Népszava, 1927. június (55. évfolyam, 123–145. sz.)

1927-06-01 / 123. szám

*­i Súlyos mulasztások a klinikai szállítási panamák mögött. —«—— A klinikai bizottság vezető elnöike szerint a professzorok évek óta állandóan kifogásolták az élelmezés hibáit a kultuszminisztériumnál. — A rendőrségi nyomozás nem tud eredményre jutni, mert a kompromittáló adatokat az érdekeltek eltüntették. A klinikai bizottság, amelynek, amint isme­retes, minden nyilvános jog­ú egyetemi tanár tagja, volt az a szerv, amelynél az összes kli­nikai ügyek találkoztak és amely mint ilyen elsősorban határozott a szállítások ügyeiben is. A klinikai bizottság elnöke, báró Kéthly László, az egyik reggeli lap munkatársa előtt nyilatkozatot tett, amelyben a többi között a következőket mondta: ,,Az úgynevezett klinikai panama, egy­általában nem klinikai panama, ahhoz a k­linikák vezetőségének semmi köze sincs, hanem a tőltik teljesen függetlenül dolgozó gazdasági hivatal panamája. A k­linikai tanárok évek óta, amint ezt a klinikai ta­nács jegyzőkönyvében bárki megtekint­heti, állandóan kifogásolták az élelmezés hibáit. Folytonos fölterjesztésekkel for­dultak ebben a kérdésben a kultuszminisz­tériumhoz, fölterjesztéseikben állandóan kérték a panaszok orvoslását. Hogy ez az orvoslás miért nem történt meg, azt ne tő­lünk, hanem a kultuszminisztériumtól kér­dezzék." Báró Kéthly László nyilatkozata, még a klinikai szállítások panamájának méreteit te­kintve is, nagyon súlyos, csaknem perdöntő jelentőségű ebben a bűnügyben. Mert a klinikai szállítások panamájában nem­csak azokat kell felelősségre vonni, akik vesztegettek, megvesztegethetők voltak és silány minőségű húst és éghetetlen anya­gokat tartalmazó szenet szállítottak, ha­nem azokat is, akik lehetővé tették, hogy ezek a megvesztegetések, valamint ezek nyomán a panamák létrejöhessenek. Felelősségre kell tehát vonni azokat a kultusz­miniszterembeli tényezőket, akik egyetemi professzorok állandó panaszai fölött elsiklot­tak, azoknak kivizsgálásával nem törődtek és ezzel a súlyos mulasztásukkal állandósítot­ták a klinikákon a visszaéléseket. Meg kell kérdezni tehát, hogy miért történt mindez. Milyen indokok késztették az illetékes kultusz­minisztériumbeli tényezőket az ilyen maga­tartásra. Gróf Klebelsiberg Kunónak, aki már többszörösen lekötelezte magát, minden szem­pontra való tekintet nélküli nyomozás mellett, haladéktalanul meg kell indítania az erre­vonatkozó vizsgálatot. Ámde ezen a súlyos mulasztáson kívül is van egy sajátosan jellemző tünet a klinikai szállítási panamák bűnügye mai állapotában. Mint minden bűnügyben, úgy ennél is a nyo­mozás első percei, első órái és első napjai­­a legértékesebbek, a nyomozást vezető hatósá­gok számára. Ennek az időnek rajtaütésszerű kihasználása biztosítja, hogy perrendszerű, súlyosan terhelő és konkrét bizonyítékok bir­tokába juthat a nyomozó hatóság. A rendőr­ségi munka a klinikák ügyében félre nem érthető módon összefüggésben, bizonyos nevek fölbukkanásával, már a harmadik-negyedik napon megtorpant. Most, hogy a rendőrségi munka újabb kiegészítésére volt ssykség, a rendőrség képtelen már más eredményes munkára, mert az érdekeltek minden kompromittáló írásbeli adatot, feljegyzé­seket, bonokat, könyveket eltűntettek és igy csak a föltevésekre alapuló nyomozás nem vezetett sikerre. Ki kell tehát deríteni, milyen hatások