Népszava, 1927. április (55. évfolyam, 74–97. sz.)
1927-04-01 / 74. szám
10 Lakoma, amelynek árát szétosztva, enyhíteni lehetne azoknak a nyomorultaknak a helyzetét, akiknek tömeglakásait az elmúlt éjszaka nézte meg: egy angol misszió. (Nagy zaj a kormánypárton.) Ez az ezerüvegpezsgős lakoma volt egyébként a „legkiemelkedőbb" momentuma ennek a hatéves miniszterségnek. Ezután szóvá tette azt a rendszert, amellyel az állampolgárság kérdését intézik és amellyel Magyarországon élt, Magyarországon katonai szolgálatot teljesített, Magyarországon dolgozó és adót fizető embereket hontalanokká tesznek. A harcot, amelyet a kormány és a kormánypárt részéről hirdetnek, a szociáldemokrata párt állja és végigharcolja mindenkivel szemben, védve a magyar dolgozók jogos jussát és jogos érdekét. A költségvetést az általános tárgyalás alapjául sem fogadom el. Esztergályos elvtárs beszéde során a következő határozati javaslatokat terjesztette be: " A képviselőház utasítja a népjóléti és a pénzügyminisztert, hogy ama hadirokkantak, hadiözvegyek részére, akik a földbirtokrendezés során házhelyet kaptak és ennek beépítésére kellő anyagi erővel nem rendelkeznek, megfelelt hosszú lejáratú, kamatmentes kölcsönt folyósítsanak, illetve ennek megfelelő javaslatot terjesszenek a Ház elé. II. A képviselőház utasítja a népjóléti és munkaügyi minisztert, hogy a második nemzetgyűlés 1924 január 29-én hozott határozatának megfelelően a munkások és alkalmazottak aggkori és rokkantbiztosításáról törvényjavaslatot nyújtson be. III. A képviselőház utasítja a népjóléti és munkaügyi minisztert, hogy régebben tett ígéreteinek megfelelően, törvényjavaslatot nyújtson be a hadirokkantak, özvegyek és árvák járadékainak rendezéséről. IV. A képviselőház utasítja a belügyminisztert, hogy záros határidőn belül terjesszen be a honosság megszerzéséről és rendezéséről törvényjavaslatot olyan rendelkezéssel, hogy vitás esetekben és kiutasítások kérdésében a döntés meghozatalára a közigazgatási bíróság illetékes. V. A képviselőház miavatja a kormányt, hogy a nyugdíjak, nyugdérek, életbiztosítási kötvények, baleseti kártérítések, rokkantjáradékok, kistakarékbetétek és kijegyzésű hadikölcsönök valorizációjáról törvényjavaslatot nyújtja be. —VI. A képviselőház utasítja a kereskedelmi minisztert, hogy a marasztaló fegyelmi ítéletek alapján politikai okokból elbocsátott vasútl alkalmazottak nyugdíjának ám nyersbérének folyósítására megfelelő rendeletben intézkedjen. Gaál Gaszton (agrárpárti) volt a következő fölszólaló, aki meddőnek és lehetetlennek mondotta az ellenőrzés munkáját, mert a kormány kötelességével ellentétben nem terjesztette be a zárószámadásokat. Híve a leventeintézménynek, de kifogásolja, hogy a vidéken 10—12 éves gyermekeknek kell vizen, réteken, ezeken keresztül járni vasárnaponkint a meghatározott központba. Szóvá teszi az egyes államtitkárok részéről kifejtett állás- és jövedelemhajihászást. Kérdezi, nem tartja-e dehonesztálónak a pénzügyminiszter, hogy borravalókat osztogat a főtisztviselőknek. Az elnök '/13 órakor félbeszakította Gaál Gaszton beszédét és szünetet rendelt el. A szünet után Gaál Gaszton folytatta beszédét és tovább bírálta a Kogsz-nál folyó „gazdálkodást". Tizennyolcmilliárd állami pénzt adtak a Kogsz-nak, minden ellenőrzés nélkül. A szövetkezetnél jól dotált állásokba