Népszava, 1927. július (55. évfolyam, 146–172. sz.)
1927-07-24 / 166. szám
1927 július 24. NÉPSZAVA Az Arsteiter-Zeiflin viszonyitga vállát A hivatalos nyilatkozatokkal szemben megnevezi a dum-dumhatású lövedékek kiosztásának helyét és körülményeit. A rendőrség el akarta tüntetni a nyomokat. A Népszava szombati számában közölt bécsijelentések ismertették azt a súlyos vádat, amelyet testvérlapunk, az Arbeiter-Zeitung emelt az ottani rendőrség ellen, mondván, hogy ez dum-dumhatású lövedékekkel tüzelt a tüntető munkásokra, amivel bűnös módon súlyosbította az összeütközés hatását. A válaszban — amint azt közöltük — a rendőrfőnök bizottság kiküldését jelentette be, hogy ez vizsgálja meg az Arbeiter-Zeitung vádja alaposságát. Úgy a rendőrigazgatóság nyilatkozata, mint most a bizottság jelentése mondja, hogy a rendőrség ilyen dum-dumhatású lövedékeket nem használt. Ezzel szemben az Arbeiter-Zeitung szombati száma vádját kiegészítve közli, hogy hol osztották ki és keverték a rendes gyalogsági munícióba ezeket a dum-dumhatású lövedékeket, sőt megírja azt is, hogy a rendőrség miképen igyekezett ennek az eljárásnak nyomait eltüntetni. A mai napon beérkezett jelentések között szerepel a „Neue Freie Presse" tudósítása arról, hogy a tiroli nemzeti őrség, a Heimatwehr tiltakozik az ellen, hogy a szociáldemokratákat fölvegyék a kormányba, mert különben, úgymond, „súlyos következményekkel járó rendszabályokhoz fog nyúlni". Eddig még semmi nyoma annak, hogy az ausztriai szociáldemokraták bekívánkoznának a kormányba és így olyasmi ellen tiltakoznak, amiről még szó sem esik. Azonban vajjon melyek azok a ,,súlyos következmények", amelyekkel fenyegetődznek. Talán csak nem elszakadásra gondolnak a jeles hazafiak? Mi sem könnyebb. Az ilyen hazafiaktól hamarosan kitelik, hogy abban az esetben, ha valami kedvük ellenére való, egy-kettőre hazát cserélnek. Nem ez az első jelensége annak, hogy a tiroli honfiak átkacsintgatnak a határon, ahol szabadjára tombol a durva erőszak és a vad reakció. Az osztrák eseményekről érkezett jelentéseket a következőkben adjuk: A rendőri bizottság jelentése és az igazság. (Bécs, július 23.) A bécsi távirati iroda jelenti: Az a bizottság, amelyet a rendőrfőnök abból a célból küldött ki, hogy megvizsgálja, mennyiben igaz az a vád, hogy a rendőrség július 15-i közbelépése alkalmával könnyű töltényeket és vadászlőszert használt, beható szemlét tartott a rendőrség fegyverraktárában. A bizottság egyben megvizsgálta, a meglevő készleteket és összehasonlította azokat a mintaszerűen vezetett fegyver- és lőszernyilvántartó könyvvel, amely minden átvételt és kiadást okmányokkal igazol. A vizsgálat során megállapították, hogy a raktáron levő rendes lövedékek az eredeti ládákban vannak elraktározva. Ezek a lövedékek a volt osztrákmagyar hadsereg készletéből származnak, jórészt 1918-ban és 1919-ben bocsátotta azokat a rendőrség rendelkezésére az akkori hadügyi hivatal, mégpedig azokból a készletekből, amelyeket az arzenálban talált. Más lövedékfajták nem szerepeltek a könyvekben és ilyeneket a raktárakban sem találtak. Időközben megállapították azt is, hogy az a lövés, amely Böck József kerületi felügyelőt találta és amelyet több más lövéssel együtt bebizonyítható módon július 15-én este a Fabrikstrasse fölött elvezető vasúti viaduktról irányítottak a rendőrök ellen, a felügyelő máját kiszakította testéből. Ilyen hatása rendszerint a dum-dum golyókhoz hasonlatos lövedékeknek szokott lenni. A szakértők még ngy terjesztették elő véleményüket a medvék és a nagyvadak ellen használt nehéz vadászlövedékekről, amelyeket a lázadók a kifosztott fegyverkereskedésekből raboltak és amelyeket utóbb az utcai harcokban fölhasználtak. Ezek a lövedékek kétségkívül alkalmasak voltak arra, hogy rendkívül súlyos sebeket okozzanak. Mihelyt a szakértők véleménye beérkezik, nyomban nyilvánosságra fogják hozni. Az Arbeiter-Zeitung elrepészi súlyos vádját. Hol osztogatták a vum-durabatású lövedéket ? Az 'Arbeiter-Zeitung 'a rendőrfőnök nyilatkozatára a következőket jegyzi meg: A rendőrfőnök válasza olyan, mint a gyermeké, akit valami csínyen kaptak rajta. Egyszerűen le akarja tagadni azt, amit saját szemünkkel láttunk. Kijelenti, hogy a rendőrség