Népszava, 1927. április (55. évfolyam, 74–97. sz.)

1927-04-01 / 74. szám

10 Lakoma, amelynek árát szétosztva, enyhíteni lehetne azoknak a nyomorultaknak a helyzetét, akiknek tömeglakásait az elmúlt éjszaka nézte meg: egy angol misszió. (Nagy zaj a kormány­párton.) Ez az ezerüvegpezsgős lakoma volt egyébként a „legkiemelkedőbb" momentuma ennek a hatéves miniszterségnek. Ezután szóvá tette azt a rendszert, amellyel az állam­polgárság kérdését intézik és amellyel Magyar­országon élt, Magyarországon katonai szolgá­latot telj­esített, Magyarországon dolgozó és adót fizető embereket hontalanokká tesznek. A harcot, amelyet a kormány és a kormány­párt részéről hirdetnek, a szociáldemokrata párt állja és végigharcolja mindenkivel szem­ben, védve a magyar dolgozók jogos jussát és jogos érdekét. A költségvetést az általános tár­gyalás alapjául sem fogadom el. Esztergályos elvtárs beszéde során a követ­kező határozati javaslatokat terj­esztette be: " A képviselőház utasítja a népjóléti és a pénzügy­minisztert, hogy ama hadirokkantak, hadiözvegyek részére, akik a földbirtokrendezés során házhelyet kaptak és ennek beépítésére kellő anyagi erővel nem rendelkeznek, megfelelt­ hosszú lejáratú, kamatmentes kölcsönt folyósítsanak, illetve ennek megfelelő javaslatot terjesszenek a Ház elé. II. A képviselőház utasítja a népjóléti és munkaü­gyi mi­nisztert, hogy a második nemzetgyűlés 1924 január 29-én hozott határozatának megfelelően a munkások és alkalmazottak aggkori és rokkant­biztosításáról törvényjavaslatot nyújtson be. III. A képviselőház utasítja a népjóléti és munkaügyi mi­nisztert, hogy régebben tett ígéreteinek megfelelően, tör­vényjavaslatot nyújtson be a hadirokkantak, özvegyek és árvák járadékainak rendezéséről. IV. A képviselőház utasítja a belügyminisztert, hogy záros határidőn belül terjesszen be a honosság megszerzéséről és rendezéséről törvényjavaslatot olyan rendelkezéssel, hogy vitás ese­tekben és kiutasítások kérdésében a döntés meghozata­lára a közigazgatási bíróság illetékes. V. A képviselőház miavatja a kormányt, hogy a nyugdíjak, nyugdérek, életbiztosítási kötvények, baleseti kártéríté­sek, rokkantjáradékok, kistakarékbetétek és kijegyzésű hadikölcsönök valorizációjáról törvényjavaslatot nyújtja be. —­VI. A képviselőház utasítja a kereskedelmi minisztert, hogy a marasztaló fegyelmi ítéletek alapján politikai okokból elbocsátott vasútl alkalmazottak nyugdíjának ám nyersbérének folyósítására megfelelő ren­deletben intézkedjen. Gaál Gaszton (agrárpárti) volt a következő fölszólaló, aki meddőnek és lehetetlennek mondotta az ellenőrzés munkáját, mert a kor­mány kötelességével ellentétben nem terjesz­tette be a zárószámadásokat. Híve a levente­intézménynek, de kifogásolja, hogy a vidéken 10—12 éves gyermekeknek kell vizen, réteken, ezeken keresztül járni vasárnaponkint a meg­határozott központba. Szóvá teszi az­­ egyes államtitkárok részéről kifejtett állás- és jöve­delemhajihászást. Kérdezi, nem tartja-e deho­nesztálónak a pénzügyminiszter, hogy borra­valókat osztogat a főtisztviselőknek. Az elnök '/13 órakor félbeszakította Gaál Gaszton beszédét és szünetet rendelt el. A szünet után Gaál Gaszton­ folytatta be­szédét és tovább bírálta a Kogsz-nál folyó „gazdálkodást". Tizennyolcmilliárd állami pénzt adtak a Kogsz-nak, minden ellenőrzés nélkül. A szövetkezetnél jól dotált állásokba