Népszava, 1927. március (55. évfolyam, 48–73. sz.)

1927-03-01 / 48. szám

1927 március 2. NÉPSZAVA Azt a, fűzfám fütyörésző •. • A belügyminiszter rendeletét az erkölcsről és a káromkodásról csak ezelőtt egy héttel léptették életbe és máris pompás eredményeik vannak. A hivatalos apparátus teljes erejével ügyel arra, hogy megóvja az erkölcsösség lát­szatát és a káromkodás a jó magyar zamatos határok között maradjon. Csendőr, rendőr, szolgabíró nagy ambícióval kutat, fülel és szaglászik, hogy minden rendben legyen az erkölcsök és a káromkodás térén. Mert hiszen más bajunk nincsen. Mérik a szoknya hosszú­ságát, a táncok mozdulatait és az erkölcs ne­vében minden rendőrt műkritikussá neveznek ki, aki megrendszabályozhatja a művészi produkciókat, a kirakatokat és a színházakat. Rögtön az első­ napokban három kofaasszony került terítékre, azután egynémely színdarabot tiltottak be, végül a vidéki városokban is sike­resen lefogtak néhány káromkodók és megtisz­títottak néhány kirakatot. A belügyminisztert ez az eredmény nem elégítette ki. Kiadott egy­­újabb körrendeletet, amelyben figyelmezteti a hatóságokat, hogy a veszedelemben levő „er­kölcsöket hathatósan védelmezzék és a károm­kodókra is ügyeljenek. Elvégre nem azért ad­ják ki a rendeleteket, hogy azokkal a kutya se törődjék. A törvényeket és a rendeleteket illik megtartani és a hatóságok alkalmazottai azért kapnak fizetést, hogy érvényt szerezzenek a törvények és rendeletek szabályainak. De azt a fűzfán fütyörésző... mondja erre zamatos magyarsággal és a büntethetőség határain megszakítva mindenki, aki gondol­kodni tud, miért adnak csak a látszatokra, ha az erkölcsvédelem annyira a szívükön fekszik. Csak a kirakatok meztelen aktjai, avagy a színdarabok sikamlós kiszólásai és a magyar zamatot nélkülöző káromkodások veszedelme­sek a lakosság erkölcsi életére? A belügy­miniszternek nem tettek arról jelentést, hogy a külvárosok nyomortanyáin egymás hegyén­hátán fekszenek az emberek, hogy egy szobá­ban 15—20 férfi, asszony és gyermek találkozik éjszakai nyugovóra. A főváros statisztikai adatai szerint 21.516 olyan lakás van, amelynek egy az albérlője, két albérlővel 12.651 lakást találunk, 3—5 albér­lővel 11.330 lakást, 6—8 albérlővel 1230 lakást, 9 és több albérlővel 260 lakást. Az ilyen helye­ken természetesen kitűnően virulnak az erköl­csök. Ha még megemlítjük, hogy a főváros népessége közül még ma is 8283-an laknak pincében, hogy 2232-ten olyan lakásokban van­nak elhelyezkedve, amelyeknek nincs szobá­juk, akkor mindenki előtt világos lesz, hogy egyéb teendő is akad ebben az országban, mint a káromkodó rendeletek gyártása. Mindezek után rátérhetünk a közegészség­ adatainak ismertetésére. Köztudomású, hogy a kórházakban nincs elég férőhely a betegek be­fogadására, hogy a vidéki községekben 20—30 kilométeres körzetben nincs orvos és gyógy­szertár, hogy a törvényes rendelkezések elle­nére az elhaltak óriási tömegeit orvosi vizsgá­lat nélkül temetik el, hogy a közegészség­ügyre vonatkozó rendeletek legnagyobb részét telje­sen figyelmen kívül hagyják. És itt lehetne megemlíteni azt is, hogy ámbátor 1868-ban tör­vényt hoztak a gyermekek kötelező iskolai ok­tatásáról, ezt a törvényt még ma sem tartatják meg. Maga a vallás- és közoktatásügyi minisz­ter is elismerte, hogy ezen a területen gyalá­zatos mulasztások történtek és ennek tulaj­do­nítható, hogy a 6 éven felüli lakosság között több mint egymillió az analfabéta. De köztudomású az is, hogy a munkásvédő törvényeket senki sem hajtja végre, hogy azok­kal a rendelkezéseikkel, amelyek a tanoncok, az ifjúmunkások és a nők éjjeli munkáját és alkalmaztatásuk módját szabályozzák, a mé­lyen tisztelt hatóságok a legkevésbé sem törőd­nek. Törvény van az egészségtelen lakásokról és az egészségre ártalmas üzemekről, de még sohasem hallottunk arról, hogy a kereskedelem­ügyi miniszter szigorú rendeletet adott volna ki, hogy alárendelt hatóságai a törvények al­kalmazását biztosítsák. A háború kitörése előtt még valahogyan megóvták a látszatot, mert az iparfelügyelők a rendelkezésükre álló szerény eszközök segítségével kísérletet tettek arra, hogy a munkások érdekeit szolgáló törvénye­ket megtartassák. Amióta azonban a kurzus került uralomra, Gátba került az egész ipar­felügyelet és senki sem