sem lövészeti gyakorlati muníciót, sem pedig vadászmuníciót nem használt, hanem csupán egyszerű gyalogsági muníciót. Noha Tausz udvari tanácsos a „Neue Freie Presse"-ben leadott nyilatkozatában maga is beismerte ezt, a rendőrfőnök egyszerűen tagadásba veszi ezt és Tausz nyilatkozatát úgy akarja hatálytalanítani, hogy szerinte a „Neue Freie Presse" .,félreértette" Tauszt. Noha mindenütt, ahol a rendőrség lövöldözött, találtak céllövészethez használt dum-duaihatású lövedékeket, azonban a rendőrfőnök ezzel mit sem törődve, egyszerűen kijelenti, hogy a rendőrség nem használt ilyen lövedékeket. A rendőrfőnök tagadásával szemben majd valamivel világosabban beszélünk. Szerdán, e hónap 20-án Riemer fegyvermester őrszobáról őrszobára járt mindenütt, megvizsgálta a muníciót, a céllövészethez használt lövedékeket elszedte a legénységtől és elszállította. Másnap, 21-én, Brunner munícióügyi előadó bérautón újra végigjárta az őrszobákat és kutatta, hogy hol lehet még ilyen muníciót találni. Új munícióvizsgálatot rendelt el és az azelőtt való nap megtörtént vizsgálat ellenére még mindig talált lövedékeket, amelyeknek dum-dumlövedék hatásuk van. Ezeket magához vette és elvitte. Mindennek világos a magyarázata. A rendőrigazgatóságot a véres napok után megszállta az aggodalom, hogy rájönnek, hogy olyan lövedékekkel lövették a bécsi munkásokat, amely lövedékek használatát még háborúban is megtiltja a nemzetközi jog. Ezért gyűjtötték egybe és szállíttatták el szerdán és csütörtökön ezeket a lövedékeket. És miután ez megtörtént, van arcuk a nyilvánosság előtt letagadni, hogy ilyen lövedékeket használtak. Azonban azt is közöljük a rendőrfőnökkel, hogy miképen került a sor ezeknek a gyilkos lövedékeknek a használatára. Ezt a muníciót a rendőrség Marokkanergassei rendőri iskolájában adták ki. Hogy ott céllövészeti muníció van, az természetes. Az újonc rendőröket, akiket ittkiképeznek, terínészetesen céllövészetre is oktatják. A bűncselekmény, amelyet itt elkövettek, abban áll, hogy az emberekre való lövés céljaira kiadott rendes gyalogsági munícióval együtt a Marokkanergassei rendőriskolában őrzött céllövészeti muníciót is kiosztották. És ezek után a rendőrfőnök nem a bűnösöket vonja felelősségre, hanem egész egyszerűen letagadja a tényállást. Az Arbeiter-Zeitung a rendőrség által kiküldött bizottság jelentésére vonatkozóan a következőket jegyzi meg: A bizottság a rendőrigazgatóság fegyverraktárának könyveiből véli megállapítani, hogy céllövészeti lövedék nem került kiosztásra. Fegyverraktárról beszél, de érdekes, egy szó említést se tesz a rendőriskoláról. A tények tömegének ismeretében, ki kell jelentenünk, hogy semmi bizalmunk a bizottság megállapításában. A dolog ugyanis úgy áll, hogy a vizsgálatot nem a vidtottra bízzák. A városi közgyűlés egy vizsgálóbizottságot küldött ki azzal, hogy ez vizsgálja meg a pénteki és szombati katasztrófát. Követeljük, hogy ez a vizsgálóbizottság vizsgálja meg, honnan származtak és ki osztotta ki azokat a dum-dumhatású lövedékeket, amelyeket azokban az utcákban találtak, ahol a rendőrség tüzelt. Mert a borzalmas bűn, amely nyolcvannál több emberáldozatot szedett, megtörtént. Kell, hogy ezt megtorolják. A tiroli Helmatweist tiltakozik. (Bécs, július 23. — „Magyar Távirati Iroda.") A „Neue Freie Presse" jelenti Innsbruckból. A tiroli nemzeti őrség parancsnoka a szövetségi kancellárhoz táviratot intézett, amelyben törhetetlen ellenállást kér ama kísérletekkel szemben, amelyek azt célozzák, hogy a kormányba szociáldemokratákat vegyenek föl, ellenkező esetben a nemzeti őrség súlyos következményekkel járó rendszabályokhoz fog nyúlni. A letartóztatott kommunista szónok sorsa. (Bécs, július 23. — „Magyar Távirati Iroda.") A lapok jelentik: Koplenik kommunista vezért, akit a bécsi események áldozatainak temetésénél mondott izgató beszéde miatt letartóztattak, beszállították az országos törvényszékre. A rendőrség tovább folytatja a nyomozást a kommunisták körében. Több újabb letartóztatás történt. Pieck kommunista képviselőt szabadlábra helyezik. (Bécs, július 23. — „M. T. I.") Amint a ,,Korrespondenz Herwei" a késő esti órákban jelenti, a vizsgálóbíró közölte a letartóztatott Pieck porosz képviselő