helyez­nek el miniszteri főtisztviselőket. Óriási pro­víziókat osztottak ki a különböző igazgatók­nak, összesen 700 milliót. (Egy hang: „Nyo­morgó tisztviselők!") Egy igazgató 170 milliót kapott. (Nagy zaj.) Pedig ott ül a pénzügy­miniszter megbízottja. A províziók kedvéért minden rassa üzletet forszíroztak, ezért ment tönkre a szövetkezet. Kifogásolja, hogy az összeférhetetlenségi kérdésben Tamásy Fáksz­igazgató képviselőtársai nézetét­­ nullának minősítette. (R­assay Károly: „A büszke spa­nyol!") Van az írott összeférhetetlenségi törvé­nyen kívül egy nem írott erkölcsi össze­férhetetlenségi törvény is! (Taps a bal­oldalon.) Abszurdum, hogy állami tisztviselő képviselő lehessen. A jelenlegi képviselőháznak majd­nem 100 aktív tisztviselő tagja van! (Mozgás a baloldalon.) Lehet ilyen képviselőktől függet­len magatartást várni?! Sőt ilyen képviselő­i tisztviselők avanzsálnak is. (Zaj, közbe­szólások az egységes párton.) Minden előzetes közgazdasági tevékenység nélkül egyszerre csak képviselőket állítanak pénzintézetek, biz­tosítók, a legkülönbözőbb iparvállalatok élére, csupán a névért, a politikai befolyásért, ki­járásért .... (Zaj a kormánypárton.) Különféle igazgatóságokban ma is ülnek miniszteri fő­Malasits Géza elvtárs volt a következő szó­nok. Megállapította, hogy a közélet tiszta­ságáért folyt harcban a szociáldemokrata párt mindig előljárt. Gaál Gaszton azt mondta, hogy „Magyarországon ma már 1000 holdból sem lehet megélni". (Esztergályos János, gú­nyosan: „Még kivándorolnak az ezerholdasok!") Ám, mit szóljanak a borzalmas nyomorban fetrengő dolgozók! A stájerországi gyárakban, ahonnan a behozott sodronyszögek olcsóságát mutatta ki Gaál, nyolcórás a munkaidő, maga­sabbak a munkabérek és üzemi tanács van. A drága szögeket produkáló rimamurányi gyár­ban, ahol magyar munkások dolgoznak, a bérek alacsoyak és a munkaidő nagyobb. Tehát ezzel im­e megdőlt az a kapitalista demagóg­elmélet, hogy a magas munkabér és rövi­debb munkaidő drágaságot okoz. A textilgyárakban heti százezer koronás bérért dolgoznak fiatal munkásnők, akiknek táplálé­kuk egy-egy hagyma vagy valami silány főze­lék. Ezek a szerencsétlenek el vannak már je­gyezve a tüdővésszel. Keleten függetlenségi harcot vív Délkína népe az angol és amerikai kapitalizmus ellen. A magyar népnek minden oka megvan rá, hogy a kínai nép függetlenségi harcát rokonszenvvel kisérje. Nemcsak az ázsiai rokonság miatt, hanem, mert mi is nyögtük évszázadokon át egy ide­gen uralom igáját. A kormány sajtója a füg­getlen Kínáért küzdőket, helytelenül, mint bolsevistákat, sőt rablókat állítja be. Lehet, hogy a Kuo-Min-Tang-ban vannak bolsevis­ták is, de a tény az, hogy a kínai nép a demo­kráciáért vív élet-halálharcot. A következmé­nyek egyelőre beláthatatlanok, de az bizonyos, hogy az angol konzervatív kormány intrikál a háttérben. Kínát most támogatja Oroszország és ez fáj a konzervatív angoloknak, akik attól tartanak, hogy Kína függetlenségének kivívása után lángra­lobban az indiai függetlenségi mozgalom is. Anglia Szovjetoroszország ellen szövetséget akar létrehozni. Az angol diplomaták más népeket szoktak harcba küldeni — angol érde­kekért. Ezért akarnak most is blokot Románia, Olaszország és Magyarország egybekovácsolá­sával Szovjetoroszország háttérbe szorítására. A közvélemény ebben antibolsevista politikát lát. A közvélemény azonban ne