helyeznek el miniszteri főtisztviselőket. Óriási províziókat osztottak ki a különböző igazgatóknak, összesen 700 milliót. (Egy hang: „Nyomorgó tisztviselők!") Egy igazgató 170 milliót kapott. (Nagy zaj.) Pedig ott ül a pénzügyminiszter megbízottja. A províziók kedvéért minden rassa üzletet forszíroztak, ezért ment tönkre a szövetkezet. Kifogásolja, hogy az összeférhetetlenségi kérdésben Tamásy Fákszigazgató képviselőtársai nézetét nullának minősítette. (Rassay Károly: „A büszke spanyol!") Van az írott összeférhetetlenségi törvényen kívül egy nem írott erkölcsi összeférhetetlenségi törvény is! (Taps a baloldalon.) Abszurdum, hogy állami tisztviselő képviselő lehessen. A jelenlegi képviselőháznak majdnem 100 aktív tisztviselő tagja van! (Mozgás a baloldalon.) Lehet ilyen képviselőktől független magatartást várni?! Sőt ilyen képviselői tisztviselők avanzsálnak is. (Zaj, közbeszólások az egységes párton.) Minden előzetes közgazdasági tevékenység nélkül egyszerre csak képviselőket állítanak pénzintézetek, biztosítók, a legkülönbözőbb iparvállalatok élére, csupán a névért, a politikai befolyásért, kijárásért .... (Zaj a kormánypárton.) Különféle igazgatóságokban ma is ülnek miniszteri főMalasits Géza elvtárs volt a következő szónok. Megállapította, hogy a közélet tisztaságáért folyt harcban a szociáldemokrata párt mindig előljárt. Gaál Gaszton azt mondta, hogy „Magyarországon ma már 1000 holdból sem lehet megélni". (Esztergályos János, gúnyosan: „Még kivándorolnak az ezerholdasok!") Ám, mit szóljanak a borzalmas nyomorban fetrengő dolgozók! A stájerországi gyárakban, ahonnan a behozott sodronyszögek olcsóságát mutatta ki Gaál, nyolcórás a munkaidő, magasabbak a munkabérek és üzemi tanács van. A drága szögeket produkáló rimamurányi gyárban, ahol magyar munkások dolgoznak, a bérek alacsoyak és a munkaidő nagyobb. Tehát ezzel ime megdőlt az a kapitalista demagógelmélet, hogy a magas munkabér és rövidebb munkaidő drágaságot okoz. A textilgyárakban heti százezer koronás bérért dolgoznak fiatal munkásnők, akiknek táplálékuk egy-egy hagyma vagy valami silány főzelék. Ezek a szerencsétlenek el vannak már jegyezve a tüdővésszel. Keleten függetlenségi harcot vív Délkína népe az angol és amerikai kapitalizmus ellen. A magyar népnek minden oka megvan rá, hogy a kínai nép függetlenségi harcát rokonszenvvel kisérje. Nemcsak az ázsiai rokonság miatt, hanem, mert mi is nyögtük évszázadokon át egy idegen uralom igáját. A kormány sajtója a független Kínáért küzdőket, helytelenül, mint bolsevistákat, sőt rablókat állítja be. Lehet, hogy a Kuo-Min-Tang-ban vannak bolsevisták is, de a tény az, hogy a kínai nép a demokráciáért vív élet-halálharcot. A következmények egyelőre beláthatatlanok, de az bizonyos, hogy az angol konzervatív kormány intrikál a háttérben. Kínát most támogatja Oroszország és ez fáj a konzervatív angoloknak, akik attól tartanak, hogy Kína függetlenségének kivívása után lángralobban az indiai függetlenségi mozgalom is. Anglia Szovjetoroszország ellen szövetséget akar létrehozni. Az angol diplomaták más népeket szoktak harcba küldeni — angol érdekekért. Ezért akarnak most is blokot Románia, Olaszország és Magyarország egybekovácsolásával Szovjetoroszország háttérbe szorítására. A közvélemény ebben antibolsevista politikát lát. A közvélemény azonban ne engedje