Népszava, 1927. augusztus (55. évfolyam, 173–196. sz.)

1927-08-02 / 173. szám

l _____ NÉPSZAVA 1927 augusztus 2. Egy évről 100 millió pengős fölös bevételről számolnak be Bethlenék. Egyenes adókból 160.4, a kenyérdrágító közvetett adókból 431.7 millió pengő folyt be 11 hónap alatt.­­ Egyre emelkednek a vagyonos osztályok takarékbetétjei és közben egyre nő a zálogházak forgalma. Bud pénzügyminiszter most adta ki XI­I. havi jelentését, amelyben az államháztartás májusi bevételeiről, továbbá a júliusi költség­vetésről és az elmúlt költségvetési év tizenegy hónapjának alakulásáról számol be. Ez a pénzügyminiszteri jelentés is, illetve a jelen­tésnek az adókról szóló kimutatásai hű képet adnak arról az osztálypolitikáról, amely Ma­gyarország dolgozó népét förtelmes nyomor­g­ásra, valósággal kiéheztetésre kárhoztatja. A július havi költségvetési előirányzat sze­rint az állam kiadásai 60,2, bevételei 51,1 mil­lió pengőt tesznek ki, vagyis az előirányzat 9,1 milliópengős hiánnyal számol. Ám tudjuk, hogy ez távolról sem jelenti azt, mintha a Bethlen-kormány szakított volna a dolgozók rovására fölöslegeket halmozó politikájával. Hiszen 192­6 júliusában a kormány az ideinél w ift nagyobb, számszerint 9,9 milliópeng­ős hiányt irányzott elő és amint éppen az előt­tünk­ fekvő Bud-jelentésből kiderül, az elmúlt költségvetési évről a kormány legalább 100 milliópengős fölösleget fog kimutatni. Hiszen minden Bud-jelentés tanúságot tesz arról, hogy a tényleges bevételek 8-10%-kal meghaladják az előirányzott bevételeket és ha a vagyonos osztályok adóiból nem is folyik be tényleg több, mint amennyit a kormány a va­gyonos osztályok kímélésével előirányoz, annál inkább meghaladják a dolgozó, nincstelen tö­megeket terhelő közterhek bevételei az elő­irányzott összegeket. Május havában például egyenesadókból 20, a dolgozók mindennapi falatját, nélkülözhetet­len közszükségleti cikkeit drágító adónemek­ből (forgalmi adók, illetékek, fogyasztási adók, vám­jövedék, 40,5 millió pengő folyt be. És am­íg az egyenesadók bevétele teljesen meg-,­felel az előirányzott összegnek, addig az előbb f­el­­te­lt közvetett adókból a tényleges bevéte­lek ebben az egy hónapban kerek 1 millió pen­gővel haladták meg az előirányzatot. Az egye­nesadóknak és a közvetett, a dolgozókat ter­helő adóknak ezt az osztálydiktatúrás, torz arányát még inkább visszatükröztetik­ az el­múlt költségvetési év tizenegy hónapjáról, az 1926 július 1-től 1927 május végéig terjedő idő­ről szóló adókimutatások. Ezek szerint e 11 hónap alatt egyenes adókból 160,4 mil­lió, a közszükségleteket drágító közvetett adókból (forgalmi adók, illetékek, fogyasz­tási adók és vámjövedék) 431,7 millió pengő folyt be. A pénzügyminiszter egyebekben elkérkedik azzal, hogy e tizenegy hónap leforgása alatt az álla­m tényleges bevételei, amelyek — amint a fentiek­ből látható — főként a nincstelen robo­tosok zsebeiből kerülnek ki. 92,4 millió pengő­vel haladták meg a havi költségvetésben elő­irányzott bevételeket. Ez pedig azt jelenti, hog az 1926—27. évi költségvetés lezártával a kormány előreláthatóan kerek 100 millió pengő fölös bevételről ad majd számot. Ez viszont egyet jelent azzal, hogy legalább 100 millió pengő fölösleget­­sike­rült, a kormánynak egy év alatt föl­halmoznia, mert hiszen a­ költségvetési előirányzatok már amúgy is legtöbbnyire kiegyensúlyozottak, c­sak ritkán számolnak hiánnyal, de annál gyakrabban m­utat ki a kormány már a havi előirányzatokban is fölöslegek Ez a 100 millió pengős fölösleg pedig min­dennél megfoghatóbb magyarázatát adja annak, miért kell Magyarországon a dol­gozóknak éhezniök, förtelmes nyomorban sínylődniük. De további magyarázattal szolgál maga a Bud-jelentés is, amely számot ad a tőkés osztályok újabb vagyonszapondatáról, a takarékbetétek szün­telen emelkedéséről. Eszerint a postatakarék­pénztárnál és a budapesti 13 legnagyobb pénz­intézetnél elhelyezett takarékbetétek álladéka júniusban 7,1 millió pengővel, a folyószámla­betétek pedig 576 milió pengőről 589 millió pengőre emelkedtek. A bankokban fiadzó v­agyonfölöslegek emel­kedésével párhuzamosan emelkedett