kereskedelemügyi miniszter szigorú rendeletet adott volna ki, hogy alárendelt hatóságai a törvények alkalmazását biztosítsák. A háború kitörése előtt még valahogyan megóvták a látszatot, mert az iparfelügyelők a rendelkezésükre álló szerény eszközök segítségével kísérletet tettek arra, hogy a munkások érdekeit szolgáló törvényeket megtartassák. Amióta azonban a kurzus került uralomra, Gátba került az egész iparfelügyelet és senki sem törődik azzal, ha 8-10 éves gyermekeket napi 12 óra hosszat foglalkoztatnak. Csak az ipari termelés krízise akadályozta meg, hogy a munkásvédelem teljes hiánya nem vált katasztrofális jelentőségűvé. A fővárosban és a vidéken a kapitalisták olyan olcsón kapták a felnőtt munkaerőt, hogy nem kellett nagyobb mértékben kizsákmányolniuk a serdületlen gyermekeket. Semmi akadálya sem volt azonban annak, hogy az ipartörvény rendelkezéseit figyelmen kívül hagyják; azzal senki sem törődött, hogy az üzemekben mi történik. Egyebekben eléggé jellemző a munkások törvényes védelmére, hogy a Fecske utcai katasztrófa bűnöseit még mindig nem büntették meg, hogy a törvényekkel összeütközésbe került munkáltatók csak a legritkább esetben kerülnek bíráik elé. A rendőrök és csendőrök tízezrei veszik üldözőbe a káromkodókat és a meztelen képeket. De a túlzsúfolt lakásokban elkerülhetetlenül eltompul minden erkölcsi érzés és a gazdagok palotáiban minden ellenőrzés nélkül duhajkodik a legszemérmetlenebb erkölcstelenség. Mert, sajnos, ma már ott tartunk, hogy mindent a látszatért alkotunk. Kifelé egy erkölcsös és szalmai államot akarnak mutatni és rendőri intézkedésekkel akarják meghamisítani azt a valóságot, hogy a kurzus uralma minden tekintetben züllést jelent. flf Állítólag megegyezés jött létre az ellenséges kínai hadseregek között. Bezárták a shanghai egyetemet. Hangcsouban a lakosság verte agyon a fosztogató katonákat. A Kantonból kiinduló nacionalista mozgalom nemcsak területeket hódított, hanem diadalmas előnyomulásában magához vonzotta a kínai lakosság rokonszenvét is. A nagyhatalmak zsoldjában álló tábornokok ezzel szemben úgy akarják megszolgálni a bérüket, hogy a nacionalista mozgalmat bolsevista mozgalomnak minősítik és azt hangoztatják, hogy a kantoni kormány a kommunisták befolyása alatt áll. Ebben ugyancsak azt a már szokássá vált olcsó taktikát követik, amely mindenütt, minden megmozdulásban Moszkva kezét látja és amely szerint a szovjet kormány mindenütt jelenlevő mindenható hatalom. Az események pedig egészen világosan bizonyítják, hogy a Kínában dúló háborúskodás egyrészt Amerika és Anglia, másrészt Japán között való rivalitásból származik, amelynél az angol-amerikai tőke volt a támadó. A kantoni hadsereg képviseli a kínai népnek azt az akaratát, hogy kivívja az ország nemzeti függetlenségét és szabadságát, az északi tábornokok pedig a külföldi imperialista hatalmakat szolgálják. A kantoni kormány nem ellensége a külföldieknek, nem is bolsevista, hanem demokrata kormány, amelyet a Kouo-Min-Tan irányít. A kínai szociáldemokratáknak Brüsszelben előterjesztett jelentése szerint a Kouo-Min-Tan három csoportból áll: 1. a nacionalista csoportból, amely a párt jobbszárnya; 2. a demokrata csoportból, amelynek ez idő szerint a legnagyobb a befolyása, mert ez úgy a pekingi kormány, mint az idegen imperializmus ellen irányuló követelések központja; 3. a bolsevista csoportból, amely szám szerint is jelentéktelen, de egyébként sincsen befolyása Kínában. A Kouo-Min-Tan képviseli a függetlenségre és a szabadságra való törekvést. Ez a jelszó ma különböző irányzatokat egyesít, de bizonyos, hogy az ellentétes fölfogások nemsokára szakadást okoznak a pártban. A szociáldemokraták támogatják a függetlenségre irányuló küzdelmet és elvtársaink a legnagyobb lelkesedéssel vesznek részt a harcokban. Tudják nagyon jól, hogy az imperialista hatalmakon kívül más idegen erők is kísérleteznek Kínában, de ezzel szemben nyílt harcot folytatnak a proletár erők egyesítésére és a Szocialista Munkásinternacionáléban való megszervezésére. A kínai szocialisták meggyőződése, hogy a nemzetközi proletárság minden erejével támogatja őket, hogy diadalra juttathassák és megalapozhassák Kína demokratikus kormányzatát, ami éles ellentétben áll a bolsevista törekvésekkel, de egyúttal több kilátásuk is van a sikerekre, akármennyire igyekezzenek is az imperialista hatalmak ellentéteket támasztani a kínai nép között azzal, hogy szabadságharcát bolsevista mozgalomnak