magát megtéveszteni! Anglia nem törődik azzal, hogy Oroszországban szovjet van, de mert angol érdekek forognak kockán, „keresztes hadjáratot" szeretne Oroszország ellen, tisztán angol kapitalista érdekek védelmében. Az angol politika igyekszik az európai ellentéteket kihasználni, az olasz nép pedig szapora és elhelyezkedési lehetőségre van szüksége. Közel van Albánia és Anglia annak meghódítására ösztökéli Olaszországot. Albániában Ahmed Zogu, letörvén a kisbirtokosokat, a nagybirtokosok élén háborúra készül. Jugoszlávia demokratikus állam és ez Albániával ellentétet szül. Nem örvendetes, hogy Klebelsberg most Olaszországban megkoszorúzta Mussolininek azt az íróasztalát, amelyen a fascista vezér a háborús beavatkozást sürgető cikkeit írta. Hiszen ez vezetett a sok-soktízezer magyar fiú elpusztulására. Jobb volna, ha Bethlen István látogatása a demokratikus olasz népnek, Cavour, Garibaldi és Mazzini híveinek szólna, nem a fascizmus vezérének. (Zaj az egységes párton.) A fascizmust nem nemzeti lelkesedés hozta létre, hanem az olasz kapitalisták és nagybirtokosok. Zsebérdekről van szó Olaszországban, nem nemzeti lelkesedésről! A fascizmus tönkretette az olasz szakszervezeti és szövetkezeti mozgalmat és tönkretette a termelőiszövetkezeteket. Igájába hajtotta az olasz proletariátust. (Az egységespártiak Bogga vezérlete alatt zajosan ellentmondanak.) A fák nem nőnek az égig, a Mussolini-mámornak is meg lesz az ellenhatása. A fascista diktatúra az alsó néposztályok számára nyomort, szenvedést jelent. (Folytonos zaj a kormánypárton. — Egy bethlenista: „Olaszország a barátunk!") A kormány fitogtatja angolbarátságát. A Sir Good nevű pénzügynököt fejedelmien fogadják. Erdélynek Romániához csatolása is angol égisz alatt történt! Ugyanilyen az „olasz barátunk" is! (Közbeszólások a kormánypárton.) Magyarország a háború előtt szövetségben volt Olaszországgal és Olaszország mégis megtámadott bennünket. A beavatkozási politika főszószólója DAnnunzio és Mussolini voltak és sok magyar katona miattuk pusztult el! Gazdaságilag semmi sem várható Olaszországtól. Mussolini mindenütt búzát termeltet, úgy, hogy Olaszországnak nem lesz szüksége a magyar búzára. Fiuméban legföljebb a patkányokat irthatják majd ki és a raktárakat tölthetik meg. (Bogya folyton fészkelődik.) Ellenben a Mussolinival való szövetkezés esetén mi is részeseivé és áldozataivá válunk a fascista Olaszországból kiinduló kapitalista-imperialista intrikáknak. Mi ehelyett minden szomszédos állammal baráti viszonyt akarunk, elsősorban Jugoszláviával, amelynek nagy fölvevő piaca van a magyar ipartermékek számára. Az angol-olasz bloktól nem várhatunk semmit. A magyar nép nem akar többé háborút. A közjogok terén egyenlő elbánást követelünk. A legitimista propaganda meg van engedve. Bethlen a detronizációs törvény ellenére támogatja a legitimista politikát. (Egy bethlenista: „Koronás királyunk van!") Igen, akire önök lövettek?! A köztársasági propagandát törvény tiltja és a köztársasági véleményt büntetik. Gödöllőn 1918-ban IV. Károly gyermekeire egy Madarász nevű tiszt ügyelt föl, aki utasítást kapott, hogy a legnagyobb tisztelettel viseltessenek IV. Károly irányában. Ezt tették a köztársasági forradalmárok, ezzel szemben azok, akik most teleszájjal csinálják a legitimista propagandát, annak idején lövettek