Népszava, 1927. július (55. évfolyam, 146–172. sz.)

1927-07-01 / 146. szám

LV. évfolyam, 146. szárk. SílsSapest, 1927 julius 1. fié­itek Ára 14 tilter AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 16 P 50 I. — külföldre 19 P 50 l Egy hóra . 3 P 50 L — külföldre 6 P 50 I. Ausztriában egy hóra.­­ 4 P 50 l SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI­ UTCA 4. 97. Telefonszám .... József 303—SO és J. 303—31­0 m A • MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP NÉM Egyes szára ár? 14, ünnepnap 20, vasárnap 28 fillír. Ausztriában 21­, vasárnap 30 groschen. Jugo­szláviában hétk. 3 dinár, vas. 4 dinár, Franciaorsz. 130 fr., Csehszlovákiában hétk. 150 ck, vas. 2 ck. KIADÓHIVATAL: VII1, CONTI-UTCA 1. SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 HHMK Hegint ankét? Újabban két nyilatkozatot is olvasunk a nyomasztó drágaság kérdéséről. Az egyik hivatalos, a másik pedig csak amolyan fél­hivatalos hang. Mind a kettő érdekes és mind a kettő jellemző arra a kormányra, amely tudna cselekedni a drágaság ellen, de nem tesz semmit, vagy egyelőre legalább is semmit sem tesz és nem is mutatja, hogy az erélyes és kiadós cselekvés szándékában volna. A kormány esti félhivatalosa például nagy erélyt produkál, amikor a drágasággal foglalkozó cikke végén azt mondja, hogy nem szabad elmulasztani egyetlen alkalmat sem, hogy tettenérjék a mesterséges ár­drágítást és érdeme szerint bánjanak el vele. Hogy is mondja csak? Mesterséges! Hát lehet, nagyon meglehet, hogy ebben az erő­sen csapkodó drágasági árvízben vannak újabb mesterséges okok is, amelyeket nem volna nehéz dolog fölfedezni és nyomban meg is szüntetni, ámde a valóban mestersé­ges okok sorozata, amelyet a félhivatalos eddig még egyetlen egyszer sem óhajtott észrevenni: az adó és illetékrendszer és az erősen drágító tarifapolitika — már mind régi dolog és ezeket a régi mesterséges drá­gítóforr­ásokat sehogy sem akarják kiszárí­taan­. Pedig nem volna nehéz. Amint leg­utóbb már mondottuk is, a kincstár nem ve­szítene sokat, talán semmit sem, ha legalább átmenetileg enyhítene az élelmiszerek árát erősen terhelő kincstári sarcokon és ha már mindenáron keresni akar, onnan­ szedné a jövedelmeit, ahonnan van miből, ahol a kel­leténél is több van. Semmiben sem különbözik ennél a fél­hivatalos hangnál a hivatalos nyilatko­zat. A hivatalos helyen elhangzott sem­mitmondás. A felsőház egyik bizottságá­ban a kereskedelemügyi miniszter mon­dotta, hogy az áralakulás kérdését a kormánynak állandóan tanulmányoznia kell, majd hozzátette: de nem érheti be azzal, hogy csak a momentán szükségleteket tartsa szem előtt, hanem a jövő alakulása szem­pontjából kell a kérdést a legszélesebb ala­pon vizsgálnia. Hogy a kormány mivel éri be, vagy mivel nem éri be, az e pillanatban nem jelentős kérdés. A kormánynak csele­kednie kell, intézkednie, rendelkeznie kell és pedig haladéktalanul, inkább ma, mint hol­nap, olyan irányban, hogy a nyomorúságos és tűrhetetlen pillanatnyi helyzeten lényege­sen enyhítsen. Hiszen most, amikor a vesze­delem már itt van a nyakunkon, amikor már annyira kifejlődött és annyira a fejünkre nőtt, hogy a legszélesebb rétegek fuldokla­nak a nyomása alatt, már nem segíthet sem­mit az áralakulás vizsgálata. S ha a keres­kedelemügyi miniszter netán arra gondol, hogy holmi anketezést fog lejátszatni a drágaság kérdésében, akkor nyomatékosan arra kérjük, hogy erről a gondolatáról sietve tegyen le. Először is: az