Népszava, 1927. június (55. évfolyam, 123–145. sz.)

1927-06-01 / 123. szám

&V. évfolyam, 123. szais. Budapest, 1921 gliniUS­os Ára 14 fillér (1750 korona) AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 10 P 50 t. — külföldre 19 P 50 t Egy hóra . 3 P 50 L — külföldre 6 P 50 t. Ausztriában egy hóra. 4 P 50 t. SZERKESZTŐSÉG: VIH, CONTI­ UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 303—30 és J. 303—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁR KÖZPONTI KÖZLÖNYE /B MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP l&jtf miics Egyes szám ára 14, ü­nnepnap 20, vasárnap 28 fillér. Ausztriában 26, vasárnap 38 groschen. Jugo­szláviában hétk. 3 dinár, vas. 4 dinár, Franciaorra. 130 tr., Csehszlovákiában hétk. 1­50 ok. vas, 2 Ek. KIADÓHIVATAL, VIII. CONTI-UTCA 1. SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 amm Élőiről kezdeni... Már megmondottuk: nem a néptöm­egeké, nem a jogtalanoké és nem a jogfosztottaké a szégyen, hogy élőiről kell kezdeni egy olyan harcot, amelyet a civilizált világon mindenütt győzelmesen fejeztek be. Nem a jogfosztottaké, hanem az államé, az államot kormányzó rendszeré a szégyen, hogy itt még mindig értékes energiákat kell elfecsé­relni a legelemibb polgári jogért, a választó­jogért és annak titkosságaiért, egy olyan elemi jogért, amely nélkül nem polgár a pol­gár, amelytől ha megfosztják, megfosztják attól is, hogy minden időben, tűzön-vizen keresztül közösséget érezzen az állam ügyei­vel, az állam sorsával. Irtózatos bű­nt követ­nek el azok, akik a közösségnek ezt az érzé­sét lerombolják, ahelyett, hogy egyre jobban megerősítenék, elmélyítenék, az állam érde­kében. A szégyent a jogfosztók viselik, azok, akik mindig tudtak áradozni a­ magyar nép józanságáról és érettségéről, mindig, ha ál­dozatokat követelnek tőle, de egyszerre meg­tagadják értelmi arravalóságát, kigúnyolják józanságát és műveltségi fokát, ha a legele­mibb polgári jogot követelik tőlük. A ma­gyar nép megtette kötelességét eddig is. Ál­dozott a választójogért, a szervezett mun­kásság dicsőséges harcokat vívott érte, nem­csak a maga, hanem az egész nép érdekében: vájjon érdeti-e támadás azért, hogy a hata­lom ereje, am­aly mindig az erőszakig emel­kedett, kiragadta kezéből a jogokat, vagy visszavetette száz lépéssel, ha nehéz harcok árán eggyel már megközelítette. Az a hatalmas manifesztáció, amely a tattersalli népgyűlésen vasárnap újra ki­tűzte a választójogi harc lobogóját, nemcsak a jogtalan magyar tömegekre mutat rá, ha­nem a jogfosztókra is, akik abban találják hatalmuk biztonságát, ha a nép mennél ke­vesebb és mennél jobban kijátszható joggal rendelkezik. És az egészen bizonyos, hogy a magyar nép, a jogtalanok végtelen tengere meg fogja érteni a harc hívó szózatát, újra megteszi a kötelességét és újra áldozni fog a jelenért és a jövendőért. De meg fogják-e érteni ezt a hívó szózatot azok a társadalmi rétegek, amelyek számára szintén nem kö­zömbös az, hogy van-e választójog vagy nincs és ha van, milyen van? Ebben a tekin­tetben senkit se tévesszen meg az a gyatra visszhang, vagy az a sunyi süketnémaság, amelyet a szervezett munkásság vasárnapi gyűlése keltett a sajtó egynémely orgánu­mában. Ezzel a sajtóval egy pillanatig sem szabad azonosítani azokat a társadalmi réte­geket, amelyek szintén akarják a tisztessé­ges választójogot, akarják a titkosságot és a választási terror elpusztítását: csak legyen erő, legyen hit és lelkesedés, amely rájuk is hat és