törődik azzal, ha 8-10 éves gyermekeket napi 12 óra hosszat foglal­koztatnak. Csak az ipari termelés krízise akadályozta meg, hogy a munkás­védelem teljes hiánya nem vált katasztrofális jelentőségűvé. A fő­városban és a vidéken a kapitalisták olyan olcsón kapták a felnőtt munkaerőt, hogy nem kellett nagyobb mértékben kizsákmányolniuk a serdületlen gyermekeket. Semmi akadálya sem volt azonban annak, hogy az ipartörvény rendelkezéseit figyelmen kívül hagyják; azzal senki sem törődött, hogy az üzemekben mi tör­ténik. Egyebekben eléggé jellemző a munkások törvényes védelmére, hogy a Fecske­­ utcai katasztrófa bűnöseit még mindig nem büntet­ték meg, hogy a törvényekkel összeütközésbe került munkáltatók csak a legritkább esetben kerülnek bíráik elé. A rendőrök és csendőrök tízezrei veszik üldözőbe a káromkodókat és a meztelen képe­ket. De a túlzsúfolt lakásokban elkerülhetetle­nül eltompul minden erkölcsi érzés és a gaz­dagok palotáiban minden ellenőrzés nélkül duhajkodik a legszemérmetlenebb erkölcs­telenség. Mert, sajnos, ma már ott tartunk, hogy mindent a látszatért alkotunk. Kifelé egy erkölcsös és szalma­i államot akarnak mutatni és rendőri intézkedésekkel akarják meghami­sítani azt a valóságot, hogy a kurzus uralma minden tekintetben züllést jelent. flf Állítólag megegyezés jött létre az ellenséges kínai hadseregek között. Bezárták a shanghai egyetemet.­­­ Hangcsouban a lakosság verte agyon a fosztogató katonákat. A Kantonból kiinduló nacionalista mozga­lom nemcsak területeket hódított, hanem diadalmas előnyomulásában magához vonzotta a kínai lakosság rokonszenvét is. A nagyhatal­mak zsoldjában álló tábornokok ezzel szemben úgy akarják megszolgálni a bérüket, hogy a nacionalista mozgalmat bolsevista mozgalom­nak minősítik és azt hangoztatják, hogy a kan­toni kormány a kommunisták befolyása alatt áll. Ebben ugyancsak azt a már szokássá vált olcsó taktikát követik, amely mindenütt, min­den megmozdulásban Moszkva kezét látja és amely szerint a szovjet kormány mindenütt jelenlevő mindenható hatalom. Az események pedig egészen világosan bizo­nyítják, hogy a Kínában dúló háborúskodás egyrészt Amerika és Anglia, másrészt Japán köz­ött való rivalitásból származik, amelynél az angol-amerikai tőke volt a támadó. A kan­toni hadsereg képviseli a kínai népnek azt az akaratát, hogy kivívja az ország nemzeti füg­getlenségét és szabadságát, az északi táborno­kok pedig a külföldi imperialista hatalmakat szolgálják. A kantoni kormány nem ellensége a külföldieknek, nem is bolsevista, hanem demokrata kormány, amelyet a Kouo-Min-Tan irányít. A kínai szociáldemokratáknak Brüsszelben előterjesztett jelentése szerint a Kouo-Min-Tan három csoportból áll: 1. a nacionalista csoport­ból, amely a párt jobbszárnya; 2. a demokrata csoportból, amelynek ez idő szerint a leg­nagyobb a befolyása, mert ez úgy a pekingi kormány, mint az idegen imperializmus ellen irányuló követelések központja; 3. a bolsevista csoportból, amely szám szerint is jelentéktelen, de egyébként sincsen befolyása Kínában. A Kouo-Min-Tan képviseli a függetlenségre és a szabadságra való törekvést. Ez a jelszó ma különböző irányzatokat egyesít, de bizonyos, hogy az ellentétes fölfogások nemsokára szaka­dást okoznak a pá­rtban. A szociáldemokraták támogatják a függetlenségre irányuló küzdel­met és elvtársaink a legnagyobb lelkesedéssel vesznek részt­ a harcokban. Tudják nagyon jól, hogy az imperialista hatalmakon kívül más idegen erők is kísérleteznek Kínában, de ezzel szemben nyílt harcot folytatnak a proletár er­ők egyesítésére és a Szocialista Mun­kásinterna­cionáléban való megszervezésére. A kínai szo­cialisták meggyőződése, hogy a nemzetközi proletárság minden erejével támogatja őket, hogy diadalra juttathassák és megalapozhas­sák Kína demokratikus kormányzatát, ami éles ellentétben áll a bolsevista törekvésekkel, de egyúttal több kilátásuk is van a sikerekre, akármennyire igyekezzenek is az imperialista hatalmak ellentéteket támasztani a kínai nép között azzal, hogy szabadságharcát bolsevista mozgalomnak minősítik. Japán békét közvetít. (London, február 27.) Az „Observer"-nek je­lentik Shanghaiból. Híre jár, hogy a kantoni csapatok és az északi csapatok japán semleges tényezők közvetítésével megegyezésre jutottak egymással. Híre