Népszava, 1927. július (55. évfolyam, 146–172. sz.)
1927-07-01 / 146. szám
LV. évfolyam, 146. szárk. SílsSapest, 1927 julius 1. fiéitek Ára 14 tilter AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 16 P 50 I. — külföldre 19 P 50 l Egy hóra . 3 P 50 L — külföldre 6 P 50 I. Ausztriában egy hóra. 4 P 50 l SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI UTCA 4. 97. Telefonszám .... József 303—SO és J. 303—310 m A • MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP NÉM Egyes szára ár? 14, ünnepnap 20, vasárnap 28 fillír. Ausztriában 21, vasárnap 30 groschen. Jugoszláviában hétk. 3 dinár, vas. 4 dinár, Franciaorsz. 130 fr., Csehszlovákiában hétk. 150 ck, vas. 2 ck. KIADÓHIVATAL: VII1, CONTI-UTCA 1. SZ. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 HHMK Hegint ankét? Újabban két nyilatkozatot is olvasunk a nyomasztó drágaság kérdéséről. Az egyik hivatalos, a másik pedig csak amolyan félhivatalos hang. Mind a kettő érdekes és mind a kettő jellemző arra a kormányra, amely tudna cselekedni a drágaság ellen, de nem tesz semmit, vagy egyelőre legalább is semmit sem tesz és nem is mutatja, hogy az erélyes és kiadós cselekvés szándékában volna. A kormány esti félhivatalosa például nagy erélyt produkál, amikor a drágasággal foglalkozó cikke végén azt mondja, hogy nem szabad elmulasztani egyetlen alkalmat sem, hogy tettenérjék a mesterséges árdrágítást és érdeme szerint bánjanak el vele. Hogy is mondja csak? Mesterséges! Hát lehet, nagyon meglehet, hogy ebben az erősen csapkodó drágasági árvízben vannak újabb mesterséges okok is, amelyeket nem volna nehéz dolog fölfedezni és nyomban meg is szüntetni, ámde a valóban mesterséges okok sorozata, amelyet a félhivatalos eddig még egyetlen egyszer sem óhajtott észrevenni: az adó és illetékrendszer és az erősen drágító tarifapolitika — már mind régi dolog és ezeket a régi mesterséges drágítóforrásokat sehogy sem akarják kiszárítaan. Pedig nem volna nehéz. Amint legutóbb már mondottuk is, a kincstár nem veszítene sokat, talán semmit sem, ha legalább átmenetileg enyhítene az élelmiszerek árát erősen terhelő kincstári sarcokon és ha már mindenáron keresni akar, onnan szedné a jövedelmeit, ahonnan van miből, ahol a kelleténél is több van. Semmiben sem különbözik ennél a félhivatalos hangnál a hivatalos nyilatkozat. A hivatalos helyen elhangzott semmitmondás. A felsőház egyik bizottságában a kereskedelemügyi miniszter mondotta, hogy az áralakulás kérdését a kormánynak állandóan tanulmányoznia kell, majd hozzátette: de nem érheti be azzal, hogy csak a momentán szükségleteket tartsa szem előtt, hanem a jövő alakulása szempontjából kell a kérdést a legszélesebb alapon vizsgálnia. Hogy a kormány mivel éri be, vagy mivel nem éri be, az e pillanatban nem jelentős kérdés. A kormánynak cselekednie kell, intézkednie, rendelkeznie kell és pedig haladéktalanul, inkább ma, mint holnap, olyan irányban, hogy a nyomorúságos és tűrhetetlen pillanatnyi helyzeten lényegesen enyhítsen. Hiszen most, amikor a veszedelem már itt van a nyakunkon, amikor már annyira kifejlődött és annyira a fejünkre nőtt, hogy a legszélesebb rétegek fuldoklanak a nyomása alatt, már nem segíthet semmit az áralakulás vizsgálata. S ha a kereskedelemügyi miniszter netán arra gondol, hogy holmi anketezést fog lejátszatni a drágaság kérdésében, akkor nyomatékosan arra kérjük, hogy erről a gondolatáról sietve tegyen le. Először