átalakulás kérdését hivatalos statisztikai fórumok ta­nulmányozzák, azok minden adatot, amire a kereskedelmi miniszternek, vagy a­­ kor­mánynak szüksége van, azonnal rendelke­zésre bocsáthatnak és ezeknek az adatoknak az alapján a kormány haladéktalanul csele­kedhetik —, ha akar cselekedni. Arra, hogy a drágaságot megállapítsák, nem kell tanulmányozás, nem kell ankétezés. Azt sem kell már tanulmányozni, hogy me­lyek azok az elsőrendű okok, amelyek ezt a tűrhetetlen drágaságot létrehozták. Ha pe­dig ezekre is kíváncsiak volnának, kimerítő választ kaphatnak a pénzügyminisztérium­tól, amelyik fölsorolhatja, hogy az ilyen és ilyen elsőrendű életszü­kségleti cikkeket mekkora mértékben terhel meg az adó, az illeték, a vám. Minden adatot megkaphat­nak, ha csak az adatokra kiváncsiak. Min­den készen van már, annyira készen van, hogy csak egy órát kell fordítani a tanulmá­nyozásukra és a következő órában már szerkeszthetik is a megfelelő kormányrende­leteket. Vegyék végre észre, hogy a magyar fo­gyasztótömegek annyira megbilincseltek és annyira védtelenek a drágaság állandóan megújuló rohamaival szemben, mint egyet­len más államnak a fogyasztói sem. És ve­gyék észre azt is, hogy ezen a lehetetlen és kétségbeejtő helyzeten csak a kormány eré­lyes közbelépése segíthet. Mert a kormány kezében van minden hatalom, az ő kezében van tehát a segítésnek­ minden lehetősége is. Akarnak talán példákat? Szolgálhatunk azokkal is, így például hogyan védekezzék a drágulás folytonos fokozódása ellen a mun­kásság? Hogyan szerezze meg azt a munka­bértöbbletet, amit a drágaság következtében egy igen szerény élettartás biztosítása meg­követel? Hiszen a munkásság gazdasági har­cainak lehetősége egyenlő a semmivel! Mi­nálunk is megkísérli ugyan majdnem vala­mennyi iparágnak a munkássága, hogy sztrájkkal kényszerítse ki azt a szerény munkabérjobbítást, amit a munkáltató ön­ként megadni nem akar, de már a kísérlet első lépése csendőrbe és rendőrbe ütközik. A munkásság kenyérharcait a megindulás első pillanatában lázadással, holmi társa­dalmi fölforgatásnak a szándékával gyanú­sítják meg, csak azért, hogy az államhata­lom rendészeti szerveit lehessen mozgósítani ellenük. A sztrájk minden más államban szabad, minden más államban törvényben biztosított joga a munkásságnak és sehol sem történik meg az, egyetlen modern állam­ban sem, hogy a munka és a tőke harcába az államhatalom a gyöngébb fél rovására olyan egyoldalúan avatkozzék be, mint ahogy azt számtalan esetben nálunk meg­teszik. Értsük meg végre, hogy a munka nem lehet védtelen kiszolgáltatottja a tőkének és a munkának joga van tisztességes ellen­értékre és joga van különösen akkor, ami­kor a mesterséges és egyéb okok folytán ugrásszerűen emelkedő árszínvonal egyre lejjebb, az emberi nívó alá szorítja a dol­gozó ember élettartását. Ne tanulmányoztasson a kormány semmit és ne gondoljon ankétekre sem, mert a ta­nulmányozásra nincs szükség, az ankétezés­sel pedig alaposan lekésett. Cselekedjék! Cselekedjék úgy, hogy közvetlen hatással legyen az árak mérséklésére és a munkás­osztálynak, a dolgozó embernek is adja meg azt a szabadságot, amely legalább a viszony­lag tisztességes kenyeret biztosítja. A gaz­daságilag erősebb tél, az ipari és mezőgazda­sági kapitalizmus, olyan védelemben és olyan dédelgetésben részesül a kormány ré­széről, hogy a munkásosztálynak ezt a sza­badságát könnyen elviselheti. Elviselheti annál is inkább, mert csak profitjának egy csekély töredékéről kell lemondania, ugyan­akkor, amikor a dolgozó embernek a szó legteljesebb értelmében az életbiztonságáról van szó. A lépfiaiír újabb vÉlső Síi Franciscoiéi !