ami vezeti őket. A polgári sajtó legnagyobb része manapság könnyen kezel­hető valami. Csak egy jól működő központi apparátusból kell intenie valakinek és ez a sajtó máris engedelmeskedik. Ha kell, hami­sításokkal és hazugságokkal becsüli le a gyűlés jelentőségét s az egyik reggel meg­jelenő úgynevezett polgári liberális lap megtette azt is, hogy egyetlen betűvel sem vesz tudomást harmincezer ember óriási manifesztációjáról, mert a hallgatás még ma is jól kifizeti magát, a hallgatás még ma is — arany! Hatalmas polgári réte­gek akarják a választójog tisztességét, tit­kosságát és törvényes védelmét, hiszen az elmúlt események győzhettek meg arról mindenkit, hogy akarják, ne ítéljen tehát abból senki, ha a méltatlan és silány sajtója hallgat és hallgatásával akarja azt a kalmárkodó látszatot kelteni, hogy a pol­gárság számára szintén nem aktuális a választójog. De bármiként legyen is, a szervezett munkásosztály lelkesedését, hitét és meg­győződésének erejét nem törheti le az, hogy egyik-másik sajtóorgánum üzletet csinál abból a látszatból, hogy a polgárság nevé­ben beszél, vagy a polgárság nevében hall­gat. A szervezett munkásság meghirdette harcát a becsületes választójogért és ezt a harcot folytatni is fogja. Nehéz a kezdés, még nehezebb és terhesebb az újrakezdés, de a munkásság mindezt vállalja. Vállalja, m­ert meg van győződve arról, hogy harcának len­dülete meg fogja mozgatni a szendergő lelkiismereteket azon az oldalon is, ahol szintén óhajtják a becsületes választójogot s ahol nem mindenki óvja rózsaszínű körmeit és nem mindenki gondolkodik úgy, hogy a szervezett munkásság csak harcoljon, csak áldozzon és kaparja ki a parázsból a geszte­nyét... A­ választójogi harc megindul és a választójogi harc hullámzása egyre emelke­dőbb lesz. Nemcsak a választójogé,­ h­anem a lakóvédelemért megindított harcé is, tehát két olyan kérdésnek a harca,­ amely egyfor­mán érdekli a társadalom munkás és pol­gári rétegeit. A szervezett munkásság nem áltatja magát gyors sikerek remé­nyével, mert tudja, hogy a hatalom erős és makacs és tudja azt is, hogy a hatalom számára a jogfosztottság épp olyan biztosító bázis, mint a martalócösztönöknek kiszolgál­,­tatott lakók tömege. Vájjon a védelmet kí­vánó és a védelemre rászoruló lakók mit szólnak ahhoz, hogy velük szemben a­­ kor­mánypártról az algériai beduinokkal pél­dálództak. Minek ide lakóvédelem? Sőt mi­nek ide lakástermelés? Ha a beduinok a gyerekeikkel együtt tudnak tanyázni az ut­cákon, miért ne tehetnék ezt meg a magyar beduinok is?... Lakás kell nektek? Mars ki az utcára és örülhettek majd, ha a magyar közrendészet megtűr benneteket az aszfalton és nem hord ki mindjárt pereputtyostul a határokra. A lakóvédelemért való követelésre egy­­előre ez a visszhang támadt a kormánypárt­­ton, természetesen egy olyan valaki részéről, aki nem is egy, hanem tíz kastélyban lak­, hátik. Amit azonban ez az ember mondott és amit mint szociális érzéket megnyilatkoz­tatott, azt az egész kormánypártra, az egész kormányra általánosítani lehet. Amit eddig csináltak és amit ezután akarna­k csin­­nálni, attól nem várhatnak semmi jót az ország dolgozói, legyenek polgárok ,vagy­ munkások, nem várhatnak semmi jót­ sem­­ a lakóvédelem, sem a választójog kérdésé-­­ben. Ezek nem adnak ajándékot, ezektől minden kis engedményt, minden kis lépést a kulturális vagy a szociális haladás útján erős harcokkal és áldozatokkal, szinte tíz körömmel kell kicsikarni. Ezt jól értsük meg, amikor újra indul a harc és az emberi önérzet, az állampolgári­ öntudat nevében is mindenkihez szól a hivő­ szózat, aki nem akar beleveszni a nyomorú­ságba és nem akarja tovább élni azt a hit­vány életet, amiben eddig része volt. a Hónap alatt egyenes adókból 136.1 millió, amifél millió pengő folyt be. ligísfave Haseac Hónap alatt az állam­ bevételeit 88.8 millió pengővel haladták meg az elő-Irányzat összegei.