is: az átalakulás kérdését hivatalos statisztikai fórumok tanulmányozzák, azok minden adatot, amire a kereskedelmi miniszternek, vagy a kormánynak szüksége van, azonnal rendelkezésre bocsáthatnak és ezeknek az adatoknak az alapján a kormány haladéktalanul cselekedhetik —, ha akar cselekedni. Arra, hogy a drágaságot megállapítsák, nem kell tanulmányozás, nem kell ankétezés. Azt sem kell már tanulmányozni, hogy melyek azok az elsőrendű okok, amelyek ezt a tűrhetetlen drágaságot létrehozták. Ha pedig ezekre is kíváncsiak volnának, kimerítő választ kaphatnak a pénzügyminisztériumtól, amelyik fölsorolhatja, hogy az ilyen és ilyen elsőrendű életszükségleti cikkeket mekkora mértékben terhel meg az adó, az illeték, a vám. Minden adatot megkaphatnak, ha csak az adatokra kiváncsiak. Minden készen van már, annyira készen van, hogy csak egy órát kell fordítani a tanulmányozásukra és a következő órában már szerkeszthetik is a megfelelő kormányrendeleteket. Vegyék végre észre, hogy a magyar fogyasztótömegek annyira megbilincseltek és annyira védtelenek a drágaság állandóan megújuló rohamaival szemben, mint egyetlen más államnak a fogyasztói sem. És vegyék észre azt is, hogy ezen a lehetetlen és kétségbeejtő helyzeten csak a kormány erélyes közbelépése segíthet. Mert a kormány kezében van minden hatalom, az ő kezében van tehát a segítésnek minden lehetősége is. Akarnak talán példákat? Szolgálhatunk azokkal is, így például hogyan védekezzék a drágulás folytonos fokozódása ellen a munkásság? Hogyan szerezze meg azt a munkabértöbbletet, amit a drágaság következtében egy igen szerény élettartás biztosítása megkövetel? Hiszen a munkásság gazdasági harcainak lehetősége egyenlő a semmivel! Minálunk is megkísérli ugyan majdnem valamennyi iparágnak a munkássága, hogy sztrájkkal kényszerítse ki azt a szerény munkabérjobbítást, amit a munkáltató önként megadni nem akar, de már a kísérlet első lépése csendőrbe és rendőrbe ütközik. A munkásság kenyérharcait a megindulás első pillanatában lázadással, holmi társadalmi fölforgatásnak a szándékával gyanúsítják meg, csak azért, hogy az államhatalom rendészeti szerveit lehessen mozgósítani ellenük. A sztrájk minden más államban szabad, minden más államban törvényben biztosított joga a munkásságnak és sehol sem történik meg az, egyetlen modern államban sem, hogy a munka és a tőke harcába az államhatalom a gyöngébb fél rovására olyan egyoldalúan avatkozzék be, mint ahogy azt számtalan esetben nálunk megteszik. Értsük meg végre, hogy a munka nem lehet védtelen kiszolgáltatottja a tőkének és a munkának joga van tisztességes ellenértékre és joga van különösen akkor, amikor a mesterséges és egyéb okok folytán ugrásszerűen emelkedő árszínvonal egyre lejjebb, az emberi nívó alá szorítja a dolgozó ember élettartását. Ne tanulmányoztasson a kormány semmit és ne gondoljon ankétekre sem, mert a tanulmányozásra nincs szükség, az ankétezéssel pedig alaposan lekésett. Cselekedjék! Cselekedjék úgy, hogy közvetlen hatással legyen az árak mérséklésére és a munkásosztálynak, a dolgozó embernek is adja meg azt a szabadságot, amely legalább a viszonylag tisztességes kenyeret biztosítja. A gazdaságilag erősebb tél, az ipari és mezőgazdasági kapitalizmus, olyan védelemben és olyan dédelgetésben részesül a kormány részéről, hogy a munkásosztálynak ezt a szabadságát könnyen elviselheti. Elviselheti annál is inkább, mert csak profitjának egy csekély töredékéről kell lemondania, ugyanakkor, amikor a dolgozó embernek a szó legteljesebb értelmében az életbiztonságáról van szó. A lépfiaiír újabb vÉlső Síi Franciscoiéi !