engedje magát megtéveszteni! Anglia nem törődik azzal, hogy Oroszországban szovjet van, de mert angol érdekek forognak kockán, „keresztes hadjára­tot" szeretne Oroszország ellen, tisztán angol kapitalista érdekek védelmében. Az angol poli­tika igyekszik az európai ellentéteket kihasz­nálni, az olasz nép pedig szapora és elhelyez­kedési lehetőségre van szüksége. Közel­­ van Albánia és Anglia annak meghódítására ösztökéli Olaszországot. Albániában Ah­med Zogu, letörvén a kisbirtokosokat, a nagy­birtokosok élén háborúra készül. Jugoszlávia demokratikus állam és ez Albániával ellenté­tet szül. Nem örvendetes, hogy Klebelsberg most Olaszországban megkoszorúzta Mussoli­ninek azt az íróasztalát, amelyen a fascista vezér a háborús beavatkozást sürgető cikkeit írta. Hiszen ez vezetett a sok-soktízezer ma­gyar fiú elpusztulására. Jobb volna, ha Bethlen István látogatása a demokratikus olasz népnek, Cavour, Garibaldi és Mazzini híveinek szólna, nem a fascizmus vezérének. (Zaj az egységes párton.) A fascizmust nem nemzeti lelkesedés hozta létre, hanem a­z olasz kapitalisták és nagy­birtokosok. Zsebérdekről van szó Olaszország­ban, nem nemzeti lelkesedésről! A fascizmus tönkretette az olasz szakszervezeti és szövet­kezeti mozgalmat és tönkretette a termelői­szövetkezeteket. Igájába hajtotta az olasz proletariátust. (Az egységespártiak Bogga vezérlete alatt zajosan ellentmondanak.) A fák nem nőnek az égig, a Mussolini-mámornak is meg lesz az ellen­hatása. A fascista diktatúra az alsó nép­osztályok számára nyomort, szenvedést jelent. (Folytonos zaj a kormánypárton. — Egy bethlenista: „Olaszország a barátunk!") A kormány fitogtatja angolbarátságát. A Sir Good nevű pénzügynököt fejedelmien fogad­ják. Erdélynek Romániához csatolása is angol égisz alatt történt! Ugyanilyen az „olasz bará­tunk" is! (Közbeszólások a kormánypárton.) Magyarország a háború előtt szövetségben volt Olaszországgal és Olaszország mégis megtámadott bennünket. A beavatkozási poli­tika főszószólója DAnnunzio és Mussolini voltak és sok magyar katona miattuk pusztult el! Gazdaságilag semmi sem várható Olasz­országtól. Mussolini mindenütt búzát termel­tet, úgy, hogy Olaszországnak nem lesz szük­sége a magyar búzára. Fiuméban legföljebb a patkányokat irthatják majd ki és a raktá­rakat tölthetik meg. (Bogya folyton fészkelő­dik.) Ellenben a Mussolinival való szövetke­zés esetén mi is részeseivé és áldozataivá vá­lunk a fascista Olaszországból kiinduló kapi­talista-imperialista intrikáknak. Mi ehelyett minden szomszédos állammal baráti vi­szonyt akarunk, elsősorban Jugoszláviával, amelynek nagy fölvevő piaca van a ma­gyar ipartermékek számára. Az angol-olasz bloktól nem várhatunk sem­mit. A magyar nép nem akar többé háborút. A közjogok terén egyenlő elbánást követe­lünk. A legitimista propaganda meg van en­gedve. Bethlen a detronizációs törvény ellenére támogatja a legitimista politikát. (Egy beth­lenista: „Koronás királyunk van!") Igen, akire önök lövettek?! A köztársasági propagandát törvény tiltja és a köztársasági véleményt büntetik. Gödöllőn 1918-ban IV. Károly gyermekeire egy Madarász nevű tiszt ügyelt föl, aki utasí­tást kapott, hogy a legnagyobb tisztelettel viseltessenek IV. Károly irányában. Ezt tették a köztársasági forradalmárok, ezzel szemben azok, akik most teleszájjal csinálják a legiti­mista propagandát, annak idején lövettek