érvé­nyesültek, amikor a rendőrség meglassította a nyomozás munkáját? Milyen erők avatkoztak bele az eredményekkel biztató rendőrségi mun­kába? Ezek a kérdések együttvéve talán sú­lyosabban hatnak, mint a klinikai panamák ténye maga. Ezek a kérdések, amelyek min­den nagyobb szállítási panamánál visszatér­nek, egy kialakult rendszer állandóságára mutatnak, amelynek atmoszférája magában hordja az újabb visszaélések lehetőségének csíráját. Stern Jenő vezérigazgató, aki, amint azt keddi számunkban megírtuk, hétfőn hosszabb kihallgatáson volt a főkapitányságon, a keddre forduló éjszakát is a rendőrségen töltötte. Kedden délelőtt folytatták a kihallgatását a zárt ajtók mögött. A rendőrség minden fel­világosítás elől mereven elzárkózik, így tehát a legkülönfélébb kombinációk merültek föl annak­ magyarázatára, hogy miért volt szüksé­ges ilyen soká az Esztergom­ vidéki Kereske­delmi és Gazdasági Rt. vezérigazgatójának ki­hallgatása. Olyan hírek terjedtek el, hogy Stern Jenő egész sereg új nevet említett, amelyek belekerültek a jegyzőkönyvbe. Ezek az előkelő új nevek olyan személyeké, akik eddig a klinikai ügyekben még nem szerepeltek. Újabb adatok alapján a rendőrség több új házkutatást tartott. Maga Marinovich Jenő főkapitány pedig kedden hosszasan referált Scitovszky belügyminiszternek. Utána a fő­kapitány nyilatkozott és kijelentette, hogy „Stern kihallgatásával a rendőrség, minden valószínűség szerint, végleg befejezi a klinikai szállítások ügyében a nyomozást".. Ha ez a főkapitányi jóslat valóra válik, a rendőrség kurta-furcsa intézkedése semm­­iesetére sem kelt majd megnyivást azokban, akik illetékes kormánytényezők purifikációt és megtorlást hirdető nyilatkozatai után azt hitték, hogy a nyomozó hatóságok valóban tisztázni akarják a klinikai szállítási panamák minden részle­tét, azt is, ami mögöttük van, tekintet nél­kül­­ az előkelő személyekre... Megszüntetni a rögtönös felmondásokat­­ A budapesti lakásrendelet sok oly rendelke­zést tartalmaz, amely szerint a háztulajdonos lakóját máról-holnapra kiteheti. Az új sza­bályrendelet törölje el a rögtöni hatályú és a rendkívüli felmondási okokat. Csak a bér nemfizetés miatt eszközölhető rendkívüli föl­mond­ási ok tartható fönn, ez is csak akkor, ha a bérlő a bérfizetéssel írásbeli megintés elle­nére vétkesen késedelmeskedik. Kimondandó, hogy a fölmondási határidők meg nem rövi­díthetők, szerződéssel hatályon kívül nem he­lyezhetők. Havi bérleteknél csak a negyed végére legyen szabad a vétkes késedelem ese­tén is a lakónak a bérletet fölmondani. Tilos a főbérlet. A lakások fölszabadításának velejárója lesz a főbérleti rendszer kifejlődése. Főbérlet az, ha valaki egész házakat bérel ki arra a célra, hogy az abban levő lakásokat bérbeadja. Ismét bérbe vennének élelmes vállalkozók háztulajdo­nosoktól egész házakat abból a célból, hogy a bérek emelésén keressenek. Amennyivel a fő­bérlő megdrágítja a bért, az az ő vállalkozói haszna. A haszonszerzésnek ezen legcsúnyáb­b, de legjövedelmezőbb eszköze váltotta ki a la­kásmozgalmakat a háború előtt. A lakásren­delet tiltsa el ezt a foglalkozást, büntesse a főbérletet, mint a lánckereskedelmet, állítsa a főbérlőt az uzsorabíróság elé. Era fe bérjéh­ez kössi a helk­ísérletei­et! A havi fizetés szabállyá tétele esetén nem lesz különbség negyedévi­s havibérletek között. Csak a hetibérlet lesz