­­ Egyre emelkedik a zálogházak forgalma, de közben emelkednek a kiváltságosok tőkebetétjei is. Biul pénzügyminiszter most adta ki legújabb,­X. havi jelentését, amelyben az államháztartás áprilisi eredményeiről és májusi előirányzatá­ról számol be. Eszerint májusra a kormány a kiadásokat 79.3 millió pengőben, a bevétele­ket 77.8 millió pengőben irányozza elő, úgy, hogy eszerint májusban 1,5 millió pengő hiány mutatkoznék az államháztartásban. De a pénz­ügyminiszter jelentéséből megállapítható, hogy ez a hiány csak látszólagos és oka az, hogy májusban folyósítja az állam a közalkalmazot­tak és az állami nyugdíjasok egyre emelkedő hátbérét és űzeti ki az állami intézmények ré­szére lefoglalt magánlakások béreit is. Ebbe a költségvetési előirányzatba továbbá 10 millió pengőt vettek föl a vármegyék részére folyó­sítandó­­útépítési kölcsönökre.­ Megállapítható tehát ebből is, hogy a házbéruzsora az államra nézve, is súlyos terhet jelent, ugyanakkor, ami­kor a lakók millióira a legborzalmasabb ka­tasztrófát zúdít­ja. Hiszen azt a terhet, amelyet a házbéruzsora folytán az államnak kell visel­nie, a kormány jórészt ugyancsak a nincstelen dolgozó tömegekkel fizetteti meg. És mindez azért, hogy s a kormány a háztulajdonosoknak — az állam és a lakók rovására — mérhetetlen nemzeti ajándékkal kedveskedjék. A folyó költségvetési év első 11 hónapjában, 1926 július elsejétől 1927 május 31-ig a kiadások 722.8 millió pengőt, a bevételek 727.3 millió pengőt tettek ki, úgy, hogy ez időkről a kor­mány — a költségvetési előirányzatok sze­rint — 1,5 millió pengő fölösleget mutat ki. Ám a pénzügyminiszter már előre is jelzi, hogy a tényleges fölösleg sokkal, de sokkal nagyobb lesz. Az adóbevételekről szóló adatok ismét elénk­tárják a kormány példátlanul antiszociális adórendszerének súlyos bűneit, azokat az óriási privilégiumokat, amelyeket ebben az országban az adózásnál a vagyonos osztályok számára biztosítottak a nincstelen robotosok rovására. Márciusban például egyenes adókból 9,9 millió pengő folyt be, kevesebb, mint amennyit a kormány e címen előirányzott. A kenyérdrágító forgalmi, fogyasztási adók­ból, vámjövedékből és illetékekből pedi­­ ugyanez idő alatt 38,7 millió pengő folyt be az államkincstárba, 3,7 millió pengővel , több az­ előirányzott összegnél. A vagyonos osztályok és a nincstelen robotosok közterheinek ezt a torz arányát, amellyel a kormány a­ munkáso­kat, a bérekből és fix fizetésekből élő roboto­sokat valósággal kiéhezteti, mutatják a folyó költségvetési év első 9 hónapjának az adó­statisztikái is. Ezek szerint az 1926 július 1-től 1927 május 31-ig lefolyt kilenc hónap alatt egyenes adókból 1­6.1 millió pengő, a dolgozók megélhetését, ne­hezítő közvetett adókból, forgalmi és fo­gyasztási adókból, illetékekből és vámjöve­dékből pedig 350.5 millió pengő folyt be. A nélkülözhetetlen élelmezési és egyéb­ szü­k­­ségleti cikkeket drágító adók jövedelme e ki­lenc hónap alatt 54 millió pengővel haladta meg még azt az összeget is, amellyel a kor­mány a költségvetési előirányzatokban tar.

Next