termé­szetesen a tömegnyomor is, amiről a pénzügyminiszteri jelentésnek a zá­logházak forgalmáról szóló kimutatása tesz tanúságot. Eszerint a postatakarékpénztár zá­logházaiban június havában ismét emelkedett a zálogfelvételek száma, amennyiben ebben az egy hónapban 132245 tárgyat helyeztek el a zálogházakban és csak 107.542-t váltottak ki. A zálogházak tehát lassanként magukhoz szip­pantják a nincstelen emberek minden utolsó értéktárgyát, nélkülözhető ruhadarabjait, in­gét, párnáját és­ június havában a zálogházak raktáraiban már 548.836 zálogtárgyat őriztek. A zálogházba elhelyezett holmik közül ebben a hónapban 2377 került önkéntes, 4343 kényszer­árverésre. A csődök és kényszeregyezségek száma ebben az évben januártól június végéig 617 volt A Bad-jelentés beszámol az ország külkereske­delmi mérlegéről is, amely januártól május végéig 145.9 millió pengő hiányt mutat, ameny­nyiben ezidő alatt 436.7 millió pengő értékű árut hoztak be az országba és 290,8 millió pengő­ értékű árut vittek ki. A kivitel főleg rozsban, vágóállatokban, baromfiban emelke­dett, bizonyítékául annak, hogy ha a folyton emelkedő drágaság következtében az ország népe koplalni is kénytelen, azért a termelők az élelmiszerek exportja révén nyugodtan tovább gazdagodhatnak és növelhetik ennek révén az áruuzsorát. ­ Santo­szeti l&b­figdsért négyh­ónapi lapoz. Szeper Ferenc elvá­ta Hiegliszky feli házi­üisztelését. Amióta a szociáldemokrata földmunkások szaklapjának megjelenését a belügyminiszter betiltása lehetetlenné tette, a földmunkások szövetsége kénytelen volt időről-időre röpira­tokban tudatni tagjaival a szövetség különféle tudnivalóit és közleményeit. A sajtótörvény tudvalevően úgy intézkedik, hogy évenként legföljebb tízszer, nem folytatólagosan meg­jelenő időszaki sajtóterméket szabad kiadni. Azt azután már a belügyminiszteri értelmezés pótolja a sajtótörvényhez, hogy szociáldemokratának pediglen nem szabad élni ezzel a törvényes lehetőséggel. Szeder Ferenc elvtárs csak a sajtótörvényt is­merte, de erről a hatósági értelmezésről nem tudott, röpirat formában, más-más címen, ki­adta tehát időről-időre a földmunkások szö­vetségének értesítéseit. A kiadott röpiratok el­len sem izgatás címén, sem más elben eljárás nem indult, ellenben az V. kerületi kapitány­ság sajtórendőri kihágás címén indított Szeder elvtárs ellen eljárást. Amíg Szeder elvtárs tagja volt a nemzetgyűlésnek, a sajtó rendőri eljárás húzódott, mert a Háztól mentelmi jo­gának fölfüggesztését kellett kérni. Amikor aztán a nemzetgyűlést föloszlatták és Szeder elvtárs mentelmi joga megszűnt, a rendőr­hatóság nyomban lecsapott rá és a sajtórendőri bíróság öthónapi elzárásra ítélte. Érdekes, hogy ezt a sajtórendőri kihágásért kiszabott öthónapos fogházbüntetést még a belügyminiszter is túlságosan szigorúnak tar­totta, hiszen hasonló ügyekben ilyen drákói ítéletre még a legöregebb jogászok sem­ em­lékeznek. A belügyminiszter tehát az ítéletet meg is változtatta . Szeder elvtársat négy havi fociházbüntetésre ítélte... Szeder Ferenc elvtárs a mátyásföldi rendőrkapitányság föl­hívására kedden kezdi m­eg büntetésének le­ülését. Ugyanakkor kell lefizetnie a mellék­büntetésként kiszabott 400 pengő pénzbünte­tést is. Szeder elvtársunk, akit Bethlen választást­csináló ismeretes módszereinek alkalmazásá­val sikerült csak a képviselőháztól távoltar­tani, emelt, büszke fővel kezdi meg büntetését és a magyar reakciónak, ha sikerült is a ma­gyar földmunkásság fáradhatatlan, harcos szószólóját négy hónapra elnémítania, nem lesz meg az az öröme, hogy elvtársunk ener­giáját, harci készségét megcsorbítva lássa. Szelder elvtársunk a négyhónapos kényszerű pihenés után még harcosabb lélekkel hagyja el majd börtönét, hogy tovább szolgálja a ma­gyar róna sokmilió elnyomott robotosának ügyét, akiknek szentelte eddig is küzdelmes életét. Harc a román íróra Mi­hal Károly volt trónörökös nyilatkozata. A román trónörökös körül fölkavarodott bonyodalomban most Károly volt trónörökös Párisból hírlapi nyilatkozatokban adja tud­tára „népének", hogy lemondását kikényszerí­tették tőle és kötelességének fogja