jár, hogy az északi csapatok elfogadják a nacionalista követeléseket, de követelik Sun-Csuan-Fang, Vu-Pei-Fu és a kommunista orosz elemek kiküszöbölését. Nyolcezer agitátor van Shanghai külföldi en­gedményes területein, hogy a kantoni csapa­toknak a város előtt való megjelenésére zavar­gásokat idézzenek elő. Hangcsauban a polgárság bosszút állt a fosztogatókon. (London, február 27.) Misszionáriusok jelen­tése szerint az északkínai csapatok Hangcsau városát elvonulásuk előtt kifosztották. Fegy­veres polgárok erre összeverődtek és több száz északkínai katona leölésével borzalmas bosszút vettek. Ezeknek az eseményeknek nyomán a kantoni csapatok bevonulását a polgárok rokonszenvvel fogadták, különösen miután sokkal jobb felszerelésük jó benyomást tett. Összeütközés francia katonaság és kínai rendőrök között. (London, február 28.) Shanghai jelentések szerint ott tegnap ismét partraszállítottak két angol zászlóaljat, amelyeket iskolaépületekben és gyárakban helyeztek el. A francia kon­cesszióban tegnap délelőtt kisebb összeütkö­zésre került a sor a francia katonaság és a kínai rendőrök között. A shanghai város­parancsnok rendőrei be akartak nyomulni a francia negyedbe, hivatkozással arra, hogy utasításuk van több kommunista agitátor le­tartóztatására, akik a francia negyedben ke­restek menedéket. A francia katonaság a rendőröket föltartóztatta s nem engedte meg, hogy átlépjék a francia koncesszió határát. A shanghai városparancsnok tegnap egyébként bezáratta a shanghai egyetemeket is, hivatko­zással arra, hogy az egyetemi diákság fejti ki a legnagyobb kommunista propagandát. A kantoniak visszavonulnak? (London, február 28.) Pekingi jelentések sze­rint az északi csapatok Shanghai környékén offenzívát kezdtek a kantoni csapatok ellen. Az első támadás teljes sikerrel járt és a kanto­niak ma hajnal óta visszavonulásban, vannak. (London, február 28.) A késő esti órákban érkező jelentések szerint a kantoni tüzérség megkezdte a Sunkiang mellett épült védelmi álások bombázását. Sunkiang körül eddig Sun-Csuan-Fang csapatai tartották a frontot, amelyeknek fegyelme azonban az utóbbi na­pokban teljesen felbomlott, úgy, hogy Csang-Csung-Csan tábornok, a Shanghai körül ope­ráló északi hadseregek fővezére tegnap elren­delte a Sunkiang mellett álló csapatok levál­tását. Sunkiang védelmét az újonnan érkező santungi csapatok veszik át. A kantoniak a sunkiangi védelmi vonalak bombázásával most a shanghai csapatok leváltását akarják megakadályozni. A kantoniak offenzívája egyébként az egész vonalon megakadt és a front néhány szakaszában az északi csapatok ellentámadásba mentek át. Shanghaiban a hangulat megnyugodott és egyelőre nem tar­tanak a város elestétől. A Fővárosi Könyvtár céljaira — amint is­meretes — a tanáca 760.000 pengőért megvásá­rolta a Wenckheim-palotát. A pénzügyi bizott­ság a hétfői ülésében ezt a vételt, mint meg­felelőt, jóváhagyta. Vita a részben kerekedett, hogy az új épülete könyvtárnak használják-e és hogy mily összeget igényel az épület szük­séges átalakítása. Bródy Ernő az utóbbival kapcsolatban megemlítette, hogy a Széchenyi­fürdőre a közgyűlés 25 milliárdot irányzott elő és kérdés, hogy 50 milliárdból az építkezést be tudják-e fejezni? Büchler József elvtárs ellenezte, hogy a könyvtár kérdését a Szé­chenyi-fürdő ügyével kapcsolatosan ítéljék meg. A Széchenyi-fürdő építkezéséről — úgy­mond — meg lesz majd a törvényhatóságnak a maga véleménye és megkeressük majd mind­azokat, akiket mulasztás terhel emiatt a hal­latlan hiteltúllépés miatt. Leszavazták a jugoszláv kormányt. Belgrád­ból jelentik: A törvényhozó bizottság hétfői ülésén a kormánypárt a miniszterhelyettesek hatáskörének megállapítására vonatkozó vita utáni szavazásnál kisebbségben maradt. Ez a körülmény véletlen következménye volt és nem jár politikai következményekkel. A fővárosi inségadó kulcsát a pénzügyi bi­zottság hétfőn 8%-ról 10­%-ra emelte föl. Lázár Ferenccel szemben, aki az inségadó megszün­tetését kívánta, Büchler József elvtárs ismer­tette azokat a kétségbeejtő jeleneteket, ame­lyek az elöljáróságok előtt napról-napra leját­szódnak ebédjegyekért és fedezet hiányában az ügyosztály nem tud kellő számú jegyet kiszol­gáltatni. Az inségadót — úgymond — a főváros a mai viszonyok között nem nélkülözheti.

Next