ügyvédjével, hogy Piecket óvadék letétele nélkül is szabadonbocsátják holnap, mert vádemelésre nem találtak okot. Ötszáz letartóztatás. (Bécs, július 23. — „M. T. I.") A zavargások miatt letartóztatottak száma 500. Ezek közül százat beszállítottak az országos törvényszékre, a többit a nyomozási eljárás befejezése után szabadlábon hagyták. A letartóztatottak között körülbelül száz asszony és fiatalkorú, valamint harminc külföldi van. Ezek közül hatot adtak át az országos törvényszéknek. Az olasz emigránsok a bécsi munkásokhoz. (Bécs, 1927 julius 23. — A Népszava tudósítójától.) Az olasz antifascista egyesület Parisból táviratot intézett a németausztriai szociáldemokrata párt vezetőségéhez, amelyben üdvözletét küldi a bécsi proletariátusnak és rokonszenvét, csodálatát fejezi ki azért az erélyért, amellyel a fascista provokációra felelt. Az antifascista egyesület abban a biztos tudatban, hogy az egész olasz nép érzésének adkifejezést, fölháborodva tiltakozik az ellen a fenyegetés ellen, hogy Olaszország fegyveresen avatkozik bele Ausztria belügyeibe és kijelenti, hogy a római kormány, a reakciónak ez a zsandárja, valamint a fascista sajtó, nem azonosíthatók az olasz néppel. Elhalasztott tüntetés. (Bécs, július 23. — „M. T. I.") A „Ne legy többé háború" jeligéjű nagy tüntetést, amelyet holnapra terveztek, a hatóságokkal való egyetértésben nem tartják meg. A pártválasztmány ülése. (Bécs, július 23.) A szociáldemokrata párt ma délelőtt Seitz polgármester elnöklésével a legutóbbi politikai események megbeszélése céljából értekezletet tartott, amelyen az egész köztársaságból sok delegátus vett részt. Bauer, Ottó képviselő jelentése vezette be a tanácskozást, amely este 8 óráig tartott. Az értekezleten huszonhárom szónok beszélt. Az előadó zárószavai után egyhangúlag elfogadtak két határozati javaslatot, amelyek az Arbeiter-Zeitung holnapi számában jelennek meg. ename- fiz ügyészség fölfolyamodta Mii szabadlábra helyezését Csak Wertheimer került ki a fogságból. Amint ismeretes, a vizsgálóbíró Toldy Zoltán törvényszéki bírót és a vele együtt letartóztatott három ügyvédet az ügyészi indítvánnyal szemben szabadlábra helyezte. A terjedelmes, több mint negyvenoldalnyi végzés és indokolás szombaton reggel érkezett meg Baróthy Pál főügyészhez. A főügyész és Auer ügyészi referens hosszasan tanácskoztak, majd Auer György ügyész hozzákezdett az ügyészség fölfolyamodásának a megszövegezéséhez. Az ügyészség Wertheimer Aladár ügyvéd szabadlábrahelyezését elrendelő végzésben megnyugodott, így az jogerőssé és végrehajthatóvá vált, ezzel szemben Toldy Zoltán törvényszéki bíró, valamint Gecső Lajos és Berger István ügyvédek szabadlábrahelyezését elrendelő vizsgálóbírói végzés ellen fölfolyamodást jelentett be a vádtanácshoz. Wertheimer szombaton délután el is hagyta a fogházat. Az ügyészség fölfolyamodásának lényege az, hogy az ügyészség a vizsgálóbíró érvei után is alapos gyamokokat és bizonyítékokat lát arra vonatkozóan, hogy dr. Toldy Zoltán és társai a megvesztegetés, valamint a hűtlen kezelés bűntettét valóban elkövették. Ezekre a bűncselekményekre az elítéltetés esetén kiszabandó büntetés oly súlyos lehet, hogy az ügyészség a szökés veszedelmét fönforogni látja. A pótnyomozás adatai, az ügyészség álláspontja szerint, ugyancsak támogatni látszanak az ügyészség által eredetileg megemelt vádat. Wertheimerrel szemben az ügyészség azért nem jelentett be a fogvatartás érdekében fölfolyamodást, mert a vallomásokban mutatkozó ellentétek folytán Wertheimer ügyében még nem lát tisztán és nem tartotta volna méltányosnak, hogy az eltérő vallomások után bizonytalanná vált adatok alapján tartson le, tartóztatásban egy gyakorló ügyvédet. Amint hivatalosan jelentik, az alapiratok, a terjedelmes vizsgálóbírói végzés, a pótnyomozás iratai, valamint az ügyészség fölfolyamodásának terjedelmes írásbeli indokolása már vasárnap reggel a vádtanács, előtt lesz, úgy, hogy Toldyék ügyében hétfőn délelőtt föltétlenül dönt a vádtanács és amennyiben a vizsgálóbíró elrendelte szabadlábrahelyezéseket helybenhagyja, akkor ez a végzés jogerős, ha azonban a további fogvatartást rendeli el, akkor a gyanúsítottaknak joguk van a végső fokon döntő táblához fölfolyamodni.