kivétel a szabály alól. Minthogy a hetibérlet rendszere el nem töröl­hető, mondja ki a szabályrendelet, hogy a ház­tulajdonosok lakásukat heti béres lakássá csak a városi tanács beleegyezésével alakíthatják át és a hatóság bármikor visszavonhatja az engedélyt. Uzsorabíróság elé a tjságírókat! A kamattörvény uzsorának minősíti azt, h­a valaki másnak oly körülmények között ad köl­csönt, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között szembetűnő aránytalanság mutatkozik. Az árdrágító visszaélésekről szóló törvény pedig a tisztességes polgári hasznot meghaladó nyereséget bünteti. Mondja ki a lakásrendelet,­­h­ogy aki oly körülmények között ad lakást bérbe vagy albérletbe, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között szembetűnő arányta­lanság mutatkozik, lakásuzsora vétségét kö­veti el és bűnéért az uzsorabíróság előtt felel. Itt figyelembe kell venni, hogy milyen valu­táival fizette ki háború előtti jelzálogtartozás­­sait a háztulajdonos. Megvédeni az albérlőket és az ágyvaforókat! A lakásuzsora büntetése hathatós eszköze volna az albérleti uzsorának. Mondja ki a lakásrendelet, hogy az albérbe adó hány száza­lékkal követelhet többet az albérbe adott szo­báért, mint amennyit ő a háztulajdonosnak fizet. Mondja ki a lakásrendelet, hogy az ágy­bérlőknek mily feltételek mellett mondható föl, egy szobában hány ágyrajáró tartózkod­hatok. Állapítsa meg a hatóság a helyi viszo­nyokhoz és a lakásfekvéshez képest időszakon­ként az ágybérlőktől követelhető legmagasabb összeget. Amíg lakáshiány van, addig az albérbe adás ne legyen foglalkozás. Eltörölni a­­sáztulajdonosok kIVÉI­SÉGEit! A háztulajdonosok törvényes zálogjoga és visszatartási joga oly kiváltság, amelyet semmiféle demokratikus jogrendszer nem tűr­het el. Lehetetlen, hogy a gazdag háztulajdo­nos házbérkövetelése jobban legyen védve, mint a munkabér, lehetetlen, hogy a háztulaj­donos még a kincstárt is megelőzze az árverési vételár fölosztásakor. A kereskedelmi forga­lomba is beleütközik az a szabály, hogy min­den ingóság, ami a házba,bekerült, az a ház­tulajdonos záloga, akárkinek legyen az a tulajdona. Le a háztulajdonosok kiváltsá­gaival! Tegye kötelességévé a lakásrendelet a ház­tulajdonosnak a helyreállítási munkálatokat, adjon jogot a bérlőnek, hogy a házbérből le­vonja a helyreállításhoz szükséges költségeket. Mondja ki a lakásrendelet, hogy szükséglakás nélkül­i lakoltatást foganatosítani nem szabad. A költözködési uzsora meggátlása céljából állítson föl a város községi bútorszállító­üzemet, amely mérsékelt díjazás mellett végzi el a költözködést. Mondja ki a lakásrendelet, hogy a lakás­rendelet szabályai alá esik a szolgálat fejébe i a birt lakás és a szolgálati lakásból az alkalma­zottat máról-holnapra ne lehessen kilakoltatni. Alakítson a lakásrendelet minden kerületben egyeztető bizottságokat, amelyek vitás esetben a bérösszeg és a fölmondás joga fölött dönte­nek. Az egyeztető bizottságban a bérbeadók és a bérlők egyforma képviseletet nyerjenek. Eze­k nagyjában a szociáldemokrata párt lakásjogi követelményei. Nem elméleti, csak a messze jövőben megvalósítható követelmények ezek. Ezek megvalósítása nélkül a lakásuzsora pusztításai föl nem tarthatók. NÉPSZAVA 1927 junius 1. Halálra ítélték a visegrádi apagyikost. A felbujtó anya életfogytig tartó fegyházbüntetést kapott. A pestvidéki törvényszéken