tartani, hogy hívó szavának eleget tegyen. Párisi távirat szerint a volt román trón­örökös sajtótitkára vasárnap este közleményt juttatott el a lapokhoz, amelyben többek közt a kö­vetkezőket mondja: — A trónörökös által másfél évvel ezelőtt aláírt lemondási nyilatkozatot oly körülmé­nyek között és oly személyek kényszerítették ki, amiről a trónörökös egyelőre sem nyilatkozni, sem ítéletet mondani nem óhajt. A trónörökös­nek egyáltalában nem áll szándékában, hogy országában bármi nevén nevezendő forradalmi mozgalmat szítson, mint román hazafinak és apának azonban nemcsak joga, de kötelessége­ is­ afölött őrködni, hogy a román nemzet nagy­ságát ne érje csorba. A trónörököst mindig izzó hazaszeretet és lojalizmus jellemezte s most sincs más kivánsága, mint az, hogy hasz­náljon országának. Ha a román nép hivni fogja őt, ugy a trónörökös kötelességének fogja tartani, hogy népe hivő szavának eleget tegyen. A volt trónörökös a közlemény kiadásával egyidejűen a „Matin" tudósítója előtt is nyi­latkozott és nagyjában véve ugyanazokat mon­dotta, mint a kit sajtótitkára a lapokhoz el­juttatott. A kérdést egyelőre a sajtóban vitat­nák meg, a román nép pedig passzivitásban várja a további fejleményeket a genfi Stüflard­i beismerését. Szerdán vagy csütörtökön ül össze megint a leszerelési értesészlet. A tengeri fegyverkezés korlátozása, ügyében tárgyaló hatalmak, amint azt megírtuk, abban állapodtak meg, hogy hétfőn megint értekez­letre ülnek össze, amelyen azután hivatalosan is megállapítják, h­ogy nem sikerült megálla­podásra jutniuk. A kudarcnak ez a nyílt be­ismerése azonban nyilvánvalóvá tenné, hogy az érdekelt államok tulajdonképen nem a le­szerelés érdekében dolgoznak, hanem inkább a maguk hatalmi pozíciójának a megerősíté­sére törekszenek, így azután újabb kibúvót kerestek. . Amint Genfből jelentik, az amerikai, angol és japán delegációk vezetői vasárnap hosszas tárgyalások után megegyeztek abban, hogy a hétfőn tervezett teljes ülést szerdára vagy csütörtökre halasztják, tekintettel arra, hogy az­ amerikai delegáció újabb javaslatokat terjesz­tett a konferencia elé, amelyeknek megvita­tása két-három napot vesz igénybe. Erre vo­natkozóan azt remélik, hogy ha az angol dele­gáció hozzájárulna az amerikai javaslatokhoz, ugy­an szerdára vagy csütörtökre tervezett tel­jes ülésen sikerülni fog a végleges megállapo­dást létrehozni. Mivel az amerikai kormány elutasította az angol javaslatokat, nem valószínű, hogy az angolok most elfogadnák az amerikaiak újabb tervezetét és így a konferencia előbb-utóbb kénytelen lesz nyíltan beismerni, hogy nem tudja elsimítani az imperialista érdekellen­téteket. Mussolini a dunai konföderáció ellen. Amint Rómából jelentik, hétfőn minisztertanács volt, amelyen Mussolini főleg külpolitikai­ dolgokról beszélt. A bécsi forradalomról szólva a követ­kezőket mondotta: Azok a híresztelések, ame­lyeket a felkelés napjaiban Olaszország maga­tartásáról terjesztettek, annyira képtelenek­voltak, hogy formális cáfolatra nem is kellett méltat­ni őket. A fascista kormány soha nem gondolt arra, hogy az osztrák köztársaság bel­ügyeibe beleavatkozzék. Olaszország bécsi kö­vete soha semmiféle „lépéseket" nem tett, soha az osztrák határon csapatokat nem koncentrál­tunk. A bécsi lázadás újra a nemzetközi vita tárgyává tette Ausztria Független állami lété­nek problémáját. Újra fölmerült a­ dunai kon­föderáció és a Németországhoz való csatlakozás gondolata. Világos, hogy egyik sem áll össz­hangban a fönnálló békeszerződések betartásá­val. Olaszország nem változtat tehát maga­tartásán. Csökken a munkanélküliség Magyarorszá­­gon. Amint a „Magyar Statisztikai Szemle" új száma közli, Magyarországon 1927 júniusában 13.110 egyén maradt munka nélkül, 11.7%-kal kevesebb, mint az előző hónapban s 51.5%-kal kevesebb, mint a megelőző év ugyanezen hó­napjában. 1924 óta ez a legalacsonyabb szintja a munkanélküliségnek. A hatósági munkaköz­vetítők június havában 8788 munkahelyet, 12.906 munkakeresőt és 4648 közvetítést tartot­tak nyilván. Száz munkahelyre országos átlag­ban az előző 172-vel szemben júniusban 147 muntakereső esett

Next