minősítik. Japán békét közvetít. (London, február 27.) Az „Observer"-nek jelentik Shanghaiból. Híre jár, hogy a kantoni csapatok és az északi csapatok japán semleges tényezők közvetítésével megegyezésre jutottak egymással. Híre jár, hogy az északi csapatok elfogadják a nacionalista követeléseket, de követelik Sun-Csuan-Fang, Vu-Pei-Fu és a kommunista orosz elemek kiküszöbölését. Nyolcezer agitátor van Shanghai külföldi engedményes területein, hogy a kantoni csapatoknak a város előtt való megjelenésére zavargásokat idézzenek elő. Hangcsauban a polgárság bosszút állt a fosztogatókon. (London, február 27.) Misszionáriusok jelentése szerint az északkínai csapatok Hangcsau városát elvonulásuk előtt kifosztották. Fegyveres polgárok erre összeverődtek és több száz északkínai katona leölésével borzalmas bosszút vettek. Ezeknek az eseményeknek nyomán a kantoni csapatok bevonulását a polgárok rokonszenvvel fogadták, különösen miután sokkal jobb felszerelésük jó benyomást tett. Összeütközés francia katonaság és kínai rendőrök között. (London, február 28.) Shanghai jelentések szerint ott tegnap ismét partraszállítottak két angol zászlóaljat, amelyeket iskolaépületekben és gyárakban helyeztek el. A francia koncesszióban tegnap délelőtt kisebb összeütközésre került a sor a francia katonaság és a kínai rendőrök között. A shanghai városparancsnok rendőrei be akartak nyomulni a francia negyedbe, hivatkozással arra, hogy utasításuk van több kommunista agitátor letartóztatására, akik a francia negyedben kerestek menedéket. A francia katonaság a rendőröket föltartóztatta s nem engedte meg, hogy átlépjék a francia koncesszió határát. A shanghai városparancsnok tegnap egyébként bezáratta a shanghai egyetemeket is, hivatkozással arra, hogy az egyetemi diákság fejti ki a legnagyobb kommunista propagandát. A kantoniak visszavonulnak? (London, február 28.) Pekingi jelentések szerint az északi csapatok Shanghai környékén offenzívát kezdtek a kantoni csapatok ellen. Az első támadás teljes sikerrel járt és a kantoniak ma hajnal óta visszavonulásban, vannak. (London, február 28.) A késő esti órákban érkező jelentések szerint a kantoni tüzérség megkezdte a Sunkiang mellett épült védelmi álások bombázását. Sunkiang körül eddig Sun-Csuan-Fang csapatai tartották a frontot, amelyeknek fegyelme azonban az utóbbi napokban teljesen felbomlott, úgy, hogy Csang-Csung-Csan tábornok, a Shanghai körül operáló északi hadseregek fővezére tegnap elrendelte a Sunkiang mellett álló csapatok leváltását. Sunkiang védelmét az újonnan érkező santungi csapatok veszik át. A kantoniak a sunkiangi védelmi vonalak bombázásával most a shanghai csapatok leváltását akarják megakadályozni. A kantoniak offenzívája egyébként az egész vonalon megakadt és a front néhány szakaszában az északi csapatok ellentámadásba mentek át. Shanghaiban a hangulat megnyugodott és egyelőre nem tartanak a város elestétől. A Fővárosi Könyvtár céljaira — amint ismeretes — a tanáca 760.000 pengőért megvásárolta a Wenckheim-palotát. A pénzügyi bizottság a hétfői ülésében ezt a vételt, mint megfelelőt, jóváhagyta. Vita a részben kerekedett, hogy az új épülete könyvtárnak használják-e és hogy mily összeget igényel az épület szükséges átalakítása. Bródy Ernő az utóbbival kapcsolatban megemlítette, hogy a Széchenyifürdőre a közgyűlés 25 milliárdot irányzott elő és kérdés, hogy 50 milliárdból az építkezést be tudják-e fejezni? Büchler József elvtárs ellenezte, hogy a könyvtár kérdését a Széchenyi-fürdő ügyével kapcsolatosan ítéljék meg. A Széchenyi-fürdő építkezéséről — úgymond — meg lesz majd a törvényhatóságnak a maga véleménye és megkeressük majd mindazokat, akiket mulasztás terhel emiatt a hallatlan hiteltúllépés miatt. Leszavazták a jugoszláv kormányt. Belgrádból jelentik: A törvényhozó bizottság hétfői ülésén a kormánypárt a miniszterhelyettesek hatáskörének megállapítására vonatkozó vita utáni szavazásnál kisebbségben maradt. Ez a körülmény véletlen következménye volt és nem jár politikai következményekkel. A fővárosi inségadó kulcsát a pénzügyi bizottság hétfőn 8%-ról 10%-ra emelte föl. Lázár Ferenccel szemben, aki az inségadó megszüntetését kívánta, Büchler József elvtárs ismertette azokat a kétségbeejtő jeleneteket, amelyek az elöljáróságok előtt napról-napra lejátszódnak ebédjegyekért és fedezet hiányában az ügyosztály nem tud kellő számú jegyet kiszolgáltatni. Az inségadót — úgymond — a főváros a mai viszonyok között nem nélkülözheti.