IV. Károlyra, mert pillanatnyi érdekük akkor így kívánta A kétkulacsos politika — éjjel legitimizmus, nappal szabadkirályválasztó — árt az országnak. Az a kormány, amely megakadályozza a dolgozó nép szervezkedését, kiírtja a szabadságjogokat és a legitimista propagandát előmozdítja, eredményes külpolitikát nem tudhat fölmutatni. Minthogy a kormánynak úgy bel-, mint külpolitikája iránt a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetem, a költségvetést nem fogadom el Ekkor a vitát megszakították. A legközelebbi ülést péntekre tűzték rá, amikor folytatják a költségvetés tárgyalását. Az ülés 6 óra után ért véget. Hogyan igovácsta össze a zsariionok nemzetközi szövetségét? SZÉPSZAVA tisztviselők. Foglalkozik Kállay Tibor nyilatkozatával. (Grieger Miklós: ,A legnagyobb cinizmus volt benne!") Kállay a „függetlenség" föltételeként állítja be közgazdasági állásait. (Farkas István: „Szép kis függetlenség!") Hát a cinizmusnak is van határa! A társadalom nem tarthat el a fölösleges tisztviselőkben heréket. Elismerem, hogy a paraszt rongyokban jár, dema már ezer holdból sem lehet megélni..." (Derültség, zaj és közbeszólások a szociáldemokratáknál.) A nyugdíjak, így a miniszteri nyugdíjak körül súlyos visszaélések történnek. (Nagy zaj a kormánypárt padjain.) Követelte a gazdatársadalom adóterheinek könnyítését (!!) és a vállalatok erősebb megadóztatását. A kormány adó- és vámpolitikája tönkreteszi az országot. Mindezek után elfogadta a költségvetést. 1927 április 1. „Szabad-e ilyen pongyolán és ilyen stliggoatillaflasful szövegezet! javaslattal elállni?" Az arisztokraták felsőháznak elkeresztelt külön parlamentje csütörtökön délelőtt ülést tartott, amelyen a biztosítási javaslatot tárgyalták. Pesthy Pál igazságügyminiszter gazdasági okokkal igyekezett igazolni a javaslat beterjesztését. Gróf Hadik János, a kisebbségi vélemény előadója, támadta a javaslatot, kijelentvén, hogy ez tisztán monopóliumot biztosít a kartelek számára és ezzel a biztosítottak százezreit kiszolgáltatja a karteleknek. A javaslat törvényerőre emelkedve, nagy árdrágítást idéz majd elő az egész vonalon. A kormány a biztosítótársaságokat védi Ugyanekkor meg kell állapítani — mondotta —, hogy soha ilyen pongyolán megszövegezett javaslatot nem láttam. Szabad-e egyáltalán ilyen pongyolán és meggondolatlanul szövegezett javaslattal előállani? Meggyőződése, hogy a javaslat szövege nem is a kodifikáló bizottság tagjainak munkája, hanem a "mellék-belső" munkatársak keze működött ebben közre. Nagy Ferenc volt igazságügy-miniszter a javaslat mellett szólalt föl, gróf Somssich László pedig ellene és fölvetette a kérdést, mi történik akkor, ha a biztosított tudomást szerez arról, hogy a társaság bukófélben van, mi történik egy háború esetére? A javaslatot nem fogadta el. Bernáth István a javaslat védelmére kelt. Bud János pénzügyminiszter igyekezett eloszlatni az aggodalmakat. Gróf Hadik János ismételt fölszólalása után Pesthy Pál igazságügyminiszter beszélt, amire a javaslatot a felsőház általánosságban, majd utóbb részleteiben is elfogadta. Ezután a belvízi hajózásról szóló javaslatot az arisztokrata törvényhozók vita nélkül megszavazták. Karnebeek hollandi külügyminiszter lemondását — amint Hágából jelentik — a királynő elfogadta és helyébe Beelarts van Blokland követet nevezte ki külügyminiszterré.