@!MMii@ és NewyorkMI Pirisig. i uiMiimiiiii w Byre, m északi mu MpMj®, Newyork­ból Euripássa röpült. Átröpültek a Csen­des-teán­g. Néhány héttel Lindbergh győzedelmes óceán­röpülése után a gépmadár újabb hódító útjai­ról hoz hírt a távíró. Az első bátor kezdemé­nyező bravúrja nyomán a szerzett tar­asztala­tok értékesítésével, körültekintő előkészítéssel újabb és újabb próbálkozások vágnak neki az ismeretlen légtenger ismeretlen nehézségeinek. De ha talán uj is az irány és uj is a cél, amelyben és amely felé haladnak, útjuk még­sem teljesen járatlan út. Lindbergh kezdemé­nyezése kitaposta mások számára is a légi rengeteg ösvényét Az újabb és újabb kísérle­tezők sora egyre szélesbíti, járhatóbbá, bizto­sabbá egyengeti az utat, amíg csak ki nem épül az egész földgolyóbist körülabroncsoló repülő­gépközlekedés rendszere. Mailland és Hegenberger amerikai pilóták a Csendes-óceán fölött törtek utat a jövő nagy repülőgépforgalmának. Byrd az Atlanti-óceán átrepülésére vállalkozott és immár harmadik az Európa felé vezető kockázatos úton. Mind­kettejük útja a gépmadár újabb diadalútja, a technika újabb győzedelme az elemek fölött, aminek megható szimbóluma, hogy Byrd, ami­dőn New­ Scotland fölött átröpültében rádió­készülékével fölfogta Maitland és Hegenber­ger Honoluluba történt szerencsés megérkezé­sének h­írét, a mérhetetlen levegőóceánon át meleg üdvözletét küldte a szerencsés érkezők­nek. A két amerikai pilóta megérkezése után egy órával kapta Byrd üdvözletét... Byrd ,Ilon EsiFapa­isié. Byrd amerikai pilóta szerdán reggel 5 óra 19 perckor (amerikai időszámítás szerint)­­negyedmagával útnak indult a „Miss Ame­rica"-val Európa felé. Útitársai: Ascot, Bar­d­en és Neville. Repülőgépe 7 és fél tonna súlya volt, amikor startolt. Az óriási repülő­gép 60 000 liter benzint vett föl, úgy, hogy 75 óráig maradhat a levegőben. A röpü­lőgépet ellátták rádióleadókészítékkel, amelynek a segítségével a repülök útjuk egész tartam­a alatt érint­kezést tartanak fenn a külvilággal. Byrd New­ Scotland mentén útját három és félóra alatt tette meg, vagyis 65 perccel rövi­debb idő alatt, mint Lindbergh. A pilótának ködben és esőben kellett előtörnie. Byrdnek csütörtökön reggel 2 óra 32 perckor fölfogott drótnélküli jelentése azt mondta: „Szerdán délután 2 óra óta nem láttunk sem­ szárazföl­det, sem vizet, mert az idő ködös és sűrű fel­hők feküsznek alacsonyan nagy kiterjedésben." A kedvezőtlen időjárás ellenére a repülőgép nyugodt biztossággal közeledett Európa felé. Le Bourget-ba, Páris repülőterére a csütör­tökről péntekre virradó éjszaka 3 óra tájra várják Byrd érkezését. Nincs kizárva azonban, hogy célját sikerül korábban is elérnie. Egyes hírek szerint Byrd nem száll le Le Bourget­ban, hanem tovább szándékozik röpülni Bécs felé. A francia, német és olasz repülőterek minden előkészületet megtettek az amerikai gépmadár fogadására. Byrd útjának utolsó szakaszáról az alábbi híradások szólnak: A „Miss America" csütörtökön délután 3 órakor (angol időszámítás szerint) átrepült Írország legdélibb pontja, a Gap Clear fölött. A repü­lőgépnek az Atlanti-óceán fölött mind­végig sűrű köddel és heves esővel kellett meg­küzdenie. A kedvezőtlen időjárás miatt a re­pülőgép a normális sebességnél jelentékenyen lassabban tudott csak haladni.

Next