@!MMii@ és NewyorkMI Pirisig. i uiMiimiiiii w Byre, m északi mu MpMj®, Newyorkból Euripássa röpült. Átröpültek a Csendes-teáng. Néhány héttel Lindbergh győzedelmes óceánröpülése után a gépmadár újabb hódító útjairól hoz hírt a távíró. Az első bátor kezdeményező bravúrja nyomán a szerzett tarasztalatok értékesítésével, körültekintő előkészítéssel újabb és újabb próbálkozások vágnak neki az ismeretlen légtenger ismeretlen nehézségeinek. De ha talán uj is az irány és uj is a cél, amelyben és amely felé haladnak, útjuk mégsem teljesen járatlan út. Lindbergh kezdeményezése kitaposta mások számára is a légi rengeteg ösvényét Az újabb és újabb kísérletezők sora egyre szélesbíti, járhatóbbá, biztosabbá egyengeti az utat, amíg csak ki nem épül az egész földgolyóbist körülabroncsoló repülőgépközlekedés rendszere. Mailland és Hegenberger amerikai pilóták a Csendes-óceán fölött törtek utat a jövő nagy repülőgépforgalmának. Byrd az Atlanti-óceán átrepülésére vállalkozott és immár harmadik az Európa felé vezető kockázatos úton. Mindkettejük útja a gépmadár újabb diadalútja, a technika újabb győzedelme az elemek fölött, aminek megható szimbóluma, hogy Byrd, amidőn New Scotland fölött átröpültében rádiókészülékével fölfogta Maitland és Hegenberger Honoluluba történt szerencsés megérkezésének hírét, a mérhetetlen levegőóceánon át meleg üdvözletét küldte a szerencsés érkezőknek. A két amerikai pilóta megérkezése után egy órával kapta Byrd üdvözletét... Byrd ,Ilon EsiFapaisié. Byrd amerikai pilóta szerdán reggel 5 óra 19 perckor (amerikai időszámítás szerint)negyedmagával útnak indult a „Miss America"-val Európa felé. Útitársai: Ascot, Barden és Neville. Repülőgépe 7 és fél tonna súlya volt, amikor startolt. Az óriási repülőgép 60 000 liter benzint vett föl, úgy, hogy 75 óráig maradhat a levegőben. A röpülőgépet ellátták rádióleadókészítékkel, amelynek a segítségével a repülök útjuk egész tartama alatt érintkezést tartanak fenn a külvilággal. Byrd New Scotland mentén útját három és félóra alatt tette meg, vagyis 65 perccel rövidebb idő alatt, mint Lindbergh. A pilótának ködben és esőben kellett előtörnie. Byrdnek csütörtökön reggel 2 óra 32 perckor fölfogott drótnélküli jelentése azt mondta: „Szerdán délután 2 óra óta nem láttunk sem szárazföldet, sem vizet, mert az idő ködös és sűrű felhők feküsznek alacsonyan nagy kiterjedésben." A kedvezőtlen időjárás ellenére a repülőgép nyugodt biztossággal közeledett Európa felé. Le Bourget-ba, Páris repülőterére a csütörtökről péntekre virradó éjszaka 3 óra tájra várják Byrd érkezését. Nincs kizárva azonban, hogy célját sikerül korábban is elérnie. Egyes hírek szerint Byrd nem száll le Le Bourgetban, hanem tovább szándékozik röpülni Bécs felé. A francia, német és olasz repülőterek minden előkészületet megtettek az amerikai gépmadár fogadására. Byrd útjának utolsó szakaszáról az alábbi híradások szólnak: A „Miss America" csütörtökön délután 3 órakor (angol időszámítás szerint) átrepült Írország legdélibb pontja, a Gap Clear fölött. A repülőgépnek az Atlanti-óceán fölött mindvégig sűrű köddel és heves esővel kellett megküzdenie. A kedvezőtlen időjárás miatt a repülőgép a normális sebességnél jelentékenyen lassabban tudott csak haladni.