kedden folytat­ták a visegrádi gyilkosság főtárgyalását. Az első tanú Schuhbauer Antal, a meggyilkolt sógora volt, aki elmondotta, hogy milyen rosz­szul bánt a családja a meggyilkolttal. Dele­gácz Mihály előadta, hogy amikor megjelent a gyilkosság éjszakáján a tűz színhelyén és a romok alól kihúzta Papp Flórián holttestét, a csendőrök mindjárt fölfedezték, hogy a nyaka el van vágva. Megkérdezték Pappnét, hogy mi történt a férjével, amire az asszony cinikusan azt válaszolta, hogy ő nem bánja, akármi tör­tént vele. Gyulay Elemér orvosszakértő elmon­dotta tanúvallomásában, hogy ő is megjelent a gyilkosság színhelyén a vizsgálóbíróval együtt és ekkor úgy az anya, mint a fia be­ismerték a gyilkosságot és a fiú szemébe mon­dotta az anyjának, hogy ő bujtotta föl a gyil­kosságra. Az elnök kérdésére Papp Flórián a következő megjegyzést tette az orvosszakértő vallomására: „Sajnos, hogy egy törvényszéki orvosszakértő is így tud nyilatkozni." Az el­nök emiatt Papp Flóriánt rendreutasította Madrák Kálmán törvényszéki orvos ugyan­csak elmondotta, hogy a leégett istálló mellett a vádlottak beismerték bűnösségüket. Papp Flórián még kijelentette akkor, hogy azért öntötte le meggyilkolt apjának holttestét pet­róleummal, hogy az hamarabb elégjen. Ezután több tanú tett arról vallomást, hogy a meg­gyilkolttal milyen rosszul bánt a felesége és a fia. Az orvosszakértő terjesztette elő vélemé­nyét a gyilkosság elkövetéséről. Előadta, hogy a vágás olyan hatalmas volt, hogy a fej majdnem elvált a törzstől. Németh Ödön elme­orvosszakértő ismertette a­ vádlottak elmeálla­potát. Eszerint Papp Flórián föltűnően ci­nikus, de épelméjű, az asszony ingerlékeny, elkeseredett természetű. Az ügyész mondotta el ezután vádbeszédét, aki azt fejtegette, hogy a borzalmas gyilkosság indítóoka a kapzsiság volt. A legsúlyosabb büntetés kiszabását kérte a vádlottakra. Ezután a védő beszélt, aki főként azt bizo­nyítgatta, hogy a meggyilkolt rosszul bánt a családjával és ennek következtében történt a gyilkosság. Kiemelte, hogy Papp Flórián a gyilkosság elkövetésekor fiatalkorú volt. Enyhe büntetést kért. Ezzel az ügy tárgyalása végetért és az elnök bejelentette, hogy az ügyben­ az ítéletet dél­után 4 óraikor hirdeti ki a bíróság. A termet zsúfolásig megtöltő érdeklődő kö­zönség előtt hirdette ki a törvényszék az íté­letet a késő délutáni órákban. Eszerint:a tör­vényszék Papp Flóriánt gyilkosság büntette miatt halálra ítélte, anyját, Papp Flóriánnét, mint felbujtót, életfogytiglanin tartó fegy­házra. A törvényszék a gyilkos fiúnál nyoma­tékosan súlyosbító körülménynek vette, hogy apját gyilkolta meg brutális kegyetlenséggel. Enyhítő körülményt vele szemben nem talált. Az asszonynál enyhítő­­körülménynek vették, hogy férjével rossz viszonyban élt és emiatt elkeseredett lelkiállapotban volt. Ezért nem szabott ki a törvényszék vele szemben halálos ítéletet. Papp Flórián szemrebbenés nélkül fogadta a halálos ítéletet, az öregasszony, ami­kor megmagyarázták neki németül, hogy élet­fogytiglan tartó fegyházra ítélték, zokogni kezdett. Amikor a halálos ítélet elhangzott, a gyilkos Papp Flórián nővére ájultan esett össze a terem padlójára, majd amikor föl­locsolták, odarohant az ablakhoz és ki akart ugrani rajta. Az ügyész föllebbezett amiatt, hogy az asz­szonyt nem ítélték halálra, a védelem enyhíté­sért föllebbezett.

Next