IV. Károlyra, mert pillanatnyi érdekük akkor így kívánta A kétkulacsos politika — éjjel legitimizmus, nappal szabadkirályválasztó — árt az ország­nak. Az a kormány, amely megakadályozza a dolgozó nép szervezkedését, kiírtja a szabad­ságjogokat és a legitimista propagandát elő­mozdítja, eredményes külpolitikát nem tud­hat fölmutatni. Minthogy a kormánynak úgy bel-, mint kül­politikája iránt a legnagyobb bizalmatlanság­gal viseltetem, a költségvetést nem fogadom el Ekkor a vitát megszakították. A legközelebbi ülést péntekre tűzték rá, amikor folytatják a költségvetés tárgyalását. Az ülés 6 óra után ért véget. Hogyan igovácsta össze a zsariionok nemzetközi szövetségét? SZÉPSZAVA tisztviselők. Foglalkozik Kállay Tibor nyilat­kozatával. (Grieger Miklós: ,A legnagyobb cinizmus volt benne!") Kállay a „független­ség" föltételeként állítja be közgazdasági állásait. (Farkas István: „Szép kis független­ség!") Hát a cinizmusnak is van határa! A társadalom nem tarthat el a fölösleges tiszt­viselőkben heréket. Elismerem, hogy a paraszt rongyokban jár, de­­­­ma már ezer holdból sem lehet megélni..." (Derültség, zaj és közbe­szólások a szociáldemokratáknál.) A nyugdíjak, így a miniszteri nyugdíjak körül súlyos vissza­élések történnek. (Nagy zaj a kormánypárt padjain.) Követelte a gazdatársadalom adó­terheinek könnyítését (!!) és a vállalatok erő­sebb megadóztatását. A kormány adó- és vám­politikája tönkreteszi az országot. Mindezek után­­ elfogadta a költségvetést. 1927 április 1. „Szabad-e ilyen pongyolán és ilyen stliggoatillaflasful szövegezet! javaslattal elállni?" Az arisztokraták felsőháznak elkeresztelt külön parlamentje csütörtökön délelőtt ülést tartott, amelyen a biztosítási javaslatot tár­gyalták. Pesthy Pál igazságügyminiszter gaz­dasági okokkal igyekezett igazolni a javaslat beterjesztését. Gróf Hadik János, a kisebbségi vélemény előadója, támadta a javaslatot, kijelentvén, hogy ez tisztán monopóliumot biztosít a karte­lek számára és ezzel a biztosítottak százezreit kiszolgáltatja a karteleknek. A javaslat tör­vényerőre emelkedve, nagy árdrágítást idéz majd elő az egész vonalon. A kormány a bizto­sítótársaságokat védi Ugyanekkor m­eg kell állapítani — mondotta —, hogy soha ilyen pon­gyolán megszövegezett javaslatot nem láttam. Szabad-e egyáltalán ilyen pongyolán és meg­gondolatlanul szövegezett javaslattal előállani? Meggyőződése, hogy a javaslat szövege nem is a kodifikáló bizottság tagjainak munkája, ha­nem a "mellék-belső" munkatársak keze műkö­dött ebben közre. Nagy Ferenc volt igazságügy-miniszter a javaslat mellett szólalt föl, gróf Somssich László pedig ellene és fölvetette a kérdést, mi történik akkor, ha a biztosított tudomást szerez arról, hogy a társaság bukófélben van, mi tör­ténik egy háború esetére? A javaslatot nem fogadta el. Bernáth István a javaslat védelmére kelt. Bud János pénzügyminiszter igyekezett el­oszlatni az aggodalmakat. Gróf Hadik János ismételt fölszólalása után Pesthy Pál igazság­ügyminiszter beszélt, amire a javaslatot a felsőház általánosságban, majd utóbb részle­teiben is elfogadta. Ezután a belvízi hajózásról szóló javaslatot az arisztokrata törvényhozók vita nélkül meg­szavazták. Karnebeek hollandi külügyminiszter lemon­dását — amint Hágából jelentik — a királynő elfogadta és helyébe Beelarts van Blokland követet nevezte ki külügyminiszterré.

Next